Somogyi Néplap, 1951. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1951-10-02 / 229. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP PÁRT ÉS PÁRT ÉPÍT fi S__________* Az oktatási munka tapasztalatai a csurgói járásban A Politikai Bizottság május 17-i határozata óta több mint négy hónap telt el. Ennek a határozatnak a végrehajtása szívós kommunista munkát követel meg az alapszervezeteinktől, de még inkább szívós munkát követel meg Járási Pártbizottságunktól. A csurgói Járási Pártbizottság elég későn fogott hozzá az új oktatási évad előkészítéséhez. Nem kapcsoltuk össze a soronlévő feladatokat, az aratás, cséplés, begyűjtés munkáját az oktatás előkészítésének munkájával A begyűjtési munkák mellett megfeledkeztünk a Politikai Bizottság határozatáról, és minden erőt a begyűjtésre igyekeztünk fordítani. Az eredmény mégis az lett, hogy sem a propaganda munkában, sem pedig a begyűjtésben nem értünk el sikereket, sőt a begyűjtésben még mindig utolsó helyen állunk a járások közti versenyben. Járási Pártbizottságunk felfigyelt a propaganda munkánk hiányosságomra és irányt vett annak a felszámolására. A Politikai Bizottság határozata rámutat arra, hogy alapszervezeteinkben még mindig uralkodik a propaganda munka lebecsülése. Ez a mi járásunkban is valóban fennáll, sőt még járási pártfunkcionáriusainknál is. Ezt bizonyítja az, hogy az elvtársak mint mindig nem tanulnak rendszeresen, veszik ki tanúljfélnapjaikat, nem arra hivatkoznak, hogy sok munkájuk között nem jut idő a tanulásra. Pedig ha maguk a Járási Bizottság tagjai is megfeledkeznek az elméélet fontosságáról, ha lebecsülik azt, ez kihat az alapszervezetekre is. Ezeket a hiányosságokat úgy akarjuk kijavítani, hogy máris megszerveztük az aktíva hálózatot. Minden politikai iskola megszervezéséhez segítséget adunk a párttitkár elvtársnak, a kiválogató bizottságnak az aktívákon keresztül. Aktíváink elsősorban a pártszervezetek vezetőségeivel beszélték meg a propaganda munka, az elmélet jelentőségének fontosságát. Megbeszélték Pártunk Szervezeti Szabályzatának azon kitételét, mely a párttagság kötelességévé teszi, hogy „szakadatlanul fejlessze politikai tudását els* emelje műveltségi színvonalát. Igyekezzen elsajátítani a marxizmusi lentrizmus tanítását“. Ezek az aktívák segítséget adnak a hallgatók kiválogatásában is. Külön beszélgettek minden egyes hallgatóval az oktatás jelentőségéről, így tudtuk elérni ,hogy a hallgatók kiválogatása több alapszervezetünkben már megtörtént. Jól szervezte meg a hallgatók kiválogatását a zákánytelepi kavicsbánya, a berzencei és az iharosberényi gépállomás pártszervezete, ahol egyénileg elbeszélgettek minden hallgatóval és a beszélgetés folyamán megértették a hallgatókkal, hogy a politikai iskolákon résztvenni megtisztelő feladat. A Politikai Bizottság határozata kimondja továbbá, hogy „a kommunisták neveléséért, fejlődésükért elsősorban ideológiai a alapszervezetei a felelősek.“ Párt Mégis vannak olyan párttitkáraink a járás területén, akik nem érzik ezt a felelősséget, elhanyagolják, lebecsülik az elmélet jelentőségét. Felülről várják csak a segítséget, nem eléggé önállóak ebben a munkában, nem érzik át, hogy a jó propaganda munka a pártépítésnek egyik döntő láncszeme. Ilyen például az inkei, de különösen a pogány szentpétefi párttitkár elvtárs, aki többszöri figyelmeztetés ellenére is utolsó feladatnak tekinti politikai iskolák előkészítését. Arra hivatkozik, hogy Pogányszentpéter községben „úgy sincsenek olyanok, akik részt vennének az alapismeretek tanulóköreinek esti foglalkozásán“. Az inkei pártszervezet titkára, Nárai elvtárs pedig azt mondja, hogy ő maga sem tanulmányozta át a Politikai Bizottság határozatát és így azt sem tudja, hogy kiket vonjon le az alapismeretek tanulóköreinek hallgatásába, ehhez tényleg csak az kell. Pedig hogy tanulmányozz znk a Politikai Bizottság határozatát, amely világosan kimondja, hogy a politikai alapismeretek tanulóköreibe a pártoktatásban eddig nem részesült, tanulásban nem jártas párttagokat, tagjelölteket és pártonkívüli aktivistákat kell bevonni. A propagandisták helyes kiválogatásával Járási Pártbizottságunk elérte azt, hogy minden alapfokú politikai iskola számára biztosítva vannak az előadók, de nem mondhatjuk ugyanezt el a középfokú politikai iskoláknál. A középfokú politikai iskola propagandistáinál mutatkozó hiányokat az elkövetkezendő pótiskolán ki fogjuk pótolni. Sok helyen akadályozták a káderek iskolára küldését Az előadóképző iskolára való küldésnél voltak nehézségeink, például az iharosberényi gépállomás pártszervezetétől csak nagy harcok árán tudtuk elküldeni az elvi társakat az előadóképzőre, azért, mert a gépállomásvezető és a politikai vezető elvtársaik arra hivatkoztak, hogy az aratási munkák alatt szükség van az elvtársakra odahaza, mert jó munkát végeznek. Nem értették meg ezek a vezető elvtársiak azt, hogy pártiskolára is csak olyan elvtársakat küldünk el, akik a termelésben is megállják helyüket, akik példáit mutatnak többi dolgozók előtt is. Hogy ezek a az élvtársak, az iskolán elméletileg képezhetik maguikat, azt fogja eredményezni, hogy a jövőben még jobban megállják a helyüket a termelés frontján. De ugyanez a jelenség megmutatkozott az iharosberényi rendőrőrs pártszervezeténél is,ahonnan Ceglédi elvtársat javasoltuk 3 napos előadóképző iskolára, de Szadai elvtárs, a csurgói járási rendőrkapitányság politikai vezetője ,megakadályozta az elküldését van, hogy ,,neki már van mindolyan képzettsége, hogy nincs szüksége a 3 napos előadóképző iskolára“. — Egyben még hozzátette, hogy ,,Ceglédi elvtárs nélkülözhetetlen ember ■ az örsön“. Mindezek a példák azt bizonyítják, hogy még a vezető elvtársaink sem értik meg a Politikai Bizottság határozata végrehajtásának a fontosságát. Az új oktatási év feladatait csak akkor tudjuk sikeresen megvalósítani, ha sokkal nagyobb súllyal kezeljük a Politikai Bizottság határozatát- Minden pártfunkcionáriusunknak, minden párttagunknak magáévá kell tenni ezt a határozatot, mert csakis az elmélet segítségével tudjuk megvalósítani Pántunk második Kongresszusa által elénk tűzött feladatokat. Jäger János a csurgói Járási Pártbizottság ágit. prop. titkára. OKTÓBERt MÁSOmií ! — NEMZETKÖZI BÉKENAP 4 BÉKE HÍVET Világkongresszusának Állandó Bizottsága 1949. szeptemberiifijlhívásában Nemzetközi Békenapnak nyilvánította október 2-át. A felhívás rámutatott, hogy 1914. augusztusában, 1949. akárcsak szeptemberében is veszély fenyegeti világbékét, mert a profitéhes, uraalomra vágyó személyek kis pártja ezúttal atomi bombával előfenyegetőzve áll a béketárgyalások útjában és az akaratának alárendelt kormányokkal együtt új háborús szövetségeket szervez.,Az Atlanti Szerződés ratifikálása, az a szándék, hogy Nyugat Németországban és Japánban a béke hóhérainak visszaadják a hatalmat s a fegyvereket és a népek legádázabb ellenségeinek nyújtsanak támogatást“ — mint a felhívás mondjja, — „lerántja az álarcot az úgynevezett ,,védelmi szerződések“ gyártóiról, akik újabb véres kalandokba akarják hajszolni a világot.“ MINDEZEK a szándékok azóta tettekké váltak. Az imperialista agresszorok rákényszerítették akaratukat a velük függő viszonyba került kormányokra, szavazógépük segítségével agresszornak minősítették az általuk megtámadott Koreát. Lerakták az ,,európai hadsereg“ alapját, mely „Nyugat-Európa megvédéséinek“ hamis jelszavával támadásra készül a szabad világ ellen, hatalmat és fegyvert adtak Hitler tábornokainak és náci csapatainak kezébe Nyugati- Németországban. Szövetségre léptek Titoval és Francoval, Görögországot és Törökországot bekapcsolták az Atlanti Pákturmlba és megkötötték a japán különbékét, ami egyet jelent a fasiszta japánok újrafelfegyverzésével. AMERIKA ÉS ANGLIA monopoltőkései tehát fokozott erővel készülnek a háborúra, ami egyre felelősségteljesebb és nagyobb feladatokat ró a nyolcszázmilliós béketáborm. És ez a tábor erőben, súlyban és számban állandóan növekszik. Növekszik a békés, szocializmust építő országokban és növekszik az imperialista országokban is, melyeknek urai a dolgozók vállára rakják a fegyverkezési verseny elviselhetetlenül súlyos terhét és nyomojába döntik saját népüket. Ilyen körülmények között minden eddiginél nagyobb jelentőségre tesz szert az idei Nemzetközi Békenap, melyet mindezt, rendőrterror ellenére is lelkesen ünnepelnek meg szabad népkkel együtt az imperialista országok és az imperialisták által elnyomott országok öntudatos, békeszerető dolgozói. A NEMZETKÖZI BÉKENAP tovább fokozza a béke erőinek lendületét, tovább erősíti a béke megszilárdításáért harcoló egységét s a jószándékú béketábor emberek Százmillióinak a tartós békébe vetett hitét. Hiszen, mint az 1949-ben kiadott felhívás mondotta: „Ha egyesülünk, legyőzhetetlenek vagyunk. Megnyerjük a béke csatáját, megnyerjük az élet csatáját.“_ A vezető, aki nem mutat példát, elveszti a dolgozók bizalmát Pártszervezeteinknek újabb feladatot jelent a II. békekölcsön" jegyzés. Elsősorban a pártszervezetek munkáján, a népnevelőkön függ, hogy dolgozó népünk milyen mértékben járul hozzá békénk védelméhez, hazánk építéséhez jegyzésével. Fojdtos, hogy most is, mint mindenkor, példát mutassanak pártfunkcionáriusaink, üzemi vezetőink és párttagjaink a jegyzésben. Csak így érhetjük el, hogy dolgozó népünk követni fogja a vezetők példamutatását. Azonban találkozunk olyan vezetővel is, mint a kaposvári állomási főnök, — aki nem mutat példát. 1200 forintot jegyzett 2000 forintos havi fizetéséből. Világos, hogy az ilyen „példamutatás”, nem vezet eredményre az ilyen vezetők elvesztik a bizalmat, melyet a dolgozók belé helyeztek. A füfőházi ifjúmunkások sokkal többre értékelik békénket és jövőnket, mint egyes vezetők. Fehér Sándor ifjúmunkás havi 180 forint fizetése mellett 300 forintot jegyzett, Szabó István ifjúmunkás ugyancsak 180 forintos fizetésiével szemben 350 forintot jegyzett. Az ifjúmunkások példát mutattak minden egyes békénkért hozott vaslufi dolgozónak áldozatvállalásban, hazánk és népünk nagy tervének megvalósításában. KEDD, 1951 OKTÓBER 2. Tények és számok Milyen célokra fordítják az államkölcsönöket ! Szovjetunióan „Államkölcső,neiik... komoly forrásul szolgálnak a szocialista építésre irányuló belső felhalmozódások számára“ (Zverjev elvtárs, a Szovjetunió pénzügyminiszterének cikkéből, Pravda 1950. május 4.) A szociálisig gazdasági rendszerben a költségvetés kiegyensúlyozott, deficit nem keletkezik. Bizonyítja ezt a Szovjetunió példája, 1924-től egészen a Nagy Honvédő Háborúig állandóan deficitmentes volt a Szovjetunió költségvetése. Bár a háború legnagyobb terhét a Szovjetunió viselte, mégis csupán kétszer merült fel államháztartási hiány 1942- ben, amikor a kiadások 10,3 százalékát jelentette deficit és 1943- ban, amikor már ez az arány is 3,4 százalékra csökkent. (Djucsenko: „A szovjet pénzügyi rendszer,“) A Szovjetunió 1951. évi költségvetésében az előirányzott bevételek összege 458,503 millió rubel. A bevételek tehát 7,214 millió rubellel múlják felül a kiadásokat. Az a tény, hogy a bevételek jóval felülmúlják a kiadásokat, fényesen bizonyítják a szovjet állam gazdaságának és a pénzügyi rendszerének szilárdságát. A bevételi többlet elősegíti a szovjet rubel további szilárdulását. Az állami költségvetés bevétenek fő forrását ,a szocialista gazdaság felhalmozásai alkotják, amelyek a költségvetésbe forgalmiadó és nyereségbeszolgáltatások alakjában folynk be. A különleges források között nagy jelentősége van a dolgozók megtakarításainak, amelyek elsősorban az államkölcsönök útján kapcsolódnak be a gazdasági és egyéb államcélokat szolgáló beruházásokba. Ezek az állami kölcsönök építő jellegűek, a befolyt összegeket a gazdasági, jóléti és kulturális fejlődés méreteinek kiszélesítésére, ütemének gyorsítására és a dolgozók békés munkájának védelmére fordítják. A nép vagyonát gyarapítják és mindenkor termelékeny jellegűek. A kapitalista országokban „Az államadósság ... rá* nyomja bélyegét a tőkés korszakra... Az állami hitel a tőke hitvallásává lesz.“ (A Tőke, Szikra kiadás, 1948- 845. oldal.) A kapitalista országokban az államböl csődökkel fedezik költségvetési hiányokat- Az ima peralizmus korszakában elmélyül a tőkés gazdálkodás válsága, s éppen ezért állandóan mutatkozik költségvetési deficit. Ezt bizonyítja az Egyesült Államok példája: az utolsó 20 év alatt csak egy évben volt deficitmentes esztendeje az Egyesült Államoknak. Az utolsó évtizedekben a többi imperialista ország: Anglia, Franciaország, Hollandia, Kanada költségvetése szintén állandóan hiánnyal zárult. Már a második világháború előtt a kapitalista, költségvetési kiadásoknak egyre magasabb százaléka volt fedezetlen, vagyis az államháztartás hiánya az 1931—32 pénzügyi évben mutatkozó 2 milliárd 879 milió 800 ezer dollárról 1938—39-ben 3 milliárd 600 millió dollárra. Anglia költségvetési hiánya az 1930—31. évi 232 millió fontról 1937—38-ban 245 millióra, Svájcé pedig az 1932. évi 24.2 millióról 1938-ban 135,7 millióra növekedett. Az azóta eltelt évek általában hasonló költségvetési hiányokat mutatnak. A kapitalista országokban kizsákmányoló jellegűek ez államkölcsönök és súlyos teherként nehezednek a dolgozók vállaira. A jegyzett összegeket nem a dolgozók javára, békés célokra, hanem halálgyárak táplálására, rabló háborúk előkészítésére, kis népek leigázására, hatalmas elnyomó apparátus fenntartására fordítják. Az Egyesült Államok 1951—52. pénzügyi évre szóló költségvetési előirányzatában a fegyverkezésre nyíltan bevallott összegek az összes kiadások 73 százaléka így tehát ismét elkerülhetetlen az újabb költségvetési deficit. Beszéljünk erről is • . . A Pécsi Erzsébet Egyetemen a múlt pénteken megkezdődtek behatások. Akiket felvettek, azok már boldogan járnak-kelnek az Alama Mater folyosóin. De a kiváltságos kevesek mellett több mint 300 azoknak a száma, akik előtt a kultúri minisztériumi rendelet elzárta az egyetem kapuját. A tanulmányi előmenetel mellett, a fő szempont az volt, hogy a jelentkező jó bizonyítványú pécsi, és dunántúli legyen. Ezért ezúttal újból kérjük a szülőket, hogy csak kitűnő tanuló gyermekeiket küldjék az egyetemre, a gyengébbek okosan teszik, ha más pályán próbálnak boldogulni. (Somogyi Ujság, 1932. szeptember 17.) Darvas József közoktatásügyi miniszter nyilatkozott a közoktatás időszerű kérdéseiről a Magyar Távirati Iroda munkatársának: — A Magyar dolgozók Pártja II. Kongresszusának határozata értelmében közoktatásunk ötéves tervét is az egész népgazdasági terv arányaiban felemeljük. Az ötéves tervvel el kell érnünk, hogy az eredeti előirányzattal szemben a középiskolások száma 45 ezer helyett 77 ezerrel emelkedjék, az egyetemi és főiskolai hallgatók száma pedig 8 ezer helyett 30 ezerrel. (Somogyi Néplap 1951 május 5-i számából. A belügyminiszter 1200 pengős keretet állapított meg a kaposvári inségmunkák céljaira. A két százalékos, adópocsékolás „csekély*“ 27 ezer pengővel kevesebb a megállapított összegnél. Az általánosan elfogadott terv szerint minden arr a rászoruló és a munkával támogatandó családfő havonként 12 napon át 1 pengő 60 filléres napszámmunkára tarthat igényt. A hónap 18 napján pedig magánúton kell munkát keresni neki. Ilyen módon egy 4 tagú család havonként 19 pengő 20 fillérnyi támogatást remélhet, közmunka-alkalom alapján. A kaposvári ínségesekről összeállított kataszter 1700 ilyen közmunkára váró családot tart nyilván. (Somogyi Ujság 1932. október 26-i számából.) • Felemelt iparosítási tervünk új helyzet elé állítja az ország népét. A tervidőszak alatt 6500 új munkaerőnek kell munkába állni. A munkaerő valaha az éhség korbácsa által hajszolva magától jelentkezett és dörömbölt a gyárak kapuin. Bizonyos, hogy az helyzetben a munkaerő nem áramlik magától a munkahelyek felé.új A magyar falvakban nincsen éhség, megszűnt a menekülés a város felé. Át kell térnünk a szervezett toborzásra és a munkaerő tervszerű elosztására. (Somogyi Néplap 1951 szeptember 23-i számából.)