Somogyi Néplap, 1953. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-01 / 51. szám

SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1953. március 1. nrittfini Mur» ..........­­m­mrmmum1 (Folytatás az 1. oldalról.) A mi kollektív szerződéseink ere­je abban van, — mondotta —, hogy a kritika és önkritika, valamint a tömegek alkotó kezdeményezésének sokoldalú fejlesztése alapján bevon­juk a dolgozókat a termelés irányí­tásába. El kell érni — mondotta a to­vábbiakban —, hogy"a kollektív szerződés minden ütemben a szak­­szervezeti munka alapja legyen. A SZOT és a szakszervezetek elnökségei, valamint a minisztériu­mok kollégiuma tervszerűen tűzzék napirendre a kollektív szerződések­ről szóló jelentések megvitatását és szigorúan felelősségre kell vonni azokat az állami és szakszervezeti funkcionáriusokat, akik visszaélve a munkásosztály bizalmával, elmu­lasztják a vállalt kötel­zettségek teljesítését. Veres Rudolfné, a Magyar Pa­mutipar üzemi bizottsága tagjának felszólalása után Pénzes Lajos, a Bányaipari Dolgozók Szakszerveze­te zala megyei bizottságának elnöke az olajbányászatban folyó verseny­­szervező és oktatómunka eredmé­nyeiről és hiányosságairól­­ beszélt. Misloczky Mátyás, a diósgyőri kohászati üzemek Kossuth-díjas előolvasztója beszámolt arról, hogy a diósgyőri kohászok február 24-ig 185 tonna acélt törlesztettek az 1070 tonnából, amellyel a múlt év­ben adósai maradtak a magyar nép­nek. Holczapfel Károlyné, a Duna-ci­­pőgyár üzemi bizottsága elnökének felszólalása után Marcel Dedieu, a Francia Általános Munkásszövet­ség végrehajtó bizottságának tag­­ja, a közlekedési szakszervezet tit­kára szólalt fel. A francia küldöttség — mondotta — nagy figyelemmel kíséri az önök építő munkáját, amely egy új gaz­dasági és társadalmi rend felépíté­sét, a magyar nép boldogságát­­ szol­gálja. A Magyar-Szovjet Társaság és az Országos Béketanács álltal ren­dezett nagygyűlésen ismét tapasz­talhattuk, hogy ennek az ország­nak a dolgozói, mint minden népi demokratikus országban, milyen őszintén­ kívánják a békét és milyen elszánt akarattal követnek el min­dent a háború megakadályozása, a béke megvédése érdekében­. Jól tudjuk­, hogy a nagy szovjet népet is ugyanez a szellem tölti el a nyugati kapitalizmus fenyegeté­seivel szemben. A francia küldött­ség határozottan kijelentheti ma az önök kongresszusa előtt is, hogy a francia nép sajátjának tekinti és szíve mélyén érzi a nép igaz fiának, a mi Th­orez elvtársunknak immár történelmivé vált mondatát: ,.Fran­ciaország népe nem fog sohasem harcolni a szovjet nép ellen!” A továbbiakban beszámolt arról, hogy Franciaország mai urai lakáj­módra kiszolgálják az új megszál­lókat, az amerikaiakat és ugyanak­kor gyorsított ütemben folytatják a hajszát a béke és haladás erői ellen. A francia munkásosztály azonban — mondotta a továbbiakban — mind tisztábban és világosabban látja a fenyegető veszélyt és az amerikai dollárokkal szégyentelenül megvesztegetett minden rendű és rangú szakadárokkal szemben meg­szervezi erőit és napról-napra mind jobban erősödő egységfrontjával minden téren szembeszáll az Óceá­non túlról ösztönzött új­ fasizmus szörnyű támadásaival. A francia munkásosztály katego­rikus nemet mond a Schumann­­tervre, amint nemet mond az eu­rópai hadseregre is és tiltakozik a nácikkal teli német hadsereg új­­rafelfegyverzése ellen. A francia küldött befejezésül si­kert kívánt a kongresszus munká­jához. A francia szervezett dolgozók küldöttének beszéde után a kon­gresszus részvevői lelkesen éltették a francia nép nagy vezetőjét, Mau­rice Thorez elvtársat. Borbás Lajos, a MEDOSZ elnö­ke felszólalásában rámutatott arra, hogy a mező­gazdasági és az erdé­szeti dolgozók nagy lelkesedéssel fogadták az elmúlt év tavaszán a szakszervezetük megalakulását. Azóta 1.452 üzemben választották meg az üzemi bizottságot és a szak­szervezet taglétszáma meghaladja a 150 ezret. Beszámolt azokról a ki­magasló eredményekről, amelyeket a mezőgazdaság dolgozói a szovjet A lengyel nép is­­— hangsúlyozta felszólalásában a küldött — a ba­ráti Magyarországhoz hasonlóan­ — nagy sikereket ér el a szocializmus építésében. Az eredményeket — mondotta — munkásosztályunk lelkesedésének, a munkatermelékenység emelkedé­sének köszönhetjük, valamint an­nak, hogy a lengyel munkásosztály szüntelenül harcol a technika fej­lesztéséért, a takarékosságért és a termékek minőségének megjavítá­sáért. A termelékenység emelése terén komoly sikereink vannak. Dolgozóink­­ 70—75 százaléka vesz részt a munkaversenyben. Népgazdaságunk, tudományunk és kultúránk történelmünk során eddig soha nem látott­ mértékben lendül fel, hála nagy szövetsége­sünk, a Szovjetunió önzetlen és ba­ráti­­ segítségének. A lengyel munkásosztály hatalmas eredményei eggyé kovácsolják és egységes frontba tömörítik egész dolgozó népünket. Ezek nyomán el­mélyül és széttéphetetlenné válik a nép és az egyesült lengyel mun­káspárt­­ közötti kapcsolat. Népünk egyre f­orróbb szeretettel övezi Bie­­ruth elvtársunkat. Elvtársak! A közös­­ cél érdeké­ben közös harcot vívunk. A mi kap­csolatunk egymás megbecsülésén alapszik. Ezt fejezik ki árucsere- és kulturális egyezményeink, az egymás kölcsönös segítése, tapasz­talatcseréink. A lengyel küldött a továbbiakban hangsúlyozta: a „ro­­hambrigád" megtisztelő címe — ahogy Sztálin elvtárs a népi de­mokráciákat nevezte — arra köte­lez bennünket, hogy még nagyobb erővel küzdjünk a szocializmust épí­tő terveink teljesítéséért.­­Stanislaw Kowalczyk nagy taps­sal fogadott felszólalása után a kongresszus részvevői hosszasan él­tették a lengyel és a magyar nép nagy vezéreit, Boleslaw Bierut és Rákosi Mátyás elvtársakat, mind­két nép felszabadítóját, a szocia­lista Szovjetuniót s a nagy Sztálint­ lepi Ezután Loy Árpád, az albertte­­szénbánya Kossuth-díjas frontmestere szólalt fel. A részve­vők nagy tapsától kisérve jelentet­te be, hogy az alberttelepi bányá­szok újabb termelési sikerekkel ün­neplik a magyar szakszervezetik XVIII. kongresszusát. „Brigádom­mal a héten kongresszusi műszakot Ötmillió szervezett olasz dolgozó szívélyes, testvéri üdvözletét és Di Vittorio elvtársinak, az Olasz Álta­lános Munkásszövetség főtitkárá­nak, a Szakszervezeti Világszövet­ség elnökének elvtársi üdvözletét tolmácsolta, majd így folytatta: Az Olasz Általános Munkásszö­vetség ,az olasz dolgozók legnagyobb tartottunk, s 210 százalékos átlagos eredménnyel két tonna szenet ter­meltünk terven felül négy nap alatt”­­— mondotta a többi között. Loy Árpád elmondotta, hogy az országos bányászati értekezlet után ankétot hívtak össze, amelyen, meg­tárgyalták a „termelj ma többet, mint tegnap” mozgalom helyzetét. A dolgozók megértették az előttük álló feladatot, többen ígérték meg, hogy megtermelik­ a szükséges szén­­mennyiséget és annyi szenet rak­nak, amennyi üres csillét a műsza­kiak biztosítanak. A műszakiak megszervezték az üres csille ellá­tását és jó szervezőmunkával bizto­sították a többtermeléshez szüksé­ges feltételeket, az eredmény n­em maradt el, fokozatosan emelkedni kezdett a termelés. Brigádom élen járt a termelésben —< ^mondotta Loy —, ebben a hónapban átlago­san 158 százalékot értünk el­­ bri­gádommal, 1680 tonna szenet ad­tunk terven felül népgazdaságunk­nak. Bejelentette, hogy hazánk felsza­badulása 8. évfordulójának tiszte­letére eredményeiket tovább akar­ják fokozni, s április 4-ig folyama­tosan emelik mostani 158 száza­lékos teljesítményüket. Végül a bányászdolgozók nevében elfogadta a sztálinvárosi dolgozók­nak a kongresszuson elhangzott fel­hívását és ígéretet tett, hogy egyenletes termeléssel a bányászat lemaradásának behozásával és ter­vük teljesítésével akarnak hozzájá­rulni országunk, a béketábor erő­sítéséhez. Ezután a magyar szakszervezetek sportegyesületeinek küldöttsége üd­vözölte a kongresszust. A küldött­ség tagjai a közönség tapsától ki­sérve Csermák József olimpiai baj­nok vezetésével hatalmas színpom­­pás menetben vonultak be, majd Csermák József a szónoki emel­vényre lépett. Beszédében a szakszervezeti sportegyesületek több tízezer spor­tolója nevében köszönetet mondott pártunknak, kormányzatun­knak és a szakszervezeteknek azért a sokol­dalú segítségért, amelyben a ma­gyar sportolók, s köztük a helsinki békeolimpián részt vettek részesül­tek. A következő felszólaló Kara Jó­zsef, a MÁVAG szakszervezeti bi­zottságának elnöke volt. 1 egységes szervezete és az is ma­rad, annak ellenére, hogy az ame­rikai imperializmus szolgálatában álló klerikális kormány állandó ül­dözésének van kitéve. Az Olasz Általános Munkásszö­vetség — mondotta a továbbiak­ban — munkatervében követeli a munkabérek felemelését a kapita­ Komor Imre, a „Szabad Nép” szerkesztőbizottságának helyettes vezetője leszögezte felszólalásában, hogy a kongresszus csak akkor vé­gezhet eredményes munkát, ha bá­tor, következetes és konkrét kriti­kával tárja fel a munka hiányosságait. szakszervezeti Az üzemi szakszervezeti munka kifejlesztése és fellendítése nem új feladat, a párt Politikai Bizottsága már 1951-ben felhívta erre a figyelmet, mégis gyenge és bizonytalan az üzemekben folyó szakszervezeti munka. Nem folytatunk eléggé kö­vetkezetes harcot a szociál­demokra­­tizmus maradványai ellen. Ezt a harcot sokan a jobboldali szociálde­mokraták leleplezésére akarják le­szűkíteni és csak a nyílt ellenséges magatartást tekintik szociál­demo­­k­ratizmusnak, elfeledkezve arról, hogy a szakszervezeti tagság egy része évtizedeken át szociáldemo­krata befolyás alatt állt. A továbbiakban a kritikához és az önkritikához való helyes viszony­ról beszélt Komor Imre. A szociál­demokrata befolyást — mondotta­­—csak a tömegek kritikájának ha­­tékony kifejlesztésével lehet leküz­deni. Ezután részletesen foglalkozott a szakszervezeti káderpolitika kérdé­sével, majd rámutatott arra, hogy az éberség terén is vannak hiányos­ságok. Végül hangsúlyozta, hogy a szakszervezeteknek egyik legfonto­­sabb feladatuk, hogy élenjárnak a szovjet tapasztalatok felhasználásá­ban. Besenyei Pál, a Magyar Optikai Művek üzemi bizottsága tagjának hozzászólása után Gustav Hnilicka, a Csehszlovák Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsa titkára felszólalása következett, aki hangsúlyozta, hogy a csehszlovák dolgozó nép az osz­­tályellenséggel folytatott harcban megacélosodik, éberebbé és elővi­gyázatosabbá válik. Ebben a harcban, amely­ harc egyúttal a burzsoá nacionalizmus, kozmopolitizmus és cionizmus elleni harc, erősödik a proletárinternacio­nalizmus is. Gustav Hnilicka ezután arról be­szélt, hogy a csehszlovák dolgozók nagy lelkesedéssel teljesítik a nép­gazdaság fejlesztésének 5 éves ter­vét. A csehszlovák ipar és népgaz­daság hatalmas fejlődése során nemcsak egyszerűen növekedett, hanem szerkezetében is megválto­zott. Ez elsősorban a nehéz, és gép­ipar fejlődésében mutatkozott meg. Megdönthetetlen tény, hogy eze­ket­ az eredményeket lehetetlen lenne elérni dolgozóink millióinak áldozatkész és lelkes munkája nél­kül, akik szocializmushoz vezető útünk merész perspektíváit megva­lósítják. A mi dolgozóink a szovjet dolgozókban látják nagy példaké­püket. Merítenek tapasztalataikból, megtanulják tőlük, hogyan emel­jék szakképzettségüket, átveszik a szovjet sztahanovisták és újítók módszereit, tanulnak a szovjet tu­domány és technika gazdag tapasz­talataiból, megtanulják a szocialista ipar és gazdaság építését. Dolgozóink erőfeszítését az üze­meken belüli egyéni és kollektív felajánlások alapján létrejött mun­kaverseny fejlődése bizonyítja. Az üzemek vállalásai a termelési terv részletes elemzésén és a gazdag szovjet tapasztalatok átvételén ala­pulnak. A dolgozók kezdeményezésének hatalmas fejlődése együtt jár az új ,szocialista embertípus kialakításá­val. Az új ember kialakításának kohói nemcsak az üzemek, hanem a hatalmas szocialista építkezések is. Hnilicka ezután átadta a cseh­szlovák dolgozók ajándékát, egy nagy rádiókészüléket, valamint Smetana csehszlovák zeneszerző hanglemezre vett művét. A kon­gresszusi küldöttek hosszantartó él­jenzéssel és tapssal ünnepelték Sztálin elvtársat, Gottwald elvtár­sat és Rákosi elvtársat. Döbrentei Károly, a Textil- és Ruházatiipari Dolgozók Szakszerve­zetének elnöke­ után Varga Zoltán, a szakszervezetek­­ bo­rsod megyei ta­nácsának elnöke szólalt fel, majd Constantin Butaru, a román szak­­szervezetek központi tanácsának tit­kára üdvözölte a kongresszust. Constantin Butaru, a román szakszervezetek központi tanácsá­nak titkára közel 2.300.000 szer­vezett román dolgozó nevében üd­vözölte a kongresszust. A Román Népköztársaság dolgo­zói ugyanolyan kitartással, ugyan­olyan határozott léptékkéi halad­nak előre az új, boldog élet megte­remtésének útján, mint a magyar dolgozók — mondotta a többi kö­zött. — Évről-évre újabb sikereket­­ érünk el­­ hazánk erősítésében és felvirágoztatásában, dolgozóink anyagi és kulturális színvonalának állandó emelésében. Az elmúlt évben jött létre ha­zánkban a magyar autonóm tarto­mány pártunk, Lenin, Sztálin taní­tásán alapuló nemzetiségi politiká­jának ez újabb nagy eredménye. A magyar autonóm tartomány létesí­tésével még erősebbé vált dolgozó népünk politikai és erkölcsi egysé­get , a román nép és a nemzeti­­ ki­sebbségeik megbonthatatlan barát­sága. Nemrég zajlott l­e­­ a Román Nép­köztársaság szakszervezeteinek III. országos kongresszusa, amelyen a bírálat és önbírálat szellemében m­egvizsg­ált­á­k eddigi munkáját.szak­szervezete­iák A Román Népköztársaság szak­­szervezetei a szovjet sza­kszerveze­­tek gazdag tapasztalataiból merít­ve lényegese­n hozzájárulnak ah­hoz, hogy a szocialista verseny széleskö­rű tömegmozgalommá fejlődjék ha­zánkban. Butaru elvtárs részletesen ecse­telte a román szakszervezetek­­ mó­káját, majd a­ következőket Bol­­dotta: A Román Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság dolgozói ma megbonthatatlan testvéri barát­ságban élnek. Ezt közös felszaba­dítónknak, a dicsőséges Szovjet Hadseregnek és a né­pi demokrati­kus rendszer győzelmének köszön­hetjük. Azokban a harcokban szü­letett meg e barátság, amelyeket népeink a múltban közösen vívtak nemzeti függetlenségükért az el­nyomók ellen. Viharos taps és lelkesedés zú­gott végig a kongresszusi termen, amikor Butaru elvtárs beszéde be­fejeztével átnyújtotta Kristóf Ist­ván főtitkárnak a román szakszer­vezetek ajándékát, a Scanteia-feá* kicsinyített mását, román folyóirat tokát é­s egy dokumentfilmet­, amely azt mutatja meg, hogyan töl­tik­­ szabadságukat ,a Román Nép­­köztársaság dolgozói és a külföldi vendégek, köztük magyar dolgozók is. Több felszólalás után Kristóf István, a SZOT főtitkára válaszolt a felszólalásokra. A kongresszus Kristóf István beszámolóját SZOT XVII. kongresszusa óta vég­­­zett munkájáról és a szakszerveze­tek további feladatairól, valamint a SZOT Ellenőrző Bizottságának je­lentését elfogadta. A kongresszus vasárnap reggel folytatja tanácsko­zásait. A Magyar Szakszervezetek XVIII. kongresszusa tapasztalatok felhasználásával ér­tek el. Borbás Lajos ezután hangsúlyoz­tal, hogy a MEDOSZ az eddigi hiá­nyosságok kiküszöbölésével az élenjáró dolgozók kezdeményezése alapján megszervezi a versenyt a traktoristák és a­ munkagépkezelők között, s a tervismertető értekez­letek után az egész országra kiter­jedő mozgalmat szervez a fejlett növénytermelési, állattenyésztési és erdészeti módszerek alkalmazá­sáért. Sági László, a Hámán Kató fűtő­ház üzemi bizottságának elnöke és Kressák Magdolna, a szuhakállói bányák gépkezelője, a 17 hős szu­­hakállói bányászok egyike szólalt fel ezután. - Pártunk szerető gondoskodá­sát a szuhakállói bányászok is ér­zik — kezdte felszólalását — ami­­kor 17-ed magammal lentmarad­­tunk a bányában, a párt és szemé­lyesen Rákosi elvtárs a legjobb bá­nyászok, honvédek, államvédelmi őrök ezreit mozgósítva úgyszólván a lehetetlent is elkövette megmen­tésünk érdekében. Öregek és fia­talok az első perctől kezdve mind­végig kitartottunk, összefogtunk és megfeszítettük erőinket. Büszkén mondhatom, hogy ebből a harcból mi, fiatalok méltó módon kivettük részünket. Kressák Magdolna arról beszélt ezután , mint a frontszállító szu­pet rendbetartja. Bevárja a vál­tást a gép mellett, a gépet tisztán és rendben adja át a leváltó gép­kezelőnek, így elkerülhető a gép­hiba és üzemzavar. — Ebben a hónapban még egy megtiszteltetés ért — folytatja —, beválasztottak az üzemi DISZ-szer­­vezet­be kultúrfelelősnek. Igyeke­z­ni fogok a termelés mellett ifjú­munkás­társaim kulturális szerve­zésével a szocializmus felépítéséért harcolni. A pártszervezet gondoskodásá­nak méltó viszonzásaképpen több és jobb munkára hívtuk fel hazánk bányászait a hozzájuk intézett le­velünkben. Előzőleg beszéltünk bá­nyásztársainkkal, amikor megmene­kül­ésünk után ellátogattunk külön­böző bányaüzemeinkbe. A Magyar Szakszervezetek XVIII. kongresszusán — mondotta befejezésül — ismét azzal fordulok a bányász elvtársakhoz, főleg a bá­nyász fiatalokhoz és köztük külön a bányásznőikhöz: mutassuk meg, hogy tudjuk, mivel tartozunk nagy pártunknak, szeretett vezérünk­nek, Rákosi elvtársnak és a ma­gyar dolgozó népnek! Adjunk minél több szenet a drága hazának! A fiatal szuhakáílói bányászleány felszólalását hosszantartó, lelkes taps követte. A kongresszus szünet utáni ülé­sén részt vett Apró Antal építő­­anyagipari miniszter, a Magyar Dol­lag gépkezelője* azzal segíti a fron­­tgozók Pártja Politikai Bizottsága­­ ton dolgozóik munkáját, hogy ia gé­lnak tagja. Stanislaw Kowalczyk elvtárs felszólalása Walter Sacchetti felszólalása­ ­ lista profit rovására, a többi né­pek­kel való barátságot és szabad­kereskedelmet, különösképpen Ke­­let-Európa országaival. Az olasz dolgozók szilárdan foly­tatják harcukat életszínvonaluk nö­veléséért, és a béke megvédéséért, annyival is inkább, mert példaké­pen állnak előttük a Szovjetunió és a népi demokráciák lelkesen dol­gozó népei. Politikai jelszavunk. Munkát, több kenyeret, szociális reformo­kat, barátságot a világ minden bé­két akaró népével! Egy embert se, egy gépet se a háborús uszító im­perialisták számára! Az olasz küldöttet felszólalása végén szívélyesem üdvözölte Kristóf István, a SZOT főtitkára. Kádas István, a DISZ központi vezetőségének titkára a dolgozó ta­nulóifjúság nevében üdvözölte a kongresszust. Megállapította- DISZ­ és a szakszervezeti szervek a között a legszorosabb együttmű­ködésre van szükség, legelsősorba­n a szocialista munkaverseny szerv­e­zésében, a sztahanov-mozgalom fej­lesztésében és nem utolsó sorban a kulturális, sport és érdekvédelmi feladatok sikeres végrehajtásában. Brutyó János építésügyi minisz­terhelyettes a szakszervezetek és az állami szervek együttműködésének kérdésével foglalkozott. Komor Imre elvtárs felszólalása

Next