Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-01 / 284. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Semmikép ne engedjék feltámasztani a német militarizmust­­teremtsék meg az európai kollektív biztonsági rendszert Molotov elvtárs nyilatkozata a moszkvai értekezlet első ülésén Az európai események fejlődése ■— mondotta V. M. Molotov — a békét veszélyeztető úton halad, mert egyes nyugati államok, első­sorban az Amerikai Egyesült Ál­lamok, de Anglia és Franciaország is, határozottan irányt vett Nyu­gat-Németország felfegyverzésére és saját katonai csoportjába való bevonására, amely szemben áll a többi európai állammal. Ez a Londonban és Párizsban kidolgozott egyezmények alap­­gondolata. Most ezeket az egyez­ményeket ratifikálás alá bocsát­ják, hogy azután rátérjenek az egyezmények végrehajtására. Mo­lotov megállapította, hogy telje­sen világos az a veszély, amellyel e tervek az európai béke ügyét fenyegetik. Molotov kijelentette, hogy e veszély kiküszöbölése, a német kérdés megoldásának hat­hatós elősegítése, az európai béke és biztonság biztosítása céljából a Szovjetunió javasolja, mondja­nak le ezekről a tervekről és jus­sanak megegyezésre a következő alaptételek alapján: 1. Semilyen körülmények kö­zött ne engedjék meg, hogy fel­támasszák a német militariz­­must, amely felidézte az első és második világháborút és fogja­nak végre hozzá a német kér­dés állhatatos és türelmes meg­oldásához a megegyezésre való törekvés szellemében, elsősor­ban annak a négy hatalomnak megegyezése alapján, amely kü­lönleges felelősséget visel ezért és egyúttal az európai béke és biztonság biztosításáért. 2. Teremtsék meg az európai kollektív biztonsági­­ rendszert a béke megőrzésében és meg­szilárdításában érdekelt vala­mennyi európai állam részvéte­lével, függetlenül állami és tár­sadalmi berendezésüktől, eh­hez a legteljesebb figyelemmel tanulmányozzák mind az „össz­európai kollektív biztonsági szerződés“ szovjet tervezetét, mind más országok olyan javas­latait, amelyek e kérdésre vo­natkoznak. Amint V. M. Molotov a további­akban megjegyezte, a Szovjetunió javaslatainak egy közös céljuk van: biztosítani az európai béke fenntartását és megszilárdítását. A párizsi egyezmények alapját vi­szont másfajta célkitűzések képe­zik. A párizsi egyezmények abból indulnak ki, hogy egyes európai államokat szembeállítsanak más európai államokkal, kiélezzék a közöttük fennálló ellentéteket és folytassák a fegyverkezési ver­senyt, amit csak egy újabb agres­­­szió és egy újabb háború előkészí­tésére irányuló tervek diktálhat­nak. V. M. Molotov rámutatott, hogy a Szovjetunió m megegyezésre tö­rekszik Franciaországgal, An­gliával és az Egyesült Államok­kal a német kérdésben, elsősor­ban a német állam egysége helyreállításának kérdésében. Ilyen megegyezés elérhető, mind a négy hatalom Kelet- ha és Nyugat-Németország egymáshoz való közelebb hozása irányában fog cselekedni és arra törekszik, hogy az egyesült Németország va­lóban békeszerető, demokratikus állam legyen. Molotov utalt arra, hogy jelenleg erőltetett ütemű elő­készületek folynak a párizsi egyez­mények ratifikálására, majd kije­lentette, hogy a párizsi egyezmények ratifi­kálása és végrehajtása komoly bonyodalmakat okoz az egész nemzetközi helyzetben. A szovjet kormány ebben az évben három ízben javasolta az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányainak, hogy együtt tárgyalják meg az európai kollektív biztonság égető és igen megérlelődött kérdéseit, de ezek a javaslatok egyetlen al­kalommal sem találtak támogtás­­ra az említett kormányok részé­ről. E kormányok nemcsak hogy nem hajlandók megvizsgálni az összeurópai kollektív biztonsági szerződésnek a Szovjetunió által előterjesztett tervezetét, hanem semmiféle saját javaslatot sem terjesztenek elő ebben a kérdés­ben. V. M. Molotov megjegyezte, hogy ez nem véletlen. Ismeretes, az Egyesült Államok, Anglia Franciaország kormányának jelen­és­legi tervei a párizsi egyezmények­­­ben öltenek testet, amelyek célja­­ nem az európai kollektív bizton­ság és béke biztosítása, hanem olyan katonai csoportosulások létrehozása, az új­raf­elf­egy­verzett Nyugat-Németország bevonásával, amelyek Európában a háborús ve­szély fokozódásához és a nemzet­közi feszültség újabb kiéleződésé­hez vezetnek. A párizsi egyezmények — hang­súlyozta V. M. Molotov — továb­bi, különösen veszélyes szakaszt jelentenek egy újabb európai há­ború előkészítésében. Kijelentette, hogy a békeszerető európai államok­nak saját biztonságuk szilárd biztosítása érdekében tömöríte­ni és jelentősen fokozni kell erőiket a párizsi egyezmények ratifikálása és végrehajtása ese­tére. E célból védelmi képességük nö­velésére irányuló olyan intézkedé­seket kell kellő módon előkészí­teniük, amelyek megfelelnek a je­lenlegi helyzetnek. Ez együttes intézkedéseket kö­vetel a jelen értekezleten rész­vevő államoktól fegyveres erőik és azok parancsnokságának megszervezése terén, de követel más intézkedéseket még­is, hogy megbízhatóan védelmez­zék népeink békés munkáját, szavatolják határaink sérthetet­lenségét és biztosítsák a védel­met egy esetleges agresszióval szemben. V. M. Molotov kifejezte azt a meggyőződését is, hogy az európai országoknak ez a jelenlegi kezdete kétségtelenül fontos érte­sza­kasz lesz az európai kollektív biz­tonsági rendszer megteremtésének útján, annak a rendszernek, ame­lyet Európa és az egész világ né­­­­pei támogatnak és így elsőrendű­­ jelentőséggel bír egy új világhá­ború megakadályozása szempont­jából. V. M. Molotov befejezésül ki­fejezte azt a meggyőződését, hogy az európai országoknak az európai­­ békep és biztonság biztosítása­­ ügyében megtartott moszkvai ér­­­­tekezlete becsülettel megbirkózik­­ majd a reá váró feladatokkal. (Folytatás az 1. oldalról.) hagyomány hálás szeretettel emléke­zik meg az 1848—49-es szabadság­­harcban résztvett pulai hazafiakról, akiket halálukig a »Honvéd« elő­­névvel hívták. Pl. Honvéd Kiss János. 1850 táján ezt a jellemzést olvas­hatjuk a falu lakosairól. »Mai lako­sai szorgalmas, jámbor s minden tartozásai teljesítésében pontos pol­gárok; lovaik, s ökreik válogatottak, s számosak; minden polgár egyen­lően háromnegyed telket bír­. Hogy a kiegyezéstől a felszabadu­lásig terjedő 80 év alatt miként har­coltak a pulaiak az egymást válto­gató népellenes kormányok Uralma ellen, arról a még feltáratlan adatok hiányában eseményszerűen­­ beszá­molni nem lehet. Voltak-e nyílt for­rongásaik az elnyomó uralom ellen, ma még nem tudjuk. Egyet azonban bizonyosan lehet tudni, hogy a gaz­dasági halál elől a nemzet­halálba igyekeztek menekülni. Az ehhez ve­zető út volt az egyike. Mikor lépett erre az útra­­ a köz­ség? A 34 éve a faluiban működő de­rék igazgató-tanító, Százajj Jenő szerint a tanulólétszám rohamos csökkenése pontosan a Horthy-kor­­szakkal esik egybe. Az ő egykori elődei még 100—120 gyereket tanítot­tak, ő már ennél kevesebbet kapott a keze alá. A mostani, alsótagozatú iskolába, tehát az I—IV. osztályokba 1*7 tanuló jár. A többiek az attalai körzeti és dombóvári általános isko­lába járnak. De ha mind ide járná­nak, sem érné el az 50-es létszámot az iskola. A fogyás tehát­­ nem egé­szen négy évtized alatt több mint 50 százalékos! A hozzá járó 17 tanuló közül csupán három tanulónak van testvére. A többi egyke. Sebtiben összeszedett statisztikai adatok sze­rint a falu népessége így alakult: 1912-ben az összlakosság 717 fő 1932-ben „ 609 J” 1937-ben „ 632 Születési és halálozási viszonyszá­mok: 1034-ben született 7, meghalt 13 (ebből 3 gyermek), 1944-ben szü­letett 9, meghalt 10 (ebből 2 gyer­mek), 1954-ben született 18, meghalt 10 (gyermekhalál nincs). Ez a kimutatás akkor volna még­ ennek újabb szakaszán, az­­ úgy neve­­inkább megrendítő, ha mind a 20 zet-t júniusi úton tanulta meg. év adatait felsorolnánk, ettől azon­| Nem véletlen, hogy éppen az idei ban helyszűke miatt eltekintek. születési statisztika számban is. A kapos-pul­ai nép, mely az egy­, arányban is a kétszerese az előtte el­­korú feljegyzés megrendítően kifeje­ félyt négy évtized arányszámainak? ző fogalmazásában úgy élt, »mint, az Kell-e ennél beszédesebb, világosabb ágon a madarak, minden nyomorú­ bizonyítéka a júniusi út helyesség é­­s ággal rajtuk«, 1944 őszén a halál nek? Kell-e még több, még más bi­­országútján támolygott. S amikor meg­­zonyíték is, hogy ez az út az élet nyílt előtte a szabadság útja, ame­ útja, mégpedig a szebb és boldogabb lgen a biztosabb és gyorsabb járási élet útja? 1939-ben „ 610 ,, 1954-ben „ 670 ff Szerda, 1954. december 1. DISZ vezetőségi ülés a Táncsics-gimnáziumban Jelentős esemény volt oskolánk­­ életében az I. negyedévi eredmény kihirdetése. De jelentős volt­ az a nap is, amikor az iskola DISZ-vezető­­sége értékelte az eredményeket. Me­cseki László, az iskola DISZ-titkára részletesen ismertette az egész is­kola és külön minden osztály tanul­mányi és fegyelmi helyzetét. Be­szélt­­ arról, hogy a II/c. osztály azért ért el jó eredményt, mert mindenki lelkiismeretesen tanult és minden­ben segített az osztály DISZ-szerve­­zetének a vezetősége. Beszélt arról, hogy a III/b-ben nem kielégítő fegyelem; ez meglátszik különösen az a orosz nyelv átlagánál. Beszélt arról, hogy a IV/a. osztály, az »örök nyug­talanság« osztálya kezd megkomo­­lyodni, belátja, hogy az érettségire komolyan fel kell­­ készülni. A­­ titkári beszámoló képet adott az egész iskola tanulóifjúságának és a DISZ m­unkájáról. Külön foglalkozott Mecseki László az iskola két kiemelkedő osztályá­val. Az iskola legjobb osztálya az I/c. leggyengébb a II/b. Megkérdeztük Gaál Ferencet, az I/c. osztály titkárát, hogyan érték el ezt a jó eredményt? Ő elmondta: jól dolgozott az osztály DISZ-szerveze­­te, de komolyan dolgozott, becsüle­tesen tanult az osztály minden tag­ja. Az I/c. osztály pontosan betartja a háromnegyed 8-as mozgalmat. Az osztályban a becsengetés előtt ne­gyedórával mindenki a helyién ül és mégegyszer átismétli az aznapi lec­két. Óraközi szünetekben láthatunk magános vagy csoportokba tömörült diákokat, könyv, füzet fölé hajolva,­­ezek az I/c-sek. A DISZ irányításá­val­ a tanulók jó otthoni­­ napirendet állítottak össze, ami biztosítja rendszeres munkát. Ezt­­ a napiren­­­det ellenőrizni fogja továbbra is vezetőség, de az osztályfőnök, elv­a társ is. A DISZ-vezetőség jó agitá­­ciós munkáját bizonyítja a mulasz­tások kis száma is. Az I/c. büszkeségei közé tarto­zik Klug Gyula és Tormási Já­nos kitűnő tanuló. Sajnos, a 11/b-ről nem beszélhe­tünk ilyen elismerő szavakkal. Ez az osztály egyik fő problémá­ja az iskolának, de a DISZ-nek is. Nagy Il­lcs tanuló a következőket mond­ta: “ Nem tettünk meg mindent a tanulás terén, nem készültünk rend­­szeresen az órákra, nem vontuk fe­lelősségre a fegyelmezetlen, hanyag tanulókat. Ez az egyik oka a gyen­ge tanulmányi eredménynek. A ha­nyatlás másik oka a sok iskolán kí­­vüli elfoglaltság és a gyakori átlát­szó ürüggyel történő jelentés. Egyik tanuló a következő kijelentést tet­te: »Nem tudom, hogyan készülök fel holnapra, annyi a munkám, hogy nem érek rá tanulni«. Hát lehet egy diáknak a tanulásnál fontosabb dolga? Nem. Sok tanuló különböző kifogással je­lenti, hogy nem­ tudott készülni. A tanár elvtárs — megbízva a tanuló becsületességében — elfogadja a je­lentést. Természetesen az illető nem pótolja az elmulasztott anyagot és gyengén szerepel­­ az ismétlések so­rán. Ezekből születnek aztán olyan »eredmények«, mint Mezei László és Kiss Gyula rovój­a és a többi intő. Megkérdeztük, hogy tett-e valamit az osztály DISZ-vezetősége a mun­ka megjavítása érdekében. — Igen — volt a válasz. Az osztály veze­tősége határozatot hozott, hogy csök­kenteni fogják a hiányzások számát és csökkentik, ha kell, az igazgató­ságon keresztül, az iskolán kívüli munkát, alaposan megvizsgálják, hogy jelenthet-e és milyen indokok­kal jelenthet egy tanuló a tanár elv« társaiknak. Egy héttel a konferencia után mu­tatkozott is már javulás a H/b-ben. Reméljük, ez tovább fokozódik. A gyűlés jó előkészítéséért dicsé­ret illeti Mecseki László titkárt. Büszkeséggel és jóleső érzéssel hall­gattuk Szekeres elvtársnak, a Me­gyei DISZ Bizottság képviselőjének szavait: »Elvtársak! Ha minden problémát ilyen ko­molyan fogtok fel, ha minden kérdést ilyen lelkiismeretesen próbáltok megoldani, beváltjátok a hozzátok fűzött reményeket és nagyon jó DISZ-élet alakul ki a Táncsics-gimnáziumiban­.­­Mi azon leszünk, hogy m­éltók le­gyünk az iskola DISZ-tagsága, Városi és Megyei DISZ Bizottság éli a ismerésére. Ihász Tibor Táncsács-gimnázium, IV/a. in. AZ ÚJ SZAKASZ politikájának Utján Kapospula határában a fölsza­badulás előtt nem volt nagybirtok. A jelenlegi 1186 kh földterület átla­gosan 15 holdas darabokra tagozó­dik, így volt ez 1945 előtt is. Föld­osztás tehát itt nem volt. A göllei alsóhetényi papi­­ birtokból kapott néhány pulai földigénylő összesen 86 holdat. Tavalyig nyilvántartottak összesen 13 kulákot, akiknek többségét csu­pán a kataszteri tiszta jövedelem alapján lehetett kulákká miinősíteni. A tévesen kulákká minősített, be­csületes középparasztok ismét azok lettek,­­amik tulajdonképpen mindig is voltak: középpa­r­asz­tok. A júniusi politika itt nyújtott először orvos­lást néhány, oktalanul megbántott, derék középparaszt sérelmeire. Ezeknél a régen is birtokos pa­rasztoknál különösebb látnivaló nin­csen, gondolná az ember, pedig hát nem így van. Inkább érdekelt ben­nünket egy olyan embernek a sorsa, aki csak 1945 óta lett a maga gaz­dája. Ellátogattunk hát Szakács József Rákóczi­ utca 70. szám al­atti lakos­hoz. A férfi kint volt a mezőn ten­geri­ szárat hordani haza. Feleségét, anyósát és egy 11 év körüli leánykát találtam otthon. A­­ két asszony házi­munkában serénykedett, a leányka — aki akkor jött meg a dombóvári iskolából — ebédelt. Szakácsnő nem kis büszkeséggel meséli­­ el, milyen sokra mentek a felszabadulás ót­a. — Mi bizony a felszabaduláskor lettünk emberek — mondja komoly szóval. — 8 hold­­ földet kaptunk, azon dolgozunk. — Mi az eredmény? Két ló,­­két törzskönyvezett tehén, két növendékbika, három hízódisznó (egy beadásra, kettő levágásra), az­tán néhány birka, és baromfi. De ez még nem minden. Az udvaron tégla­rakások, gerendák hevernek. Meg­tudjuk, hogy a lakóházat bővítik ki egy nyárikonyhával. Mit hozott a fe­lszabadulás a régi gazdáknak? Csak néhány adatot sorolunk fel. Ma van 120 darab törzskönyvezett tehén a faluban, a felszabadulás előtt nem volt­­ egy sem. A fedési át­lag azelőtt 4,5 liter volt, ma 11,8 liter. 1945 előtt volt a­­ községben 6 tenyészbika, ma 57 darab van. Az állatállomány magasan 1938 szintje felett mozog. 145 ló, 450 sertés és 500 juh van a gazdáik birtokában. Igaz, hogy olyan gazdák mutatják a­­ó példát a többieknek, mint az ál­lattenyésztésiben kiváló Retek Jó­zsef, Barkóczi Nándor, Bajnóczi Fe­renc és Baranyó Ferenc. A szőlő- és gyümölcstermelők példaképei Rónai Bálint, Barkóczi Nándor, Balla Er­nő és Gy­urkó Vikt­or. A gabonater­melőket Gyurkó Jenő serkenti a minőségileg is, mennyiségileg is jobb és több gabona termelésére a maga által kitermelt, híres ágasbúzájával. 1951-ben 4 haladó gazda állami se­gítséggel összesen 220 köbméternyi befogadóképességű silót épített. De nemcsak a pulai parasztok let­tek igazán a maguk gazdái a fel­szabadulás után, a maga gazdája lett az elmúlt 10 év során a község is. Kapospula a tanácsok megalaku­lásáig az attalai körjegyzőséghez tartozott. Ma mint független testü­let intézi a saját sorsát. Megtanul­tak önállóan és jó gazdálkodni. Az új élet útján való bátor meg­induláshoz a kommunista párt meg­alakulása adta meg a lendítő erőt. A párt lett a hajtómotorja a község egyre izmosodó életének, így szü­lettek meg a 10 esztendő alkotásai. Hogy mennyire jól látták a pu­laiak, hogy a szabadság útját a kul­túra világítja meg, annak egyik bi­zonysága az,­­hogy a volt községi kocsmát mindjárt a felszabadulás után kultúrotthonná alakították át, amelyben később helyet kapott DISZ-szervezet,­ a szépen látogatott a könyvtár és ott fog hajlékot kapni az alakulóban lévő gazd­af­ör is. A felszabadulásig nem volt a faluban telefon, sem posta, most van mind a kettő. hí A másik bizonysága a helyes tá­jékozódásnak az alábbi kimutatás. Középiskolai tanuló 1945 előtt nem volt egy sem, holott Dombóvár több­féle középiskolájával a szomszédban volt. A felszabadulás után 7 tanuló iratkozott középiskolába. Főiskolai és egyetemi hallgató 1945 előtt nem volt egy sem, most öten tanulnak főiskolán és egyetemen. Az 1950-ben 120 kötettel működő községi könyv­tár ma 530 kötettel rendelkezik. , ITT AZ ÚT FELFELÉ VEZET! A művelődés lámpásával­­ bevilágí­tott szabadság útja, s ennek leg­frissebb szakasza, a júniusi út, elve­zette a pulaiakat a gazdasági jólét forrásához is. Azonkívül, hogy több és szebb a jószág, mint valaha is volt, az élet minden területén az egyéni jólét kézzelfogható jeleivel találkozhatunk. Kerékpár volt a köz­ségben 1950-ben 37 darab, ma 120 darab van. Motorkerékpár 1950-ben egy sem volt, ma 8 darab van. Rá­dió 1950-ben 35 darab volt, ma 73 darab van. De ez mind csak az új útszakasz kezdete. Az út felfelé vezet! Érzik és tudják a pulaiak, hogy a felfelé, a még boldogítóbb eredmények felé emelkedő úton a Hazafias Népfront lesz a felhúzó erő. Akadnak ugyan még egyesek, akik kétségeskedve ta­pogatják ezt az új motort, de azért rábízzák magukat. A tanácstagok je­­léis­ét alaposan megtárgyalták, s hogy nem közömbös számukra a­­ népfront-politika, azt bizonyítja, hogy a most lezajlott tanácsvál­asztá­­so­n már d. e. fél 11-re az egész falu leszavazott. Az új útszakaszon elindult a ha­ladás kocsija, a Hazafias Népfront kocsija. Nézzük csak, mit csomagol­tak az »Akcióprogra­mm« feliratú zsákokba? A tanácsház előtti teret gyermekjátszótér számára parkosí­tani és fásítani fogják. Az állomás felé vezető utcát járdával, villany­ világítással látják el és a járdasze­gélyt fákkal ültetik be. Az összes járdáikat kijavítják. A legelőn 20 holdnyi területet erdősítenek. A ha­tárban idén már 160 darab fát ül­tettek el, s további 3400 darab fa vár elültetésre, mihelyt, a megren­delt facsemeték megérkeznek. Egy­millió forintos beruházással halasta­vat építenek. Mezőgazdasági és ál­lattenyésztési szakkört szerveznek a kultúrotthon keretében. Jövőre pedig téli mezőgazdasági szaktanfolyamot kívánnak szervezni. Reális, kivihető a Hazafias Népfront első, három­éves akcióprogrammja. Vannak azonban még elintézetlen problémák. A Hazafias Népfront-bizottság te­kintse becsületbeli ügyének­, hogy Kapospula, mint a megye elsőnek felszabadult községe, s a felszabadu­lás tényével oly sokat kapott hely­­sége, hálából is, de, tisztesség okából is a nép államának járó tartozását mielőbb lerója. Logikusan követke­zik ez abból a lépésből, amelyet a történelem folyamán annyit szenve­dett kapospulai nép 1944 december 1-én megtett, amikor a nyomorúság, a h­alál, a pusztulás útjáról arra az Útra lépett, amely a­­ szabadság, gazdagság és a boldogabb emberi­­ élet örök birtoklásához vezet! Szabó Gyula.

Next