Somogyi Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)
1953-12-13 / 292. szám
Vasárnap, 1953 december 13. m—i ....... SOMOGYI NÉPLAP ISMERJÜK MEG MEGYÉNK HALADÓ HAGYOMÁNYAIT A Rákóczi-szabadságharc hatása és somogymegyei vonatkozásai ß A Rákóczi-szabadságharc évfordulója szinte halaszthatatlanul időszerűvé teszi cikk megjelenését. Országszerte, így e megyénkben is folynak a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat rendezésében II. Rákóczi Ferenc szabadságharcáról előadások. Ezek az előadások csak akkor válhatnak teljesértékűvé, csak akkor kerülhetnek hallgatóink érdeklődési középpontjába, ha azok helyi, megyei konkrétumokhoz is kapcsolódnak. Helyi, megyei konkrétumait pedig a Rákóczi-szabadságharcnak senki sem gyűjtötte össze, dolgozta ki. Pedig megyénk dolgozó népe, városaink, falvaink kultúrmunkásai nagyon is kiváncsiak arra, hogy azon a somogyi szabadföldön, melyen ma mind boldogabban élnek, milyen volt népünk élete 250 évvel ezelőtt. Somogy népe ismerni akarja 250 évvel ezelőtt élt elődeinek magatartását, felkelt népünk igazságos harcát, hősi helytállását, dicső győzelmeit, csodálatos áldozatkészségét a Rákóczi-szabadságharc idején. Akarja tudni, hogy hol vannak megyénkben azok a történelmi nevezetességű helyek, ahol felragyogott, vagy elsötétült a szabadság hajnalcsillaga. Ki tud a «foki», «kiliti», «igali», «fonyódi», a Rinya alsó folyása, Péterhida környéki kuruc-labanc, illetve kuruc-rác harcok eseményeiről? Ezt a hézagot akarja pótolni Társadalom- és Természettudományi a Ismeretterjesztő Társulat történelmi szakosztálya ezzel és az ezt követő kutatómunkák eredményeinek ismertetésével. Ez a munka első láncszeme akar lenni Somogy története, haladó hagyományai feltárásának, melyet követnek majd a munkásmozgalom nagy somogyi hősei életének ismertetései és mindazok a témák, melyekre mi, utódok büszkék vagyunk, kiktől itt a somogyi végeken tanulhatunk helytállást, áldozatvállalást, igazi hazaszeretetet. __ 1703 és az azt követő nyolc esztendő dolgozó népünk dicső harcainak fényes korszaka. Szükséges, hogy megismerjük e korbeli Somogy területét és népének életét. Somogy megye a törökök kiűzése után, az osztrákok megszállása és a Rákóczi-szabadságharc idején bozótos, elvadult terület. A magyarok ősi szívóssággal rendezkednek be újra és újra azokon a telepeken, ahonnan kiüldözték őket. Somogyban a Balaton felé magyarok élnek, míg délen horvátok, szlávok, tótok, a várakban és megerősített helyeken németek. A török kiűzéséért folyó háborúk csaknem teljesen megsemmisítették a megye lakosságát és otthonaikat úgy, hogy az itt élő lakosságnak elölről kellett életét. A legkedvezőtlenebb kezdeme helyen feküdt Somogy a Rákóczi-szabadságharc idején: rácok rabolták, ölték, Járolyiék ellenségnek tekintették, fosztogatták. A föld népe nem a bécsi udvar árnyékában keres oltalmat. Mit ér az látnok oltalom, mikor a maga erejét próbálhatja. A somogyi jobbágyság sem titkolja meggyőződését: «Már ezen a főidőn a labancnak csak híre is elegendő ahhoz, hogy a prasztság támadjon». — Mihelyt valaki fegyverhez jut, kurucnak mondja magát és úttalan utakon keresi ■ Rákóczi táborát. Szinte szállóigévé •vált: «Minden magyarnak a kuruc- táborban a helye!» Ilyen hősi alakjai «Somogyság» né.•pének Kordé András, Ambrus János, Végh stb. somogyi kurucok is,kik a Balaton nyugati szélénél elterülő irdatlan nádasokból csaptak ki a vasasnémetekre, okoztak nekik jelentős veszteségeket, mesébe illő bátorsággal szabadítottak ki fogoly kurucokat. ' Borzalmas szegénység keserítette a népet, mert a kitűnő talajból nincs jövedelmük, de még földjük is hiányzik. «Aki a városból a somogyi helyeket bejárta, a szíve összeszorult a nagy szűkölködés láttán; mintha részesei lettünk volna a nyomorúságuknak, velük együtt magunk is nagyon elszomorodtunk» — írja Bél Mátyás leírásában. — Elképesztő a szegények nyomora, a termények olcsósága, birtokmegoszlás aránytalansága. — Nem csoda tehát, hogy Somogy agyongyötört népe az ország minden elnyomott népénél jobban várta a kurucok megérkezését. Nem csoda, hogy a lassú, sorvasztó halál helyett ,az életet biztosító szabadságharc zászlai alá özönlött. Az első években kegyetlenül csalódott Károlyi és kustucai rablóbandájában, de Rákóczi az 250.ország gyöngyszemének tekintette a Dunántúlt. Rákóczi mindössze egy alkalommal járt Dunántúlon a szabadságharcok idején, Szekszárdon. De elküldötte a «kártevő Sándor» hibáinak helyrehozására a «jótevő János»-t (Vak Bottyán apánkat), Balogh Ádámot, Sándor Lászlót, Szekeres Istvánt és Goda Istvánt, kik a somogyi «ezrekkel» annyi dicsőséges harcot vívtak. Csak Bottyán, az öreg katona kemény vasakarata, népszerűsége, hadi tapasztalata és a felkelt nép menthette meg a Dunántúlt. Csodálatos áldozatot vállalt somogyi népünk is a császáriak ellen, midőn kemény tél idején otthagyta otthonát, elrejtett minden élelmet a «vasasok» elől. A szénát, a szalmát behordták az erdőbe. Ha már ezt nem tudták megtenni, felgyújtották, felégették, maguk pedig behúzódtak a somogyi erdőkbe, nádasokba, mocsaras, bozótos helyekre. Nem volt olyan áldozat, melyet meg ne hozott volna föld népe, ha «jótevő János» kérte a őket. A nép ilyen hősi ellenállása és magatartása katasztrofálissá tette 1707 tavaszán is a labancseregek helyzetét. Bottyán bebizonyította, hogy amíg a népre támaszkodik, a szabadságharc ügye nincs elveszve. A*- ok (a mai Siófok) és a Siócsatorna nagy szerepet játszott a szabadságharcok, így a Rákóczi-szabadságharc idején is. Mindig áthatolhatatlan védővonalként szerepelt mocsaras területeivel. Károlyi Sándor 1705 tavaszán — a kiliti vereség után — Fokon át (Balaton fokon át) visszavonulva, újabb támadást javasol Rákóczinak, amit Vak Bottyán 1705 őszén és 1706 kora tavaszán végre is hajt. A Sió és Fok jelentőségét a Rákóczi-szabadságharc idején Vak Bottyán első dunántúli hadjárata adta meg, midőn 1705 november 11-én Simontornya elfoglalása után a Sió mocsaras berke mellett Pápa elfoglalására indult. Bottyán Fokra érre kiépítteti a foki földvárat, melyet a törökök lerombolva hátrahagytak. Ennek a földvárnak a helyén lett a siófokiak régi temetője és a káptalani «granárium «A Sió berkében jön nagy sivalkodás, Fel Simontornyában sűrű nagy roppanás. Lovassá üldözte, gyalogja öldözte, Szegzárdig a mezőt vérével öntözte». (Illyés Gyula: Puszták népe.) 1706 februárjában Bottyán írja a fejedelemnek: «Az ellenség a Sió vízin által nem mert gyünni, újonnan visszafordult». Majd Bercsényinek írja: «A Sió mellett lévő végházaknak Simontornyára, Fokra és Hidvégre írtam, hogy mind cuncurálván, impediálják és ha módját látják, üssék meg». (t. i. a németet.) Dottyán sikereinek hírére «Somogyság csak úgy onatotta a kurucokat», aki még nem volt katona, az is jelentkezett Bottyánnál. Nem felejtették el még Károlyi katonáinak kegyetlenkedéseit. Éppen ezért volt hálás Somogy népe is Bottyánnak, hogy szigorú kordában tartja embereit. Bottyán seregébe szívesen álltak a jobbágyok, hiszen dicsőség övezte útjukat, bármerre mentek. 1706-ban hat hét alatt Bottyán és katonái felszabadították a Dunántúlt, így Somogyot is. Nem szerencsétlen föld többé Somogyság. A somogyi nép is boldogan énekel a kurucok győztes harcairól: «Immár reánk derült újra szép szabadság, Mert győzedelmeket vívott az kurucság. Vigasságban vagyon ezen darab ország, Aranyos zászlóját szelek jól hordozzák». A másik ilyen történelmi nevezetességű hely Kiliti (Balatonkiliti). Településre legalkalmasabb hely volt. A Káptalan birtoka. Állítólag Kilitáj török eredetű szóból maradt fent, «szép vidéket» jelenthetett a néphagyomány szerint. A török idők nyomait őrzik a falu határában lévő «Ali-patak», a mai népnyelvi használatban lévő «Búvó-lik» nevű alagútszerű barlang is. Kiliti a Rákóczi-szabadságharc idején, főként 1705-ben szerepelt, amikor is Károlyi a labancoktól vereséget szenvedett. Károlyi biztosító őrség 11 nélkül táborozott Fokon és Kiltiben visszavonulása alkalmával, amikor is Heister lecsapott Károlyi csapatára. Károlyinak olyan gyorsan kellett menekülnie, hogy Kilitiben kellett hagynia a stájer falvakban összerabolt kincseit, minden málháját, hintáját stb., stb. Ezt a vereséget feleségének, Varkóczy Krisztinának is megírta, elmondván, hogy mindene Kilitinél maradt. Még felesége is szemrehányást tett a gyáva és áruló Károlyinak, hogy: «Miért nem volt kegyelmed elővigyázatos». Heister Károlyit egész Földvárig (Dunaföldvár) űzte úgy, hogy csak ócska csónakon és nádkévén úszva tudott átmenekülni a Dunán. Igáz a Rákóczi-szabadságharc idejében Vak Bottyán fel- és visszavonulási övezetében szerepelt. Először 1705 tavaszán, amikor is Károlyi Sándor kénytelen volt visszavonulni Heister elől, vagyis a kiliti veresége majd Balatonújhely épült fel az egyután. Másodszor és jelentősebben kom foki erőd helyén. 1706-ban, mikor Herberstein, az eszé-Rákóczi szabadságharca idején a ki vár császári parancsnoka és Nehm Sie berkét nemcsak Béri Balogh , fi_arad_ Parantsnok_kozos_erovel, Ádám nótájában emlegették imigyen, jól felszerelt sereggel indultak Bottyán után. A körülzárt Fehérvárat akarták felmenteni és összeköttetést akartak teremteni az északi és déli császári erők között. Igalnál csak Bottyán főseregének utóvédjét támadták meg, hol «40 talpast» el is tudtak kapni, kik utolsó csepp vérükig helytálltak. A nép nyelvén élő hagyomány szerint az igali domb ezeknek a hős kurucoknak a testét fedi (Kálvária domb). Az «igali árok» nevezetessége e harcokhoz kapcsolódik. Ugyancsak ebből az időből maradt fenn a nép nyelvén «a volt Heister laktanya», melynek nyomai ma már az újabb építkezések miatt nem láthatók, de a nép még ismeri a helyet. A Társulat a következőkben megyénk egyéb történelmi nevezetességű helyeit fogja ismertetni a történelmi szakosztály további kutatómunkája alapján. Nagy Mihály, a tört. szak. oszt. szakmai vezetője. ÉRDEKESSÉGEK INNEN-ONNAN Opara a Balatonról — 100 évvel ezelőtt Szakemberek közül is kevesen emlékeznek rá, hogy egy ma már alig emlegetett magyar zeneszerző, Them Károly, aki 1841-től a Nemzeti Színház karmestere volt s többek között a „Fóti dal“ „Hortobágyi pusztán fúj a szél“ és „Ezt a kerek erdőt járom én“ című dalok zenéjét szerezte. 1845-ben Császár Ferenc: „Tihany ostroma“ c. szövegére operettzenét komponált. Az operát 1846-ban, az akkori Nemzeti Színházban mutatták be. Az opera története a honfoglalás utáni években játszódik, s színhelye Tihany és vidéke Somogyvár régi dicsősége Megyénknek, de az egész országnak is egyik legrégibb községe Somogyvár, mely a hagyomány szerint Koppány (vagy Kupa) vezér szállása volt. Koppány legyőzetése után I. István király a maga részére foglalta le e birtokot, mely akkor vált a somogyi várszerkezet központjává, s hosszú századokon át a megye székhelyévé. Itt alapít I. László király szlavóniai hadjáratából hazatérve Szent Egyed tiszteletére bencés apátságot, melyhez Sümeggel együtt 40 falut, 60 szőlőt, 300 szolgát és 100 fegyveres családot ajándékoz. Ennek az apátságnak az volt az egyedülálló érdekessége, hogy azt az alapító király francia szerzetesek kezére bízta. 130 évig csakis francia születésű szerzetesek és papok lehettek az apátság lakói. Ilyenformán valóságos francia gyarmat állott fenn Somogy szívében, amelynek franciaországi szoros kapcsolatai csak a XV. század elején szűntek meg. Ma már a rendkívül értékes műemléknek számító templomromokon kívül semmi sem emlékeztet a község régi jelentőségére. Pedig valaha még külföldön is annyira ismerték, hogy egy 1559- ből való velencei térkép Somogyvárt, mint a Dunántúl egyik legjelentékenyebb helyét tünteti fel s nagyságára mi sem jellemzőbb mint hogy benne öt templom állott. Mi volt tilos — Őrtiloson? Ennek a drávamenti kis községnek a nevét a hagyomány az itt hajdan létezett puskaporraktárnak és őreinek tulajdonítja, kikkel idegeneknek tilos volt beszélgetni. Az itteni Földvár-hegy is őrhelyül szolgált. Mikor keletkezett az „elvtárs“ szó? Az „elvtárs“ szó úgy él a köztudatban, mintha az valamely idegen eredetű kifejezés fordítása volna, holott eredeti magyar szó* alkotás eredménye. Pontosan tudjuk keletkezésének helyét és idejét is. 1848 április 13-án Győrben , a radikálisok gyűlésén született meg az „elvtárs“ szó. Az ott felszólalók nevezték így azokat akik velük azonos politikai elvet vallottak. Mióta járhatnak a nők egyetemre Magyarországon? A feudálkapitalista társadalmi és gazdasági jellegzetessége rendszernek egyik a nő szerepének háttérbe szorítása. Nem csupán a női munkaerő lebecsülésében jelentkezett ez a bánásmód, azáltal, hogy a nő munkáját alacsonyabb munkabérrel díjazták, mint a férfiét, hanem abban is, hogy a magasabb iskolai képzettséget kívánó pályákat, vagy azok túlnyomó részét elzárták a nők elől. Így volt ez Magyarországon is, ahol 1895 december 19-én jelenik meg az a törvény, mely megengedi a nők felvételét az egyetemre. (Ez azonban még nem jelentette azt is, hogy az egyetemet végzett nők bármely, egyetemi végzettséget kívánó pályán el is helyezkedhettek.) A lármaharang nyomán — a régi Somogyban A múlt században rettenetes csapást jelentettek a sűrűn épült, náddal és szalmával fedett, nyitott kéményes házakkal zsúfolt somogymegyei községek népének a gyakran fellépő tűzesetek, melyek néhol az egész községet porig elpusztították, s növelték a szegény nép nyomorát. Balatonszentgyörgy 1803-ban, Nemesdéd 1826-ban, Kaposkeresztur 1843-ban, Toponár 1840- ben, Kisbajom 1847-ben, Látrány 1864-ben, Őrtilos 1869-ben, Görgeteg 1872-ben, Szentborbás 1881- ben, Somogyvámos 1867-ben porig leégtek. Utóbbi község 1901-ben háromnegyedrészben ismét a tűz martalékává lett. Szóládnak 1842-ben, Gigének 1847-ben és 1858-ban, Hobolnak előbb 1848- ban, majd 1863-ban, Nagyberénynek 1858-ban, Homokszentgyörgynek és Lakócsának 1863-ban, Bélavárnak és Somogyaracsnak 1877-ben, Porrognak 1878-ban Somnak 1879-ben, Drávaszentesnek 1881-ben a fele pusztult el tűzvész által. Sokat szenvedett a tűzvésztől a kis Bize község, ahol 1852-ben és 1856-ban pusztítottak nagy tüzek, majd 1890-ben, amikor a község fele is leégett. 1880- ban Heresznyének, 1861-ben Marcalinak kétharmadrésze, 1863- ban Rinyahosszúfalunak, 1893-ban Szőkedencsnek háromnegyedrésze, 1857-ben Nagyatádnak egynegyedrésze, 1890-ben Gadánynak nagyobb részének egy utcája, 1865-ben Henész- 1830-ban Hetes főutcája, 1855-ben Tarany alsóutcája égett le. 1910-ben Ádándon 32 ház, 1878-ban Babócsán 50 ház hamvadt el. Barcson 1857-ben pusztított nagyobbarányú tűzvész. A MAGYAR VALÓSÁG XVIII. SZÁZADI ÉNEKESE Emlékezés Csokonai Vitéz Mihályra NEMRÉG ünnepelte a magyar nép Csokonai Vitéz Mihály születésének 180. évfordulóját. Megyénk dolgozói is meleghangulatú ünnepélyeken emlékeztek meg a nagy költőről, aki Somogyban is élt, a mi nemzedékünket is nevelte, tanította. December 10-én a kaposvári dolgozók emlékeztek Csokonaira. A Táncsics Mihály gimnázium tanulói, tanárai rendeztek újszerű, megkapó irodalmi estet. Újszerű volt, mert az eddigi irodalmi estektől eltérően, nem választották külön az író életét, munkásságát ismertető előadást és műveinek megszólaltatását. kettő szerves egészet alkotott, megmutatva Csokonai munkásságának döntő állomásait. Az estet Merő Béla igazgató nyitotta meg, aki arról szólt, hogy az iskola nevelőmunkája nem ér véget a tanítási órák befejeztével. Ez az est is a nevelőmunkát szolgálja: a tanulók és a közönség nevelését egyaránt. A bevezető után Boros Dezső, a gimnázium irodalomtanára tartott előadást. Csokonai Vitéz Mihály munkásságát értékelve a többi között a következőket mondotta: — Csokonai korának legeurópaibb s egyben legmagyarabb irodalmunknak legelső modern költője. ágazik el mindaz, ami jövő. Belőle ő az alapkő, amelyen felépült haladó hagyományaink drága örökségű boltozata, amelyekben ilyen nevek csillognak: Vörösmarty, Petőfi, Arany János, Ady Endre. Úgy megszoktuk már a régi irodalomtörténészek frázistömkelegéből annak a szajkózását, hogy a magyar irodalmi nyelv megteremtője Vörösmarty volt. Ez igaz, de csak azzal a megszorítással, hogy Vörösmarty Csokonai költészetébe eresztette színpompás beszédének gyökereit s Csokonaitól tanulta azt a merészséget, hogyan lehet a rakoncátlan magyar nyelvet gondolatok, érzések, hangulatok kifejezésére szelidíteni. A «Zalán futásá»-nak második énekét olvasva, azon kapjuk rajta Vörösmartyt, hogy a fürdőző Hajnál Csokonai szemkápráztató színességű képéről, fürdőző Lillájáról másolgatja. — SŐT Arany «Toldi»-jának sorai között visszacseng Csokonai «Déli aggodalmá»-nak egy-egy sziporkázóan eleven képe. Ady Endre pedig azon töpreng, miként lehetne Vitéz s a magyarul beszélők nevében így áradozik Csokonai nyelvéről: «Feszítgette, edzette, pótolta, díszítette, nőttette szegény magyar nyelvének bomba és szűk kereteit és vált természetesen a legpompásabb nyelvújítóvá, kinek emléke előtt hálával kell leborulnunk mindannyiunknak, akik gondolatainkat, érzéseinket magyar szavakba öltöztetjük ki». RÓLA emlékezik hát a Táncsics Mihály gimnázium ifjúsága: a szavak Phöbusáról, a magyar felvilágosodás legnagyobb költőjéről. Úgy szeretnék most Csokonait bemutatni, ahogyan mi ismerjük. Az igazi Csokonait, magyar valóság XVIII. századi énekesét, s nem úgy, ahogy ezt gonosz filozopterek fülünkbe öntötték, akik patikus-mérleggel kidekázták azt, hogy hány gramm benne Kleist, hány Metastasio, Burger, Blumanner, Gessner, Herder, Matthison, Wieland, Rousseau, Voltaire, Ariosto, Milton, Jung és a többiek, az az 59, javarészben elenyészett költőcske, írócska, akiket Pintér Jenő centi- és milligrammra felismert Csokonai versei Mihálytól minél többet tanulni, igen. Elharsogták Csokonait «csipegető utánzónak», a nyelv és forma zsonglőrének, a dekadens rokokóművészet magyarországi képviselőjének, s nem látták, vagy nem akarták látni benne a felvilágosodás heroldját, a haladás apostolát, nemzeti műveltségünk fejlesztőjét, drága magyar nyelvünk művelőjét, a társadalmi fonákságok élesszemű gunyolóját, az emberi jogok védőjét, a humánum költőjét, az igazi Csokonait, aki nevetségessé tette a maradiakat, istápolta a haladókat, s megálmodta a boldog következendőket. Boros elvtárs a továbbiakban részletesen ismertette Csokonai munkásságát, s egy-egy állomás legjellemzőbb verseit a gimnázium tanulói adták elő. Csokonai-dalokat énekelt az énekkar, majd a színjátszók Boros Dezső «Csokonai eltávolítása debreceni kollégiumból» című jelenetét adták elő. A gazdag irodalmi műsorba jól illett a «Dorottya» verses, táncos megjelenítése. A NAGYSIKERŰ és igen értékes irodalmi estet Boros Dezső azzal zárta, hogy javasolta: Csokonai nevéhez, életművéhez méltó utcát nevezzenek el Kaposvárott.