Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1908
A kollégium saját költségén is felállíttathatta volna az emléktáblát, de érezvén és éreztetni akarván, hogy Mikó Imre nemcsak a kollégiumé, de az egész nemzeté volt, közadakozásra felhívó iratot bocsátott a nagyközönség elé. Az elöljáróság felhívására csakugyan az ország minden részéből s a nemzet minden társadalmi rétegéből jöttek adományok, úgy, hogy ezeknek összege csakhamar 1177 korona 2 fillérre növekedett. Gr. Mikó Imre éveken át Magyarország közlekedésügyi minisztere, a M. Tud. Akadémiának tiszteleti tagja, a kolozsvári Erdélyi Múzeum Egyesületnek alapítója és elnöke, a M. Történelmi Társulatnak s számos más társadalmi és gazdasági egyesületnek szintén elnöke, az erdélyi ref. egyházkerületnek és több ref. kollégiumnak gondnoka stb. volt s azért az elöljáróság ezen társulatok és egyesületek s a nagy társadalom bevonásával akarta méltóképen megünnepelni alapítója születésének fordulóját. Szives meghívására a szeptember 4-én Zabolán tartott emlékünnepre nemcsak Háromszék vármegye s közelebbről az orbai járás műveit társadalma és különösen ref. papsága, hanem fennebbi egyesületek is elküldötték képviselőiket és üdvözletüket. Ezért az emléktábla leleplezése valóban nagyszabású ünnep keretében folyt le. Az előkelő vendégek között megjelent dr. Bartók György püspök az egyházkerület, gr. Eszterházi Kálmán az Erdélyi Múzeum Egylet, dr. Márki Sándor egyetemi tanár a M. Tud. Akadémia képviseletében, valamint a Mikó- és Mikes-család több tagja között gr. Pejácsevich Mikó Endre, a Mikó Imre unokája stb. A személyes megjelenésben akadályozva lévén, elküldötték üdvözletüket pl. Darányi és Lukács miniszterek, gr. Haller főispán és mások igen sokan. Az ünnepély kiemelendő pontja Bodor János zágoni ref. lelkész és kollégiumi gondnok magasan szárnyaló s Mikó egyéniségét és élete pályáját élethiven megrajzoló emlékbeszéde volt, melynek elhangzása után tüstént láthatóvá lett a kastély falába illesztett, szürke márványból vörös márványkeretezéssel készített, s a Mikó címerével „et facéré et pati fortia“ jelmondatával s fontosabb méltóságainak tömör felsorolásával teleirt szép emléktábla. Miután Szabó Jenő ref. lelkész a leleplezett tábla előtt Mikót dicsőítő, szép ünnepi ódáját elszavalta s Márki Sándor, dr. Bartók György, Eszterházi Kálmán és a többi kiküldött képviselők lelkes szavakkal a táblát megkoszorúzták, a Himnusz hangjai mellett