Sokféle, 1832 (1. évfolyam, 1-70. szám)
1832-12-04 / 62. szám
9 LXII szám. Béts. December 4-dikén. 18З2 Folytassuk visgálodásunkat a’ hóltnyelveken való nevelésről. A’ régiséget vakon imádók még ma is körömszakadásig vitatják, hogy az ifjúságot, mintegy kézenfogva, a görög és deák classica literaturán kell emberre formálni, ’s azt hiszik, hogy különben nem is válhatni emberséges miveit emberré. Erősítések támogatására rendesen utánna vetik még azt is, hogy az, ki ez ellen kikelni tsak merne is, azt nem más okból tenné, hanem mivel maga sem nagy előlépéseket tett a’ régi, kivált római literaturában. Csak hogy erre meg éppen annyi udvarisággal azt lehetne felelni, hogy a kik annyira ragaszkodnak a’ görög ’s római nyelvhez, ezt nem más okból teszik, hanem, mivel tartanak attól, hogy ezen kivűl egyébbe nem igen lévén jártasok, majd nagyon ki fog tetszeni lelki szegénységek. Legnagyobb érdeme a’ magasztalt régiségnek, ’s legfontosabb ok, melly miatt azt némely nemzeteknél az iskolákban, még az anya nyelvnek, az országlás nyelvévé lett emelése után is meg tartották, az volt, hogy így az ifjúság érzékeny szíve, az erő, lélek ’s munkával tele régiség nagy példája által felmelegedvén, hasonló nemes ’s vitéz tettek követésére buzdúljon, ízlése a’ görög szépség frízképzéseín tisztúljon, ’s nyelve a’ talán inkább értelmes mint szép Róma nyelvén idomúljon. A’ tapasztalás meg tanitá azon nemzeteket, hogy a’ tzél kis részben gyakrabban, de tökéletesen csak ritkán erődik el. Innen méltán kétség támadhatott az iránt, ha vallyon legjobb e’ azon neve- Toldalék a’ M. Kurírhoz, 62