Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-01 / 206. szám

2 NASSZER VÉLEMÉNYE EISENHOwER NYILATKOZATÁRÓL Kiairó (MTI). Az AFP jelentése szerint N­asszer elnök csütörtök este magához kérette Byrandot, az Egye­sült Államok kairói nagykövetét, hogy kifejtse előtte véleményét Eisenhower elnöknek a szuezi vál­ságról tett nyilatkozatáról A félhivatalos közép-keleti hír­ügynökség Nasszer elnök közlését az alábbiak szerint ismerteti:­­•Az egyiptomi kormány sajnálja Eisenhower kijelentését, amelyben azt állította, hogy a Szuezi-csatorna az 1888-as egyezmény értelmében nemzetközi víziót. Valójában az egyezményt az aláíró államok kötöt­ték kifejezetten abból a célból, hogy­­ biztosítsák a hajózás szabadságát a Szuezi-cs­a­tornán. Az egyezmény be­vezetője megállapította: a célkitűzés az, hogy minden államinak biztosítsák a csatorna szabad használatát annak az egyiptomi rendeletnek az értelmé­ben, amelyben hangsúlyozottan le­szögezik, hogy a csatorna­ társaság ■ egyiptomi társaság, amely alá van vetve az ország törvényeinek és szo­kásainak.­­ Az egyezmény azt is megszabta, hogy az előirányzott rendelkezések életben maradnak a koncesszió meg­szűnése után is, s ha e koncesszió le­jár, az egyiptomi kormány biztosítja a csatorna igazgatását. A szuezi övezet kiürítésére vonat­kozó 1954-es angol—egyiptomi egyez­mény 8. cikkelye az alábbi záradékot tartalmazza: »A két szerződő fél elismeri, hogy 11 f a Szuezi-csatorna, amely Egyiptom­­ integráns része, gazdaságilag, keres­­­­kedelmileg és stratégiailag nemzet­­közi fontosságú víziót, és kifejezik a azt az eltökélt elhatározásukat, hogy konstantinápolyi egyezményt, amely a hajózás szabadságát garan­tálja a csatornán, tiszteletben tart­ják.­ Egyiptom már újból leszögezte, hogy tiszteletiben tartja az 1888-as­­ egyezményt és megtartja szavát. RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK PHENJAN (TASZSZ) A Koreai Távirati Iroda szöuli sajtójelentésekre hivatkozva közli, hogy a Li Szin Man-kormány az ún. «politikai pártok összeírási törvényének« alapján több mint tíz társadalmi szervezetet feloszlatott. E tény — hangsúlyozta a jelentés — ismételten a dél-koreai reakció fokozódásáról tanúskodik. MANILA (MTI) Az AP jelenti, hogy az ame­rikai katonai tárgyaló felek földte­rületeket kérnek a Fülöp-szigetek­­ről, idejekorán jelző­­­radar-hálózat kiépítésére és más stratégiai célok­ra. Értesülések szerint a radar-háló­zat a Luzontól északra fekvő Bata­­nes-szigetektől a délen elterülő Min­­danao-szigetig húzódna. PORTLAND (MTI) Az AP jelentése szerint Ful­ton­­ T. Sheen római katolikus püspök szerdán este kijelentette: a világ po­litikai és társadalmi hatalmának egyensúlya elérkezett ahhoz a pont­hoz, hogy nyugatról keletre billen­jen át. A keleti világ mozgolódik, akár­csak egy óriás, akit éppen most éb­resztettek fel álmából s aki kezdi el megfeszíteni izmait, kezdi érezni ha­­­talmát — fűzte hozzá a New York-i püspök, majd hangsúlyozta: az a tény, hogy Egyiptom lefoglalta Szuezi-csatornát, a Kelet ébredésé­n­­ek csak egyik megnyilvánulása — egyike azon megnyilvánulásoknak, amelyekről a Nyugat nem akar tu­domást venni. BERLIN (MTI) Kodes tábornok, az Európá­ban állomásozó amerikai csapatok parancsnoka az amerikai kongres­­­szus előtt kijelentette, hogy a lakos­sággal való viszony megjavítása ér­dekében a Nyugat-Németországban állomásozó amerikai csapatok le­génységét «megrostálják« és soraik­ból eltávolítják «a volt gengsztere­ket« és a «potenciális gengsztereket«. Berlin (MTI): Düsseldorfban a nyu­­­gatnémet bűnügyi rendőrség kedden­­ megrohanta a nyugatnémet nőszövetségé központját. Több mint három óra hos­­­­szat tartó házkutatás során ezer brosú­­­rát és folyóiratot lefoglaltak, s nyil­vántartásba vették a központban dol­­­gozó asszonyokat. SOMOGYI NÉPLAP [A „KARD ÉS A PAJZS« LOVAGJAI A volt hitleri tábornagyok és tábornokok Manstein, a háborús bűnös vezetésével tevékenyen részt vesznek a bonni militari­­zálási szervek kidolgozásában. A német sajtó közléséből ismere­tessé vált, hogy Manstein elké­szítette a nyugatnémet »kard és pajzs« stratégiáját: a terv szerint a hivatásos ütőképes hadsereg lenne a «kand«, a mák­ elámnak ne­vezett, két és félmillió főnyi te­rületi hadsereg pedig a «pajzs«. Adolf Heusinger altábornagy, a hadügyminisztérium legfelsőbb katonai tanácsának vezetője és Felix von Eckardt, a szövetségi sajtó- és tájékoztatási hivatal vezetője az Egyesült Államokba utazott, hogy tájékoztassa Washingtont az említett tervről.. Heusinger és Eckardt »a kard és a pajzs« stratégia új változatá­val tért haza; ez sokkal átfo­góbb, mint Manstein terve. E változat értelmében az egész nyugatnémet hadsereg «pajzzsá« alakulna át. Washington egyéb­ként úgy védi, hogy a hivatásos hadsereg létszámát 800 000 főre kell növelni A «kard« pedig, amint a Neue Zürcher Zeitung augusztus 8-án megírta, az atom­fegyver lesz, amellyel az ameri­kaiak és az angolok rendelkez­nek. A német újságok közléseiből kiviláglik, hogy Bonn nem el­lenzi az amerikai módosítást, te­hát a német ifjúság a NATO ágyútöltelékévé váliha­t. Blank hadügyminiszter nemrég csak­ugyan kijelentette, hogy a fiatal német ifjak­­ ismét tekintsék di­csőségnek, ha elsőikül halhatnak meg«. A német militaristák úgy okoskodnak, hogy a kétes «dicső­ség« fejében Washington hozzá­járul a párizsi egyezmények mó­dosításához, tehát a fegyveres erők létszámának növeléséhez és a katonai szolgálati idő meg­hosszabbításához. Nagyon lelke­sednek az amerikai változatért, mer­t remélik, hogy ezen az ala­pon »taktikai atomfegyverrel« is elláthatják a Bundeswehrt. A­­ nyugatnémet revánslovagok ugyanis leginkább ebben sánti­­kálnak. Szombat, 1956. szeptember 1. Érdekességek oiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuuiiiiiiuiuiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiii • ____ inne­n-o­nnan A Szovjetunió legnagyobb hídja Krasznojarszkban épül a Szovjetunió leg­nagyobb hídja a Jenyi­szejn keresztül. Tel­jes méter, hosszúsága 2100 szélessége 24 méter. A hídnyílások­at különálló egységekből szerelik lyeknek össze, ami­mindegyike 1600 tonna súlyú. Már javában­ folyik az épí­tés. Készülnek a pillé­rek, befejeződtek az egyik keszon­­ betono­zásának előkészületei, amellyel a víz alatt dolgoznak majd. Egy másik keszonon most fejezik be az armatúra szerelését. 3000 éves fegyvereket találtak egy grúz faluban Üde grúz faluban, nemrégiben földmun­kák során régi fegyve­rekre és ékszerekre bukkantak. Szakértők becslése szerint a ta­lált tárgyak az időszá­mításunk előtti ezre­dik év körül valók. Néger művész az NDK-ban talált otthonra ger Aubrey Pankey­né­­ baritonista az amerikai Pittsburgh ® született. A legnehe­­­zebb körülmények közt végezte tanulmányait az cberlinoi és bostoni egyetemen. Ahhoz, hogy megélhessen, al­kalmi munkákat kel­lett vállalnia. Később az új­­ bécsi konzerva­tóriumon és Párizsiban tökéletesítette tudását. A második világhábo­rú kitörésekor vissza­tért hazájába és sok városban adott hang­versenyt. 1947—49-i­en európai, ausztráliai és új-zélandi turnén ara­tott nagy sikereket. A néger művész Párizs­ban telepedett meg, de innen, majd később Angliából is­­ kiutasítot­ták, mert a Rostem­burg­­házaspár mellett szállt síkra. Azóta az NDK- ban él és a berlini ze­neművészeti főiskoláin tanít. Újabb Pamir-csúcsot másztak meg a kínai és szovjet turisták A kínai—szovjet kö­zeli­ expedíció, amely nemrégiben elsőként má­szta meg a Musz­­tag-Atát a Pamir-hegy­­ségben, amelyet »Jéghegyek atyjának« a nevez a nép, most a Pamir-hegység egy másik óriását is le­győzte. Egy nyolctagú csoport megmászta a 7595 méter magas Kornigurtyube-fzagot, amely a Pamir-hegy­­ség legmagasabb csú­csai közé tartozik. A Szovjetunió legidősebb ejtőernyőse A Szovjetunió leg­idősebb ejtőernyőse a 64 esztendős Alekszej Bjelouszov. Az ejtő­ernyős 25 esztendeje tagja egy speciális tűz­­oltócsoportnak, amely erdőtüzekkel száll szembe, maximális sebessége óránként 195 kilomé­ter, minimális sebessé­ge 52 kilométer. Ige­n nagy előnye, hogy vi­szonylag kis pályán tud fel-, illetve leszáll­­ni. Új típusú repülőgép Csehszlovákiában m­­a igen értékes szolgál a­­közelmúltban elkészí­­tőkát tehet a mező­­tették a L—60 típusú gazdaság, az erdőgáz­­több feladatot betöltő repülőgépet. Ez a gép nemcsak személyszállí­tásra alkalmas, hanem dálkodás és az egész­ségügy számára is. Az úji típusú gépet különle­ges, 220 lóerős motor­ral látták el, a gép ADENAUER — URAKKAL ÁLMODIK Berlin (MTI). A kölni katolikus nap megnyitását Adenauer kancellár arra használta fel, hogy ismét német polgárháború­k megindítására­­ uszít­son. Adenauer felkereste azokat a he­lyeket, ahol a Német Demokratikus Köztársaságból érkezett katolikus hí­vők tartózkodtak és kijelentette előt­tük: Tartsatok ki! Mi felszabadítunk ti­teket! Nem feledkezünk meg a Cseh­szlovákiában és Lengyelországban élő testvéreinkről sem! Adenauer kijelentéseit a részvevők felháborodással fogadták. PÁRTUNK ÉRTELMISÉGI POLITIKÁJÁRÓL A KÖZPONTI VEZETŐSÉG HATÁROZATA pártunk Központi Vezetősége a­z*­ közelmúltban »A Magyar Dol­gozók Pártja Központi Vezetőségének határozata értelmiségi politikánk né­hány kérdéséről« címmel határozatot hozott, melyben mélyrehatóan ele­mezte a párt értelmiségi politikáját, megszabta pártszervezeteink számára a feladatokat az értelmiségi dolgozók és a párt kapcsolatának erősítése ér­dekében. A határozat teljes szövegét a Társadalmi Szemle ez év augusztu­sa száma közölte. Olvasóink kérésé­nek teszünk eleget, amikor az aláb­biakban kivonatosan ismertetjük a KV értelmiségi határozatait. A határozat első részében leszöge­zi: az elmúlt l1 év bebizonyította, hogy helyes volt pártunknak az a tö­rekvése, hogy megnyerje a régi értel­miséget, s ezt az új értelmiséggel eggyé forrasztva a dolgozó nép mel­lé állítsa. Az értelmiség legjobbjai az ország újjáépítésének legnehezebb időszakában áldozatos munkával vá­laszoltak a párt hívó szavára. Népi demokratikus rendszerünk meg­szilár­­dulásaival párhuzamosan, a párt erő­feszítésének eredményeként értelmi­ségünk mind nagyobb tömegei sora­koztak fel pártunk mögé és váltak a szocialista társadalmi rend építésé­nek tevékeny munkásaivá. É­rtel­mis­égünk többsége tehát ma­gáénak vallja népi demokráciánk alapvető célk­itűzéseit. Ennek ellené­re az elmúlt öt-hat év során erősen nyugtalanító jelenségek mutatkoztak a párt és az értelmiség kapcsolatá­ban, valamint az értelmiség (különö­sen a régi értelmiség) körében. Poli­­tik­ai­ tartózkodás, Olykor közöny, ha­­zódozás­ a felelősséggel járó munka­körtől­, a­­ párttagság megszerzésére irányuló törekvés hiánya tapasztal­ható a régi és olykor az új értelmi­ség soraiban is. A régi értelm­sségiek­­mél ebben szerepet játszott többnyire polgári származásuk és az, hogy nagy részük különféle polgári ideoló­giai nézeteitől még nem szabadult meg teljesen — állapítja meg a ha­tározat. Az értelmiséghez való viszonyun­kat ugyanakkor károsan befolyásol­ták a párt po­litik­ájában elkövetett egyes hibák, az osztályharc feltétlen élesedéséről szóló helytelen elmélet, hogy a fordulat éve után nem tisz­táztuk eléggé az értelmiségnek a szocializmus építésében betöltött sze­repét; ez is közrejátszott abban, hogy a pári- ési állami fun­kcionáriusok je­lentős része lebecsülte vagy még ma is lebecsüli az értelmiséget. Az értelmiség többsége az SZKP XX. kongresszusának őszinte örömmel fogadta, határozatait politikai aktivitása erősen megnőtt. Most egy­részt a XX. kongresszus útmutatásai­nak alkalmazása és az értéknd-séggel szemben elkövetett hibák felismeré­se, másrészt a szocializmus eredmé­nyes építése és az értelmiség 11 éves fejlődése lehetővé s ugyanakkor szükségessé is teszi értelmiségi poli­tikánk megvizsgálását — hangoztatja a határozat. A KV határozata a további­ak­­­ban azzal foglalkozik, hogy a helyes célkitűzések és elvek gyakor­lati megvalósításában (szektarian­iz­mus stb.) lépten -nyomon kiütközött az értelmiség társadalmi szerepé­nek lebecsülése. Elterjedt jelenséggé vált az értelmiség megkülönböztetés nélküli azonosítása a kispolgársággal, vagy éppen mint egységesen »reak­ciós rétegnek« szembeállítása a munkásosztállyal. Az értelmiségnek és munkájának lebecsülése, az irán­ta tanúsított bizalmatlanság különbö­ző konkrét formáiban jelentkezik. Er­re­­ példaként említi a határozat több egyetemünk rendkívül elmaradott, korszerűtlen fölszerelését, a túlzott takarékossági intézkedéseket, melyek veszélyeztetik a tudományos munka sikerét. Megemlíti, hogy a gazdasági és kulturális tervek kialakításánál gyakran nem veszik igény­be egyes kiváló szakemberek közreműködését. Vonatkozik ez országos és helyi je­lentőségű ügyeikre — mondja a hatá­rozat. Az értelmiséggel szemben való bi­zalmatlanságának számos jelét mutat­ta sok párt- és állami funkcionárius kádermunkája. Gyakran­­ indult haj­sza például pedagógusok ellen­­ kulák rokonaik stb. miatt, és ez nem egy­szer elbocsátással vagy erkölcsi meg­hurcoltatással végződött. Az efféle egyoldalúság sok igazságtalansághoz vezetett, azoknál az osztán­yi magan származású értelm­­iségieknél, akik ugyan becsületesen dolgoztak, de el­távolításuk munkájuktól függetlenül szerepelt a káderfejlesztési progra­mokban. Számtalan hibának a forrása az ér­telmiségi területen működő személy­zeti osztályok munkájának sok he­lyütt alacsony színvonala. Mindennek következtében a régi értelmiség meglehetős ® széles ’,ö­­rün­k ® él az a nyugtalanító érzés, hogy csak addig van rájuk szükség, amíig nincs elég munkás- és paraszt­­származású értelmiségi. Táplálta ezt a nyugtalanító érzést egy időben az a szükségszerű és helyes politikánk is, mely az államapparátusnak muin­­káskáderekk­el való megerősítésére irányult. Az államapparátus munkás­káderekkel való megerősítése nem az értelmiség, hanem a volt kizsákmá­nyoló osztályok ellé -irányult és tel­jes­ helyes volt. Népi demokráciánk nem lebecsü­­lődő eredménye, hogy értelmiségünk számottevő része megismerkedett a marxizmus—leninizmius alapjaival, s szorgalmas munkával fáradozik ideológiai képzettsége további javí­tásán­. Az eredménnyel azonban ko­rántsem lehetünk elégedettek. Az ér­telmiség egy része közömbös a mar­xizmus—i ® iinizmus iránt. A filozó­fiai és a politikai gazdaságtan rová­sára túlténő párttörténet-oktatás nem tudta a régi értelmiséget meg­felelően közel hozni a marxi­zmus igazságaihoz, s nem volt eléggé al­kalmas az új értelmiség hatékö y világnézeti nevelésére sem. Kedvezőtlenül befolyásolta az ér­telmiség fejlődését a széles körben elterjedt dogmati­zmus, a valódi vi­ták hiánya, az egyéni gondolatoknak gyanakvó fogadása, iskolás módsze­rek a propagandamunkában. "iy/I­iindezek következtében az ér­■LTJ’ telmiség jelentős része úgy te­kint a marxizmusra, mint a népi de­mokrácia szükséges járulékára, de nincs meggyőződve arról, hogy szak­mai fejlődése és politikai tájékozó­dása számára nélkülözhetetln. Így sok ® még mindig nem látnak vilá­gosan oly ® kérdésekben, mint munkásosztály és a párt vezető sze­­­repe, a hazafisá­g és a nemzetköziség összefüggése stb., számos burzsoá világnézeti maradványt hordoznak magukkal, különös, lassú az elsza­kadásuk a vallásos meggyőződéstől. Bár a népi demokrácia az értelmi­ség munkája számára egészen új távlatokat nyitott meg, mégis számos körülmény fékezi alkotó tevékenysé­gének kibontakozását. Az értelmisé­gi szakemberek javaslatai és kritikai megjegyzései gyakran bürokratikus radszab­ályokba, felülről diktált merev pontokba ütköznek. Ezek a hibák nem kis részbe népgazdasá­gunk és államigazgatásunk túlzott centralizálásával függnek össze. Bár az értelmiség ayagi helyzete a felszabadulás óta fokozatosan ja­vult, e nek alakulása az értelmiség több kategóriájánál egyáltalán n / n kielégítő. Elég általános, különmunkák vállalása, a jelenség fizetés megtoldása céljából. Az értelmiség bérezésében nem érvényesül eléggé az ayagi érdekeltség elve. Sok terü­leten a szakmai felkészültségtől és teljesítménytől függetlenül a beosztá­suk szerint kapják a fizetést. Arány­talanságok vannak az adminisztratív és a tudományos munka dotálásában is, az utóbbi rovására. Az előbbiekben felsorolt hibák — folytatja a határozat — nagy része bizonyos mértékben befolyásolja az­­ új értelmiség magatartását is. Szük­séges azonban ennek a rétegnek né­hány sajátos problémájára is rámu­tatni. Népi demokráciáink nagy eredmé­nye, hogy a felszabadulás után fel­nőtt, többségében munkás- és pa­­rasztszármazású új értelmiség száma évről évre növekszik. Jelentős részük szakmailag d ® ekasan helytáll, kép­zettségük alaposabb, korszerűbb, mint a kezdő szakembereké volt a múltban. Podlitik­ai magatartásuk is tükrözi, hogy a mi rendszerünkben nőttek fel. Sokan közülük kiválóan dolgozó pártmunkások. Fiatal értel­miségünk szakmai fejlődését azon­­ban megnehezíti, hogy általános mű­veltségük nem eléggé megalapozott, nincs kellő nyelvtudásuk, nem jár­hattak külföldre. Nincs állami szer­veink részéről intézményes, meg­oldva az új értelmiség szakmai to­vábbképzése. A fiatal értelmiség politikai fej­­­­lődésébe is tapasztalható az utóbbi években bizonyos megtorpa­­nás. Nem egyszer találkozunk poli­tikai közönnyel és cinizmussal. Ezt részben az egyetemek­ folyó­­ poli­tikai munka gy ®gesége okozza, rész­­b ® pedig azok a nehézségek, ame­lyekkel az egyetem elvégzése után találkoznak. Különös, a családjuk­tól távol munkát kapott fiataloknak sok a gondja, fájó problémájuk a la­káshiány, mely megnehezíti letelepe­désüket és­ családalapításukat. Egyes helyeken kevés megértésre találnak ügyes-bajos dolgaikban a helyi párt­és DISZ-szerveknél is. Ez aztán oda vezet, hogy­­ nem egyszer a régi értel­miség politikailag elmaradottabb rétegeinek hatása alá kerülnek. Sokszor az új értelmiség ® belül is túlságos, éles választóvonalat húznak a munkás-p­aszt, valamint az értelmiségi és egyéb származásúak között. Ez mindenekelőtt a régi ér­telmiséget sérti, de akadályozza az új értelmiség egy­­ része aktivitásának kibontakozását is. Nem kielégítő az értelmiségiek kö­zötti pártépítő munkánk sem.. Ez rése­iben összefügg az értelmiség lebecsü­lésével, részbg pedig annak a kö­vetkezménye, hogy sok pártbizott­ságból hiányoznak a legfontosabb ér­telmiségi munkaterületek ismerői. Az értelmiségiek aránya a pártban 1952-től 1956-ig majdnem a kétszere­sére, 3,9 százalékról 6,1 százalékra nőtt, de még ez a növekedés sincs arányban az értelmiség társadalmi jelentőségével és a pártépítési mun­ka lehetőségével­. A párttagság gya­rapodása az egyes értelmiségi réte­gekben különböző. Viszonylag leg­gyorsabb a műszaki értelmiségnél és nagyon lassú a falusi tanítók között. V ® olyan megye, ahol a pedagógu­soknak csak 8 százaléka párttag. En­nek oka nem egyszer az a téves né­zet, hogy az értelmiségiek felvétele a párt kispolgári felhígulásához ve­zet. Pártszervezeteink nem mindig törekednek arra, hogy a szakmailag legképzettebb, legtekintélyesebb ér­telmiségieket nyerjék meg párttag­nak. Mivel ezek között gyakra­na­­nnak oly ® ok, akik kritikus ® gó­­dolkodnak, számtali esetben előny­ben részesítik a szürkébb, de sim­u­­lék ® y elemeket. Ez visszatetszést szül a jószándékú értelmiségiek kö­zött. Pártfunkcináriusainak egy része kellő műveltség és szakismeret hiá­­nyába húzódozik az értelmiségiek körébe végzendő politikai munkától és a velük való foglalkozástól. A­z értelmiségiek közötti politi­­kai és pártépítő munkáiban legfőbb támaszunk a kommunista ér­telmiség. Felelősségteljes munkájá­ban azonban sajnálatos módon nem mindig kapja meg a szükséges tájé­koztatást és megbecsülést. A kommu­nista értelmiségiek szíves­ dol­goznak, hogy szakmailag ne marad­janak el a kevesebb társadalmi meg­bízatást vállaló pártonkívüliektől, ám amíg több munkát, áldozatot kí­vánunk tőlük, esetleges hibáikért ke­ményebbé vnják felelősségre őket, eredményeikért gyakra nem kapják meg a szükséges elismerést. Ez is szerepet játszik abba, hogy a pár­­tonk­ívüliek többnyire nem törekszer írek a pártba. * * * A Központi Vezetőség határozatá­nak második részét, melyben az ér­telmiségiek közötti politikai munka fő feladatait és tendőit szabta meg a Közpoti Vezetőség, lapunk holna­pi, vasárnapi számában ismertetjük.

Next