Sokféle, 1832 (1. évfolyam, 1-70. szám)
1832-10-02 / 44. szám
megkereszteltetett, az 1802. Észt. Junius 11-dikén támadt rettenetes tűzkor megégett, mellyről így ír a’ tiszteltt költő, a’ Szélhez írtt felséges Ódájában: Látám a’ lakosok jajjait a’ setét Füstnek gombolyagni mennybe tolongani. A’ mindent tehetőnek Zsámolyszékihez, a’ kinek Kor-kéméltte falán bús diadalmadat Tapsoltad. Szomorú düledezési közt. Most a’ gyász ’s a’ halálos Tsendesség fija zsibbadoz, ’s a’ t. De 1804 óta a Nagy Templom újra felépült, és 1819. November 14-dikén el is kezdődött benne a’ közönséges Isteni tisztelet. A’ tz hang természeti eredete. A' Sokféle XXXVIII Számlában, а’ З09—312 lapokon, nyomásan meg van fejtve ez a’ kérdés: Mi módon lehetne a’ magyar nyelv helyesírását minden európai nyelvek orthographiájánál tökélletesebbé, szóval, legtökélletesebb orthographiává tenni? Ugyanis ezen nagy és ditső tzélnak elérésére minden kétségen kivűl az lenne az [első lépés, a’ mit ott a’ feleletben olvasunk, hogy t. i. betűink közzűl nyóltz kettősöket irtanánk ki, és helyettek egyes betűket vennénk fel, de a’mellé egyes betűk első tekintetre szemünkbe tűntetnék, mitsoda betűkből olvadtak egybe. Helyesen adatik ezután elő, hogy mellyik kettős betűnk mitsoda betűkből olvadt egybe, az egy tz betűn kivűl, melly az én ítéletem szerént, nem tz-ből, a’ mint ott iratik, hanem tsz-ből olvadt egybe. Megtetszik állításom igazsága abból, hogy a’ t, kemény, suhogó, éles vagy vékony hangú betű, a’ z