Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-01 / 231. szám
Szerda, 1958. október L Az Egyesült Államok szervez összeesküvéseket A tények azonban mit mutatnak? Azt, hogy idegen államokban nem a szocialista országok, hanem történetesen éppen az Egyesült Államok szokása összeesküvéseket szervezni. Jól emlékszünk még, hogy mi történt például tavaly nyáron Szíriában. De lehet az ázsiai, afrikai országokból is, a szocialista országokból is újabb példákat hozni. A fent idézett előadásban a State Department önmagáról vallja meg, hogy Csang Kaj-seket azért tartja fenn szövetségeseként, mert ez kihívást jelent a Kínai Népköztársaság ellen. Hogy milyen nevetséges ez az egész antikommunista hisztéria, azt éppen ezekben a napokban, éppen ebben az országban lehet legjobban látni. Az arkansasi kormányzó nyilatkozata szerint mindazokat a Little Rock-i polgárokat, beleértve a papokat is, akik a fehérek és a négerek együttes oktatása mellett »kommunista fertőzés« vannak, érte, agymosáson mentek át. Végül is ez az egész antikommunista kampány visszafelé sül el, mert a kihívói politika képviselői saját hatalmuk féltésében mindent a kommunizmus számlájára írnak, ami szép, jó és igaz csak történik a haladás érdekében a világ bármely pontján. Dr. Sík Endre külügyminiszter beszéde (Folytatás az 1. oldalról) késsel fogadta. A mostani megemlékezést — amikor az amerikai posta Kossuth-emlékbélyeget ad ki — hasonlóképpen hálásan fogadnék, ha a State Department nem használná ezt is kihívási politikája eszközeként. Az amerikai nép nemes, haladó hagyományainak semmi közük ahhoz a kihívási politikához, amely ma a State Department tevékenységét jellemzi. Most pedig tegyünk eleget Lodge úr kívánságának, és nézzük a történelmet. Vajon milyen igazságosság tükröződött az 1898. évi amerikai >—spanyol háborúban, amikor Kuba, Portorico és a Fülöp-szigetek amerikai gyarmattá lett? Nem vett-e részt 1900-ban az Amerikai Egyesült Államok abban az expedíciós különítményben, amely a gyarmatosítók elleni kínai népfelkelést elfojtotta? Milyen igazság vezette 1903-ban az Egyesült Államokat Panama ellen? Ugyanezt lehetne kérdezni az 1910-ben Nicaragua ellen folytatott akcióval kapcsolatban. Lodge úr elfelejtette talán a Szovjetunió elleni 1918-as amerikai intervenciót? Milyen igazságnak nevezhető, hogy a második alatt az Egyesült világháború Államok Grönlandon és Izlandon támaszpontokat létesített azzal az ígérettel, hogy a háború végén megszünteti azokat, ígéretét azonban nem tartotta meg. Milyen igazság igazolja a második világháború utáni amerikai kalandokat Kínában, a Fülöp-szigeteken? Kik voltak az első idegen katonák, akik harcba szálltak? Koreában Amerikaiak. És kik lesznek az utolsók, akik Koreát elhagyják? Amerikaiak. Idézzük emlékezetbe Amerika szerepét az 1954-es guatemalai eseményekben. Talán az amerikai történelemnek ezek a lapjai hiányoznak Lodge új történelemkönyvéből ? Ami pedig a jelenkori történelmet illeti, joggal írja az U. S. News And World Report, hogy aki az úgynevezett szabad világ térképének melyik pontját megérinti, báraz Egyesült Államok valamelyik támaszpontját érinti. 49 országban 950 támaszpontból álló hálózaton legalább másfélmillió katona tartózkodik Amerika határain kívül. Ha valaki ezt az erő jelének tartja, annak csupán azt mondhatom, hogy ez éppen a gyengeség jele, mert az igazság nem szorul ilyen jellegű védelemre. A népek igazsága pedig úgyis előbb-utóbb felszámolja ezeket a támaszpontokat. Ennek hatalmas jelei mutatkoznak már a Közép-Keleten is, éppen Libanonban is és még inkább a Távol-Keleten. A kihívás politikájának további jelszava a humanizmus. A katonai bázisok rendszerének kiépítésénél, a más országok belügyeibe való beavatkozásnál a kihívás politikájának új jelszava a humanizmus védelme. Mit mondanak a tények? Egy olyan társadalom amelyben egy négert részéről, halálra lehet ítélni valakit, mert néger létére nem egészen két dollárt eltulajdonított, nem nagyon illő a humanizmus magisztereiként oktatni más országokat. A szocializmus humanizmusa ellen itt az amerikai és az angol felszólalás is a menekülteket igyekezett argumentumként felhozni. Legyünk reálisak, mi az igazság ezen a téren? A következők a kétségtelen tények: Ennek a századnak az első negyedében az akkori Magyarországról több mint másfélmillió ki Amerikába. ember vándorolt De ilyen volt az arány más közép- és keleteurópai országokat tekintve is — akkor pedig még nem volt szocialista rendszer azokban az országokban. A kivándorlási láz, a kalandos életlehetőség azóta sem csillapodott le sokakban. Van egy bizonyos belső vándorlás is az ottani országokban. Amint Angliában az észak-skóciai vidékekről húzódik le a lakosság délre, Németországban, Csehszlovákiában, Magyarországon a két világháború között is állandó volt a lakosság mozgása a mezőgazdasági jellegű keleti vidékekről az iparibb jellegű nyugati vidékek felé, ehhez jött két új tényező. MindA társadalmi és gazdasági közösségi átalakulás a két élet új tényezőt hozott mozgásba. Az egyik az, hogy olyan elemek, akik jogtalan kiváltságokat vesztettek el, idegenkednek az átalakulástól és máshol akarják boldogulásukat megtalálni. A másik az, hogy az átalakuló új élet magas erkölcsi igényekkel lép fel az egyes emberrel szemben, s a könnyű fajsúlyú emberek menekülnek a közösség magasabb igénye elől. Mindehhez hozzájárul, hogy a kihívás politikájának propaganda-jelszavai az emberek legalacsonyabb rendű indulataira apellálnak és azokban is felkeltik a kalandor élet vágyát, akik egyébként hasznos tagjai lehetnének hazájuk társadalmának. Ami Németországot illeti, a fentiekhez szeretném hozzáfűzni: az ilyen vándorlásokat kiaknázó propagandisták arról nem szoktak tudomást venni, hogy a legutóbbi három év alatt is negyedmillió ember települt át a Német Szövetségi Köztársaságból a Német Demokratikus Köztársaságba. Magyarországot illetően pedig azt teszem hozzá az előbbi megállapításaikhoz, hogy mi sajnálattal és részvéttel dalunk mindazokra, akik gonaz 1056 őszi hisztérikus állapotban világgá sodródtak, sajnáljuk azokat, akik az otthontalanság hánykódásai közepette erkölcsi és egzisztenciális válságokba kerültek. Szívesen fogadjuk vissza azokat, akik becsületes, őszinte szándékkal akarnak hazatérni. Ugyanakkor örülünk azok boldogulásának, akik becsületes munkáival új társadalmi környezetben megtalálták helyüket. Nem akarjuk viszont az ellenforradalmi események során bűncselekményeket elkövetett fasiszta és a népre nézve egyéb kártékony elemek visszatérését. A kihívási politikának azt az úgynevezett humanizmusát, amely a menekültek ügyét hidegháború eszközévé akarja a tenni, egyenesen ségnek tekintjük, embertelenIgyekszünk ezt a kérdést is, amely rendkívül bonyolult, telve mélységes emberi tragédiával, a szocializmus legteljesebb humanizmusával kezelni. Egyébként különös dolog, hogy az új népi forradalmakon átment országoknak címezve olyanok hangoztatják a humanizmus igényét, akik nagyon jól tudják, hogy a nyugati országok polgári forradalmai sokkal nagyobb, összehasonlíthatatlanul nagyobb emberi áldozatokkal jártak. A humanizmus legnagyobb szószólói pedig éppen azok, akik következetesen gyarmati politika pártján szavaznak, valahányszor a népek szabadsága, vagy rabsága forog kockán.gyarmati Végül a kihívási politika jelszavai közé tartozik az antikommunizmus. Mit mondanak a tények? A szuezi agresszió idején az angol—francia csapatok legázolták volna Egyiptomot, ha nincs a Szovjetunió. Az Iraki Köztársaság kikiáltása után a Libanonba és Jordániába szállított csapatok Irak ellen vonultak volna, ha nincs az Egyesült Arab Köztársaság és a Szovjetunió. A Távol-Keleten még kihívóbbak lennének az amerikai csapatmozdulatok és egyidejűleg szilárd és hatékony szövetségesük, Csang Kaj-sek, ha nem lenne a Kínai Népköztársaság mellett a Szovjetunió. Mivel a mai helyzetben kihívás politikájának érvényesülését legnagyobb mértékben a Szovjetunió gátolja, ezért az egész kihívási politika »szovjet imperializmusról«, a »nemzetközi kommunizmus aknamunkájáról« szóló mesékkel antikommunista hangulatokat igyekszik szítani és ezzel igazolni saját külpolitikájának kihívó jellegét. sontítással bemutatom a gazdasági és kulturális élet változásait. A lakosság jövedelme, amely 1956-ban egyharmaddal haladta meg az 1949. évit, az elmúlt év folyamán igen nagy mértékben, 16 százalékkal nőtt és idén természetesen ugyancsak emelkedik. Ebben a többi között szerepet játszik az, hogy az ipari termelés, amelynek színvonala már 1956-ban több mint kétszerese volt az 1949. évinek, tavaly ugyancsak 16 százalékkal emelkedett. Egyre növekszik az országban épülő lakások száma. A tavaly elkészült lakások száma például 51000. Ez több mint kétszerese második világháborút meg előző nyolc év átlagában Magyarországon épült lakások számának. Engedjék meg, hogy hasonlóképpen néhány összehasonlító adatot mondjak a kulturális élet területéről. A középiskolai tanulók száma 1838-tól, a második világháború előtti úgynevezett utolsó békeévtől számítva 1958-ig 52 000-ről 126 000-re emelkedett. Ugyanezen idő alatt az egyetemi hallgatók száma 11 000-ről 40 000-re nőtt. Külföldről az a vád szokott érni minket, hogy az egyetemekre a régi értelmiségi és polgári családok gyermekeit nem vesszük fel. Ez nemcsak hogy nem igaz, hanem egyenesen az ellenkezője az igazság, vagyis az igaz, hogy több ilyen családból származó diák jár ma egyetemre, mint a második világháború előtt. Az egyetemi hallgatók száma majdnem megnégyszereződött, viszont az új létszámnak csak a fele munkás és paraszt származáséi. Tehát az egyéb családok gyermekeinek száma majdnem megkétszereződött az egyetemeken. Az viszont igaz, hogy a munkás- és parasztcsaládokat arra buzdítjuk, gyermekeiket minél nagyobb számban adják egyetemekre, főiskolákra. Most ezt megtehetik, a régi világban viszont erre nem volt lehetőségük. Elnézést kérek azért, hogy az ország belső ügyeinek ismertetésével foglalkoztattam önöket, de úgy gondoltam, hogy azután az érdeklődés után, amelyet itt sokan tanúsítottak Magyarország iránt, nem veszik rossz néven ezt az ismertetést. A kihívás politikája Magyarország szomszédságában mostanában főleg abban mutatja hatását, hogy zavarja Ausztria kapcsolatainak rendezését a vele szomszédos szocialista országokkal. A Magyar Népköztársaság kormányát Ausztriát illető politikájában az a szándék vezeti, hogy a különböző rendszerek békés egymás mellett élése és alkotó versenye elvének érvényesítésével alakítsa ki a szoros kapcsolatokban megmutatkozó jószomszédi viszonyt. Erre jó alapot nyújt a múlt sok jó és rossz, közös de egyaránt hasznos tanulsága, a két ország népi és földrajzi összefüggése. E kapcsolatok jóirányú fejlődésének útjába sok zavaró akadály kerül, különösen az osztrák vezető kormányférfiak tavalyi amerikai hivatalos látogatása óta, és az illegális szervezetek amerikai Ausztria területén való tevékenysége következtében. Most, amikor a müncheni egyezmény évfordulója alkalmából nemcsak az akkori Csehszlovák Köztársaság felmorzsolásáról esik sok szó, amivel akkor Hitler útját egyengették a Szovjetunió ellen, hanem az anschlussról is, helyénvaló aggodalommal felfigyelni nemcsak erre az amerikai tevékenységre Ausztria területén, hanem a feltámadt német nehézipar tőkéjének Ausztria gazdasági és politikai életébe való beszivárgására ;s. Óvni és védelmezni Ausztriát, a semlegességet vállalt Ausztriát az új anschluss veszélyétől, nemcsak a közép-európai béke, hanem általában a nemzetközi béke érdeke. A helyzet Magyarországon Ennek a kihívási politikának a kártékony mivoltát magyar nép a saját életében a tapasztalta. Mivel ez a politika nem tud belenyugodni abba, hogy nem érhette el célját az ellenforradalommal, ezért ma is új meg új lehetőségeket keres, hogy a magyar nép életét zavarja. Ide tartozik az az aknamunka, amelynek leleplezéséről már szóltam, de ide tartozik az a törekvés is, mely az ENSZ-ben állandóan napirenden akarja tartani az úgynevezett magyar kérdést. Mindez azonban nem akadályozhatja meg a magyar népet abban, hogy a gazdasági, kulturális és politikai élet minden területén teljes erővel és jókedvvel vegyen részt az alkotó munkában. Azok a károk, amelyeket az ellenforradalom okozott, már a múlté, s mindazok a személyi kérdések, amelyek az ellenforradalommal függtek össze, végérvényesen lezárultak. Az ország normális életének számtalan jele között a legújabb az, hogy a múlt hét végén ülésezett a parlament, s kimondta feloszlatását, új választásokat írtak ki, amelyeket még most az ősszel megtartanak. Az új országgyűlési választások után az új parlament még ebben az évben összeül. Előre tudom, hogy a kihívási politika képviselői és propaganda szervei azzal akarják majd a választások értékét kisebbíteni, hogy a képviselőjelöltek egységes, közös listája alapján folyik a választás. Aki azonban jól megértette azt történelmi tényt, hogy a mai a változó világban két erő mérkőzik egymással, a haladás és a reakció, az azt is megérti, hogy nálunk az új társadalom kiformálásában minden erőt egy frontba kell tömöríteni és a választóknak abban a kérdésben kell dönteniük, hogy a haladást akarják-e vagy a reakciót. Minden haladó erők összefogása idején a toknak arról kell titkos válaszszavazás útján véleményt mondaniuk, hogy helyeslik-e az ország fejlődésének irányát és módszerét. Majd meglátjuk, hogy mi lesz ennek a választásnak az eredménye. Talán érdeklődés? számot, ha néhány összeh»- 2 és leszerelés problémái és a csúcstalálkozó Befejezésül a leszerelés problémáihoz szeretnék még a magyar delegáció nevében hozzászólni. A State Department kihívási politikája zsákutcába vitte az ENSZ-t a leszerelés és a csúcstalálkozó tekintetében is. Hogyan az egyik esetben, és hogyan a másik esetben? Az évek hosszú során át tartó leszerelési tárgyalások mit mutattak a szemlélőnek? Azt, hogy a kihívás politikájának a képviselői úgy értelmezik a leszerelésre megegyezést, hogy a vonatkozó Szovjetunió adja ki kezéből az önvédelemhez szükséges fegyvereket, viszont a kihívás politikájának képviselői megtartják leghasználhatóbb fegyvereiket. Ennek az elképzelésnek a szolgálatába állították az ENSZ 12. közgyűlését. Világos, hogy akár az ENSZ keretében, akár az ENSZ keretén kívül a leszerelés ügye csak úgy mozdulhat el a holtpontról, ha a kihívás politikájának képviselői végre kétségtelen biztosítékát szolgáltatják annak, hogy nem kihívó politikájaikat akarják folytatni, hanem valóban meg akarnak egyezni a fokozatos ellenőrzött leszerelésben. A fegyverkezési verseny fenntartása és fokozása szerves része volt a kihívási politikának. Az volt a feltételezésük, hogy a fegyverkezési versennyel olyan terheiket rónak szocialista országokra, melyek a következtében ezekben az országokban megnehezül a gazdasági fejlődés és ez is elősegítené azt, hogy a fegyverkezési versenyből a nyugati nagyhatalmak kerüljenek ki győztesen s zavartalanul érvényesíthetnék világuralomra törő szándékaikat. A tapasztalatok erre az elképzelésre rácáfoltak. A Szovjetunió megnyerte a ráerőszakolt fegyverkezési verseny eddigi szakaszát és ha a kihívás politikájának gazdái továbbra is ragaszkodnak a fegyverkezési verseny fenntartásához, sőt fokozásához, a szocialista országok közös ereje a verseny további szakaszában sem biztatja előnyökkel a kihívás politikájának letéteményeseit. A szocialista azonban az egész országok emberiség érdekében őszintén a leszerelési megegyezés pártján állnak. Ha a nyugati hatalmak most komoly jelét akarják adni annak, hogy a kihívás politikájáról a megegyezés politikájára kívánnak áttérni, erre ezen a közgyűlésen új komoly lehetővan. A Szovjetunió javaslatot terjesztett elő a nagyhatalmak katonai költségvetésének arányos csökkentésére és arra, hogy az így megtakarított összegeknek egy részét az elmaradott országok fejlesztésére fordítsák. A világ békeszerető néptömegei érdeklődéssel várják, hogy a kihívás hívei most milyen kibúvót találnak fegyverkezés csökkentése és a a segítségnyújtás alól. A csúcstalálkozót illetően is zsákutcába vitte az ENSZ-t a kihívás politikája. A középkeleti válság kezdetén a Szovjetunió egészen addig egyetértett abban, hogy a Biztonsági Tanács előkészítésével tartsanak csúcstalálkozót, amíg az Egyesült Államok elnöke világossá nem tette, hogy olyan csúcstalálkozót akar, amelyben számíthat a Biztonsági Tanács szavazógépezetére, az amerikai—angol közép-keleti katonai akciók igazolása céljából. Egy ilyen hamis csúcstalálkozó a népek szemében csak kompromittálhatta volna az igazi csúcstalálkozót, azt a lépést, amelytől a népek joggal várják a megegyezést és kibontakozást. Ennek a lehetőségét azonban az Egyesült Államok kihívó politikájának legutóbbi gesztusa rendkívül bizonytalanná tette. Ha nem a népek békéje forogna kockán, azt kellene mondani a kihívási politika makacs, elvakult irányítóinak, hogy ki mint vet, úgy arat. Hadd lássák meg elvakult tetteik következményeit. Tetteik következményei azonban nemcsak őket sújtanák, hanem a népek nagy többségére hoznának súlyos szenvedéseket, s ártatlanok szenvednének a felelőtlen felelősök miatt. Éppen ezért a magyar delegáció csatlakozik számos delegátus ama felülhívásához, hogy az Egyesült Államok vizsgálja felül külpolitikáját. Az egész világ békéje azt követeli, hogy az Egyesült Államok kormánya a kihívás politikáját félre téve, lépjen megegyezés és a béke útjára. Ez az út sokkal több megbecsülést fog szerezni az Egyesült Államoknak, mint a kihívás politikája, amely a számos eddigi részletkudarc után végül is teljes vereséget szenved. A kis országok és a széles néptömegek reménye az, hogy a kihívás politikáját felváltja a megegyezés, a béke politikája — fejezte be beszédét dr. Sík Endre külügyminiszter, az Egyesülttek Közgyűlése plenáris Nemzetilésének általános vitájában. A francia belügyminiszter közleménye a népszavazás eredményeiről Párizs (AFP). Emiile Pelletier francia belügyminiszter hétfőn este közleményt adott ki a népszavazás eredményeiről: (Anyaország, algériai megyék, szaharai megyék összesen). Szavazásra jogosultak 31 435 783, szavaztak 26 444 599, százalék arány: 84,1. Érvényes szavazatok: 26 089 420, igen szavazat 21 322 211, százalék arány 81,7. Nem szavazat: 4 767 180, százalék arány: 18,3. A tengerentúli területek végleges eredményeit csak kedden és szerdán hozzák nyilvánosságra. SOMOGYI NÉPLAP A Kínai Népköztársaság honvédelmi minisztériumának nyilatkozata csangkajsekista légierők az Egyesült Államok közvetlen ösztönzésére irányított lövedékeket használtak a Kínai Népköztársaság légierői elleni támadásaik közben. A nyilatkozat többek között megállapítja: A csangkajsekista légierőknek ez az újabb fegyveres provokációja azután történt, hogy az Egyesült Államok F— 86 és F—100 jelzésű »Sidewinder« típusú irányított lövedékekkel és más korszerű fegyverekkel látta el a csangkajsekista légierőket, és miután az Egyesült Államok és csangkajsekista klikk katonái a vezetői tanácskozást folytattak Tajpejben. A honvédelmi minisztérium szóvivőjét a következő ünnepélyes nyilatkozat tételére hatalmazták fel: A kínai népi felszabadító hadsereg el van szánva arra, hogy ezért a gaztettért büntető csapásokat mérjen Csang Kaj-sek légierő» jár«« Peking (Új Kína). A Kínai Népköztársaság honvédelmi minisztériuma hétfőn nyilatkozatot adott ki arról, hogy a