Somogyi Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-28 / 23. szám
Péntek, 1955. január 28. SOMOGYI NÉPLAP A nagyberényi községi tanács elkészítette községpolitikai tervét A terv elkészítése a dolgozó parasztok javaslatára épült fel építését tervezik, szintén társadalmi munkával, minden egyes pontja a község fel- s ennek a szervezése máris megvesztését, szépítését, gyarapításai kezdődött. Minden háztulajdonos tükrözi. Nézzük meg közelebbről : aját háza előtt elvégzi ezt a mit is tartalmaz a községpolitikai munkát. Ahol a járda szélesítése tervük. A tervben főképp olyan szükséges, ott a gazdák telkeikjellegű feladatok kerültek, olyan hol. ház előtti kiskertjeikből bővítgényeknek a kielégítését tártáljuk ki. A járdák építésével egymázza, amelyek ezeideig Nagybejidejűleg facsemetéket is ültetnek, tény községben nem történtek szegélyezésként, hogy minél csinomeg, amelyeknek a dolgozó pa jrabb legyen községük. De ezen kasztok mindennapi munkájukban a nagy hiányát érzik. A községpolitikai terv helyre akarja hozni mindazokat a hibákat és mulasztásokat, amelyeket a községi tanács vezetői az elmúlt években elkövettek. .A községfejlesztési terv fő célkitűzései közé tartozik a mezőgazdaság fejlesztése, állattenyésztésük fellendítése, a helyi ipar, kereskedelem bővítése és fejlesztése. A kulturális igények kielégítéséről sem feledkeztek el a tervezők. Hisz erre is igen gondos nagy tezőszobával és egy könyvtárhelyiséggel. A könyvtárszoba egyben alkalmas lesz olvasóteremnek is, s ezzel a kultúrház, kultúrotthon a dolgozó parasztok második otthonává válik. Az építkezéssel egyidejűleg berendezést is vásárolnak. Ezt a község többletbevételéből kívánják fedezni. A Minisztertanács lehetővé teszi, hogy a határozat a községek kívül 25 ezer facsemetét ültet területén lévő különböző apróbbnak el a községi erdőn és legelőn j nagyobb üzemágak a községi tanácsok kezelésébe kerüljenek. Ezt figyelembe véve a nagyberényi dolgozó parasztok bevették községpolitikai tervükbe, hogy a faluban lévő szeszfőzdét átveszik és üzembe helyezik. Ezenkívül sok egyéb dologgal foglalkozik még a községpolitikai terv. Számos olyan is. Három híd építését is megvalósítják az idén. Erre igen nagy szükség van, mivel ezeken a forgalmas hidakon az átkelés az utóbbi időkben szinte életveszélyessé vált. Ehhez a Megyei Tanács város- és községgazdálkodási osztályának segítségét is kérik. A köz dolgot vet fel, ami mind-mind a ség belterületén három nehezen a község dolgozóinak fejlődését, járható útszakaszt munkával újjáépítenek.társadalmi: A község egyik részét résznek nevezik. Ez kissé új falusi esik a falu központjától. Itt távolegy szükség van a falvakban. Ma már fiókboltot létesítenek, hogy az szinte elképzelhetetlen az, hogy egy faluban ne legyen kultúrház, könyvtár és egyéb művelődést,szórakozást szolgáló eszköz. Egyes pontok után olvashatjuk mindjárt azt is, hogy milyen módon akarják megvalósítani terveiket. Vegyük talán sorjába. A község új napközi otthonos óvodát kíván építeni az 1955-ös évben. Ehhez az anyagot a tanácsházánál lévő rossz, használatlan, düledező épületből és a földművesszövetkezet egyik, ugyancsak lebontásra való épületéből biztosítják. Az építéshez többezer forint értékű társadalmi munkát ad a község dolgozó parasztsága. A társadalmi munkából nem fedezhető kiadásokat a költségvetés, adóprémium, államkölcsön-jegyzések 50 százaléka stb. útján biztosítják. Nagyberényben eléggé szülő utcák vannak, és esőzések idején szinte sártenger van. A terv ennek a megszüntetéséről is gondoskodik. Az idén két kilométer járda ezen részén lakókat is zavartalanul el tudják látni iparcikkekkel. Ezt már meg is beszélték a földművesszövetkezet vezetőivel. Az állattenyésztés különösképpen a sertéstenyésztés, malacnevelés, fellendítésére a terv foglalkozik azzal, hogy a leszállított tej j savója visszamaradjon a község . Vállalták nek, hogy ezt fel tudják használni malacnevelésre. Kulturális kérdésekkel is foglalkoznak. Tervbe vették kórházuk kibővítését egy különéletszínvonaluk emelését szolgálja. Egyes ügyeket, mint pl. a villamosítás, a bekötőút megépítése, orvosi rendelő létesítése, még mielőtt végérvényesen elhatároznák, megbeszélik az illetékes felsőbb szervekkel. És azok hozzájárulásával intézkednek megvalósításukról. A községpolitikai terv megvalósításáért a községi tanács a tanácsülésen a község dolgozói előtt vállalt felelősséget. a tanácstagok, hogy példamutatásukkal és jó felvilágosító munkájukkal harcolnak azért, hogy községpolitikai tervük minden egyes pontja valóra váljon. KAPOSVÁR DOLGOZÓI IS MEGEMLÉKEZNEK CSOKONAI HALÁLÁNAK ÉVFORDULÓJÁRÓL Csokonai Vitéz Mihály halálat ; Színház tagjai bemutatják a költőnak 150. évfordulója alkalmából a TTIT, a Megyei Tanács és a Városi Tanács vb február 7-én emlékünnepséget rendez a Kaposvári Városi Színházban. Emlékbeszédet Boros Dezső, a Táncsics gimnázium tanára mond. Az ünnepség keretében a Pécsi Nemzeti gyobb szükség vagyon reá. A költő megmozdult, hogy vála írást j ámuló Mihály keze közé nyomja az szóljon, de az alispán egy nagy füstfelleg után folytatta: — Tudom, öcsém, azt akarná contradicálni, eddig még nincs meg a látszatja a nagy megbecsülésnek, mert a poétánál a szükség vagyon látogatóban lépten-nyomon. Ne feledje azonban: a magyar literátorok egy jövendő aratásnak a magvetői. A magyar poétának, akármilyen lyukas csizmában rója is a kálváriás utat, úgy kell sáfárkodnia a rábízott tálentumokkal, hogy kalászba szökjék ez elvetett mag. Ha ő maga meg sem éri az aratást, annál jobban izmosodik a jövendő. Dehát: »Ducunt volentem fata, volentem trahunt« — mondja Seneca ... jLfIHALYUNK fakó arca neki* pirult, hiszen az ő titkos gondolatának a lakatját nyitogatja az alispán, mégis bátortalanul megkockáztatja: — Tekintetes alispán úr, ha mindenki ilyen nóblisan gondolkoznék a kies hazában a mi lenézett mesterségünkről, nem jutnánk évszámra az országútjára. Könnyű Kisfaludy uramnak meg Berzsenyi uramnak: számtalan jószáguk, majorátusok vagyon a hátuk megett, de adott e nékem a haza, vagy a szűkebb pátriám egy darab száraz kenyeret is? Ami akadt, azt is elverék. Pedig ármális emberek ivadéka volnék, így kell kujtorognom évek számra egyik uraságtól a másikig. Ha tekintetességek meg nem szánnak, ki tudja, nem kerülök-e az ebek harmincadjára. Még a füle is nekipirult, sírás fojtogatta, a melle zihált. Az alispán végtére is megsajnálta. Helyére tette a pipát a többi harminc-negyven közé, a széles diófaasztalról a sok poros írás közül felvett egy ménkű pecsétes levelet, aztán a poéta elé állott: — Hát ahhoz mit szólana, Mihály öcsém, ha most az egyszer a hon, vagy legalább is egyik traktusa megemberelné magát, osztán így szólana: »Itt a falat kenyér, még egy kis zsírozó is . akad. rája« — azzal az — Olvassa, amire! A költő kiváncsi arccal fogta, nagy ámulással olvasta a szép latin mondatokat, alig hitt a szemének. Az alispán szeme szögletében megjelent újra a bújkáló mosoly: — Na ugye, hogy Ábelek is élnek Somogy vármegyében, nemcsak Káinok? A könny mégis csak odaszökött a lángragyúlt arcra. — Tekintetes uram, ekkora szívjóságot nem érdemelek. Nem is tudom szavakba önteni, mit érezek. — Sose hálálkodjék, nem az én érdemem — hárítja el a vicispán — főpatrónusunk gráciája méltányolta kegyelmed munkásságát. Én csak szerény kurátori voksomat adom hozzája. A költő szólam akart, de hang nem jött ki a torkán, csak a tágra nyílt szeme beszélt, helyette. Most újra az édesbús érzés szorongatta szívét. "TEREMTÖM, ha ez csak két hónappal hamarább érkezik! Oh Lilla! hiába, Fortuna asszony is csak félszemmel kacsint a szegény poétára. Most könnyező tekintetét a meszelt falra fordította, hogy ne lássa a vicispán az ő nagy meghatódottságát. A falról, réteges por közül, az ősök képei tekintgettek reá, mintegy csodálkozva vedlett ruháján, fakó csizmáján. Ekkor mégis észbekapott, s éppen valami nagyon szép és méltó válaszon törte a fejét, hogy a vicispán nemzetségét ékes ovációval, éltesse, nem feledve ki a csurgói fundátort sem, amikor nagyasszony nyitotta ki éppen a pánatos ajtót. Mosolygós, selyemfőkötős arcán még mindig ott bujkált lánykori szépség. Látszik, rajta, hogy a a jóhírről már eleve értesült. — Gyere, gyere, lelkem. Esztikém, köszöntsd a professzor fiadat — nevet rá szemközt az alispán élete párjára — valami szép rigmust, add vissza az Eszter-napi kölcsönt. A nagyasszony mind a két kezét nyújtotta a zavarban tapogó poétának: — Édes Mihály fiam, az úristen Pártunk III. kongresszusának határozatai hosszú időre megszabták azokat a feladatokat, amelyek végrehajtása nyomán népünk életszínvonala egyre magasabbra emelkedik. E feladatok megvalósításában igen nagy szerepe van a pártalapszervezeteknek, az alapszervezetekben dolgozó listáknak. Nem közömbös kommudolog tehát, hogy a járási pártbizottságok hogyan irányítják, segítik az alapszervezeteket. A siófoki járásban a községek alapszervezeteinek munkáját három instruktor segíti, s ugyanakkor az instruktorok segítséget adnak nemcsak a pártszervezeteknek, de a községi tanácsoknak, termelőszövetkezeteknek is. A járási pártbizottság az instruktorokkal való rendszeres foglalkozással elérte, hogy azok a területen eredményes munkát végeznek. A pártbizottság a három instruktort, hetenként egyszer beszámoltatja, meghallgatja az instruktorok észrevételeit, tanácsait s ezután titkárokkal történő közös megbeszélés alapján a beszámoltatást vezető titkár megszabja a következő hét feladatait az instruktorok munkájában. A járás instruktorai között tájegységenként osztották fel a területet, s így egy-egy instruktorhoz 7—7 község, s a községben lévő alapszervezetek tartoznak. Az alapszervezetek segítése — ez legfontosabb feladata az instruktoroknak, e feladatnak siófoki járásban igyekeznek eleget a tenni. Ha megvizsgáljuk Dudás János instruktor elvtárs munkáját, aki rendszeresen foglalkozik az alapszervezetekkel, de a páradjon magának sok szerencsét szép új stádiumhoz. Szívből örvendeek a szerencséjén. Zsófika lányasszony is a köszöntőhöz pajzánkodott: — Nahát, ha tudom, nem kergetődzöm ilyen komoly, tudós professzor bácsival. Aztán sok szekundát ne osztogasson figyelmed a szegény diákoknak, atyámfiai is vágynak közöttük, Berci öcsém is. Poétánk zavarában azt sem tudta, melyiküknek köszönjön, csak könnyben úszó szemmel borult a nagyasszony kezére, s úgy csókolta meg fiát nagy tisztelettel: — Tekintetes nagyasszony, hogyan háláljam sok nagy jóságuk. — Semmi hála, édes fiam, arról szó se essék, de ha már mindenáron nagylelkű óhajt lenni egy öregedő asszonyhoz, olvassa el azt a szép poémát, amiről ez a kis makrancos Kati kotyogott az imént a konyhában. A költő titokban letörölte könnvét, megigazította rojtos kravátliját, le nem tagadható professzori pózt erőltetett magára, de ami oly jól illet most a pillanathoz, és rám kezdte fátyolos hangján. Szállt a vers a nagy egyedüllétről, a mélybús poéta-sorsról. Szálltak a szép gondolatok, megfogva a hallgatókat. A poéta egyre hevültebben folytatta, de a szomorú, méla hang oly találóan festette alá a Jungulatot: >■>... Áldott magánosság! öledbe i ejtem Ottan utolsó könnyemet, Végetlen álmaidba’ elfelejtem Világi szenvedésemet«. A TÁRSASÁG igézve hallgatott, de a költő már akkor nem volt velük. Gondolatban berepülte egész jövendőjét, s már érezte, tudta, hogy mindig egyedül lesz, mint antik római elődje sok száz évekkel előtte, ott a Pontus Euxinus partján, a kicsiny Tomiban ... Hamarosan megvitatta a pártvezetőségi ülés — Dudás elvtárs javaslatára, — hogy mi az oka a község lemaradásának. Az instruktor a kommunisták példamutatását hiányolta itt is. A versennyel, a község elmaradásával foglalkoztak a taggyűlésen, majd egy pártnapon is, amelyen a pártonkívüli dolgozók is részt vettek. Itt a falu dolgozói megígérték, hogy visszaszerzik községük jóhírét, becsületét. Az eredmény nem is maradt el. A község hamarosan az elsők közé került, s rövid idő alatt már az első helyet is megszerezte s azt mindvégig, a verseny befejeztéig tartotta. Dudás János elvtárs instruktori munkája, Teleki példája bizonyítja, hogy község milyen sokat jelent a jó instruktori munka a falun. De megmutatkozik ennek ellenkezője is: amióta Dudás elvtársat más területre helyezték és Teleki községet most instruktor nem segíti, azóta lanyhulás mutatkozik a községi pártszervezet munkájában. A vezetőségi üléseket ismét rendszertelenül hívják össze, versenyben a község ismét lefelé a csúszik. A járási pártbizottság rövidesen új instruktort küld Teleki községbe és a környékbeli falvakba, aki majd Dudás elvtárshoz hasonlóan segít a községi pártszervezetnek, de nagyobb önállóságra neveli kommunistákat, hogy azok később a már segítség nélkül is jó munkát végezhessenek. Az instruktor munkájának jelentősége községeink életében ZITÁS ZSÓFIA nem dolgozott, a taggyűlések, vezetőségi ülések rendszerint elmaradtak, s a községek közötti versenyben Teleki az utolsók között kullogott. Ekkor került oda Dudás elvtárs, akinek munkája nyomán rövid idő alatt megváltozott nemcsak a pártszervezet, de a község élete is. Dudás elvtárs, amikor látta, hogy a községi pártszervezet milyen rosszul dolgozik, s mennyire elmaradt a község a versenyben — hosszabb ideig Telekiben tartózkodott, s azután is igen gyakran látogatta. A pártszervezet titkárával, Ángyán elvtárssal, s a vezetőség tagjaival: Kenyeres elvtárssal és Szekér sokat beszélgetett. E elvtársnővel beszélgetések során főképp arról esett szó, hogy milyen szégyen az utolsók között kullogni a versenyben, amikor minden adottsága megvan a községnek, hogy az elsők között legyen. Aztán arról beszélt instruktor, hogy milyen módszeerekkel lehet változtatni ezen az állapoton. Esténkint felkereste a pártonkívüli dolgozókat, s azokkal is elbeszélgetett a kongresszus határozatairól, a versenyről. Amikor a párttagokat látogatta meg Dudás elvtárs, arról beszélt nekik, hogy elsősorban ők járjanak élen, hiszen a kommunisták példamutatása a legfontosabb a versenyben. Hamarosan döntő állt be a község és az változás alapszervezet életében, munkájában. A vezetőségi üléseket most már rendszeresen megtartották, s ezeken minden, a községet, a versenyt érintő problémát megvitattak. Ezeken az instruktor is résztvett. A taggyűlések sem maradtak .Özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak“ című vígjátékát. Közreműködik a Somogymegyei Népi Együttes, a zeneiskola kórusa Csokonai-dalokkal kamaraés az MSZT népi tánccsoportja egykori táncokkal, tonkívüli dolgozókkal is, törődik ael, hiszen azokat a kommunistafalu ügyes-bajos dolgaival — Iátékát, akik távolmaradtak a taghatjuk, hogy milyen sokat jelent a gyűlésről. Dudás elvtárs felkeresa pártmunkában a jó instruktort, te, s megmagyarázza nekik, hogy munka, mire kötelezi a szervezeti szabály, Teleki községet említhetjük 123 *• őket. Azután minden párttag is példaként, amellyel egy félévvel megjelent a taggyűlésen. Ezelőtt a pártbizottság is keveset törődött. A községi pártszervezet t 0 © © GGGGOG © OGGOOO © OOOG © © O © © OGGOGG © © GOOGOGGGOGOGOOOO<*^QOO3OeOGQ © © © OOOOOG © GGGOOGG © G © G © OGGOOOOOOOGG © OO — Legalább is Csurgóig, tekintetes uram, én onnan egy kis pihenő után messzibb kanyarodnám. Az alispán csak úgy félszemével hunyorgott a nekipiruló költőre, másik az öblös pipán maradt, amint a a hüvelykujjával nyomkodta. — Aztán messzi-e a messzi, Mihály öcsém? A poéta nyelt egyet, de állta a faggatást. Kis csöndesség után csak kibökte: — Most az egyszer Itáliába, domine spektábilis. A vicispán úgy tett, mintha meg sem lepődnék. Szokva volt Mihály öcsénk excessusaihoz. — Valde bene, amire, poétának hazája széles e világ — kezdte kényelmes tempóval. — Sándor is ott pallérozódott, Kisfaludy Bessenyei is meg-meglakta Bécset. De aztán akad-e útravaló, sallárium? Ne feledje: »Deficiente pecu — deficit omnia«.. A poétát kissé kényelmetlenül érte a kérdés. — Küldtek utánam, Révkomáromból, a tipográfus. — Horváth Ádám tekintetes úr is Bajomból, úgy bocsájtott útnak... — Itt megakadt, de az alispán mosolyogva kisegítette: — A mi pátriánk is csak megtoldani, ebben nem van a hiány, amire. A költő szabadkozott: — Tekintetes uram, már így is visszaéltem nagy jóságukkal, mahónap esztendeje, hogy eszem a kenyerüket. Soha nem róhatom le hálám jóságul iránt... — Hát aztán — vette közbe az alispán — panaszolta valaki csak egy szóval is? Észrevette, vagy egyszer is, hogy felesleges perszóna, vagy kitoló kását főzettünk Marissal? A feleségem meg úgy dédelgeti, mint a saját fiát, pláne az Eszternapi köszöntő óta. Úgy megríkatta a szép rigmusokkal, mint ahogy engem is megindított evvel az új poémával. Itt a kezébe vette a verset, s nagy szeretettel futotta át mégegyszer. —■ Amice, aki így tud énekelni országának egy kis eldugott falujáról is, annak itthon a helye, mert itt n a Siófoki Járási Párt-végrehajtó bizottság.