Segélykiáltás, 1930 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1930-01-01 / 1. szám

2 A Világos és határozott ez is bizonyságtétela király birodalmáról. Tulajdonképpen, hogy a dolog tisztán és világosan álljon előttünk, nem volna semmi másra szükség, csak ezen isteni kijelentésre, de megtörténhet, hogy ama kettőhöz hasonlítunk, akikhez így szólt az Úr: „Ok ti hallgatagok és testszívűek a hitre!“ (Luk. 24:25.) Ezért hát figyeljünk Isten erre vonatkozó más bizonyságtételeire is, hogyszemeink megnyíljanakés világosságok nyerjünk és úgy lássuk a dolgokat, amint vannak. Péter írja első levelében, hogy a feltámadott Krisztus: „Isten jobbján ül a mennyben és alávettetek neki az angyalok, a hatalmasságok és az erők.“ (3:22.) Ugyanezt bizonyítja Pál az Eféz. 1:20—23, Kol. 2:10, 2, 12:18, Filip. 2:9—11. részekben is. A biblia és még más bizonyságtételek egy csodálatos képet nyújtanak nekünk a mi Urunk Jézus Krisztusunk Országáról éselsősorban mint egy előttünk láthatatlan világban, a mennyben, áll fenn az ő birodalma amagatökéletességében, mertaz ördög onnan ki van taszítva. (Jelenések 12:9.) Világértse gondoljuk azt, hogy ennek csekély, vagy egyáltalánsemmi jelentősége nincs reánk nézve. Tény az, hogy az Úrba vetett hitünkre, az ő szolgálatában végzett munkánkra és a jövőt illető reménységeinkre nézve nagy, fontos, sőt egyedül mértékadó jelentősége van ennek. Amit a próféciaelőre kijelentett,annaktényleges jelentősége volt és ez a jelenéshez mérten meg is valósult. Ami még hátra van, a reá vonatkozó jövendöléseknek megfelelőleg a jövőben töltődik be majd eszközök által, melyek erre készen tartatnak és munkások által, akik e célralettek elhívvaés szentelve. Mily buzdításez Isten katonáiszámára és mily reménység mindazoknak, akik hisznek! A mennyei és a látható világot oly világosan felismerhetőleg kötötte össze az Úr egymással, hogy ez atárgy legalább oly ismert kellene, hogy legyen előttünk, mint azabc. Gondolj csak egy ilyen bizonyságtételre, mint ez is: „Legyen mega Te akaratod, miként a mennyben, azonképen itt a földön is!“ (Lurk. 11:2.) Így tárja elénk maga az Úr Jézus is e dolgot: Isten akarata a mennyország törvénye, de „azonképpen itt a földön is“! Isten tanácsának bevégzésébennincs különbség akettő között. Miután jelenleg a föld a mi világunk, figyeljünk tehát arra, hogy a jelenések Lelke miit világít meg nekünk reánézve az itt tárgyalt dolgokra vonatkozólag. Azt mondjaaz örök Atya -a világ kiválasztotturalkodójának,az Őegyszülött Fiának: „Kérjed tőlem ésén odaadom neked a pogányokat örökségülés birtokodul a föld határait.“ (Zsolt. 2:8.) A Fiú és az Atyaszövetségének szavai így hangzanak : „Íme, én jövök ... a Te akaratodat, oh Uram, örömest cselekeszem.“ (Zsolt. 40:8.) Oh, az Atyának -és a Fiúnak -emebeszélgetése a Teremtés visszanyeréséről ! Gondolataink gyakran megtorpannaka Felőle való bizonyságtételekelőtt. A hit felfigyel ésvisszhangként fogja fel. Azevangéliumokban újból és újból jelentik, hogy Jézus félrevonult és imádkozott. Mire vonatkozott imája az utolsó éjjelen Gethsemáné kertjében? Mindazok után, amit Jézus küldetésérőltudunk, elmondhatjuk. Bizonyáraaz ő Országáról voltszó — „Jöjjön el a Te Országod!“ Világos, hogy mindenkor azon nagy mű felől tanácskoznak az Atyaés a Fiú, mely általaz ellenség -a király lábai -alálesz vetve. Jézus maga isily értelemben szól tanítványainak erről. (Lásd János 14:16. és 16:7.) A zsidókhoz írt levél apostola megemlíti, hogya Fiú mindenek örökösévé tétetett (1. fej. 2.) és „minden alávettetett Neki“, „mostazonban még nem látjuk, hogy minden alávettetett Neki“ (2:8), mégis Atyjánakszavaszerint az ő felséges jobbján ül. Ezért mondhatta Jézus: „Nekem adatott minden hatalom, földön és az égben!“ (Máté 28:18.) Ebben rejlik Nabukodonozor prófétai álmának jelentősége a kőről, mely leesett kéz érintése nélkül és nagy heggyé vált, mely betöltötte az egész világot. (Dániel 2:34, 35, 44, 45.) Így nyilatkozott meg Krisztus birodalma a pogány álomlátónak! Az apostoli levelekből ragyogó fénnyel sugárzik a Birodalom világossága. A rómaiakhozírt levélben (14:9—11) mondja Pál,hogy Krisztus meghalt és feltámadott,hogy „úr legyen élőkés holtak felett!“ és hogy meghajoljonelőtte minden térd. I. Korint 15:27 -aztmondja az apostol: „Mert mindent az Ő lábai alá vetett.“ Ugyanezt mondjaaz efézusbeliekhez intézett levelében (1. fej. 20—22.). János aző Jelenéseit Jézus Krisztus üdvözlésével vezeti be, aki „a földkirályainak fejedelme“ -és királysággá tett minketstb. Lásd Jelenések 1:5—6 és 5:9—10is. Legyen elég ennyi, mivel nem áll több hely rendelkezésünkre. Aki valóban bepillantást nyert Istennek az emberiségre vonatkozónagyés dicső üdvtervébe,az bír amúgy is a kinyilatkoztatásokkal. Vizsgáld azt és Isten világosságot, valamint vezetését adja hozzá. Úgytaláltuktehát, hogy Jézus Krisztus uralkodása nem valami eljövendő, hanemolyasvalami, ami már „most itt van“. Uralkodik világok felett,amelyekről Isten igéje nyújt néha valamilyen támpontot, mint pl.: „Akinek alávettetnek az angyalok, haidalmasságok éserők.“ (I. Péter 3:22.) Uralkodik ateremtés felett, amihez mi is tartozunk, nemzedékek felett, amelyek voltak, azon nemzedék felett, amely most él és nemzedékek felett, amelyeklesznek. Mindenki az ő lábaialá vettetett. Ilyen értelemben küldte ki Jézus, a Király, hírnökeitaz egész világra (Márk 16:15), hogy mindenkihez elvigyék a hírt, hogy ő a világ megkoronázott Szabadítója,senki más. ( An. csel. 4:11—12.) Ünnepélyes kijelentés, ez, melynem enged kifogásokat és kor hozásokatérvényesülni. A tökéletességnek kinyilatkozása ez és ezért nem lehet itten szó „megosztott véleményekről“, hanem mindenki, aki igazságból való, hallja az őszavát. Hogya múltban a királlyal szemben ellenkeztek ésellene fellázadtak és hogy ezmég ma is előfordul, nem jelenti azt, hogya birodalom nem az övé. Nem jelenti azt, hogy a hatalom nem az övé. Nem, nem! A 2. zsoltár világos képet nyújt arról, hogyan fejlődik ki az ő birodalmának hatalma -és ez ígyvolt és így van ma is. király birodalma ÖGRIM parancsnoktól „Mindent alávetettél neki.“ Zsld. 2:8. Az anya lámpása. Egy hajót,melyenapa és leánya voltak csak, heves viharlepte meg hirtelen, mely a partrólelragadta azt. A partvidék veszélyes zátonyokkal ésszírtekkel volt körülvéve. Az anya felmászott odahaza a padlás keskeny lépcsőjén és egylámpást állított az ablakba. „Nincs annak semmi értelme“,mondotta a fiú és vissza akarta tartaniettől. „Hiábavalóez a munka!“ De az anya nem ügyelt ellenvetéseire, letérdelt alámpa mellett és imádkozott gyermekéért és férjéért. Odakünn a viharban aleány hirtelenegy aranysávot látottmeg a sötét hullámokon. „A fény nyomán haladjunk!“ mondottaatyjának. Lassan azonban biztosan követték a világos fényt, míg az mindig világosabb és fényesebb lett. Végül a kikötőbeértek, melynek partján állott házuk. „Hála legyen Istennek!“ kiáltott fel az anya, midőn meghallotta vidám hangjukata folyosóról. Sietős léptekkel jött és a lámpát helyéről levéve, eléjük szaladt. „Hogyantaláltatok ugyan haza?“ „Anyus fénye után igazodtunk a kormánnyal!“ — válaszolta a leány, „habár nem is tudtuk,hogyazanyus lámpása volt!“ Ekkor azt gondoltaa fiú, aki már régen kereste a helyesutat: „Ideje, hogy én is anyus fénye után haladjak!“ És mielőttelaludt volna, átadta életét Istennekéskérte Jézust, hogy legyen kormányosaaz élettengerén. Hónapok teltek el, midőn hirtelen gonosz betegség ágynakdöntötte őt. „Nem élhet már soká!“ — mondották az orvosok. És egy viharos éjszakán közelgett a halál. „Neszomorkodjatok!“ — mondotta anyjának, apjának, nővérének, akik sírva állták körül ágyát, „hiszen én a kikötőbeérek, mert -anyus fénye nyomán -haladok!“ Segélykiáltás Feltartózhatatlanul múlik az idő! Ne halogasd megtérésedet Mily gyorsan elmúlik a te húsz, harminc, hetven éved! Szertefoszlik mint egy lehellet, elmúlik mint egy álom. Az elkövetkezendő napok hosszú éveknek tűnnek fel előtted, de ezek is eltűnnek mint a füst, mert a jelen és a jövő is „gyorsan elszáll, mintha szárnyai volnának". Nem tudjuk feltartóztatni az időt, de ki tudjuk használni. Valaki azt mondotta egyszer : „Az idő az egyetlen kincs, melynél a fösvénység erénynek nevezhető". Használd ki az időt éspedig mindenekelőtt arra, hogy rendbe jöjj Isteneddel. Használd ki az időt megtérésedre ! Ne hallogasd lelked üdvének elnyerését, hidd el, ez a legfontosabb, itt és az örök életben egyaránt. Ez a szó , túl késő , mindig keserű szó, de sohse lehet nagyobb jelentőségű, mint midőn a te üdvösségedre vonatkozik. Ma élsz, ma térj meg, még mielőtt holnap lesz megváltozhat minden. Gondolj reá. Te lehetsz az — én lehetek az ESTILL parancsnoktól. Manapságaz élet csak hajsza és a mindennapi dolgok, melyek igénybeveszik figyelmünket, megrohannak és felborítanak minket úgyannyira,hogy ritkán veszünk magunknak időt gondolkoznimagunk és múltunk felől. Ha azután egy oly napon, mint a mai, visszatekintünk, eszünkbe jutnak megintazok,akik az elmúltévben bevonultaka megdicsőültek sorába. Nemcsak durva kegyeletsértés volna az, ha nem emlékeznénk meg szeretettel azokról, akikkel egykor vállvetve harcoltunk, hanem sok hasznos tanulságtól és nagyszerű áldástól fosztanánk meg magunkat. Idős és fiatal számára is nagy értékű tanulságot nyújt hasznosés eredményes életük minden részlete. A haldoklók bizonyságtételei úgy égnek szívünkben, mint tűzszavak és felhívnak minket arra, hogy hűségeseklegyünk mindhalálig, hogy ígyelnyerhessük az Élet koronáját. Utolsó üzenetük a diadal, a hit, a győzelem szavai, melyek megdönthetetlen bizonyítékai annak,hogy egy keresztyén élete az egyetlenélet, melyet érdemes élni. Egyiksem jelentette ki halálos ágyán,hogyszánakozás vagy lelkiismeretbeli furdalás töltiel lelkét. Egyik sem juttatta kifejezésreazon kívánságát, hogy szívesebben töltötte volna el életét gazdagság és vagyon felhalmozásában, mint az elveszett -és tévelygő -lelkek keresésével. Egyik sem bánta mega meghozott nagy áldozatot, az elszenvedett keménységet, vagy a nélkülözést, melyet életében az Üdvhadsereg zászlajának szolgálatában kellett átélnie. Égyük sem ajánlotta a fiatalembereknek, hogy egy könynyebb útra lépjenek, egy jobban fizetett, jobban tisztelt állást keressenek, mint a léleknyerő hivatását. Bizonyságtevéseik mind megegyezik abban, hogy ha a halál órája jön, a legnagyobb vigasz, a legjobb menedék tudni azt, hogy már évekkel ezelőtt el lettek törölve a vétkek, az élet és a képességek Istennek lettek szentelve, szolgálatába lettek állítva és Jézus Krisztus érdemei által az örök üdvösség jövője lett biztosítva. Korlátozott értelmünk nemtudja felfogni azon világnak dicsőségeit, melyben most élnek és mialatt lelkünkben megemlékezünk róluk, végtelen gyönyörben és boldogságban örvendeznekazon a helyen, melyről Jézusmonda, hogyelmegy oda és elkészíti azt az Ő követőinek. Vájjon mennyien vártákazok közül, akikről a Segélykiáltás az utolsó tizenkét hónapban elköltözésüket jelenítette, hogy egy éven belül követniük kell majd az Őhivatását? Valószínűleg egy sem. És kétségkívül sokak neve található majd meg az új évben közülünk, akik e sorokat olvassák és egészségüik teljében állanak, a Segélykiáltás hasábjain, vagy másutt, mintaki „elköltözött“. Te lehetsz az, én lehetek az, ki mondhatja ugyan meg? De akár elhív minket Isten, akár meghagy, éljünk úgy, töltsükelaz időt úgy, használjukfel képességeinketés alkalmainkat úgy, hogyha egyszer el kell hagynunk aföldet, készen legyünk hazamenni minden sajnálkozás nélkül, minden felhő nélkül látóhatárunkon, minden nélkül, ami békénket megzavarhatnáaz utolsó órában, minden nélkül, ami elrabolhatná örömünket az örök országban való felébredésünktől. (Folytatása a 4. oldal 2. hasábján.) raj raj raj Egy halott szava. Ezen cikket Estill parancsnok 1925-ben, halottak napjára írta a new-yorki Segélykiáltás számára. Röviddel halottak napja előtt, 1926-ban Isten elszólította őt a földről. 1926 éve tényleg az utolsó volt számára a földön. Vájjon 1930 kinek a számára lesz az utolsó év ? GONDOLJ REÁ: Te lehetsz az — én lehetek az! LUN aN aN a I aI DI a N □I □I ra raj ra: raj raj raj