Simon Géza Gábor: A magyar jazztörténet ösvényein. A magyar jazztörténeti kutatás hatvanöt esztendeje 1958-2023 (Budapest, 2023)
Négy téma, amely évtizedek alatt kristályosodott ki
220 Simon Géza Gábor - Nagyon nehéz volt eleinte, mert a felvételeknek egy része nem volt elérhető, nem tudtunk hozzáférni. Nem csak Magyarországon, sehol a világon, hiszen akkor még nem az volt, hogy nagyon sokat utána nyomtak olyan lemezekből ami a kutyának se kellett, akkor se amikor kiadták. Aztán amikor befutott a zenész, akkor ezeket elkezdték kiadni — itt is vannak kiállítva olyan lemezek, amelyek 6 évvel a felvétel után lettek kiadva. Tehát miután Szabó Gábor befutott, felszedték az összes archívumot és a maradékot kiadták, így összességében elég nehéz volt beszerezni az anyagokat. Én 1992-re beszereztem minden Szabó Gábor lemezt, mivel kint töltöttem fél évet az Egyesült Államokban, a beszerzésben segített az öccse is. De ezek között volt olyan lemez is, ami után 6 hónapot nyomoztam folyamatosan” 63 1992 októberében Ujfalussy József 64 igen fontos ajánló sorokat írt a megjelentendő kötet elejére. Ezen, immár több mint négy évtizeddel ezelőtt született sorokat itt most teljes egészében idézem mindazok számára, akik még nem vették kézbe a libischi életmű e fontos kötetét: AJÁNLÁS Szabó Gábor gitárművész »bio-diszkográfiájának« megírásával Libisch Károly nem kis feladatot vállalt magára. Igen érdekes és fontos munkát végzett volna egymagában azzal is, hogy egy nemzetközi pályán méltóan és sikeresen szerepelt magyar művész életének és működésének adatait, krónikáját összefoglalta. Műve azonban ennél távolabbi, általánosabb érvényű célokat is maga elé tűzött. Korunk zenei gyakorlatának az a köre, az a rétege, amelyet Szabó Gábor művelt, és amelynek elméletével, történetével Libisch Károly felkészülten foglalkozik, sok tekintetben rokon a klasszikus folklórral, a paraszti népzenével. Elsősorban úgy, hogy élefolyamatát, életmódját és hagyományozását főként a közös gyakorlat, az auditív manuális átadás-átvétel határozza meg, még akkor is, ha műveit a mechanikus rögzítés viszonylag zárt egyedi formába foglalja. Ebből ered végtelen mozgékonysága, rögtönző képlékenysége, eleven részvétele a közösség mindennapjaiban, együttélése az alkotó kedvének köznyelvi közvetlenségével. De ugyanezekből a tulajdonságaiból ered bizonyos különállása is az írásba foglalt zene történeti hagyományától, a számtalan helyi és egyéni gyakorlat szinte áttekinthetetlenül gazdag sokfélesége. Ez megnehezíti történeti-elméleti rendszerezését. Műfaját tekintve Libisch Károly munkája a klasszikus folklór-kutatásnak azokhoz a tanulmányaihoz csatlakozik, amelyek egy-egy jelentős hagyományőrző népi énekes vagy táncos személyiség életművét, alkotó gyakorlatát, repertoárját és stílusát dolgozzák fel. Azokhoz hasonlóan lép is tovább az elméleti tanulságok összegzésének irányában. A tanulmányszerű 63 Tóth Enikő: Feketére festve - Szabó Gábor gitárművész bio-diszkográfiája. Hiros.hu, Kecskemét, 2021. október 25. 64 Ujfalussy József (Debrecen, 1920. február 13. - Budapest, 2010. január 22.) Kossuth-és Széchenyidíjas zenetörténész, zeneesztéta, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A zeneesztétika és a 20. századi zenetörténet, ezen belül Bartók Béla, Claude Debussy és Liszt Ferenc zenéje neves tudósa. 1973 és 1980 között az MTA Zenetudományi Intézet igazgatója, majd 1988-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, 1995 és 1998 között a Károli Gáspár Református Egyetem rektora. 1985 és 1993 között az MTA alelnöke.