Somogyi Néplap, 1951. december (8. évfolyam, 280-301. szám)

1951-12-01 / 280. szám

SOMOGYI KÉPLAP «S—SESHBEISZOMBAT, 1951 DECEMBER 1- PÁRT ÉS PÁRT ÉPÍTÉS Minden népnevelő elsőrendű kötelessége: tanulni, elsajátítani a marxista-leninista elméletet A népnevelők megbízatása fon­tos pártmegbízatás, sok esetben jó vagy rossz munkájukon múlik a siker. A népenevelők fő feladata, hogy a Párt és kormány,határozatok vég­­r­ehajtására’ mozgósítsák a dolgozók széles tömegeit. Ezenkívül felada­tuk, hogy a nemzetközi helyzetet az imperialista tábor háborús poli­tikáját, ugyanakkor a Szovjetunió vezette béketábor növekvő erejét ismertessék a dolgozókkal. Komoly feladatok ezek, amelyek alapos felkészültséget kívánnak népneve­­lőiüktől. A népnevelők jó munkát végezni csak úgy tudnak, ha önmagukat is állandóan képezik. Azok a népnevelők, akik ezt nem teszik, népnevelő elmaradnak a fejlődéstől munkájuk során nem tudnak konkrétan érvelni, az ese­mények után kullognak. Frázisokat „puffogtatnak“ a Szocializmus épí­t­és­éről beszélnek általánosságban ah­elyett, hogy elmondanák pl. egy dolgozó parasztnak, hogy ő azzal veszi ki részét a szocializmus épí­téséből, ha a saját maga területén az állami fegyelmet betartja, ha beadja azt a gabonát vagy takar­mányt, amit az állam kér tőle, de egyben elmondja azt is, hogy az állam nemcsak kér, hanem támo­gat is. Horv­át­h Márton elvtárs mondta kongresszusi hozzászólásában: „Eb­ben az évben pl. irányt veszünk a parasztságnak a tavalyinál na­gyobb tehervállalására- Milyen agi­táció volna az elvtársak, amely ne tudná megmagyarázni a tehervise­lés kis növekedését a paraszti jó­lét nagy növekedésével, amely ne tudná megmagyarázni az új ötéves terv számain, perspektíváján ke­resztül a dolgozó parasztságnak nemzeti erőfeszítésből való nagyobb részvételnek szükségességét?“ Nem tudja elmondani az a nép­nevelő, aki nem tanulmányozza eléggé a Minisztertanács határoza­tait, hogy milyen előnyökhöz jut­nak dolgozó parasztjaink jó beadá­suk nyomán, vagy, hogy tud egy népnevelő a termelőszövetkezet mozgalom fejlődéséről, annak fon­tosságáról beszélni, ha nem­ tanul­mányozta át előtte kellőképpen Pártunk II. kongresszusának az er­re vonatkozó határozatait. Ugyanez áll a pártmunka területén is. Ve­­gyük pl. az oktatás kérdését. A népnevelő harco a Politikai Bizottság határozatának a megva­lósításáért, harccal a politikai isko­lák lemorzsolódása ellen, — ami feltétlen helyes. De ugyanakkor maguknak a népnevelőknek is részt kell venni rendszeres pártoktatá­s­­ban. Népnevelőink lássák azt, hogy aki tanul, politikailag képezi magát, az megismeri az ellenség mindenfajta módszerét, bármilyen jól álcázza is az magát, egyben megtanulják gyűlölni az el­lenséget, — csak így tudnak har­colni ellene. Az elmúlt vezetőségek újjáválasz­­tása során a cukorgyári pártszerve­zet tagsága bírálta a régi pártveze­tőséget, mivel nem fordított elég gondott a párttagság, népnevelők, bizalmiak elméleti képzésére, a cu­korgyári pártszervezet új vezetősége megszívlelte azt a bírálatot, kija­vította az oktatás terén fennálló hivatayosságokat, megszervezte, hogy minden egyes népnevelő elméleti kiképzésben ve­hessen részt, ami azt eredményezi, hogy a cukorgyár népnevelők munkája a jövőben eredményes lesz, nem­ fordulnak el­ő olyan dolgok mint II. béke­kölcsönjegyzéskor, amikor a népne­velőknek nem volt elég érvük, hogy meg tudják magyarázni a jegyzés fontosságát. Ugyancsak helyesen bevonták a népnevelőket a politikai oktatásba Lakó«» községben is, ahol nem csak azok a népnevelők vesznek részt az alap és középfokú politikai iskolákon, akik párttagok, hanem a legjobb pártonkívü­li népnevelők is, mint Hajós György, vagy Bar­dók József DISZ tag. Tehát népne­velőinknek a tanulásban Személye­­­­sen kell, hogy példát mutassanak, aki nem tanul, az nem lehet jó agitátor. Azonkívül, hogy minden népne­velőnek a Politikai Bizottság hatá­rozata alapján részt kell venni a tanulás valamelyik formájában,­­ sok más lehetőség is van, amely anyagokkal, érvekkel látja el nép­­nevelőinket. Ezek közül egyike a legfonto­sabbaknak Pártunk központi lapja a Szabad Nép. A Szabad Népnek szinte minden cikket fel tudnak használni, népnevelőink agitációs munkájuk során. Pl. az elmúlt he­tekben a vezetőségválasztások poli­tikai előkészületeihez sok segítsé­­get adtak a „Vezetőségválasztások hírei“ című kis rovat, de a többi vezetőségválasztásokkal kapcsolatos cikk is. Vagy a november 7-i szám­ban közölt trákosi elvtárs cikke, amit a Pravda is lehozott. A no­vember 9-i számban közölte a Sza­bad Nép Berija elvtárs beszédét melyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulója alkal­mával mondott. Ezen a beszéden keresztül népnevelőink rá tudnak mutatni a béketábor erejére, moz­gósítani tudják a dolgozókat a béke védelmére. Ugyancsak sok segítsé­get ad ehhez Visinszkij elvtársnak november 24-én az ENSZ-ben mon­dott beszédének tanulmányozása. A dolgozókat erősen foglalkoztatja a béke kérdése. imperialisták háborús uszításaikra csapást mérjen. A másik döntő fontosságú a bol­sevik agitátorok tapasztalatainak felhasználása. Népnevelőinknek ál­landóan tanul­mányozni­uk kell eze­ket a tapasztalatokat és alkalmazni munkájukban. Ezek a fü­zetsoroza­­tok a Központi Vezetőség Agitációs és Propaganda Osztályának kiadá­sában megjelentek s minden nép­nevelőnek segítőtársa kell, hogy legyen munkájában. Pártunk II. kongresszusa hosszú időre megszabta dolgozó népeink előtt álló feladatokat, de a továb­biakban a népnevelők feladata, hogy ezeket a határozatokat ismertessék. — nem akarnak háborút, a népne­velőket sokszor állítják olyan kér­dések elé, hogy „lesz-e háború“ Az ilyen kérdések megválaszolásához hatalmas fegyver népnevelőink ke­zében Sztálin elvtárs két legutóbbi nyilatkozata, amellyel meg tudják magyarázni, hogy a béke, vagy a háború kérdése elsősorban magukon a néptömegeken múlik, meg tudják magyarázni, hogy a Szovjetunió népszerűsítsék, elérjék azt, hogy dolgozóink ennek szellemében vé­gezzék munkájukat, tehát a kon­gresszusi határozatok tanulmányo­zása elsőrendű feladat a népnevelők számára. Sok segítséget ad népnevelőink­nek megyei viszonylatban a Me­gyei Pártbizottság lapja, a Somogyi Néplap, a Somogyi Népnevelő is, melyet szintén a Megyei Pártbizott­ság Ágit. Prop. Osztálya ad ki- Ezek a megyei tapasztalatokat álta­lánosítják és így bocsájtják a nép­nevelők rendelkezésére. Az egyre éleződő nemzetközi helyzet megköveteli népnevelő mun­kánk megjavítását, de ez csak úgy érhető el, ha népnevelőink állan­dóan képezik magukat, ha nem maradnak el a fejlődéstől. Kali­­nyin elvtárs azt tanítja: „Tanulá­sunk nem öncél, hanem azért szük­séges, hogy a szocializmus építésé­­ből, az imperializmus elleni harc­ból eredményesebben tudjuk kiven­­ni a részünket.“ Ezért kell népnevelőinknek is képezni magukat, hogy a szocializ­mus építéséből, a békeharcból ered milyen erős: kész arra, hogy az kényesebben kivegyék a részüket- A Siófoki Tejüzem dolgozói lelkesen készülnek Sztálin elvtárs születésnapjának megünneplésére műhely A Siófoki Tejüzem dolgozói is egyhangúlag megtették felajánlásu­­kat december 21-re. A felajánlások közt elsőnek­izsgáló tette Czabula István tej­­meg felajánlását. Vállalta, hogy december 21-ig két fizikai dolgozót betanít a tejvizs­­gálatra, a butyrométertörést 5 szá­zalék alá csökkenti, ezen felül be­vezeti a no­rmalapok kétoldali, gaz­daságosabb felhasználását. Heiner Lipót fűtő egy újítást ajánl fel az elfolyó melegvíz gaz­daságosabb felhasználására. Hei­­rold János gépész a következőket ajánlja fel: megjavítja a jelenleg nem működő vízórát, megoldja a kondenzvíz mosogató tartályhoz aló elvezetését, vállalja Heiner Lipót újításának kivitelezését, to­vábbá az újjonnan épült világításának bevezetését. Haffer József, Gasparics József, Weisz Julianna, Csájági Sándor, Salamon Sándor, Nagy Lajos üzemi dolgozók vállalják az átlagteljesí­tésük 106 százalékra való emelést­. Ezen felül Kerti Erzsébet és Vörös Anna kannamosók vállalják, hogy a kannák tisztaságát az eddiginél fokozottabban biztosítják. Szabó Istv­án vasmester vállalja, hogy sza­bad idejében meglátogatja a tejbe­­gyűjtésben legjobban lemaradt köz­ségeket és népnevelő munkával a begyűjtést 5 százalékkal emeli. Ezenkívül még sokan tettek fel­ajánlást az üzemi és az adminisz­trációs munkát végző dolgozók so­raiból. Hintse község dolgozó parasztjai a Megyei Pártértekezlet tiszteletére csatlakoznak Hedrehely versenyfelhívásához Hencse község pártszervezete, tanácsa és békebizottsága csava­roznnk Hedrehely község szocia­­lsta versenyfelhívásához. Baromfibeadásnak&t 65 száza­lékra, december 9-ée 90 százalékra eljesítjük, Sztálin elvtára születés­napjára 105 százalékra teljesítjük. Tojásbeadásunkat 90, százalék­át december 9-re 105 százalékra eljesítjük, Sztálin elvtárs szület­ésnapjára túlteljesítjük. Tejbeadásunkat 75 százalékról december 9-re 105 százalékra tel­­esítjük. Burgonyabeadásunkat 90 száza­lékról december 9-re 105 százalék­ra teljesítjük. Adófizetés terén Sztálin elvtár s­zületésnapjára 100 százalékot érünk el. A község pártszervezete, taná­­ra és békebizottsága megértik azt, hogy Hedrehely szomszéd község szocialista versenyfelhívá­­s nekik is szól és minden igyeke­zetükkel azon lesznek, hogy a Tál­alt kötelezettségüket teljesítsék, iletve túlteljesítsék. A népnevelő gárdát, a békebizottságokat moz­gósítják a terménybegyűjtés sike­res megvalósítása érdekében. Szabó István MDP-ti­tkár, Gelencsér Lajos tanácselnök. Hollósi István községi békefelelős. Példát mutat a terményebadás­­ban Gelencsér Lajos lencsei ta­nácselnök, aki a burgonya, kukori­ca beadását 1005 százalékra telje­sítette. Tejbeadását 300 százalék­ra, tojás- és baromfibeadását 100 százalékra teljesítette. Horváth János 7 holdas hencsei dolgozó paraszt, aki a burgonyabe­adását 2000 százalékra teljesítette, kukoricabeadását 120 százalékra, tojás-, baromfi- és tejbeadását 100 százalékra teljesítette. Le van maradva a terménybe­­gyűjtésben Biczó Sándor 13 holdas középparaszt, aki csak a burgo­nyabeadási kötelezettségének­­ tett eleget, más beadásokkal nagyon le van maradva. Hencse község békebizottságai, Párt és tanács népnevelői nagy lendülettel fogtak hozzá a község szocialista vállalása teljesítéséhez. A KOMMUNIZMUS LÁNGLELKŰ HARCOSA 1934 december 1-én, tizenhét évvel ezelőtt mély gyász bo­rult a Szovjetunió népére. A Lenin­­grádi Tanács épületében megölték Kirov­el U­ffreát. A gyilkost egy i­ockista-borc­arinista csoport bé­relte fel, amely egy külföldi kém­­szervezet szolgálatában állott. Szergej Mironovics Kirov 1880 ban született a vjatkai kormányzó­ságban fekvő Urzsumban. Szülei­nek korai halála után gyermekmen­helyre került. A kazáni gépész­­technikai iskola növendéke volt. Már jóval az 1905-ös forradalom előtt bekapcsolódott a munkásmoz­galomba. Tomszkban egy illegális tanulókörben tevékenykedett. 190\ végén csatlakozott az Oloszországi Szociáldem­okr­ata Munkáspárt bol­sevik csoportjához. Rövidesen be­választották a Párt Tosmszki Albi­zottságába, ahol röpcédulák szer­kesztésével és terjesztésével foglal­kozott. Néh­ány nappal az 1905-ös tomszki fegyveres tüntetés után le­tartóztatták és börtönbe vetették. 1905 júliusában a Tomszki Bizott­ságba választották. 1906-ban újból letartóztatták és tizennhat hónapi várfogságra ítélték. Kiszabadulása után Irkutszkban, majd Vlagyikav­­kázban folytatta forradalmi tevé­kenységét- 1911-ben újból bebörtö­nözték, de ezzel sem tudták meg­törni forradalmi lendületét. A­ Na­y Októberi Forradalom győzelme után Észak-Kauká­­zusban harcolt a szovjet hatalom megerősítéséért. A Párt 1919-ben őt állította az asztraháni védelem élére. Rettenthetetlen harcosnak, kitűnő szervezőnek és bátor veze­tőnek bizonyult. Asztra­hán megvé­dése után újból a Kaukázusban majd Bakuban folytatta munkáját. 1925 decemberében részt vett a Párt XVI. történelmi jelentőségű kongresszusán, ahol Sztálin elvtárs bejelentette, hogy hazánknak mező­­gazdasági országból — a kapita­lista országoktól gazdaságilag füg­getlen — ipari országgá kell vál­nia­tési Sz.­­M. Kirov a szocialista épí­terv megvalósítás­áért és a Pártnak a trockistáktól-zinovjevis­­táktól való megtisztításáért vívott harcban mindenkor hűséges tanít­ványa és­ fegyvertársa volt Sztálin elvtársnak. 1926-ban a Leningrádi Kormányzósági Bizottság titkárává választották. Neki köszönhető, hogy a tömegek szembefordultak a Le­­ningrádban erősen szervezkedő trockistákkal és zinovjevistákkal. Ez tette lehetővé, hogy Leningrád a szocialista ipar hatalmas fegy­vertárává váljék. K­irov elvtárs minden csele­kedetét a Párt, a munkás­osztály ügye és Lenin-Sztáln párt­ja iránti hűség irányította. Kö­vet­­kezetesen küzdött a Párt irányvo­naláért, tisztaságáért és megbont­hatatlan egységéért. Több ízben ki­fejtette, hogy a munka minden ágában érvényesülnie kell a bolse­vi­k kritikának és önkritikának. Amikor Sztálin elvtárs útmutatása alapján megvalósult a mezőgazda­ság kollektivizálása, Kirov kijelen­tette, hogy: „Csak az dolgozik bol­sevik módon, aki a szocialista építés érdekeit mindenek fölé he­lyezi, akinek számára drágábbak közös ügyünk mindennél érdekes, aki példát mutat a fegyelemben, a munka magasabb termelékenységé­ben, a kolhozvagyonhoz való, példa­mutató viszonyban.“ Kirov elvtárs bármilyen munka­­terü­leten dolgozott is, mindig meg­találta az utat a dolgozók legrej­tettebb gondolataihoz és reményei­hez. Ezért tudott olyan példátla­nul lelkesítően hatni a tömegekre­ Mint kiváló szónok világos, mély­­értelmű beszédeivel magával ragadta a hallgatóságot. Mint harcos kom­munista vezető Lenin halála után következetesen azon fáradozott, hogy Sztálin elvtárs irányításával a lenini örökség köré tömörítse a Pártot és a szocialista építés széles útjára vezesse a szovjet népet. /A­ nép nagy szeretettel övezte Szergej Mironovics Kirovot, F. V. Sztálin hűséges munkatársát és baráttját. Erről a barátságról tanúskodik Sztálin elvtárs „Lenin­ről és a leninizmusról" című köny­vének ajánlása is, am­­­ly így hang­zik: ,,Barátomnak és szeretett test­véremnek, a szerző I. V. Sztálin.“ Kirov elvtársnak igen jelentős szerep jutott a Szovjetunió kincsei­nek feltárásában. Úgy vélte, nincs olyan föld a Szovjetunióban, a me­lyet hozzáértő­mberi kéz ne tudna az emberiség javára felhasználni. Az ő útmutatásai alapján honosí­tották meg a búzát északon, tárták fel a gazdag apatit­ Ielőíhelyeket a hibiai tundrákon és kezdték meg iparvállalatok építését a Sark-vidé­ken. átsz. M. Kirov egész tevékeny­ségét a kommunizmus győ­zelmébe vetett hit hatotta át. Mint képzett marxista-leninista nagy fontosságot tulajdonított a marxi­lenini elmélet elsajátításának és gyakorlatban való alkalmazásának Szerteágazó, történelmi jelentőségű gyakorlati tevékenysége közepette számos fontos elméleti kérdés ki­dolgozásában is rés­zt vett. Kímélet nélkül ostorozta a mara­­diságot, az önteltséget és nagy súlyt helyezett a bolsevikok kipró­bált fegyverének, a kritikának­­ is önkritikának széleskörű alkalmazá­sára.­­Szergej Mironovics Kirov mélysé­ges szertettel és odaadással viselte­tett Lenin ügyének nagy folytatója, a dolgozók vezére és tanítója, Sztá­lin elvtárs iránt. Ió n­ehéz elképzelni olyan gigászi utóbbi alakost, amilyen Sztálin. Az évek alatt, azóta, hogy Lenin nélkül dolgozunk, nem isme­rünk munkánkban egyetlen olyan fordulatot, politikánkban egyetlen olyan, valamennyire is nagyszabású kezdeményezést, jelszót, irányt, amelynek szerzője ne Sztálin el­vtárs, hanem valaki más volna. Minden főbb munkánk,m­eat tudnia kell a Pártnak — Sztálin elvtárs útmu­tatásai szerint, az ő kezdeménye­zésére és vezetése alatt megy vég­be. A nemzetközi politika legna­gyobb kérdései az ő útmutatásai szerint döntenek el és nemcsak ezek a nagy kérdések, de még harmadrendí­eknek, sőt tizedren­­dűeknek látszó kérdések is mind érdeklik őt, ha országunk munká­sait, parasztjait és valamennyi dol­gozóját érintik . •­ Ennek az ember­nek hatalmas akarata, topgrant szervező tehetsége biztosítja a Párt számára a szocializmus győzelmes építésével kapcsolatos nagy törté­nelmi fordulók idejében való ke­­resztülvitelét." — írta Kirov Sztá­lin elvtársról. Sz. M. Kirov, mint Sztálin elv­­társ egyik leghűségesebb fegyver­­társa, engesztelhetetlen harcot foly­tatott a Párt ellenségei ellen. Mint a szovjet állam békés külpolitiká­jának fáradhatatlan hirdetője, kér­lelhetetlenül leplezte le az imperia­lista háborús gyújtogatók mester­kedéseit­:mikor a szovjet nép szilár­­dan szembeszállt a fékevesz­tett ellenforradalmi bandákkal, a szovjet állam ellenségei úgy pró­bálták visszafordítani a történelem kerekét, hogy orvul meggyilkolták Kirov elvtársat. A szovjet nép azon­ban Sz. M. Kirov halála után mé­g­­jobban fokozta éberségét, még szo­rosabban tömörült a Párt és Sztá­lin elvtárs köré. Szergej Mironovics Kirov emléke tovább él a nép lelkében s aaa is milliókat lelkesít a dolgozók béké­jéért és a kommunizmus megvaló­sításáért vívott harcra. FELHÍVÁS a káderoktatásban résztvevő el­vtársakhoz Felhívjuk a város területén a közép- és a felsőkáder­­oktatásban résztvevő elvtársak figyelmét, hogy december 1-én, szombaton este 6 órakor a Pártoktatás Házában elő­adást tartunk. A közép- és felsőfokú Párttörténet második anyagához, előadó: Miskó János eltárs. A közép- és felső­fokú politikai gazdaságtan második anyagához előadó: Kelen György elvtárs. Kérjük az elvtársak pontos meg­jelenését. Megyei Pártbizottság ágit.­prop. tut.

Next