Somogyi Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-02 / 259. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1954. november 2. Legyenek a somogy megyei termelőszövetkezeti tagok a szocialista mezőgazdaság lelkes építői Megyénk tsz-einek élenjáró dolgozói október 31-én értekezletre jöt­tek össze Kaposvárott a Béke Szálló nagytermében, hogy meghallgassák és megvitassák Dobi István elvtársnak, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának és a Termelőszövetkezeti Tanács elnökének értékes és nagyjelentőségű előadását a tsz-mozgalom helyzetéről, további feladatai­­ ról. r . Dobi István elvtárs beszéde Kedves Elvtársak! Nekünk, földművelő embereknek — akik itt összegyűltünk — élethi­vatásunknál fogva az a feladatunk, hogy az egész ország bőséges ellátá­sát kenyérből, húsból, zsírból, bor­ból és egyéb mezőgazdasági termé­kekből biztosítsuk. Emellett van ne­künk más feladatunk is, mert olyan történelmi időkben élünk, amikor a régi rend helyébe új társadalmi rendet építünk, a dolgozó emberek­nek a társadalmi rendjét, a szocia­lizmust. Ezután beszélt a dolgozó paraszt­ságnak a felszabadulás előtti helyze­téről,­­életéről, majd a földosztás je­lentőségét méltatta. Elvtársak — folytatta az előadó — a Szocialista társadalmat építjük. Egészen természetes dolog az, hogy a földosztás csak az első lépés volt a dolgozó nép felemelése érdekében. A további lépés a szocializmus épí­tésében, egészen természetes, nem lehet egyéb, és más mód, mint az, hogy szocialista rendszerű gazdasá­got kezdünk el építeni a dobozó pa­rasztság munkájának, életének meg­könnyítésére, egész népünk jobb és bőségesebb ellátásának biztosítására — amit IMS—49-ben pártunk és kor­mányunk mint lehetőséget a te­me­­lőszövetkezeti gazdálkodásban bizto­sított dolgozó parasztságunk száma­ A termelőszövetkezeti gazdálko­dás nem egyéb, mint lehetőség arra, hogy a szövetkezet kereté­ben több, kevesebb közösen gaz­dálkodni szándékozó parasztem­ber egyesüljön és kollektíven próbáljon mezőgazdasági terme­lési tevékenységet kifejteni, szemben a régi rendszerrel, amely­ben egyéni — itt nálunk, mondjuk úgy, a parcellás gazdálkodás volt a parasztemberek gazdálkodási for­mája. Nem azért érdekes és nem kizárólag azért kell a szövetkezeti gazdálkodás, mert szocialista rendet A parcella-gazdálkodást azonban nem lehet úgy kihasználni, mint nagyüzemi gazdálkodást. Nem lehet a kihasználni azért, mert a mai mo­dern gépeket éppen a parcella miatt gazdaságosan alkalmazni nem lehet. Éppen a parcella miatt az egyéni gazdálkodásnak hátrányára van, hogy , a 10—15, vagy akár a 20 hold föld sokszor a község egész határá­ban szétszórtan 5—10 helyen terül el. Nem k kell azt mondani, hogy mi­lyen mu­nkából való kiesést, hiába­való fáradságot, á­lszantón helytelen beosztását eredményezi ez. Lényege­sen hátrányosabb ez a gazdálkodás, mint a kollektív, a szövetkezeti gaz­dálkodás. Felvethetném: Jó, ezt így lehet mondani, de a gyakorlatban más­ként látjuk a helyzetet, mert az egyéniek eredményei felette van­nak mindezek ellenére a termelő­szövetkezetben gazdálkodók ered­ményein. Felette vannak a nö­vénytermesztésben, az állatte­j termelőszövetkezetben tömö­rült parasztság egy nagy testvéri közösség, egy nagy család kellene, hogy legyen. Egyelőre nehéz ezt megérteni. Egyszerre nem tudja minden termelőszövetkezet tagsá­ga ezt így venni, egyszerre nem tud öntudatos, lelkes lenni. De ha az elvtársak meggondolják, hogy mi is volt az életünk a felszaba­dulás előtt és mi a lehetőség a fel­­szabadulás után és mik a lehetősé­gek most, amikor módunkban van a termelőszövetkezetben élni és a termelőszövetkezetben gazdálkod­ni, akkor az okos vezetőség, az el­nök, a tagok összejönnek és meg­beszélgetik a maguk dolgait, s ma­guk helyzetét, életét, terveiket, a vetési terveket, a beruházás gond­ját, a munka megszervezésének építünk, hanem azért is, mert a szo­cialista rendszerű mezőgazdálkodás­­ magasabbrendű gazdálkodási forma az egyéb rendszerű gazdálkodási for­mánál, s azért is, mert­ a szocializ­musban az emberek életét, az em­berek dolgát, munkáját, az élet min­den vonatkozásában mássá akarjuk, mássá kell tenni, mert hiszen ez bent van magának a szocializmusnak a törvényében. A látástól-vakulásig tartó munkát a mezőgazdaságban nem kizárólag a mezőgazdaság természete hozza ma­gával. Nem ezért kell a parasztság­nak kora reggeltől késő estig dol­goznia, hanem azért, me­rt a mező­gazdaságban alkalmazott termelési eszközök olyanok, mint amilyenek­kel a mezőgazdaságban előforduló munkát nem lehet másként elvégez­ni, csak a dolgozó emberek túlhaj­tott munkájával, sokszor a késő es­tébe, éjszakába benyúló munkaidővel. A technika fejlődött, tudják az idősebbek is, tudják a fiatalok is, hiszen ez a fejlődés itt játszódott le a szemünk előtt. A hozzám hasonló korú emberek gyermekkorában je­lent meg az első repülőgép, majd az­után a technika fejlődése magával hozta az egyedeket. Ma már kombájnok vannak, el­végzik az aratás nehéz munkáját, a cséplés nehéz és egészségtelen mun­káját. Ma már traktorok vannak, amelyekkel gondos kezelőik, jó minő­ségű munkát tudnak végezni —■ nem kell az egy lovat Vagy a két tehe­net befogni az eke elé. Elvtársak! Ha a kapitalista társa­dalmi rendben szemet lehetett huny­ni az előtt, hogy a technika fejlő­dött, de ennek a technikafejlődésnek előnyeit kétségtelen elvették egyes­­ kiváltságos társadalmi rétegek, a szo­cialista társadalmi rendben ezen nem lehet szemet hunyni, mert a szocializmus törvényében van, hogy az emberek életét szebbé, jobbá, tehát kultúremberhez méltóvá kell tenni. nyesztésben, tehát jobban szolgál­nak a népgazdaságnak, jobban meg­teremti az egyéni gazda magának, családjának a magasabb életszín­vonalat. Ha egészen közelről néz­zük ezeket se dolgokat, rájövünk, hogy a termelőszövetkezetek ered­ményei nem olyan alábbvalóak, mint amelyeket szégyelni kellene. Ma már azon az úton va­gyunk, amely a legrövidebb időn belül arra vezet, hogy túljutunk az egyéniek ered­ményein, ami aztán egyszer s mindenkorra váló. Ha vannak mégis termelő­­­szövetkezetek, amelyek eredmé­nyei alatta vannak az egyéniek eredményeinek, vagy a másik ter­melőszövetkezetek eredményeinek, ezek azzal magyarázhatók, hogy az egyéni gazdaságokban színes­­lélekkel, igen nagy gondossággal, túlhajtott munkával, a család ap­­raja-nagyja bevonásával végzik a termelőmunkát, gondját, a vetés sorrendjét, a ta­­lajerőpótlást, a gépállomási dolgo­kat, a mezőgazdasági szakemberek dolgait és ha így együtt megbe­szélgetik ezeket, ott semmi hiba nem lehet a termelés folytonossá­gában, s ott semmi baj nem lehet a termelési adottságok kihaszná­lásában. Ha a tagság a vezetőség­nek javaslatot tesz, s azt odavi­szik a közgyűlés elé, meghányj­ák­­vetik a kérdést, a közgyűlésen a tagok hozzászólnak, határozatot hoznak, abból csak haszna szár­mazhat az egész termelőszövetke­zetnek, minden tagjának. Az ilyen termelőszövetkezetben nem lehet alacsony hozamú állatállomány, mert az állatgondozó tudja, hogy milyen állatokat érdemes tartani, milyen állatok hajtanak hasznot a t­sz-nek. Tudja, hiszen ő ért ehhez, ő ennek a mestere. Vannak tsz-ek, amelyekben az állatok gondozását a legrátermettebb emberek látják el. Ezekben a tsz-ekben nem hi­ányzik a takarmányalap, szívesen van ott az állatgondozó az állatok között. Amelyik tsz-ben ezt nem biztosítják, az állatokat szerető ember azért, mert igazán nem tud nekik azt adni, amit szeret­ne, s amit az állatok is szeretné­nek, nyilvánvaló, hogy nem marad meg a tsz-ben, mert sajnálja az ál­latokat, mivel azok koplalnak. Azokban a tsz-ekben, ahol a közös munkában a családtagok Az eredményes gazdáik A termelőszövetkezetnek ered­ményes gazdálkodása igen nagy­mértékben és elsősorban a vezető­ségtől függ. Ha a tsz-elnök érti a mezőgazdaságot, ha a tsz-elnök lelkes gazdálkodó ember és ember­séges ember, meg tudja teremteni és megtartja a megfelelő kapcsola­tot a tsz tagjaival, ha a tsz-elnök és igazgatóság érvényesíti se tsz­­demokráciát, akkor a szövetkezet tagjai magukénak érzik a közöst, s a jó gazda módjára igyekeznek azt gyarapítani. Vannak sajnos tsz-vezetők, akik nem tudnak töre­kedni arra, hogy a szükséges kap­csolatot a tagsággal megtartsák, vagy nem akarják, hogy a szüksé­ges légkört kialakítsák és mind egy húron pendülve gondolkodj­a­Vannak olyan tsz-ek, amelyek­nél nemcsak a kalászos termények eredménye megdöbbentően ala­csony, hanem kukoricából is csak 10—12 mázsa, sőt ennél is keve­sebb terem holdanként. Ezekben a tsz-ekben az állatállomány el­tartása sem tud biztosított lenni, márpedig ha az állateltartás nincs biztosítva, akkor az állattenyész­tés inkább terhe a tsz-gazdálkodás­­nak, mint hogy hasznot jelente­ne a tagok számára. Hány helyen fordul elő, hány olyan tsz van, ahol 3—4—5—6 liter tejet fejnek tehenenként? Kinek érdeke ez? így ismerjük mi a tehén­tartás dolgát? Nem lehet ezt tűrni és a tsz vezetősége és tagsága is tartsa kötelességének és fel­adatának azt, hogy minél előbb olyan­­ állatállománya legyen, ami miatt nemcsak hogy szégyenkeznie nem kell, hanem büszkék lehetnek rá. Azt mondják, hogy nincs zoó­­technika, mert nincsenek szakkép­zett állattenyésztőink, azért van ez így. Ez nem így van, nem isme­rem el, mert ha annak az állat­­gondozónak odahaza néznék meg a tehenét, jóllehet 16—20 liter te­jet ad. Nyilvánvaló dörög, hogy van szíve a háztáji állatával tö­rődni, de ezt megtehetné és meg elmondta, hogy a gépállomás egyik része a termelőszövetkezet termelé­sének.­­ Az a tapasztalatom, hogy igen sokszor előfordul, hogy a gép­állomások a jó magágyat nem biz­tosítják a tsz-ek földjén. Miért le­het ez? Egy részben azért, mert van­nak termelőszövetkezetek, amelyek nem teremtik meg annak a feltéte­lét, hogy jó magágyat tudjon csinál­ni a traktoros. De a gépállomások­nál is előfordul, hogy amikor a jó munka feltétele biztosítva volt, ak­kor nem végezték el kifogástalanul a munkát. Normát hajszolva a trak­torosnak nincs szíve a minőségi munkához. A gépállomások vezetői­nek, az agronómusoknak voltba el­sősorban feladata, hogy minőségi munkára bírják és neveljék, szorít­sák rá a traktorosokat. Arra kell törekedni ,a gépállomás vezetőinek, hogy a traktorosok ne csak a fintort és a traktort rajongják körül, ahogy szeretik a gépet, ugyanúgy szeressék és érdeklődjenek a me­zőgazdasági munkák minősége iránt is. Nem­ jó a traktoros az, aki nem örül annak,­­hogy milyen jól megművelt is megtalálhatók, időben gon­doskodnak a talajelőkészítés­ről, hogy jó magágyba kerül­jön a mag, ők megteszik a magukét, s most már csak az időjárástól és egyál­talán nem tőlük függ a termésnek az eredménye, mert minden fel­tételét megadták annak, hogy ma­gas eredményt érjenek el. Időben elvetettek, időben takarítanak be, megfelelő időben kapálnak és tö­rekednek szemveszteség nélkül be­takarítani azt a termést, amelyért egy egész gazdasági éven keresz­tül családjukkal együtt verejté­keztek. Adás záloga a jó vezetés­ nak, végezzék a tsz-ben előforduló minden munkát. Az ilyen tsz-ben probléma a kenyérellátás, mert a termés eredményei, ha 3 vagy 4 éves is az a tsz, nem olyanok, melyből biztosítani tudnák a tsz tagjainak kenyerét. Nyilvánvaló dolog, hogy itt a vezetőség mun­kájában van a hiba. Nincs megfe­lelő gondoskodás a talaj erejének a pótlásáról, a visszaadásáról, nincs megfelelő gondoskodás ar­ról az agrotechnikai műveletről, hogy megfelelő sorrendben vessék a növényeket. De itt nem tudnak eleget osztani egyéb terményféle­ségből sem, nem tudnak annyi ta­karmányt osztani, amire odahaza a házuk táján lévő állatoknak szükségük volna, is kell tennie a közös állatokkal is. Ha a közös tehenek­ csak an­­­nyit tejet adnának — pedig többet is adhatnának — mint a háztájiak, milyen hasznot biztosítana ez a tsz tagságának. Igen sokszor előfor­dul, hogy arról beszélgetünk, az agrotechnikát nem ismerjük, azért nem használjuk, mert nem­­ ismerjük, nem tudjuk. Én ilyen­kor arra gondolok mindig, hogy a tsz-nek 10—12 mázsa kukoricá­ja termett agy-egy holdján, ugyan­akkor a tsz-tagok háztáji földjén 30—40 mázsás volt a termésátlag kukoricából. Mire jó­ ez? Mi volna abban az esetben, ha a közös te­rületükön pontosan annyi kukori­cát termelnénk, mint amennyit a háztáji földünkön? Mennyi kuko­ricát vinnénk haza és mennyi disznót hizlalhatna a tsz? Nem az a­­ baj, hogy nem az agrotechnikát, hanem az a tudjuk baj,­­ hogy a mi gondoskodásunk a háztáji földről nagyobb, mint a közösről. Nővérem, aki szintén tsz-tag, mondta, hogy akik ott­ dolgoznak ve­le együtt a szövetkezetben, egy-egy kevés műtrágyát hazavisznek min­den este és a háztáji földjükön­­ szórják. Ebből is láthatjuk, hogy el­­mennyire tudják, hogy mi az agrotechnikai művelet! Ezután a háztáji gazdálkodásról beszélt az előadó, majd rátért földet­­ hagy maga után. Ha rúgd föl, hagyd­ott módon kezeli a gépe­ket, a földtől ritkán tisztítja meg az ekét, nyilvánvaló, hogy az csak tur­kálja a földet, minőségi munkát vé­gezni vele nem lehet. Erre legyen gondja minden gépállomási igazga­tónak, agronómusnak és mindenki­nek, akit illet, aki ott vezető. A mezőgazdászok lelkesítsék a célért a szövetkezeti tagságot Az állami vezetés gondoskodik a mezőgazdasági szakemberek biztosí­tásáról. A mezőgazdasági szakembe­reink többsége kielégítően és meg­felelőképpen végzi, vagy törekszik végezni munkáját. Sajnos azonban vannak köztük olyanok is, akik egy­szerűen úgy­ veszik a dolgokat, hogy reggel van és este van, aztán jól van és nem terjed ki tovább a gond­juk. Nem nézhetjük­ el az ilyen mun­kát! Ezeknek a szakembereknek lel­kesedő embereknek­­ kell lenniük. Vi­lágosa­n, jobban kell látniuk a célt,­ a célért lelkesíteni kell a tsz-ek ve­­­zetőit és tagjait. A mezőgazdasági szakemberek nem vehetik félvállról az ő­sbeosztá­sukat, hanem lelkiismeretesen, fá­radhatatlanul kell törekedniük a tsz-ek megsegítésére. Én tudom, hogy vannak gyakorlatlan szakem­bereink, akik csak az elméletet is­merik, vagy tudják, fiatalok, nincs gyakorlatuk, élettapasztalatuk. Azt is tudom, hogy ilyeneket nem szíve­sen vesznek a tsz-ek nagy szakmai és élettapasztalattal rendelkező tag­jai. Azt hiszem azonban, hogy aki az elméletet tudja, attól is lehet ta­nulni valamit. Érdemes megfogni a fiatal szak­embereknek a kezét, érdemes begyakoroltatni, hozzásegíteni őket ahhoz, hogy minél előbb gyakorlattal rendelkező szakem­berek legyenek, mert a holnap mezőgazdaságának, a holnap tsz-einek mégis csak ők a szel­lemi vezetői. Kapcsolat a kívülállókkal Elvtársak, néhány szót szeretnék szólni még a tsz-en kívülálló dolgo­zó parasztemberekkel való kapcso­latról. Meg kell mondani, hogy nem lehet úgy jellemezni még a somogy­­megyei tsz-eket sem, hogy itt az egyéni gazdálkodókkal megfelelő volna a kapcsolat. Ezeknek a tsz-ek­­nek is, de általában minden tsz-nek úgy kell gondolkoznia és egyszer s­­mindenkorra tudomásul kell vennie, mégpedig lelkesedéssel, öntudattal, hogy mi a szocializmust építjük falun, a mezőgazdaság területén is.­­ Nyilvánvaló dolog, hogy túl hosszú időre nem nyúlhatik ki ez. Népgaz­daságunk egyéb ágaiban általában szocialista gazdálkodás folyik, ugyan­akkor a mezőgazdaság nagyobbik te­rületén a parcellás, kisüzemi — ka­pitalista rendszerbe illő — gazdál­kodás van. Előbb-utóbb az egész mezőgaz­daságunk szocialista mezőgazda­sággá válik, javára és hasznára az országnak, az egész dolgozó parasztságnak, azoknak is, akik ez idő szerint még idegenkednek tőle. Mivel tudunk a szocialista mezőgaz­daság fejlesztésének a javára lenni a legjobban? Úgy, hogy a meglévő tsz-eink a maguk eredményeivel, a maguk életével bizonyítsák be, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodás a magasabbrendű­­ gazdálkodási forma, mint a parcellás. Arról van szó, ne hallgassuk el, ne üljünk rá az elért eredményeinkre, hanem tudatosít­suk azt. Ha egy tsz valóban eljutott már oda, hogy magasabbrendű az ő gazdálkodása, mint a kívülállóké, akarva, nem akarva a kívülállók kénytelenek meglátni ezt. Ha látja a tsz szép határát, látja a tiszta, jó­­kinézésű búzatábláját, tudja, mit arat le ez a tsz arról, ha látja a tsz jól ápolt kapásnövényét, nem tud el­menni a dűlőn, hogy ne mondja: »Ejha, de jó ez a növény«. Az egyé­ni gazda látja, amikor hajtják ki a tsz teheneit a legelőre, látja a ser­tésállományát. Nyilvánvaló dolog, ha ránéz, tudja, hogy mekkora a terme­lékenysége. S ha ezt látja, kénytelen elhatározni, hogy felcserélje a régi életformáját, beleilleszkedjék a szo­cialista mezőgazdaságba. Elvtársak! A tsz-ek tagjainak — ahogyan beszédem elején mondottam — nemcsak az a feladatuk, hogy elég kenyeret, húst, zsírt és egyéb terményt termel­jenek országunk né­pének és maguknak, hanem felada­tuk a­­ szocializmus építése is. Gon­doljunk előbbi életünkre, gondol­kozzunk el mindazokon a lehetősé­geken, amely lehetőségeket az élet minden vonatkozásában a szocialista rend nekünk, dolgozó parasztembe­reknek is ad. Ha megértjük és át­­érezzük a szövetkezeti gazdálkodás jelentőségét az egész mezőgazdaság­ra, családunk, egész dolgozó né­pünk életére nézve, akkor tudunk példamutatóak lenni, tudunk építő munkásai lenni a szocialista mező­­gazdaság mielőbbi megteremtésének. Az elvtársaknak ehhez a munkához kívánok jó munkát és egészséget —* mondta­ befejezésül az előadó. * * * (A hozzászólásokat holnapi szá­munkban közöljük.)­­ A parcella-gazdaság hátránya a nagyüzemi gazdálkodással szemben A közös gondok és feladatok közös megvitatása Miért magasabb a háztáji terület hozama, mint a közösé ? a gépállomások szerepére.

Next