Somogyi Néplap, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-01 / 27. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1956. február 1. Harcos, bíráló szellemű volt a Textilművek kommunistáinak pártértekezlete Vasárnap a Kaposvári Textilművek, ku­l­túr­ott­honá­ban gyűltek össze a Textilművek pártszervezeteinek küldöttei, hogy megvitassák a pártbi­zottság beszámolóját és megválassz­ák az új pártbizottság tagjait és a küldötteket a felsőbb pártértekezlet­e. Részt vett és felszólalt a pártér­tekezleten Tóth István elvtárs, a M­egyei Pártbizottság első titkára, ugyancsak részt vett a pártértekezl­eten Hortobágyi István elvtárs, a Ka­posvári Városi Pártbizottság titkára. A Textilművek pártbizottságának beszámolóját Demján Sándorné elvtársnő, a Textilművek párt-végrehajtó bizottságának titkára mondotta el, melyből az alábbiakban közlünk részleteket. A pártbizottság beszámolója A beszámoló a bevezetőben foglal­kozott a pártértekezlet jelentőségé­vel, majd a kül- és­­ belpolitikai ese­ményeket ismertette. Megállapította, hogy a bé­ketábor erejének növeke­dése a Szovjetunió diplomáciai sike­rei, hazánk fejlődése — különöse­n az 1955. évben — nagymértékben növelte a Textilművek dolgozóinak lelkesedését, termelési kedvét. Kü­A pártbizottság beszámolója mély­rehatóan elemezte a Textilművek termelését, kiindulva pártunk­­ Ifi­­kongresszusának határozataiból, amely a minőség javítását, a terme­lékenység növelését, az önköltség csökkentését és a munkafegyelem megszilárdítását szabta meg, állapította a beszámoló, hogy Meg­volt ugyan eredmény e téren 1954-b­en is, de a jobboldali elhajlás a Textil­művekben is éreztette hatását, ami a lazaságban, a tervfegyelem meg­szegésében mutatkozott meg. 1954-ben nem­­ teljesítette a tervet üzemünk, csak az utolsó, negyedik negyedévben, amellyel megvetettük aztán az 195­5. évi tervteljesítés alap­ját. Nagy segítséget jelentett mun­kánkhoz, a tervfegyelem­­ megszilárdí­tásához pártunk márciusi határoza­ta, melynek nyomán mi is felszámol­tuk az üzemünkben megmutatkozó lazaságot. 1955. márciusától üzemünk nye­reséges vállalat lett és már hoz­zájárultunk a nemzeti jövedelem gyarapodásához. Üzemünk háromszor nyerte el egy­más után az élüzem-címet és nagy erőfeszítések árán­­ tudtuk teljesíteni az 1955. évi terveit. Sikerült biztosí­tani a minőség javítását, az önköl­t­­ségcsökkentést is. Egy tonna fonal előállítása 1955-ben 1954-hez viszo­nyítva 1276 forinttal volt olcsóbb. Mindjárt azt is­­ meg kell mondani, hogy ehhez nagymértékben hozzájá­rult a sztahanov komplex­ tervek egyénekre való lebontása és dolgo­zóink lő­kés m­unkaversenye. 1955. tavaszán felszabadulásunk 10. évfor­dulója tiszteletére az előfonó és lánccsévélő üzemrészekben dolgozók versenyvállalásuka­t 25 000 forinttal túlteljesítették. A Központi Vezetőség 1955. no­vemberi határozatának végrehajtá­sában, a technika fejlesztésében ér­tünk el eredményt — állapította meg a beszámoló. — Scheffer, Ma­­can elvtársak munkáját dicsérte a beszámoló, ugyanakkor arr­a hívta fel az üzem újítóit: Nagyedes, Vég, Jónás, Szarvas és a többi újító elv­­társat, hogy még­­ aktívabban dolgoz­zanak, karolják fel a dolgozók eleményezéseit, újításaikkal kez­se­gítsék a technika fejlesztését. Önkritikusan foglalkozott a beszá­moló a pártbizottság munkájával e téren. Megállapította, hogy a A­­ beszámoló elemezte a Textil­mű­vek dolgozóinak munkaerőhelyzetét, munkafegyelmét. Megál­lapította, hogy 1954-ben 3979 mun­kan­ap esett ki az igazolatlan mulasztások miatt. Ezért nem tudták teljesíteni az 1954. évi­­ tervet. Ugyanebben az időszak­ban pedig a dolgozók 90 százaléka kicserélődött. Még ma sem mondhatjuk el, hogy a munkavándorlás megszűnt volna. 1955-ben is közel ezer dolgozó lépett ki az üzemből. A Megyei Párt-VB figyelmeztetése után és javaslatai nyomán változás történt a munka­erő helyzetében. A párt-végrehajtó­­bizottság javaslatára a városi dolgozók számarányá­nak növelését tartottuk felada­tunknak. Sikerült elérnünk, hogy üzemünk dolgozóinak 57 százaléka kaposvári dolgozó, szemben az 1954. évi 25 százalékkal, s ebben nincs benne a leány- és legényszállás lakóina­k szá­ma. Továbbra is feladatunknak tart­lönös örömmel üdvözölte a beszámo­ló azt a sikert, amelyet megyénk a mezőgazdaság szocialista , átszerve­­zése útján ért el, s egyben felada­tul is szabta,­ hogy a Textilművek kommunistáinak nemcsak a termelő­munkájukkal, hanem politikai felvi­lágosító munkájukkal is hozzá kell járulniuk a Somogy­ megyei tsz-moz­­galom fejlesztéséhez. Növekedett a termelékenység, az egy teljes munkaórára eső ter­melési érték: 1954-ben 24 forint 96 fillér volt, 1­955-ben pedig 35,91 fo­rint Míg .1953—54-ben fonalunk a textilipar legrosszabb fonala volt, ma gyártmányunk keresett cikk a textiliparban és az exportigényeket is kielégíti. Az eredmények elérésé­hez kommunistáink mellett­­ hű se­gítőtársunk volt két legnagyobb tö­megszervezetünk, a DISZ és a szak­­szervezet, és eredményesen mozgósí­totta üzemünk dolgozó a­sszonyait az MNDSZ is. Eredményeink forrása volt, hogy a párthatározatokat kommunista aktívákon tárgyaltuk meg, ismertettük azt műszaki konferenciá­kon, népnevelő-tanfolyamokon, ter­melési értekezleteken, eljuttattuk üzemünk valamennyi dolgozójához. Jó felvilágosító­­ munkánk eredménye volt,­­hogy dolgozóink 85—90 száza­léka rendszeresen versenyben van és a műszakok közti verseny mellett kialakult a népszerű páros- és egyéni verseny is. A munkaverse­nyben is a párttagok jártak élen. A­­ kommunisták teljesít­ménye 1955. márciusában 102,6 szá­zalék, a pártolókívülieké­­ 105,1 szá­zalék volt. A regio-műhelyben a párttagok 125,1 százalékos teljesít­ménye mellett a pártonkívülieké csak 116,7 százalékos volt. A beszámoló elismeréssel szólt az olyan kiváló dolgozókról, mint Ken­de Piroska, Balaskó Magda, Szép Rózsa, Bidó József­né, Kovács Kata­lin, Dénes Mária és Stnasszer Jó­zsefek­. párt-vb, személy szerint Csípő elv­társ felelős azért, hogy az újítások az utóbbi­­ időben visszaestek. Bírál­ta a beszámoló Miklós elvtársnét­­ is, aki felelős volt azért, ho­gy egyes újítások hónapokig elfe­küdtek. Az elfogadott, de be nem vezetett újításokért bírálta a beszámoló Ku­­foacsfca, Óberle, Sági és Brichta elv­­társakat. A technika fejlesztése terén van még tennivaló a Textilművek­ben, s elsősorban a kommunistáknak kell kezdeményezően, buzdítóan fel­lépniük, az újítások népszerűsítése, bevezetése érdekében. Juk, hogy a városi lakosok számará­nyát növeljük, hogy közülük teremt­sük meg üzemünk törzsgárdáját. A munkafegyelem lazulásához­­ tartozik az is, hogy egyes vezetők nem tartják be a technológiai fegyelmet. Kovács József elv­társ, a tisztító mű­vezetője, Lengyel János elvtárs-szak­mányi­­ főművezető, Brucker Antal mérnök elvtárs, Volmer Ernő DISZ- vezetőségi tag több eset­ben nem tartotta be a­­ technológiai fegyelmet, el­tért a technológiai­­ utasításoktól. Ha a vezetők ilyen­ek — tette fel a kérdést a beszámoló —, akkor ho­gyan várnak jó munkát­­ az egyszerű dolgozóktól? Továbbra is küzdeni kell az igazo­latlan­­ hiányzások megszüntetéséért, mert még mindig sok munkanap esik ki évente emiatt. Ehhez szüksé­ges az, hogy a műszaki vezetők is szakítsanak merevségükkel és a dolgozókkal lelkiismeretesen foglalkozzanak, hisz azok még nem kiforrott­­ nagy­üzemi munkások, hanem többségük­ben faluról kerülnek be, nevelni, ta­­­nítani kell őket. Az utóbbi időkben különösen el­harapódzott az a nézet, hogy azért nem tudjuk teljesíteni tervünket, mert rossz minős­égű anyagot kap­tunk és dolgozóink felkészültsége is gyenge. E nézet­­ azért­­ is káros, mert Róna elvtárs,­­az üzem igazgatója is ezt hangoztatja. Igaz, hogy nagyon sok, rajtunk kívülálló ok akadályoz­za tervteljesítésünket. De helytelen, hogy­­ Róm­a elvtárs nem értett egyet a kommunista aktívával, amely fel­tárta ugyan az objektív okokat, ugyanakkor rámutatott arra, hogy a dolgozók áldozatos munkájukkal, a vezetők példamutatásával érhetnek el eredményeket. Ehhez­­ az is szük­séges, hogy a műszaki vezetők job­ban­­ támaszkodjanak a párta­lapszer­vezetekre, tömegszervezetekre, egy­­egy nehézség leküzdésében. Horváth József, Csontos és Hanzli Lajos elv­társakat -bírálta a beszámoló, ■ amiért, nem támaszkodnak a párt­szervezetre és a tömeg­szervezetekre. T­apaszttlaat mutatja azt, hogy­­ ame­lyik műszaki vezető megbeszéli a fel­adatokat a pártalapszervezet vezető­ségével, a tömegs­zervezeti aktívák­kal, az a termelésben is tud ered­ményeket el­érni. Példát mutatott eb­ben Scheffer elvtárs, aki különösen a DISZ-fi­a­talok lelkesedésére, mun­kakedvére tud­­ támaszkodni. A bírálat-önbírálat fegyverével a hibák ellen Párt alapszervezetei­n­kben- egyre jobban erősödik a pártdemo­krácia, amit bizonyít a bírálat, ön­bírálat fegyverének bátor használata —­­ál­lapította­ meg a beszámoló.­­— Ezt azért tartjuk eredménynek, mert üzemünkben eléggé el volt fojtva az alulról jövő bírálat és még ma is vannak olyan jelen­ségek, hogy a bírálókkal érezte­tik: nem jó az, ha a vezető em­bereket bírálnak. Bru­cker, Horváth és Bartus elv­­társaknak is ez volt a véleménye. Arról­­ beszéltek ők: kár szólni, mert aki megmondja véleményét, arra ki­jár a rúd. Váll­alatvezetőségünknek­­ kell olyan légkört teremteni — hang­súlyozta a beszámoló —, hogy az egyszerű emberek is bátran hassanak és ne féljen senki bírál­attól, •ha megmondja az igazat, hogy abból hátránya lesz. Bírálta a beszámoló Csepreghy elvtársat, az­­ üzem főmérnökét, aki egy műszaki konferencián­­ megaka­dályozta egy elvtárs szabad véle­ménynyilvánítását. Önkritikusan foglalkozott Demján elvtársnő saját felelősségével is, amiért nem harcolt jobban, mint párt­bizottsági titkár a bírálat, önbírál­at, különösen az alul­ról jövő­­ bírálat bátor alkalmazásá­ért. A pártdemo­kráci­a erősödését je­­­lenti az is, hogy javult a kollektív vezetés. Kéthetenként pártvezetőségi ülésen vitatják meg a­­ taggyűlések beszámolóját, megosztják a párt­vezetőségek egymás között a munkát és egy-egy vezetőségi tag felelős az üzemrészek dolgozóinak felvilágosí­tásáért, ahol elősegíti a Párt politi­kájának végrehajtását. Jó példát mutat ebben a két állandó délelőttös pártalapszervezet és a B-műszak alapszervezete. ‘ E -taggyűlései aktívak, pártszervezetek érvényesül a bírálat, önbírálat, a párttagságot nem kelll külön biztat­gatni a felszó­lalásokra. Itt a pártcsoportok is meg­bízatást kapnak. Követhetnék a B- műszak példáját az A- és C-műszak alapszervezetei is. Éberség, világnézeti nevelés Az éberség fokozásában, a dolgo­zók világnézeti nevelésében is van tennivaló — állapította meg a beszá­moló. — Különösen a káros jobbol­dali elhajlás következtében tűrtük, hogy vezető beosztásba osztályidegen elemek álljanak. Megállapítottuk, hogy amióta levál­tottuk ezeket az elemeket — akik ugyan a fel­színen igyekeztek jó munkát végezni — s helyükre mun­káskádereket állítottunk, megjavult a­­ munka. A jövőben nagyobb gondot kell­­ fordítanunk arra, ho­gy vezető beosztásba osztályidegen elemek ne kerüljenek. Komoly mulasztás terhel bennün­ket, hogy megfeledkeztünk dolgo­zóink világnézeti neveléséről, külö­nösen az aitheisita propagandáról. Üzemünkben igen elszaporodtak a szektáns­­ nézetek, térit nyert a kleri­kális hogy reakció. Megállapíthatjuk, ahova nem jut el a kommunis­ták szava, ott felüti a fejét az ellenség. Ez gyakran rémhírekben is megnyíl­ó beszámoló -a Textilművek párt­­szervezeteinek számszerű fejlődésé­ről is számot adott. Megállapította ,hogy különösen 1955. más­odi­k felé­ben nőtt a párttagok száma. 1955- ben 71 tagjelöltet, s 49­­ tagot vettek fel a pártba. — Üzemünk dolgozói­­nak majdnem 20 százaléka párttag, megvan tehát az az élcsapat, amely­re Megyei Pártbizottságunk, Városi Pártbizottságunk mindenkor számít­hat. A pártbizottság beszámolója elismeréssel illette a pártalapszer­­vezeteket, amelyek állandóvá tették a párt sorainak erősítését, harcol­tak a legutóbbi pártértekezlet hatá­rozatának megvalósításáért. A be­számoló egyiken­ felad­a Iiu­­l sz­abjta. ahogy 1956-ban tovább­­ kell növelni a párttagság számát, azok közül a­hol­1954-ben súlyos mulasztást követ­tünk e 1 a párttago­k pártoktsitásba való bevonásánál. Kevés párttagot vontunk­­ be az okitátásba és annak is több mint fel­e lemorzsolódott Ezért felelősség terheli­­ Horváth Jó­zsef és Cséffai Győző propagandista elv­társaikat. Az 1955—56-os oktatási évet már jobban megszerveztük. S­­ bár néhány elvtárs lemorzsolódott, általában jó a pártoktatás üzemünk­ben­. Különösen sok segítséget ad­­ eh­hez az oktatási bizottság, amiért el­ismerés illeti Bence József elvtár­­s­at. Az ellenőrök közül Csiszárné, Lukácsné, Királ­yh­ázi és Pőcze elv­­társak végeznek jó munkát. Nehéz­ségeink a marxizmus­—leninizmus tanfolyam hallgatóinál mutatkoznak, mivel e témakö­r hallgatóinak jelent­kezésénél is követtünk el hibát. Egyes elvtársak felkészültségét meg­haladja a témakör, ez az ok­a a gyen­ge aktivitásnak. Pártbizottságaink, párt­szervezeteink igyekeznek leküz­deni a nehézségeket és A Textilművek Kaposvár, Somogy megye legnagyobb üzeme, de egyben a legfiatalabb is. Az üzem pártbizott­sága éppen, ezért még segítségre szo­rul, különösen a Városi Párt-végre­hajtó bizottságtól vár sok segítséget. A Textilművek pártbizottsága egy­­egy nagyobb fel­adat előtt kommu­nista aktívát hív össze, ezen­ részt is vesznek a felsőbb párt­szervek ré­széről, de a továbbiakban már nem nyújtanak segítséget. Keveset láto­gatják az üzemet a Városi és a Me­gyei­­ Pártbizottság vezetői is. Még Tóth elvtársat sem láttuk üzemünk­ben — állapította meg­­ a beszámoló. Üzemi pártbizottságunk munkájá­nak egyik­­ hiányossága, hogy a tö­megszervezetek irányításában és el­lenőrzésében nem tudtunk megfelelő eredményt elérni. DIS­Z -s­zerveze­­­tünk munkájában ugyan javulás ta­pasztalható, különösen a munkaver­senyben mutat példát ifjúságunk. A DISZ II. kongresszusa óta azonban mi sem fordítottunk különösebb gondot a­­ DISZ-élet elemezésére. Pártalapszervezeteinknek napi­rendre kell tűzniük a DISZ-szer­­vezetek munkáját, különösem ,a DISZ-oktatást és a Köz­ponti Vezetőség DISZ-munkáról szóló­­ határozatának megfelelően se­gíteni kell­­ a fiatalokat. Egyes mű­szaki vezetőknek fel kell­, számolniuk azt a nézetet, hogy az ifjúság ere­jében, tehetségében nem lehet­­ bízni. A szakszervezettel is meg kell te­remteni a jó kapcsolatot, nem tűr­hető,­­hogy Keceli elvtárs, a DISZ- bizottság titkára és Lukács elvtársnő, az üzemi bizottság elnöki személyi ellentét miatt nem tudnak együtt­működni. Tovább kell még növelni a DISZ-tagok létszámát, hogy az üzem minden fiatalja tagja legyen a DISZ-szervezetn­ek. Üzemi­­ bizottsá­gunk munkájában is komoly fejlő­dést értünk el. A dolgozók 90 száza­léka szervezett munkás, széles aktí­vahálózat vesz részt az üzem­ bizott­ság mimikájában. Javult a pártal­ap­­szervezetek és a műhely­bizottságok kapcsolata is. Külö­n sem a kulturális és nevelőmunkában fejt ki­­ komoly tevékenységet a szakszervezet ja­vánál, amit a faluról feljött, ideoló­­giail­ag képzetlen dolgozóink nem tudnak visszaverni. Fokoznunk kell a felvilágosító munkát, le kell lep­leznünk az ellenség szócsöveit, ne­velni kell dolgozóinkat a szocialista erkölcs, a szocialista közösségi szel­lemben­­gozók közül, akik becsülettel helyt­állnak a munkában, akik odaadással küzdenek a párt célkitűzéseinek va­­lóra váltásáért. Nem szabad azonban megfeled­kezni a tagjelöltek neveléséről. Előfordult már, ho­gy felvetítünk tag­jelöltet, aztán­­ nem adtunk számukra pártmegbízatást, így nem is fejlőd­hettek. Különösen az­­ ajánlókra vár e téren felad­at, akik azzal­, hogy ja­vasolták a dolgozót a pártiba, még nem tettek eleget pártkötelességük­­nek. Feladatuk az is,­­hogy pártta­gokká neveljék az általuk javasolt elvtársat. Párt­cs­opor­tj­ain­k tehetnek itt még sokat, nekik kell ellenőrizni a tagjelöltek fejlődését, nevelését. propagandistáink jó felkészült­ségükkel biztosítják a pártokta­tás színvonalát, a hallgatók eszmei, politikai fejlő­dését. az A népnevelőhálózat ki van építve üzemben, népnevelő-felelősök fogják össze üzemrészenként a nép­nevelőket. Az agitáció formái egyéni és csoportos agitáció. Jó a szemlél­tető agitációnk, mely különösen termelési feladatokra mozgósít, nép­­­szerűsíti a jól dolgozókat, bírálja a hanyagokat. A faliújságon kap he­lyet az újítás, újítók népszerűsítése. Jó volt üzemünk Ludas Matyija, am­el­y szatirikus formában bírálta a fegyelem l­azítóit, a hanyag dolgozó­kat, jó lenne ezt­­ a módszert tovább­ra is alkalmazni. Van még tennivalónk azonban a kultúr- és sajtóagitáció terén. Növelni kell a dolgozók kulturális igényeit, minden d­olgozó kezébe el kell juttatni a pártsajtót. — Kutas elvtárs, a Megyei Pártbi­zottság ipari osztályának vezetője is csak­­ látogatóba volt az üzemben, pe­dig ő sok segítséget adhatna a ter­melés pánte­lle­nőrzésének megjavítá­sához, a párthatározatok végrehajtá­sának megszervezésében. Hiányoljuk, hogy Hortobágyi elvtárs, a Városi Pártbizottság titkára, aki felelős volt üzemünkben a választásokért, nem nyújtott konkrét segítséget pártbi­zottságunknak a­­ beszámoló elkészí­tésében. Szeretnénk, ha a Megyei Párt­bizottságtól és a Városi Pártbi­zottságtól is több segítséget adná­nak munkánkhoz. voltak a kultúrotthon rendezvényei, nőtt a könyvtár látogatottsága Az új szakszervezeti tagdíjrend­szerrel el kell érni, hogy a tagdíjfizetés ne 59—60 száza­lékos legyen, hanem 109 százalé­kos. Ehhez a szakszervezeti aktivák jó -f­elvilágosító -munkája szükséges. A szakszervezeti munka megjavításá­nak egyik feltétele,­­hogy­ Lukács elvtársnő is javítson munkáján, fő­leg magatartásán. Nem szabad ha­mar megsértődnie, érzékenykednie, munkájában pedig mindig tartsa szem előtt, hogy a Párt az osztály­­szervezetek legmagasabb formája és mint kommuni­sta, a párt politikájá­nak megfelelően kell dolgoznia. Nem eshet a töm­e­gek uszályába, hanem alaposan mérlegelve egy-egy felada­tot kell intézkedni. A­­ beszámoló foglalkozott még az MNDSZ-szel, az MSZT-vel, a béke­­bizottságok munkájával, valamint a MOHOSZ és a DISZ kapcsolatával. A beszámoló önkritikusan megállapí­totta, hogy a pártbizottságnak, sze­mély szerint Demjánné elvtársnőnek is többet kellett volna foglalkoznia a tömegszervezetekkel, érvényesíte­nie kellett volna a párt irányítását, és ellenőrzését,vezetését. Befejezésül a beszámoló felhívta­­ a küldöttek figyelmét, hogy alaposan elemezzék a pártbizottság munkáját, felszólalásaikkal,­ bírálataikkal se­gítsék az új pártbizottságot. A felszólalásokat legközelebbi szá­munkban­ közöljük. 1955 a sikerek esztendeje A KV 1955 novemberi határozatának megvalósításéiban van még tennivaló Ki kell alakítani az üzemi törzsgárdát Új tagokkal erősödtek pártszervezeteink Javítani kell a pártoktatási munkát és az agitációt Több segítséget várunk a felsőbb pártszervektől Javítanunk kell a tömegszervezetek irányítását

Next