Simon Géza Gábor: Magyar jazztörténet (Budapest, 1999)
A jazz magyarországi előtörténete - Források és lehetőségek
Antal (Anton Groiss) (1843. Pest-1900. december vége, Gyöngyös), a neves orfeumi szövegíró The Five Sisters Barrisons című vaudeville-paródiáját. Ennek zeneszerzője a Herzmann’s Orfeum karmestere, Josef Schindler. A darabot augusztus végéig Budapesten játszották, majd szeptember elsejétől a tátrafüredi Orfeum és a nagybecskeri Casinogarten is műsorára tűzte. Ezt követőleg a produkció 1896. szeptember 20-tól egészen 1897. március végéig a budapesti Imperial Mulatóban szerepelt. Feltehető, hogy a kor más sikereihez hasonlóan a produkció kottáit valamelyik cég kiadta, de ennek sajnálatos módon eddig nem sikerült nyomára bukkanni. A kilencvenes évek vége felé a Folies Caprice színpadi vezetői Rott Sándor és Steinhardt Géza voltak. A hálásan tapsoló publikumnak nem kisebb művészek játszottak mint a nagytehetségű Türk Berta (1875. Budapest-1960. április 29. Sidney, Ausztrália), aki az igazgató, Rott Sándor feleségeként sok hálás szerepet kapott dr. Haász István bohózataiban. Türk Berta néhány ránkmaradt hangfelvétele azt a fajta humoros-csípős kuplééneklést mutatja, amely a vaudeville német és magyar nyelvű elágazásaként rendkívül népszerű volt a századfordulós Magyarországon. Ezek előadásmódja sokszor érintkezett a később ragtimebefolyásoltságúnak, jazzesnek tartott előadással, amely azután elsősorban sanzonjazz néven lett ismert és népszerű. Ugyancsak Steinhardt Géza keze alatt virágzott a Parisienne nevű mulató, amely 1896-ban nyílt meg a Rákóczi úton. Somossy Károlynak közben ismét szűk lett orfeuma és a Nagymező utca 17. szám alatt minden addiginál fényesebb színházat építtetett. A zseniális igazgató olyan nyitóműsort produkált, amely akkor páratlanul állt Európa varietészínpadain. Somossy után Albrecht Károly, majd Waldmann Imre vette át az orfeum vezetését, amely Fővárosi Orfeum (ma: Fővárosi Operettszínház) néven működött tovább. Waldmann sok pénzt áldozott műsoraira, így többek között ő szerződtette a Barrison nővéreket és a Lorrison nővéreket, akik kiváló táncosok voltak. Waldmann teremtette meg Tarka Színpad néven az első magyar nyelvű kabarét is, amelynek igazgatója és rendezője a kiváló újságíró, Zoltán Jenő volt. Az első magyar nyelvű kuplékat Baumann Károly énekelte még 1890-ben egy német nyelvű műsor keretében. Akkor nem aratott sikert. A Tarka Színpadon viszont elsöprő sikert arattak mind Baumann Károly, mind pedig a későbbi nagyszerű kabarészínészek: Gyárfás Dezső, Huszár Károly és társaik. A kabarédalok szerzői között egymás után tűnt fel Grósz (Grosz) Alfréd (1880. augusztus 3. Budapest?), Márkus Alfréd (Fred Markush) (1883. Budapest-1946. New York), Weiner István (St. Nerwey, Verista) neve. Mind ők, mind pedig a korabeli „táncdalszerzők” (pl. Székely Aladár, Erdélyi Dolly) jól ismerték a korabeli angol-amerikai táncmuzsikát. Grósz Alfrédről például így írtak 1936- ban: „Angol ritmusra ültetett át magyar motívumokat s így megteremtője a magyar fox-trottnak”". Ugyanitt írták le róla, hogy „a magyar jazz-zene első úttörője”, amire mai ismereteink szerint teljes nyugalommal mondhatjuk, hogy az információ teljességgel téves. Természetesen nemcsak Grósz Alfréd, hanem valamennyien felhasználták az idegen zene elemeit. A kották elsősorban a világjáró művészek révén kerültek hozzájuk. Igen nagy szerepe volt ebben elsősorban a Johnson és Dean táncospárnak, valamint a Barrison nővéreknek. De nem lekicsinyelhető az a mennyiség sem, amely a naprakész magyar kottakereskedelem révén került a kincsvadász komponistákhoz. A millenniumi kiállítás csillogása-villogása után csak látszólagos az a pár esztendőnyi csend, amely most időrendünkben az amerikai előadókat illetően bekövetkezik. Ugyanis az amerikai és más országokbeli színes- és fehér bőrű szórakoztatózenészek jöttek és mentek. Ki két hétig, ki fél évig maradt Magyarországon, attól függően, hogy mennyire sikerült eltalálnia az itteni közönség aznapi ízlését. Ittlétük és vendégszereplésük - bár folyamatos volt - jelen pillanatban nem tűnik olyan fontosnak, hogy nevüket, a fellépések helyét és időpontját hosszú-hosszú oldalakon keresztül felsoroljuk. Ezek egy része egyébként megtalálható Rainer E. Lotz 1997-ben megjelent alapművében, a Black People-ben.* 12 * " Molnár Imre: A magyar muzsika könyve. Budapest, 1936, Havas Ödön, p.387 12 Rainer E. Lotz: Black People. Entertainers of African Descent in Europe, and Germany, Bonn, 1997, Birgit Lotz Verlag Ketten a Barrison Girl-ökből, Millenniumi Kiállítás, 1896 Mertens és Tsa Fotó