Somogyi Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-01 / 127. szám
Mivel foglalkozik Bonn ? A náci vezetők 1939-ben, közvetlenül azelőtt,hogy a hitlerista Németország megtámadta Lengyelországot, úgynevezett »védelmi tanácsot« alakítottak Göring elnöklete alatt. A hitleristák hódító céljaikat ilyen módon a »védelem« cégérével iparkodtak leplezni. A nyugatnémet szövetségi köztársaság vezetői most, a Frankfurter Rundschau és a Süddeutsche Zeitung című nyugatnémet lapok közleményei szerint fel akarják támasztani az agresszív politika vezérkarát — ugyancsak »védelmi e tanács név alatt. Mint Strauss bonni miniszter kijelentette, a »védelmi tanácsban« »döntő szava lesz« a hadügy-, belügy-, gazdasági és pénzügyminiszternek. Tagja lesz még a »tanácsnak« »a német NATO-alakulatok főparancsnoka és annak vezérkari főnöke, továbbá a Wehrmacht három fegyvernemének parancsnoka«. A tervek szerint Adenauer fogja vezetni a »védelmi tanácsot«. Strausst »elnöknek szánják, miniszteri rangban«. Ebben a »legfelső szervben« futnak majd össze Nyugat-Németország remilitarizálásának összes szálai. Egyidejűleg kibővített »katonai tanácsot« is alakítanak, tanácsadási jogkörrel. Ennek összetétele mindennél jobban leleplezi a bonni vezetők politikai terveit. Strauss szavai szerint a »tanácsadásba« bevonják egyfelől a »gazdaság irányítóit«, vagyis a fegyverkezési program, végrehajtásában közvetlenül érdekelt konszerneket, másrészt a »szakszervezetek vezetőit« és az »ellenzék vezetőjét«, azaz a német szociáldemokrata párt vezetőjét. Strauss dicséretreméltó őszinteséggel értesítette mind a szakszervezetek, mind a szociáldemokrata párt vezetőségét arról a szándékáról, miszerint bevonná őket a »tanácsadásba«, annak érdekében, hogy »politikai és társadalmi téren a remilitarizáláshoz szükséges légkör (!) megteremtéséről gondoskodjanak«. Magyarán: azért, hogy letörjék a néptömegek ellenállását a háborús kalandok előkészítésével szemben. A nyugatnémet vezetők a »védelmi tanács« megszervezésével, mint a német demokratikus sajtó helyesen megállapította, a militarista diktatúra útjára lépnek. SOMOGYI NÉPLAP A szovjet kormányküldöttség Rijekába utazott Briani (TASZSZ). A szovjet kormányküldöttség Briani szigeti tartózkodásának második napján folytatódtak a tárgyalások a jugoszláv kormány küldöttségével. A két küldöttség tagjai és tanácsadói többször találkoztak. E találkozókon a Szovjetuniót és Jugoszláviát érdeklő konkrét kérdéseket tárgyalták meg. N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin és Joszip Broz Tito a Podgorica revü ,gyorsjáratú motornaszádon hajóutat tett az Adria partja mentén. Ellátogattak Pula és Roviroj kikötőjébe. Május 30-án N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin, A. I. Mikojan, D. T. Sepiílov, A. A. Geemiko és P. N. Kumikin, valamint V. A. Valkov, a Szovjetunió jugoszláviai nagykövete és B. N. Pomomarjev, L. E. Ilj icsov, F. P. Bisztirov és F. F. Marocskov, a Szovjetunió küldöttségének tanácsadói részt vettek a Joszip Broz Tito elnök által adott villásreggelin. Jugoszláv részről a villásireggelin ott voltak: E. Kardiai, A. Ramkovics, Sz. Vukmanovics-Tempo, K. Popovics, V. Micsunovics, M. Todoroviics, továbbá Vidics, Jugoszlávia moszkvai nagykövete, valamint V. Vlahovics és M. Popovics, a jugoszláv küldöttség tanácsadói. Ugyancsak május 30-án Tito elnök ebéden látta vendégül a szovjet kormányküldöttséget. Május 31-én a szovjet kormányküldöttség Brioni szigetéről Rijeka (Fiume) kikötőbe utazott. MTI. Szovjet—amerikai megállapodás a kölcsön-bérlet egyezmény alapján átengedett hadihajókról Washington (TASZSZ). A Szovjetunió washingtoni nagykövetsége és az amerikai külügyminisztérium között tárgyalások folytak az amerikai kormánynak arról a kéréséről, hogy adják át az Egyesült Államoknak azokat a hadihajókat (főként torpedónaszádokat és partraszállási hajókat), amelyeket a Szovjetunió a második világháború idején a kölcsönbérleti egyezmény alapján kapott. A tárgyalások során május 26-án megállapodás jött létre a Baltitengeren lévő 62 hadihajó átadásának sorrendjéről. A szóban forgó hajókat 1955. júliusában-augusztusában a nyugat-németországi kieli kikötőben adják át az Egyesült Államoknak. Az említett hajók visszaadásának kérdése része a kölcsönbérleti elszámolások rendezésére vonatkozó általános kérdéseknek. Moszkvába érkezett az angol országos bányászszövetség derbyshirei tagozatának küldöttsége Moszkva (TASZSZ), munkások szakszervezete A szénipari központi bizottságának meghívására Moszkvába érkezett az angol országos bányászszövetség derbyshirei tagozatának küldöttsége. A küldöttség vezetője Herbert Parkin, a derbyshirei tagozat elnöke. Az osztrák kormány az általános hadkötelezettség bevezetését tervezi Bécs (MTI) Raab osztrák szövetségi kancellár vasárnap este rádióbeszédében bejelentette, hogy az osztrák kormány még az államszerződés érvénybelépése előtt engedélyt kér a négy nagyhatalomtól osztrák szövetségi haderő felállítására. Az osztrák néppárt sajtószolgálata szerint a kormány már júniusban a parlament elé akarja terjeszteni a haderőről szóló törvénytervezett... Az amerikai nép gyűlöli a háborút New York (TASZSZ). A Saint Louisban megjelenő Post Dispatch című lap Sherrill püspökinek, az amerikai protestáns egyház vezetőjének cikkét közli: »Egyetlen józaneszű ember sem kíván háborút — írja többek között Sherrill. Az amerikai nép széles tömegei gyűlölik a háborút, nem akarják, mégis a háborúval szemben megnyilvánuló általános gyűlölet ellenére napról napra halljuk, hogy erről beszélnek.« rendkívüli Állapot ANGLIÁBAN London (MTI). Erzsébet angol királynő kedden királyi kiáltványt írt alá, amely a vasutas- és kikötőmunkás-sztrájk miatt kihirdeti a rendkívüli állapotot. OVECSKIN Falusi hétköznapok Martinov, amikor ellenőrzi a traktorosok munkáját, észreveszi, hogy nem végeznek lelkiismeretes munkát. A cukorrépa alá harminc cm mélyen kellene szántani, ők pedig csak tíz-tizenöt cm mélyen szántanak. Megmagyarázza a traktorosoknak, hogy nekik is érdekük a gazdagabb termés, s ha jobban dolgoznak, több lesz az ő jövedelmük is, hiszen mindnyájan kolhoztagok. — Miért ne volna érdekem? Érdekem... — Akkor miért garázdálkodsz így a földön? A traktoros hallgatott. — A cukorrépából kevés a haszna — szólt közbe a sofőr — abból nem kap a munkaegységre. De kérdezze csak meg, Pjotr Illarionovics, mi a véleménye a gabonáról? Melyik búzatáblán arat szívesebben, azon-e, ahol hektáronként tíz mázsa termett, vagy azon-e, ahol mondjuk harminc? Jersov elmosolyodott. — Persze, hogy azon, ahol tíz mázsa a termés. — Magyarázd csak meg, miért? — Mi van ezen mit magyarázni? A gyerek is megérti! A kombájnvezető aszerint kap munkaegységre, amennnyit kicsépelnek. De én traktoros vagyok, nálam a hektárokat számolják. A ritka gabonában a kombájn könnyebben megy és én akadály nélkül hajtok. Ha a normát túlteljesítem, még prémiumot is kapok. De ha olyan táblára kerülök, ahol hektáronként harminc mázsa terem, s a gabona úgy áll, mint a tömör fal, ott a kombájn nem fog teljes szélességben. Ott bizony megrekedek a traktorommal és a napi norma felét sem teljesítem, hozzá még több üzemanyagot is fogyasztok. Ha pedig esik az eső és a gabona lefekszik, akkor kész vagyok! — Ü ú úgy — csodálkozott Martinov — tizet tehát előnyösebb aratni, mint harmincat. Ötöt talán még előnyösebb? — Ahogy vesszük ... Számunkra különböző minimumot állapítottak meg. A munkaegységre két és három kilót adnak. Ha jó a termés, hármat kapunk, ha rosszabb, akkor kettőt. De ha rossz a termés, több munkaegységet teljesítek, úgy, hogy nekem végeredményben mindegy... — Kiszámítottad? — Kiszámította — nevetett a sofőr. — Fiskális! — Ha jól meggondoljuk — szólalt meg Ladigin gépkezelő — kombájnvezető is rosaszul jár, ha nagyon termést kell betakarítani ma. Közepes hozamnál ugyanannyi idő alatt több gabonát csépel kii. — Az bizonyos! — erősítgette a sofőr is. — Ha közepes a gabona, minden rendben, baj nélkül megy. De ott, ahol harminc mázsa terem, a cséplőgép sem tudja kicsépelni: vagy törik valami, vagy minduntalan megáll. Martinov sokáig hallgatott, aztán vad káromkodásba tört. — Megértette, Pjotr Illarionovics? — kérdezte tőle a sofőr. — Meg. Ezelőtt is tudtam ezt, de valahogy nem vettem a szívemre. Dehát mit csinálunk mi? Hová vezet ez? ... Miféle bérrendszer az, amelynél a traktorosnak nem előnyös a nagy terméshozam? Gondolnak-e erre a földművelésügyi minisztériumban? Ezer és ezer szakember tanulmányozza szakadatlanul a kolhozéletet. Hány disszertációt, hány brosúrát írtak már gépállomások és a kolahozok munkájának megszervezéséről! Megállj csak, Jersov, gondoljuk végig ezt a dolgot. Azt mondod, nem érdeked a jó termés? A te garantált minimumod két-három kiló gabona, azt pedig megkapod, bármi történjék is. És ha kolhozban például többet adnak egy munkaegységre, mondjuk négy vagy öt kilót, akkor te is annyit kapsz? Jersov és a gépkezelő nagyot nevetett. —• Mit nevettek? — Volt-e nálunk háború óta olyan eset, a Martinov elvtárs, hogy valamelyik kolhozban öt kilót adtak volna? — tette fel a kérdést Jersov. — Borzov idején minden kolhozt egyformára nyírtak — mondta Ladigin. — Ha valamelyik kolhozban a termés elérte a húsz mázsát, akkor annak kellett beszolgáltatni a lemaradót v íz helyett. Maga talán nem tudja, nem dolgozott itt Borzov idején? A traktoristák és mi, gépkezelők már nem is hiszünk abban, hogy a minimumnál többet is lehet kapni.. ... Megérkezett az üzemanyag. Jersov és a gép kezelője megtöltötte a tartályt, begyújtotta a motort és az ékét szükséges mélységre alakította. A gép könnyedén húzta az ekét, a motornak még teljes gázt sem kellett fedni. [Martinov haragosan nézett a traktorosra. —• Nem, Jersov, ezt nem bocsátom meg neked! —• kiáltott a traktoros felé, amikor a gép után haladva, szántást nézte. — Lelakiismeretlenül mégsem lehet dolgozni, barátom! Ideküldöm a kolhozelnököt és jegyzőkönyvet vetetek föl vele. Ha nem lesz időd újra felszántani, hadd vonják csak le a kárt a munkaegységedből! Jersov úgy tett, mintha por ment volna szemébe, elfordult és szakadt arcát törölgetni kezdte zsebkendőjével, amely éppen olyan fekete maszatos volt, mint vattakabátja. Martinov nyugtalanul folytatta útját a néptelen, csendes földeken át, amelyek már a tél beköszöntét várták. »Nem állhat ott az ember minden traktoros mellett! — gondolta titkár. — Talán a barázdát méricskéljük, a »kompressziót« ellenőrizzük és az ekét állítsuk folyton mélyebbre?! (Folytatjuk.) Szerda, 1955. június 1. TESTVÉRPÁRTJAINK ÉLETÉBŐL Legyünk őszinték és becsületesek a párthoz Irta: E Lozinska Egy Varsó környéki gyárban következő eset fordult elő: az üzemi bizottság arra kötelezte az üzemi lap szerkesztőjét, hogy ne közölje a prémiumban részesített dolgozók listáját. Az üzemi bizottság ezt saját elhatározásából tette, de egyben hivatkozott az üzemi pártszervezet első titkárára. Vajon miért történt ez? Azért, mert néhány dolgozó (közöttük párttagok is) el akarta titkolni jelensége előtt, hogy prémiumot kapott. A párttagnak nem lehet kétféle erkölcse Üzemi tudósítónk, aki erről az ügyről tájékoztatta a Trybuna Ladia szerkesztőségét, ezeket írta: »Ennek az ügynek szélesebb körű jelentősége van. Ha közölte volna az üzemi lap a prémiumban részesült dolgozók listáját, ebből családi »bonyodalmak« keletkeztek volna. Kiderült, hogy néhány párttag, aki az üzemben példásan viselkedik, otthon becsapja feleségét és párttaghoz nem méltó módon kezeli lábját. De vajon elválasztható-e cs apárttagnak a gyárban tanúsított mgatartása az otthoni magatartásától? Levelezőnk a továbbiakban így fejezi ki észrevételeit: »Az az ember, aki megszokja a csalást, végezetül eljut odáig, hogy félrevezesse a pártot iS». Teljesen igaza van tudósítónknak, aki azt állítja, hogy a párttagnak nem lehet kétféle erkölcse: egy erkölcs, amely a pártszervezeti életben nyilvánul meg, más erkölcs pedig a családi életben. Teljesen egyetértünk levelezőnkkel, akit mélységesen felháborított az említett gyár párt- és szakszervezeti funkcionáriusainak magatartása. Az embereket meg kell nevelni. Ez a nevelés azonban nemcsak arra korlátozódik, hogy politikai ismeretekkel gazdagítjuk a párttagokat. A nevelés mindenekelőtt azt is jelenti, hogy megtanítjuk az embereket a helyes magatartásra az élet minden területén. Azt akarjuk, hogy megszűnjék az embernek ember által való kizsákmányolása, de azt is óhajtjuk, hogy megszűnjék az ámítás, a csalás, az élet jobb legyen és az emberek is jobbak legyenek. A párt sokat követel tagjaitól. Mindenekelőtt azt, hogy élenjárjanak a szakmai és a társadalmi munkában, harciasságot és áldozatkészséget tanúsítsanak, sohase alkudjanak meg az ellenséggel, szívükön viseljék az emberek ügyes-bajos dolgait. A párttag egyik legjellemzőbb vonása legyen a pártszerű magatartás, szeresse az igazságot. Nem lehet elválasztani az értekezleteken megnyilvánuló magatartást a magánéletben tanúsított magatartástól, általában az emberi magatartástól. Az igazság szeretete, az igazságért folytatott harc, a párt által lerögzített elvekhez való hűség — ez próbakő, amelynek alapján a párta tagokat és még inkább az aktívákat értékelnünk kell. A gyakorlati pártéletben azonban nem egyszer találkozunk még ezzel kapcsolatos opportunista magatartással. Nem értik meg eléggé, hogy a párthoz való őszinteség és becsületesség együtt jár a pártonkívüliek és általában a tömegek iránti őszinteséggel és becsületességgel. Itt-ott akadnak még olyan párttagok, akik »szemet hánynak« bizonyos dolgok felett. Ilyen párttagokkal találkozhattunk a választási kampány során is. Az egyik elvtársnő, aki Sztalinográd vidékét járta a választások előtt, ezeket írta: »A vajdasági pártbizottság első titkára arról beszélt az értekezleten, hogy a párttagok becsüljék meg a pártonkívüli aktívákat, hallgassák meg észrevételeiket a tanácstagok jelölésével kapcsolatban. Az értekezlet után hallom, hogy a tanácskozás résztvevői egymás között így beszélnek: »Hát azért nem kell mindent szó szerint értelmezni«. Más egyéni beszélgetések során is találkoztam olyan párttagokkal, akik »szemet hánynak« afelett, amit a párt hangoztat. Egyes párttagok úgy okoskodnak, hogy van valamilyen igazság a széles tömegek számára és valamilyen külön igazság a »beavatott« pártaktíva számára». Rá kell mutatni arra, hogy az ilyen álláspont idegen pártunk szellemétől. Nincs annál veszélyesebb dolog, mint annak hangoztatása, hogy »kétféle igazság« létezik. Pártunk igazságának ereje abban rejlik, hogy az emberek milliói teszik magukévá ezt az igazságot és a gyakorlati életben az igazság szellemében járnak el. Aki a »két igazságról« szóló nézetnek hódol és eszerint cselekszik, az betemeti azt forrást, amelyből a párt erejét men ríti; lejáratja a tömegek részéről megnyilvánuló bizalmat a párt iránt. A bizalomnak kölcsönösnek kell lennie. Erre tanította a kommunistákat Lenin, erre tanítanak bennünket a forradalmi munkásmozgalom tapasztalatai is. A párt szervezeti szabályzatában az áll, hogy »legyünk őszinték és becsületesek a párthoz, ne engedjük meg az igazság eltitkolását és elferdítését». Mindig pártszerűen, a lelkiismeretiel összhangban... A pártoktatás keretében párttagjaink tanulmányozzák szervezeti szabályzatunkat. Több pártszervezetben az a szokás, hogy az új tagjelölteket »levizsgáztatják« a szervezeti szabályzat ismeretéből. De vajon a mindennapi pártéletben elég nagy gondot fordítunk-e arra, hogy valamennyi párttagunk szigorúan tartsa magát ehhez az elvhez? Bizony ritkán tesszük ezt. Akadnak olyan pártértekezletek, ahol minden úgy megy, mint a vízfolyás, nincs vita, minden »rendben van«. Az értekezlet után a folyosókon egyes párttagok »úgy egymás között« megbeszélik a problémákat, elmondják kételyeiket, megbírálják a párttitkárt, vagy esetleg a felsőbb pártszervet. Miért van ez így, miért tárgyalják meg a kérdéseket az értekezletek után személyes, nem kötelező jellegű és csaknem bizalmas módon? A fő ok abban rejlik, hogy az ilyen pártszervezetben még mindig olyan légkör uralkodik, amely nem kedvez a párttagok egyenes véleménynyilvánításának. * * * Igen komoly feladat az embereket a párt iránti őszinteség szellemében nevelni. Szívósan kell harcolni azért, hogy a párttagok a pártéletben és a magánéletben feletteseik előtt és a tömegek előtt egyaránt mindenkor a pártideológia szellemében beszéljenek és cselekedjenek, mindig pártszerűen, lelkiismeretükkel összhangban beszéljenek és tevékenykedjenek. MIT OLVASSUNK? Wolff: Az ezer sziget országa című munkájában beszámol indonéziai útjáról, s személyes élményei alapján megismerteti olvasóját ennek a természeti kincsekben oly gazdag országnak a népével. A munkásokkal és parasztokkal való találkozásokon keresztül megelevenedik előttünk Indonézia bátor, áldozatra kész népe. Herczegh Tibor: A tudomány és a vallás a világ keletkezéséről. A könyv népszerű módon ismerteti a tudomány harcát a világ keletkezésére vonatkozó vallási és az ezt alátámasztó idealista nézetek ellen. Megmutatja, hogy a régi vallásos nézeteket a világ keletkezéséből hogyan zúzta szét a csillagászat fejlődése, i Leleplezi azokat a legújabb idealista elméleteket, amelyekkel a vallás tételeit védelmezik. Bebizonyítja, hogy a csillagászat is, mint minden más tudományág, a dialektikus materializmus alapján fejlődik igazán.