Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-01 / 153. szám

Ke<M, 1958. Július 1 1 A IKSZ vezetőcsoportjának revizionizmusáról, a Nagy Imre-bű­nperben hozott ítéletről, a LEMP politikájáról és a szocialista tábor országai testvéri együttműködéséről beszélt Wladyslaw Gomulka elvtárs a gdanski hajógyárban Varsó (PAP). Június 28-án a hajóépítők napja alkalmából a gdanski hajógyárban ünnepi gyűlést tartottak. Az ünnepi ülésen Wladyslaw Gomulka elvtárs, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára mon­dott beszédet. Gomulka elvtárs részletesen foglalkozott a lengyel hajó­építő ipar sikereivel adataival és általában a cs fél­len­gyel gazdaságpolitika céljaival és feladataival. Hangoztatta, milyen jótékonyan hatnak a lengyel—szovjet gazdasági kapcsolatok Lengyelország gazdasági életére. — A szocialista rend, ame­lyet építünk, jobb a kapi­talista rendnél — hangoztatta Gomulka — majd így folytatta: Ezt bizo­nyítja be a mi saját gyakor­latunk, igazolják azok a vív­mányok, amelyeket szocialista építésünkben elértünk, s bizo­nyítja ezt más szocialista or­szágok, elsősorban a szocializ­mus első és leghatalmasabb országának, a Szovjetuniónak tapasztalata.­­ Azok az országok, ame­lyek megdöntötték a régi tár­sadalmi rendet és a szocializ­mus útjára léptek, csupán azért építhetik hazájukban szocializmust, mert megvan a a szocialista országok együtt­működése, s mert a szocialista országok köl­csönösen tömörülve, meg­teremtették azt a kollektív erőt, amelyet a nemzetkö­zi reakció és a kapitaliz­mus erői nem győzhetnek le. Ez teljesen vonatkozik Len­gyelországra is. A háború után létesült egyetlen szocia­lista ország, köztük Lengyel­­ország sem maradhatna fenn e nélkül az erő nélkül, mert­­ a nemzetközi reakció erői el­söpörnék. — Valaki azt mondhatja ne­kem: 13 szocialista ország van, de a szocialista táborhoz csak 12 tartozik. Egy közülük, azaz Jugoszlávia nem tartozik és nem akar a szocialista tá­borhoz tartozni és — talán ezt mondják az emberek — az imperialisták nem támadnak ellene. Engedik, hogy építse a szocializmust, bár el van szi­getelve. A válasz egyszerű: Jugoszlávia szocialista ál­lamként csupán azért tud létezni, mert létezik a 12 szocialista ország szövet­sége. És ezzel valószínűleg már minden kommunista, szó­Ju­goszlávia minden lakosa. A Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége, amely hibás revizio­nista elmélete következtében elszigeteli, elválasztja Jugosz­láviát a szocialista országok közösségétől, árt a szocialista országok egyesült erőinek és az egész nemzetközi munkás­mozgalomnak. A nemzetközi rendezésre és a világ békesze­­rető erőinek megerősítésére irányuló kétségtelen és őszinte törekvések ellenére — ame­lyeket állandóan hangsúlyoz­nak a jugoszláv párt- és ál­lami vezetők és funkcionáriu­sok —, negatív állásfoglalá­suk a szocialista táborral szemben, azzal a táborral szemben, amely a béke legfőbb ereje az egész világon, és amely a fő akadály az impe­rialista háborús mesterkedések útjában, nemcsak hogy nem erősíti, de gyengíti is a béke erőit. Talán senki sem fogja ta­gadni, még a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének is egyet kell értenie azzal, hogy az egész nemzetközi reak­ció, valamennyi agresszív imperialista erő, minden eszközzel szét akarja zúz­ni, de legalább gyengíteni, aláásni akarja a szocialis­ta országok táborának egységét. Tárgyilagosan nézve: az az álláspont, amelyet a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége el­foglal a szocialista álla­mok táborával szemben, megfelel a reakció eme óhajainak és törekvései­nek. Sőt, mi több, a jelenlegi konfliktusban, amely Jugoszlá­via bűneként és a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének bűneként jött létre, köztük és a többi szocialista ország, il­letve a JKSZ és minden más kommunista­ és munkáspárt között — az egész nemzetközi reakció Jugoszlávia oldalán áll. Nyilvánvaló képtelenség volna ebből olyan következte­tést levonni, hogy a reakció ezt a szocialista Jugoszlávia iránt érzett szeretetből teszi. Az imperialisták és a reak­ciósok a szocializmus ellen­ségei. Ha a jelenlegi konflik­tusban támogatják Jugoszlávi­át, ezt csupán azért teszik, mert idézni a szakadást akarnak elő­szocialista országok között. Arra akarják ösztö­nözni a többi szocialista orszá­got, hogy Jugoszlávia nyom­dokain haladva, lépjenek ki a szocialista országok táborából.­­ Ebben, a szocializmus számára fontos elvi désben, a nemzetközi bér­re­akció törekvései objektíve egybeesnek a Jugoszláv Kommunisták Szövetségé­nek irányzataival, füg­getlenül a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének akaratától. Ez a legfőbb alapja a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége, va­lamint minden más kom­munista és munkáspárt között létrejött konfliktus­nak. Pártunk forró kívánsága, hogy a jugoszláv elvtársak tér­jenek le arról a helytelen út­ról, amelyen ma járnak. Sem­mi, egyáltalán semmi sem igazolja álláspontjukat a je­lenlegi konfliktusban, eltérő­­leg az 1948—1954-es konflik­tustól. Ma a hiba Jugoszláviát terheli. Pártunk mindenkor óvni fogja a szocialista tábor országainak egységét, mint a legnagyobb áldást, mindig szocialista táborhoz tartozó or­­­szágok egységének politikáját fogja folytatni. Pártunk poli­tikájának e fő elvéhez híven harcolunk és harcolni fogunk minden ellen, ami ezt az egy­séget bomlaszthatja. Élesen bírálom a jugoszláv kommu­nisták álláspontját, mert ez hamis és káros álláspont. Bí­rálom abban a reményben, hogy előbb, vagy utóbb meg­értik magatartásuk káros vol­tát. A szocializmussal szem­ben ellenséges és agresszív imperialista körök, sem­milyen eszköztől vissza nem riadva, kihasználnak minden lehetőséget, hogy gyengítsék a szocialista or­szágok egységét, s hogy zavart kelthessenek ha­zánkban is. Bizonyítéka ennek az a propagandahadjárat, amelyet ezek az erők a magyar bíró­ságnak Nagy Imre és a többi elítélt nyomán ügyében hozott ítélete elindítottak. Mennyi rossz szándékú koholmányt és zagyvaságot terjesztettek ezzel kapcsolatban a nyugati rádió­­állomások, és hazugságot, mennyi agyrémet amely mind csak arra irányult, hogy meg­zavarja az embereket, hogy zavart keltsen közvélemé­nyünkben. A nyugati rádióál­lomások és a külföldi lapok a legkülönfélébb szenzációkkal táplálták a közvéleményt, kö­rülbelül ilyen szellemben: »■ Gomulka tiltakozó levelet küldött Hruscsovnak a magyar ítélettel kapcsolatban...«, »A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Nagy­ ügyet Bizottsága elítélte a és e kérdésben utasítást küldött minden párt­­szervezetnek.. .«, végül­ pedig »Gomulka távozik helyéről«. Ilyenek, elvtársak, azok módszerek, amelyeket a nem­­­zetközi reakciós propaganda az agresszív imperialista kö­rök szolgálatában felhasznál, ilyenek azok a módszerek, amelyeknek segítségével ezek a körök gyengíteni próbálják a népi Lengyelországot, fel akarják lázítani a lengyel né­pet a Szovjetunió ellen és gyengíteni akarják a szocialis­ta országok egységét. A magyar bíróság szigorú ítélete azoknak a tragikus eseményeknek epilógusa, amelyek több mint más­fél évvel ezelőtt folytak le, s mintegy befejezése az októberi magyarországi el­lenforradalom szétzúzásá­nak. Az ellenforradalom, meg akarta dönteni , amely szo­cialista rendet és a kapitalista rendet akarta visszaállítani, véresen és kegyetlenül bánt el a kommunistákkal és a szocia­lista rend védelmezőivel. Akasztásokra került sor az ut­cákon. Hogy bemutassam, mi volt a helyzet, idézek a ma­gyar sajtó 1956. november 2-i jelentéseiből. Az Igazság című lap ezt írta: »Tegnap a város­ban lincselésekre került a sor. A falakon felírások jelentek meg: Le a kommunistákkal, le a párttagokkal, pusztítsátok el a kommunistákat!« Amikor a magyarországi el­lenforradalom akasztotta a kommunistákat, Nagy Imre, mint a magyar kormány mi­niszterelnöke, rádión túl kijelentette: »Senkit keresz­nem büntetünk meg a fegyveres harcban való részvételért.« (Lásd a Szabad Nép 1956. ok­tóber 29-i számát.) Nagy Imre, aki revizionis­ta volt, a néphatalommal szemben ellenséges ellen­­forradalom növekvő hullá­mának hatására, lépésről­­lépésre meghátrált az el­lenforradalommal szemben, teljesítette a feladatot, tönkretette a szocialista rendet Magyarországon. Kijelentette, hogy Magyar­­ország kilép a varsói szer­ződésből, és segítségért fordult az imperialista or­szágokhoz. Ezek a tények az egész világ előtt.ismeretesek Az a szovjetellenes és kom­munistaellenes hadjárat, ame­lyet a Nyugaton a Nagy Imre ügyében hozott ítélet nyomán elindítottak, az agresszív impe­rialista köröknek használ. Amint ez mindannyiszor tenni szokott, amikor ezek tör­körök valamiféle veszélyes ka­a­landot készítenek elő, propa­gandájuk most is arra törek­szik, hogy nagy zajt más kérdések körül és keltsen így elterelje a közvélemény figyel­mét. Így történt ez 1958-ban is az Egyiptom elleni agres­­­szió idején, a Magyarország körül támasztott propaganda­hadjáratban. Ma a nemzetközi égbolton ismét fekete felhők gyülekez­nek. Nem lehet lebecsülni azt a veszélyt, amely az ag­resszív, kalandor imperia­lista körök részéről fenye­get. Ezek a körök ismét feszült helyzetet teremtenek a Közel- Keleten, s folytatják a fegy­verkezési hajszát, a Szovjet­unió példája ellenére sem szüntették meg az egész em­beriséget veszélyeztető atom- és hidrogénfegyver-kísérlete­­ket Az a szovjetellenes és kommunistaellenes hadjárat, amelyet ezek a körök a ma­gyar bíróság ítéletével kap­csolatban szerveztek, meg­mérgezi a nemzetközi légkört, kiélezi a helyzetet, növeli a háborús veszélyt. Ezeknek az erőknek az érdekeit szolgálja Nyugat-Németország politiká­ja, ahol az atlanti paktum védnöksége alatt megerősödik a Bundeswehr, ahol a lengyel­ellenes revizionista propagan­da kísérő zenéje mellett Bundeswehr számára pusztító a erejű atom- és rakétafegyvert készítenek. Ezért csak a hiszékeny em­bereket vezetheti félre az reakciós propaganda, amelyet a a Nagy Imre-ügy körül tá­masztottak. E példából pontosan láthat­juk, milyen helyes volt pár­tunk álláspontja az 1956 októ­beri napokban, mennyire he­lyes a politikai vonalunk. Pártunk, államunk, né­pünk érdekeinek megfele­lő politikát valósított meg, olyan politikát, amely or­szágunk biztonságát, to­vábbi szocialista fejlődé­sét szolgálja. Ezért mi mindig erősítettük és a jövőben is erősíteni fog­juk szolidaritásunkat és test­véri talmas együttműködésünket ha­szomszédunkkal, Szovjetunióval, minden szoci­­­­lista országgal az internaciona­lizmus, a barátság, az egyen­jogúság alapján. tan Annak idején mi határozat­visszavertük Lengyelor­szágban a reakció erőit, ame­lyek »a második szakasz teóri­ájára« spekuláltak és amelyek illuzórikus reményeket fűztek rendszerünk, a népi »átmeneti jellegéhez«. hatalom Ugyan­ilyen határozottan visszaver­jük ma és bármikor a jövőben is azokat az erőket, ha meg­kísérelnék felütni fejüket — amelyek Lengyelországot vis­­­sza akarnák húzni, szakadékba rántani — mondotta többek között beszédében Gomulka. A csehszlovák kormány­­küldöttség elutazott Albániából Tirana (TASZSZ). A Viliam Siroky kormányelnök vezette csehszlovák kormányküldött­ség hétfőn repülőgépen el­utazott Albániából. Marokkó jegyzéket küldött Washingtonba Rabat (MTI) A marokkói kormány vasárnap az AP je­lentése szerint tiltakozó jegy­zéket küldött Washingtonba, mert az amerikaik megváltoz­tatták a Marokkó területén lé­vő Nuasszeri katonai repülő­tér szervezeti státuszát. A ma­rokkói tiltakozás rámutat ar­ra, hogy a támaszpontnak az amerikai hadászati repülőpa­rancsnokság alá való rése azt jelenti, hogy a rende­tá­maszpont a NATO szervezeté­be kerül. Néhány kommunista és munkáspárt képviselőinek berlini értekezlete Berlin (TASZSZ). Berlinben a Német Kommunista Párt Központi Bizottságának meg­hívására 1958. június 27—29-én értekezletet tartottak, melyen a következő kommunista- és munkáspártok vettek részt: belga, dán, német, Németor­szág Szocialista Egységpártja, francia, Nagy-Brittania, olasz, norvég, luxemburg, holland, osztrák, Lengyel Egyesült Munkáspárt, svéd, svájci és a Csehszlovák Kommunista P­árt. Az értekezleten a proletár internacionalizmus szellemé­ben tanúbizonyságát adta a kommunista és munkáspártok szoros testvéri kapcsolatának, a békéért, az amerikai és né­met imperialisták agresszív po­litikája ellen, a Német Szövet­ségi Köztársaság atomfegyver­kezése ellen vívott harcban. Hírek, események a világpolitikában Hazaérkezett Bulgáriáb­ól a magyar járt­ás kormánykizöttség Vasárnap hazaérkezett Szó­fiából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának és a Magyar Népköztár­saság Minisztertanácsának kül­döttsége, amely baráti látoga­tást tett Bulgáriában. A párt­és kormányküldöttséget Ká­dár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága első titkára, államminiszter vezette. A kül­döttség tagja volt Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bizott­ság titkára, Dögei Imre föld­művelésügyi miniszter, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, Péter János, a kül­ügyminiszter első helyettese, és Németh Béla, hazánk rendkí­vüli és meghatalmazott nagy­követe a Bolgár Népköztársa­ságban. A delegáció fogadtatására a Ferihegyi-repülőtéren megje­lent dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla, F­ür Lajos, Főik­re 5, Kállai­yula, Rónai Sánds Somogy Miklós, az MSZ&­ * Politika Bizottságának tagja , Komócs Zoltán és Nemes De­zső, a Fitikai Bizottság pót­tagjai, tamint az MSZMI Központ Bizottságának, kormányok számos tagja, politikai gazdasági és a kul­a­turális cét sok vezető szemé­lyisége.­­szt vett a fogadta­táson a­udapesti diplomáciai képviselők számos vezetője és tagja. A magi és bolgár zászlók­kal, üdülő feliratokkal díszí­tett repüléren a budapesti dolgozók őrei gyűltek akik forr lelkesedéssel össze­­kö­­szöntöttél Kádár Jánost és a delegáció­­ brt tagját. A párt-és kormányküldött­ség tagja dr. Münnich Fe­renc, a M­nisztertanács elnö­ke köszöntie, majd Kádár János váltóit az üdvözlésre. Hirdessen a Somogyi Néplapban Adás, vétel, állás, lakás, ingatlan eladás, csere és más, egyéb vonatkozású hirdetései BÉZTOS SIKERREL JÁRNAK BCOGTI BIíPLAF JEGYZETEK A VB-RŐL, A DÖNTŐ VITAN... A vasárnap délutáni Brazília —Svédország világbajnoki, döntő természetesen az egész labdarúgó-világban hatal­mas érdeklődéssel kísért ese­mény volt. Elsősorban­ ter­mészetesen Brazíliában, ahol már több évtizede várnak er­re a nagy napra. Rio de Janeiroban, a leg­kisebb brazil városokban is a tereken felállított hangszórók alatt hallgatták a szurkolók tízezrei a mérkőzést. A mér­kőzés végét jelző bírói síp­szó után petárdák robbantak, a késő éjszakáig, s a tűzijá­tékok fénye mellett hajnalig ünnepeltek a brazil labdarú­gás rajongói. A Diaro da Noite külön ki­adásában Araujo, a lap Svéd­országba küldött tudósítója röviden így foglalta össze a diadalt: válogatott csapatunk leckét adott a labdarúgásból. Csak 15 percig volt vitás mérkőzés — írja a tudósító — a a svédek eddig igen jól ját­szottak, utána azonban már Brazília következett. * * * A brazil játékosokat olyan diadallal fogadjuk, mint ami­lyent megérdemelnek — je­lentette ki a labdarúgókhoz és az egész országhoz szóló rövid Juscelino radionyilatkozatában Kubitsek államel­nök. Elmondotta többek kö­zött, hogy saját elnöki gépét küldi a játékosok elé Per­­nanbucoba. Kijelentette még, hogy szeretné, ha a kongres­­­szus elfogadná azon javasla­tát, hogy­ a brazil csapat haza­érkezésének napját munka­szüneti nappá nyilvánítsák. * * * A svéd lapok rendkívül nagy terjedelemben foglal­koznak a döntő mérkőzéssel, csaknem valamennyi újság öt teljes oldalon és nyolchasá­bos címek alatt közli tudósí­tását, kommentárját. A leg­több kép Didiről, a brazil csapat »karmesteréről« jelent meg a lapokban. * * * A világbajnoki döntőnek 49 737 nézője volt, s ezzel együtt a VB-t összesen 821 363-an látták. A 35 ta­lálkozó bevétele 9 000 000 svéd korona volt, az euróvízió társaságtól másfélmillió ko­ronát kapott a világbajnok­ság rendező bizottsága, s így az összkeret 10,5 millió. * Igen nagy mázis a »keres­let« a vilábajnok csapat egyes tagjai­ránt. Különösen olasz és speyol ügynökök halmozzák e őket mesésebb­nél meséseb­b ajánlatokkal. Vavát az Atlico Madrid és a Velencianne­ szeretné meg­szerezni, s Szerződés alá­írásáért 80­00 dollárt kínál­tak fel, havi­zetése 600 dol­lár lenne. Dia a Real Mad­rid és a BarCona szeretné megszerezni. Ajánlatuk 100 000 dollár , havi 600 dol­lár fizetés. Azzalával a Mi­lan tárgyal. » » A szovjet zakszervezetek lapja, a Trud díjat ajánlott fel a VB lgtehetségesebb fiataljai szántra. Ezt a díjat, csaknem minden vetélytárs­nélkül, a 17 évs brazil dacsatár, Pele nyerte el.csa­k *. Felét aranylénak nevezi a külföldi sajtó a VB döntője után, s megírja­ róla, hogy a 17 éves futballfenomén szin­te a teljes ism­eretlenség ho­mályából tűnt el. Brazíliából csak a serdülőtorúakra ügye­lő bizottság engedélyével utazhatott a VB-re, ahol szin­te egyik napot a futballkirállyá nőtt, másikra Edző­je, V. Feola szerint a világ eddigi legjobb összekötő já­tékosa. A lapok szerint Pelé szegény brazil Saládból szár­mazik, s jelenlegi fizetése ta­lán havi 300 dolár, ugyanak­kor­­ már aranylalmazok he­vernek előtte 7,2 utcán, s most már csak le kell érte hajolnia. Játéktudását ele­mezve kiemelik hogy kü­lönösen 20—25 méteres lőtt adásai remekek, s ezek szinte »ülnek« játékostársai lábán. * * A VINCENT TEOLA, a brazil csapat edzője: — Talán nem is kell mon­danom, hogy életem legszebb napja volt ez a döntő. Fiaim játéka lenyűgöző volt. Pedig Svédország sem játszott ros­­­szul, s talán így lehetne jel­lemezni­ a mérkőzést, hogy a nagyobb csapat legyőzte a jobb csapatot. PELE: — Felejthetetlen volt játék. Úgy érzem, én is éle­­­tem legjobb játékát nyújtot­tam, amelyet nehéz lesz majd túlszárnyalni. Fe óla edző nagy munkát­­ végzett, amint látszik, nem eredmény­­­telenül. Büszkék v­­agyunk rá, s eredményünkre is. LIEDHOLM, a svéd csap­t kapit­ánya: — Kimagaslóan játszottak a brazilok, le­ndületesek, gyorsak voltak, s­ különösen ez utóbbiban ne­m vehettük fel velük a versen­­yt. Meglepő volt a mérkőzés t­eljes port­szerűsége. * * * A VB gólzsákja ,a frinncia Fontaine lett 13 góllal. .Két góllal szárnyalta túl Kocs­is svájci rekordját. Hat gólt ér­t el a nyugatnémet Rahn 6 , a brazil Péii

Next