Simon Géza Gábor: A magyar jazztörténet ösvényein. A magyar jazztörténeti kutatás hatvanöt esztendeje 1958-2023 (Budapest, 2023)
Négy téma, amely évtizedek alatt kristályosodott ki
A magyar jazztörténet ösvényein 213 nyerü felvételeket készített Tommy Flanagannel és George Mrázzal. (»Ez egy hatalmas ülés volt, megmondom...«) A január 16-i bécsi koncerten már nem tudott részt venni. Amikor telefonon lemondta, csak annyit mondott: »Nem látjuk többé egymást, ne haragudj rám. Servas...« Néhány nappal később ez a rendkívüli személy és művész meghalt. Alicia a holttestét még aznap elhamvasztotta.. Számtalan, olykor grandiózus felvétel, nagyszerű történetek és felejthetetlen emlékek maradtak hátra. Kedves Simon Géza Gábor barátomnak ezzel a könyvvel sikerült pontosan és tényszerűen nyomon követnie Zoller Attila pályafutását. Sok mindent ki kellett hagyni abból ami Zoliert mint személyt és művészt alkotta ebben az aprólékosan tudományosan megtervezett biodiszkográfiában. Köszönet illeti Gézát a több mint ötven éves magyar és nemzetközi jazztörténelmet dokumentáló, fáradságos munkájáért. De a legnagyobb köszönet azoknak jár, akik örömet okoztak az embereknek zenéjükkel. Köszönöm Öcsi, hatalmas voltál!” A kötet - várakozásaim ellenére - igen lassan haladt az eladással. Hiába, a meglévő, több évtizedes kapcsolataim nem voltak kellően kiélezve a könyvkiadásra. Tobias Böcker, a stuttgarti Jazz Podium, a legrégebbi német nyelvű jazz havilap munkatársa, így írt a német nyelvű kötetről mindössze négy hónappal a megjelenés után: „Simon Gábor Géza magyar publicista, a Magyar Jazzkutatási Társaság elnöke mélyreható életrajzot ad a nagyszerű gitárosról, Zoller Attiláról, a kozmopolitáról aki dunakanyari otthonának falusi stílusát felcserélte a közép-európai nagyvárosokkal, Béccsel és Frankfurttal,, és végül a megapolisz New York-kal. A háború utáni német jazz kezdeti időszakában, és európerként hosszú évekig sikeresen vezetett egy jazziskolát a Nagy Alma 48 pályáján. Simon, a kortárs magyar dzsesszújságírás úttörője harminc éve követi Zoller pályafutását, Magyarország nagy fiaként tiszteli őt, és hatalmas anyagi tárház segítségével részletesen nyomon követi zenei életét. Csak a kivételes részben tér el a szigorúan időrendi sorrendtől. A korai 1927- 48-as és a Bécs-Frankfurt időszakról szóló két szekció után, mindenekelőtt Vera Auer és Jutta Flipp 1948-55 együtteseivel Simon egy fejezetet hoz 1956-ból, az első amerikai tartózkodás évéből, kb. az 1998 januárjában bekövetkezett halálesettől 2002-ig, a könyv eredeti kiadásáig. Külön fejezetek szólnak az Hans Koller Big Band mellett eltöltött időről, Zoller Attila filmzenéjéről és a Herbie Mann együtteseiben való részvételről. Simon kimerítően értékel minden rendelkezésére álló forrást, megvitatja a fontos felvételeket, előadását lehetőség szerint interjúkkal, idézetekkel, vagy kortárs szemtanúktól, újságíróktól, zenésztársaktól származó nyilatkozatokkal kíséri. Egyik-másik fénykép megalapozza Zoller életét, egy aprólékosan összeállított diszkográfia dokumentálja a zenei művet, amennyire hanghordozókon dokumentálva, a kezekbe került. Az általánosan olvasható németre fordított életrajz olvasási folyamatát nehezítik a zenész első említésekor beszúrt rövid életrajzok, amelyeket valószínűleg jobb lenne lábjegyzetekbe vagy egy megfelelő mellékletbe helyezni, valamint a néha kissé asszociatív szekvenciális prezentáció, amely gyakran különböző témák vagy vitatárgyak között zajlik, esetenként a levegőben 48 Nagy Alma (Big Apple), New York City beceneve