Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

e Mit tervez az 1958-as esztendőre ? Elmúlt az ó esztendő, új év köszönt ránk, új év, mely sokkal több eredményt ígér. Még alig léptünk az új esztendőbe, mégis sze­retnénk egy kis ízelítőt adni az 1958-as év terveiből. A lista nem teljes, de indulásnak ennyi is elég. Textilművek Bővül az üzem kapacitása. 1958- ban 3456 orsóval dolgozik több, mint 1957-ben. Három gyűrűsfonó­géppel és 23 kártológéppel gyarapo­dik a gépállománya. Az eddigi 80 millió forint helyett 100 millió lesz a gyár teljesítménye. Újabb beru­házás nélkül a termelés volumenjé­­nek mennyiségi növelésével oldják meg a további műszaki fejlesztést. Ez nyolc-tíz százalékos fejlődést je­lent. Az üzem nődolgozóinak házi­munkáját könnyíti meg az üzemben­­állított négy új mosógép. Finommechanikai és Gépjavító Vállalat Az üzem azt reméli az 1958-as esztendőtől, hogy végre meghozza a rádió- és írógépjavító részlegnek az ígért és várva várt üzlethelyiséget a város szívében. A szolgáltatások to­vábbfejlesztését biztosítja az a terv, hogy Marcaliban és Nagyatádon siófoki fiókhoz hasonlóan szolgál le­tó a részleget állítanak fel Vas- és Fémipari Kombinát Tavasszal adják át rendeltetésé­nek az új szerelőcsarnokot, amely remélhetőleg enyhít a vállalat helyi­­séggondjain. Az 19­58-as évben húsz útgyalut, nyolcezer répavágót (két­­féle típus), kétezer 25 literes szőlő­prést, kétezer szőlőzúzót és 700 ré­pavágót (kétféle típus) gyárt a vál­lalat. Ha a Gépkísérleti Intézet jó­váhagyja, megindul a kombinált ku­­­­koricamorzsoló és daráló gyártása is. Még nem biztos, de az eddigiek sze­rint a Vas- és Fémipari Kombinát­­ készíti el a MESZÖV-nek a rendelt 300 szártépő gépet. Faipari Vállalat Az 1957. évi tervet már december 20-ra teljesítették és terven felül a­­ helyi kiskereskedelemnek 10 fénye­zett hálószoba bútort és kombinált szekrényeket adtak át. Az 1958-ös évben ezer fényezett és 160 Kapos­­ner elnevezésű­­ magasfényű hálószo­ba bútort készítenek. Ezen kívül fo­kozzák az egyedi darabok készítését is. Téglagyári Egyesülés A vállalat ter­ve az egyre inkább fokozódó építkezésekhez igazodik. 1958-ban hárommillió téglával gyár­tanak többet, mint 1957-ben. Nagy mennyiségben készítenek lukacsos árutt az építővállalatok korsze­­rű építőanyaggal való ellátását szol­­gálja. A többtermelés érdekében líj szárító­ színeket építenek 500 000 fo­rint értékben. Nagy jelentőségű a bőszén­fai gyár villamosítása is. hét kilométer hosszú villamos távve­­­zetéket már január elején átadják rendeltetésének. Ezután már csak a belső villanyszerelés és a motorok beszerelése következik. Kaposvári Ruhaüzem Az 1958-as év nagy változásokat hoz a Ruhaüzem életében is. A je­lenlegi létszám épp a duplájára emelkedik. A Ruhaüzem négyszáz új dolgozót, többségében nőt, alkal­maz majd. Ez négymilliós beruhá­zást jelent. A minőség javulását se­gíti a nagyfokú gépesítés. Félmillió forint értékben kap az üzem új kül­földi varrógépeket. Ezenkívül gomb­­felvarró, gomblyukazó gépekkel is felszerelik a Ruhaüzemet. Kefeanyagkikészítő Vállalat ■ A tanács­­ két laktanyaépületet adott át a vállalatnak Szentborbáson. Nyolc terem és hetven-nyolcvan kat. hold áll a Kefeanyagkikészítő Vál­lalat rendelkezésére. Itt kosárfonó és seprűkészítő gépesített üzemet szeretnének berendezni. Cirok és fűzfavessző szükségletüket csaknem fedezni tudnák a laktanyához tartozó föld termésével. A terv valóra váltá­sához már csak a beruházás hiány­zik. Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat Az 1958-as évben — mely egyben sorsforduló is a vállalat életében — teljes gőzzel a mezőgazdaság kiszol­gálásán munkálkodnak. A vállalat gépállománya egy 50 tonnás excem­­terpréssel és két célautomata géppel növekszik. Ez szükséges is, mivel a szőlőmegművelő gépek, kézikapuk, öntöző berendezések, szivattyúk gyártása és a pótalkatrész készítés megkívánja a további gépek beállí­tását. Építőipari Vállalat Idén 116 lakást épít a vállalat Kaposvárott. Befejezik a siófoki kenyérgyár, balatonboglári kultúr­­­ház, csokonyavisontai iskola, a ka­posvári transzformátor-állomás és a kaposvári kórház felvételi épületé­nek építését. A Kossuth Lajos utcá­ban új SZOT-ház építését kezdik el, Barcson korszerű fűrészüzemet épí­tenek a régi helyére, a Vas- és Fém­ipari Kombinátnak korszerű üzem­részt építenek. Siófokon reprezenta­tív szállodát készítenek, ugyanott folytatják a filmlaboratórium építé­sét. Májusra befejezik a kaposvári gabonasiló épületét. A vállalat korszerű garázst épít magának, központi fűtéssel látja el munkásszállását. A gépesítést 1958- ban 10—12 százalékkal növelik. Barcsi Fűrészüzem Az új esztendőben a gyár fokozza a parketta termelést. Tíz százalékkal gyártanak többet, mint előző évben. Ez azt jelenti, hogy ötszáz szobával többet parkettázhatnak be 1958-ban. Bővítik a hulladékanyag feldolgozást is. Női vállfákat, ládákat készítenek. 1958-ban megkezdik az új, korszerű fűrészüzem alapjainak lerakását. Az új üzemben minden munkafolyama­tot gépek végeznek majd, a beszerelt porszívók a dolgozók egészségét óv­ják meg. Kadarkúti Vegyesipari KTSZ A KTSZ korszerűsíti asztalosüze­mét, mosdóhelyiséget rendez be, és raktárhelyiséget épít, hogy biztosít­sa anyagkészletét. Villamosítja faipari gépeket. Cipész részlegük a a javításokon kívül a nagykereske­delemnek is dolgozik idén. Az aszta­lo­ részleg húsz garnitúra bútort készít el 1958-ban. Ingatlan Kezelő és Közvetítő Vállalat 1958-ban 12 házat újít fel az IKV. Karbantartásra kétmillió négyszáz­­ezer forintot, felújításra kétmillió hatszázezer forintot fordítanak. A karbantartó részleget 45 főről 65 fő­re emelik és ellátják gyalu- és fű­részgéppel, állványszerkezettel. Az utóbbi segítségével saját maguk végzik el a kisebb házak felújítását. Azoknak a házaknak a felújítását,­­amelyek 1957-ben nem készültek el május közepéig befejezik. Agyagi­parosok Háziipari Szövetkezete ,­^7 V 32 üzem korszerűsí­tését tűzték ki célul. Ennek érdeké­ben nyolc villanyhajtású korongot és egy légtartályos szűrőprést állítanak be. Kisiparosok Országos Szabadszervezete A KIOSZ az anyagellátás folya­matos biztosítása érdekében felku­tatja az üzemekben és gyárakban elfekvő hulladékokat és selejtanya­­gok­at és ezt a kisiparosok rendelke­zéséire bocsátja. Továbbképző tanfo­lyamokat szervez, szakmai könyvtá­rakat s kisiparos klubokat hoz létre. 41 650 forintról 56 000 forintra emeli az idős kisiparosok és kisiparos öz­vegyek szociális segélyezésére for­dított összeget. Havonta kétszázötve­nen részesülnek majd rendszeres se­gélyben. Idén száz kisiparos család­ja üdülhet a legkülönbözőbb nyara­lóhelyeken. SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1938. január 1. Bizakodással tekintünk az új esztendő elé... Ki mit vár 1958-tól Új év vár reánk rengeteg feladattal. Bizakodással tekintünk az új esztendő elé. Ezt bizonyítja néhány, különböző munkaterületen dolgozó ember véleménye is. Egyben valamennyien egyetértenek: nem a véletlentől, hanem munkájuktól várják még boldogabb életü­ket. MEGTALÁLTAM SZÁMÍTÁSOMAT Kovács József Baranyából jött So­mogyba, s négy esztendővel ezelőtt lépett be a kaposvári Szabadság­­zászló Tsz-be. — Megtaláltam számí­tásomat — válaszol a kérdezőnek. — Ebben az évben 18 ezer forintot ke­­restem. Hat forinttal többet tudtunk most fizetni munkaegységenként, mint tavaly. Igaz, volt is miből. Hol­danként 18 mázsa búza termett. El­adtunk 112 hízót. A kertészet is ho­zott 114 ezer forintot. Megadtuk az államtól kölcsön kapott 70 mázsa ve­tőmagot is. Húsz mázsát szociális Néhány hónapja végezte el az egye­temet Szabó Judit, ahol magyar­­történelem szakos középiskolai taná­ri képesítést nyert el. A Hámán Kató általános iskolában töltöm gyakorló évemet — mondja mosolyogva —, ahol a VI. fiú osztály­nak vagyok osztályfőnöke. — Jövőre? Utazni szeretnék... Megismerkedtem az egyetemen egy alapra tettünk félre. Most ősszel 17 hold búzával többet vetettünk el, mint ahogy eredetileg terveztük. Ré­gi vágyam is teljesült, hálószoba bú­tort vettem magamnak. Éleik úgy, mint bármelyik egyéni gazda. Mit várok a jövőtől? Kevés a férfi erő, erősíteni kell a szövetkezetét. Dol­gozni fogunk úgy, mint eddig, ez­után is becsülettel. Bízunk abban, hogy jövőre is meg tudjuk terem­teni azt a jövedelmet, mint ami 1957-ben volt, román ösztöndíjas fiúval. Megszeret­tük egymást, s talán sikerül ideke­rülnie a követségre ... Szeretném megismerni, beutazni a hazáját, Ro­mániát. S később majd, ha gyakorló­munkám eredményeként középisko­lai tanár leszek, akkor pedig szeret­nék Franciaországba menni egy rö­­videbb utazásra, Jele a hagyományos olvasókörük életrehívásának. Szélessy Margit, vezető tanító: — Legfontosabb tennivalónk a falu félig kész művelődési otthonának befejezése. Az 1958-as évbe­n a hát­ralévő munkákat, padlózás, kályha beállítása, olvasószoba berendezése, kerítés, stb. szeretnénk elvégezni. Mindezeket p­edig a következő év­ben rendezendő színdarabok haszná­ból kívánjuk megvalósítani. Termé­szetesen azért számítunk a tanács segítségére is. Horváth Jenő földműves:______I — Mint a falu párt alapsze­rveze­­tének titkára szeretném, ha a követ­kező évben megváltozna az alapszer­vezet összetétele úgy, hogy a falt jellegének megfelelően több legyen a földműves párttag. Egyéni terve­im? Házunkat tataroztatni, konyhán­­kat cementlapozni akarom. Az egy szarvasmarha mellé még egyet, eset­leg kettőt akarok venni. Most mit érdemes — teszi még hozzá. UTAZNI SZERETNÉK... HISZ DOLGOZIK AZ EGYÉNI GAZDA.. 19 éves, de már egy háromtagú csa­lád eltartásának, és 10 hold föld mű­velésének gondja szakadt Peterdi Ferenc bolhási fiatal gazda vállára. Édesapja eltűnt a második világhá­borúban, s most hárman, édesanyja, nagyanyja és ő, művelik a földet. — Már ez az esztendő is sokat adott — mondja — de a jövőtől még többet várok. Rendeződött a földkér­dés. Mindenki tudja, melyik az övé. Érdemes dolgozni, különösen szarvasmarha tartás és tenyésztés fi­­a vetődik ki. Egy fiatal bikáért 8800 forintot kaptam. Jövőre kettőre kö­tök szerződést. A földet dúsam meg­trágyáztam, s abból jövőre szebb bú­zát akarok magamnak, s az ország­nak. SEGÍTSEN AZ ÜZEM IS... Szaporán peregnek az orsók. Mel­lettük fürgén kell mozogni a fonó­nőknek is. Cserélni az orsót és kötni, ahol elszakadt a szál. Néhány hónap­ja végzi ezt a munkát Kacsics Fe­­rencné a Textilművekben, de máris megszerette. — Március elején kerültem a fono­dába — mondja. — Három hónapig tanuló voltam, május végétől önál­lóan dolgozom. 1000—1050 forintot keresek havonta. Három éve vagyok asszony. Férjem ebből másfél évet katonáskodott. Most ő is dolgozik, 1000—1200 forintot keres. Nagy szük­ségünk va­n a pénzre. Bútorozott al­bérleti szobában lakunk. Bútorra gyűjtünk. Rengeteg a kiadásunk, tü­zelő, élelem, s ha összegyűlik valami kis pénz, mindig el kell venni belőle. Nemcsak rajtunk, de nagyon sok fiatal házason segítene, ha ismét le­hetne részletre bútort vásárolni. Vagy az üzem tudna adni egy na­gyobb összeget kölcsön, amit aztán részletekben levonnának. Segítsen, ha lehet, az üzem is, akkor nem fé­lünk a jövőtől. NÖVEKEDETT TERMELÉSI KEDVÜNK... Kicsiny üzlethelyiség. A polcokon, s hátul a raktárban retikülök, tás­kák, újak és régiek. Gyakran nyílik az ajtó, üzletfelek jönnek, javítást hoznak, visznek vagy éppen újat vá­sárolnak. Közben arra is, jut idő, hogy beszélgessünk Burger Ferenc bőröndös kisiparos munkájáról, ter­veiről. — Mit is mondjak? — kezdi. — Ez évben nem panaszkodhattunk mi kisiparosok sem, legalább is az én szakmámban. Volt elegendő anyag, s megélhettünk becsülettel, amellett, hogy teljesítettük az állam iránti kötelezettségeinket is. Néhány éve nem volt ez így. Anyag sem volt ele­gendő és a kisiparosság máról hol­napra élt. Nem érezte létét, jövőjét biztonságban. Ez megváltozott. Nö­vekedett a kisiparosság termelési kedve is, hiszen azt látjuk, ho­gy ál­lamunk segíti, támogatja a kisiparo­sokat is. . Terveim? A jövőről nehéz beszél­ni egy kisiparosnak. Ha az anyagel­látásunk annyira biztosítva lesz, mint 1957-ben, s a segítséget is úgy megkapjuk, mint eddig, akkor a jö­vőtől sem félek. Májer Sándor, a járási könyvtár helyettes v­ezetője:______ — Szeretném, ha az 1958-as köz­­ségfejlesztésből nagyobb összeg jut­na a népkönyvtárak fejlesztésére, vagyis a megtervezett összeget a ta­nácsok a könyvtár rendelkezésére bocsátanak. A könyvkiadóktól pedig sok jó, főképpen ifjúsági regényt vá­runk. Vidéken népszerű klassziku­sok művei várnak pótlásra. Az olva­sókkal együtt várjuk, hogy a nép­könyvtárosokat az eddiginél jobban támogassák a tanácsok helyiséggel, felszereléssel, ami egyben alapfelté­ Vadás József, fiókpostavezető: — Panasszal kezdem: 800 forint«« fizetésem mellé szolgálati ruhát nerm kapok, a kézbesítő pedig 1200 forin­tos fizetése mellett a postások egyenruháját viselheti. Pedig segéd­tiszti vizsgát is tettem — csak úgy a magánszorgalomból. Miért nem ré­szesülhetnek a fiókposta vezetők je szolgálati ruhajuttatásban? Szeret­ném, ha a következő évben az igaz­gatóság többet törődne velünk és barátságosabbá tenné ezt a kis helyi­­séget — mutat a nemrég gyalult, de festetten deszkalapra, amivel a ró# asztal oldala be van borítva. Foki Gyula, a járási pártbizottság munkatársa: — A pártbizottság jövő évi tervé­ben szerepel többek között a járás munkás- és paraszt­mozgalmi hagyo­mányainak összegyűjtése és kiadása, ugyanebből az anyagból ki­állítás rendezése. Tovább folytatjuk a ter­melőszövetkezetek népszerűsítését Nemrég kezdtük meg az alapszerve­zeti titkárok továbbképzését, amit a következő évben is folytatni kívá­nunk. Béres Józs­ef • ■fvrprz''rrr>mi rl/^l.m­?n • I — Jövőre házat akarok építeni, ugyanis régi cselédiházban lakom két testvéremmel és édesanyámmal. Kölcsönt szeretnék kapni, remélem­, nem lesz akadálya. Kovács László, a KISZ Bizottság mb. titkára ■ — Szeretném, ha a KISZ-szerveze­­tek nemcsak a tánc, sport, szórako­zás szervei, hanem közösségek is lennének.kommunista Mindezekhez csak annyit: szívből kívánjuk, hogy a felsorolt tervek, vágyak mind valóra váljanak. •YYYYYYVYYYYYYYYTYY7YYYYYYYYY7YYYYYYYYYYYYYYTYTYYVYYYYYY7YYYYYYYYYVYYYYYV Q'jw ojz, cl téJ/mi Az asszonyt évek óta ismerem. Véleményem róla? Igazi családanyá­nak és jó feleségnek képzeltem. Feltevésemet igazolta három derék, de még csak csupán né­hány esztendőt életévé­nek valló, harmonikusan nevelt gyermeke is. Esz­tétikailag csak annyit róla: valószínű nem nyerne szépségversenyt, de férjének, akit ugyan­csak néhány találkozás­ból ismerek , ma­gasan fölötte áll. Olyan régen láttam ezt az as­­­szonyt, hogy azt hiszem, egészen az nem mezejének emlékére­került már, hogy szélére egy nap végképp feledésbe merüljön. Mielőtt ez bekövetkezett volna, ta­lálkoztunk. A mindig derűskedvű asszonyka fáradtan baktatott fel az utcán. Csomagja nem volt, mégis nehezen lé­legzett. A földet nézte. Magába mélyedt. — Jó napot! — köszöntem rá. Nem vett észre. — Jó napot! — ismételtem erő­sebben. Felnézett, mo­solyogni aka­rt, de csak félig sikerült neki. — Beteg? — kérdeztem. — Nem, nem — mond­ta csendesen. Aztán to­vább érdeklődtem. — ... Hogyne, dolgo­zom. El kell tartanom a gyerekeimet. Most ebédet viszek nekik... — A férjét a minap láttam... — Én már régen — mondta. — Válófélben vagyunk... — Úgy? Hm... — Nincs mentség ... Átkozom a meg az italt...kocsmát. Ismét egy tragédiával több — gondoltam. De­het éppen ezeknél ? Megáll az ember esze ... Aztán nem téptem to­vább a sebek­et. De több­ször eszembe jutott. Karácsony este felkere­sem, határoztam el. El­viszem hozzá és apa nél­kül maradt gyermekei­hez a nyilvánosság együttérzését. De nem, mégsem — gondoltam később — ez hátha fájna neki. Tegnap este a mozi bejáratánál beleütköz­tem bőrkabátos férjébe. Egyedül nézgelődött a tömegben, a lépcsőn. Itt van — gondoltam —, de hol a ballerina, aki­ért a hősszerelmes el­hagyta a családját? Eb­ben a pillanatban meg­fordult, lesietett a lép­csőn. A fasorból egy kékkabátos asszony lé­pett elő, frissen, üdén és úgy karolt bele, mint ahogyan a menyasszo­nyok szoktak vőlegé­nyeikbe. Amikor a lám­pa fénye a nő arcára esett, felismertem: az asszony volt, a három­­gyerekes anya, az isme­rősöm, tehát a férfi fe­lesége. Csak sokkal de­rűsebben, mint ahogy legutóbb láttam. Hát mégis? Nem következett a bíróság, a válóper, a családi őrület? Hirtelenül fütyülni kezdtem. Ha jól emlék­szem, a Nászindulót. A körülállók furcsán bá­multak rám, valószinű­­leg azt gondolták, meg­bolondultam. Dehogyis tudták, hogy mitől tá­madhat egy ködös, bo­rongós estén az ember­nek ilyen tavaszi jóked­ve... — ói —

Next