Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-01 / 50. szám

I I­ Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának, az Orszáülés és az Ország­űlés Külügyi Bizottságának A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, az Országgyűlés Elnök­sége és az Országgyűlés Külügyi Bizottsága hétfőn délelőtt Dobi István elnökletével ülést tartott, amelyen megvitatta a Szovjetunió legfelső Tanácsának február 9-i felhívását a világ népeihez és parlamentjeihez. Az Országgyűlés Külügyi Bizottsága a felhívással­ kapcsolatban ha­tározati javaslatot terjesztett az Elnöki Tanács elé, amelyet az Elnöki Tanács és az Országgyűlés Elnöksége részleteiben megtárgyalt. A vita során fel­szólan­­ta­k: Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, An­dics Erzsébet, Nán­ásd László és Barcs Sándor, az Elnöki Tanács tagjai, továbbá Horváth Márton, a Külügyi Bizottság tagja. Az Elnöki Tanács a határozati javaslatot elfogadta. A határozat szö­vege a következő: A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és az Országgyűlés Elnök­sége őszinte örömmel üdvözli a Szov­jetunió Legfelső Tanácsának a világ népeihez és parlamentjeihez intézett felhívását, amely újabb nagyfontos­ságú lépést jelent a nemzetközi fe­szültség enyhítése, a béke megóvása és megszilárdítása érdekében. Különösen nagy jelentősége van a Szovjetunió Legfelső Tanácsa kez­deményezésének a jelenlegi nemzet­közi helyzetben, amikor bizonyos imperialista körök az Egyesült Ál­lamok kormányával az élen arra tö­rekednek, hogy Európában, Ázsiában és a világ más részein a már létre­hozott agresszív tömböket megerő­sítsék és újakat szervezzenek, me­lyek jelentős mértékben növelik a nemzetközi feszültséget. Az új háború kirobbantása érde­kében a háborús uszítók minden erő­vel fokozzák a fegyverkezési hajszát és a katonai támaszpontok kiépítését a világ minden részén. Fokozzák rá­galomhadjáratukat a békeszerető né­pek és kormányaik ellen, annak el­lenére, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete elítélte a háborús pro­pagandát. Atomháborút készítenek elő, amely mérhetetlen szenvedést okozna a népeknek, bár nem kétsé­ges, hogy egy ilyen új háború az imperialista agresszorok végső meg­semmisülését vonná maga után. A magyar népet mély felháboro­dással tölti el a nyugati hatalmaknak az a törekvése, hogy néhány állam részvételével létrehozzák a Nyugat­európai Uniónak nevezett zárt kato­nai tömböt és annak keretében újra feltámasszák az európai népek biz­tonságát veszélyeztető német milita­­rizmust, amely az utolsó évtizedek során kétszer sodorta igazságtalan, nemzeti létünket fenyegető háború­ba hazánkat. A revansvágyó német militarista körök Ausztria bekebele­zésére törekszenek, új Anschluss-t készítenek elő, melynek megvalósu­lása esetén az újjáéledő német im­perializmus támadó hadserege is­mét megjelenne a magyar határo­kon, közvetlenül fenyegetve a ma­gyar nép békéjét és függetlenségét. A magyar nép szilárd meggyőző­dése, hogy minden eszközzel meg kell akadályozni ezeknek az agres­­­szív terveknek a végrehajtását. Ezért a Magyar Népköztársaság kormá­nya minden intézkedést megtett és a jövőben is megtesz a moszkvai ér­tekezlet határozatainak megfelelően a német mai tur­izmus újjáélesztésé­nek meghiúsítására. A Magyar Népköztársaság népe békéjének és biztonságának megőr­zése érdekében őszintén helyesel és támogat minden olyan kezdeménye­zést, amely a nemzetközi feszültség enyhítésére, a vitás nemzetközi kér­dések tárgyalások útján való megol­dására, a béke megszilárdítására irá­nyul, és ennek érdekében a maga részéről teljes erejével elő kívánja segíteni az európai kollektív bizton­ságnak, az általános leszerelésnek, az atom- és más tömegpusztító fegy­verek eltiltásának megvalósítását." A magyar nép nagy nyomatékkal juttatta mindezt kifejezésre most befejeződött IV. békekongresszusán is. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és az Országgyűlés El­nökségének meggyőződése szerint a világ békéjének megőrzése céljából valamennyi ország népének ma in­kább, mint valaha, meg kell sokszo­roznia erőfeszítéseit, hogy a külön­böző nagy és kis államok közötti kapcsolatokat a népek baráti együtt­működésének elvére alapozzák. Mindennek elengedhetetlen követel­ménye egymás területi sérthetetlen­ségének és szuverenításának kölcsö­nös tiszteletben tartása, a meg nem támadás, az egymás belü­gyeibe való be nem avatkozás, az egyenlőség és kölcsönös előnyök, valamint a békés egymás mellett élés elvének alkal­mazása. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és az Országgyűlés Elnök­sége magáévá teszi és melegen üd­vözli a Szovjetunió Legfelső Taná­csának javaslatát, hogy valamennyi ország parlamentje vállalja a béke megőrzésének és megszilárdításának felelősségét, tegye lehetővé a parla­mentek közötti közvetlen kapcsola­tok megteremtését, a parlamenti küldöttségek cseréjét, a népek közöt­ti baráti kapcsolatok és együttműkö­dés fejlesztése, a béke megszilárdí­tása érdekében. A Magyar Népköz­­társaság Elnöki Tanácsa és az Or­szággyűlés Elnöksége a magyar nép békéjének és függetlenségének biz­tosítását következetesen szem előtt tartva, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa javaslatainak­­ szellemében mindent meg fog tenni, hogy szoro­­­sabbá tegye és kiszélesítse kapcso­latait más népek törvényhozó testü­leteivel és ezzel tevékenyen hozzá­járuljon a tartós béke biztosításá­hoz. Francia lapok a külpolitikai helyzetről Párizs (MTI). Nem csillapodott az az izgalom, amelyet Adenauer kan­cellárnak a Bundestagban tett kije­lentései keltettek párizsi politikai körökben. E kijelentések szerint — mint ismeretes — a Saar-vidékre vonatkozó francia—német megegye­zés nem végleges s London és Wash­ington nem kötelezte magát arra, hogy támogatja ezt a megegyezést a békeszerződésekről folytatandó tár­gyalásokon. A francia sajtó szerint e kijelentések kiélezték a francia— német ellentéteket. A Combat rá­mutat, hogy Adenauer kijelentésé­nek hatása lehet a párizsi szerződé­sek jövőjére, így tehát a francia kormány sorsára is — folytatja a­­ lap —, hiszen Edgar Faure kötele­­­­zettséget vállalt arra, hogy keresztül­­ viszi a végleges becikkelyezést szerződéseknek decemberben elfoga­a­dott szövegével. Az Humanité külpolitikai vezér­cikkében megállapítja: A francia—német megbékélés ér­deke azt követeli, hogy vessék el a párizsi szerződéseket. A párizsi szer­ződések elvetése nélkülözhetetlen a német kérdés békés megoldására irányuló új tárgyalások megindítá­sához, mint ahogyan azt a szocialis­ták a bonni parlamentben hangsú­lyozták. A Bundestag megszavazták a párizsi revansisztái szerződése­ket, mint ahogy már megszavazták az európai védelmi közösségi szer­ződést is. De most Franciaországon van a sor. RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK PEKING (Új Kína) Két amerikai kémet, mi­után kitöltötték börtönbüntetésüket, vasárnap kiutasítottak Kínából. Adele Austin Rickett-et és Malcolm Bersohn-t Kínában folytatott kém­­tevékenységükért annak idején há­rom és félévi börtönre ítélték. MOSZKVA (TASZSZ) Vasárnap este helyi idő szerint 12 órakor a 11­ szovjet köz­társaságban befejeződtek a legfelső­­tanács-választások. Ezután a válasz­tási bizottságok megkezdték a sza­vazatok összeszámlálását. A köztár­sasági fővárosokból Moszkvába ér­kező jelentések szerint a választások mindenütt a választók magasfokú politikai aktivitása jegyében folytak le. Mint a jelentések közük, a vá­lasztók túlnyomó többsége már dél­előtt leadta szavazatát. BEJRUT (TASZSZ) Az Arai al Am című Szíriai lap jelentése szerint a fran­cia gyarmatosítók eleni 1925. évi felkelés résztvevőinek egy­­ csoportja petíciót nyújtott át Aszaf­ miniszter­­elnöknek. A petícióban, amelyet öt­száz személy írt alá, ez áll: "Ezek­ben a súlyos napokban, amikor min­dent elkövetnek, hogy az arab or­szágokat a nyugati agresszív katonai szövetségekhez láncolják, kötelessé­günk kijelenteni: Szíria érdekei nem engedik meg, hogy belépjünk a nyu­gati hatalmak bármiféle szövetségé­be«. SOMOGYI NÉPLAP *NAZIM HI'KMET: kislány Minden ajtón bezörgetek. Kopogtatok szakadatlan, Mégsem állhatok elétek. Aki meghalt, láthatatlan. Meghaltam Hirosimában, El is telt már tíz esztendő, Hétéves kislány maradtam. Halott gyerek nagyra nem nő, Hajam gyulladt meg először, Szemem elsinyledt a lángban, Szétszórtak a szelek engem, Hamu lettem, porrá váltam. Nem kérek tőletek semmit, Nem kívánok édességet, Ölbe sem vágyik a gyermek. Papírként aki elégett. Bezörgetek minden ajtón, írd alá, írd, bácsi, néni, Több gyermeket ne öljenek. Játszani akarunk, élni! Fordította: Benjámin László. * * * Nazim Hikmet gyönyörű versét a IV. békekon­gresszuso­n Mészáros Ági ifjúElsu­ íih-díjas színművésznő mondta el. A német nép fokozott erővel harcol a párizsi szerződések végrehajtása ellen­i erőin (MTI). Aden­­au­er szavazó­­gépezetérnek vasárnap esti határoza­ta — noha nem keltett meglepetést — mindenütt a harc folytatására készteti a béke erőit. Mind egyön­tetűbb az a felismerés, hogy a mun­kásság elszánt tömegalkotója, az ál­talános sztrájk meghirdetése meg­hiúsíthatta volna a bonni parlament nemz­etáruló határozatát és még ma is megakadályozhatja a szerződések végrehajtását.militarista Nyugat-Németország dolgozói már vasárnap este tiszitakoztak Adenauer parlamenti többségének döntése el­len és kijelentették, hogy fokozott erővel küzdenek tovább a szerződések megbuktatásáért párizsi A Német Demokratikus Köztársa­ság üzemeiben hétfőn reggel nép­­­­gyűléseken bélyegezték meg a dol­gozók a bonni parlament népelenes­­ többségének határozatát. r Kedd, 1955. március 1. V.J A JComm­ututa helytállás LEVÉL EGY FUNKCIONÁRIUSHOZ Kedves M. Vendel elvtárs! éi minap akaratlanul is tanúja voltam egy beszélgetésinek, ahol Refiad volt szó, arról, hogy a párt egy újabb feladattal bíz meg, s mint régi, kipróbált­ harct lát, a termelőszöve­tkezetbe küld. ■E beszélgetés alkalmával e­­lhangzotti kijelentéseid, válaszod a járási titkár elvtársinak arra ösztönzött, hogy levelet írjak Neked. Még a párt is ketten ismertelek meg, ott tudtam meg rólad,­­hogy cse­lédember voltál és Te mondtad el azt, hogy a párt tett emberré, a párt faragott belőled kommunistát, a nép ügyeinek harcosát. Az­óta mindig jó híredet hallottam. Olyan elvtársinak­­ ismertek miinde­­nüttt, hogy jól megálltad a helyed, végrehajtod a párt határozatait, így aztán ismét iskolára kül­dtek, elvégezted az öthónapos pártisko­­lát, s utána a járási pártbizottság instruktora tettél. Közel két évig voltál iskolán, a párt tanítt­atott. Egyszóval a párt minde­n lehető­séget megadott, hogy hű harcosa lehess népednek. Ezek után biztosa­n nem cso­dálkozo­m, hogy ott a beszélgetés al­kalmával hallottak után miért írok levelet Neked. Akkor is meg­mondtam véleményem, de Te elszaladtál, nem hallgattál meg. Tu­dom, azóta sokat gondolkod­ál kijelentéseiden. »Nem akarok nyomorogni« — mondtad, amikor a párt arra kért fel a tsz-tagok hívására, hogy menj el az egyik termelőszövetkezetbe elnöknek vagy párttátkéróck. Őrszintén megmondom, szívem ütött a szó: «­nem­ akarok nyoimo­­"­­rogni«. Dehát kedves elvtárs, ki kívánja tőled azt, hogy nyomorogj ? Vagy Neked az a véleményed, hogy a mi termelőszö­vetkezeteinkben nyomorognak a tagok? Akik visszahívnak közibük, ahova a párt is küldeni akart Téged, azokkal együtt cseléd este edtél a múltban. S­­ akik most az új élet, a felfelé emelkedő, boldogabb paraszti élet nem éppen sima útját járják, ezek közé Te nem akarsz visszamenni? Gondolkodj­ál csak,­­ elvtárs! Mire tanított a párt? Kommunista helytállásra, a nép iránti hűségre. Aztán nézzük csak meg azoknak az embereknek az életét, akik most közibük hívnak. Egyáltalán, nem nyomorognak, ezt éppen Ne­­­ked kelll legjobban tudnod. Az Igaz, hogy ma még nem élnek úgy, ahogy Te. Ők még nem tudtak motorkerékpárt, új szobabútort ven­ni, mint Te. Igaz, Te ás, feleséged ás, megdolgoztatok érte. Úgy gondolom, ez a magatartásod nem méltó eddigi harcos múltadhoz. Vagy­­ talán Téged is azok közé lehet sorolni, akik el­kényelmeskedtek, elpuhalttak? Szeretném hangsúlyozni Neked, nem azért írta­m ezt a tevetet,­­ mert vonakodsz visszamenni a tsz-be, másnál is előfordul ez. Erre nem is kötelez Téged senki­. De az már mégsem járja,­­hogy úgy vá­laszolj a pártnak, úgy »érvelj«, mert ahogy azt Te tetted. Ezt nem vártam Tőled, más embernek ismertelek. A­rra kértek, gondolkodj e­k velemen, s vonj le következtetést­­** azokból, amiket mondtál?. Remélem, hogy megtalálod a he­lyes álláspontot. S ebben segít Neked a párt is. Horváth János Néhány szó a pártoktatás meg­javításának feladatairól Pártszervezeteink, kommunistáink úgy válhatnak területük politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életének vezetőerejévé, ha tudásban, elméleti képzettségben egy fejjel a pártonkívüliek fölé nőnek. Erre ki­váló alkalom a szervezett pártokta­tás. Különös gondot követel a mező­­gazdaság szocialista szektoraiban fo­lyó politikai oktatás. Mégis az ta­pasztalható a barcsi járásiban, hogy a járási bizottság elhanyagolta egyes termelőszövetkezetekben az oktatás megszervezését. Bár 33 termelőszö­vetkezetnek van pártszervezete, még­is csak 6 tsz-ben indult be az okta­tási év elején önálló politikai iskola. Erre, ha késve is, de felfigyelt JB, s ma már 20 tsz-ben tanulnak a külön az elvtársak. Az újonnan szer­vezett politikai iskolákat a járási bi­zottság titkárai, osztályvezetői és munkatársai vezetik. Átgondoltabb munkát, jobb időbeosztást! Járási bizottsági elvtársaink azon­ban legyenek igényesebbek maguk­kal szemben, legyenek következete­sek és pontosak. Nem szabad elkö­vetniük olyan hibát, mint amilyen előfordult az elmúlt héten Mandik elvtárssal, a JB egyik titkárával. Mandik elvtárs, aki a potonyi Mi­csurin TSZ propagandistája, szerdán, az oktatás napján másik községbe ment taggyűlést ellenőrizni, ezért nem tudta megtartani a politikai foglalkozást. Tervszerűbb, átgondol­tabb munkával és jobb munkabe­osztással megelőzhetők a hasonló esetek. És ezzel kapcsolatban egy másik gyakori hibára is rá kell mu­tatnunk: Lakócsán ugyancsak szer­dán a taggyűlés miatt halasztották el a szeminárium megtartását. Már a taggyűlések időpontjának megálla­pításánál­­ ügyelni kell arra, hogy az az oktatás megtartását nem vitatjuk, mind a ne gátolja. taggyűlés, mind a pártoktatás fontos feladat, de egy napon mindkettőt nem lehet megtartani. Ilyen tervszerűtlenség­­nek a következménye aztán általá­ban a pártoktatás elhalasztása, vagy éppen elmulasztása, ami lemaradást okoz a tanulásban, tehát mindenkép­pen káros, s nem szabad ebből gya­korlatot csinálni. Sok egyéb kívánnivalót is hagy maga után a szocialista szektorok pártoktatása. A Somogytarnócai Ál­lami Gazdaságban pl. Palotás Béla elvtárs, a propagandista nagyon szé­pen ismertette az önköltségcsökken­tés módjait és jelentőségét, de arról sem ő, sem a hallgatók nem beszél­tek, hogy a gazdaságosabb termelé­sért nekik mit kell tenniük. Pedig, hogy egyebet ne említsünk, tudják a gazdaságban az elvtársak, hogy ta­valy a vetésterv hanyag összeállítá­sa miatt 8 km-ről kellett hordani Felsőgyörgyös-pusztára a szarvas­­marháknak a takarmányt. Ez pedig — enyhén szólva — nem kedvez az önköltség csökkentésének. Ilyen visszásságokra, fogyatékosságokra az oktatáson is fényt kellene deríteni — csakis így lesznek hasznosak a szemináriumok. Közelebb az élethez! A somogytarnócai példa arra fi­gyelmeztet: vigyük közelebb a gya­korlathoz az elméletet, töltsük meg élettel a szemináriumi anyagot. Ezt a jogos igényt egyre több hallgató is támasztja a propagandisták elé. Kastélyosdombon pl. Hornicz József elvtárs röviden, tömören adta elő a tanácsokról szóló anyag első részét Éppen a tömörségre való törekvés tette papírszagúvá — és mondjuk meg: unalmassá előadását. Tóth elv­­társ, az egyik hallgató helyesen mondta ezt az előadás után. Több helyi példát, a hallgatók által is­mert tényeket kell felsorolni, s az elmélet reflektorfényével megvilágí­tani. Ezzel fokozzuk a hallgatók ér­deklődését, s elősegítjük,­ hogy ésrté­­kes, tartalmas vita bontakozzék ki. Itt, Kastélyosdombón is az előadás után szóba hozták az elvtársak, hogy kommunistáink, az államhatalom he­lyi szervei milyen harcokat vívtak és vívnak a községben az osztályel­lenséggel szemben. Úgyszólván nem volt egyetlen hallgató sem, aki ehhez érdemben hozzá ne szólt volna. Helyesen gom­bolyítva a vita fonalát, eljutottak a mához, napjainkhoz. Az egyik szö­vetkezeti tag például arról beszélt, hogy a Felszabadulás TSZ-től köve­teli vissza gazdasági felszerelését az egyik kulák. Azt is elmondta, hogy amikor ő ennél a kuláknál cselédes­­kedett, az hogyan szipolyozta ki őt Az ilyen beszélgetés aztán felidézi a múltat, a kulákok gazságait, s meg­acélozza elvtársaink erejét, s újabb és újabb lendületet ad kommunis­táink harcához az osztályellenséggel szemben. És éppen ez a lényege és célja a pártoktatásnak: az egyes sze­mináriumok propagandistái és hall­gatói váltsák aprópénzre az elmélet, a párt politikájának százas bankóit. Segítő ellenőrzést! A pártoktatás szervezésénél egyes községekben, is követték az el hibákat. Egyrészt kevés párttagot, másrészt még kevesebb pártonkívüli dolgozó parasztot vontak be a szer­vezett oktatásba. Ladon pl. a köz­ségi alapszervezetnél egyetlen pár­tonkívüli egyéni gazda sem tanul. Pedig a becsületes, törvénytisztelő gazdák az oktatási évben közelebb­ről megismerhetnék pártunk politi­káját, s tagjelöltté nevelődhetnének. Jó példa erre Boldón Vidák Márton pártonkívüli dolgozó paraszt, aki amióta részt vesz a pártoktatásban, még lelkesebb népnevelő munkát vé­gez. Ezzel máris kiérdemelte, hogy felvegyék tagjelöltnek, amire éppen a februári taggyűlésen került sor. Mindent egybevetve: javult a párt­oktatás a barcsi járásban. Ezért di­cséret illeti Süveges Sándor elvtár­sat, a JB agit.-prop. osztályvezető­jét. Van azonban még sok javítani­való az ő munkájában is. A párt­munkában jártas elvtársakat bevon­ta ugyan az oktatás ellenőrzésébe, de eddig ritkán számoltatta be őket, tapasztalataikról. A beszámoltatások alapján hathatósabban segíthetné a járási bizottság a propagandamun­kát. A párt­oktatás végéig nem sok idő van már hátra, de ezalatt sokat le­het még tenni azért, hogy a politi­kai iskolákat sikerrel végezzék el a hallgatók. E feladat oroszlánrésze az alapszervezetek vezetőségére hárul. Helyesen tennék elvtársaink, ha a következő taggyűléseken — úgy, mint egyes alapszervezetek nem február havi taggyűlésen — értékel­n­­ék az eddigi oktatást, s meghatá­­roznák a további teendőket. Minden lehetőség megvan arra, hogy a­ já­rási bizottság nagyobb támogatásá­val — úgy, hogy az ellenőrök ne csak ellenőrizzenek, hanem segítse­nek is a vitás kérdések helyes meg­magyarázásában , s a pártvezető­ségek felelősségérzetének fokozásá­val, a vezetőségi tagok példamutatá­sával eredményesebbé váljon a já­rásban a pártoktatás. Kutas József, ,

Next