Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1911

III. Kirándulásaink. A kirándulások kezdenek iskolai életünkben mindig nagyobb és nagyobb tért hódítani. A tanárkar­ok át vannak hatva attól a meggyőző­déstől, hogy a kirándulásoknak igen fontos szerepük van az ifjúság ne­velésében. Mert nemcsak hogy a testnevelés szolgálatában állanak azál­tal, hogy a szabadban való mozgás felfrissíti, edzi és munkabíróbbá teszi a szervezetet, de egyúttal jótékony hatással vannak a szellemi életre is: szinte észrevétlenül megkedveltetik ezek a kirándulások a ta­nuló ifjúsággal a természetet, érdeklődést ébresztenek bennünk egyes tudományok iránt, mint a minek különösen a földrajz, a történelem és művészettörténelem. Szinte játszva szereznek tanulóink az ilyen ki­rándulások alkalmával bőséges, alapos ismeretet. Hogy ezenfelül mi­lyen jótékony hatással vannak a kirándulások az ifjú fogékony lelkére és kedélyvilágára, azt felesleges bizonyítanom azok előtt, akik valaha ilyen kiránduláson részt vettek. Intézetünk is — mérlegelve ezeket a körülményeket — évről-évre rendez egy nagyobb, több napos kirándulást és néhány kisebb egy és félnapos kirándulást. Nagyobb iskolai kirándulásunkat ez évben az Alduna csodás szép­­ségű vidékeinek megtekintésére szenteltük. Május hó 11-én reggel indult ez útjára intézetünknek 23 növendéke Szalay József és Jámbor György dr. tanárok vezetése mellett Elindulásunk előtt minden egyes résztvevő megkapta utunk pontos tervezetét, közöltük velük, hogy mi mindent kell és szabad magukkal hozniok. Lelkükre kötöttük a feltétlen enge­delmességet és művelt tanulóifjakhoz illő magaviseletét. Hogy hosszú utunkban — kifáradva a szemléletekben — vig kedé­lyünk­et ne hagyjon bennünket, két hegedűt is vittünk magunkkal. Iga­zán jó szolgálatott tett. Ebédet már Hatvanban ettünk. Sőt annyi időnk is maradt, hogy legalább futólag megnéztük magát a várost is. De csakhamar vonatra

Next