Siklós és Vidéke, 1902 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-20 / 16. szám

keresné és eszközölné ki, az iparos pedig, szakmájában mindjobban t­ökéletes­ülvén, gazdag jövedelmi forrást nyitna az ország­nak. Akkor az­által, hogy kiki a maga kö­rében a műveltség előmozdításán dolgozik, az egész magától gyarapszik ; akkor az nemzet műveltsége öregbül, az ember nem is tudja, mi módon. Hazánk nemzetgazdasági viszonyai pe­dig ily kivetett munkássággal rendkívüli arányban javulnának. A nemzetgazdasági tényezők egyetér­tésére most nagyobb szükségünk van, mint valaha. Elő kell készülnünk arra az eshető­ségre, hogy önálló vámterületünk lesz, mely kezdetben, sőt később is, fokozott feladato­kat fog róni mindenkire. Nincs tehát itt az ideje, hogy torzsalkodásokkal az önmagunk erejét rontsuk. H­ÍREK. * Ezredéves ünnepély. A helybeli polg. fiú iskola nagyszabású ezredéves emlékünnepet ren­dez a »Pelikán« színház termében f. évi május hó 4 én v­isi ip után, melyen résztvesznek a­ polg. leány iskol. növendékei is. A polg. fiúiskola­ énekkara kurucdalokat fog énekelni, fiú és leány növendékek külön és páros szavalatokat fognak előadni, továbbá »Honfoglalás ezer év előtt és után a nagy történeti előadást rendeznek a fiúk és leányok. A részletes programmot az egybeál­lítás után jövő számukban fogjuk közölni. Előre is felhívjuk e rendkívül érdekes ünnepélyre haza­fias közönségünk figyelmét. * Városi közgyűlést tartottak folyó hó 16 án d. e. 9 órakor nagyközségünk képviselői és elölj­ár­ói. A tárgysorozatt előtt Szűcs Dániel szólalt fel azon meg nem engedett eljárás ellen, hogy vasárnap délelőtti órákban a városházán ülések és értekezések tartatnak, miáltal a templomba való járást megakadályozzák. Többek hozzá­szólása után abban állapod­tak meg, hogy lehetőleg kerülni kell a vasárnapi értekezéseket, melyek d. e. 16 órán úgy túl sem terjednek.­­ Különben e tárgyban rendelet van, s egy újabb határozatot hozni felesleges. Henfner Lajos jegyző felhívja a közgyűlés figye­­lét a Tóth és Török féle korcsmák között elterülő s újabban beültetett és elkerített közte­rekre s itt a város tulajdonjogát, a háztulajdono­sok által aláirandó lemondó nyilatkozattal véli biztosítani. Novák Péter nem helyesli, hogy a köztere­ket igy elzárja . Kívánja az alispáni határozat végrehajtását, mely szerint a hetivásár a Flórián térre helyezendő. Szűcs Dániel: A nagypénteki hetivásár meg­szüntetését kéri. Kossa Dezső ügyész felszólalása után ezen indítványt is elvetették. A villamos világítás kérdésében a már ki­küldött bizottság fog Schapfinger I. pécsi czég ajánlatára legközelebb előterjesztést tenni. A betétszerkesztési helyiségeket a közgyűlés csak 300 koronáért hajlandó a kirá­ibiróságnak bérbeadni, s igy a bíróság 250 koronás ajánlatát nem fogadhatja el. Móroc Imre vendéglős kérelmét, hogy kertre rendeztessék, s a nagyterem karzata vendégszo­bákká alakitassék, elfogadták de óvadékpénzéből a község 1000 koronát kiadni nem hajlandó. A mosóhely felállításának kérdését a kép­viselő testület is megoldandónak tartja s ez irány­ban már intézkedés is történt. Néhány illetőségi ügy befejezése után az ülés végett ért. * Talált gazdátlan csikó. Matty községben 1902. évi ápril hó - án egy drb. 2 éves almás pej csikó találtatott gazdátlanul. Tujdonosa jog­címének beigazolása esetén f. hó 22 ikéig az elöl­járóságnál átveheti, ellenkező esetben ugyanaznap délután a csikó árverésen eladatik. * Meghivv. A vallás és közoktatásügyi m. kir. Minister őnagyméltósága f. évi március hó 22 én 210I6. sz. a. egy körrendeletet adott ki, melyben a 15 dik életévet betöltött — tehát a tankötelezettség kívánalmainak eleget tett — mindkét nembeli ifjúság »Ifjúsági egyesület«­be állva tovább képeztessék. A rendelet végrehajtá­sát az elemi tanítókra bízta. Szűcs Dániel hely­beli naptanító az »Ifjúsági egyesület­­ét folyó évi március 1 én megalakította. Az első verselő s felolvasó egybejövetel f. hó 2- án,azaz ma délután 4 órakor ez alkalommal a reformátusok nagyobb növendékei tantermében leend, hová mindkét nembeli ifjúságot felekezet különbség nélkül a tanügybarátokat és az érdeklődőket mély tiszte­lettel meghívja. Az ideiglenes elnökség. * Nem étvágy­gerjesztő látvány. Télen mi­dőn nincs por még nem tűnik fel az embereknek oly nagyon, hogy a mészárosoknak a leölt vérző borjukat a kocsi lőcsre akasztva szállítják haza. De nyáron midőn néhány másodperc alatt az utcai piszkos por belepi a nyers húst és vért épen nem ízléses látvány. A mészárosok saját érdekeikben jól tennék ha a szállítás más módját találnák ki. Azt hisz szük, hogy nem is ütköznek nehézségekbe, ha a leölt borjút vagy a marhahúst tiszta gyékénybe horkolva szállítanák. A mohács—pécsi vasút új menetrendje. Május 1 én a mohács—pécsi vasút vonalain új menetrend lép életbe. A vonatnak Mohácsról Pécsre, illetőleg Pécsről Mohácsra a következő időben közlekednek : Indulás Mohácsról 1 05 5 14 9 10 3­ 46 perckor Érkezés Pécsre 3 23 7 49" 11 23 10 49 » Indulás Pécsről 109 5 34 8 46 » Érkezés Mohácsra 3 09 7 43 10 44 » A Mohácsról Pécsre 9.10 perckor induló vo­nat csakis szerdán, pénteken és vasárnap közle­kedik. A 10'30 perckor délelőtt Villányról induló és­­ó 27 perckor Mohácsra érkező vonatnak Pécs felől nincsen csatlakozása. Mohácsról Pécsre te­hát 4, Pécsről Mohácsra azonban csak 3 vonat közlekedik. * A „Tarka Színpad.“ A körülbelül egy hét óta Siklóson működő „Tarka Színpad“ csütörtö­kön tartotta nálunk búcsú előadását, mely alka­lommal „A szabadkőművesek“ című három felvo­násos vígjáték került színre, melyben az egész társulat személyzete közreműködött. A társulatról, melynek alkalma volt a közönség rokonszenvéről meggyőződhetni, csak jót mondhatunk . M. Jászay Mariska mint operette subrett nemcsak kedves jelenség, élénk temperamentumú színésznő, hanem behízelgő hangja is a társulat rövid itt tartózko­dása alatt is színházi kedvencévé tette. Bándy Rózsi a társulat coloratur énekesnője különösen a vidéken ritkán található üdén csengő hangja, s precíz, zenei tudásról tanúskodó előadási modorá­ért érdemel teljes elismerést. A társulat többi tagjai is : Molnár Gyula igazgató, Báthory Béla, Biró Gyula, Sipos Magit, és Jászay Juliska is di­­cséretreméltó erők. A »Tarka Színpad« Siklósról, hol működését a jól megérdemelt erkölcsi és anyagi siker koronázta Barcstelepre ment . A Salamon József ösztöndíjra most hir­dette ki a pályát?­ . Salamon József kir. tan. tanfelügyelő. A pályázati feltételek a következők : 1. Az ösztöndíj elnyeréséért folyamodhatnak fele­kezeti különbség nélkül a pécsi és baranya megyei népoktatási tanintézetekben működő, vagy műkö­dőtt tanítók és tanítónők fiú, vagy leánygyerme­kei, kik az ország valamely felső nép és polgári iskolájába, felsőbb leányiskolájába, tanító és ta­nítóképző intézetébe, továbbá reáliskolába, gym­­nasiurába, vagy más középiskolába mint rendes tanulók járnak és jó magaviselet mellett tanul­mányaikban is jó előmenetelt tanúsítanak. 2. A pályázók kérvényeiket (a gyermek helyett a szülő) 1902. évi május hó 30 ig, a »Baranyamegyei Ta­nítótestület« elnökénél, Beberits Imrénél nyújtsák be. A kérvényhez melléklendő a születési és utol­só iskolai bizonyítvány, a folyó tanév időszaki értesítője és annak igazolására szolgáló okmány, hogy a szülők egyike Pécsett, vagy Baranyame­­e­gyében a népoktatási intézetekben, mint tanító működik itt fejezte be. T A­R C­Z A. Súlyos becsületsértés — Elbeszéli egy anya. — Már negyedórája vitatkoztunk a párbaj jo­gosultságáról. Nemde két öregne­k szép théma ? De könnyű rátérni, ha az embernek jogász fia van ... A fiú, mint mindig, ha elhagyta a házat, gyengéd csókkal búcsúzott el tőlem; de ma az ajtó küszöbérről visszafordult s e szavakkal köze­ledett felém : »Ma még egy csókot kell adnod, mamuskám, mert ma­­ olyan szép nap van !« S még egyszer megcsókolt. Aztán gyorsan el­távozott. Ez a „..okatlan viselkedés, a helyett, hogy megörvendeztetett volna, aggályossá tett. Miért volt a fiú ma olyan meglepően gyengéd ? Miért csillogott szeme oly sajátságos érzékenységgel ? »Nem tűnt föl neked semmi Rezsőnkön ?« kérdezem férjemet, aki nyugodtan böngészte a napi híreket. »Miért ?« »Kétszer búcsúzott el tőlem s oly különösen elérzékenyült és izgatott volt. Mi baja lehet ?« Férjem valami érthetetlent mormogott és nem látszott hajlandónak aggályaimat osztozni. Amikor azonban megismételtem a kérdést, letette az újságot s mondá: »Édes lelkem, ne vedd rossz néven, de ki tehet eleget az asszonyok szeszélyeinek ? Ha el­rejtjük érzelmeinket, érzéketleneknek és szívtele­neknek neveztek , ha úgy beszélünk és cselek-­­­szünk, amint érzünk, fellengőseknek és kímélet­leneknek tartottuk. Az érzésnek örökké változat­lan mértékét követelitek tőlünk, úgy hogy a ben­nünket minden percben érthető megrázkódtatások izgatottságok és viszontagságok közepette folyvást úgy kell viselkednünk, mintha szerepet játszanánk előírott szavakkal, melyektől a világért sem sza­bad eltérnünk.« Tátott szájjal hallgattam, miként peregnek lendületes szavai pompásan és kenetteljesen ajká­ról. Amikor befejezte, hangosan kacagtam és igy válaszoltam : »Kedves öregem, te ma bölcsész vagy s én nem érzem magamat eléggé erősnek, hogy fel­vegyem veled a harcot. Tudod mit ! Napoltuk el a vitát.« A férjem rázta a fejét, kezébe vette az új­ságot és hallgatott. Érzelgősnek csúfolt asszonyi lelkem azonban ismét visszatért fölindulásának eredeti okához. Mindenféle aggályok és rémítő képzeletek merültek föl előtte és végre szinte erőszakkal kergetett fiam dolgozószobájába, mint ha ott megtalálhatnám titokzatos viselkedésének megfejtését. Beléptem s mindent úgy találtam, mint más­kor — azaz nem, mikor az íróasztalhoz közeled­tem, különös felfedezésre jutottam. A rendetlen­ség, mely ott mindennapi vendég volt, eltűnt. Egyetlen nyitott könyv sem, semmi szétszórt irás­ú papirivek, szivartárcák, tolnyellek és kalamá­risok káoszának se hite, se hamva. Minden szép rendben feküdt a helyén, a papirosok összehajtva, a könyvek bizonyos gondosággal egymásra rakva. Azt a benyomást tette mind, mintha a gazda rendben hagyta volna odahaza a szénáját. Ez a körülmény fokozta nyugtalanságomat. Leültem az íróasztal elé és újból elmerültem ré­­mesztő gondolataimba. Honnan származhatott a rendhez eddig soha nem tapasztalt hajlama ? Nem úgy tetszettem, mintha fiam örökre elbúcsúzott volna szobájától ? De mi okból ? Mi célból ? Nem tudtam kitalálni. Az íróasztal fölött férjem képe lógott. Mo­­solyogva pislogott reám, akár csak mondaná: »Itt ül egy balga anya, aki képzelt gondokkal kínozza magát !« Igaza volt, de mit tehetünk bal­ga szívünkért ? Képzeletemben így válaszoltam neki: »Gúnyolj csak, tudom, hogy fiamat veszély fenyegeti !« Aztán mindenfelé széjjeltekintettem. De nem láthattam semmit : se hátrahagyott papírdarabot, se levelet, mely felvilágosíthatott volna. Ekkor hirtelen, mint a villám, cikkázott az agyamon : »Párbaja van ! Megverekszik ! Nem tudom, mi módon jutottam e gondolathoz, de itt volt és nem hagyott el. Borzasztó félelem fogott el. Felugortam és férjemhez akartam sietni, de attól tartottam, hogy megijesztem. S várjon elhinné e nekem ? Mi bíró nyitja sejtelmemet ? Oh, nem volt az már sejte­lem, bizonyosság volt — borzasztó bizonyosság ! Néhány percig megfékeztem aggodalmaimat, az­tán felkerestem férjemet, aki vígan jár fel és alá szobájában és szivarozva űzte gondolatjait. Alig rejthettem fölindulásomat és kezembe vettem az újságot. Mi módon adjam tudtára ? Ekkor segít­ségemre volt a kezemben levő újság. Fején vas­kos betűkkel ez a cím rívott ki: »A párbaj — mánia.«

Next