Somogyi Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-01 / 77. szám

Testvéri üdvözlet a szocializmust építő nép­­demokratikus országok dolga Eisenhower sajtóértekezlete Washington (TASZSZ). A United Press hírügynökség jelentése szerint Eisenhower elnök március 30-i sajtó­­értekezletén újságírók kérdésére vá­laszolva ismét rámutatott, hogy haj­landó részt venni négyhatalmi érte­kezleten. Az elnök azonban hozzá­fűzte, hogy sok veszély rejlik Chur­chill miniszterelnöknek abban a ja­vaslatában, amely indítványozza na­pirend­ nélküli találkozó összehívását.­­ Az elnök kijelentette, hogy az Egye­­­s'l Államok hajlandó bármilyen alapon találkozni a Szovjetunióval és­­ más hatalmakkal, ha ez a találkozó , nem folyik le olyan körülmények­­ között, amelyek azt a benyomást­­ keltenék, hogy az amerikaiak fel­­ adják elveiket. Az elnök megelégedését fejezte ki a párizsi egyezmények olasz és fran­cia parlamenti ratifikálása felett. I­ francia nemzed és megkezdte a szükségállapot ira­n­t Párizs (MTI). A Francia Nemzet­gyűlés szerdá­n este kezdte meg an­nak a törvény­javaslatnak a tárgya­lását, amely bizonyos esetekben le­hetővé teszi a szükségállapot ki­mondását. A kormánytöbbség részé­ről hangsúlyozzák, hogy a törvény­javaslat lényegében csak Algírra vo­natkozik, baloldali körökben azonban rámutatnak, hogy hatása sokkal széleseb­b körű lenne. A Liberation megállapítja: A tör­vényjavaslat célja az, hogy az algíri zavargások megszüntetésének ürü­gyeivel m­­chyü szellemű rendszerit juttassanak hatalomra. A nemzeti gyűlési vita előtt — mint isme­retes­­— a­ belügyi­­­ bizottság, elfogadta a kormány támogatta ja­vaslattervezetet, viszont kimondta, hogy a szükségállapot életbelépteté­sét nem rendeleti úton kell lehetővé tenni, mint a kormány kérte, hanem ehhez minden alkalommal külön tör­vényt kell hozni. A nemzetgyűlés többsége 394 sza­vazattal 212 ellenében elvetette iBondreoul képviselőnek azt az indíts­vémyát, hogy a törvényjavaslatot ve­gyék le a napirendről Raymond Guyot kommunista kép­viselő, miután azt indítványozta, hogy a törvényjavaslat ne szerepel­jen a napirenden, hangsúlyozta, hogy valóságos agresszióról van szó az al­gíri néppel szemben. — Algiri testvérek! — mondotta Raymond Guyot. —• Ha ezt a tör­vényjavaslatot mégis megszavaz­nák, alkalmazásának meghiúsítása lehetséges lesz majd a francia nép­i­el, a francia munkásosztállyal együtt folytatott politikai tömegharc­­cal. A nemzetgyűlés 400 szavazattal 102 ellenében, a szocialisták tartózkodá­sával, elutasította Raymond Guyot indítványát. Ezután megkezdték a törvényja­vaslat általános vitáját, amelynek során Valls szocialista képviselő hangsúlyozta, hogy a szükségállapot bevezetésére irányuló döntés HI. Napóleon idejébe vetné vissza Fran­ciaországot, mert valósággal katonai diktatúrát létesítene. A vitát folytatják. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS • Megélénkült a pártélet a marcali jár­ás új községi pártvezetőségek munkája­­ A marcali járásban már befejeződött a községi pártvezetőségek, pártbizottságok megválasztása, s az új vezetőségek máris tevékenyen munkálkodnak a falu életének irányításában. Különösen nagy szere­pük volt a községi pártvezetőségeknek az elmúlt napokban, amikor a Központi Vezetőség március 2—4-i határozatát vitatták meg a falvak kommunistái. Járásszerite az volt a tapasztalat, hogy ilyen ilyen sokoldalúan még nem dolgoztak fel párthatározatot falusi élénken, kom­munisták, min­t ahogy ezt most tették az újonnan megválasztott köz­ségi pártvezetőségek. Az összevont taggyűlések megmutatták a falvak kommunistáinak erejét, gyságét, s bátor, harcos szelemről tettek tanú­­bizonyságot. Megmutatták, hogy a falusi kommunisták képesek meg­­­valósítani a párt által kitűzött feladatokat. Szinte egyöntetűen be le­het számolni a községi pártvezetőségek munkájáról a tsz-ek fejlesztésé­ben, a tag-­­és tagjelölt felvétetti munka megjavításában, a kommunisták aktivitásának növeléséiben. A járási pártbizottságnak most az a felada­ta, hogy — amint azt a választások idején tette —, továbbra is segítse az újonnan megválasztott vezetőségeket, karolja fel azok kezdeménye­zéseit. Úgy dolgozzanak, hogy ne csak kezdeti felbuzdulásról, hanem ál­landóan javuló párttmunkáról tudjanak beszámolni. Kéthelyen az új vezetőség segíti az ifjúságo! Kéthelyen az új községi pártve­­z­etőség munkája megmind teltkezik, már a termelőszövetkezeti mozga­­lom fejlesztésében. Az elmúlt nap­ok­ban a­­ párttagok fel­világosim szava nyomán négy család kérte felvételét a Petőfi TSZ-be. Küllem érdeme azonban a kéthel­yi pártszer­vezetnek, hogy jól foglalkozik­­ a falu fiataljaival. Ebben nagy érdeme van Kiss Zoltán párttitkár elvtárs­nak, aki lelkesedésével nagy tettek­re mozgósítja a fiatalokat. (Most már heteik ó­ta lázas munka folyik példá­ul azért, hogy kultúrház legye­n a községben. A fiatalok e munkából színem­­lélekkel kiveszik részüket, s szab­adidejükb­en téiglájt hajdanis­,­ építkezésnél segítenek, dacolnak eső­­ve­l, hideggel, építik a kultúra há­zát, művelődésük otthonát. A disztis­­ták helyisége már készen van, a villanyit is­­ bevezették, csak élénk teffailommal kell megtölteni. A­­ pártvezetőség gondoskodik is.Erről Böhönyén a tag- és tagjelöltfelvétel javult a községi pártbizottság megalakulása után Böhönyén, a marcali járás egyik legnagyobb községében pártbizottsá­got választottak a falu pánt életének irányítására. Az új pártbizottság legfőbb feladata között a termelő­­szövetkezetti mozgalom fejlesztése és a tagjelöltfelvételi munka megja­vítása áll. E feladatok megoldásában segíti a pártbizottság az egyes alap­­szervezeteket, s ad elvi útmutatást azok munkájához. A községi alap­szervezetben a párt­értekezlet óta három tagje­lölt felvéte il volt. A ser­téstenyésztő állami gazdaságban pe­dig 5 tagjelölttel erősödött a párt­­­­szervezet. A községi pártbizottság gondo­t fordít a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztéséb­e­­ még komolyabb munkát j­rie, hisz a Szabadság TSZ , példamutató tsz-szé fejlődött, és me­nyen minden lehetőség megvan ar­ra, hogy számszerűleg is fejlődjék a termelőszövetkezeti tagok száma. A nemesvidi községi pártvezetőség az Alkotmány TSZ fejlesztésén munkálkodik Nemesviden évekig nem volt tag­felvétel az Alkotmány Termelőszö­­vetkezett­ben. Pedig nem is dolgoz­tak rosszul a tsz tagjai, csak elha­­nyagolták az egyéni gazdákkal való kapcsolatot. Most az új községi pártvezetőség, amikor helyesen moz­gósítja az egyénileg gazdálkodó pa­rasztokat a többtermellésre, arról is beszél nekik, hogy a parasztság fel­emelkedése csak a nagyüzemi gaz­dálkodás útján lehetséges. A kom­munistáik felvilágosító szava nyomán már több család kérte felvételét az Alkotmány TSZ-­be. Tapsonyban tsz-előkészítő bizott­ság alakult a pártvezetőség munkája nyomán A tapsonyi községi pártvezetőség elsősorban a községi alapszervezet becsületes dolgozó parasztokkal való megerősítését tűzte feladatul. En­nek nyomán a legközelebbi taggyű­lésen két tagjelöltet vesznek fel, akiknek javaslatát a pártvezetőségi ülés már megvitatta. A tapsonyiak sem akarnak lemaradni a termelő­­szö­vetkezet fejlesztésében. Felvilá­gosító szavuk­­ nyomán 6 családdal tsz-előkészítői bizottság alakult, s rö­videsen megalakítják Tapsonyban is a termelőszövetkezetet. HAJNAL ELŐTT írta: Dezső János (A Somogyi Néplap felszabadu­lási pályázatán III. díjat nyert elbeszélés.) a GYALOGÚT közvetlenül az erdő mellett kanyargott. Sö­téten bólogató fák hajoltak föléje, suhogó lombjaikat ernyőként ter­jesztették szét. A vastag törzsek mö­gött örvénylő feketeség honolt, apró zajolt ágreccsenések törték meg csendet. A fogyó hold sápadt, ezüs­­­tös fátylat terített a vidékre. Az er­dő komoran, haragosan űzte el a lombok között átszivárgó gyönge fényt. Az úton egy férfi botorkált. Felső­testét előredöntve, buk­dácsolva igye­kezett előre. Amikor olyan helyre ért, ahol fény vetődött az útra, min­dig az erdőbe húzódott és a fák alatt sietett tovább. Olykor megállt és kö­rülkémlelt. A legkisebb zörej is riasztotta. Vizsgálódva forgolódott, majd fá­zósan összébbhúzta kabátját és óva­tosan indult tovább. A falu irányá­ba tartott. Áthaladt az erdő sarkán, serényen keresztülszaladt egy ka­szálón, majd újra megállt és hall­gatózott. Behúzódott egy öreg tölgy széles törzse mögé és fülelve forgatta a fejét. Nem hallatszott semmi nesz, csupán a békák egyhan­gú karéneke. Néhány pillanatig még mozdulat­lanul állt, aztán továbbindult. Szi­szegő kukoricatábla, keresztezte út­ját. Az apró növénykék kígyóként nyújtogatták leveleiket. A sorok kö­zött haladt tovább és dörmögve szit­kozódott, mert minduntalan megbot­­ött a kemény göröngyökben. A falu végénél átvágott egy begyepesedett aligásúton és a kertek alatt folytat­ 1. ■ 4 gyümölcsösök végén­­ zalmakazlak mu­• magasodó­­ országút az éledő­­,­­meg csö­­­ fedett a r­­ztán fe­■rt sugarától megcsillanó ablakszemek. Óvatosan kopogott és hallgatózott. Semmi nesz, várakozóan Néhány pillanat múlva megismételte a ko­pogást, de most már erősebben. A szobában megnyikkant az egyik ágy. Köhögve tápászkodott fel vala­ki és csoszogva indult az ajtó felé. Az ablak mögött fény villant, majd zörrent a belső ajtó. * TS­Z AZ? A legény előrelendült, szén odatapadt az ajtóhoz és égé alig hallhatóan felelt. — Én vagyok! Gyorsan engedjen be, én vagyok, Jóska! — Jóska?! Öröm és csodálkozás vegyült kérdésbe. Megcsikordult a zár, zö­a­rögve hullott le a kampó és kitárult az ajtó. Gyorsan besurrant a legény és nyomban újra ráfordította a kul­csot. — Édesapám ... Az öreg paraszt mozdulatlanul állt és hitetlenül nézett fiára. A petró­leumlámpa sápadt fénye ráhullott deresedő hajára, kemény ráncoktól barázdált arcára. Végigsimította ba­juszát és csak nézte a legényt. Oly­kor-olykor megremegett az ádám­csutkája. A fiún is látszott a megindultság. Mosolyogva, szeretettel nézett az öregre. Vonásai azonban fáradtságot árultak el. — Csak néhány percre jöttem, édesapám. Tovább kell mennem... Az öreg fölocsúdott. Sebtében szé­ket tolt fia mellé, fölhúzta a nadrág­ját, majd az ágyhoz csoszogott. — Maris! Kelj föl, Maris, itthon a Jóska! Megmozdult a nagy, piro­scsíkos dunyha és álmos öregasszony feje emelkedett föl. Fehér haja kuszán hullott homlokára. — Jóska? Megjött a Jóska­?! OLDOGAN szorította magához az odasiető fiút és nyomban megeredtek a könnyei. Nem szólt, csak csendesen sírdogált. Fölült az ágy szélére, kezét az ölébe ejtette és hüppögött. Arcán öröm sugárzott, de a könnyek egymással versengve gör­dültek végig a ráncok között.­­ — Hogyan kerültél haza? — Mi történt veled? Leültek az asztal mellé. Jóska lej­jebb csavarta a lámpát és sóhajtva­­ nézett körül. — Még virradat előtt tovább vennem. Csak néhány órám van,kell az öregasszony panaszosan följaj­­t. f­ Már megint?. Mikor lesz egyszer­ű az ilyen életnek? ska nem felelt azonnal. Az ab­lak felé fülelt. Távoli tompa, döre­jek hallatszottak. Megkoccantak az ablaktáblák is. — Mikor lesz vége? Hamarosan. Lehet, hogy már holnap ■ ■ ■ Édesapja kíváncsian könyökölt előre. — Merre járnak? — Itt húzódik a front húsz kilo­méterre. Csendben jönnek a szovjet csapatok, a tüzérségnél­ most nem akad dolga. Nincsenek már messze, úgy szűköl a német, mint a kutya. Eszeveszetten vonulnak hátra, most is tele van velük az országút. Az előbb úgy hallottam, hogy a tankok is hátrafelé zörögnek. Az öregasszony a hideg tűzhely­hez csoszogott. Könnyei még min­dig folytak. Sebtében tüzet gyújtott és egy öblös piros lábosba szalonnát szelt. AZ OST MAGADRÓL beszélt. Jóska erőltetetten nevetett. ■— Magamról? Nincs sok mondani­való. Gyakran megüzentem a soro­mat. Amikor az őrmestert fejbever­tem, egyenesen az erdőnek szalad­tam. Ki se bújtam belőle egy álló hétig. A cigányok etettek. Akkor az­tán irány a nagyvilág! Voltam bá­nyában, voltam kanász, télen pedig szolgáskodtam az Alföldön, ugyan édeskeveset láttam, de pénzt leg­alább kihúztam a kutya­időt. Most pedig a front elől jövök, úgy gon­doltam, hogy hazanézek, mielőtt itt is áthalad a csetepaté. Meg aztán nem nagyon ajánlatos a katonák közelében mutatkoznom, hiszen könnyen kisüthetik, hogy katonaszö­kevény vagyok. Az öreg megszokott mozdulatokkal simogatta a bajuszát és vizsgálódva nézte fia arcát. — így elég egyszerűnek hangzik a sorod, de azért nem hinném, hogy aranyéleted volt. Most­ már mindegy, elmúlott. A katonaszökevénység pe­dig nem tréfa, mert alig, hogy el­mentél, már jött is a sasos behívó. A társaidat mind elvitték. Még az öreg Salamont is. — Salamon Pista bácsit? __ El bizony. Munkaszolgálatra. A sztrájkolok közül nem maradt senki sem itthon. Gondoskodott róluk az uraság. _ Csirkefogó volt az világéleteben. Most azonban azt hiszem, hogy szű­külnek­ a kastélyban is. — Már nem. Tegnapelőtt két te­herautó bújt elő valahonnan és úgy elrepítette az egész bandát, hogy még hírük sem maradt. — Kirepültek a kalitkából? Nem baj, valahol majd csak lépre mennek. A CS­KA érdeklődve hallgatta az otthoni híreket. Hosszú hóna­pok óta vágyott haza. Tudta, hogy fenekestül fölfordult az egész falu. Társai sorsa nem lepte meg, ismerte a megtorló intézkedéseket... Az azon­ban mégis bántotta, hogy az uraság megugrott. Sokan szerettek volna el­beszélgetni kissé vele. Maga is szí­vesen a szeme közé tekintett volna. Gondolataiból édesapja riasztotta föl. — Egyébként a környéken hős­ként ünnepelnek benneteket. Még a hetedik határban is híre járt a do­lognak, de eljutott a városba is. Széltében-hosszában beszélik, hogy igazságotok volt. Még a szopós gye­­­rek is az aratósztrájkról beszél. Ho­gyan álltatok oda az uraság elé, ho­gyan követeltétek a jussotokat, végül pedig hogyan verted fejbe a csend­őrőrmestert! Sok legény marka meg­viszketett, amikor hírül vette a dol­got! — Begyógyult már a feje? Az öreg jóízűen mosolygott. Leple­zetlen büszkeséggel nézett a fiára. — Két hónapig a színét se láttuk, később aztán megjelent. Még akkor is fehér kötést viselt a homlokán. Igaz, hogy haszna is származott be­lőle, mert a simogat­ásodért előlép­tették. A Rétiek Ferkója azonban jobban megjárta. — A Ferkó? — Az bizony. Persze, te erről nem tudsz, mert megugrottál.­­ Amikor fejbeverted az őrmestert, a­ többi arató is meglódult. Az asszonynép is előbújt a képek mögül és csak men­tek, egyenesen a csendőröknek. Azok meghátráltak, mint a rák. Végül az­tán az egyik csak lekapta a puskát és közéjük lőtt. A Ferkó vállát ta­lálta a golyó. Az aratók megtorpan­tak, a csendőrök pedig gyorsan el­­szeleltek. Ferkót mentő vitte a kór­házba. A sebe nem volt nagyon ve­szélyes, de aztán elmérgedt. Majd­nem otthagyta a karját, még most se tudja rendesen mozgatni. Jóska döbbenten hallgatott. Emlé­kezett a lövésre. Akkor már jól bent járt az erdőben, úgy vélte, hogy neki szánták a golyót. fi­DESANYJA, aki eddig a tűz­­hely körül foglalatoskodott, most az asztalhoz csoszogott. Tányé­rokat rakott szét és középre helyezte a piros lábost. Barnára sült szalonna és aranysárga tojás kínálgatta ma­gát. Étvágygerjesztő illat terjedt szét a fölcsapó gőzzel. — Egyél, fiam, biztosan átfáztál ebben a hideg éjszakában. Jóska hatalmas adagot mért a tá­nyérjára. Éhes volt, hisz elmúlott egy napja, hogy utoljára evett. Mo­hón nyelte a falatokat. A­ két öreg szeretettel nézte. Édes­anyja széket húzott elő és leült háta mögé. Kezét keresztbefonta és a rátámaszkodott a támlára. Néhány pillanatig csend telepedett közéjük, csupán a villa koccant meg néha a tányér szélén. Jóska jóízűen lenyelte? az utolsó falatot, foszlós kenyérbéllel kitörülgette még a tányért is. — Ez bizony jól esett. — Egészségedre váljék, fiam! Az édesanyja serényen fölkelt és elhordta az edényeket. Férje hatal­masat nyújtózkodott, mintha neki jutott volna a kiadós vacsora, aztán kedélyesen elmosolyodott. Vidáman kacsintott fia­m ’lé. — Egyéb do­lgok után nem is ér­deklődői?­­ — Mire gondol, édesapám? — Csak azért mondom, mert akad, aki gyakran ígérdezősködik utánad. Jóskát piros­] ág öntötte el. Látta, hogy édesanyját, is megfordul és vá­rakozóan tekint­­ rá. Zavartan neve­tett. A RÓZSI? *■* — Éppen az. Igen, a kis Rózsi. Szerény, jóked­vű kis réti virág. Valamikor szerelmet ígértek egymásnak, örök alig hogy kikerültek az iskolapadból. So­kat, nagyon sokat gondolt rá ba­rangolása közben. Meleg otthont kép­­zelt mindig maga elé, ahol ott for­golódik Rózsika és körülötte egy kis apróság. Kislány vagy kisfiú. Egy­szer ennek, egyszer annak képzelte el a csöppnyi utódot. — Alig múlik el olyan nap, hogy ne érdeklődve utánad. Ha nyikkan a kiskapu és nem ugat a Bodri, tudjuk, hogy Rózsi jön. Már a kutya is csa­ládtagnak tekinti. Hol reggel, hol este állít be, amikor éppen ideje akad. Az első szava mindjárt kérdés: írtál-e, üzentél-e, mit tudunk rólad. Mostanában a Kocsis Jancsi forgo­lódik körülötte, de nem sokat törő­dik vele. Nem csábítja a föld, de még a pénz se. úgy sóhajtozik utá­nad, hogy már magam is úgy vélem, hogy nem is érdemled meg ezt a lányt. — A Kocsis Jancsi? Jóska indulatosan dobolt ujjaival az asztalon. Gondolt ő már erre. Az a pöffeszkedő úriparaszt annak idején is akarta tenni a szépet. Gyakran ke­rült sor emiatt szóváltásra és egy­szer majdnem bírókra is keltek. Most persze kihasználja a távollétét. — Te Jóska ... — Tessék, édesanyám. Az öregasszony otthagyta a moso­gatódézsát és előrelőtt, egészen az asztal mellé. Kötényébe törü­lgette vizes kezét, a lámpafény szokatlanul sápadtra festette az arcát. — Amikor jöttél, azt mondtad, hogy­ tovább kell iparkodnod. — Igen, mégpedig virradat előtt. — Hova készülsz, fiam? H T­EKINTETÉBŐL félelem, ki­­ nem mondott aggodalom su­gárzott, úgy nézett a legényre, mint a csirkéit féltő kodlós. Jóska aprót ■ indított a vállán. — Itthon nem maradhatok, mert valaki még meglát, aztán csak bajba keverném­ a­z egész családot. Lehet, hogy a harcok is megállnak a falu­nál, akkor pedig bizonyosan elfogná­nk. Jobb nekem elkerülni az ilyen forró helyet.1 — Pedig itt is el fánál­­ ejtőzni. Lemennél az­ öreg pincéhez, vagy elhúzódnál­­, szénapadláson ... (Folytatjuk.)

Next