Somogyi Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-05 / 184. szám

■ .................................. KRITIKA EGYNÉMELY ÖNKRITIKÁRÓL Hányszor, de hányszor halljuk: »ü$sza van az elvtársnak, a bírá­lat teljesen jogos, változtatni fogok a helyzeten.« Vagy: »Kérem, én elfogadom a bírálatot...« Hall­juk, és örülünk az önkritikus hangnak. Csak a hangban lévő furcsa kis zörejt, csak a száj szög­letében néha meghúzódó apró, ke­serű vonást nem vesszük észre. Nem vesszük észre, vagy nem akarjuk észrevenni. Pedig ezek sokszor többet mondanak, mint azok a szavak, amelyeket hallot­tunk. Ezek a sokszor alig észreve­hető megnyilvánulások arról az érzésről tanúskodnak, amiről megbírált Hallgat, hallgat. Hallgat, a mert ’igi kényelmesebb, önbírála­tot gyakorol, mert az úgy »illik«. Sokan­ vannak ilyenek, minde­nütt találkozhatunk velük. Ők azok, akiknek a hibák azonnali be­­ismerésé, a gébics önkritika szinte mindennapi életük velejárója lett. Valami hibát követtek el? Hát majd önkritikát gyakorolnak. Né­hány szó':és kész'. Sokan szinte udvariassági formu­laként alkalmazzák. Azután marad min­den a régiben. Dehát mi is változna?'''"Hiszen itt csak szavak hangzottak el. Szavak, sokszor könnyű, kényelmes amelyek meg­­oldást is­ jelenítenek. Mert igaz ugyani, hogy elfogadták a bírála­tot, mert ugyebár azt el kell fo­­gad­ni. De mindig egyet is­­ értenek vele? Biztosan nem. Hiszen dolgo­zóink, vezetőink túlnyomó többsé­ge becsülettel dolgozik, jót akar, a legjobb szándék vezérli munkájá­ból. Ha felvetjük egyes hibáit, ak­kor ő mindjárt úgy érzi, hogy a bí­rálónak igaza­ van? Aligha. Csak igen alapos érvek, komoly megfon­tolás után változtatja meg valaki a véleményét. Tehát miért vagyunk türelmetle­nek, miért ítéljük el azt, aki első sgrra nem ismeri el hibáit, aki vi­­­tatkozik, mert meg van győződve igazáról, aki maga is megdöbbent, hogy valamit rosszul csinált, hogy magatartásában van valami kifogá­solnivaló. Miért sütjük rá azonnal, hogy pártszerűtlen, hogy nincs ön­kritikája, miért követelünk beisme­rő szavakat akkor, amikor még a meggyőződés más. Miért nem vitatkozunk, érvelünk inkább, miért nem várjuk meg, hogy az az önbírálat valóban saját munkájá­nak, magatartásának bírálata le­gyen, hibáinak őszinte beismerése, amelyet feltétlenül a kijavításnak kell követnie. Miért azzal kezdjük: »Ha az elvtárs őszinte önbírálatot gyakorol, akkor minden rendben lesz.« Miért eszköznek, az egyéni ké­nyelem megóvásának, mintegy mentőövnek ajánljuk fel azt, ami­nek sokkal fontosabb a hivatása, sokkal nagyobb a jelentősége? Miért hagyjuk, hogy szavakká, frá­zissá silányuljon az az erő, amely pártunknak, egész rendszerünknek fő mozgatója? Ne engedjük az önbírálatot le­járatni. Ne hallgassuk olyan elé­­gülten a gyors megfontolás nél- Álom és valóság (avagy: mit várnak az utasok a vasutasoktól ?) Rózsaszínű hajnal, munkába siető emberek. Vonatvárás. Az Utas idege­sen néz órájára. Jön, nem jön? ... De ic­en! Már be is fut az állomásra a dübörgő, csattogó, füstöt okádó fekete kígyó. 5 óra 5 perc. Sietős léptek, beszállás. Füttyszó, indulás. Az Utas öröm­mel állapítja meg, a ván­at pontos. Aztán Helyet keres. Mi sem könnyebb ennél! A kényel­mes, üres padsorok valósággal hívo­gatják: ide, ide az ablak mellé. Leül. Könyvet vesz elő, olvas. Később jel­esen körülnéz. Tisztaság, rend. vasúti kocsi tökéletes rugózása fel­é fogja a rázást. Teli pohárból sem ‘9­,Yna ki a víz­ Átadja magát a lány, kellemes ringásnak. Behunyná­mét, de udvarias hangra figyel­sze­— Szabad kérnem a jegyet? — Tessék! — — Köszönöm, nagyon köszönöm! 7em akarom zavarni, d­e szeretném megkérdezni: kényelmesen utazik?­­­— Tökéletesen! Köszönöm. Hát igyekszünk ké­­rem, igyekszünk. Állandóan javítjuk a­ közlekedést. Ma már nem közle­kedtetünk olyan kevés és kicsiny be­fogadóképességű kocsikat, mint pél­dául a Kaposvárról 14.45-kor induló személyvonaton voltak. Hogy a per­honon nem fértek el az emberek, már a múlté. Iés milyen szemetes volt minden fülke, vagyis a nagy fülke. Ugyan­akkor a reggel Dombóvár felé köz­­lekedő személyvonatban pár utas tWt. Aránytalanság volt. — Hol van az már? — Bizony hol van már? ilyenkor visszapillant az ember Tudja, és megállapítja a vasút fejlődését, az Utazás kulturáltságát. ... Bizony sok nehézséget magunk mögött hagytunk. Talán már nincs IS . . . — Nincs már semmi problémájuk? A . .. hol van az már? Amikor meg nem volt Kaposvárott ilyen szép vonatkísérőhely­iség­ünk. S tessék­ megnézni rajtam ezt a remekbe, rámszabott vasutasruhát. Nemcsak Pécsett szabnak ám ilyet, Kaposvá­­r?“ '*! Bocsánat... úgy láttam, felszálló közeleg, mennem kell. Az Utas visszahult a magány csen­dességébe. A vonat száguld tovább, a távírópóznák szinte kerítésnek lát­szanak. Hiába... gyorsvonat! Az Utas felé újra hang fordul. — Szörpöt, ásványvizet, bort, sört tessék ... jegelt a ... — Mi az? Van sörük? És ásvány­vizük is külön bor nélkül? ... Nem­­ ehet! — De igen. Korlátlanul. Paran­csoljon. Aranygalléros, fehérhasú sör, jég­­behűtve. Udvarias vonatkísérők, elő­zékeny emberek mindenütt. Micsoda kényelmes, pontos, nagyszerű uta­zás. ó, de jó is . .. A vonat óriásit rázkódik, utas ki­esik. * * * Bbrrr ...! ja­, mi történt? Semmi különös. Az Utas felébredt ébresztő­órájának hangjára. Borzas fejjel, hi­hetetlen álomból ébredve ül ágyon. — Ha a betyár mindenit... le­késtem, 5 óra van. Felesége nyugodtan cáfolja: — Ugyan drágám, mit izgulsz? Tegnap is késett, ma is késik. Még döcöghetsz eleget abban a tömött kocsiban. — szün — SOMOGYI NÉPLAP ^Érdekességek üzemeinkből Homokfrissítő eljáráson is dolgozik Lányi Ernő, a Vaskombi­­fonát vegyészmérnöke. Az elhasznált ,elégett homokot akarja az idegen­­ anyagoktól, portól, agyagtól­ meg­tisztítani. Az agyagot már sikerült is kivonatolnia a homokból. Új családi házuk téglagyári Ennnfiásoknak Hat kétszobás, összkomfortos csa­ládi házat építenek a kaposmérői­­ téglagyár munkásainak. A dolgozók­­ új fürdőt, ebédlőt, üzemi konyhát­­ is kapnak. Bunkeros anyagtárolás Az Állami Építőipari Vállalatnál új módszert vezettek be az anyagok­­ tárolására. A kis alapterületen lévő anyagokat úgynevezett bunkeros módszerrel (körülhatárolva) tárol­ják. Ezzel átlagosan 4 százalékos kuli beismerést. Igaz meggyőződést, hanyag megtakarítást érnek el. tettekben való önbírálatot követel- Vibróasztalos betonozás jünk meg. Ne ítéljük el azt, aki védi igazát, vagy vélt igazát. Csak a meggyőződés nélküli, formális önbírálatot kényszerítjük ki ezzel. Vegyük végre észre, hogy az ilyen »önkritika« után mindig marad egy kis kesernyés íz az önbírálatot gya­korló szájában. A meg nemértés, az igazságtalanság íze és egy enyhe kis megvetés is önmagával szem­ben. Másodszor azonban már nem haragszik magára, harmadszor meg már egyenesen jó módszernek tartja. Így válik azután visszájára az önbírálat hatalmas, jellemfor­­m­áló ereje, így lesz meggyőződés nélküli, felelőtlenül ígérő ember az emberből, aki mindent, igazat, nem igazat hajlandó elismerni, így könnyebb, kényelmesebb. Mert a­posgár dolgozói az akció bevezetése Sóta kb. 540 rádiót, 122 porszívót, pad-Azután? Azután­­ marad min­ ^ lókefét, dongómotort vásároltak rész­­ben úgy, ahogyan volt­ életre. Az Építőipari Vállalat siófoki fe­­lépítésvezetősége vidraasztalos beto­nozást vezetett be. Az új módszer­­ nagyszerűen bevált. Ezzel a mód­szerrel a beton sokkal szilárdabb lesz, jobban tömöríti a betont és a Jóm­unka is könnyebbé válik. Hónapokkal ezelőtt vezették be a­­ rádió és egyes villamossági gépek­­ részletre történő eladását. A rész­­­letakciónak óriási sikere van. ha­ 540 rádió részletre Vasárnap, 1956. augusztus 5. A ÜÓBÓL IS MEGÁRT A SOK HÁT MÉG A RUMBÓL?. ...Miért nem tesz az Isten most Változtatná borrá a Tiszát,csodát? Hadd lehetnék én meg a Duna Hogy a Tisza belém omlana! ... Évtizedek óta szavalják, búval pohárba sírják, nagy kedvvel vi­lágba kacagják az örök szomjazok Petőfi Sándor szép költeményét. A vers szerzője akk­or természetesen nem »karcos«-ra, vagy »itókára« gondolt, lévén éppen Tokajban, ha­nem igazi jó magyar borokra. A sű­rített napfényre, mely hazánk kies lankáin terem. ... Változtatná borrá a Tiszát? ... Ejnye, ragyogó gondolat... moso­lyognak huncutul borisszáink. De óh, jaj, lánglelkű költőnk homlokára szigorú, sötét redőket vonna a tu­dat: a kaposvári rumisszáknak nem lenne elég szeszélyes folyónk rummá válása, nekik talán rumból a Csen­des-óceán kellene, pálinkából az Atlanti, féldecisnek meg a cinkotai icce?! De hagyjunk fel a tréfákkal, teli poharakkal, nézzünk meg néhány érdekes statisztikai adatot: A Béke Szálloda és Vendéglátó­ipari Vállalat, a Földművesszövetke­zet és az Utasellátó adatai szerint 1953-ban égetett szeszből (rum, pá­linka, likőr) Kaposvár lakosai 112 719 litert fogyasztottak el 7,6 millió forint értékben. 1954-ben eme­lődnek a számok: 129 560 liter 8 és félmillió forint. 1955-ben már 131 000 liter 9 millió forint. 1956 első félév cca 5 millió — szép siker! Kapaszkodjon meg az olvasó nagy számaink miatt és csodálkozzék, hogy az összes italforgalom százalékát rumból, pálinkából 40,47 fo­gyasztja az italkedvelők kicsiny, de erős serege. Természetesen ezek a számok csak kimért tömény­ italo­­kat foglalják magukban, ezenfelül értendő a kiskereskedelmi vállalatok és egyéb üzletek által palackokban kiszolgált áruk, melyek szintén ki­tesznek évente egymillió forintot. Kaposvárott tehát közel egymillió forint értékű rumot, pálinkát isz­nak meg havonta, összevetve számításainkat, 3 és fél év mérlege oca 33 millió forint. 669 családi ház ára 50 000 forinttal szá­mítva. És példákat sorolhatnánk to­vább. De nem erről van szó! Félreértés ne essék. Egyesek azt mondhatnák — ma­­gánügy —. Nem az a féldeci scng, amit megiszunk, hanem amelyik megárt. És éppen ezért. Sok kedv, hangulat, öröm van az italban. De mértéket kell tartani. Az alkoholiz­mus útja tönkrement emberi sorsok­kal, szerencsétlenül járt, feldúlt családi otthonokkal, nem egyszer halállal van kikövezve. A túlzott fo­gyasztás higanyszerűen emelkedő görbéje nem magánügy többé, ha­nem a társadalom ügye. A mi társa­dalmunké, mely nemcsak megbecsü­li tagjait, hanem­ meg is védi. A Minisztertanács nagyon helyes határozata, mely rendezte a tö­ményszesz árát, ezt a célt szolgálja. De maga a határozat nem elég. Le­gyen intő példa, tilalomra mindenki részére az általa ismert eset. Minden családját szerető, jóérzésű ember se­gítségére van szükség, hogy gátat vessünk a mértéktelen alkohol­­fogyasztásnak. Szűts István LEVÉL AZ IKV-HEZ !T­­öbb mint százötvenen lakunk a 48-as Ifjúság­i utca 7. sz. házban. Asszonyok, gyermekek,­­ öregek, fiatalok. Járjuk naponta sokszor a két-három­­ emeletet, cipeljük a nehéz kosarakat, visszük a pici gyerekeket, hordjuk fel a tüzelőt meg a vizet. Ott fúj­tatunk, izzadtan, fáradtan lihegve nap mint nap. És várjuk a december elsejét, amikorra a vállalat liftünk kijavítását, illetve beszerelését ígérte. Igaz, hogy ez az ígéret még 1954 decemberére szólt, az is igaz, hogy azóta 1955. decembere is elmúlt, sőt vészesen közeleg ennek az évnek a decembere is. Hónapról hónapra, évről évre vártuk a kijavított lift felszerelését, vártuk azt a kényelmet, amit jogosan megkövetelhetünk. Ennél előbbre azonban nem jutot­tunk. Liftünk eltűnt. Színét sem láttuk. Most azonban meglett. Ott áll szépen kijavítva, használható állapot­ban a­­ Május 1 utca 12. számú házban. Igen, ott áll a­­ város másik részében, oda szerelték be De vajon miért? Sokat tűnődtünk már ezen. Mert annak idején, amikor a vállalat leszereltette a lakásokból a hidetket, egy-kettőre rájöttünk, hogy ez igen hasznos dolog, mert így legalább a luxusnak min­ősített tárgyak a pincei tárolásban hamar eltörnek, így a vállalat gyorsan megszabadul a felesleges luxus­tól. Az egyszobás lakások WC-imek leszerelésénél is könnyen megállapítottuk, hogy ennek kézzelfogható eredménye lesz. Ezek a lakók legalább a parkettás la­kásokon keresztül cipelhetik a mosogatóvizet. Arra azonban igen sokáig nem tudtunk rájönni, miért sze­relték be a mi liftünket a Május 1 utcába. Amikor azonban a helyszínen körülnéztünk, mind­járt megoldottuk a rejtélyt. Először is a Május 1 utcai ház nem háromemeletes, mint a mienk, hanem csak két emelete van. Érthető tehát, ha oda szerelik be a mi liftünket, ahol kevesebb a lépcső. Másodszor: Ebben a Május 1 utcai házban a mi liftünkön kívül még egy lift van. Méghozzá olyan lift, amely működik. Itt is logikus, hogy az egyik működő lift mellé felszerelték a másikat is teherliftként. Ezek­­után reméljük, mindenki megértette, miért kellett a mi liftünket másutt felszerelni! Magunkat és liftünket az IKV figyelmébe ajánlva vagyunk jobb sorsra érdemesek: a 48-as Ifjúsági u. 7. sz. ház lakói. Műszaki fejlesztés a Mélyfúró Vállalatnál Többféle gép, többféle alkatrész. Többféle alkatrész, nehezebb be­szerzés, több költség, több idő és még számos tényező, munka­amely nehezíti, drágítja termelésünket. A Mélyfúró Vállalat 14 berendezése azelőtt 14 típusú volt. A sokféle be­rendezés sokféle szerszámot, anya­got igényelt, sokoldalú szaktudást követelt meg a szerelőktől. Ha va­lami üzemzavar vagy hibásodás tör­tént, meg kellett keresni a hozzá­való alkatrészeket, szerszámokat, csavarokat, a hozzáértő szakembert. És hogy ez nem ment mindig olyan könnyen, arról sokat tudnának be­szélni a Mélyfúró Vállalat szerelői, de azok a fúrómesterek is, akik ilyenkor ölbetett kezekkel álltak és váltak.­­ Kifizetődik a tipizálás Ma már ez jórészt a múlt emléke. A fúróberendezéseket ugyanis tipi­zálták. Tizennégy típus helyett 3 tí­pussal dolgoznak. A fúrótornyok egyforma magasak és egyforma ala­kúak, egységes balesetvédelmi fel­szereléssel ellátva. Nőtt is a terme­lékenység, csökkent is a balesetek száma azóta. (Tavaly az első félév­ben huszonnégyen, idén kilencen szenvedtek balesetet!) Mindezt a ti­pizálás tette. Méghozzá minden na­gyobb beruházás nélkül, javítómű­­helyi átalakítással, átszereléssel. Me­gyénk üzemei — érthetetlen módon — húzódoznak a tipizálástól; a Mélyfúró Vállalaton kívül sehol sem foglalkoznék ezzel komolyan. Pedig de sok helyen lehetne alakal­­mazni és hasznosítani! Azonban nemcsak a tipizálás miatt fejlődött a Mélyfúró Vállalat mű­szaki színvonala. Igen sok olyan módszert, újítást vezettek be, ame­lyet azelőtt nem használtak. Foko­zottabban támaszkodnak a különböző műszerek segítségére is. Most például a­­ Jolsvai-féle reo­­métert akarják felhasználni a víz­­beáramlás helyének pontos megál­lapítására. Igaz, hogy itt még egye­lőre csak az akaratnál tartanak, mert nem sikerült még felfedezniük, kik gyártják ezt a műszert, hol rendel­hetnék azt meg. A MOHOSZ megyei elnökségének rádióklubja igen érdekes új műszer­rel, elektromosságon alapuló mély­hőmérővel segíti a Mélyfúró Válla­latot. A rádiósklub tagjai készítik ezt az új típusú hőmérőt, amely 400 méter mélységben is pontosan méri a víz és talaj hőmérsékletét. Nagy gondot fordít a vállalat az új szerszámok, módszerek átvételé­re is. Nemrég próbálták az úgyne­vezett fúrókos működését. Ez szerkezet ütemesen veri a fúrót és a nehéz talajon a fúrás gyorsaságát megtízszerezi. A vállalat tervei sze­rint a jövő évben hat fúróberende­zésre szerelik fel ezt a kost. A korszerűsítés fokozására az üzem dolgozói számos újítást, ésszerűsítést dolgoztak ki. Így például Rubus Ferenc üzemve­zető a csövek egymás közti elzárá­sára olyan tömítőszelencét szerkesz­tett, amely tökéletesen védi a szen­­nyeződés ellen. Cinkóczi Géza fúró­mester meg egy szárnyas fúrót ké­szített, amely sokkal nehezebben tö­rik el, mint a többi eddig használt fúrók, azonkívül szükségtelenné te­szi az utóbővítést. Különösen kön­­­nyű talajban igen hasznos. Ezeken kívül ebben a félévben 45 újítást fogadtak el az üzemben, míg tavaly, hasonló időszakban a benyújtott újítások száma mindössze 27 volt. Legjobb újítóik Herceg Pál villany­­szerelő, Vadál Béla Jenei József fúrómester,esztergályos, Emelkedő termelékenység, javuló minőség A fejlettebb technika alkalmazása máris kézzelfogható eredményeket hozott a vállalatnál. Először is meg­nőtt a termelékenység. Amíg ta­valy az első félévben az egy mun­kásra eső termelési érték 44 000 Ft volt, ez a szám idén 45 500 Ft-ra emelkedett. A korszerűsítés érezteti hatását a minőség alakulásában is. Amióta tipizált gépekkel, fejlettebb technológiai módszerekkel dolgoz­nak, azóta a vállalat minőségi kifo­gást nem kapott. Ezzel évente mint­egy 150 000 Ft értékű garanciális munka elvégzését takarítja meg. Az önköltség alakulása is szemléltetően mutatja, a műszaki fejlesztés nem­csak a minőség javításának, a ter­melékenység növelésének, hanem az önköltség csökkentésének is fon­tos módszere. 1956 például 102 000 Ft-tal első félévében jobb ered­ményt értek el a tervezettnél. En­nek túlnyomó része pedig az új mód­szerek bevezetéséből állott elő. Életbe lépett a vasút havidíjas dolgozóinak béremelése A vasútnál augusztus 1-én lépett életbe a béremelésre vonatkozó mi­nisztertanácsi határozat, egy 87 000 vasutast érint, amely mint­a béreme­lésben részesülő dolgozókra ötven forinttal több jut, ennél havonta keve­sebbet senki sem kap. Béremelést első­sorban az utazószemélyzet és azok a dolgozók kapnak, akik 700 forintot, vagy alig többet keresnek. Ugyanak­kor az állandóan pénzkezeléssel foglal­kozó vasutasok régi, jogos panaszait is orvosolták, e úgynevezett mankópénzt kapnak. A legutóbbi — 1974. évi — bérren­dezés alkalmával a havibéres vasuta­soknál — a vállalati dolgozókat kivé­ve — megszűnt a premizálás és he­lyette az egyéni jutalmazási rendszert vezették be. Ez bevált, azonban az ala­csony jutalmazási keret nem ösztönöz­te a dolgozókat. Ezért a jutalmazási célra fel­használható összeget is mint­egy ötven százalékkal felemelték. Érdemes a technikát fejleszteni Ezek az eredmények szépek, de még szebbek lehetnének, ha Mélyfúró Vállalatnál mindenki ko­­­molyan venné a műszínttervben megszabott feladatokat és azt pont­ról pontra megvalósítanák. A mű­­színtterv legutóbbi értékelése sze­rint számos műszaki feladatot nem valósítottak meg. Így három fel­vonóberendezésnél nem alkalmazták a nehéz fizikai munkától mentesítő Hupp-tengelyt. A vállalat vezetősé­ge azonban — igen helyesen — nem enged lazaságot a műszaki felada­tok megvalósításánál. Fegyelmileg vonja felelősségre azokat, akik több­ször is elhanyagolták ezt a munkát, így jár Vecsési Sándor, a volt mű­szaki fejlesztési vezető is. Mindent egybevetve azonban a Mélyfúró Vállalat műszaki fejleszté­se szépen halad. Terv szerint ebben az évben több mint negyedmillió fo­rintot tesz ki az az összeg, amit mű­szaki fejlesztéssel meg kell takarí­taniuk. Műszaki tanfolyamokkal, előadásokkal, folyóiratokkal bővítik, fejlesztik a dolgozók szaktudását. Ma már a vállalat tervezői, geológu­sai olyan szaktudással rendelkeznek, hogy ezentúl ők maguk adják meg a hivatalos geológiai véleményt, ők készítik a tervrajzokat is. Ezzel­­ nő a vállalat felelőssége, de egy­ben egyszerűsödik a tervezés, véle­ményadás azelőtt eléggé nehézkes módszere. Érdemes tehát komolyan foglal­kozni a technika fejlesztésével, a le­hetőségek kiaknázásával, új mód­szerek, tipizálás, újítások bevezeté­sével. Az a sokezer forint, amit Mélyfúró Vállalat eddig is megtaka­­­rított, az a javuló minőség, amit az utóbbi hónapokban elértek, mind ezt bizonyítja. Langer Károlyné

Next