Somogyi Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-05 / 184. szám
■ .................................. KRITIKA EGYNÉMELY ÖNKRITIKÁRÓL Hányszor, de hányszor halljuk: »ü$sza van az elvtársnak, a bírálat teljesen jogos, változtatni fogok a helyzeten.« Vagy: »Kérem, én elfogadom a bírálatot...« Halljuk, és örülünk az önkritikus hangnak. Csak a hangban lévő furcsa kis zörejt, csak a száj szögletében néha meghúzódó apró, keserű vonást nem vesszük észre. Nem vesszük észre, vagy nem akarjuk észrevenni. Pedig ezek sokszor többet mondanak, mint azok a szavak, amelyeket hallottunk. Ezek a sokszor alig észrevehető megnyilvánulások arról az érzésről tanúskodnak, amiről megbírált Hallgat, hallgat. Hallgat, a mert ’igi kényelmesebb, önbírálatot gyakorol, mert az úgy »illik«. Sokan vannak ilyenek, mindenütt találkozhatunk velük. Ők azok, akiknek a hibák azonnali beismerésé, a gébics önkritika szinte mindennapi életük velejárója lett. Valami hibát követtek el? Hát majd önkritikát gyakorolnak. Néhány szó':és kész'. Sokan szinte udvariassági formulaként alkalmazzák. Azután marad minden a régiben. Dehát mi is változna?'''"Hiszen itt csak szavak hangzottak el. Szavak, sokszor könnyű, kényelmes amelyek megoldást is jelenítenek. Mert igaz ugyani, hogy elfogadták a bírálatot, mert ugyebár azt el kell fogadni. De mindig egyet is értenek vele? Biztosan nem. Hiszen dolgozóink, vezetőink túlnyomó többsége becsülettel dolgozik, jót akar, a legjobb szándék vezérli munkájából. Ha felvetjük egyes hibáit, akkor ő mindjárt úgy érzi, hogy a bírálónak igaza van? Aligha. Csak igen alapos érvek, komoly megfontolás után változtatja meg valaki a véleményét. Tehát miért vagyunk türelmetlenek, miért ítéljük el azt, aki első sgrra nem ismeri el hibáit, aki vitatkozik, mert meg van győződve igazáról, aki maga is megdöbbent, hogy valamit rosszul csinált, hogy magatartásában van valami kifogásolnivaló. Miért sütjük rá azonnal, hogy pártszerűtlen, hogy nincs önkritikája, miért követelünk beismerő szavakat akkor, amikor még a meggyőződés más. Miért nem vitatkozunk, érvelünk inkább, miért nem várjuk meg, hogy az az önbírálat valóban saját munkájának, magatartásának bírálata legyen, hibáinak őszinte beismerése, amelyet feltétlenül a kijavításnak kell követnie. Miért azzal kezdjük: »Ha az elvtárs őszinte önbírálatot gyakorol, akkor minden rendben lesz.« Miért eszköznek, az egyéni kényelem megóvásának, mintegy mentőövnek ajánljuk fel azt, aminek sokkal fontosabb a hivatása, sokkal nagyobb a jelentősége? Miért hagyjuk, hogy szavakká, frázissá silányuljon az az erő, amely pártunknak, egész rendszerünknek fő mozgatója? Ne engedjük az önbírálatot lejáratni. Ne hallgassuk olyan elégülten a gyors megfontolás nél- Álom és valóság (avagy: mit várnak az utasok a vasutasoktól ?) Rózsaszínű hajnal, munkába siető emberek. Vonatvárás. Az Utas idegesen néz órájára. Jön, nem jön? ... De icen! Már be is fut az állomásra a dübörgő, csattogó, füstöt okádó fekete kígyó. 5 óra 5 perc. Sietős léptek, beszállás. Füttyszó, indulás. Az Utas örömmel állapítja meg, a vánat pontos. Aztán Helyet keres. Mi sem könnyebb ennél! A kényelmes, üres padsorok valósággal hívogatják: ide, ide az ablak mellé. Leül. Könyvet vesz elő, olvas. Később jelesen körülnéz. Tisztaság, rend. vasúti kocsi tökéletes rugózása felé fogja a rázást. Teli pohárból sem ‘9,Yna ki a víz Átadja magát a lány, kellemes ringásnak. Behunynámét, de udvarias hangra figyelsze— Szabad kérnem a jegyet? — Tessék! — — Köszönöm, nagyon köszönöm! 7em akarom zavarni, de szeretném megkérdezni: kényelmesen utazik?— Tökéletesen! Köszönöm. Hát igyekszünk kérem, igyekszünk. Állandóan javítjuk a közlekedést. Ma már nem közlekedtetünk olyan kevés és kicsiny befogadóképességű kocsikat, mint például a Kaposvárról 14.45-kor induló személyvonaton voltak. Hogy a perhonon nem fértek el az emberek, már a múlté. Iés milyen szemetes volt minden fülke, vagyis a nagy fülke. Ugyanakkor a reggel Dombóvár felé közlekedő személyvonatban pár utas tWt. Aránytalanság volt. — Hol van az már? — Bizony hol van már? ilyenkor visszapillant az ember Tudja, és megállapítja a vasút fejlődését, az Utazás kulturáltságát. ... Bizony sok nehézséget magunk mögött hagytunk. Talán már nincs IS . . . — Nincs már semmi problémájuk? A . .. hol van az már? Amikor meg nem volt Kaposvárott ilyen szép vonatkísérőhelyiségünk. S tessék megnézni rajtam ezt a remekbe, rámszabott vasutasruhát. Nemcsak Pécsett szabnak ám ilyet, Kaposvár?“ '*! Bocsánat... úgy láttam, felszálló közeleg, mennem kell. Az Utas visszahult a magány csendességébe. A vonat száguld tovább, a távírópóznák szinte kerítésnek látszanak. Hiába... gyorsvonat! Az Utas felé újra hang fordul. — Szörpöt, ásványvizet, bort, sört tessék ... jegelt a ... — Mi az? Van sörük? És ásványvizük is külön bor nélkül? ... Nem ehet! — De igen. Korlátlanul. Parancsoljon. Aranygalléros, fehérhasú sör, jégbehűtve. Udvarias vonatkísérők, előzékeny emberek mindenütt. Micsoda kényelmes, pontos, nagyszerű utazás. ó, de jó is . .. A vonat óriásit rázkódik, utas kiesik. * * * Bbrrr ...! ja, mi történt? Semmi különös. Az Utas felébredt ébresztőórájának hangjára. Borzas fejjel, hihetetlen álomból ébredve ül ágyon. — Ha a betyár mindenit... lekéstem, 5 óra van. Felesége nyugodtan cáfolja: — Ugyan drágám, mit izgulsz? Tegnap is késett, ma is késik. Még döcöghetsz eleget abban a tömött kocsiban. — szün — SOMOGYI NÉPLAP ^Érdekességek üzemeinkből Homokfrissítő eljáráson is dolgozik Lányi Ernő, a Vaskombifonát vegyészmérnöke. Az elhasznált ,elégett homokot akarja az idegen anyagoktól, portól, agyagtól megtisztítani. Az agyagot már sikerült is kivonatolnia a homokból. Új családi házuk téglagyári Ennnfiásoknak Hat kétszobás, összkomfortos családi házat építenek a kaposmérői téglagyár munkásainak. A dolgozók új fürdőt, ebédlőt, üzemi konyhát is kapnak. Bunkeros anyagtárolás Az Állami Építőipari Vállalatnál új módszert vezettek be az anyagok tárolására. A kis alapterületen lévő anyagokat úgynevezett bunkeros módszerrel (körülhatárolva) tárolják. Ezzel átlagosan 4 százalékos kuli beismerést. Igaz meggyőződést, hanyag megtakarítást érnek el. tettekben való önbírálatot követel- Vibróasztalos betonozás jünk meg. Ne ítéljük el azt, aki védi igazát, vagy vélt igazát. Csak a meggyőződés nélküli, formális önbírálatot kényszerítjük ki ezzel. Vegyük végre észre, hogy az ilyen »önkritika« után mindig marad egy kis kesernyés íz az önbírálatot gyakorló szájában. A meg nemértés, az igazságtalanság íze és egy enyhe kis megvetés is önmagával szemben. Másodszor azonban már nem haragszik magára, harmadszor meg már egyenesen jó módszernek tartja. Így válik azután visszájára az önbírálat hatalmas, jellemformáló ereje, így lesz meggyőződés nélküli, felelőtlenül ígérő ember az emberből, aki mindent, igazat, nem igazat hajlandó elismerni, így könnyebb, kényelmesebb. Mert aposgár dolgozói az akció bevezetése Sóta kb. 540 rádiót, 122 porszívót, pad-Azután? Azután marad min ^ lókefét, dongómotort vásároltak részben úgy, ahogyan volt életre. Az Építőipari Vállalat siófoki felépítésvezetősége vidraasztalos betonozást vezetett be. Az új módszer nagyszerűen bevált. Ezzel a módszerrel a beton sokkal szilárdabb lesz, jobban tömöríti a betont és a Jómunka is könnyebbé válik. Hónapokkal ezelőtt vezették be a rádió és egyes villamossági gépek részletre történő eladását. A részletakciónak óriási sikere van. ha 540 rádió részletre Vasárnap, 1956. augusztus 5. A ÜÓBÓL IS MEGÁRT A SOK HÁT MÉG A RUMBÓL?. ...Miért nem tesz az Isten most Változtatná borrá a Tiszát,csodát? Hadd lehetnék én meg a Duna Hogy a Tisza belém omlana! ... Évtizedek óta szavalják, búval pohárba sírják, nagy kedvvel világba kacagják az örök szomjazok Petőfi Sándor szép költeményét. A vers szerzője akkor természetesen nem »karcos«-ra, vagy »itókára« gondolt, lévén éppen Tokajban, hanem igazi jó magyar borokra. A sűrített napfényre, mely hazánk kies lankáin terem. ... Változtatná borrá a Tiszát? ... Ejnye, ragyogó gondolat... mosolyognak huncutul borisszáink. De óh, jaj, lánglelkű költőnk homlokára szigorú, sötét redőket vonna a tudat: a kaposvári rumisszáknak nem lenne elég szeszélyes folyónk rummá válása, nekik talán rumból a Csendes-óceán kellene, pálinkából az Atlanti, féldecisnek meg a cinkotai icce?! De hagyjunk fel a tréfákkal, teli poharakkal, nézzünk meg néhány érdekes statisztikai adatot: A Béke Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat, a Földművesszövetkezet és az Utasellátó adatai szerint 1953-ban égetett szeszből (rum, pálinka, likőr) Kaposvár lakosai 112 719 litert fogyasztottak el 7,6 millió forint értékben. 1954-ben emelődnek a számok: 129 560 liter 8 és félmillió forint. 1955-ben már 131 000 liter 9 millió forint. 1956 első félév cca 5 millió — szép siker! Kapaszkodjon meg az olvasó nagy számaink miatt és csodálkozzék, hogy az összes italforgalom százalékát rumból, pálinkából 40,47 fogyasztja az italkedvelők kicsiny, de erős serege. Természetesen ezek a számok csak kimért tömény italokat foglalják magukban, ezenfelül értendő a kiskereskedelmi vállalatok és egyéb üzletek által palackokban kiszolgált áruk, melyek szintén kitesznek évente egymillió forintot. Kaposvárott tehát közel egymillió forint értékű rumot, pálinkát isznak meg havonta, összevetve számításainkat, 3 és fél év mérlege oca 33 millió forint. 669 családi ház ára 50 000 forinttal számítva. És példákat sorolhatnánk tovább. De nem erről van szó! Félreértés ne essék. Egyesek azt mondhatnák — magánügy —. Nem az a féldeci scng, amit megiszunk, hanem amelyik megárt. És éppen ezért. Sok kedv, hangulat, öröm van az italban. De mértéket kell tartani. Az alkoholizmus útja tönkrement emberi sorsokkal, szerencsétlenül járt, feldúlt családi otthonokkal, nem egyszer halállal van kikövezve. A túlzott fogyasztás higanyszerűen emelkedő görbéje nem magánügy többé, hanem a társadalom ügye. A mi társadalmunké, mely nemcsak megbecsüli tagjait, hanem meg is védi. A Minisztertanács nagyon helyes határozata, mely rendezte a töményszesz árát, ezt a célt szolgálja. De maga a határozat nem elég. Legyen intő példa, tilalomra mindenki részére az általa ismert eset. Minden családját szerető, jóérzésű ember segítségére van szükség, hogy gátat vessünk a mértéktelen alkoholfogyasztásnak. Szűts István LEVÉL AZ IKV-HEZ !Több mint százötvenen lakunk a 48-as Ifjúsági utca 7. sz. házban. Asszonyok, gyermekek, öregek, fiatalok. Járjuk naponta sokszor a két-három emeletet, cipeljük a nehéz kosarakat, visszük a pici gyerekeket, hordjuk fel a tüzelőt meg a vizet. Ott fújtatunk, izzadtan, fáradtan lihegve nap mint nap. És várjuk a december elsejét, amikorra a vállalat liftünk kijavítását, illetve beszerelését ígérte. Igaz, hogy ez az ígéret még 1954 decemberére szólt, az is igaz, hogy azóta 1955. decembere is elmúlt, sőt vészesen közeleg ennek az évnek a decembere is. Hónapról hónapra, évről évre vártuk a kijavított lift felszerelését, vártuk azt a kényelmet, amit jogosan megkövetelhetünk. Ennél előbbre azonban nem jutottunk. Liftünk eltűnt. Színét sem láttuk. Most azonban meglett. Ott áll szépen kijavítva, használható állapotban a Május 1 utca 12. számú házban. Igen, ott áll a város másik részében, oda szerelték be De vajon miért? Sokat tűnődtünk már ezen. Mert annak idején, amikor a vállalat leszereltette a lakásokból a hidetket, egy-kettőre rájöttünk, hogy ez igen hasznos dolog, mert így legalább a luxusnak minősített tárgyak a pincei tárolásban hamar eltörnek, így a vállalat gyorsan megszabadul a felesleges luxustól. Az egyszobás lakások WC-imek leszerelésénél is könnyen megállapítottuk, hogy ennek kézzelfogható eredménye lesz. Ezek a lakók legalább a parkettás lakásokon keresztül cipelhetik a mosogatóvizet. Arra azonban igen sokáig nem tudtunk rájönni, miért szerelték be a mi liftünket a Május 1 utcába. Amikor azonban a helyszínen körülnéztünk, mindjárt megoldottuk a rejtélyt. Először is a Május 1 utcai ház nem háromemeletes, mint a mienk, hanem csak két emelete van. Érthető tehát, ha oda szerelik be a mi liftünket, ahol kevesebb a lépcső. Másodszor: Ebben a Május 1 utcai házban a mi liftünkön kívül még egy lift van. Méghozzá olyan lift, amely működik. Itt is logikus, hogy az egyik működő lift mellé felszerelték a másikat is teherliftként. Ezekután reméljük, mindenki megértette, miért kellett a mi liftünket másutt felszerelni! Magunkat és liftünket az IKV figyelmébe ajánlva vagyunk jobb sorsra érdemesek: a 48-as Ifjúsági u. 7. sz. ház lakói. Műszaki fejlesztés a Mélyfúró Vállalatnál Többféle gép, többféle alkatrész. Többféle alkatrész, nehezebb beszerzés, több költség, több idő és még számos tényező, munkaamely nehezíti, drágítja termelésünket. A Mélyfúró Vállalat 14 berendezése azelőtt 14 típusú volt. A sokféle berendezés sokféle szerszámot, anyagot igényelt, sokoldalú szaktudást követelt meg a szerelőktől. Ha valami üzemzavar vagy hibásodás történt, meg kellett keresni a hozzávaló alkatrészeket, szerszámokat, csavarokat, a hozzáértő szakembert. És hogy ez nem ment mindig olyan könnyen, arról sokat tudnának beszélni a Mélyfúró Vállalat szerelői, de azok a fúrómesterek is, akik ilyenkor ölbetett kezekkel álltak és váltak. Kifizetődik a tipizálás Ma már ez jórészt a múlt emléke. A fúróberendezéseket ugyanis tipizálták. Tizennégy típus helyett 3 típussal dolgoznak. A fúrótornyok egyforma magasak és egyforma alakúak, egységes balesetvédelmi felszereléssel ellátva. Nőtt is a termelékenység, csökkent is a balesetek száma azóta. (Tavaly az első félévben huszonnégyen, idén kilencen szenvedtek balesetet!) Mindezt a tipizálás tette. Méghozzá minden nagyobb beruházás nélkül, javítóműhelyi átalakítással, átszereléssel. Megyénk üzemei — érthetetlen módon — húzódoznak a tipizálástól; a Mélyfúró Vállalaton kívül sehol sem foglalkoznék ezzel komolyan. Pedig de sok helyen lehetne alakalmazni és hasznosítani! Azonban nemcsak a tipizálás miatt fejlődött a Mélyfúró Vállalat műszaki színvonala. Igen sok olyan módszert, újítást vezettek be, amelyet azelőtt nem használtak. Fokozottabban támaszkodnak a különböző műszerek segítségére is. Most például a Jolsvai-féle reométert akarják felhasználni a vízbeáramlás helyének pontos megállapítására. Igaz, hogy itt még egyelőre csak az akaratnál tartanak, mert nem sikerült még felfedezniük, kik gyártják ezt a műszert, hol rendelhetnék azt meg. A MOHOSZ megyei elnökségének rádióklubja igen érdekes új műszerrel, elektromosságon alapuló mélyhőmérővel segíti a Mélyfúró Vállalatot. A rádiósklub tagjai készítik ezt az új típusú hőmérőt, amely 400 méter mélységben is pontosan méri a víz és talaj hőmérsékletét. Nagy gondot fordít a vállalat az új szerszámok, módszerek átvételére is. Nemrég próbálták az úgynevezett fúrókos működését. Ez szerkezet ütemesen veri a fúrót és a nehéz talajon a fúrás gyorsaságát megtízszerezi. A vállalat tervei szerint a jövő évben hat fúróberendezésre szerelik fel ezt a kost. A korszerűsítés fokozására az üzem dolgozói számos újítást, ésszerűsítést dolgoztak ki. Így például Rubus Ferenc üzemvezető a csövek egymás közti elzárására olyan tömítőszelencét szerkesztett, amely tökéletesen védi a szennyeződés ellen. Cinkóczi Géza fúrómester meg egy szárnyas fúrót készített, amely sokkal nehezebben törik el, mint a többi eddig használt fúrók, azonkívül szükségtelenné teszi az utóbővítést. Különösen könnyű talajban igen hasznos. Ezeken kívül ebben a félévben 45 újítást fogadtak el az üzemben, míg tavaly, hasonló időszakban a benyújtott újítások száma mindössze 27 volt. Legjobb újítóik Herceg Pál villanyszerelő, Vadál Béla Jenei József fúrómester,esztergályos, Emelkedő termelékenység, javuló minőség A fejlettebb technika alkalmazása máris kézzelfogható eredményeket hozott a vállalatnál. Először is megnőtt a termelékenység. Amíg tavaly az első félévben az egy munkásra eső termelési érték 44 000 Ft volt, ez a szám idén 45 500 Ft-ra emelkedett. A korszerűsítés érezteti hatását a minőség alakulásában is. Amióta tipizált gépekkel, fejlettebb technológiai módszerekkel dolgoznak, azóta a vállalat minőségi kifogást nem kapott. Ezzel évente mintegy 150 000 Ft értékű garanciális munka elvégzését takarítja meg. Az önköltség alakulása is szemléltetően mutatja, a műszaki fejlesztés nemcsak a minőség javításának, a termelékenység növelésének, hanem az önköltség csökkentésének is fontos módszere. 1956 például 102 000 Ft-tal első félévében jobb eredményt értek el a tervezettnél. Ennek túlnyomó része pedig az új módszerek bevezetéséből állott elő. Életbe lépett a vasút havidíjas dolgozóinak béremelése A vasútnál augusztus 1-én lépett életbe a béremelésre vonatkozó minisztertanácsi határozat, egy 87 000 vasutast érint, amely minta béremelésben részesülő dolgozókra ötven forinttal több jut, ennél havonta kevesebbet senki sem kap. Béremelést elsősorban az utazószemélyzet és azok a dolgozók kapnak, akik 700 forintot, vagy alig többet keresnek. Ugyanakkor az állandóan pénzkezeléssel foglalkozó vasutasok régi, jogos panaszait is orvosolták, e úgynevezett mankópénzt kapnak. A legutóbbi — 1974. évi — bérrendezés alkalmával a havibéres vasutasoknál — a vállalati dolgozókat kivéve — megszűnt a premizálás és helyette az egyéni jutalmazási rendszert vezették be. Ez bevált, azonban az alacsony jutalmazási keret nem ösztönözte a dolgozókat. Ezért a jutalmazási célra felhasználható összeget is mintegy ötven százalékkal felemelték. Érdemes a technikát fejleszteni Ezek az eredmények szépek, de még szebbek lehetnének, ha Mélyfúró Vállalatnál mindenki komolyan venné a műszínttervben megszabott feladatokat és azt pontról pontra megvalósítanák. A műszíntterv legutóbbi értékelése szerint számos műszaki feladatot nem valósítottak meg. Így három felvonóberendezésnél nem alkalmazták a nehéz fizikai munkától mentesítő Hupp-tengelyt. A vállalat vezetősége azonban — igen helyesen — nem enged lazaságot a műszaki feladatok megvalósításánál. Fegyelmileg vonja felelősségre azokat, akik többször is elhanyagolták ezt a munkát, így jár Vecsési Sándor, a volt műszaki fejlesztési vezető is. Mindent egybevetve azonban a Mélyfúró Vállalat műszaki fejlesztése szépen halad. Terv szerint ebben az évben több mint negyedmillió forintot tesz ki az az összeg, amit műszaki fejlesztéssel meg kell takarítaniuk. Műszaki tanfolyamokkal, előadásokkal, folyóiratokkal bővítik, fejlesztik a dolgozók szaktudását. Ma már a vállalat tervezői, geológusai olyan szaktudással rendelkeznek, hogy ezentúl ők maguk adják meg a hivatalos geológiai véleményt, ők készítik a tervrajzokat is. Ezzel nő a vállalat felelőssége, de egyben egyszerűsödik a tervezés, véleményadás azelőtt eléggé nehézkes módszere. Érdemes tehát komolyan foglalkozni a technika fejlesztésével, a lehetőségek kiaknázásával, új módszerek, tipizálás, újítások bevezetésével. Az a sokezer forint, amit Mélyfúró Vállalat eddig is megtakarított, az a javuló minőség, amit az utóbbi hónapokban elértek, mind ezt bizonyítja. Langer Károlyné