Somogyi Néplap, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
1954-03-02 / 51. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Palmiro Togliatti cikke a berlini értekezlet eredményeiről Átadták a minisztertanács vándorzászlaját a barcsi Vörös Csillag tsz-nek, az ország legjobb termelőszövetkezetének A kultúrverseny hívei A MAGYAR DOLGK PÁRTJA MEGYEI PÁRT BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 51. szám. ARA 50 FILLER Kend, 1951 március 2. A KÖTELEZŐ BIZTOSÍTÁSRÓL Az elkövetkező években hazánk további előrehaladásának legfontosabb előfeltétele: mezőgazdaságunk fejlesztése, a növénytermelés, az állattenyésztés, a gyümölcs- és szőlőtermesztés nagyarányú fejlesztése. Kormányunk programmját, mezőgazdaságunk hatalmas arányú fejlesztését csak akkor tudjuk megvalósítani, ha a termelés megszakítás nélküli fejlődését minden eszközzel előmozdítjuk. A termelés megszakítás nélküli fejlődésében — elsősorban a mezőgazdaságban — az elemi csapások, azok romboló hatásai ideiglenes zavart idézhetnek elő és a termelés biztonságát, eredményességét veszélyeztethetik. Az elemi csapások — a tűz és jégverés okozta károk megtérítéséhez — megfelelő tartalékok szükségesek, amelyek segítségével lehetővé válik az ideiglenesen megszakadt termelési folyamat helyreállítása. Tartalékok nélkül lehetetlen biztosítani a termelés megszakítás nélküli növelését, lehetetlen a népgazdaság tervszerű, arányos fejlesztése. A szövetkezeti és személyi tulajdonban bekövetkezett elemi károk megtérítése az állami biztosítás rendszerében képzett pénzbeli tartalékok útján történik. Az egyénileg dolgozó parasztok, de még a legerősebb termelőszövetkezetek sem rendelkezhetnek olyan alappal, amelyből az elemi csapások által előidézett károk fedezhetők. Ezért a pénzbeli tartalékok megszerzéséről országos méretben kellett gondoskodni. Ezek a tartalékok úgy jönnek létre, hogy mindazok, akiket a két leggyakoribb elemi csapás — tűz és jégverés — érhet, lakóházuk, továbbá földterületük nagyságának arányában befizetéseket teljesítenek, biztosítási díjat fizetnek. Ezeket a díjakat külön intézmény — az Állami Biztosító — kezeli és ebből a pénzből téríti meg a kárt. Az állami biztosítás a dolgozók érdekét szolgálja. A kár egészben, vagy részbeni gyors megtérítésével a termelőt abba a helyzetbe hozza, hogy a termelést, amely egyaránt érdeke saját magának és az egész dolgozó népnek, folytathassa. Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa ezért rendelte el 1953 január 1-től kezdődően a kötelező tűz- és jégbiztosítás bevezetését. A kötelező biztosítás célja, hogy segítségére siessen mindazoknak, akiket tűz, vagy jégverés sújtott. Nyilvánvaló, hogy akinek leég a háza, tűz folytán megsemmisülnek munkaeszközei, az istállóban bennégnek állatai, vagy kamrájában a vetőmag: mindaddig nem vehet részt újra a termelésben, míg kárát valahogyan nem pótolja. Ugyanígy, ha valakinek termése jégverés következtében részben, vagy egészben elpusztult, gondoskodni kell arról, hogy a hiányt pótolja. A kárkifizetések teszik lehetővé, hogy a károsult szövetkezet, vagy egyéni gazda az elemi kár folytán elpusztult felszerelését, lakóépületét pótolni tudja. A felszabadulás előtt a biztosítás üzleti vállalkozás volt. Azt a célt szolgálta, hogy a tőkések minél nagyobb haszonra tegyenek szert és a kárkifizetéseknél arra törekedtek, hogy minél kisebb összeget fizessenek ki, vagy teljesen kibújjanak a kártérítés kötelezettsége alól. A kapitalista nagyüzemeket, gyárakat és nagybirtokokat segítették káraik megtérítésével, a dolgozó parasztság azonban ezektől a vállalatoktól nem sok kártérítést kapott. A minisztertanács határozata alapján az 1953 január 1-ével életbe lépett állami biztosítás teljes értékű kártérítést nyújt az elpusztult károkért, a kár időpontjában lévő értéke alapján mind az épületekben, mind a mezőgazdaságban keletkezett károknál. Kormányzatunk a dolgozó parasztságnak adott különböző kedvezmények között a kötelező biztosítás vonalán is kedvezményeket nyújtott, a jogbiztosítási díjakat leszállította, biztosítási értékek összegét felemelte , és engedélyezte, hogy azoknak az egyénileg dolgozó parasztoknak kára is kifizethető legyen, akik biztosítási , díjfizetési kötelezettségüknek még nem tettek eleget. Tanácsaink nagy része megértette a kötelező biztosítás befizetésének nagy nemzetgazdasági jelentőségét és meggyőzte a falu dolgozó parasztságát arról, hogy a biztosítási díjak befizetése az egyéni és közösségi érdeket szolgálja. A buzsáki, kéthelyi, gamási, somogyvári, pusztaszentgyörgyi és Kaposvár városi tanácsok eredményei azt mutatják, hogy ahol tanácsaink , vezetői jó példával járnak elől és megfelelően foglalkoznak a dolgozó parasztsággal, ott a kötelező biztosítási díjakat zökkenőmentesen megfizetik. Pártszervezeteink és tanácsaink j egy része azonban nem foglalkozik kellőképpen a kötelező biztosítással , és ahelyett, hogy elősegítenék annak tudatosítását, sokszor még maguk is hozzájárulnak a régi időből származó biztosításellenes hangulat fokozásához. Nem nyújtanak segítséget a biztosítási díjak behajtását szorgalmazó adóbeszedőknek és az Állami Biztosító kiküldötteinek. Saját személyükben sem tartják be a törvényességet és elmulasztják a kötelező biztosítási díjak befizetését. Bize községből február 15-ig egyetlen fillér biztosítási díj sem folyt be és ennek okai elsősorban az, hogy Nagy Ferenc párttitkár és Wágner János, Károlyi József végrehajtó bizottsági tagok sem az 1953., sem az 1954. évi díjukat nem fizették be. Magyaregres községben Birer Imre és Sztankó István, a tanács állandó pénzügyi bizottságának tagjai, akiknek elsősorban feladatuk a község pénzügyi tervének teljesítésére való mozgósítás, hasonlóképpen hátralékban vannak az 1953., 1954. évi díjaikkal. Ezek és a többi fel nem sorolt párt- és tanácsfunkcionáriusok saját személyükben is bizonyságát adják annak, hogy nem értették meg a párt és a kormány határozatait, azokat saját személyükre sem tartják kötelezőnek és még kevésbbé tudnak azoknak érvényt szerezni meggyőző, felvilágosító munkával a rájuk bízott területen. A megye területén az Állami Biztosító az elmúlt évben több mint félmillió forint összeget fizetett ki az egyénileg dolgozó parasztoknak tűzkárok címén. Ezek közül Somogysárd községben 6 gazda 67 ezer forint kártérítést kapott, közöttük Kovács Jánosnak 22.130 forintot adtak. Zrinczki György zákányi lakos 16 ezer forint, Horváth Etel 11 690, özv. Kenesei Jánosné (Hetes) (Hajmás) 8600, Bőhm Józsefné (Pusztaszemes) 16 ezer forint összegű kártérítést kapott. Ezek a gazdák a kárt szenvedett épületeiket újból felépíthették, mezőgazdasági felszerelésüket, állatállományukat pótolni tudták és gazdálkodásukat zavartalanul folytathatják. Pártszervezeteink és tanácsaink feladata, hogy ezen a területen eddigi munkájukat datosítsák a dolgozó megjavítsák. Tóparasztsággal, hogy az elemi csapások által bekövetkezhető károk elleni védekezés nem magánügy, nem az egyes emberek ügye, a szocialista társadalomban a rendelkezések valamennyi dolgozó paraszt érdekeit szem előtt tartják és a kötelező biztosításra befizetett díjjal dolgozó parasztságunk hozzájárul ahhoz, hogy akár a saját, akár az ország más területén bekövetkező kárt államunk megtéríti. Feladatuk, hogy személyes példamutatással, a kötelező biztosításnak részletes ismertetésével vigyék előre területükön a párt és a kormány határozatainak végrehajtását. A begyűjtés jelentőségének megmagyarázása érezteti hatását Iharosban Iharos község dolgozó parasztjai megfogadták, hogy pártunk III. kongresszusának tiszteletére határidő előtt teljesítik beadási kötelezettségüket. Azok a dolgozó parasztok, akik eddig is élenjártak az állampolgári kötelezettségük betartásában, vállalták, hogy további jó példamutatással és népnevelő munkával többi gazdatársukat felvilágosítják a beadás jelentőségéről. A tanács tagjaival összefogtak és házcsoportonként beszélik meg a beadás jelentőségét, a határidő előtti beadással járó kedvezményeket. Horváth Sándor tanácstag máris teljesítette évi hízóbeadását és ezzel 300 kiló kukoricabeadási kedvezményben részesült. A jó példának és a felvilágosító szónak Iharosban is megvan a foganatja. Horváth Sándor példája nyomán másik hat tanácstag jelentette be, hogy a IV. negyedév helyett már az első negyedévben teljesíti hízósertés beadását. Németh István tanácselnök elvtárs maga is részt vállalt a begyűjtés sikere érdekében: rendszeresen ismerteti gazda- és kisgyűléseken a beadás jelentőségét és tájékoztatja a gazdákat a tervek teljesítéséről. A népnevelők nagy segítséget adnak a hetenként rendezett begyűjtési napokhoz. Ezek eredményességét mutatja az, hogy a legutóbb megtartott begyűjtési napon 33 kg baromfit és 13 kg tojást gyűjtöttek be és a község 90 százalékra teljesítette az első negyedévi baromfibeadási tervét. Nagy gondot kell még fordítania a tanácsnak a tojásbegyűjtésre, mert tojásból az első negyedévi tervét még csak 12 százalékra teljesítette a község. Iharos község dolgozó parasztjainak adott szava nem szenvedhet csorbást. , Mintegy 89 dolgozó paraszt teljesítette vállalását a csurgói járásban Mind erőteljesebben bontakozik ki megyénkben a versenyszellem, s napról-napra mind több vállalást és felajánlást tesznek termelőszövetkezeteink, dolgozó parasztjaink. Az életszínvonal emelkedésének egyik döntő láncszeme a beadások határidőben történő teljesítése, mert a több és olcsóbb élelem a kormányprogramm mielőbbi megvalósítását segíti elő. Éppen ezért sietnek dolgozó parasztjaink lelkes vállalást tenni a beadások határidő előtti teljesítésére. A csurgói járásban eddig 7 tsz, 15 j község és 239 egyénileg dolgozó paraszt tett vállalást. A járás területén eddig több mint 80 dolgozó paraszt 100 százalékig teljesítette vállalt beadását és ezzel határidő előtt váltották valóra pártunknak adott szavukat. A szentbordási tanács tudatosítja az állami biztosítás fontosságát A kötelező biztosítási törvényerejű rendeletben államunk kötelezettséget vállalt, hogy az Állami Biztosító útján minden biztosított tűz- és jégkárosultnak kártérítést nyújt. A kötelező biztosítás első évében az Állami Biztosító sok tízezer esetben sokmillió forint kártérítést fizetett ki. A tűz- és jégkárosultaknak kifizetett milliók a tűz- és jégbiztosítási díjakból tevődnek össze. Ezért minden biztosítottnak — és erre a törvény is kötelezi — saját érdeke és állampolgári kötelessége, hogy a biztosítási díjat pontosan megfizesse. Szentborbás községben Kátai András tanácselnök megmagyarázza mindezeket a dolgozó parasztoknak. Amikor a községben biztosítási napot tartottak és összehívták a gazdákat, elsősorban Kátai András mutatott példát, kifizette kötelező biztosítási díjtartozását. Példáját követték a falu dolgozó parasztjai és ezen a napon a község dolgozó parasztjai a biztosítási díj 30 százalékát befizették. Mindez azt mutatja, hogy ahol a község vezetői példát mutatnak az állami fegyelem betartásában, ott a dolgozó parasztság is becsülettel eleget tesz kötelességének. Fogadalmuk jelentős részét megvalósították a marcali állami gazdaság dolgozói A marcali állami gazdaság dolgozói és vezetői felismerték, hogy mezőgazdaság nagyarányú fejlesztésének megvalósításában milyen nagy jelentősége van a nagyüzemileg gazdálkodó állami gazdaságoknak. Ez a helyes felismerés, az az előfeltétel, amit pártunk biztosít a gazdaság működéséhez, arra késztette a gazdaság dolgozóit, hogy szeretetük jeleként versenyvállalást tegyenek pártunk III. kongresszusának tiszteletére. Az állami gazdaság dolgozói már eddig is példamutatóan vették ki részüket vállalásaik teljesítéséből. Határidő előtt elvégezték a téli gépjavítást és terven felül több olyan gépet is kijavítottak, amilyent korábban kiselejteztek. A terméshozam növelése érdekében az őszi vetésüknél 100 holdat feltrágyáztak, de célul tűzték ki, hogy még 300 holdat fognak feltrágyázni. Szántóföldjük egynegyed részére ráhordták az istállótrágyát, de az időt jól kihasználva, valamennyi istállótrágyát kihordják és szakszerűen szarvasba rakják. A gyengébben telelt őszi vetéseket komposzttal felültrágyázták és ezáltal is biztosították az őszi kalászosok jobb és gyorsabb fejlődését. A magasabb terméshozamért indított versenyt már az ősszel megkezdték, mert a búzát, rozsot és az ősziárpát keresztsorosan vetették el. 70 hold tavaszi árpát és 100 hold zabot ugyancsak keresztsorosan vetnek el, s a vetőmagot 12—14 nappal a vetés előtt előcsíráztatják, hogy megrövidítsék vele a tenyészidőt. így gyorsabban beáll a bokrosodás, erőteljesebben fejlődik a növény és dúsabban hozza a kalászt, ezáltal 1,5—2 mázsával több lesz a holdankénti termésük. Növénytermelésük mellett nagy gondot fordítanak az állattenyésztésre és az állati termékek növelésére is. A tehenészet dolgozói vállalták, hogy tejből 9 literre emelik az istállóátlagot. Pl. az I. sz. istálló tehenészei 5.6 literről 7.8 literre emelték a fejési átlagot ezideig, de helyes egyedi takarmányozással és pontos etetéssel és itatással, napi háromszori fejéssel és a tőgymasszázs alkalmazásával elérik, hogy a III. pártkongresszusig valóra váltják adott szavukat és elérik a 9 litert. A gazdaság dolgozói lelkesen készülnek fogadalmuk többi részének megvalósítására, mert tudják, hogy az ő sikerük jelentősen viszi előre egész dolgozó népünket, s hathatósan segíti a mezőgazdaság fellendítését. A 73/4. sz. Építőipari Vállalat dolgozói felszámolják a tél okozta lemaradást A 73/4. sz. Építőipari Vállalat dolgozói a korábbi hideg időjárás ellenére is eddig sohasem tapasztalt lelkesedéssel fogtak munkához, hogy méltóan köszöntsék pártunk III. kongresszusát. A vállalat dolgozói szinte egyhangúlag fogadták meg, hogy ezentúl még jobban dolgoznak és következetesen harcolnak a munkák minőségének megjavításáért, az építési határidők lerövidítéséért és szépítési anyagokkal való takarékosságért. A verseny eddigi időszakában a vállalat számos dolgozója tűnt ki kiváló munkájával. Sok dolgozó és brigád bizonyította be, hogy tervszerűséggel és körültekintő munkával teljesíteni, sőt túl is lehet teljesíteni a tervet. A kongresszusi verseny eddigi időszakában a Szigetvári utcai építkezésnél Csizmadia János 6 tagú kőművesbrigádja érte el a legkiemelkedőbb teljesítményt, 189 százalékos eredményével. De az élenjárók között halad a tervteljesítésben a vállalat központi telepén dolgozó Nagy Lajos vasbetonszerelő brigádja is, amely 186 százalékot teljesített a verseny eddigi szakaszában. A kongresszusi verseny élenjárói között emlegetik a vállalat dolgozói a fonoda építkezésénél dolgozó Koller Pál segédmunkás brigádját is, mely 179 és Puha Imre állványozó brigádját, mely 177 százalékot teljesített. A Hűtőház építkezésénél Ferenc segédmunkás brigádja Simon 162, Vajda Ferenc ács brigádja 153 és Tálos István állványozó brigádja 153 százalékos teljesítményükkel mutattak példát az építkezés dolgozóinak. Ezenkívül a vállalat számos dolgozója tűnt ki még a kongresszusi versenyben és ezek közé tartozik a Tanítóképző építkezésénél Gárdos Lajos 5 tagú segédmunkásbrigádja, mely 168, a Gyógypedagógia építkezésénél Bálint István kőműves brigádja 152 és a kaposvári gépállomás építkezésénél Katona József 8 tagú segédmunkásbrigádja 124 százalékos teljesítményével. A vállalat minden dolgozója kövesse az élenjárók példáját, alapos és jól megszervezett munkával, verseny lendületének állandó fokozásával harcoljanak, hogy rövid időn belül felszámolják a tél okozta lemaradásukat.