Simon Géza Gábor: A magyar jazztörténet ösvényein. A magyar jazztörténeti kutatás hatvanöt esztendeje 1958-2023 (Budapest, 2023)
A magyarországi jazztörténeti kutatás főbb területei
151 A magyar jazztörténet ösvényein (IX.) 2008. augusztus 20.-2009. február 9. Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (MKVM): Csillogó fekete lemezeken — 100 éves a magyar hanglemezgyártás és -forgalmazás kiállítás (társkurátor: dr. Bajnai Klára) A kiállítás keretében igen nagy mennyiségű anyag szerepelt a magyar hanglemeztörténetben jelentős szerepet játszott magyar jazzmuzsikusokról. A kiállítás fulkolor katalógusa a mai napig azok között van, amit a régi kifejezéssel élve „megmagáznak”, azaz igen sokra tartanak. Két rövid részlet Serfőző Melinda cikkéből: „Az Első Magyar Hanglemezgyárban még napi 60-80 felvétel készült. Nem csoda, hiszen a technikai felszerelésükkel együtt utazó hangmérnökök idejét aranyárban mérték. Aki nem tudta elsőre tökéletesen felénekelni vagy feljátszani a dalt, röpült. [...] a nyolcvanas évektől már bérpréselést, majd külső rendelésre történő gyártást is vállalt a Hungaroton. A rendszerváltás után pedig teljesen kinyílt ez a piac is: a kiállítás rendezőinek becslése szerint az elmúlt 18 évben körülbelül 3500 cég vagy magánszemély fogott lemezkiadásba. Igaz, sokuk csak rövid ideig bírta. ”262 S hogy mennyire „csak a pénz” érdekelte a vállalkozókat, azt az is bizonyítja, hogy jazz hangfelvételek kiadásával összesen tán a fenti szám egy, azaz egy százaléka vállalkozott 263. Mert hogy a jazzben nem volt zsozsó! És a hirtelen LP-ken, műsoros kazettákon, majd CD-ken jazzfelvételeket kiadó mini „vállalkozások” sorra rendre visszavonultak. Ritka eset, hogy egy napilap visszatérjen egy kiállításra, méghozzá újabb terjedelmes cikkben. Ez történt a Népszabadságnál 2009-ben. Részlet a második cikkből, amely a Csillogó fekete lemezeken kiállításról szólt, s amelyet Bárkay Tamás jegyzett: „Persze a kását még ebben az érában sem ették olyan forrón. Mivel a lemezgyárban a különféle műfajokat statisztikai számokkal határozták meg, és a számok világában könnyű eltévedni, több korábbi dzsesszzenekar játszhatott továbbra is dzsesszt — tánczene címen. Mi több, az operett, ez a dekadens, nagypolgári jelenség is maradhatott. Hogy miért? Nos ezt (is) a szovjeteknek köszönhetjük, nagy keleti védelmezőnknél ugyanis annyira népszerű volt 262 Serfőző Melinda: Elenyésznek legjobbjaink. Kevés régi hanglemezt digitalizálnak. Népszabadság, Budapest, 2009. április 16., p. 10 263 Simon Géza Gábor: Magyar jazzkazetták. Magyar Narancs, Budapest, 1993. augusztus 5. [Kötetben: In: Uő: „Szösszenetek " a jazz- és a hanglemeztörténetből. Cikkek, tanulmányok, előadások, interjúk (1967-2016), diszkográfia, bibliográfia. Gramofon Könyvek, Budapest, 2016. október 4., p. 162-165] Simon Géza Gábor: Magyar jazzlemezek 1994. Magyar Narancs, Budapest, 1994. december 22. [Kötetben: In: Uő: „Szösszenetek" a jazz- és a hanglemeztörténetből. Cikkek, tanulmányok, előadások, interjúk (1967- 2016), diszkográfia, bibliográfia. Gramofon Könyvek, Budapest, 2016. október 4., p.178-181] Simon Géza Gábor: Magyar jazz lemezek: leltár 1995. Magyar Narancs, Budapest, 1995. december 21. [Kötetben: In: Uő: „Szösszenetek ” a jazz- és a hanglemeztörténetből. Cikkek, tanulmányok, előadások, interjúk (1967-2016), diszkográfia, bibliográfia. Gramofon Könyvek, Budapest, 2016. október 4., p. 181-185]