Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-01 / 206. szám
2 NASSZER VÉLEMÉNYE EISENHOwER NYILATKOZATÁRÓL Kiairó (MTI). Az AFP jelentése szerint Nasszer elnök csütörtök este magához kérette Byrandot, az Egyesült Államok kairói nagykövetét, hogy kifejtse előtte véleményét Eisenhower elnöknek a szuezi válságról tett nyilatkozatáról A félhivatalos közép-keleti hírügynökség Nasszer elnök közlését az alábbiak szerint ismerteti:•Az egyiptomi kormány sajnálja Eisenhower kijelentését, amelyben azt állította, hogy a Szuezi-csatorna az 1888-as egyezmény értelmében nemzetközi víziót. Valójában az egyezményt az aláíró államok kötötték kifejezetten abból a célból, hogy biztosítsák a hajózás szabadságát a Szuezi-csatornán. Az egyezmény bevezetője megállapította: a célkitűzés az, hogy minden államinak biztosítsák a csatorna szabad használatát annak az egyiptomi rendeletnek az értelmében, amelyben hangsúlyozottan leszögezik, hogy a csatorna társaság ■ egyiptomi társaság, amely alá van vetve az ország törvényeinek és szokásainak. Az egyezmény azt is megszabta, hogy az előirányzott rendelkezések életben maradnak a koncesszió megszűnése után is, s ha e koncesszió lejár, az egyiptomi kormány biztosítja a csatorna igazgatását. A szuezi övezet kiürítésére vonatkozó 1954-es angol—egyiptomi egyezmény 8. cikkelye az alábbi záradékot tartalmazza: »A két szerződő fél elismeri, hogy 11 f a Szuezi-csatorna, amely Egyiptom integráns része, gazdaságilag, kereskedelmileg és stratégiailag nemzetközi fontosságú víziót, és kifejezik a azt az eltökélt elhatározásukat, hogy konstantinápolyi egyezményt, amely a hajózás szabadságát garantálja a csatornán, tiszteletben tartják. Egyiptom már újból leszögezte, hogy tiszteletiben tartja az 1888-as egyezményt és megtartja szavát. RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK PHENJAN (TASZSZ) A Koreai Távirati Iroda szöuli sajtójelentésekre hivatkozva közli, hogy a Li Szin Man-kormány az ún. «politikai pártok összeírási törvényének« alapján több mint tíz társadalmi szervezetet feloszlatott. E tény — hangsúlyozta a jelentés — ismételten a dél-koreai reakció fokozódásáról tanúskodik. MANILA (MTI) Az AP jelenti, hogy az amerikai katonai tárgyaló felek földterületeket kérnek a Fülöp-szigetekről, idejekorán jelzőradar-hálózat kiépítésére és más stratégiai célokra. Értesülések szerint a radar-hálózat a Luzontól északra fekvő Batanes-szigetektől a délen elterülő Mindanao-szigetig húzódna. PORTLAND (MTI) Az AP jelentése szerint Fulton T. Sheen római katolikus püspök szerdán este kijelentette: a világ politikai és társadalmi hatalmának egyensúlya elérkezett ahhoz a ponthoz, hogy nyugatról keletre billenjen át. A keleti világ mozgolódik, akárcsak egy óriás, akit éppen most ébresztettek fel álmából s aki kezdi el megfeszíteni izmait, kezdi érezni hatalmát — fűzte hozzá a New York-i püspök, majd hangsúlyozta: az a tény, hogy Egyiptom lefoglalta Szuezi-csatornát, a Kelet ébredésének csak egyik megnyilvánulása — egyike azon megnyilvánulásoknak, amelyekről a Nyugat nem akar tudomást venni. BERLIN (MTI) Kodes tábornok, az Európában állomásozó amerikai csapatok parancsnoka az amerikai kongresszus előtt kijelentette, hogy a lakossággal való viszony megjavítása érdekében a Nyugat-Németországban állomásozó amerikai csapatok legénységét «megrostálják« és soraikból eltávolítják «a volt gengsztereket« és a «potenciális gengsztereket«. Berlin (MTI): Düsseldorfban a nyugatnémet bűnügyi rendőrség kedden megrohanta a nyugatnémet nőszövetségé központját. Több mint három óra hosszat tartó házkutatás során ezer brosúrát és folyóiratot lefoglaltak, s nyilvántartásba vették a központban dolgozó asszonyokat. SOMOGYI NÉPLAP [A „KARD ÉS A PAJZS« LOVAGJAI A volt hitleri tábornagyok és tábornokok Manstein, a háborús bűnös vezetésével tevékenyen részt vesznek a bonni militarizálási szervek kidolgozásában. A német sajtó közléséből ismeretessé vált, hogy Manstein elkészítette a nyugatnémet »kard és pajzs« stratégiáját: a terv szerint a hivatásos ütőképes hadsereg lenne a «kand«, a mák elámnak nevezett, két és félmillió főnyi területi hadsereg pedig a «pajzs«. Adolf Heusinger altábornagy, a hadügyminisztérium legfelsőbb katonai tanácsának vezetője és Felix von Eckardt, a szövetségi sajtó- és tájékoztatási hivatal vezetője az Egyesült Államokba utazott, hogy tájékoztassa Washingtont az említett tervről.. Heusinger és Eckardt »a kard és a pajzs« stratégia új változatával tért haza; ez sokkal átfogóbb, mint Manstein terve. E változat értelmében az egész nyugatnémet hadsereg «pajzzsá« alakulna át. Washington egyébként úgy védi, hogy a hivatásos hadsereg létszámát 800 000 főre kell növelni A «kard« pedig, amint a Neue Zürcher Zeitung augusztus 8-án megírta, az atomfegyver lesz, amellyel az amerikaiak és az angolok rendelkeznek. A német újságok közléseiből kiviláglik, hogy Bonn nem ellenzi az amerikai módosítást, tehát a német ifjúság a NATO ágyútöltelékévé válihat. Blank hadügyminiszter nemrég csakugyan kijelentette, hogy a fiatal német ifjak ismét tekintsék dicsőségnek, ha elsőikül halhatnak meg«. A német militaristák úgy okoskodnak, hogy a kétes «dicsőség« fejében Washington hozzájárul a párizsi egyezmények módosításához, tehát a fegyveres erők létszámának növeléséhez és a katonai szolgálati idő meghosszabbításához. Nagyon lelkesednek az amerikai változatért, mert remélik, hogy ezen az alapon »taktikai atomfegyverrel« is elláthatják a Bundeswehrt. A nyugatnémet revánslovagok ugyanis leginkább ebben sántikálnak. Szombat, 1956. szeptember 1. Érdekességek oiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuuiiiiiiuiuiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiii • ____ innen-onnan A Szovjetunió legnagyobb hídja Krasznojarszkban épül a Szovjetunió legnagyobb hídja a Jenyiszejn keresztül. Teljes méter, hosszúsága 2100 szélessége 24 méter. A hídnyílásokat különálló egységekből szerelik lyeknek össze, amimindegyike 1600 tonna súlyú. Már javában folyik az építés. Készülnek a pillérek, befejeződtek az egyik keszon betonozásának előkészületei, amellyel a víz alatt dolgoznak majd. Egy másik keszonon most fejezik be az armatúra szerelését. 3000 éves fegyvereket találtak egy grúz faluban Üde grúz faluban, nemrégiben földmunkák során régi fegyverekre és ékszerekre bukkantak. Szakértők becslése szerint a talált tárgyak az időszámításunk előtti ezredik év körül valók. Néger művész az NDK-ban talált otthonra ger Aubrey Pankeyné baritonista az amerikai Pittsburgh ® született. A legnehezebb körülmények közt végezte tanulmányait az cberlinoi és bostoni egyetemen. Ahhoz, hogy megélhessen, alkalmi munkákat kellett vállalnia. Később az új bécsi konzervatóriumon és Párizsiban tökéletesítette tudását. A második világháború kitörésekor visszatért hazájába és sok városban adott hangversenyt. 1947—49-ien európai, ausztráliai és új-zélandi turnén aratott nagy sikereket. A néger művész Párizsban telepedett meg, de innen, majd később Angliából is kiutasították, mert a Rostemburgházaspár mellett szállt síkra. Azóta az NDK- ban él és a berlini zeneművészeti főiskoláin tanít. Újabb Pamir-csúcsot másztak meg a kínai és szovjet turisták A kínai—szovjet közeli expedíció, amely nemrégiben elsőként mászta meg a Musztag-Atát a Pamir-hegységben, amelyet »Jéghegyek atyjának« a nevez a nép, most a Pamir-hegység egy másik óriását is legyőzte. Egy nyolctagú csoport megmászta a 7595 méter magas Kornigurtyube-fzagot, amely a Pamir-hegység legmagasabb csúcsai közé tartozik. A Szovjetunió legidősebb ejtőernyőse A Szovjetunió legidősebb ejtőernyőse a 64 esztendős Alekszej Bjelouszov. Az ejtőernyős 25 esztendeje tagja egy speciális tűzoltócsoportnak, amely erdőtüzekkel száll szembe, maximális sebessége óránként 195 kilométer, minimális sebessége 52 kilométer. Igen nagy előnye, hogy viszonylag kis pályán tud fel-, illetve leszállni. Új típusú repülőgép Csehszlovákiában ma igen értékes szolgál aközelmúltban elkészítőkát tehet a mezőtették a L—60 típusú gazdaság, az erdőgáztöbb feladatot betöltő repülőgépet. Ez a gép nemcsak személyszállításra alkalmas, hanem dálkodás és az egészségügy számára is. Az úji típusú gépet különleges, 220 lóerős motorral látták el, a gép ADENAUER — URAKKAL ÁLMODIK Berlin (MTI). A kölni katolikus nap megnyitását Adenauer kancellár arra használta fel, hogy ismét német polgárháborúk megindítására uszítson. Adenauer felkereste azokat a helyeket, ahol a Német Demokratikus Köztársaságból érkezett katolikus hívők tartózkodtak és kijelentette előttük: Tartsatok ki! Mi felszabadítunk titeket! Nem feledkezünk meg a Csehszlovákiában és Lengyelországban élő testvéreinkről sem! Adenauer kijelentéseit a részvevők felháborodással fogadták. PÁRTUNK ÉRTELMISÉGI POLITIKÁJÁRÓL A KÖZPONTI VEZETŐSÉG HATÁROZATA pártunk Központi Vezetősége az* közelmúltban »A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata értelmiségi politikánk néhány kérdéséről« címmel határozatot hozott, melyben mélyrehatóan elemezte a párt értelmiségi politikáját, megszabta pártszervezeteink számára a feladatokat az értelmiségi dolgozók és a párt kapcsolatának erősítése érdekében. A határozat teljes szövegét a Társadalmi Szemle ez év augusztusa száma közölte. Olvasóink kérésének teszünk eleget, amikor az alábbiakban kivonatosan ismertetjük a KV értelmiségi határozatait. A határozat első részében leszögezi: az elmúlt l1 év bebizonyította, hogy helyes volt pártunknak az a törekvése, hogy megnyerje a régi értelmiséget, s ezt az új értelmiséggel eggyé forrasztva a dolgozó nép mellé állítsa. Az értelmiség legjobbjai az ország újjáépítésének legnehezebb időszakában áldozatos munkával válaszoltak a párt hívó szavára. Népi demokratikus rendszerünk megszilárdulásaival párhuzamosan, a párt erőfeszítésének eredményeként értelmiségünk mind nagyobb tömegei sorakoztak fel pártunk mögé és váltak a szocialista társadalmi rend építésének tevékeny munkásaivá. Értelmiségünk többsége tehát magáénak vallja népi demokráciánk alapvető célkitűzéseit. Ennek ellenére az elmúlt öt-hat év során erősen nyugtalanító jelenségek mutatkoztak a párt és az értelmiség kapcsolatában, valamint az értelmiség (különösen a régi értelmiség) körében. Politikai tartózkodás, Olykor közöny, hazódozás a felelősséggel járó munkakörtől, a párttagság megszerzésére irányuló törekvés hiánya tapasztalható a régi és olykor az új értelmiség soraiban is. A régi értelmsségiekmél ebben szerepet játszott többnyire polgári származásuk és az, hogy nagy részük különféle polgári ideológiai nézeteitől még nem szabadult meg teljesen — állapítja meg a határozat. Az értelmiséghez való viszonyunkat ugyanakkor károsan befolyásolták a párt politikájában elkövetett egyes hibák, az osztályharc feltétlen élesedéséről szóló helytelen elmélet, hogy a fordulat éve után nem tisztáztuk eléggé az értelmiségnek a szocializmus építésében betöltött szerepét; ez is közrejátszott abban, hogy a pári- ési állami funkcionáriusok jelentős része lebecsülte vagy még ma is lebecsüli az értelmiséget. Az értelmiség többsége az SZKP XX. kongresszusának őszinte örömmel fogadta, határozatait politikai aktivitása erősen megnőtt. Most egyrészt a XX. kongresszus útmutatásainak alkalmazása és az értéknd-séggel szemben elkövetett hibák felismerése, másrészt a szocializmus eredményes építése és az értelmiség 11 éves fejlődése lehetővé s ugyanakkor szükségessé is teszi értelmiségi politikánk megvizsgálását — hangoztatja a határozat. A KV határozata a továbbiakban azzal foglalkozik, hogy a helyes célkitűzések és elvek gyakorlati megvalósításában (szektarianizmus stb.) lépten -nyomon kiütközött az értelmiség társadalmi szerepének lebecsülése. Elterjedt jelenséggé vált az értelmiség megkülönböztetés nélküli azonosítása a kispolgársággal, vagy éppen mint egységesen »reakciós rétegnek« szembeállítása a munkásosztállyal. Az értelmiségnek és munkájának lebecsülése, az iránta tanúsított bizalmatlanság különböző konkrét formáiban jelentkezik. Erre példaként említi a határozat több egyetemünk rendkívül elmaradott, korszerűtlen fölszerelését, a túlzott takarékossági intézkedéseket, melyek veszélyeztetik a tudományos munka sikerét. Megemlíti, hogy a gazdasági és kulturális tervek kialakításánál gyakran nem veszik igénybe egyes kiváló szakemberek közreműködését. Vonatkozik ez országos és helyi jelentőségű ügyeikre — mondja a határozat. Az értelmiséggel szemben való bizalmatlanságának számos jelét mutatta sok párt- és állami funkcionárius kádermunkája. Gyakran indult hajsza például pedagógusok ellen kulák rokonaik stb. miatt, és ez nem egyszer elbocsátással vagy erkölcsi meghurcoltatással végződött. Az efféle egyoldalúság sok igazságtalansághoz vezetett, azoknál az osztányi magan származású értelmiségieknél, akik ugyan becsületesen dolgoztak, de eltávolításuk munkájuktól függetlenül szerepelt a káderfejlesztési programokban. Számtalan hibának a forrása az értelmiségi területen működő személyzeti osztályok munkájának sok helyütt alacsony színvonala. Mindennek következtében a régi értelmiség meglehetős ® széles ’,örünk ® él az a nyugtalanító érzés, hogy csak addig van rájuk szükség, amíig nincs elég munkás- és parasztszármazású értelmiségi. Táplálta ezt a nyugtalanító érzést egy időben az a szükségszerű és helyes politikánk is, mely az államapparátusnak muinkáskáderekkel való megerősítésére irányult. Az államapparátus munkáskáderekkel való megerősítése nem az értelmiség, hanem a volt kizsákmányoló osztályok ellé -irányult és teljes helyes volt. Népi demokráciánk nem lebecsülődő eredménye, hogy értelmiségünk számottevő része megismerkedett a marxizmus—leninizmius alapjaival, s szorgalmas munkával fáradozik ideológiai képzettsége további javításán. Az eredménnyel azonban korántsem lehetünk elégedettek. Az értelmiség egy része közömbös a marxizmus—i ® iinizmus iránt. A filozófiai és a politikai gazdaságtan rovására túlténő párttörténet-oktatás nem tudta a régi értelmiséget megfelelően közel hozni a marxizmus igazságaihoz, s nem volt eléggé alkalmas az új értelmiség hatékö y világnézeti nevelésére sem. Kedvezőtlenül befolyásolta az értelmiség fejlődését a széles körben elterjedt dogmatizmus, a valódi viták hiánya, az egyéni gondolatoknak gyanakvó fogadása, iskolás módszerek a propagandamunkában. "iy/Iiindezek következtében az ér■LTJ’ telmiség jelentős része úgy tekint a marxizmusra, mint a népi demokrácia szükséges járulékára, de nincs meggyőződve arról, hogy szakmai fejlődése és politikai tájékozódása számára nélkülözhetetln. Így sok ® még mindig nem látnak világosan oly ® kérdésekben, mint munkásosztály és a párt vezető szerepe, a hazafiság és a nemzetköziség összefüggése stb., számos burzsoá világnézeti maradványt hordoznak magukkal, különös, lassú az elszakadásuk a vallásos meggyőződéstől. Bár a népi demokrácia az értelmiség munkája számára egészen új távlatokat nyitott meg, mégis számos körülmény fékezi alkotó tevékenységének kibontakozását. Az értelmiségi szakemberek javaslatai és kritikai megjegyzései gyakran bürokratikus radszabályokba, felülről diktált merev pontokba ütköznek. Ezek a hibák nem kis részbe népgazdaságunk és államigazgatásunk túlzott centralizálásával függnek össze. Bár az értelmiség ayagi helyzete a felszabadulás óta fokozatosan javult, e nek alakulása az értelmiség több kategóriájánál egyáltalán n / n kielégítő. Elég általános, különmunkák vállalása, a jelenség fizetés megtoldása céljából. Az értelmiség bérezésében nem érvényesül eléggé az ayagi érdekeltség elve. Sok területen a szakmai felkészültségtől és teljesítménytől függetlenül a beosztásuk szerint kapják a fizetést. Aránytalanságok vannak az adminisztratív és a tudományos munka dotálásában is, az utóbbi rovására. Az előbbiekben felsorolt hibák — folytatja a határozat — nagy része bizonyos mértékben befolyásolja az új értelmiség magatartását is. Szükséges azonban ennek a rétegnek néhány sajátos problémájára is rámutatni. Népi demokráciáink nagy eredménye, hogy a felszabadulás után felnőtt, többségében munkás- és parasztszármazású új értelmiség száma évről évre növekszik. Jelentős részük szakmailag d ® ekasan helytáll, képzettségük alaposabb, korszerűbb, mint a kezdő szakembereké volt a múltban. Podlitikai magatartásuk is tükrözi, hogy a mi rendszerünkben nőttek fel. Sokan közülük kiválóan dolgozó pártmunkások. Fiatal értelmiségünk szakmai fejlődését azonban megnehezíti, hogy általános műveltségük nem eléggé megalapozott, nincs kellő nyelvtudásuk, nem járhattak külföldre. Nincs állami szerveink részéről intézményes, megoldva az új értelmiség szakmai továbbképzése. A fiatal értelmiség politikai fejlődésébe is tapasztalható az utóbbi években bizonyos megtorpanás. Nem egyszer találkozunk politikai közönnyel és cinizmussal. Ezt részben az egyetemek folyó politikai munka gy ®gesége okozza, részb ® pedig azok a nehézségek, amelyekkel az egyetem elvégzése után találkoznak. Különös, a családjuktól távol munkát kapott fiataloknak sok a gondja, fájó problémájuk a lakáshiány, mely megnehezíti letelepedésüket és családalapításukat. Egyes helyeken kevés megértésre találnak ügyes-bajos dolgaikban a helyi pártés DISZ-szerveknél is. Ez aztán oda vezet, hogy nem egyszer a régi értelmiség politikailag elmaradottabb rétegeinek hatása alá kerülnek. Sokszor az új értelmiség ® belül is túlságos, éles választóvonalat húznak a munkás-paszt, valamint az értelmiségi és egyéb származásúak között. Ez mindenekelőtt a régi értelmiséget sérti, de akadályozza az új értelmiség egy része aktivitásának kibontakozását is. Nem kielégítő az értelmiségiek közötti pártépítő munkánk sem.. Ez réseiben összefügg az értelmiség lebecsülésével, részbg pedig annak a következménye, hogy sok pártbizottságból hiányoznak a legfontosabb értelmiségi munkaterületek ismerői. Az értelmiségiek aránya a pártban 1952-től 1956-ig majdnem a kétszeresére, 3,9 százalékról 6,1 százalékra nőtt, de még ez a növekedés sincs arányban az értelmiség társadalmi jelentőségével és a pártépítési munka lehetőségével. A párttagság gyarapodása az egyes értelmiségi rétegekben különböző. Viszonylag leggyorsabb a műszaki értelmiségnél és nagyon lassú a falusi tanítók között. V ® olyan megye, ahol a pedagógusoknak csak 8 százaléka párttag. Ennek oka nem egyszer az a téves nézet, hogy az értelmiségiek felvétele a párt kispolgári felhígulásához vezet. Pártszervezeteink nem mindig törekednek arra, hogy a szakmailag legképzettebb, legtekintélyesebb értelmiségieket nyerjék meg párttagnak. Mivel ezek között gyakranannak oly ® ok, akik kritikus ® gódolkodnak, számtali esetben előnyben részesítik a szürkébb, de simulék ® y elemeket. Ez visszatetszést szül a jószándékú értelmiségiek között. Pártfunkcináriusainak egy része kellő műveltség és szakismeret hiányába húzódozik az értelmiségiek körébe végzendő politikai munkától és a velük való foglalkozástól. Az értelmiségiek közötti politikai és pártépítő munkáiban legfőbb támaszunk a kommunista értelmiség. Felelősségteljes munkájában azonban sajnálatos módon nem mindig kapja meg a szükséges tájékoztatást és megbecsülést. A kommunista értelmiségiek szíves dolgoznak, hogy szakmailag ne maradjanak el a kevesebb társadalmi megbízatást vállaló pártonkívüliektől, ám amíg több munkát, áldozatot kívánunk tőlük, esetleges hibáikért keményebbé vnják felelősségre őket, eredményeikért gyakra nem kapják meg a szükséges elismerést. Ez is szerepet játszik abba, hogy a pártonkívüliek többnyire nem törekszer írek a pártba. * * * A Központi Vezetőség határozatának második részét, melyben az értelmiségiek közötti politikai munka fő feladatait és tendőit szabta meg a Közpoti Vezetőség, lapunk holnapi, vasárnapi számában ismertetjük.