Siklós és Vidéke, 1902 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1902-04-20 / 16. szám
keresné és eszközölné ki, az iparos pedig, szakmájában mindjobban tökéletesülvén, gazdag jövedelmi forrást nyitna az országnak. Akkor azáltal, hogy kiki a maga körében a műveltség előmozdításán dolgozik, az egész magától gyarapszik ; akkor az nemzet műveltsége öregbül, az ember nem is tudja, mi módon. Hazánk nemzetgazdasági viszonyai pedig ily kivetett munkássággal rendkívüli arányban javulnának. A nemzetgazdasági tényezők egyetértésére most nagyobb szükségünk van, mint valaha. Elő kell készülnünk arra az eshetőségre, hogy önálló vámterületünk lesz, mely kezdetben, sőt később is, fokozott feladatokat fog róni mindenkire. Nincs tehát itt az ideje, hogy torzsalkodásokkal az önmagunk erejét rontsuk. HÍREK. * Ezredéves ünnepély. A helybeli polg. fiú iskola nagyszabású ezredéves emlékünnepet rendez a »Pelikán« színház termében f. évi május hó 4 én visi ip után, melyen résztvesznek a polg. leány iskol. növendékei is. A polg. fiúiskola énekkara kurucdalokat fog énekelni, fiú és leány növendékek külön és páros szavalatokat fognak előadni, továbbá »Honfoglalás ezer év előtt és után a nagy történeti előadást rendeznek a fiúk és leányok. A részletes programmot az egybeállítás után jövő számukban fogjuk közölni. Előre is felhívjuk e rendkívül érdekes ünnepélyre hazafias közönségünk figyelmét. * Városi közgyűlést tartottak folyó hó 16 án d. e. 9 órakor nagyközségünk képviselői és elöljárói. A tárgysorozatt előtt Szűcs Dániel szólalt fel azon meg nem engedett eljárás ellen, hogy vasárnap délelőtti órákban a városházán ülések és értekezések tartatnak, miáltal a templomba való járást megakadályozzák. Többek hozzászólása után abban állapodtak meg, hogy lehetőleg kerülni kell a vasárnapi értekezéseket, melyek d. e. 16 órán úgy túl sem terjednek. Különben e tárgyban rendelet van, s egy újabb határozatot hozni felesleges. Henfner Lajos jegyző felhívja a közgyűlés figyelét a Tóth és Török féle korcsmák között elterülő s újabban beültetett és elkerített közterekre s itt a város tulajdonjogát, a háztulajdonosok által aláirandó lemondó nyilatkozattal véli biztosítani. Novák Péter nem helyesli, hogy a köztereket igy elzárja . Kívánja az alispáni határozat végrehajtását, mely szerint a hetivásár a Flórián térre helyezendő. Szűcs Dániel: A nagypénteki hetivásár megszüntetését kéri. Kossa Dezső ügyész felszólalása után ezen indítványt is elvetették. A villamos világítás kérdésében a már kiküldött bizottság fog Schapfinger I. pécsi czég ajánlatára legközelebb előterjesztést tenni. A betétszerkesztési helyiségeket a közgyűlés csak 300 koronáért hajlandó a kiráibiróságnak bérbeadni, s igy a bíróság 250 koronás ajánlatát nem fogadhatja el. Móroc Imre vendéglős kérelmét, hogy kertre rendeztessék, s a nagyterem karzata vendégszobákká alakitassék, elfogadták de óvadékpénzéből a község 1000 koronát kiadni nem hajlandó. A mosóhely felállításának kérdését a képviselő testület is megoldandónak tartja s ez irányban már intézkedés is történt. Néhány illetőségi ügy befejezése után az ülés végett ért. * Talált gazdátlan csikó. Matty községben 1902. évi ápril hó - án egy drb. 2 éves almás pej csikó találtatott gazdátlanul. Tujdonosa jogcímének beigazolása esetén f. hó 22 ikéig az elöljáróságnál átveheti, ellenkező esetben ugyanaznap délután a csikó árverésen eladatik. * Meghivv. A vallás és közoktatásügyi m. kir. Minister őnagyméltósága f. évi március hó 22 én 210I6. sz. a. egy körrendeletet adott ki, melyben a 15 dik életévet betöltött — tehát a tankötelezettség kívánalmainak eleget tett — mindkét nembeli ifjúság »Ifjúsági egyesület«be állva tovább képeztessék. A rendelet végrehajtását az elemi tanítókra bízta. Szűcs Dániel helybeli naptanító az »Ifjúsági egyesületét folyó évi március 1 én megalakította. Az első verselő s felolvasó egybejövetel f. hó 2- án,azaz ma délután 4 órakor ez alkalommal a reformátusok nagyobb növendékei tantermében leend, hová mindkét nembeli ifjúságot felekezet különbség nélkül a tanügybarátokat és az érdeklődőket mély tisztelettel meghívja. Az ideiglenes elnökség. * Nem étvágygerjesztő látvány. Télen midőn nincs por még nem tűnik fel az embereknek oly nagyon, hogy a mészárosoknak a leölt vérző borjukat a kocsi lőcsre akasztva szállítják haza. De nyáron midőn néhány másodperc alatt az utcai piszkos por belepi a nyers húst és vért épen nem ízléses látvány. A mészárosok saját érdekeikben jól tennék ha a szállítás más módját találnák ki. Azt hisz szük, hogy nem is ütköznek nehézségekbe, ha a leölt borjút vagy a marhahúst tiszta gyékénybe horkolva szállítanák. A mohács—pécsi vasút új menetrendje. Május 1 én a mohács—pécsi vasút vonalain új menetrend lép életbe. A vonatnak Mohácsról Pécsre, illetőleg Pécsről Mohácsra a következő időben közlekednek : Indulás Mohácsról 1 05 5 14 9 10 3 46 perckor Érkezés Pécsre 3 23 7 49" 11 23 10 49 » Indulás Pécsről 109 5 34 8 46 » Érkezés Mohácsra 3 09 7 43 10 44 » A Mohácsról Pécsre 9.10 perckor induló vonat csakis szerdán, pénteken és vasárnap közlekedik. A 10'30 perckor délelőtt Villányról induló ésó 27 perckor Mohácsra érkező vonatnak Pécs felől nincsen csatlakozása. Mohácsról Pécsre tehát 4, Pécsről Mohácsra azonban csak 3 vonat közlekedik. * A „Tarka Színpad.“ A körülbelül egy hét óta Siklóson működő „Tarka Színpad“ csütörtökön tartotta nálunk búcsú előadását, mely alkalommal „A szabadkőművesek“ című három felvonásos vígjáték került színre, melyben az egész társulat személyzete közreműködött. A társulatról, melynek alkalma volt a közönség rokonszenvéről meggyőződhetni, csak jót mondhatunk . M. Jászay Mariska mint operette subrett nemcsak kedves jelenség, élénk temperamentumú színésznő, hanem behízelgő hangja is a társulat rövid itt tartózkodása alatt is színházi kedvencévé tette. Bándy Rózsi a társulat coloratur énekesnője különösen a vidéken ritkán található üdén csengő hangja, s precíz, zenei tudásról tanúskodó előadási modoráért érdemel teljes elismerést. A társulat többi tagjai is : Molnár Gyula igazgató, Báthory Béla, Biró Gyula, Sipos Magit, és Jászay Juliska is dicséretreméltó erők. A »Tarka Színpad« Siklósról, hol működését a jól megérdemelt erkölcsi és anyagi siker koronázta Barcstelepre ment . A Salamon József ösztöndíjra most hirdette ki a pályát? . Salamon József kir. tan. tanfelügyelő. A pályázati feltételek a következők : 1. Az ösztöndíj elnyeréséért folyamodhatnak felekezeti különbség nélkül a pécsi és baranya megyei népoktatási tanintézetekben működő, vagy működőtt tanítók és tanítónők fiú, vagy leánygyermekei, kik az ország valamely felső nép és polgári iskolájába, felsőbb leányiskolájába, tanító és tanítóképző intézetébe, továbbá reáliskolába, gymnasiurába, vagy más középiskolába mint rendes tanulók járnak és jó magaviselet mellett tanulmányaikban is jó előmenetelt tanúsítanak. 2. A pályázók kérvényeiket (a gyermek helyett a szülő) 1902. évi május hó 30 ig, a »Baranyamegyei Tanítótestület« elnökénél, Beberits Imrénél nyújtsák be. A kérvényhez melléklendő a születési és utolsó iskolai bizonyítvány, a folyó tanév időszaki értesítője és annak igazolására szolgáló okmány, hogy a szülők egyike Pécsett, vagy Baranyameegyében a népoktatási intézetekben, mint tanító működik itt fejezte be. T AR CZ A. Súlyos becsületsértés — Elbeszéli egy anya. — Már negyedórája vitatkoztunk a párbaj jogosultságáról. Nemde két öregnek szép théma ? De könnyű rátérni, ha az embernek jogász fia van ... A fiú, mint mindig, ha elhagyta a házat, gyengéd csókkal búcsúzott el tőlem; de ma az ajtó küszöbérről visszafordult s e szavakkal közeledett felém : »Ma még egy csókot kell adnod, mamuskám, mert ma olyan szép nap van !« S még egyszer megcsókolt. Aztán gyorsan eltávozott. Ez a „..okatlan viselkedés, a helyett, hogy megörvendeztetett volna, aggályossá tett. Miért volt a fiú ma olyan meglepően gyengéd ? Miért csillogott szeme oly sajátságos érzékenységgel ? »Nem tűnt föl neked semmi Rezsőnkön ?« kérdezem férjemet, aki nyugodtan böngészte a napi híreket. »Miért ?« »Kétszer búcsúzott el tőlem s oly különösen elérzékenyült és izgatott volt. Mi baja lehet ?« Férjem valami érthetetlent mormogott és nem látszott hajlandónak aggályaimat osztozni. Amikor azonban megismételtem a kérdést, letette az újságot s mondá: »Édes lelkem, ne vedd rossz néven, de ki tehet eleget az asszonyok szeszélyeinek ? Ha elrejtjük érzelmeinket, érzéketleneknek és szívteleneknek neveztek , ha úgy beszélünk és cselek-szünk, amint érzünk, fellengőseknek és kíméletleneknek tartottuk. Az érzésnek örökké változatlan mértékét követelitek tőlünk, úgy hogy a bennünket minden percben érthető megrázkódtatások izgatottságok és viszontagságok közepette folyvást úgy kell viselkednünk, mintha szerepet játszanánk előírott szavakkal, melyektől a világért sem szabad eltérnünk.« Tátott szájjal hallgattam, miként peregnek lendületes szavai pompásan és kenetteljesen ajkáról. Amikor befejezte, hangosan kacagtam és igy válaszoltam : »Kedves öregem, te ma bölcsész vagy s én nem érzem magamat eléggé erősnek, hogy felvegyem veled a harcot. Tudod mit ! Napoltuk el a vitát.« A férjem rázta a fejét, kezébe vette az újságot és hallgatott. Érzelgősnek csúfolt asszonyi lelkem azonban ismét visszatért fölindulásának eredeti okához. Mindenféle aggályok és rémítő képzeletek merültek föl előtte és végre szinte erőszakkal kergetett fiam dolgozószobájába, mint ha ott megtalálhatnám titokzatos viselkedésének megfejtését. Beléptem s mindent úgy találtam, mint máskor — azaz nem, mikor az íróasztalhoz közeledtem, különös felfedezésre jutottam. A rendetlenség, mely ott mindennapi vendég volt, eltűnt. Egyetlen nyitott könyv sem, semmi szétszórt irású papirivek, szivartárcák, tolnyellek és kalamárisok káoszának se hite, se hamva. Minden szép rendben feküdt a helyén, a papirosok összehajtva, a könyvek bizonyos gondosággal egymásra rakva. Azt a benyomást tette mind, mintha a gazda rendben hagyta volna odahaza a szénáját. Ez a körülmény fokozta nyugtalanságomat. Leültem az íróasztal elé és újból elmerültem rémesztő gondolataimba. Honnan származhatott a rendhez eddig soha nem tapasztalt hajlama ? Nem úgy tetszettem, mintha fiam örökre elbúcsúzott volna szobájától ? De mi okból ? Mi célból ? Nem tudtam kitalálni. Az íróasztal fölött férjem képe lógott. Mosolyogva pislogott reám, akár csak mondaná: »Itt ül egy balga anya, aki képzelt gondokkal kínozza magát !« Igaza volt, de mit tehetünk balga szívünkért ? Képzeletemben így válaszoltam neki: »Gúnyolj csak, tudom, hogy fiamat veszély fenyegeti !« Aztán mindenfelé széjjeltekintettem. De nem láthattam semmit : se hátrahagyott papírdarabot, se levelet, mely felvilágosíthatott volna. Ekkor hirtelen, mint a villám, cikkázott az agyamon : »Párbaja van ! Megverekszik ! Nem tudom, mi módon jutottam e gondolathoz, de itt volt és nem hagyott el. Borzasztó félelem fogott el. Felugortam és férjemhez akartam sietni, de attól tartottam, hogy megijesztem. S várjon elhinné e nekem ? Mi bíró nyitja sejtelmemet ? Oh, nem volt az már sejtelem, bizonyosság volt — borzasztó bizonyosság ! Néhány percig megfékeztem aggodalmaimat, aztán felkerestem férjemet, aki vígan jár fel és alá szobájában és szivarozva űzte gondolatjait. Alig rejthettem fölindulásomat és kezembe vettem az újságot. Mi módon adjam tudtára ? Ekkor segítségemre volt a kezemben levő újság. Fején vaskos betűkkel ez a cím rívott ki: »A párbaj — mánia.«