Segélykiáltás, 1929 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1929-01-01 / 1. szám

2 Segélykiáltás ?A reménység éve 1929.­­ . •­­ Tulajdonképen nem különös, hogy az új év a reménység éve legyen, de még­sem tudom e gondolat kiemelését el­hagyni. Az új év fénnyel közeledik fe­lénk, e fény neve: Reménység, és ha megértjük e fény értelmét és kellő mó­don használjuk, bizonyára megokolt lesz az új év számára a „Reménység éve“ el­nevezés. A reménység csodálatos tényező az em­ber életében. Erő, melynek eredete bi­zonnyal nem e látható Teremtésben rej­lik, ahol minden a bomlás, feloszlás tör­vényének van alávetve. Miután az emberi nemzetség évezredeken át élt, a remény­ség még nem lett legyőzve, sem a termé­szet birodalmának körforgása által, sem azáltal, hogy nemzetségek és népek tűn­tek el, sem háború és borzalmak, sem szegénység, sem halottasmenet vagy a halálfélelem láza által. A remény mind­ezt és minden mást is, ami ellene irá­nyult, átélte. Bizonyára nem múlandó Teremtésből, melyet mi leginkább isme­rünk, származik életereje, hanem maga­sabb, igazabb fajtájú, azon örök világ­ból, Isten mellől fakadt. Bizonnyal élvezi majd a reménység a maga idejében mind­azt, aminek elnyerésére adományozója meghatározta. A Reménység feladata elsősorban Is­tennel magával összekötni bennünket, ő a Reménység Istene! (Róm. 15 : 13.) A reménység feladata, mint az a dolog természetében rejlik, sohse feladni, soha legyőzetni. „Akik az Úrban reményked­nek, nem esnek el, hanem megmaradnak örökké, mint a Sión hegye!“ — mondja a Zsoltárok írója. — „Senki sem szégye­nül meg, aki Benned reménykedik“ — és így tovább. Hasonló módon szemlélteti Isten kinyilatkoztatása a remény felada­tát és megdönthetetlen bizonyosságát. Mily jól egybeillenek, a reménység mérlegelés nélküli bizalma, és Isten vál­­tozhatatlan hatalma és jósága! Mily nagyszerű megfigyelni és gondolkodni affelett, hogy Isten miként ad nekünk, embereknek, szellemi erőket, melyek se­gítségével képesek vagyunk Vele talál­kozni és ő összeköttetésbe léphet velünk. Ez az örök élet titkaihoz tartozik. „Az pedig az örök élet“ — mondá Jézus —, „hogy megismerjenek Téged, az egyedül igaz Istent és akit elküldtél, Jézus Krisz­tust.“ Az első lépést, melyre az ember a bűn­bánat és bűnbeismerés útján vállalkozik, a reménység erejében teszi meg. A meg­­bocsájtás merész kívánságát ugyanezen erőben tesszük meg. Ugyanígy áll a do­log mindennapi szükségleteink ő eléje hozásával is, azokat illetőleg, akikről meg van írva, hogy az ő kegyelme minden­nap megújul számukra. A reménység az­után a mindennapi tapasztalatokat jóval megelőzi, sőt a mennybe, a dicsőségbe tekint egyenesen. Az apostol mondja, hogy a reménységben már is élvezzük az ő boldogságát. A reménység adományával, mint min­den más szép adománnyal, melyet Isten nekünk, embereknek ajándékozott, visz­­szaélhetünk, helytelen módon használ­hatjuk fel azokat. Az apostol beszél em­berekről, akik „bizonytalan gazdagság­ban reménykednek“, az eleven Isten helyett. Az ószövetségbeli kiválasztott népnek sokszor szemére lett vetve, hogy hol az egyikbe, hol egy másikba helyezte saját romlására reménységét. Ha az itt tárgyalt kérdésben a körülöt­tünk uralkodó körülményekbe tekintünk, hamar rájövünk, hogy az emberek nagy tömege reménységét olyasvalamibe he­lyezi, ami e világból való, amiért szük­ségszerűen csalódnia kell. Valójában ez azt jelenti, hogy a re­ményt fogságba vetjük, sötét cellába zár­juk. Mi legyen azután a reményből, ha mindig korlátozzák — és csalódik? Vannak emberek, akik úgy vélik, hogy végezhetnek csalódásaikkal és remény­ségük követelményeivel, amennyiben azt mondják: „Nincs Isten!“ A Szentírás bal­gáknak nevezi őket és valójában okot is adnak arra, hogy e névvel illessék őket. Aranyat eldobni és ólom után nyúlni (az ólomöntés értendő ezalatt) senkit sem te­het okossá. Az ilyesmi reménytelenséghez vezet, ami reménység nélküli álla­potot jelent. Ebbe esik bele az ember, ha a Mindenható a reménység adományát a bűnbánatra nem hajlandótól, mivel visz­­szaél vele és megszégyeníti azt, elveszi. Arról, hogy mi a reménytelenség ered­ménye, aki nyitott szemmel jár, számta­lan példát talál a napisajtóban. Kétség­telenül megvan az okuk azon esemé­nyeknek, melyeket érthetetlennek tarta­nak és azoknak látszanak. A remény a helytelen használat folytán eltávozott, m­a aminek következtében elmaradt és az­után . . . Minden egyesnek érdeke a reménység istenadta adományát el nem rontani, ha­nem, mint adományozója igéje által ki­oktat bennünket, természetének megfele­­lőleg használjuk fel. Akkor 1929 valóban a reménység éve lehet közöttünk min­denki számára. Mialatt most írok, lélekben ifjak és öregek seregét látom magam előtt, akik egybegyűltek Isten igéjét hallgatni, imád­kozni, énekelni. Figyelmük, az a látható ,gyönyör, mellyel Isten igéjének igazsá­gait hallgatják, a Lélek, mely ott mun­kálkodik közöttük, mind jól ismertek előttem, mind reménységről beszél. Egy másik csoportot látok, mely ki­sebb ugyan, de jelentősége ezért nem cse­kélyebb. Nők, férfiak és gyermekek lép­nek az imazsámoly elé és meghajtják térdüket Isten előtt, hogy üdvöt, hogy teljes szabadulást érhessenek el. Ez re­ménységről beszél. Ott egy növekvő sereget látok, akik a bűnt és minden világi gonosz szokást, szeszes italok élvezését és a dohány min­den használatát, minden balgaságot és minden hiúságot feladtak. Lélekben az Úr Jézus Krisztust öltötték fel és külső­leg ugyancsak viselik az ő jelét. Ez re­ménységről beszél. Látok a mindennapi életben, a vidé­ken és városokban egyaránt, csendes nyüzsgést, amely az arrahaladóknak azt látszik odakiáltani, amit én egyszer egy kiváló államférfiútól hallottam mondani: „A mi fáink újból virágzani kezdenek.“ Ez reménységről beszél. Egyet tudok mindenesetre: reménység, mely az Úrra épít, akár az én üdvömről, akár máséról, akár családomról vagy országomról van szó, a reménység soha m­eg nem szégyenül. «i K X II XNI isstz JÉZUS I LEG Y X I____________ 3 M A JELSZÓ. kW I I I X B XN X J ‘ Oegrini parancsnok. Tanácsok új megtértek számára. NE MULASSZA EL a személyes imát, mert ez erejének, vigaszának és örömé­nek forrása lesz. TEGYE BIBLIÁJÁNAK OLVASÁSÁT mindennapi tanulmányává, Isten, az Úr ezáltal világosságról világosságra vezeti majd és ön gyarapodni fog a kegyelemben. KÜLÖNÍTSE EL MAGÁT MINDENTŐL, amit Isten bűnnek jelent ki ön előtt, mert a világosságnak nincs közössége a sötétséggel. KÍSÉRELJEN MEG mindennap valamit tenni a mások üdvéért, amidőn vallást tesz Üdvözítőjéről. LÁTOGASSA OLY GYAKRAN, amint csak teheti, a gyülekezeteket. Lelkének előrehaladására különösen fontos, hogy a lehető leggyakrabban látogassa gyü­lekezeteinket. BÍZZON AZ ÚRBAN és engedelmesked­jen Neki, és ő az Önben megkezdett kegyelmi művet dicsőségesen be fogja fejezni. .an» L A királyi meghívás. J tf J­ones üdülj fel Máté 11 : 28. láss János 1 : 39 és 46. ítélkezzünk Ézsaiás 1 : 18. végy Ézsaiás 55: 1. tarts lakomát János 21 : 12. igyál János 7 : 37. »an» I­X­I­­I X­I­XII • • • • • 0 KÖNYÖRGÖM nektek, hogy tegyetek egy egyesült, határozott és mindenre elszánt erőfeszítést az elveszettek megmentésére. LXIXI Reménység gyermel­ megmentését illetőleg. Ne gondold, hogy ha téged egyszer a világ forgataga elkapott, mielőtt meg lettél mentve, hogy gyermekednek is először részt kell vennie a világ forgatagá­ban. Nagyon gyakran hallani a szülőket panaszkodni: „Igen, a gyermekek,­­ igen a gyermekek!“, vagy pedig: „Igen, az ifjúság, az ifjúságnak egyszer ki­­ kell tombolnia magát!“ Szegény ifjúság! így beszél a reménytelenség. Mit mond maga Jézus? Halljad, mit mond Ő a gyermekek felől: „Ilyeneké a mennyeknek országa.“ Ez a te gyermekedre vonatkozzon. Legyen reménységed számukra! Ezen reménységben imádkozz érettük, beszélj nekik Jézusról, vezesd őket a magad példája által, hogy Isten igéjéhez forduljanak, hogy imádkozzanak, hogy érintkezzenek Isten gyermekeivel, minden szavaddal és cselekedeteddel mutasd meg, hogy te magad is Jézus nyomdokain heftadsz. Gyermekeid Jézuséi legyenek, amint te magad is az övé vagy. És gondold meg, hogy sok ballépéstől lesznek megkímélve, melyet te magad a te életedben elkövettél; épúgy meg lesznek óva ezeknek minden emlékétől és minden hátrá­nyos következményüktől is. Ez olyasmi, amit egy szerető atyának, vagy egy szerető anyának érdemes remélnie. Az Úr ébresszen fel benned ilyen reményeket és töltsön el velük! Micsoda egy helyi tiszt? A helyi tisztek olyan katonák, akik az Úr hívását követték és szabad idejüket az Üdvhadseregben való munkálkodásra szentelik. Szolgálatukért nem nyernek fizetést, vagy valamilyen más javadal­mazást, és a szolgálatot önként, Jézus és embertársaik iránt való szeretetből vég­zik, azon kívánságtól ösztönözve, hogy lelkeket mentsenek a bűn hatalma alól. Megkülönböztetünk szenior helyitiszte­ket, akik a felnőttek (szenior) közötti munkában töltenek be állást, valamint ifjúsági helyitiszteket, akik a gyermekek és általában az ifjúság között munkál­kodnak. A különböző kötelességek meg­határozott rangokkal vannak osztályozva. Így például az a helyi tiszt, aki a köny­veket vezeti, titkárnak, aki a pénzügye­ket intézi, kincstárnoknak neveztetik. A tiszthelyettes a hadosztály vezető­tisztjével szemben a lelki ügyekben viseli a felelősséget. A szenior-hadosztályban 21 különféle fajtájú helyi tisztség van, az ifjúsági munkában 9. A helyi tiszt kötelessége, hogy a hasz­nosság legmagasabb fokára törekedjen, hogy így az Üdvhadsereget azzá tegye, amivé Isten szeretné. Azon kell lennie, hogy Isten és a tábornok terveit és szán­dékait keresztülvigye. Jézusmondá : az Út Ján. 14 a világosság Ján. 8: az eleven kenyér Ján. 6 : a feltámadás Ján. 11 : az igazi szőlötő Ján. 15 : a jó pásztor Ján. 10: .ann­i si. a 25.­­ ill

Next