Siklós és Vidéke, 1910 (23. évfolyam, 26-48. szám)
1910-01-26 / 26. szám
Siklós, 1910. junius 26 26. szám. Huszonharmadik évfolyam. TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI, SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Kossuth L. tér 7. sz. Kéziratokat vissza nem küldünk. Előfizetési dij: Vidékre vagy helyben házhoz fordult Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyed- 1 évre 2 kor. Egyes szám 16 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ Dr. MIKES ALFRÉD ügyvéd. MEGJELENIK VASÁRNAPONKÉNT. A lapmegrendelések és hirdetések Harangozó József könyvnyomdájában is bevétetnek. Egyes példányok a nyomdában kaphatók. Az élet hazugságai. (K.) Fejedelmek, arisztokraták és papok a világrendet — úgy ahogy van — a legjobbnak találják, állítván, hogy ezen berendezkedést a bölcs gondviselés ekkép intézte, tehát jó. Ha pedig a nép millióira hallgatunk, egészen ellenkező képet nyerünk : a hirdetett tanok nem felelnek meg az élet szülte rideg tényeknek, tehát hazuságok azok ! Hivatkoznak a föld fent nevezett hatalmasai arra, hogy maga a természet sem egyforma és egyenlő ; a fenséges pálma mellett áll a kóró, az illatos rósza mellett a dísztelen csalán. De elfelejtik a bölcsek, hogy a nap, hold, a tenger egyaránt szolgál az emberiségnek. Minden növény, minden állat egyaránt élvezi a természet előnyeit, csak éppen az emberiség az, amely a természet és föld áldásait nem engedte át minden tagjának, hanem csak bizonyos szabadalmazott önző osztályoknak dobta oda prédául. Ebből származnak aztán azok az ádáz évszázadok óta dühöngő harcok a tulajdon és a munka között s hogy ezek a harcok mikor érnek véget ? a jó Isten tudja ! Pedig mily egyszerűen lehetne minden viszálykodásnak véget vetni, kiirtani a hamis frázisokat, az élet hazugságait és valóra váltani az örök igazságot, a jog és szabadság uralmát! És ehhez csak kölcsönös belátás becsülés és emberbaráti érzés kell. Ámde e helyett az osztály érdek és irigykedés uralkodik, mert ezeken alapul az osztály önzés, amely a világot uralja. Bárhová fordítsuk a szemünket — akár a politikai, gazdasági vagy a társadalmi életben, mindenütt a hazugság uralkodik az egyes osztályérdekek javára. A parlamentek lennének hivatva arra, hogy a népek érdekeit képviseljék az uralkodó hatalommal szemben, hogy várat építsenek az egyenlőség hatalmas eszméjének, s bizony a parlamentek legnagyobb része osztályérdekeket képvisel! Nem a nemzetek akarata tükröződik ezekben vissza, hanem a politikai élet hazugsága! Nézzünk más térre, ott áll előttünk a vallás. Az isteni megnyilatkozás legmagasztosabb formája a hit, a vallás, s ennek egyik legragyogóbb tétele : „Szeresd felebarátodat, mint lenn magadat !tt a helyett, hogy a hit szolgái — felekezetekre való tekintet nélkül — ezt a tételt megvalósítani s a népet erre tanítani igyekeznének, azt látjuk az élet forgatagában, hogy ezeket a tanokat csak bent az Isten házában hangoztatják, kint az életben azt kell látnunk, hogy éppen a hit szolgái közt akadnak legtöbben a kik vallási türelmetlenséggel harcolnak eszméikért. Ez igy van minden felekezetnél. S vájjon mi ez ? A vallási élet hazugsága ! A gazdasági életben a tőkés nagy * * garral hirdeti, hogy mennyire istápolja a kisembereket, pedig ellenkezőleg: kiszipolyozza a saját érdekében! Szintúgy szónokol a socialismus, hogy ő az egyedüli népboldogitó, mert mindent a nép számára kíván kisajátítani, semmit az osztályérdekeknek, pedig valójában csak a maga levesét akarja a közönség tüzén megfőzni, de ebből azután csak ő akar kanalazni. íme a gazdasági élet hazugsága! A társadalmi érintkezést hazugságok nélkül el sem képzelhetjük. Akár családi körben, kávéházban, bálban, touron találkozunk ismerőseinkkel, azt mondjuk a hölgynek : „mily szép,“ a háziúrnak : „mily,szellemes,“ a leánykának : „mily bájos,“ a fiúcskának: „mily okos!“ pedig dehogy is akarjuk ezt mondani, hanem ellenkezőleg : mily csúf a hölgy, mily tökülke az úr, mily kiállhatatlan a leányzó és milyen ostoba a fiúcska! De az illem ezt megtiltja s inkább hazudunk semhogy az igazat megmondva ellenségeket szerezzünk magunknak. Nem csoda tehát, hogy ily fonák az egész élet, hisz elhagytuk a természetes alapot, a mely nem ismer hazugságokat, — épp oly kevéssé, mint a hogy nem hazudik a növény, vagy az állat. A hazugság csak az ember tulajdona. Ámde tulajdonon túl lehet adni! Adjunk mi is túl a hazugság tulajdonán. Honosítsuk meg az életben az igazságot s vele együtt a humanismust és a szabadságot s az Tár cz a. Levél a szerkesztőhöz. Iglófüred, 1910. jun. 16. Kedves Barátom! Nem tudom merre milyen idő jár. Ittszakad az eső. Szobában ülünk és keresünk valami szórakozást. Én a Siklós és Vidéke olvasásával szórakozom, melyet nekem is szerencsémvolt szerkeszteni. Az az, hogy szerencsétlenségem. Mert e réven lettem közéleti tényező Vármegyei majd később országos politikus. Szóval nagy ember. A nagyság átka, mint lapodból olvasom engem is utolért. Elparentáltatok öregem szépen. Majd, hogy azt nem hittem, hogy már nem is vagyok. Annyi jót mondtatok rólam, hogy kezdtem hinni, hogy meghaltam. Csak a meghaltról beszél az ember annyit és oly sok jót, mi ts rólam beszéltetek. De lehet, hogy igazatok volt. Alaposan és egyszerre akartatok végezni velem. — Nos nem jól ütött ki a számitástok, — mert még rám sem dobtátok az utolsó kapa göröngyöt, — már is feltámadtam és élek itt a ti lapotok hasábjain, ha ugyan szerkesztői jogotoknál fogva a papírkosárba nem külditek írásomat megpihenni. Tudjátok úgy, hogy mosakodni jöttem el hazáról. A politika piszkát lemosni, a lelkemről, a testemről. Nehéz munka ez , sok idő kell hozzá míg a tátrai purgatóriumban megtisztulok. Már csak azért is, mert itt rossz helyre jöttem ; itt a Szepességben volt, van és lesz képviselőválasztás. Minden benszülött politikáról kuruttyol. — Hanem meg kell engedni ezeknek a szepesi cipszereknek ügyes politikusok. Hogy többet ne mondjak az egyik kerületben, a jelöltjük — ellenfelének 300 választójáról megállapíttatták, hogy trachomában betegek , amiért a trachomás néppárti szavazók nem bocsáttattak szavazásra, hanem 48 óráig zárt helyen hatósági segélyben volt részük, a választás után pedig hazatoloncolták őket. Persze én nagy lelki megnyugvással vettem tudomásul, hogy a néppárti szavazók így jártak — mert engem is a siklósi néppárt fojtott meg egy kanál vízben. * — Szerencsére akadtam egy jó képű öreg úrra, aki Angliából jött haza — meghalni. Az öreg, akit Kurnak hívnak, — finom ember 16 év alatt sok angol elegántja ragadt rá. Halkan beszél, a gusztusosan tud enni és kockás nadrágban jár. Foglalkozására nézve újságíró volt, most pedig asztmatikus beteg. Humoros az öreg és mindennap egyszer megállapítja, hogy ha nem sokkal is, de valamivel mégis csak jobb újságírónak lenni, mint aszmatikus betegnek. Hát az öreggel persze jól vagyunk. Együtt kosztolunk. Az, az, hogy már csak, inkább én eszem, — ő pedig jobbára nézi. Én iszom is keveset. Ő ezt is csak nézi. — Diétikusan él az öreg és naponként kesereg. — Mikor még jobb volt a szívem, meg a gyomrom — és de tudtam én is enni, meg inni. A gyomromat azt elrágta a sok erős angol alkohol,— a szivemet azt meg az angol szerelem rágta el — mondogatja. — Én vigasztalom az öreget, hogy soha se búsuljon. Ha nem ment volna Angliába, úgy a gyomrát a magyar alkohol tette volna tönkre, — a szivét pedig a magyar szerelem perzselte volna el. Elvégre öregem — vigasztalom — az igazán mindegy, hogy az ember gyomra és szive angol, vagy magyar módra megy-e tönkre. — A fő az, hogy Ön szerencsés ember, mert a két legjobb szervét a szivét meg a gyomrát már tönkre tette. Mi pedig fiatalok még mennyit fáradunk és küzködünk, míg mi is eljutunk a rossz gyomorig és a tágult szívig. — Azonban hiába a beszédem. Az öreget nem vigasztalja semmi. — szívügyek helyett, most inkább a muzsikáról beszél, én pedig hallgatom az öreg zenei ömlengéseit és mélyen titkolom, hogy engem a zenében csak a nagy dob tud meghalni, — az is csak képv. választások idején — mert botfülem van. — Mikor igy jó