Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-01 / 51. szám
•«HOG« SfIPLAP 2 Az SZKP Központi Bizottsága plénumának határozata a kolhozrendszer további fejlesztéséről és a gépállomások átszervezéséről Moszkva (TASZSZ). Mint már feltüntetUBc, az SZKP Központi Bizottsága 1958. február 25—26-i ülésén meghallgatta és megvitatta Hruscsov beszámolóját »A kolhozrendszer további fejlesztéséről és a gépállomások átszervezéséről«, 5 megfelelő határozatot hozott. A határozat helyesnek és időszerűnek ismeri el az SZKP Központi Bizottsága elnökségének javaslatait a kolhozmódszer további fejlesztésére «s a gépállomások átszervezésébe. A teszvbevatt intézkedések újabb, rendkívül fontos és nagy lépést jelentenek a szocialista mezőgazdaság fejlesz•ésében. Ezt a kérdést a párt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának soron következő ülésszaka elé terjeszti megvitatás••a. Előadónak Hruscsovot, a sáju első titkárát jelölték ki. A plénum célszerűnek ismerte el, hogy addig is, amíg a Lelfelső Tanács ülésszakán megvitatják a tervbe vett intézkedéseket, aeotont a nép országszerte vitassa meg a kolhozok, gépállomások és szovjozök közgyűlésein, az ipari vállalatokban és az építkezéseknél, a tudományos szervezetekben és a tanintézetekben, a katonai alakulatoknál és vízintésanéngofanél, a lapok és a folyóiratok hasábbjain. Hruscsov beszámolójának téziseit nyilvánosságra hozzák. Célszerű 1959 elejére összehívni a kolhozparasztok harmadik országos kongresszusát. A határozat rámutat arra, minlyen óriási történelmi jelenőségi ára volt a kolhozrendszer kiteremtésében és megszaladítottában a gépállomásoknak. Az állam a igefé»állomások formájában segítette a kolhozokat közös gazdaságuk megszilárdításában, különösen az utóbbi években. A jelenlegi körülményeik között már nincs összhangban a mezőgazdasági termelő erők fejlődésének szükségleteivel a jelenlegi forma, amikor is acolbozok a igápátornások útakén kapják meg a termelésihez szükséges technikai szolgáltatásaikat. Sőt, ez a forma sok esetben kezdik akdályozni az élenjáró kolhozok további előrehaladását. Ezért szükséges a jelenlegi rendszer megváltoztatása és a gépállomások fokozatos átszervezése. Célszerű áttérni arra, hogy a traktorokat, a kombájnokat és egyéb mezőgazdasági gépeket közvetlenül eladják a kolhozoknak. A határozat kifejti, hogy a gépállomásokat műszaki karbantartó állomásokká kell átszervezni, amelyeknek feladata a traktorok és egyéb gépek javításának biztosítása, a kolhozok technikai kiszolgálása, a kolhozok és szovhozok új gépekkel, pótalkatrészekkel és egyéb anyagokkal (eladás útján) történő ellátása. A határozat megállapítja, hogy a XX. pártkongresszus óta eltelt két év alatt a Szovjetunió ipari termelése 22 százalékkal, a nehézipar termelése pedig majdnem 24 százalékkal növekedett. A munkások és alkalmazottak egy dolgozóra eső reáljövedelme az említett időszakban 19 százalékkal emelkedett. Sikeresen fejlődik a szocialista mezőgazdaság is — hangzik tovább a határozat. A szűz- és parlagföldeknek a Szovjetunió keleti történt hasznosítása területein lehetővé tette, hogy az utóbbi négy esztendő alatt a Szovjetunióban 27 százalékkal több szemesterményt takarítottak be, mint az előző négy év alatt. Megszüntették az állattenyésztés hosszantartó elmaradottságát. Az 1953—1957-ig eltelt időszak alatt a szarvasmarha-állomány 10 900 000 darabbal növekedett. A hústermelés 38 százalékkal, a tejtermelés 50 százalékkal emelkedett. A határozat a továbbiakban adatokat sorol fel, amelyek a kolhozgazdálkodás fellendüléséről tanúskodnak. Elutazott Bukarestből a magyar párt- és kamányküfldöttség Bukarest (MTI). Csütörtökön 24 órakor elutazott Bukarestből a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány küldöttsége. A késő éjszakai óra ellenére a bukaresti dolgozók nagy tömege gyűlt össze a baneasai pályaudvaron, hogy búcsút vegyen a vendégektől. A magyar párt- és kormányküldöttség tagjainak búcsúztatására Gheorghiu-Dej és Chivu Stoica vezetésével a román párt- és állami élet számos vezetője megjelent a pályaudvaron. Ott voltak a Bukarestben akkreditált egyes diplomáciai képviseletek vezetői, a Magyar Népköztársaság nagykövetségének tagjai, román és a külföldi sajtó képviselői. A román és a magyar himnusz hangjai közepette Kádár János Gheorghiu-Dej-el együtt ellépett a díszszázad előtt. Egy fiatalokból álló csoport virágot nyújtott át a magyar küldöttség tagjainak. A vendégek búcsút vettek a diplomáciai testület tagjaitól és a megjelent hivatalos személyiségektől. A magyar és a román állami és pártvezetők baráti kézszorítással búcsúztak egymástól. Kádár János és Gheorghiu-Dej melegen összeölelkezett. A pályaudvaron összegyűlt lelkes tömeg hosszasan éltette a magyar és a román nép örök barátságát. A magyar párt- és kormányküldöttséget Mariaseanu külügyminiszterhelyettes és Caius Frantescu, a külügyminisztérium protokollosztályának vezetője elkísérte a magyar—román határig. A magyar küldöttséggel utazott Ion Popescu, a Román Népköztársaság budapesti nagykövete is. Az NDK-ból kivonuló szovjet egységek búcsúztatása Fürstenwalde (TASZSZ). Az Odera-Frankfurt körzeti Fürstenwaldéban csütörtökön ünnepélyesen búcsúztatták azokat a szovjet gépesített alegységeket, amelyeket a szovjet kormány döntése értelmében visszavonnak a Szovjetunió területére, majd ott a hadsereg létszámcsökkentése keretében feloszlatnak. Fürstenwalde főterén nagy tömeg gyűlt össze a szovjet csapatok búcsúztatására. Megjelent G. Grüneberg, az NSZEP Központi Bizottságának titkára, H. Bejamin, igazságügyminiszter, a német néphadsereg küldöttsége, a Németországban állomásozó szovjet csapatok parancsnokságának és a Szovjetunió berlini nagykövetségének viselői, katonai lattasék, képaz Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és más nyugati országok katonai hatóságainak képviselői. A gyűlésen G. Grüneberg búcsúztatta a szovjet csapatokat. Kölcsönös köszöntések után a város főutcáin a pályaudvar felé haladó szovjet csapatokat a lakosság mindenütt meleg ünneplésben részesítette. A lottó húzása Pénteken délelőtt Szegeden került sor a lottó 9. játékhete nyerőszámainak húzására. Beérkezett 3 804 085 szelvény, 120 000-rel több, mint a múlt héten. Ha valaki 5 találatot ér el, mintegy másfélmillió forintot nyer. A szokásos előkészületek után a következő számokat húzták ki: 23, 28, 56, 69, 77 A tárgynyeremény sorsoláson a 8. hét szelvényeit húzzák. — Népszabadság olvasóan- hét. Március 2-án, vasárnap délelőtt 10 órakor a kaposvári Helyőrségi Tiszti Klubban az MSZMP megyei és városi bizottsága a Népszabadság olvasói részére ankétot rendez. Előadó: Nemes Dezső elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának póttagja, a Népszabadság főszerkesztője. — Képviselői beszámolót tartott csütörtökön, február 27-én Gábri Mihály országgyűlési képviselő Somogyvár községben. — Gyermeklélektani és ideggondozó rendelést nyitott meg a mai napon a megyei egészségügyi osztály. Érzékeny idegrendszerű, fegyelmezetlen, nehezen nevelhető középiskolás, általános iskolás és óvodás korú gyermekek nyernek itt teljesen ingyenes, szakszerű ellátást, illetve kezelést. A rendelés hétfőn, szerdán és pénteken 3—7 óráig lesz a kaposvári kórházban. A nemzetközi nőnap alkalmából az ünnepségek színhelye a Csiky Gergely Színház lesz. A színház aznapi előadását hétfőn, március 10-én tartja meg. — A Magyar Honvédelmi Sportszövetség fonyódi járási elnöksége február 22-én ülést tartott, melyen megválasztották az ideiglenes járási elnökséget. — Két paplan elkészítését vállalta a gyermekváros részére a balatonfenyvesi nőtanács. A téglajegyekből eddig már 600 forint árut adtak el. — A Zöliség kis falvaiban is megünneplik a nemzetközi nőnapot. Az ünnepi nőgyűlések után a legtöbb faluban vidám mulatság lesz. — »Tegyük széppé a magyar tengert« jelszóval mozgalmat indít a Veszprém és Somogy megyei Hazafias Népfront. A mozgalomban társadalmi munkával szépítik meg a háztájakat, iparkokat, játszótereket. A munkában élenjárók jelvényt kapnak. — Eddig 130 000 forint gyűlt össze Somogy megyében a fóti gyermekváros javára. A gyűjtésiben a legderekabb részt a nő tanácsok vállalták. — Alig két héttel ezelőtt alakult meg a termelőszövetkezet Somogytúron. Az új tsz tagsága február 28-án, szerdán tartott taggyűlésén Jenei Imrét választotta elnökül. — Nyomtatott meghívókkal hívják meg a nemzetközi nőnapra a dolgozó nőket a megyei tanácsnál, a Patyolat Vállalatnál, Göllében és Siófokon. — Ritka díszhalak tenyésztése, neonhal tenyésztés címmel tartanak előadást 2-án, vasárnap délután 2 órai kezdettel Babócsai László és Teszák Kálmán, a TTIT központi akvarista szakkörének tagjai, a társulat klubjában (Bajcsy- Zsilinszky u. 19.). Zord időjárás Franciaországban Párizs (MTI). Franciaországban tovább tart a zord időjárás. Hó esett még a Földközi-tengeri Levant-szigeten, a nudisták paradicsomában is. Észak-Algériában is havazott. A hó gyors olvadása csak növeli az árvízveszélyt. A Párizstól délre lévő VilleneuveSaint-Georges-ben négyezer lakost fenyeget az árvízveszély. Párizsban a Szajna elöntötte a rakpartokat. A folyón megszűnt a hajózás. Észak- Franciaországban 11 halálesetet okozott a hideg. Az árvizek és a hóvihar, valamint a hideg okozta károkat több milliárd frankra becsülik. Szombat, 1958. március 1. Időjárásjelentés Várható időjárás szombaton estig: felhős idő, sokfelé havazás. Élénk, időnként erős északi—északkeleti szél. A Dunántúlom helyenként hófúvás. A hőmérséklet alig változik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet szombaton plusz 1—mínusz 2 fok főöölcsös vásárolhat lakberendezési cikket, szőnyeget, sportszert, órát, fényképezőgépet, ruházati és háztartási cikket. Használt ruházati és egyéb tárgyait értékesítse vállalatunknál. Ruházati és lakberendezési cikkeit készpénzért is megvásároljuk. BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT * v,i)fVTf7r»-'»TT7TYT'f'l'TVTTVTTTTTTTT7»VrTTYtYTT»TTTTTTTTTTTyTTT7r»TTTTT"fTYTrTTY»TTYTVTTrnrTTTYYTTTT»YTr»TTTYTYTTTYTVTTTTTfYYT'rT»TTTTTTT»TT»TTTTVT»í"TTVH>YHT'f»TTTTVr»TirYYTTTr'r»» H ABCALITÓLi RTA: CSER PÁL A HALHATATLANSÁGIG 11. Süssék meg a falusi romantikát Ez a mondás Kovács Bertalantól származott, még 1946 elején, amikor általában ilyeneket nem mondtak az emberek, annál inkább sem, mert falvaink romantikájától kóválygott a fél ország feje, színparaszttá igyekezett átnemesülni minden pesti és vidéki "kávéház"tulajdonu>s, mi több, a hírneves Váci utca hamisságában tétlenkedő úri népe is. De ezen most ne filozofáljunk, elmondom, Bertalanunkat mi késztette történelmi, de kissé elhamarkodott politikai kijelentésének megtételére. 1946 legelején bizony még mindig főbenjáró gondja volt a városi népnek, hogy mivel tömi meg a hasát. Ezekben a keserves időkben, miként 1945-ben is, a haza egyik fele rohant az ország másik feléhez kis tisztecskéért, krumplicskéért, sózott szalonnáért, hordva érte cserébe pénz helyett: citerát, tepsiket, nadrágtartót, fogpasztát, téli és tavaszi kabátot, bajuszkötőt, a nagymamák melltartóit, a nagypapák kiégett tajtékpipáit. Ha valaki vesz magának annyi fáradságot, hogy alapozza ennek az időszaknak napilapjait, bőséges szakirodalmat kap saját emlékeihez is tapasztalataihoz: kínkeserves népi mozgalom volt ez, sóhajtásokkal, káromkodásokkal, könnyekkel és korgó hasakkal telítve. Voltak ennek a gyomormozgalomnak egyszerű közkatonái, akik apró bátyúikkal és apró reményeikkel utazgatták be hazánk szép tájait, legtöbbször a vonatok tetején, vagy az ütközőkön. Voltak ennek a mozgalomnak mesterei is, akik már a háborúból kimenekített teherlyuxkon végezték ,a beszerzési műveleteket. Aztán olyanok is akadtak, akik tudományos kánon, szinte akadémiai szinten dolgoztak aöz javára és a maguk szerény hasznára. Hementó, Kovács Bertalan, Hegyi úr jóvoltából, mint gazdasági ás beszerzési felelős szintén részt vett ebben a mozgalomban, s talán egészen dicsőséges elhalálozásáig azt hitte, mindezt a köz, a kollégák, a síró gyerekek, az ideges családanyák kedvéért cselekedte. Kis naív. * 21. Az igaz, hogy munkatársai által közadakozott ringyrongyokat cserélgette tojásra, kenyérre, lencsére és hasonlóan szerény emberi eledelekre. Azt hitte, szentül hitte, hogy a közt szolgálja azzal is, hogy Hegyi úr utasításai alapján, a vidéki kastélyokból kiszórt képeket, libaitatónak befogott avult edényeket, faragott szekrényekből fabrikált tyúkólakat, lótakarónak befogott szőnyegeket szedegette össze — hol ezért, hol másért —, hogy amint Hegyi úr monda: a régi dolgok ne csak a szemét- és a trágyadombokra kerüljenek, hanem jusson néhány belőlük a múzeumoknak is. Nem is volt ez olyan nehéz feladat, körültekintő szorgalmat kívánt csupán, s ezen téren Bertalan körül nem lehetett hiba. Hogy amennyire mi volt, azt az is igazolja, hogy a takarékpénztár nagyúra meg is volt vele elégedve. Hogy a múzeumok mennyire, az már nem ránk, hanem Hegyi Tivadarra tartozik. Elég ebből ennyi is, mert ha az ember sokat töpreng a régmúlt dolgokon, még elpityergi magát, ez pedig nincs belekalkulálva a receptbe. A címben bejelentett dolgokra térek. Ment, mendegélt tehát Kovács Bertalan faluról, falura, mint a mesebeli legkisebb legény, míg el nem veié a sorsa egy parányi somogyi faluba, melyet még a térképek sem mutatnak, így nevét az országutakon bandukoló vándor csak a falu határába letűzött címtáblán fedezhető fel. Hívták a falut Salamonnak, ami önmagában is igen felemelő dolog. Amikor Bertalanunkat a szélső házak kutyái ugatják, éppen február 23-át mutatnak a kalandáriumok. Délután van, de már közel ahhoz, hogy hamarosan leszakadjon a téli este. Az út tocsog a megolvadt hólében. Természetes ugye, hogy a nótákban meg énekelt akác lombok most hiányoznak. De hagyjuk is most a lírát. A falu, ez a Salamon, igen nagy dolgok küszöbén áll, mert tanító választásra készül, ami majdnem olyan jelentős dolog, mint Icanászfogadás. Ebbe a választásba csöppent a bele Bertalan, ennek kapcsán néhány más természetű falusi ügybe is. Sorjába veszem. Úgy kezdődött a dolog, hogy már a falu elején, vagy három suttyó legényke nyomába szegődött, s amikor jól megnézték maguknak a takarékpénztár faluratévedt volt pénztárosát, jelenlegi gazdasági ügyintézőjét, elkurjantják magukat, de úgy ám, hogy utcahosszat hallik: . — Éljen! Éljen! Megint jött egy! Ez a kiabálás olyan jó közép-somogyi dialektusban hangzott, jó lenne írásban is úgy visszaadni, ha az ember tudná hozzá az írásjeleket. No, mindegy. A kocsma előtt két öregasszony éljenzett, valamivel odább egy útkereszteződésnél egy katonasapkás sánta lábú, nyűtt bekecsű atyafi, aki az éljenzés után még hozzátette a következőket: — Isten éltesse! Tessék jönni a bíró úrhoz, ott van a gyülekező! Más talán töprengett volna a dolgon, vagy legalábbis egy-két kérdéssel feltétlenül elárulja kíváncsiságát, Bertalan azonban csak a vállát vonta meg szerényen, és a tőle megszokott kedvességgel igazodott az új helyzethez. A bíró háza a falu közepén van, két hatalmas fenyő áll őrt előtte, mint kaszárnyák előtt az őrt álló katonák. A bíró után kellett a házban keresgélni, mert már nemaz utcáról is látszik, hogy ott álldogál többedmagával az udvaron, pont a cserepes disznóól előtt. Zsebredugott kezekkel, szétvetett lábakkal áll ott. Impozáns látvány. Mikor Bertalan belépett a kiskapun, fene tudja hogyan, a Walewska grófnő című film jutott eszébe. Ja igen, azért, mert a körülötte tipródó emberekkel diskuráló bíró éppen úgy hatott, mint az említett filmben a nagy Napóleon, a lipcsei csatára virradó hajnalon. — Meghoztam, a kilencediket is, — így ordított már a kapuból Bertalan önkéntes kísérője. Salamon bírája kezet rázott Kovács Bertalannal, s tanító úrnak titulálta, óvatos tisztességgel, félreérthetetlen bírói felsőbbséggel. A körülötte álló falusi gyülekezet egy kicsit éljenzett is. Ha van az embernek oka valamilyen éltetésre, hát tudja, hogy mit kell tennie. Jelen esetben Kovács Bertalan nem tudta hová tegye magát, nem tudta az éljenzés miatt, mag a tanítói címzésre igazán nem számított. Meg is mondta volna azonnal az igazságot, de nem jutott rá idő, mert a salamoniak folytatták érkezésekor abbahagyott tanácskozásukat. A párbeszédekből: — A birkaakol pedig birkaakol marad! Ezt a bíró mondta. Akinek szólt, cifrán, de megfelelő alázattal káromkodott, azt emlegetve, hogy a népek mindenütt bontják a használatból kivont uradalmi épületeket, éppen itt Salamonon nem enged a bíró csak a negyvennyolcból. — Megmondom én nektek, hogy a törvényért én felelek, vagy majd talán ti fogtok számot adni a gróf úrnak. — így a bíró. A birkaakolért instállók még le sem nyelték a bírói szót, máris a falu fejének disznóiról folyt az értekezés. Ketten is alkudtak a három hízóra, ezért is, meg azért is. — Egy valódi zongora az ára a három ártánynak — szála emigyen a bírói felelet. Vakarja az üstökét a két kupecféle ember, nyilván nagy gondot okoz a zongora-ügy. Bertalan itt szerényen bele is kapcsolódott, a beszédbe, kinyilatkoztatva, hogy manapság a zongora az agrárkérdés fő problémája. Beszélt arról is, hogy hazánk egyes vidékein már az orgona is olyan mindennapi eset, hogy a szoptatós gyerekeket is annak hangjaival dajkálják. Ezek az őszinte szavak láthatólag nagyon jólestek a bírónak, mert másodszor is megszorongatta Bertalan kezét. — Azt mondják a városokban, még Nemesapátan is a kommunisták, hogy új törvény van, bíró úr, lehet bontani az uradalmakban, ha hátra kell... — Lehet, de abból akasztás lesz. Persze, nektek mindegy, mert benneteket a kiosztott földekért úgyis agyoncsapnak. A kupecek a disznókat takargatták. A birkaakol bontásáért törtetők idegesen tipródtak, az Istent emlegették nem valami csendességgel, az összes szentjeivel együtt. Bertalan Szabolcska Mihályra gondolt. A bíró most egy vörös üstökű emberrel tárgyalt, akit Jóskának nevezett, az meg János bátyámozta a törvény helyi őrét Hamarosan kitűnt, hogy ez a megszólítás nem valami atyafiságos köteleken sarjadzott, hanem valami közös üzleti tevékenységen. A vörös fejű, az asztalosmunkák mestere, aki a háború nyomán terjeszkedő ködben, bírói közreműködéssel, fele-fele alapon szerette át a grófi fűrésztelepről a gattert, a saját portájára. A gatter jó, fűrészelnivaló jócskán akad, csurran-csöppen valami mindkettőjük tarisznyájába. Most azonban ki lehetne bővíteni a vállalkozást. — Szunyogh Antal intéző úr végezné rönk vásárlást, meg a felvágott deszkák eladását. Neki megvannak még a jó összeköttetései. Tízszeres haszonra dolgoznánk, János bátyám. (Folytatása következik.)