Somogyi Néplap, 1951. május (8. évfolyam, 121. szám)

1951-05-27 / 121. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP VASARNAP, 1951 MÄÄTS 27. * Az MDF Központi Vezetősége május 22-i ülésén elhangzott beszá­molóból közöljük az alábbi részle­teket: A Pártunk II. Kongresszusa ál­­tal kitűzött feladatok végrehajtása­n­ak a felemelt ötéves terv megva­lósításának, a falu szocialista átala­kításának legdöntőbb biztosítéka. Pártunk fokozott erősítése, mert Pártunknak és a népi demokráciá­nak fejlődése elválaszthatatlanul összefüggnek egymással. Pártunk egészséges és jól fejlő­­dik. Kádereink zöme nagyszerűen fejlődik és egyre jobban megállja a helyét a dolgozó nép, a magyar haza, a béke védelmének nagy ügyéért vívott harcban. A pártkáde­rek ezrei és tízezrei egyre jobban megoldják feladataikat és területük tényleges gazdáivá, vezetőivé vál­nak. Kádermunkánknak vannak te­hát eredményei, de nem tartott tel­jesen lépést a Párt gyors fejlődésé­­vel, a szocializmus építésével. Ez az állapot nem lehet tartós, mert a Párt politikáját a káderek valósítják meg, a jó káder­­­­munka meggyorsíthatja, a­­ gyenge kádermunka lassíthat­­ja a fejlődést. A káderek, a Párt és az állam, a gazdasági élet parancsnoki kara, s ezért a hatalom meghódítása után, a szocializmus építésében egy­re nagyobb szerepet játszik a káderkérdés, a parancsnoki kar kialakítása. Ezért fokozott erőfeszítéseket kell tenni, kádermunkánk gyengeségei­nek kiküszöbölésére. A II. Kongresszus határozata, s Rákosi elvtárs referátuma hangsú­lyozta a pártszervezetek és párt­­szervek megszilárdításának fontos­ságát. „Megnövekedett s új felada­­tok állnak Pártunk előtt — mon­dotta Rákosi elvtárs — melyek megoldása csak úgy sikerül, ha megerősítjük pártszervezeteinket. . Az előtt­ünk álló nagy célok megkö­vetelik azért, hogy figyelmünket újra a pártszervezeteink megerősí­tésére, párt­kádereink nevelésére és előléptetésére irányítsuk­". A népi demokrácia államhatalmá­nak megszilárdítása, az államosítá­­sok, a szocializmus építésének gyor­suló tempója szükségessé tette, hogy ezrével csoportosítsunk át a pártszervekből értékes, fejlett ká­dereket, az­­ állami, gazdasági és kulturális élet területére. A szüksé­ges átcsoportosítás mellett igen nagy volt­ az át nem gondolt, terv­szerűtlen vagy tudato­s kártevéssel végrehajtott átcsoportosítás. A R­ajk— Szőnyi-kém­ba­nda kártevő káderpolitikája tudatosan rombol­ta, deorganizálta a pártszerveket. Kivonta a pártapparátusból a régi kipróbált, fejlett, pártiskolát vég­­z­ett kádereket. Állandó ,,átszerve­­zésben“ tartotta a pártbizottságokat és az alapszervezetek vezetőségét. Ez ellen vette fel igen élesen harcot a KV 1950 február 10-i ha­­­tározata és Rákosi elvtárs a párt­­szervezetek feladatául tűzte, hogy a vezetőségek újjáválasztásának se­gítségével, a termelő" és a pártmun­kában kinőtt, tiszta múltú, új, fej­lődőképes erők bevonásával kell fel­frissíteni megerősíteni a pártszer­­veket és a pártszervezetek vezető­ségeit. A vezetőségek összetétele újjá­vá­­lasztásuk után általában javult. Si­került sok ellenséges, kétes vezető­ségi tagot kicserélni, s új jó erők­­kel felfrissíteni a vezetést. Pártká­dereink zöme becsületes, párthű, fejlődőképes elvtárs. De meg kell állapítani emellett, hogy a vezetőségek választá­sánál és azután is az éberség terén, a pártkáderek és álta­lában a káderek kiválasztása terén, rendkívül durva hibá­kat követtünk el. Nemrégiben megvizsgáltuk a Bu­­dapesti Pártbizottság káderh­elyze­­tét és megállapították, hogy a párt­bizottságok nem vonták le a szük­­­séges tanulságokat Rajk, Szőnyi és a többiek káderromboló munkájá­­ból, hogy kártevő káderpolitiká­jukat még nem számolták fel. Az éberség hiánya A pártbizottságok, a vezetők és a káderesek még most is súlyos mulasztásokat követnek el az éber­ség terén. Nem helyeznek súlyt a káderek politikai megbízhatóságára párt- és osztályhűségére. Bűnös ha­nyagsággal gondatlanul vizsgálják a káderek múltját. Gyakran ellen­­séges, kétes karrierista elemeket ja­­­­vasolnak funkciókba. Az éberség hiánya, a felelőtlen kádermunka lehetővé tette, hogy a termelés te­rületére belopődző osztá­lyidegen, ellenséges elemek, nagy számban és mélyebben nyomulhattak a párt-, állami, vagy tanácsfunkciókba, a tö­megszervezeti és gazdasági funkciókba, mint azt gondol­tuk. Komoly kárt­ okozott ez a nagy­üzemi pártibizottságokon és alap­­szervezetek vezetőségein belül is. A BM Művekben például az üzemi pártbizottságok titkárai között volt csendőr és egy többszörös bérház­tulajdonos is akadt. Megvizsgáltunk 7 nagyüzemet az RM' Műveket, Standard­ot, Láng­ot, Kampa­rtzot, MESZHART Hajógyá­rat, Hazai Pamutot, Keltext-et és ezek alapszervezeti titkárai között több megbízhatatlan, kétes elemet találtunk, akiket le kellett váltani. Az éberség hiánya, a felelőtlen és gondatlan káderkiválogatás nagy­mértékben növeli az egészségtelen káderfluktuációt Borsod­ megyében a vezetőség új­­jáválasztása óta a­z alapszervezeti titkárok mintegy 40—45 százalékát cserélték ki, így az edelényi járás­ban 45­­ alapszervezetben volt tit­kár­csere. Nem sokkal jobb e té­­ren a helyzet a többi megyékben sem" .­..leváltottak között "voltak csendőrök, s nyujtatosok, múltjukat eltitkoló nyilasok és egyéb ellensé­ges, megbízhatatlan elemek is. A pártiskolások és az egyéb szak­mai iskolások kiválasztása is az ismételt figyelmeztetések ellené­re — vétkes felelőtlenséggel törté­­nik. Országos jelenség hogy pártbizottságok nem foglalkoznak a az l ala­pszervezeti vezetőségi tagok és titkárok kiválasztásával, a veze­tőségek újjá­választásánál lasztották az ellenőrzést s elmu­ezzel megkönnyítették az ellenséges be­­furakodást. Az állami szervekben, a taná­­cso­kban, rendőrségen is hasonló a helyzet. A tanácsválasztások alatt a falusi tanácstitkárok között régi horthysta tisztviselők száma még je­lentékenyen megnövekedett. Párt­­szervezeteink szeme előtt, azok jó­váhagyásával, homlokzata mögött csempészte vissza az ellenség a ta­nácsok­ba a régi horthysta tisztvi­­selőket. Ennek ismeretében azt hi­szem, érthetőbbek a begyűjtés kö­rüli nehézségek, az állami fegyelemi hiánya, lazasága a tanácsválasztás után. Mi az oka ennek a tűrhetetlen állapotnak. Kétségtelenül a po­liti­kai vakság, az önteltség, az elbiza­kodottság, az éberség eltompulása az ellenség lebecsülése az ellenőr­zés hiánya és az alsóbb szerveze­tek­től a tömegektől való elszaka­dás. A kommunista éberség kérdésé nem először vetjük fel. Különösen a R­ajk—Szőnyi összeesküvő ban­da leleplezése óta beszélünk soha­­róla. A KV és Rákosi elvtárs ismé­telten felhívta a figyelmet az éber­ség fontosságára, és­ 1949 novem­berében a Tájékoztató Iroda írm­a rajzata ismételten leszögezte: „A Kommunista és Munkáspártok egyik legfontosabb feladata a társadalm éberség fokozása sorainkban. Min­den téren, a burzsoá nationalista elemek és imperialista ügynökök leleplezése és­­ kipusztítása, bármi­lyen cégér mögé bújnak is.11 Nobs a Rajk­ügy után felszámoltuk az áruló Szociáldemokraták összeeskü­vését, noha itt van a Rosztov- Svenmova­. Clementisféle összees­kü­vés példája, kádereink és a széles tömegek még mindig nem tanultak eleget és nem értik az é­berség je­lentőségét, nem alkalmazzák az mindennapi munkájukban. A pártszervezetekben az éberség­ről teljesen helytelen, ferde nézetei vannak elterjedve. Kétféle éberség­ről beszélnek: politikai é­s techni­kai éberségről. Ezzel eltorzítjá­k bolsevik éberség é­rtelmét. Sokan­­ az éberség alatt a fiókok, szekré­nyek ajtók bezárását értik és ez ellenőrzik, de arról megfel­edkez­nek, hogy megnézzék: megbízható ember kezében vannak-e a kulcsok. A kommunista éberség, a Párt, a proletárdiktatúra, a haza vé­delmét jelenti. Azt jelenti, hogy a kommunisták­nak, a tömegeknek mindig résen kell lenni, szemük nyitva legyen, fel kell figyelniük és fel kell lép­niük a legkisebb rendellenesség el­­len is. Az éberség azt jelenti, hogy meg tudjuk különböztetni a bará­tot az ellenségtől, hogy munka közben ellenőrizzük az embereket, felfedjük az idegen, ellenséges ele­meket, észrevegyük és megakadá­lyozzuk kártevő, szabotáló tevé­kenységüket. Ébernek lenni azt jelenti, hogy szakadatlanul őrködünk Pár­tunk politikáján, a tagság és a káderek sorainak tisztasá­gán és következetesen harco­lunk mindenfajta opportunis­ta elhajlás ellen, nézet ellen.pártellenes Az egész Pártnak tanulnia kell éberséget Rákosi elvtárstól, aki Párt érdekeit szem előtt tartva val­ó követ­kezetességgel leplezi le a ve­zetésbe befurakodott ellenséget tisztítja meg a pártvezetést tőlük.és Változások a munkásság­ soraiban A Párt mint az ország uralkodó, vezető Pártja, lényegében monopo­­lisztikus helyzettel bír — ezért ért­hető, hogy az ellenség és a karrie­rista elemek igyekeznek befurakod­ni soraink közé. Az illegalitásba szorított ellenség a Párton­­ belül keres fedezéket, soraink közé fura­­kodva kísérli meg az osztályh­ar­cot a Párton belül is folytatni. A hatalom meghódításának, az ország iparosításának természetes velejárója, hogy a felszabadulás óta és a következő években a proletáriátus száma ugrás­szerűen megnövekedik, össze­­tét­e jelentős mértékben meg­változik és átmenetileg bizo­nyos fokig leromlik. Három és fél év alatt csaknem öt­ven százalékkal megnőtt az ipari munkások száma és az ötéves terv megvalósításához 650.000 új ipari munkásra és alkalmazottra van szükség. A munkásosztályba szaka­datlanul ömlenek a nem proletár tömegek. Nagy számban vonjuk be termelésbe a féllábbal még az egyé­ni gazdálkodás talaján álló, ingado­zó kispolgári csökevényeket maguk­­kal hozó dolgozó parasztokat, akik­ből fokozatosan öntudatos városi munkásokat kell nevelnünk. De a munkásosztály egészséges és termé­szetes utánpótlása mellett nagy számban húzódtak és húzódnak be az üzemekbe volt kapitalisták, föld­­birtokosok, kulákok, kispolgárok, politikailag megbízhatatlan reak­ciós elemek, volt Horthyr katona­­tisztek csendőrök, egykori köztiszt­viselők, stb. Ezek együttvéve hígít­ják és rontják a proletariátus ös­­­szetételét és egységét. S ma már so­k ellenség is jár munkásruhában s mint „munkás“ végzi ellenséges, kártevő munkáját az igazi munká­sok között. A mi párt­­állami és gazdasági funkcionáriusaink nem figyeltek fel erre az igen fontos vál­tozásra. Nem voltak résen, váloga­tás nélkül felvettek minden jelent­kezőt, ez megkönnyítette az osz­tályellenségnek döntő­­ fontosságú üzemekbe, hivatalokba, s ezen ke­resztül a Pártba, sőt a pártfunk­ciókba alulról való befurakodását. Bekerülnek közép- és főiskolát végzett képzett reakciósok, bur­­z­soá elemek az üzemekbe, hivata­lokba valamilyen kisegítő m­unká­­ra. Először igyekeznek jól dolgozni és aktivizálódni. Észreveszik, hogy értelmes írni, olvasni, beszélni jól tudó emberek, nem nézik meg, hon­nan jöttek, kicsodák ezek, hanem „felfedezik­ őket, mint nagyszerű új ,,munkás“"kádereket. A Pártba szervezik, örömmel, gyorsan és vakon léptetik előre őket, így épül be az ellenség a szemünk előtt sokszor a kommunisták segédleté­s­vel, sorainkba. Egyesek megnyugvása és­­ politi­kai vaksága miatt az ajtón kidobott ellenség visszamászik az ablakon. Amíg mi fent a csúcsszervekből fokozatosan kiszorítjuk az ellen­séget, addig az éberség hiánya kö­vetkeztében egyre szívósabban, ■ alulról, benyomul az ellensé­g „utánpótlása“, s ha már bent van­nak, egyik segíti, tolja előre a másikat. Mindig elölről kezdhetjük a munkát, ha a gazt, melyet felül­ről irtunk, alul még erősebben nőni hagyjuk. Sok elvtárs meglepődik, ha a vezetőhelyeken leleplezünk néhány beépült ellenséget, de arra nem gondol hogy az orra előtt alul beépültek­ vagy most épülnek be azok az ellenséges ügynökök, akik —­ ha nem leszünk éberek — esetleg befurako­zhatnak a vezető­­helyekre is. Fokozott felelősségtudatot Az Osztályellenség sorozatos ve­resége,­­ a mi növekvő sikereink elbbizakodottá, megelégedetté, gon­datlanná és felelőtlenné tesz igen sok funkionáriumunkat. Ezek lebe­csülik az ellenséget, nem veszik észre azok kártevő, szabotáló mun­káját. Nincs még kifejlődve eléggé pártkádereinkben a felelősség tuda­ta. Sokan még nem értik és nem érzik át, milyen kötelezettséget je­lent egy hatalmon lévő munkáspárt funkcionáriusának lenni. Sokszor nem látják a fáktól az erdőt, a sze­mük előtt nem veszik észre, sőt maguk is segítik az ellenség rmun­­­káját. ^­­ A hatalmon lévő munkáspárt funkcionáriusai felelősek pártjukért, a proletárdiktatú­­­ráért. „Mindenért ami ebben, az ország­ban történik, mi kommunisták va­gyunk a felelősek — mondotta Rákosi elvtárs. — A pártmunká­sokban ki kell fejleszteni a foko­­zott kommunista éberséget, a Párt, a munkásosztály iránti felelősség tudatát — sokkal jobban, mint ed­dig. Védenünk kell a Pártot, véde­nünk kell a proletár államhatalmat az ellenség benyomulása és kártevő munkája ellen, s nem szabad hagy­nunk, hogy az ellenség beszennyez­ze a sorainkat, megzavarja a mun­kánkat. Az ellenség biztosan megpróbál tőkét kovácsolni abból, hogy mi nyiltan feltárjuk hiányosságainkat. De mi nem félünk nyíltan feltárni hibáinkat és hiányosságainkat. Az a feladatunk, hogy Pártunk egész­séges testéből kivágjuk a fekélye­ket hogy még egészségesebben és erejét megsokszorozva még jobban oldhassa meg történelmi feladatait. Pártunknak eszmeileg, szervezetileg tisztának, szilárdnak és nek, a legtökéletesebben egységes­működő szerveztnek kell lennie. Mennél jobbak a káderek, annál erősebb a Párt, annál erősebb az állam, az or­szág. A feszült nemzetközi helyzet, az élesedő osztályharc fokozott köve­telményeket állít Pártunk, kádere­ink és egész tagságunk elé A Pártot fel kell készíteni ar­ra, hogy bármilyen nehéz hely­zetben szilárdan helyét­ megállja a Ezért még jobban meg kell szilár­dítani Pártunk ideológiai és szerve­zeti egységét. Ennek legfontosabb követelménye, hogy javítsuk az éberséget és mint a szemünk fényé­re, úgy vigyázzunk Pártunk, káde­reink tisztaságára. A Pártot kell el­sősorban megtisztítani és legjobban védeni az ellenségtől. Az éberség­­ megjavítását, a káde­rek a Párt sorai tisztaságának vé­delmét már az alapszervezeteknél, a tagjelöltfelvételnél kell elkezdeni. Fel kell számolni a tagjelötfelvétel­­nél és különösen a káderek kivá­lasztásánál, az ellenséggel szemben megnyilvánuló ro­hadt liberaliz­must! Az osztályidegen, megbízha­tatlan, karrierista elemeket ellen­őrzés alatt szakvonalon továbbra is foglalkoztatni kell, ha becsületes, jó munkát végeznek, munkájukat becsüljük meg, de nem szabad őket a Pártba be­engedni, a Párt kapuit vég­érvényesen és teljesen le kell zárni előttük. Számunkra nem mindegy, hogy hol húzódik meg az ellenség, a kétes elem. Nem tűrhető a Pártban, az­után a hadseregben, az Államvédel­mi Hatóságban és más fegyveres erőknél. De nem lehet állami vona­lon sem felelős vezetőállásban hagyni őket. Olyan helyen és olyan ellenőrzés alatt kell foglalkoztatni őket, ahol nem tudnak, vagy csak minimális kárt tudnak okozni. Szá­munkra tehát nem ugyanazt je­lenti az ellenség a könnyűiparban, mint a döntő jellegű nehéziparban. Ezért el kell érnünk, hogy lehető­leg mi határozzuk meg, hol foglal­koztassuk az ilyen elemeket. Fel kell használni őket is, módot kell nekik adni a Párton kívül, hogy dolgozzanak és egyesek átnevelőd­­jenek. De ne ők, hanem mi válas­­szák meg a munkahelyüket, s ne mehessenek és épülhessenek be oda, ahova akarnak. A tag és tagjelölteket és elsősor­ban a kádereket alaposabban kell kiválogatni. Nem csak a termelési és társadalmi munkájuk, aktivitá­suk után, hanem múltjuk gondos ellenőrzése, politikai megbízható­­ságuk alapján bíráljuk el a dolgo­zókat. A kádermunkát tehát már a tagjelölti felvételnél kell szigorúbban kezelni. Meg kell akadályozni az el­lenség befurakodását sorainkba, s alaposan meg kell ismerni minden egyes párttagot. Ez a legfőbb bizto­sítéka annak hogy az oda nem­ va­lók funkcióiba sem kerülhetnek. Vonjuk b­e a tömegeket az ellenség leleplezéséért folyó harcba! Az utóbbi időben tapasztaljuk, hogy kádereink és párttagjaink közül egyesek nem őszinték a Párttal szembeni, eltitkolnak valamit múlt­jukból. Fel kell venni élesen harcot a csalások, a Párt félreve­­­zetése ellen. A legtöbb káder ön­életrajza egészen rövid és nem ki­elégítő és mondjuk meg nyíltan, nem egy önéletrajzban a költészet keveredik a valósággal. Gyakori, hogy a múltjukból kellemetlen eseményeket, időpontokat egyszerű­en átugranak, elhallgatnak a Párt vagy a hivatali vezetők előtt. A kádereknek és a tagságnak nem lehet semmi titka a Párt előtt. Őszintének kell lenni a Párt iránt­ Aki eltitkol a Párt előtt valamit, az nem nyugodt, azt furdalja a lel­kiismeret és fél a leleplezéstől. Aki­nek a Párt előtt a lelkiismerete nem tiszta, az nem tud teljes szívvel és lendülettel, egész emberként dol­gozni. Annál ki vagyunk téve annak a veszélynek is, hogy az ellenség ügynöke lesz. A példák százai bi­zonyítják: a múltat nem lehet túl sokáig eltitkolni. Lehet, hogy az ellenség előbb megtudja és zsarolni kezdi az illetőt. S nem egy gyenge jellemű ember, félve a leleplezéstől, kerül így az ellenség, hálójába. Nem szabad tehát semmit sem el­titkolni a Párt előtt és nem szabad a valóságnak meg nem felelő dol­gokat írni az önéletrajzokba. Ha eddig valaki valamit eltitkolt Párt előtt, tegye jóvá most hibáját a azzal, hogy­­ őszintén feltárja azt. Meg kell különböztetni azokat az elviiársakat,­­ akik megmondták őszintén a Pártnak, ha valami full van az életükben, de szigorúan fe kell lépni azokkal szemben és kell távolítani soraink közül azo­­­kat, akik félrevezetik a Pártot. A Párt, a káderek tisztaságánál megőrzéséért vívott harcba be kel vonnunk minden kádert, minden párttagot és a széles dolgozó tö­m­egeket is. Éberségre­, j­gényesláéífre, kell nevelnünk őket. Harcolnunk kell a tehetetlenség a szájtárás, a nemtörődömség ellen. Vannak egye­sek, akik látják, tudják a rendelle­nességet. Arra kell nevelni a káde­reket, a dolgozó tömegeket, ne tűrjék, leplezzék le az ellenséget, s közénk nem valókat. Bátorítani kell mindenütt a tö­megek bírálatát. Egy vezetőnét csak két szeme és két füle van nem láthat és nem hallhat min­dent. Ezreknek és millióknak sok szemük és sok fülük van, s a tö­megek sok mindent látnak és h­alla­nak, sok mindent megtudnak. He­lyes és szükséges az, hogy felhív­ják rá a vezetők az illetékes párt és állami szervek figyelmét. A tö­megek alulról jövő bírálata és el­lenőrzése fontos fegyver a Párt ke­zében az éberség megjavításában és az osztályellenség elleni harc­ban. Ezért minden vezetőnek és ká­deresnek kötelessége kivizsgálni dolgozók minden beadványát. Fe kell figyelni a nép hangjára és fi­gyelmeztetésére, mert abban a leg­több esetben sok igazság van. Ná­lunk, sajnos, nem ritka jelenség hogy egyes vezetők nem szereti, hanem elfojtják és megtorolják a alulról jövő segítő szándékú bírá­latot. Ez az oka annak, hogy sokan még névtelen levélben közlik éss levételüket. A névtelen levél egybe­ li O­F.4 C­S­ÍST VÁDI: KÁDERMUNKÁNK KÉRDÉSEI

Next