Somogyi Néplap, 1952. november (9. évfolyam, 257-281. szám)
1952-11-01 / 257. szám
2 V 1 ÖV/iUUVJ * I A. J. Visinszkij elvtárs beszéde a koreai kérdésről az ENSZ-közgyűlés politikai bizottságának október 29-i ülésén New York. (TASZSZ) Az ENSZ közgyűlés politikai bizottsága október 29-én újból tárgyalta a koreai kérdést. Az ülésen beszédet mondott A. J. Visinszkij, a szovjet küldöttség vezetője. Visinszkij elvtárs beszédében foglalkozott Achesonnak október 29- én az I-es számú bizottság előtt elhangzott beszédével, amelyben a koreai kérdés történetével foglalkozott. Acheson — aki a tényeket hamisan tüntette fel, — durva hibákat követett el, s a közvetlen ferdítésektől sem riadt vissza. A. J. Visinszkij rámutatott arra, hogy Acheson nem csekély igyekezettel törekedett elferdíteni az 1945-ös moszkvai tanácskozás munkájával kapcsolatos tényeket. Acheson például szóra sem méltatta a koreai nép politikai, gazdasági és társadalmi előrehaladásának és a koreai demokratikus önkormányzat fejlesztésének fontos kérdését. Nem restelte úgy feltüntetni a dolgot, mintha az Egyesült Államok által kidolgozott és Koreában ? közigazgatási és gazdasági területen való együttműködés fejlesztésére irányuló intézkedéseket a Szovjetunió azzal az indokolással utasította volna el, hogy ezek sértik a Szovjetunió hatáskörét az északi övezetben”. Felesleges ezt a koholmányt cáfolni, mert a Szovjetunió ilyesmit soha nem jelentett ki. Visinszkij visszapillantást vetve a koreai háború történetére, megállapította, hogy az elmúlt években az Egyesült Államok semmit nem tett a demokratikus mozgalom sikeréért Dél-Koreában, semmit nem tett az ország egyesítése, demokratizálása, s a kulturális építés érdekében. Észak-Koreában ennek éppen az ellenkezője történt. Az Egyesült Államok ugyanakkor húzódozott a politikai szabadságjogokat és a lakosság életszínvonalának emelését biztosító demokratikus reformoktól is. Ebben az időszakban, amikor Dél-Koreában dühöngött a reakció, s megsemmisítette a legelemibb szabadságot és emberi jogokat is. Korea északi részén törvénybe iktatták az általános választójogot és a nők egyenjogúságát, szabad, demokratikus választások útján megalakították az állami hatalom helyi szerveit, végrehajtották a földreformot, amelynek eredményeként hétszázhuszonötezer nincstelen és kevés földdel rendelkező paraszt több mint egymillió hektár földet kapott a japán gyarmatosítók és koreai szekértolóik egykori birtokaiból. Ugyanekkor államosították azokat az üzemeket, amelyek azelőtt japán kézben voltak. Törvényt hoztak a 8 órás munkanapról, a munkavédelemről és a társadalombiztosításról; az iskolákban ismét bevezették a koreai nyelven folyó tanítást és az iskolahálózatot kiszélesítették. Végrehajtották a közoktatás reformját. Ennek eredményeképpen a tanulók száma jelentékenyen növekedett. A szovjet kormány már akkor — 1947-ben — javasolta, hogy elsősorban az alábbi rendszabályokat foganatosítsák: 1. Demokratikus koreai kormány megalakítása az összes demokratikus koreai pártok és társadalmi szervezetek bevonásával, hogy ez elősegítse Koreának, mint szuverén idegen, befolyástól mentes államnak politikai és gazdasági egyesülését. Ez véget vetne az ország két részre szakításának. 2. A hatalom demokratikus szerveinek megalakítása egész Koreában, általános és egyenlő választójog alapján tartott szabad választások útján. 3. Segíteni a koreai népnek, hogy országa újjászülessen, mint független, demokratikus állam, s kifejlődjön nemzetgazdasága és nemzeti kultúrája. Ez volt a helyzet abban az időben, amikor az Egyesült Államok kormánya elhatározta, hogy megszakítja a koreai kérdésben a moszkvai értekezlet határozatai alapján a Szovjetunióval folytatott együttműködését, s még határozottabban fog működni Korea kettészakadásának elmélyítésén és a maga reakciós agresszív terveinek megvalósításán. Ez volt az igazi oka annak, hogy az Egyesült Államok — megszegve a Koreára vonatkozó nemzetközi egyezményeket — a közgyűlés elé terjesztette a koreai kérdést Acheson úr beszédének jelentős részében azzal próbálkozott,hogy vádolja az északkoreaiakat, s egyúttal a Szovjetuniót azzal, hogy Li Szin Man kormányának megdöntése céljából aknamunkát végeznek Dél-Koreában. Visinszkij elvtárs ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy Acheson hosszasan elidőzött ennél a témánál, s igyekezett elterelni a közvélemény figyelmét azokról az antidemokratikus módszerekről, amelyeket az Egyesült Államok alkalmazott északkoreai működése során, amikor Korea reakciós osztályainak képviselőire a nagybirtokosokra és félfeudális urakból toborzott ügynökeikre támaszkodott. Ezek az osztályok a japán gyarmati uralom támaszai voltak és hosszú éveken át aktívan segítették a japán gyarmatosítókat az ország rabságban tartásában, japán szuronyok védelme alatt kifosztották az országot és tönkretették a koreai népet. Az amerikai monopolisták ezek segítségével erélyesen hozzáláttak Dél-Korea kincseinek kiszipolyozásához. Wolfram, molibdén és egyéb stratégiai jelentőségű ritka fémek kicsikarásával óriási összegeket vágnak zsebre. Ugyanakkor katasztrofális méretekben romlott Dél-Koreában, a parasztság és a dolgozó tömegek helyzete. Állandóan emelkedett a munkanélküliek száma, ami időnként elérte a 2—3 milliót. A parasztok nyomorogtak, roskadoztak a magas haszonbér, az adók, a mindenfajta dézsmák elviselhetetlen terhe alatt. 1944-től 1947-ig a vetésterület harmincegy százalékkal csökkent és ugyancsak körülbelül ilyen mértékben a rizstermés is. Dél-Korea, az ország egykori éléstára, krónikus élelmiszerhiánnyal súlyos, küzdött, lakosságát pedig éhezésre és nyomorra kárhoztatták, de a gyarmatosítók profitja és a földbirtokosok jövedelme azért gyarapodott. Végtére is miért hallgat Acheson úr Li Szin Man és más délkoreai vezető politikai személyiségek egymásnak homlokegyenest ellentmondó és leplezetlenül harcias kijelentéseiről — tette fel ezután a kérdést Visinszkij elvtárs. — Nézzük csak mit mondtak ezek az urak nem sokkal Észak-Korea"általuk szervezett megtámadása előtt? A bizottságnak a közgyűlés ötödik ülésszaka elé terjesztett 1949. évi jelentésében az alábbiakat olvashatjuk: ..A bizottság megállapította azonban, hogy az elnök, a külügyminiszter és más ismert és befolyásos politikai tényezők időről-időre olyan kijelentéseket tettek, miszerint nincs messze az az idő, amikor majd a kétségbeesés helyére végső megoldásként az erő egyesítése lép.” A külügyminiszter például első évfordulóján annak, hogy a közgyűlés elismerte a Koreai Köztársaság kormányát, kijelentette: ..Remélem, a lakosság minden erejéből rajta lesz, hogy megszüntesse a 38-as szélességi fok mentén húzódó határt, hogy így a jövő év december 12-ig megvalósuljon egész Korea egyesülése. A cél tudatában az egész népnek szilárdan akarnia kell ezt és késznek kell lennie arra, hogy vérét ontsa érte”. — Li Szin Man elnök 1949 december 30-i sajtóértekezletén kijelentette: ,,Az új évben meg kell valósítanunk az ország egyesítését, s hiszem, hogy ezt meg is tudjuk valósítani... Türelmesen olyan álláspontra helyezkedtünk, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetével való együttműködés óhaja sugallt. Továbbra is erőfeszítéseket fogunk tenni annak érdekében, hogy a koreai nép közötti kölcsönös egyetértés útján megvalósítsuk az ország újraegyesítését. Ha azonban elérkezik az elkerülhetetlen pillanat, valószínűleg nem kerülhetjük ki a vérontást és a polgárháborút. Ha sajnálatos módon nem tudjuk ebben az évben elérni az egyesítést, akkor kénytelenek leszülnk minden földünket pro,f'P,q'71 t ° Sf]T]kkfí! QO-troS’itRTjil ”saját Szin Szen Mo hadügyminiszter 1950 februárjában nyíltan kijelentette: ..Ha az Egyesült Nemzetek Szervezetének nem sikerül Korea testéből eltávolítani ezt a ..tőrt” — minthogy idáig nem sikerült — akkor a koreai nép kénytelen lesz maga latba vetni erőfeszítéseit és erőit alkalmazni ennek elérésére.” Rákosi Mátyás elvtárs távirata a Német Demokratikus Köztársaság határáról Ho Grotewohl elvtárshoz Otto Grotewohl elvtársnak, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének Berlin. A magyar kormányküldött'■ [UNK]' n és a magam nevében őszinte hálámat fejezem ki Önnek, valamint a Német Demokratikus Köztársaság kormányának és egész népének azért a szívélyes és barátságos fogadtatásért, amelyben a Német Demokratikus Köztársaságban részünk volt. Meg vagyok győződve arról, hogy látogatásunk még jobban elmélyítette a német és a magyar nép barátságát és hozzájárult ahhoz, hogy fokozott erővel folytassuk közös harcunkat, a Szovjetunió által vezetett béketábor soraiban a béke, a demokrácia és a szocializmus zászlaja alatt. Most,amikor elhagyom a Német Demokratikus Köztársaság területét, szívből kívánom önnek, valamint a Német Demokratikus Köztársaság kormányának és népének, hogy békés építő munkájukban új, nagy sikereket érjenek el és hogy minél előbb teljes győzelemre vigyék az egységes, független és demokratikus Németország ügyét. A magyar kormánydelegáció nevében: Rákosi Mátyás a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Tito Jugoszláviába az amerikai imperialisták eszköze MIOSZKVA. A. Piradov írja az „Izvesztyijában”: — Az amerikai imperialisták az új világháború kirobbantására irányuló bűnös terveik valóraváltásában fontos szerepet szánnak a fasiszta Tito-Rankovics klikknek. Malenkov elvtárs a XIX. pártkongresszuson tartott beszámolójában rámutatott arra, hogy Jugoszlávia vezetői — a Titok, Kardeljek, Rankovicsok, Gyilaszok, Pijadék és mások — már régen amerikai ügynököknek szegődtek el, s amerikai főnökeik megbízásából kémtevékenységet és aknamunkát folytatnak a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. A „New York Herald Tribune" című amerikai lap megírta, hogy „Jugoszlávia olyan jó üzlet, hogy a beléje fektetett minden dollár két dollár profitot hoz.” A Jugoszláviába irányuló fokozódó amerikai tőkebehatolással kapcsolatban az utóbbi időben egyre jobban kiéleződnek az ellentétek az Egyesült Államok és Anglia monopóliumai között. Az utóbbi időben az amerikai háborús gyújtogatók közvetlen vezetésével fokozott ütemben tákolják össze a földközitengeri és a közelkeleti övezetben az agresszív Atlanti Tömb fiókját- Tito fasiszta klikkjének e tervekben fontos szerepet szánnak. A jugoszláv fasiszták rendszeresen provokációkat hajtanak végre Bulgária, Albánia, Románia és Magyarország határain, hogy háborús pszichózist keltsenek és feszült légkört teremtsenek a Balkán-félszigeten. Azonban a növekvő fasiszta terror ellenére is napról-napra szélesedik a jugoszláv nép harca a fasiszta Tito-Rankovics klikk ellen. Szombat, 1552 november 1- A szóládi pártszervezet vezetői fordítsanak nagyobb gondot a DISZ-szervezetre Szólád községben a pártszervezet vezetősége elhanyagolta az ifjúság nevelését, magukra hagyta a fiatalokat, megfeledkezve pártunk Központi Vezetőségének határozatáról, amely leszögezi, hogy pártszervezeteinknek szívós, nevelő, segítő munkát kell végezni, hogy a magyar ifjúság a Komszomol példájához alhsonlóan a szocializmus építésében betöltse hivatását. Az ifjúsági szervezetben nincs szervezett élet, a fiataloknak nincs vezetőjük, mert a DISZ-titkár alig, hogy megismerte munkáját, máris másik területre ment dolozni. Hónapok óta nem volt taggyűlés, a szervezetnek nincs székháza, ahol esténként összejöhetnének, tanulhatnának és szórakozhatnának a fiatalok. Bízzák meg feladatokkal a DISZ-t. Városi Imre elvtárs, a pártszervezet titkára még egy esetben sem hívta meg a DISZ-titkárt, nem számoltatta be munkájáról, nem bízta meg feladatokkal. népnevelői munkába egyetlen DISZ- a fiatalt sem vont be. A szervezetnek 42 tagja van, nagyrészt 18 éven aluli fiatalok, akiknek szükségük volna az idősebb elvtársak, a pártszervezet segítségére, de a pártszervezet vajmi keveset törődik ezzel a kérdéssel. A Központi Vezetőség határozata leszögezi, hogy a pártszervezet a fiatalabb párttagok közül adjon át kádereket a DISZ-nek, elő Városi elvtárs erről megfeledkezett- így a fiatalok nem látják azt a feladatot, amely falusi DISZ- szervezeteinkre vár a szocializmus építésében, így a fiatalok csupán szórakozási lehetőséget látnak a szervezeti életben, nem látják azt, hogy a termelő munkában nekik kellene példát mutatni. A pártszervezet elhanyagolta a fiatalok oktatását is. Nem indítottak be DISZ politikai iskolát, 42 tagból mindössze négyet vontak be az oktatásba. Segítsék munkájukban a fiatalokat. Súlyos hibát követ el a járási DISZ-bizottság is, mert hosszú időn keresztül nem ellenőrzi szervezet munkáját, kiküldi a köra leveleket, de nem ad segítséget a feladatok megvalósításához. A járási DISZ-bizottság és a pártszervezet biztosítson a DISZ-szervezet élére olyan vezetőket, akik képesek lesznek a feladat megvalósítására. Segítsék a DISZtitkárt, bízzák meg feladatokkal, számoltassák be a végzett munkáról, adjanak fiatal párttagokat a DISZ- szervezetnek. Biztosítsanak a fiatalok számára székházat, szervezzék meg a fiatalok oktatását, vonják be őket a népnevelőmunkába. Neveljék a fiatalokat helytállásra, hazaffiságra, a nehézségek leküzdésére. Bánjanak úgy a DISZ-szel, mint pártunk aranytartalékával, ez a feltétele annak, hogy a DISZ- szervezet Szóládon is a szocializmus építésének rohaimcsapatává váljon. Az igali gépállomás pártszervezete nagy segítséget nyújt a termelőcsoportoknak Az igali gépállomás számos feladatot oldott már meg sikeresen. A tavaszi munkákban, az aratás, cséplési munkákban és az őszi munkákban is jelentős eredményeket ért el Jelenleg első ,a megyében az őszi mélyszántásban a gépállomások versenyében. Az eredmények elérésében komoly szerepe van a gépállomás pártszervezetének és a rendszeresen megtartott gépállomási tanácsüléseknek. A gépállomás vezetői felismerték a gépálomái tanácsülések fontosságát és nagy gondot fordítottak arra, hogy minden nagyobb munka előtt ezeket az üléseket megtartsák. Ebben az évben négy gépállomási tanácsülést tartottak, ahol részt vettek a gépállomás vezetői, a tszcs-elnökök és párttitkárok. Ezeken az üléseken részletesen megvitatták a tavaszi, nyári, az őszi munkákat és határozatokat hoztak arra, hogy melyek a gépállomásnak és melyek a tszcs.knek a teendői a munkák határidőre való elvégzésében. Nagyrészt ennek eredménye, hogy a gépállomás és a tszcs-k közti kapcsolat jó, a gépállomás pártszervezete állandóan ellenőrzi, hogy a gépállomási tanácsülésen hozott határozatokat, mind a gépállomás vezetősége, mind pedig a tszcs-k mennyiben tartják be. A gépállomás pártszervezetének munkájában az utóbbi három hónap alatt lényeges javulás tapasztalható. A pártvezetőség felismerte, hogy nem elégséges csak a gépállomás területén lévő megoldásával foglalkozni, problémák hanem elő kell segíteni, hogy a tszcs-k és gépállomás közti, jó viszony kialakuljon, hogy ezen keresztül a tszcs-k fejlődését elősegítsék. Elsősorban a gépállomás agronómusait számoltatták be a pártvezetőségi ülésen munkájukról. Itt derült ki, hogy az agronómusoknak nem kielégítő a kapcsolatuk a tszcs-kkel, például a somogyacsai Lenin tszcs-vel ezelőtt két héttel még mindig nem kötötték meg a szerződést az őszi mezőgazdasági munkákra. Az agronómusok nem tanították, nevelték a tszcs-k vezetőit az agrotechnikai eljárások bevezetésére, nem magyarázták meg azoknak a jelentőségét. A pártvezetőség erre a hiányosságra felhívta az agronómus elvtársak figyelmét. Határozatot hozott, hogy az agronómus elvtársaknak rendszeres időközönként előadásokat kell tartaniok a termelőszövetkezeti csoportokban a fejlett agrotechnika alkalmazásának . Ezek az előadások jelentőségéről már egy-két csoportban megtörténtek, a pártvezetőség állandóan ellenőrzi, hogy ez a határozat hogyan van végrehajtva. Az előadások eredménye: amíg tavaly a csoportok 15—20 százalékban alkalmazták pl. a keresztsoros vetést, addig az idén 75—80 százalékban vetettek keresztsorosan. Van több olyan tszcs, mint az igazi Alkotmány, vagy a ráksi Új Élet, ahol 100 százalékban alkalmazták a kereszterős vetést. A gépállomás pártszervezete segítséget nyújt a tszcs-k pártszervezetének olyanformán is, hogy egy-egy képzettebb elvtársat elküld a tszcs taggyűléseire és ott hozzászólásával emeli a tszcs taggyűlések színvonalát. Pl. a törökkoppányi tszcs traktorosait a községben induló politikai iskolákra akarták küldeni. A gépállomástól kintlévő elvtárs rámutatott, hogy a traktoros elvtársaknak helyesebb a gépállomáson induló , p. Etikai iskolán tanulni. Király elvtárs, a gépállomás politikai vezetője a somogyszili Kossuth tszcs-nél volt éppen a tagösszeíráskor. A tszcs vezetősége az összeírásból az egyik tszcs traktoros elvtársat kihagyta, azért, mert távol volt. Király elttárs hívta fel a tszcs párt vezetőségének figyelmét, hogy ez helytelen, mert az illető elvtársnak az új tagsági könyvét, — tehát a párttagságát veszélyeztetik. A gépállomás pártvezetőségének a feladata, hogy továbbra is segítse a gépállomás és a csoportok közötti jó kapcsolat elmélyítését, ugyanakkor fordítson gondot arra is, hogy ne történjen meg olyan, mint a somogyszili Petőfi tszcsnél, ahol az aprómagvak cséplését és a silózást még el sem kezdi, é — bár a szerződést megkötötték. A pártszervezet nyújtson az eddiginél nagyobb segítséget a gépállomás vezetőségének, hogy az őszi vetésben a lemaradást behozzák, ebben a munkában is elérjék az első helyet, mint a mélyszántásban.