Somogyi Néplap, 1951. május (8. évfolyam, 121. szám)
1951-05-27 / 121. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP VASARNAP, 1951 MÄÄTS 27. * Az MDF Központi Vezetősége május 22-i ülésén elhangzott beszámolóból közöljük az alábbi részleteket: A Pártunk II. Kongresszusa által kitűzött feladatok végrehajtásanak a felemelt ötéves terv megvalósításának, a falu szocialista átalakításának legdöntőbb biztosítéka. Pártunk fokozott erősítése, mert Pártunknak és a népi demokráciának fejlődése elválaszthatatlanul összefüggnek egymással. Pártunk egészséges és jól fejlődik. Kádereink zöme nagyszerűen fejlődik és egyre jobban megállja a helyét a dolgozó nép, a magyar haza, a béke védelmének nagy ügyéért vívott harcban. A pártkáderek ezrei és tízezrei egyre jobban megoldják feladataikat és területük tényleges gazdáivá, vezetőivé válnak. Kádermunkánknak vannak tehát eredményei, de nem tartott teljesen lépést a Párt gyors fejlődésével, a szocializmus építésével. Ez az állapot nem lehet tartós, mert a Párt politikáját a káderek valósítják meg, a jó kádermunka meggyorsíthatja, a gyenge kádermunka lassíthatja a fejlődést. A káderek, a Párt és az állam, a gazdasági élet parancsnoki kara, s ezért a hatalom meghódítása után, a szocializmus építésében egyre nagyobb szerepet játszik a káderkérdés, a parancsnoki kar kialakítása. Ezért fokozott erőfeszítéseket kell tenni, kádermunkánk gyengeségeinek kiküszöbölésére. A II. Kongresszus határozata, s Rákosi elvtárs referátuma hangsúlyozta a pártszervezetek és pártszervek megszilárdításának fontosságát. „Megnövekedett s új feladatok állnak Pártunk előtt — mondotta Rákosi elvtárs — melyek megoldása csak úgy sikerül, ha megerősítjük pártszervezeteinket. . Az előttünk álló nagy célok megkövetelik azért, hogy figyelmünket újra a pártszervezeteink megerősítésére, pártkádereink nevelésére és előléptetésére irányítsuk". A népi demokrácia államhatalmának megszilárdítása, az államosítások, a szocializmus építésének gyorsuló tempója szükségessé tette, hogy ezrével csoportosítsunk át a pártszervekből értékes, fejlett kádereket, az állami, gazdasági és kulturális élet területére. A szükséges átcsoportosítás mellett igen nagy volt az át nem gondolt, tervszerűtlen vagy tudatos kártevéssel végrehajtott átcsoportosítás. A Rajk— Szőnyi-kémbanda kártevő káderpolitikája tudatosan rombolta, deorganizálta a pártszerveket. Kivonta a pártapparátusból a régi kipróbált, fejlett, pártiskolát végzett kádereket. Állandó ,,átszervezésben“ tartotta a pártbizottságokat és az alapszervezetek vezetőségét. Ez ellen vette fel igen élesen harcot a KV 1950 február 10-i határozata és Rákosi elvtárs a pártszervezetek feladatául tűzte, hogy a vezetőségek újjáválasztásának segítségével, a termelő" és a pártmunkában kinőtt, tiszta múltú, új, fejlődőképes erők bevonásával kell felfrissíteni megerősíteni a pártszerveket és a pártszervezetek vezetőségeit. A vezetőségek összetétele újjáválasztásuk után általában javult. Sikerült sok ellenséges, kétes vezetőségi tagot kicserélni, s új jó erőkkel felfrissíteni a vezetést. Pártkádereink zöme becsületes, párthű, fejlődőképes elvtárs. De meg kell állapítani emellett, hogy a vezetőségek választásánál és azután is az éberség terén, a pártkáderek és általában a káderek kiválasztása terén, rendkívül durva hibákat követtünk el. Nemrégiben megvizsgáltuk a Budapesti Pártbizottság káderhelyzetét és megállapították, hogy a pártbizottságok nem vonták le a szükséges tanulságokat Rajk, Szőnyi és a többiek káderromboló munkájából, hogy kártevő káderpolitikájukat még nem számolták fel. Az éberség hiánya A pártbizottságok, a vezetők és a káderesek még most is súlyos mulasztásokat követnek el az éberség terén. Nem helyeznek súlyt a káderek politikai megbízhatóságára párt- és osztályhűségére. Bűnös hanyagsággal gondatlanul vizsgálják a káderek múltját. Gyakran ellenséges, kétes karrierista elemeket javasolnak funkciókba. Az éberség hiánya, a felelőtlen kádermunka lehetővé tette, hogy a termelés területére belopődző osztályidegen, ellenséges elemek, nagy számban és mélyebben nyomulhattak a párt-, állami, vagy tanácsfunkciókba, a tömegszervezeti és gazdasági funkciókba, mint azt gondoltuk. Komoly kárt okozott ez a nagyüzemi pártibizottságokon és alapszervezetek vezetőségein belül is. A BM Művekben például az üzemi pártbizottságok titkárai között volt csendőr és egy többszörös bérháztulajdonos is akadt. Megvizsgáltunk 7 nagyüzemet az RM' Műveket, Standardot, Lángot, Kampartzot, MESZHART Hajógyárat, Hazai Pamutot, Keltext-et és ezek alapszervezeti titkárai között több megbízhatatlan, kétes elemet találtunk, akiket le kellett váltani. Az éberség hiánya, a felelőtlen és gondatlan káderkiválogatás nagymértékben növeli az egészségtelen káderfluktuációt Borsod megyében a vezetőség újjáválasztása óta az alapszervezeti titkárok mintegy 40—45 százalékát cserélték ki, így az edelényi járásban 45 alapszervezetben volt titkárcsere. Nem sokkal jobb e téren a helyzet a többi megyékben sem" ...leváltottak között "voltak csendőrök, s nyujtatosok, múltjukat eltitkoló nyilasok és egyéb ellenséges, megbízhatatlan elemek is. A pártiskolások és az egyéb szakmai iskolások kiválasztása is az ismételt figyelmeztetések ellenére — vétkes felelőtlenséggel történik. Országos jelenség hogy pártbizottságok nem foglalkoznak a az l alapszervezeti vezetőségi tagok és titkárok kiválasztásával, a vezetőségek újjáválasztásánál lasztották az ellenőrzést s elmuezzel megkönnyítették az ellenséges befurakodást. Az állami szervekben, a tanácsokban, rendőrségen is hasonló a helyzet. A tanácsválasztások alatt a falusi tanácstitkárok között régi horthysta tisztviselők száma még jelentékenyen megnövekedett. Pártszervezeteink szeme előtt, azok jóváhagyásával, homlokzata mögött csempészte vissza az ellenség a tanácsokba a régi horthysta tisztviselőket. Ennek ismeretében azt hiszem, érthetőbbek a begyűjtés körüli nehézségek, az állami fegyelemi hiánya, lazasága a tanácsválasztás után. Mi az oka ennek a tűrhetetlen állapotnak. Kétségtelenül a politikai vakság, az önteltség, az elbizakodottság, az éberség eltompulása az ellenség lebecsülése az ellenőrzés hiánya és az alsóbb szervezetektől a tömegektől való elszakadás. A kommunista éberség kérdésé nem először vetjük fel. Különösen a Rajk—Szőnyi összeesküvő banda leleplezése óta beszélünk soharóla. A KV és Rákosi elvtárs ismételten felhívta a figyelmet az éberség fontosságára, és 1949 novemberében a Tájékoztató Iroda írma rajzata ismételten leszögezte: „A Kommunista és Munkáspártok egyik legfontosabb feladata a társadalm éberség fokozása sorainkban. Minden téren, a burzsoá nationalista elemek és imperialista ügynökök leleplezése és kipusztítása, bármilyen cégér mögé bújnak is.11 Nobs a Rajkügy után felszámoltuk az áruló Szociáldemokraták összeesküvését, noha itt van a Rosztov- Svenmova. Clementisféle összeesküvés példája, kádereink és a széles tömegek még mindig nem tanultak eleget és nem értik az éberség jelentőségét, nem alkalmazzák az mindennapi munkájukban. A pártszervezetekben az éberségről teljesen helytelen, ferde nézetei vannak elterjedve. Kétféle éberségről beszélnek: politikai és technikai éberségről. Ezzel eltorzítják bolsevik éberség értelmét. Sokan az éberség alatt a fiókok, szekrények ajtók bezárását értik és ez ellenőrzik, de arról megfeledkeznek, hogy megnézzék: megbízható ember kezében vannak-e a kulcsok. A kommunista éberség, a Párt, a proletárdiktatúra, a haza védelmét jelenti. Azt jelenti, hogy a kommunistáknak, a tömegeknek mindig résen kell lenni, szemük nyitva legyen, fel kell figyelniük és fel kell lépniük a legkisebb rendellenesség ellen is. Az éberség azt jelenti, hogy meg tudjuk különböztetni a barátot az ellenségtől, hogy munka közben ellenőrizzük az embereket, felfedjük az idegen, ellenséges elemeket, észrevegyük és megakadályozzuk kártevő, szabotáló tevékenységüket. Ébernek lenni azt jelenti, hogy szakadatlanul őrködünk Pártunk politikáján, a tagság és a káderek sorainak tisztaságán és következetesen harcolunk mindenfajta opportunista elhajlás ellen, nézet ellen.pártellenes Az egész Pártnak tanulnia kell éberséget Rákosi elvtárstól, aki Párt érdekeit szem előtt tartva való következetességgel leplezi le a vezetésbe befurakodott ellenséget tisztítja meg a pártvezetést tőlük.és Változások a munkásság soraiban A Párt mint az ország uralkodó, vezető Pártja, lényegében monopolisztikus helyzettel bír — ezért érthető, hogy az ellenség és a karrierista elemek igyekeznek befurakodni soraink közé. Az illegalitásba szorított ellenség a Párton belül keres fedezéket, soraink közé furakodva kísérli meg az osztályharcot a Párton belül is folytatni. A hatalom meghódításának, az ország iparosításának természetes velejárója, hogy a felszabadulás óta és a következő években a proletáriátus száma ugrásszerűen megnövekedik, összetéte jelentős mértékben megváltozik és átmenetileg bizonyos fokig leromlik. Három és fél év alatt csaknem ötven százalékkal megnőtt az ipari munkások száma és az ötéves terv megvalósításához 650.000 új ipari munkásra és alkalmazottra van szükség. A munkásosztályba szakadatlanul ömlenek a nem proletár tömegek. Nagy számban vonjuk be termelésbe a féllábbal még az egyéni gazdálkodás talaján álló, ingadozó kispolgári csökevényeket magukkal hozó dolgozó parasztokat, akikből fokozatosan öntudatos városi munkásokat kell nevelnünk. De a munkásosztály egészséges és természetes utánpótlása mellett nagy számban húzódtak és húzódnak be az üzemekbe volt kapitalisták, földbirtokosok, kulákok, kispolgárok, politikailag megbízhatatlan reakciós elemek, volt Horthyr katonatisztek csendőrök, egykori köztisztviselők, stb. Ezek együttvéve hígítják és rontják a proletariátus összetételét és egységét. S ma már sok ellenség is jár munkásruhában s mint „munkás“ végzi ellenséges, kártevő munkáját az igazi munkások között. A mi pártállami és gazdasági funkcionáriusaink nem figyeltek fel erre az igen fontos változásra. Nem voltak résen, válogatás nélkül felvettek minden jelentkezőt, ez megkönnyítette az osztályellenségnek döntő fontosságú üzemekbe, hivatalokba, s ezen keresztül a Pártba, sőt a pártfunkciókba alulról való befurakodását. Bekerülnek közép- és főiskolát végzett képzett reakciósok, burzsoá elemek az üzemekbe, hivatalokba valamilyen kisegítő munkára. Először igyekeznek jól dolgozni és aktivizálódni. Észreveszik, hogy értelmes írni, olvasni, beszélni jól tudó emberek, nem nézik meg, honnan jöttek, kicsodák ezek, hanem „felfedezik őket, mint nagyszerű új ,,munkás“"kádereket. A Pártba szervezik, örömmel, gyorsan és vakon léptetik előre őket, így épül be az ellenség a szemünk előtt sokszor a kommunisták segédletésvel, sorainkba. Egyesek megnyugvása és politikai vaksága miatt az ajtón kidobott ellenség visszamászik az ablakon. Amíg mi fent a csúcsszervekből fokozatosan kiszorítjuk az ellenséget, addig az éberség hiánya következtében egyre szívósabban, ■ alulról, benyomul az ellenség „utánpótlása“, s ha már bent vannak, egyik segíti, tolja előre a másikat. Mindig elölről kezdhetjük a munkát, ha a gazt, melyet felülről irtunk, alul még erősebben nőni hagyjuk. Sok elvtárs meglepődik, ha a vezetőhelyeken leleplezünk néhány beépült ellenséget, de arra nem gondol hogy az orra előtt alul beépültek vagy most épülnek be azok az ellenséges ügynökök, akik — ha nem leszünk éberek — esetleg befurakozhatnak a vezetőhelyekre is. Fokozott felelősségtudatot Az Osztályellenség sorozatos veresége, a mi növekvő sikereink elbbizakodottá, megelégedetté, gondatlanná és felelőtlenné tesz igen sok funkionáriumunkat. Ezek lebecsülik az ellenséget, nem veszik észre azok kártevő, szabotáló munkáját. Nincs még kifejlődve eléggé pártkádereinkben a felelősség tudata. Sokan még nem értik és nem érzik át, milyen kötelezettséget jelent egy hatalmon lévő munkáspárt funkcionáriusának lenni. Sokszor nem látják a fáktól az erdőt, a szemük előtt nem veszik észre, sőt maguk is segítik az ellenség rmunkáját. ^ A hatalmon lévő munkáspárt funkcionáriusai felelősek pártjukért, a proletárdiktatúráért. „Mindenért ami ebben, az országban történik, mi kommunisták vagyunk a felelősek — mondotta Rákosi elvtárs. — A pártmunkásokban ki kell fejleszteni a fokozott kommunista éberséget, a Párt, a munkásosztály iránti felelősség tudatát — sokkal jobban, mint eddig. Védenünk kell a Pártot, védenünk kell a proletár államhatalmat az ellenség benyomulása és kártevő munkája ellen, s nem szabad hagynunk, hogy az ellenség beszennyezze a sorainkat, megzavarja a munkánkat. Az ellenség biztosan megpróbál tőkét kovácsolni abból, hogy mi nyiltan feltárjuk hiányosságainkat. De mi nem félünk nyíltan feltárni hibáinkat és hiányosságainkat. Az a feladatunk, hogy Pártunk egészséges testéből kivágjuk a fekélyeket hogy még egészségesebben és erejét megsokszorozva még jobban oldhassa meg történelmi feladatait. Pártunknak eszmeileg, szervezetileg tisztának, szilárdnak és nek, a legtökéletesebben egységesműködő szerveztnek kell lennie. Mennél jobbak a káderek, annál erősebb a Párt, annál erősebb az állam, az ország. A feszült nemzetközi helyzet, az élesedő osztályharc fokozott követelményeket állít Pártunk, kádereink és egész tagságunk elé A Pártot fel kell készíteni arra, hogy bármilyen nehéz helyzetben szilárdan helyét megállja a Ezért még jobban meg kell szilárdítani Pártunk ideológiai és szervezeti egységét. Ennek legfontosabb követelménye, hogy javítsuk az éberséget és mint a szemünk fényére, úgy vigyázzunk Pártunk, kádereink tisztaságára. A Pártot kell elsősorban megtisztítani és legjobban védeni az ellenségtől. Az éberség megjavítását, a káderek a Párt sorai tisztaságának védelmét már az alapszervezeteknél, a tagjelöltfelvételnél kell elkezdeni. Fel kell számolni a tagjelötfelvételnél és különösen a káderek kiválasztásánál, az ellenséggel szemben megnyilvánuló rohadt liberalizmust! Az osztályidegen, megbízhatatlan, karrierista elemeket ellenőrzés alatt szakvonalon továbbra is foglalkoztatni kell, ha becsületes, jó munkát végeznek, munkájukat becsüljük meg, de nem szabad őket a Pártba beengedni, a Párt kapuit végérvényesen és teljesen le kell zárni előttük. Számunkra nem mindegy, hogy hol húzódik meg az ellenség, a kétes elem. Nem tűrhető a Pártban, azután a hadseregben, az Államvédelmi Hatóságban és más fegyveres erőknél. De nem lehet állami vonalon sem felelős vezetőállásban hagyni őket. Olyan helyen és olyan ellenőrzés alatt kell foglalkoztatni őket, ahol nem tudnak, vagy csak minimális kárt tudnak okozni. Számunkra tehát nem ugyanazt jelenti az ellenség a könnyűiparban, mint a döntő jellegű nehéziparban. Ezért el kell érnünk, hogy lehetőleg mi határozzuk meg, hol foglalkoztassuk az ilyen elemeket. Fel kell használni őket is, módot kell nekik adni a Párton kívül, hogy dolgozzanak és egyesek átnevelődjenek. De ne ők, hanem mi válasszák meg a munkahelyüket, s ne mehessenek és épülhessenek be oda, ahova akarnak. A tag és tagjelölteket és elsősorban a kádereket alaposabban kell kiválogatni. Nem csak a termelési és társadalmi munkájuk, aktivitásuk után, hanem múltjuk gondos ellenőrzése, politikai megbízhatóságuk alapján bíráljuk el a dolgozókat. A kádermunkát tehát már a tagjelölti felvételnél kell szigorúbban kezelni. Meg kell akadályozni az ellenség befurakodását sorainkba, s alaposan meg kell ismerni minden egyes párttagot. Ez a legfőbb biztosítéka annak hogy az oda nem valók funkcióiba sem kerülhetnek. Vonjuk be a tömegeket az ellenség leleplezéséért folyó harcba! Az utóbbi időben tapasztaljuk, hogy kádereink és párttagjaink közül egyesek nem őszinték a Párttal szembeni, eltitkolnak valamit múltjukból. Fel kell venni élesen harcot a csalások, a Párt félrevezetése ellen. A legtöbb káder önéletrajza egészen rövid és nem kielégítő és mondjuk meg nyíltan, nem egy önéletrajzban a költészet keveredik a valósággal. Gyakori, hogy a múltjukból kellemetlen eseményeket, időpontokat egyszerűen átugranak, elhallgatnak a Párt vagy a hivatali vezetők előtt. A kádereknek és a tagságnak nem lehet semmi titka a Párt előtt. Őszintének kell lenni a Párt iránt Aki eltitkol a Párt előtt valamit, az nem nyugodt, azt furdalja a lelkiismeret és fél a leleplezéstől. Akinek a Párt előtt a lelkiismerete nem tiszta, az nem tud teljes szívvel és lendülettel, egész emberként dolgozni. Annál ki vagyunk téve annak a veszélynek is, hogy az ellenség ügynöke lesz. A példák százai bizonyítják: a múltat nem lehet túl sokáig eltitkolni. Lehet, hogy az ellenség előbb megtudja és zsarolni kezdi az illetőt. S nem egy gyenge jellemű ember, félve a leleplezéstől, kerül így az ellenség, hálójába. Nem szabad tehát semmit sem eltitkolni a Párt előtt és nem szabad a valóságnak meg nem felelő dolgokat írni az önéletrajzokba. Ha eddig valaki valamit eltitkolt Párt előtt, tegye jóvá most hibáját a azzal, hogy őszintén feltárja azt. Meg kell különböztetni azokat az elviiársakat, akik megmondták őszintén a Pártnak, ha valami full van az életükben, de szigorúan fe kell lépni azokkal szemben és kell távolítani soraink közül azokat, akik félrevezetik a Pártot. A Párt, a káderek tisztaságánál megőrzéséért vívott harcba be kel vonnunk minden kádert, minden párttagot és a széles dolgozó tömegeket is. Éberségre, jgényesláéífre, kell nevelnünk őket. Harcolnunk kell a tehetetlenség a szájtárás, a nemtörődömség ellen. Vannak egyesek, akik látják, tudják a rendellenességet. Arra kell nevelni a kádereket, a dolgozó tömegeket, ne tűrjék, leplezzék le az ellenséget, s közénk nem valókat. Bátorítani kell mindenütt a tömegek bírálatát. Egy vezetőnét csak két szeme és két füle van nem láthat és nem hallhat mindent. Ezreknek és millióknak sok szemük és sok fülük van, s a tömegek sok mindent látnak és hallanak, sok mindent megtudnak. Helyes és szükséges az, hogy felhívják rá a vezetők az illetékes párt és állami szervek figyelmét. A tömegek alulról jövő bírálata és ellenőrzése fontos fegyver a Párt kezében az éberség megjavításában és az osztályellenség elleni harcban. Ezért minden vezetőnek és káderesnek kötelessége kivizsgálni dolgozók minden beadványát. Fe kell figyelni a nép hangjára és figyelmeztetésére, mert abban a legtöbb esetben sok igazság van. Nálunk, sajnos, nem ritka jelenség hogy egyes vezetők nem szereti, hanem elfojtják és megtorolják a alulról jövő segítő szándékú bírálatot. Ez az oka annak, hogy sokan még névtelen levélben közlik éss levételüket. A névtelen levél egybe li OF.4 CSÍST VÁDI: KÁDERMUNKÁNK KÉRDÉSEI