Sokféle, 1833 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1833-11-26 / 95. szám
Uni bene, alteri malcv Ha írunk, nyomásan írjunk, ne hogy másnak alkalmatosságot nyújtsunk a’ félre - értésre ; ha beszédközben, botlunk, azt szoktuk mondani: Lingva praecurrit mentem, sed . . . .; mennyivel inkább kell tehát figyelmeznünk, ha valamit a’ közönség elibe botsájtunk? — Még a’ szerénységet is szemünk előtt kell tartani, az illendőség törvényeit sem kell áthágni, még Ф * 757 illy dühös kínok martzangolják vérző ’s fiáért szorongó szívét, egy gyilkoló golyóbis földre teríti. Jirkius ezt látja, — de szívében most nints helye a’ keservnek, ott tsak a’ mord kétségbeesés viharja dühöng. „Boszszút Atyámért! Boszszút Hadnagytokért rivali a’ bajnoki lángtól tajtékzó ifjú, ’s iszonyú dühüsségre gerjeszti a’ hartzosok már hanyatló bátorságát. — Az Angolyok futnak, Július az üldözők sorában első, halált osztó fegyverével földre ejti a’ zászlóst, ’s kiragadja kemény kezéből az ellenség lobogó zászlóját. Július még a’ viadal mezején atyja helyébe egyetértőig Hadnagynak választatott az őrseregtől, az első Polgármester (Consul) egy karddal tisztelé meg, és Antverp Polgárjai érdempénzt öntettek számára ezen felirással Antwerp városa, D’ Ambrine Júliusnak tett vért Valdern Szigetén. Az érdem pénz’ másik részét pedig egy Leopárdon diadalmaskodó ifjú oroszlán ékesíté. Július 19-dik esztendejében őrnagy (Major) volt, de Spanyolországban Sabugal mellett, vitéz éltének, tsillaga már alkonyra hanyatlott, hol az angolyok, szerentsésebbek, mint ez előtt, a’ Valcherni és a Vliesingeni napot meg boszszúlák. Sujánszky Antal.