Somogyi Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)
1954-11-02 / 259. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1954. november 2. Legyenek a somogy megyei termelőszövetkezeti tagok a szocialista mezőgazdaság lelkes építői Megyénk tsz-einek élenjáró dolgozói október 31-én értekezletre jöttek össze Kaposvárott a Béke Szálló nagytermében, hogy meghallgassák és megvitassák Dobi István elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és a Termelőszövetkezeti Tanács elnökének értékes és nagyjelentőségű előadását a tsz-mozgalom helyzetéről, további feladatai ról. r . Dobi István elvtárs beszéde Kedves Elvtársak! Nekünk, földművelő embereknek — akik itt összegyűltünk — élethivatásunknál fogva az a feladatunk, hogy az egész ország bőséges ellátását kenyérből, húsból, zsírból, borból és egyéb mezőgazdasági termékekből biztosítsuk. Emellett van nekünk más feladatunk is, mert olyan történelmi időkben élünk, amikor a régi rend helyébe új társadalmi rendet építünk, a dolgozó embereknek a társadalmi rendjét, a szocializmust. Ezután beszélt a dolgozó parasztságnak a felszabadulás előtti helyzetéről,életéről, majd a földosztás jelentőségét méltatta. Elvtársak — folytatta az előadó — a Szocialista társadalmat építjük. Egészen természetes dolog az, hogy a földosztás csak az első lépés volt a dolgozó nép felemelése érdekében. A további lépés a szocializmus építésében, egészen természetes, nem lehet egyéb, és más mód, mint az, hogy szocialista rendszerű gazdaságot kezdünk el építeni a dobozó parasztság munkájának, életének megkönnyítésére, egész népünk jobb és bőségesebb ellátásának biztosítására — amit IMS—49-ben pártunk és kormányunk mint lehetőséget a temelőszövetkezeti gazdálkodásban biztosított dolgozó parasztságunk száma A termelőszövetkezeti gazdálkodás nem egyéb, mint lehetőség arra, hogy a szövetkezet keretében több, kevesebb közösen gazdálkodni szándékozó parasztember egyesüljön és kollektíven próbáljon mezőgazdasági termelési tevékenységet kifejteni, szemben a régi rendszerrel, amelyben egyéni — itt nálunk, mondjuk úgy, a parcellás gazdálkodás volt a parasztemberek gazdálkodási formája. Nem azért érdekes és nem kizárólag azért kell a szövetkezeti gazdálkodás, mert szocialista rendet A parcella-gazdálkodást azonban nem lehet úgy kihasználni, mint nagyüzemi gazdálkodást. Nem lehet a kihasználni azért, mert a mai modern gépeket éppen a parcella miatt gazdaságosan alkalmazni nem lehet. Éppen a parcella miatt az egyéni gazdálkodásnak hátrányára van, hogy , a 10—15, vagy akár a 20 hold föld sokszor a község egész határában szétszórtan 5—10 helyen terül el. Nem k kell azt mondani, hogy milyen munkából való kiesést, hiábavaló fáradságot, álszantón helytelen beosztását eredményezi ez. Lényegesen hátrányosabb ez a gazdálkodás, mint a kollektív, a szövetkezeti gazdálkodás. Felvethetném: Jó, ezt így lehet mondani, de a gyakorlatban másként látjuk a helyzetet, mert az egyéniek eredményei felette vannak mindezek ellenére a termelőszövetkezetben gazdálkodók eredményein. Felette vannak a növénytermesztésben, az állattej termelőszövetkezetben tömörült parasztság egy nagy testvéri közösség, egy nagy család kellene, hogy legyen. Egyelőre nehéz ezt megérteni. Egyszerre nem tudja minden termelőszövetkezet tagsága ezt így venni, egyszerre nem tud öntudatos, lelkes lenni. De ha az elvtársak meggondolják, hogy mi is volt az életünk a felszabadulás előtt és mi a lehetőség a felszabadulás után és mik a lehetőségek most, amikor módunkban van a termelőszövetkezetben élni és a termelőszövetkezetben gazdálkodni, akkor az okos vezetőség, az elnök, a tagok összejönnek és megbeszélgetik a maguk dolgait, s maguk helyzetét, életét, terveiket, a vetési terveket, a beruházás gondját, a munka megszervezésének építünk, hanem azért is, mert a szocialista rendszerű mezőgazdálkodás magasabbrendű gazdálkodási forma az egyéb rendszerű gazdálkodási formánál, s azért is, mert a szocializmusban az emberek életét, az emberek dolgát, munkáját, az élet minden vonatkozásában mássá akarjuk, mássá kell tenni, mert hiszen ez bent van magának a szocializmusnak a törvényében. A látástól-vakulásig tartó munkát a mezőgazdaságban nem kizárólag a mezőgazdaság természete hozza magával. Nem ezért kell a parasztságnak kora reggeltől késő estig dolgoznia, hanem azért, mert a mezőgazdaságban alkalmazott termelési eszközök olyanok, mint amilyenekkel a mezőgazdaságban előforduló munkát nem lehet másként elvégezni, csak a dolgozó emberek túlhajtott munkájával, sokszor a késő estébe, éjszakába benyúló munkaidővel. A technika fejlődött, tudják az idősebbek is, tudják a fiatalok is, hiszen ez a fejlődés itt játszódott le a szemünk előtt. A hozzám hasonló korú emberek gyermekkorában jelent meg az első repülőgép, majd azután a technika fejlődése magával hozta az egyedeket. Ma már kombájnok vannak, elvégzik az aratás nehéz munkáját, a cséplés nehéz és egészségtelen munkáját. Ma már traktorok vannak, amelyekkel gondos kezelőik, jó minőségű munkát tudnak végezni —■ nem kell az egy lovat Vagy a két tehenet befogni az eke elé. Elvtársak! Ha a kapitalista társadalmi rendben szemet lehetett hunyni az előtt, hogy a technika fejlődött, de ennek a technikafejlődésnek előnyeit kétségtelen elvették egyes kiváltságos társadalmi rétegek, a szocialista társadalmi rendben ezen nem lehet szemet hunyni, mert a szocializmus törvényében van, hogy az emberek életét szebbé, jobbá, tehát kultúremberhez méltóvá kell tenni. nyesztésben, tehát jobban szolgálnak a népgazdaságnak, jobban megteremti az egyéni gazda magának, családjának a magasabb életszínvonalat. Ha egészen közelről nézzük ezeket se dolgokat, rájövünk, hogy a termelőszövetkezetek eredményei nem olyan alábbvalóak, mint amelyeket szégyelni kellene. Ma már azon az úton vagyunk, amely a legrövidebb időn belül arra vezet, hogy túljutunk az egyéniek eredményein, ami aztán egyszer s mindenkorra váló. Ha vannak mégis termelőszövetkezetek, amelyek eredményei alatta vannak az egyéniek eredményeinek, vagy a másik termelőszövetkezetek eredményeinek, ezek azzal magyarázhatók, hogy az egyéni gazdaságokban színeslélekkel, igen nagy gondossággal, túlhajtott munkával, a család apraja-nagyja bevonásával végzik a termelőmunkát, gondját, a vetés sorrendjét, a talajerőpótlást, a gépállomási dolgokat, a mezőgazdasági szakemberek dolgait és ha így együtt megbeszélgetik ezeket, ott semmi hiba nem lehet a termelés folytonosságában, s ott semmi baj nem lehet a termelési adottságok kihasználásában. Ha a tagság a vezetőségnek javaslatot tesz, s azt odaviszik a közgyűlés elé, meghányjákvetik a kérdést, a közgyűlésen a tagok hozzászólnak, határozatot hoznak, abból csak haszna származhat az egész termelőszövetkezetnek, minden tagjának. Az ilyen termelőszövetkezetben nem lehet alacsony hozamú állatállomány, mert az állatgondozó tudja, hogy milyen állatokat érdemes tartani, milyen állatok hajtanak hasznot a tsz-nek. Tudja, hiszen ő ért ehhez, ő ennek a mestere. Vannak tsz-ek, amelyekben az állatok gondozását a legrátermettebb emberek látják el. Ezekben a tsz-ekben nem hiányzik a takarmányalap, szívesen van ott az állatgondozó az állatok között. Amelyik tsz-ben ezt nem biztosítják, az állatokat szerető ember azért, mert igazán nem tud nekik azt adni, amit szeretne, s amit az állatok is szeretnének, nyilvánvaló, hogy nem marad meg a tsz-ben, mert sajnálja az állatokat, mivel azok koplalnak. Azokban a tsz-ekben, ahol a közös munkában a családtagok Az eredményes gazdáik A termelőszövetkezetnek eredményes gazdálkodása igen nagymértékben és elsősorban a vezetőségtől függ. Ha a tsz-elnök érti a mezőgazdaságot, ha a tsz-elnök lelkes gazdálkodó ember és emberséges ember, meg tudja teremteni és megtartja a megfelelő kapcsolatot a tsz tagjaival, ha a tsz-elnök és igazgatóság érvényesíti se tszdemokráciát, akkor a szövetkezet tagjai magukénak érzik a közöst, s a jó gazda módjára igyekeznek azt gyarapítani. Vannak sajnos tsz-vezetők, akik nem tudnak törekedni arra, hogy a szükséges kapcsolatot a tagsággal megtartsák, vagy nem akarják, hogy a szükséges légkört kialakítsák és mind egy húron pendülve gondolkodjaVannak olyan tsz-ek, amelyeknél nemcsak a kalászos termények eredménye megdöbbentően alacsony, hanem kukoricából is csak 10—12 mázsa, sőt ennél is kevesebb terem holdanként. Ezekben a tsz-ekben az állatállomány eltartása sem tud biztosított lenni, márpedig ha az állateltartás nincs biztosítva, akkor az állattenyésztés inkább terhe a tsz-gazdálkodásnak, mint hogy hasznot jelentene a tagok számára. Hány helyen fordul elő, hány olyan tsz van, ahol 3—4—5—6 liter tejet fejnek tehenenként? Kinek érdeke ez? így ismerjük mi a tehéntartás dolgát? Nem lehet ezt tűrni és a tsz vezetősége és tagsága is tartsa kötelességének és feladatának azt, hogy minél előbb olyan állatállománya legyen, ami miatt nemcsak hogy szégyenkeznie nem kell, hanem büszkék lehetnek rá. Azt mondják, hogy nincs zoótechnika, mert nincsenek szakképzett állattenyésztőink, azért van ez így. Ez nem így van, nem ismerem el, mert ha annak az állatgondozónak odahaza néznék meg a tehenét, jóllehet 16—20 liter tejet ad. Nyilvánvaló dörög, hogy van szíve a háztáji állatával törődni, de ezt megtehetné és meg elmondta, hogy a gépállomás egyik része a termelőszövetkezet termelésének. Az a tapasztalatom, hogy igen sokszor előfordul, hogy a gépállomások a jó magágyat nem biztosítják a tsz-ek földjén. Miért lehet ez? Egy részben azért, mert vannak termelőszövetkezetek, amelyek nem teremtik meg annak a feltételét, hogy jó magágyat tudjon csinálni a traktoros. De a gépállomásoknál is előfordul, hogy amikor a jó munka feltétele biztosítva volt, akkor nem végezték el kifogástalanul a munkát. Normát hajszolva a traktorosnak nincs szíve a minőségi munkához. A gépállomások vezetőinek, az agronómusoknak voltba elsősorban feladata, hogy minőségi munkára bírják és neveljék, szorítsák rá a traktorosokat. Arra kell törekedni ,a gépállomás vezetőinek, hogy a traktorosok ne csak a fintort és a traktort rajongják körül, ahogy szeretik a gépet, ugyanúgy szeressék és érdeklődjenek a mezőgazdasági munkák minősége iránt is. Nem jó a traktoros az, aki nem örül annak,hogy milyen jól megművelt is megtalálhatók, időben gondoskodnak a talajelőkészítésről, hogy jó magágyba kerüljön a mag, ők megteszik a magukét, s most már csak az időjárástól és egyáltalán nem tőlük függ a termésnek az eredménye, mert minden feltételét megadták annak, hogy magas eredményt érjenek el. Időben elvetettek, időben takarítanak be, megfelelő időben kapálnak és törekednek szemveszteség nélkül betakarítani azt a termést, amelyért egy egész gazdasági éven keresztül családjukkal együtt verejtékeztek. Adás záloga a jó vezetés nak, végezzék a tsz-ben előforduló minden munkát. Az ilyen tsz-ben probléma a kenyérellátás, mert a termés eredményei, ha 3 vagy 4 éves is az a tsz, nem olyanok, melyből biztosítani tudnák a tsz tagjainak kenyerét. Nyilvánvaló dolog, hogy itt a vezetőség munkájában van a hiba. Nincs megfelelő gondoskodás a talaj erejének a pótlásáról, a visszaadásáról, nincs megfelelő gondoskodás arról az agrotechnikai műveletről, hogy megfelelő sorrendben vessék a növényeket. De itt nem tudnak eleget osztani egyéb terményféleségből sem, nem tudnak annyi takarmányt osztani, amire odahaza a házuk táján lévő állatoknak szükségük volna, is kell tennie a közös állatokkal is. Ha a közös tehenek csak annyit tejet adnának — pedig többet is adhatnának — mint a háztájiak, milyen hasznot biztosítana ez a tsz tagságának. Igen sokszor előfordul, hogy arról beszélgetünk, az agrotechnikát nem ismerjük, azért nem használjuk, mert nem ismerjük, nem tudjuk. Én ilyenkor arra gondolok mindig, hogy a tsz-nek 10—12 mázsa kukoricája termett agy-egy holdján, ugyanakkor a tsz-tagok háztáji földjén 30—40 mázsás volt a termésátlag kukoricából. Mire jó ez? Mi volna abban az esetben, ha a közös területükön pontosan annyi kukoricát termelnénk, mint amennyit a háztáji földünkön? Mennyi kukoricát vinnénk haza és mennyi disznót hizlalhatna a tsz? Nem az a baj, hogy nem az agrotechnikát, hanem az a tudjuk baj, hogy a mi gondoskodásunk a háztáji földről nagyobb, mint a közösről. Nővérem, aki szintén tsz-tag, mondta, hogy akik ott dolgoznak vele együtt a szövetkezetben, egy-egy kevés műtrágyát hazavisznek minden este és a háztáji földjükön szórják. Ebből is láthatjuk, hogy elmennyire tudják, hogy mi az agrotechnikai művelet! Ezután a háztáji gazdálkodásról beszélt az előadó, majd rátért földet hagy maga után. Ha rúgd föl, hagydott módon kezeli a gépeket, a földtől ritkán tisztítja meg az ekét, nyilvánvaló, hogy az csak turkálja a földet, minőségi munkát végezni vele nem lehet. Erre legyen gondja minden gépállomási igazgatónak, agronómusnak és mindenkinek, akit illet, aki ott vezető. A mezőgazdászok lelkesítsék a célért a szövetkezeti tagságot Az állami vezetés gondoskodik a mezőgazdasági szakemberek biztosításáról. A mezőgazdasági szakembereink többsége kielégítően és megfelelőképpen végzi, vagy törekszik végezni munkáját. Sajnos azonban vannak köztük olyanok is, akik egyszerűen úgy veszik a dolgokat, hogy reggel van és este van, aztán jól van és nem terjed ki tovább a gondjuk. Nem nézhetjük el az ilyen munkát! Ezeknek a szakembereknek lelkesedő embereknek kell lenniük. Világosan, jobban kell látniuk a célt, a célért lelkesíteni kell a tsz-ek vezetőit és tagjait. A mezőgazdasági szakemberek nem vehetik félvállról az ősbeosztásukat, hanem lelkiismeretesen, fáradhatatlanul kell törekedniük a tsz-ek megsegítésére. Én tudom, hogy vannak gyakorlatlan szakembereink, akik csak az elméletet ismerik, vagy tudják, fiatalok, nincs gyakorlatuk, élettapasztalatuk. Azt is tudom, hogy ilyeneket nem szívesen vesznek a tsz-ek nagy szakmai és élettapasztalattal rendelkező tagjai. Azt hiszem azonban, hogy aki az elméletet tudja, attól is lehet tanulni valamit. Érdemes megfogni a fiatal szakembereknek a kezét, érdemes begyakoroltatni, hozzásegíteni őket ahhoz, hogy minél előbb gyakorlattal rendelkező szakemberek legyenek, mert a holnap mezőgazdaságának, a holnap tsz-einek mégis csak ők a szellemi vezetői. Kapcsolat a kívülállókkal Elvtársak, néhány szót szeretnék szólni még a tsz-en kívülálló dolgozó parasztemberekkel való kapcsolatról. Meg kell mondani, hogy nem lehet úgy jellemezni még a somogymegyei tsz-eket sem, hogy itt az egyéni gazdálkodókkal megfelelő volna a kapcsolat. Ezeknek a tsz-eknek is, de általában minden tsz-nek úgy kell gondolkoznia és egyszer smindenkorra tudomásul kell vennie, mégpedig lelkesedéssel, öntudattal, hogy mi a szocializmust építjük falun, a mezőgazdaság területén is. Nyilvánvaló dolog, hogy túl hosszú időre nem nyúlhatik ki ez. Népgazdaságunk egyéb ágaiban általában szocialista gazdálkodás folyik, ugyanakkor a mezőgazdaság nagyobbik területén a parcellás, kisüzemi — kapitalista rendszerbe illő — gazdálkodás van. Előbb-utóbb az egész mezőgazdaságunk szocialista mezőgazdasággá válik, javára és hasznára az országnak, az egész dolgozó parasztságnak, azoknak is, akik ez idő szerint még idegenkednek tőle. Mivel tudunk a szocialista mezőgazdaság fejlesztésének a javára lenni a legjobban? Úgy, hogy a meglévő tsz-eink a maguk eredményeivel, a maguk életével bizonyítsák be, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodás a magasabbrendű gazdálkodási forma, mint a parcellás. Arról van szó, ne hallgassuk el, ne üljünk rá az elért eredményeinkre, hanem tudatosítsuk azt. Ha egy tsz valóban eljutott már oda, hogy magasabbrendű az ő gazdálkodása, mint a kívülállóké, akarva, nem akarva a kívülállók kénytelenek meglátni ezt. Ha látja a tsz szép határát, látja a tiszta, jókinézésű búzatábláját, tudja, mit arat le ez a tsz arról, ha látja a tsz jól ápolt kapásnövényét, nem tud elmenni a dűlőn, hogy ne mondja: »Ejha, de jó ez a növény«. Az egyéni gazda látja, amikor hajtják ki a tsz teheneit a legelőre, látja a sertésállományát. Nyilvánvaló dolog, ha ránéz, tudja, hogy mekkora a termelékenysége. S ha ezt látja, kénytelen elhatározni, hogy felcserélje a régi életformáját, beleilleszkedjék a szocialista mezőgazdaságba. Elvtársak! A tsz-ek tagjainak — ahogyan beszédem elején mondottam — nemcsak az a feladatuk, hogy elég kenyeret, húst, zsírt és egyéb terményt termeljenek országunk népének és maguknak, hanem feladatuk a szocializmus építése is. Gondoljunk előbbi életünkre, gondolkozzunk el mindazokon a lehetőségeken, amely lehetőségeket az élet minden vonatkozásában a szocialista rend nekünk, dolgozó parasztembereknek is ad. Ha megértjük és átérezzük a szövetkezeti gazdálkodás jelentőségét az egész mezőgazdaságra, családunk, egész dolgozó népünk életére nézve, akkor tudunk példamutatóak lenni, tudunk építő munkásai lenni a szocialista mezőgazdaság mielőbbi megteremtésének. Az elvtársaknak ehhez a munkához kívánok jó munkát és egészséget —* mondta befejezésül az előadó. * * * (A hozzászólásokat holnapi számunkban közöljük.) A parcella-gazdaság hátránya a nagyüzemi gazdálkodással szemben A közös gondok és feladatok közös megvitatása Miért magasabb a háztáji terület hozama, mint a közösé ? a gépállomások szerepére.