Segélykiáltás, 1929 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1929-01-01 / 1. szám
2 Segélykiáltás ?A reménység éve 1929. . • Tulajdonképen nem különös, hogy az új év a reménység éve legyen, de mégsem tudom e gondolat kiemelését elhagyni. Az új év fénnyel közeledik felénk, e fény neve: Reménység, és ha megértjük e fény értelmét és kellő módon használjuk, bizonyára megokolt lesz az új év számára a „Reménység éve“ elnevezés. A reménység csodálatos tényező az ember életében. Erő, melynek eredete bizonnyal nem e látható Teremtésben rejlik, ahol minden a bomlás, feloszlás törvényének van alávetve. Miután az emberi nemzetség évezredeken át élt, a reménység még nem lett legyőzve, sem a természet birodalmának körforgása által, sem azáltal, hogy nemzetségek és népek tűntek el, sem háború és borzalmak, sem szegénység, sem halottasmenet vagy a halálfélelem láza által. A remény mindezt és minden mást is, ami ellene irányult, átélte. Bizonyára nem múlandó Teremtésből, melyet mi leginkább ismerünk, származik életereje, hanem magasabb, igazabb fajtájú, azon örök világból, Isten mellől fakadt. Bizonnyal élvezi majd a reménység a maga idejében mindazt, aminek elnyerésére adományozója meghatározta. A Reménység feladata elsősorban Istennel magával összekötni bennünket, ő a Reménység Istene! (Róm. 15 : 13.) A reménység feladata, mint az a dolog természetében rejlik, sohse feladni, soha legyőzetni. „Akik az Úrban reménykednek, nem esnek el, hanem megmaradnak örökké, mint a Sión hegye!“ — mondja a Zsoltárok írója. — „Senki sem szégyenül meg, aki Benned reménykedik“ — és így tovább. Hasonló módon szemlélteti Isten kinyilatkoztatása a remény feladatát és megdönthetetlen bizonyosságát. Mily jól egybeillenek, a reménység mérlegelés nélküli bizalma, és Isten változhatatlan hatalma és jósága! Mily nagyszerű megfigyelni és gondolkodni affelett, hogy Isten miként ad nekünk, embereknek, szellemi erőket, melyek segítségével képesek vagyunk Vele találkozni és ő összeköttetésbe léphet velünk. Ez az örök élet titkaihoz tartozik. „Az pedig az örök élet“ — mondá Jézus —, „hogy megismerjenek Téged, az egyedül igaz Istent és akit elküldtél, Jézus Krisztust.“ Az első lépést, melyre az ember a bűnbánat és bűnbeismerés útján vállalkozik, a reménység erejében teszi meg. A megbocsájtás merész kívánságát ugyanezen erőben tesszük meg. Ugyanígy áll a dolog mindennapi szükségleteink ő eléje hozásával is, azokat illetőleg, akikről meg van írva, hogy az ő kegyelme mindennap megújul számukra. A reménység azután a mindennapi tapasztalatokat jóval megelőzi, sőt a mennybe, a dicsőségbe tekint egyenesen. Az apostol mondja, hogy a reménységben már is élvezzük az ő boldogságát. A reménység adományával, mint minden más szép adománnyal, melyet Isten nekünk, embereknek ajándékozott, viszszaélhetünk, helytelen módon használhatjuk fel azokat. Az apostol beszél emberekről, akik „bizonytalan gazdagságban reménykednek“, az eleven Isten helyett. Az ószövetségbeli kiválasztott népnek sokszor szemére lett vetve, hogy hol az egyikbe, hol egy másikba helyezte saját romlására reménységét. Ha az itt tárgyalt kérdésben a körülöttünk uralkodó körülményekbe tekintünk, hamar rájövünk, hogy az emberek nagy tömege reménységét olyasvalamibe helyezi, ami e világból való, amiért szükségszerűen csalódnia kell. Valójában ez azt jelenti, hogy a reményt fogságba vetjük, sötét cellába zárjuk. Mi legyen azután a reményből, ha mindig korlátozzák — és csalódik? Vannak emberek, akik úgy vélik, hogy végezhetnek csalódásaikkal és reménységük követelményeivel, amennyiben azt mondják: „Nincs Isten!“ A Szentírás balgáknak nevezi őket és valójában okot is adnak arra, hogy e névvel illessék őket. Aranyat eldobni és ólom után nyúlni (az ólomöntés értendő ezalatt) senkit sem tehet okossá. Az ilyesmi reménytelenséghez vezet, ami reménység nélküli állapotot jelent. Ebbe esik bele az ember, ha a Mindenható a reménység adományát a bűnbánatra nem hajlandótól, mivel viszszaél vele és megszégyeníti azt, elveszi. Arról, hogy mi a reménytelenség eredménye, aki nyitott szemmel jár, számtalan példát talál a napisajtóban. Kétségtelenül megvan az okuk azon eseményeknek, melyeket érthetetlennek tartanak és azoknak látszanak. A remény a helytelen használat folytán eltávozott, ma aminek következtében elmaradt és azután . . . Minden egyesnek érdeke a reménység istenadta adományát el nem rontani, hanem, mint adományozója igéje által kioktat bennünket, természetének megfelelőleg használjuk fel. Akkor 1929 valóban a reménység éve lehet közöttünk mindenki számára. Mialatt most írok, lélekben ifjak és öregek seregét látom magam előtt, akik egybegyűltek Isten igéjét hallgatni, imádkozni, énekelni. Figyelmük, az a látható ,gyönyör, mellyel Isten igéjének igazságait hallgatják, a Lélek, mely ott munkálkodik közöttük, mind jól ismertek előttem, mind reménységről beszél. Egy másik csoportot látok, mely kisebb ugyan, de jelentősége ezért nem csekélyebb. Nők, férfiak és gyermekek lépnek az imazsámoly elé és meghajtják térdüket Isten előtt, hogy üdvöt, hogy teljes szabadulást érhessenek el. Ez reménységről beszél. Ott egy növekvő sereget látok, akik a bűnt és minden világi gonosz szokást, szeszes italok élvezését és a dohány minden használatát, minden balgaságot és minden hiúságot feladtak. Lélekben az Úr Jézus Krisztust öltötték fel és külsőleg ugyancsak viselik az ő jelét. Ez reménységről beszél. Látok a mindennapi életben, a vidéken és városokban egyaránt, csendes nyüzsgést, amely az arrahaladóknak azt látszik odakiáltani, amit én egyszer egy kiváló államférfiútól hallottam mondani: „A mi fáink újból virágzani kezdenek.“ Ez reménységről beszél. Egyet tudok mindenesetre: reménység, mely az Úrra épít, akár az én üdvömről, akár máséról, akár családomról vagy országomról van szó, a reménység soha meg nem szégyenül. «i K X II XNI isstz JÉZUS I LEG Y X I____________ 3 M A JELSZÓ. kW I I I X B XN X J ‘ Oegrini parancsnok. Tanácsok új megtértek számára. NE MULASSZA EL a személyes imát, mert ez erejének, vigaszának és örömének forrása lesz. TEGYE BIBLIÁJÁNAK OLVASÁSÁT mindennapi tanulmányává, Isten, az Úr ezáltal világosságról világosságra vezeti majd és ön gyarapodni fog a kegyelemben. KÜLÖNÍTSE EL MAGÁT MINDENTŐL, amit Isten bűnnek jelent ki ön előtt, mert a világosságnak nincs közössége a sötétséggel. KÍSÉRELJEN MEG mindennap valamit tenni a mások üdvéért, amidőn vallást tesz Üdvözítőjéről. LÁTOGASSA OLY GYAKRAN, amint csak teheti, a gyülekezeteket. Lelkének előrehaladására különösen fontos, hogy a lehető leggyakrabban látogassa gyülekezeteinket. BÍZZON AZ ÚRBAN és engedelmeskedjen Neki, és ő az Önben megkezdett kegyelmi művet dicsőségesen be fogja fejezni. .an» L A királyi meghívás. J tf Jones üdülj fel Máté 11 : 28. láss János 1 : 39 és 46. ítélkezzünk Ézsaiás 1 : 18. végy Ézsaiás 55: 1. tarts lakomát János 21 : 12. igyál János 7 : 37. »an» IXII XIXII • • • • • 0 KÖNYÖRGÖM nektek, hogy tegyetek egy egyesült, határozott és mindenre elszánt erőfeszítést az elveszettek megmentésére. LXIXI Reménység gyermel megmentését illetőleg. Ne gondold, hogy ha téged egyszer a világ forgataga elkapott, mielőtt meg lettél mentve, hogy gyermekednek is először részt kell vennie a világ forgatagában. Nagyon gyakran hallani a szülőket panaszkodni: „Igen, a gyermekek, igen a gyermekek!“, vagy pedig: „Igen, az ifjúság, az ifjúságnak egyszer ki kell tombolnia magát!“ Szegény ifjúság! így beszél a reménytelenség. Mit mond maga Jézus? Halljad, mit mond Ő a gyermekek felől: „Ilyeneké a mennyeknek országa.“ Ez a te gyermekedre vonatkozzon. Legyen reménységed számukra! Ezen reménységben imádkozz érettük, beszélj nekik Jézusról, vezesd őket a magad példája által, hogy Isten igéjéhez forduljanak, hogy imádkozzanak, hogy érintkezzenek Isten gyermekeivel, minden szavaddal és cselekedeteddel mutasd meg, hogy te magad is Jézus nyomdokain heftadsz. Gyermekeid Jézuséi legyenek, amint te magad is az övé vagy. És gondold meg, hogy sok ballépéstől lesznek megkímélve, melyet te magad a te életedben elkövettél; épúgy meg lesznek óva ezeknek minden emlékétől és minden hátrányos következményüktől is. Ez olyasmi, amit egy szerető atyának, vagy egy szerető anyának érdemes remélnie. Az Úr ébresszen fel benned ilyen reményeket és töltsön el velük! Micsoda egy helyi tiszt? A helyi tisztek olyan katonák, akik az Úr hívását követték és szabad idejüket az Üdvhadseregben való munkálkodásra szentelik. Szolgálatukért nem nyernek fizetést, vagy valamilyen más javadalmazást, és a szolgálatot önként, Jézus és embertársaik iránt való szeretetből végzik, azon kívánságtól ösztönözve, hogy lelkeket mentsenek a bűn hatalma alól. Megkülönböztetünk szenior helyitiszteket, akik a felnőttek (szenior) közötti munkában töltenek be állást, valamint ifjúsági helyitiszteket, akik a gyermekek és általában az ifjúság között munkálkodnak. A különböző kötelességek meghatározott rangokkal vannak osztályozva. Így például az a helyi tiszt, aki a könyveket vezeti, titkárnak, aki a pénzügyeket intézi, kincstárnoknak neveztetik. A tiszthelyettes a hadosztály vezetőtisztjével szemben a lelki ügyekben viseli a felelősséget. A szenior-hadosztályban 21 különféle fajtájú helyi tisztség van, az ifjúsági munkában 9. A helyi tiszt kötelessége, hogy a hasznosság legmagasabb fokára törekedjen, hogy így az Üdvhadsereget azzá tegye, amivé Isten szeretné. Azon kell lennie, hogy Isten és a tábornok terveit és szándékait keresztülvigye. Jézusmondá : az Út Ján. 14 a világosság Ján. 8: az eleven kenyér Ján. 6 : a feltámadás Ján. 11 : az igazi szőlötő Ján. 15 : a jó pásztor Ján. 10: .anni si. a 25. ill