Somogyi Néplap, 1953. március (10. évfolyam, 51-76. szám)
1953-03-01 / 51. szám
SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1953. március 1. nrittfini Mur» ..........mmrmmum1 (Folytatás az 1. oldalról.) A mi kollektív szerződéseink ereje abban van, — mondotta —, hogy a kritika és önkritika, valamint a tömegek alkotó kezdeményezésének sokoldalú fejlesztése alapján bevonjuk a dolgozókat a termelés irányításába. El kell érni — mondotta a továbbiakban —, hogy"a kollektív szerződés minden ütemben a szakszervezeti munka alapja legyen. A SZOT és a szakszervezetek elnökségei, valamint a minisztériumok kollégiuma tervszerűen tűzzék napirendre a kollektív szerződésekről szóló jelentések megvitatását és szigorúan felelősségre kell vonni azokat az állami és szakszervezeti funkcionáriusokat, akik visszaélve a munkásosztály bizalmával, elmulasztják a vállalt kötelzettségek teljesítését. Veres Rudolfné, a Magyar Pamutipar üzemi bizottsága tagjának felszólalása után Pénzes Lajos, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete zala megyei bizottságának elnöke az olajbányászatban folyó versenyszervező és oktatómunka eredményeiről és hiányosságairól beszélt. Misloczky Mátyás, a diósgyőri kohászati üzemek Kossuth-díjas előolvasztója beszámolt arról, hogy a diósgyőri kohászok február 24-ig 185 tonna acélt törlesztettek az 1070 tonnából, amellyel a múlt évben adósai maradtak a magyar népnek. Holczapfel Károlyné, a Duna-cipőgyár üzemi bizottsága elnökének felszólalása után Marcel Dedieu, a Francia Általános Munkásszövetség végrehajtó bizottságának tagja, a közlekedési szakszervezet titkára szólalt fel. A francia küldöttség — mondotta — nagy figyelemmel kíséri az önök építő munkáját, amely egy új gazdasági és társadalmi rend felépítését, a magyar nép boldogságát szolgálja. A Magyar-Szovjet Társaság és az Országos Béketanács álltal rendezett nagygyűlésen ismét tapasztalhattuk, hogy ennek az országnak a dolgozói, mint minden népi demokratikus országban, milyen őszintén kívánják a békét és milyen elszánt akarattal követnek el mindent a háború megakadályozása, a béke megvédése érdekében. Jól tudjuk, hogy a nagy szovjet népet is ugyanez a szellem tölti el a nyugati kapitalizmus fenyegetéseivel szemben. A francia küldöttség határozottan kijelentheti ma az önök kongresszusa előtt is, hogy a francia nép sajátjának tekinti és szíve mélyén érzi a nép igaz fiának, a mi Thorez elvtársunknak immár történelmivé vált mondatát: ,.Franciaország népe nem fog sohasem harcolni a szovjet nép ellen!” A továbbiakban beszámolt arról, hogy Franciaország mai urai lakájmódra kiszolgálják az új megszállókat, az amerikaiakat és ugyanakkor gyorsított ütemben folytatják a hajszát a béke és haladás erői ellen. A francia munkásosztály azonban — mondotta a továbbiakban — mind tisztábban és világosabban látja a fenyegető veszélyt és az amerikai dollárokkal szégyentelenül megvesztegetett minden rendű és rangú szakadárokkal szemben megszervezi erőit és napról-napra mind jobban erősödő egységfrontjával minden téren szembeszáll az Óceánon túlról ösztönzött új fasizmus szörnyű támadásaival. A francia munkásosztály kategorikus nemet mond a Schumanntervre, amint nemet mond az európai hadseregre is és tiltakozik a nácikkal teli német hadsereg újrafelfegyverzése ellen. A francia küldött befejezésül sikert kívánt a kongresszus munkájához. A francia szervezett dolgozók küldöttének beszéde után a kongresszus részvevői lelkesen éltették a francia nép nagy vezetőjét, Maurice Thorez elvtársat. Borbás Lajos, a MEDOSZ elnöke felszólalásában rámutatott arra, hogy a mezőgazdasági és az erdészeti dolgozók nagy lelkesedéssel fogadták az elmúlt év tavaszán a szakszervezetük megalakulását. Azóta 1.452 üzemben választották meg az üzemi bizottságot és a szakszervezet taglétszáma meghaladja a 150 ezret. Beszámolt azokról a kimagasló eredményekről, amelyeket a mezőgazdaság dolgozói a szovjet A lengyel nép is— hangsúlyozta felszólalásában a küldött — a baráti Magyarországhoz hasonlóan — nagy sikereket ér el a szocializmus építésében. Az eredményeket — mondotta — munkásosztályunk lelkesedésének, a munkatermelékenység emelkedésének köszönhetjük, valamint annak, hogy a lengyel munkásosztály szüntelenül harcol a technika fejlesztéséért, a takarékosságért és a termékek minőségének megjavításáért. A termelékenység emelése terén komoly sikereink vannak. Dolgozóink 70—75 százaléka vesz részt a munkaversenyben. Népgazdaságunk, tudományunk és kultúránk történelmünk során eddig soha nem látott mértékben lendül fel, hála nagy szövetségesünk, a Szovjetunió önzetlen és baráti segítségének. A lengyel munkásosztály hatalmas eredményei eggyé kovácsolják és egységes frontba tömörítik egész dolgozó népünket. Ezek nyomán elmélyül és széttéphetetlenné válik a nép és az egyesült lengyel munkáspárt közötti kapcsolat. Népünk egyre forróbb szeretettel övezi Bieruth elvtársunkat. Elvtársak! A közös cél érdekében közös harcot vívunk. A mi kapcsolatunk egymás megbecsülésén alapszik. Ezt fejezik ki árucsere- és kulturális egyezményeink, az egymás kölcsönös segítése, tapasztalatcseréink. A lengyel küldött a továbbiakban hangsúlyozta: a „rohambrigád" megtisztelő címe — ahogy Sztálin elvtárs a népi demokráciákat nevezte — arra kötelez bennünket, hogy még nagyobb erővel küzdjünk a szocializmust építő terveink teljesítéséért.Stanislaw Kowalczyk nagy tapssal fogadott felszólalása után a kongresszus részvevői hosszasan éltették a lengyel és a magyar nép nagy vezéreit, Boleslaw Bierut és Rákosi Mátyás elvtársakat, mindkét nép felszabadítóját, a szocialista Szovjetuniót s a nagy Sztálint lepi Ezután Loy Árpád, az albertteszénbánya Kossuth-díjas frontmestere szólalt fel. A részvevők nagy tapsától kisérve jelentette be, hogy az alberttelepi bányászok újabb termelési sikerekkel ünneplik a magyar szakszervezetik XVIII. kongresszusát. „Brigádommal a héten kongresszusi műszakot Ötmillió szervezett olasz dolgozó szívélyes, testvéri üdvözletét és Di Vittorio elvtársinak, az Olasz Általános Munkásszövetség főtitkárának, a Szakszervezeti Világszövetség elnökének elvtársi üdvözletét tolmácsolta, majd így folytatta: Az Olasz Általános Munkásszövetség ,az olasz dolgozók legnagyobb tartottunk, s 210 százalékos átlagos eredménnyel két tonna szenet termeltünk terven felül négy nap alatt”— mondotta a többi között. Loy Árpád elmondotta, hogy az országos bányászati értekezlet után ankétot hívtak össze, amelyen, megtárgyalták a „termelj ma többet, mint tegnap” mozgalom helyzetét. A dolgozók megértették az előttük álló feladatot, többen ígérték meg, hogy megtermelik a szükséges szénmennyiséget és annyi szenet raknak, amennyi üres csillét a műszakiak biztosítanak. A műszakiak megszervezték az üres csille ellátását és jó szervezőmunkával biztosították a többtermeléshez szükséges feltételeket, az eredmény nem maradt el, fokozatosan emelkedni kezdett a termelés. Brigádom élen járt a termelésben —< ^mondotta Loy —, ebben a hónapban átlagosan 158 százalékot értünk el brigádommal, 1680 tonna szenet adtunk terven felül népgazdaságunknak. Bejelentette, hogy hazánk felszabadulása 8. évfordulójának tiszteletére eredményeiket tovább akarják fokozni, s április 4-ig folyamatosan emelik mostani 158 százalékos teljesítményüket. Végül a bányászdolgozók nevében elfogadta a sztálinvárosi dolgozóknak a kongresszuson elhangzott felhívását és ígéretet tett, hogy egyenletes termeléssel a bányászat lemaradásának behozásával és tervük teljesítésével akarnak hozzájárulni országunk, a béketábor erősítéséhez. Ezután a magyar szakszervezetek sportegyesületeinek küldöttsége üdvözölte a kongresszust. A küldöttség tagjai a közönség tapsától kisérve Csermák József olimpiai bajnok vezetésével hatalmas színpompás menetben vonultak be, majd Csermák József a szónoki emelvényre lépett. Beszédében a szakszervezeti sportegyesületek több tízezer sportolója nevében köszönetet mondott pártunknak, kormányzatunknak és a szakszervezeteknek azért a sokoldalú segítségért, amelyben a magyar sportolók, s köztük a helsinki békeolimpián részt vettek részesültek. A következő felszólaló Kara József, a MÁVAG szakszervezeti bizottságának elnöke volt. 1 egységes szervezete és az is marad, annak ellenére, hogy az amerikai imperializmus szolgálatában álló klerikális kormány állandó üldözésének van kitéve. Az Olasz Általános Munkásszövetség — mondotta a továbbiakban — munkatervében követeli a munkabérek felemelését a kapita Komor Imre, a „Szabad Nép” szerkesztőbizottságának helyettes vezetője leszögezte felszólalásában, hogy a kongresszus csak akkor végezhet eredményes munkát, ha bátor, következetes és konkrét kritikával tárja fel a munka hiányosságait. szakszervezeti Az üzemi szakszervezeti munka kifejlesztése és fellendítése nem új feladat, a párt Politikai Bizottsága már 1951-ben felhívta erre a figyelmet, mégis gyenge és bizonytalan az üzemekben folyó szakszervezeti munka. Nem folytatunk eléggé következetes harcot a szociáldemokratizmus maradványai ellen. Ezt a harcot sokan a jobboldali szociáldemokraták leleplezésére akarják leszűkíteni és csak a nyílt ellenséges magatartást tekintik szociáldemokratizmusnak, elfeledkezve arról, hogy a szakszervezeti tagság egy része évtizedeken át szociáldemokrata befolyás alatt állt. A továbbiakban a kritikához és az önkritikához való helyes viszonyról beszélt Komor Imre. A szociáldemokrata befolyást — mondotta—csak a tömegek kritikájának hatékony kifejlesztésével lehet leküzdeni. Ezután részletesen foglalkozott a szakszervezeti káderpolitika kérdésével, majd rámutatott arra, hogy az éberség terén is vannak hiányosságok. Végül hangsúlyozta, hogy a szakszervezeteknek egyik legfontosabb feladatuk, hogy élenjárnak a szovjet tapasztalatok felhasználásában. Besenyei Pál, a Magyar Optikai Művek üzemi bizottsága tagjának hozzászólása után Gustav Hnilicka, a Csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsa titkára felszólalása következett, aki hangsúlyozta, hogy a csehszlovák dolgozó nép az osztályellenséggel folytatott harcban megacélosodik, éberebbé és elővigyázatosabbá válik. Ebben a harcban, amely harc egyúttal a burzsoá nacionalizmus, kozmopolitizmus és cionizmus elleni harc, erősödik a proletárinternacionalizmus is. Gustav Hnilicka ezután arról beszélt, hogy a csehszlovák dolgozók nagy lelkesedéssel teljesítik a népgazdaság fejlesztésének 5 éves tervét. A csehszlovák ipar és népgazdaság hatalmas fejlődése során nemcsak egyszerűen növekedett, hanem szerkezetében is megváltozott. Ez elsősorban a nehéz, és gépipar fejlődésében mutatkozott meg. Megdönthetetlen tény, hogy ezeket az eredményeket lehetetlen lenne elérni dolgozóink millióinak áldozatkész és lelkes munkája nélkül, akik szocializmushoz vezető útünk merész perspektíváit megvalósítják. A mi dolgozóink a szovjet dolgozókban látják nagy példaképüket. Merítenek tapasztalataikból, megtanulják tőlük, hogyan emeljék szakképzettségüket, átveszik a szovjet sztahanovisták és újítók módszereit, tanulnak a szovjet tudomány és technika gazdag tapasztalataiból, megtanulják a szocialista ipar és gazdaság építését. Dolgozóink erőfeszítését az üzemeken belüli egyéni és kollektív felajánlások alapján létrejött munkaverseny fejlődése bizonyítja. Az üzemek vállalásai a termelési terv részletes elemzésén és a gazdag szovjet tapasztalatok átvételén alapulnak. A dolgozók kezdeményezésének hatalmas fejlődése együtt jár az új ,szocialista embertípus kialakításával. Az új ember kialakításának kohói nemcsak az üzemek, hanem a hatalmas szocialista építkezések is. Hnilicka ezután átadta a csehszlovák dolgozók ajándékát, egy nagy rádiókészüléket, valamint Smetana csehszlovák zeneszerző hanglemezre vett művét. A kongresszusi küldöttek hosszantartó éljenzéssel és tapssal ünnepelték Sztálin elvtársat, Gottwald elvtársat és Rákosi elvtársat. Döbrentei Károly, a Textil- és Ruházatiipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke után Varga Zoltán, a szakszervezetek borsod megyei tanácsának elnöke szólalt fel, majd Constantin Butaru, a román szakszervezetek központi tanácsának titkára üdvözölte a kongresszust. Constantin Butaru, a román szakszervezetek központi tanácsának titkára közel 2.300.000 szervezett román dolgozó nevében üdvözölte a kongresszust. A Román Népköztársaság dolgozói ugyanolyan kitartással, ugyanolyan határozott léptékkéi haladnak előre az új, boldog élet megteremtésének útján, mint a magyar dolgozók — mondotta a többi között. — Évről-évre újabb sikereket érünk el hazánk erősítésében és felvirágoztatásában, dolgozóink anyagi és kulturális színvonalának állandó emelésében. Az elmúlt évben jött létre hazánkban a magyar autonóm tartomány pártunk, Lenin, Sztálin tanításán alapuló nemzetiségi politikájának ez újabb nagy eredménye. A magyar autonóm tartomány létesítésével még erősebbé vált dolgozó népünk politikai és erkölcsi egységet , a román nép és a nemzeti kisebbségeik megbonthatatlan barátsága. Nemrég zajlott le a Román Népköztársaság szakszervezeteinek III. országos kongresszusa, amelyen a bírálat és önbírálat szellemében megvizsgálták eddigi munkáját.szakszervezeteiák A Román Népköztársaság szakszervezetei a szovjet szakszervezetek gazdag tapasztalataiból merítve lényegesen hozzájárulnak ahhoz, hogy a szocialista verseny széleskörű tömegmozgalommá fejlődjék hazánkban. Butaru elvtárs részletesen ecsetelte a román szakszervezetek mókáját, majd a következőket Boldotta: A Román Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság dolgozói ma megbonthatatlan testvéri barátságban élnek. Ezt közös felszabadítónknak, a dicsőséges Szovjet Hadseregnek és a népi demokratikus rendszer győzelmének köszönhetjük. Azokban a harcokban született meg e barátság, amelyeket népeink a múltban közösen vívtak nemzeti függetlenségükért az elnyomók ellen. Viharos taps és lelkesedés zúgott végig a kongresszusi termen, amikor Butaru elvtárs beszéde befejeztével átnyújtotta Kristóf István főtitkárnak a román szakszervezetek ajándékát, a Scanteia-feá* kicsinyített mását, román folyóirat tokát és egy dokumentfilmet, amely azt mutatja meg, hogyan töltik szabadságukat ,a Román Népköztársaság dolgozói és a külföldi vendégek, köztük magyar dolgozók is. Több felszólalás után Kristóf István, a SZOT főtitkára válaszolt a felszólalásokra. A kongresszus Kristóf István beszámolóját SZOT XVII. kongresszusa óta végzett munkájáról és a szakszervezetek további feladatairól, valamint a SZOT Ellenőrző Bizottságának jelentését elfogadta. A kongresszus vasárnap reggel folytatja tanácskozásait. A Magyar Szakszervezetek XVIII. kongresszusa tapasztalatok felhasználásával értek el. Borbás Lajos ezután hangsúlyoztal, hogy a MEDOSZ az eddigi hiányosságok kiküszöbölésével az élenjáró dolgozók kezdeményezése alapján megszervezi a versenyt a traktoristák és a munkagépkezelők között, s a tervismertető értekezletek után az egész országra kiterjedő mozgalmat szervez a fejlett növénytermelési, állattenyésztési és erdészeti módszerek alkalmazásáért. Sági László, a Hámán Kató fűtőház üzemi bizottságának elnöke és Kressák Magdolna, a szuhakállói bányák gépkezelője, a 17 hős szuhakállói bányászok egyike szólalt fel ezután. - Pártunk szerető gondoskodását a szuhakállói bányászok is érzik — kezdte felszólalását — amikor 17-ed magammal lentmaradtunk a bányában, a párt és személyesen Rákosi elvtárs a legjobb bányászok, honvédek, államvédelmi őrök ezreit mozgósítva úgyszólván a lehetetlent is elkövette megmentésünk érdekében. Öregek és fiatalok az első perctől kezdve mindvégig kitartottunk, összefogtunk és megfeszítettük erőinket. Büszkén mondhatom, hogy ebből a harcból mi, fiatalok méltó módon kivettük részünket. Kressák Magdolna arról beszélt ezután , mint a frontszállító szupet rendbetartja. Bevárja a váltást a gép mellett, a gépet tisztán és rendben adja át a leváltó gépkezelőnek, így elkerülhető a géphiba és üzemzavar. — Ebben a hónapban még egy megtiszteltetés ért — folytatja —, beválasztottak az üzemi DISZ-szervezetbe kultúrfelelősnek. Igyekezni fogok a termelés mellett ifjúmunkástársaim kulturális szervezésével a szocializmus felépítéséért harcolni. A pártszervezet gondoskodásának méltó viszonzásaképpen több és jobb munkára hívtuk fel hazánk bányászait a hozzájuk intézett levelünkben. Előzőleg beszéltünk bányásztársainkkal, amikor megmenekülésünk után ellátogattunk különböző bányaüzemeinkbe. A Magyar Szakszervezetek XVIII. kongresszusán — mondotta befejezésül — ismét azzal fordulok a bányász elvtársakhoz, főleg a bányász fiatalokhoz és köztük külön a bányásznőikhöz: mutassuk meg, hogy tudjuk, mivel tartozunk nagy pártunknak, szeretett vezérünknek, Rákosi elvtársnak és a magyar dolgozó népnek! Adjunk minél több szenet a drága hazának! A fiatal szuhakáílói bányászleány felszólalását hosszantartó, lelkes taps követte. A kongresszus szünet utáni ülésén részt vett Apró Antal építőanyagipari miniszter, a Magyar Dollag gépkezelője* azzal segíti a frontgozók Pártja Politikai Bizottsága ton dolgozóik munkáját, hogy ia gélnak tagja. Stanislaw Kowalczyk elvtárs felszólalása Walter Sacchetti felszólalása lista profit rovására, a többi népekkel való barátságot és szabadkereskedelmet, különösképpen Kelet-Európa országaival. Az olasz dolgozók szilárdan folytatják harcukat életszínvonaluk növeléséért, és a béke megvédéséért, annyival is inkább, mert példaképen állnak előttük a Szovjetunió és a népi demokráciák lelkesen dolgozó népei. Politikai jelszavunk. Munkát, több kenyeret, szociális reformokat, barátságot a világ minden békét akaró népével! Egy embert se, egy gépet se a háborús uszító imperialisták számára! Az olasz küldöttet felszólalása végén szívélyesem üdvözölte Kristóf István, a SZOT főtitkára. Kádas István, a DISZ központi vezetőségének titkára a dolgozó tanulóifjúság nevében üdvözölte a kongresszust. Megállapította- DISZ és a szakszervezeti szervek a között a legszorosabb együttműködésre van szükség, legelsősorban a szocialista munkaverseny szervezésében, a sztahanov-mozgalom fejlesztésében és nem utolsó sorban a kulturális, sport és érdekvédelmi feladatok sikeres végrehajtásában. Brutyó János építésügyi miniszterhelyettes a szakszervezetek és az állami szervek együttműködésének kérdésével foglalkozott. Komor Imre elvtárs felszólalása