Somogyi Néplap, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-10 / 238. szám

Szombat, 1959. október 1.- ÚTTÖRŐK KÖZÖTT Még melegít a délutáni nap, nem lehet ily­enkor négy fal közé szorítani a gyerekeket. Úttörőfoglalkozás van a Bar­csi Általános Iskola udvarán. A fiúk figyelmesen hallgatják Pálos József testnevelő tanárt, aki a sportköri foglalkozásokat, a téli program részleteit és a nyári tábóropás előkészületeit­­ beszéli meg a pajtásokkal.­­ Kérdések viharzanak, s az út­­i török maguk is elmondják, mit, hogyan lehetne­­ csinálni. Ezalatt a lányok Zákány Ti­borivá vezetésével kézilabdázni tanulnak, és­­ megpróbálkoznak a kétkapus »edző­mérkőzéssel« is. Egy pajtás éppen a nyári táborozásra jelentkezik. A fiúk egy csoportja. A lányok még kissé gyakorlatlanul vezetik a labdát. Amikor vége a foglalkozásnak, nem árt papírra rögzíteni a hallottakat. Vitorlással az Atlanti-óceánon át Két német nő és egy angol író 12 méter hosszú vitorlással átszelte az Észak-Atlanti­­óceánt. Hét hétig tartó utazás után a romokban egy írországi kikötőbe érkeztek meg. A két német nő — az egyik 22 éves, a másik 28 — a főzést, illetve a navigációs teendőket látta el. Az angol író megérkezésükkor­­ elmondotta, hogy eredetileg n­égy hét alatt akarták megten­ni az utat, azonban váratlanul olyan viharos szakaszba ér­­­­keztek, hogy útjuk három hét­­­ tel eltolódott. Az első négy­­ hétben, mint mondotta, kitűnő­­ ellátásuk volt, az utóbbi három hétben azonban szinte kizáró­lag babon és rizsen éltek. 6 KÖNYV­ÚJDONSÁGOK A népszerű Olcsó Könyvtár újabb jubileumot ért meg: 250. kö­tetként Ady Endre válogatott ver­seit adja közre A tűz csiholója címmel. Új kiadásban látott nap­világot Villon »A nagy testamen­tumba Vass István fordításában és bevezető tanulmányával. A Magyar Helikon Zichy Mihály raj­zaival újra közreadta Arany János balladáit és Radnóti Miklós doku­mentumkötetét. A Kínai Könyvhétre jelent meg a Modern Könyvtárban a nagy kohó című mai novellagyűjtemény, Csü Jüan »Száműzetés« című szín­műve és Lu Hszin Régi mesék mai szemmel című írása. A Kos­suth Kiadónál jelent meg Miao Csu-huang munkája, »A Kínai Kommunista Párt rövid története«. Díszes selyem- és bőrkötésben adta ki a Magyar Helikon két kö­tetben Lev Tolsztoj Háború és bé­kéjét. Újra megjelent Babits Mi­hály nagyszabású társadalmi re­génye, a Halál fiai két kötetben. Az Európa újdonsága a Mai fran­cia elbeszélők című dekameronkö­­tet. A Világirodalom Klasszikusai sorozatban látott napvilágot Olb­­racht két regénye, az Átok völgye és Nyikola Suhaj, a betyár. A Gondolatnál jelentek meg Cicero válogatott művei, A filo­zófia története, Thomnwild m­un­­­­kája, A sebészet évszázada, I Meek: Tanulmányok a munkaér­tékelméletről, Leopold Infeld Eim­­a Zolt­án összeállításában és szavával. A Képzőművészeti Alap kiadta az 1919-es Újságrajzok gyűjtemé­nyét, a Szépirodalmi Kiadó pedig Móricz Zsigmond Tanulmányok, cikkek című kötetét. A Magvető­nél jelent meg tanulmánykötete, Szabolcsi Miklós a Költészet és korszerűség és Koml­ós Aladár né­ger versfordítás-gyűjteménye, a Harlemi árnyak. A Szépirodalmi Kiadó újdonsága Barta Sándor Pánik a városban című novellás­­kötete. új Új ifjúsági művek: Nagy Zsuzsa regénye, A huszonnegyedik óra, Hegedűs Géza könyve, költői mesterség, Fekete István ka­­­landos regénye, A kék sziget és Szabó József »Klári«-ja. A KULTÚRA SZOLGÁLATÁBAN — Kezdődik az előadás! — Ismerős ez a mondat a Nagy­­baráti Állami Gazdaság üzem­egységeiben, sőt Bolháson, Szentán, ötvöskónyiban is. Mi­kor elhangzik, csendesül morajlás, a teremben elfújják a a petróleumlámpát, s Mózes László moziigépész keze moz­dulatára halk zümmögéssel fordul az orsó, pereg a film. A hét meghatározott estéin a fiatal, szakmáját igazán szere­tő mozigépész segítőtársaival — akad mindig — felpakolja a Zetorra a vetítéshez szükséges kellékeket, s az előre meghir­detett program szerint elindul a célállomás helyéül már ko­rábban megjelölt üzemegység­be vagy faluba. Várják őt. So­hasem fogadja üres terem. Az összegyűlt nézők, volt rá eset, hogy futárt küldtek eléje. »Mi van, jön-e már?« Ha ne­tán elmarad az előadás, alig győz magyarázkodni: »Nem volt gép... megsüllyedtünk... elő­stcein műve és hatása korunkra d­-i , , mű munka és a Realizmus és na­ net11 küldtek. íaejeDen a rumét, udvarán, idős nénik is jönnek, van. Bolháson is rövidesen le­rÍOIS!!ITMUSK,,?ÍTMÍ,,?",üÍt­emélly­el?" mit tehettem volna?« Érveit kezükben föltartott székkel rakják az első oszlopokat, 3 kénytelen-rketetlenül elfogad- utat kérnek, s közben érdek- maholnap itt sem kell agregá­lák ugyan az embereik, de fej­­lődnek: »Könnyeztél» vagy ne­ tor. Vajon egy-két év múlva a kük mélyén ott él egy kis ki­­vettető filmet rejt-e a doboz«, mikor már­ mindenütt helyben Mózes László 1953 óta járja is lesz mozi, gondol-e­­ valaki a gazdaság üzemegységeit s a. arra, hogy a barátiak mozijé­­közeli falvakat. Állandóan pésze egykor mennyi örömet szűkül, kisebbedik a körzete, szerzett azoknak, akik várták villany érkezését. tétlenség: »Miatta mulasztot­tuk el ezt meg ezt a filmet«. Bolháson például ő volt film követe. Míg nem járt ki aa faluba, csak néhány lelkes Ötvöskónyiban már filmbarát akadt. (Bolhástól Barátiig főleg ősszel,, kényel­metlen az út.) Azonban mióta minden hét szombat estéjén ott berreg a Zetor a vendéglő MIT MOND “ L’ a szénellátásról? A Május 1 utcai TÜZÉP-te­­lep még nem nyitott ki, de ve­zetője, Erdős Lajos már itt van 7 óra óta. Elmondja, hogy a múlt hét péntekjén érkezett 90 mázsa nagymányoki, pécsi és hidasi brikett. Kedd reggel­re már eladták, ötszáz mázsa II. osztályú komlói dió áll hátsó udvarban, de nem sze­n­retik az emberek, mert sok benne a pala és más éghetet­len anyag. Fa van, ezzel tá­rolási nehézségek járnak, szén nélkül nem is árusíthat­­­ják. Várnak 21 vagonnal a kü­lönböző szénfajtákból, közte lesz 4—5 vagon jó minőségű mányoki brikett. Sokan kifogásolták, hogy ezen a telepen néhány forint­tal drágábban adják a tüzelőt. Hivatkoznak a szállítás költ­ségeire, s ezt megfizettetik vásárlóval. A TÜZÉP-nek kel­­­lene valahogyan megoldania ezt a problémát, hiszen az er­re lakók közül sokan inkább a cseh­ sorompóhoz mennek, ott olcsóbban vásárolhatnak, a kü­lönbözetből kitelik a fuvar is. A Május 1 utcában vásárlók megkedvelték a hidasi brikett néven ismert, kockára préselt lignitet. Jól ég, szívesen ve­szik, s adnak is — ha van be­lőle — annak, aki kéri, a tila­lom ellenére is, amely ki­mondja, hogy csak közületek­­nek árusíthatják. A cseri sorompónál lévő te­lephez hajnali 4 órakor vagy korábban is odamennek sokan. Végvári Dénes a vasúti áru­pénztárban dolgozik. Éjszakás volt — szolgálat után egyenest —, látta, hogy idejött vagon szenet kapott ezen négy a napon a város. Egy hét óta jár ide, nem tudott venni ed­dig, elfogyott mindig, mire sor­ra került. S a mai szállítmány is valamennyi II. osztályú. Többek véleménye szerint Kaposvár szénellátása évek óta nem volt ennyire kifogá­solható. Könnyű, kályhában is jól égő szénfajtákat nyáron tárolt ugyan a telep, de akkor — akik ismerik — nem vásá­rolták, mert a télre nagyrészt elporlik. És sok embernek eb­ben az időben még tárolási problémája van. Őszi Ferenc és Fodor János­né azt panaszolja, hogy szep­temberben csak utalványosok­­nak adtak szenet. (Pontosan: a mennyiség 70 százalékát.) Kevés a szén. Aki nem tud jönni hajnalban, az idejárhat hetekig, esetleg hónapokig, mint Szabó Nándorné, aki máskor mindig megvette au­gusztusban téli tüzelőjét, most szintén itt áll a sorban.­ Az irodából kiszólnak: mányoki brikett elfogyott. s elmondják, hogy naponta kb. s százan keresik fel a telepet, és átlagosan napi három vagon szén érkezik. Ebben a hónap­ban várnak még negyven va­gon mányoki brikettet (ebben lehet I. osztályú is), húsz va­gon pusztavámi B. diót, Kom­lóról húsz, Balinkáról tíz va­gon szenet. Ha hozzászámítjuk a telepen tárolt 80 vagon kom­lói diót (a megyei tanács pl. csak ezzel tüzel) és a 40 va­gon pécsi iszapot, akkor mennyiséggel nincs is különö­­­sebb baj, a minőséggel azon­ban nemigen dicsekedhet a TÜZÉP. SOMOGYI NÉPLAP A negyvenegyedik Szemüveges, szőke fiatalem­ber a Textilművek újítási fele­lőse. Előtte a nemrég beküldött újítási javaslatok. — Stampf Tibor 25 éves gé­pésztechnikus vagyok. Mosta­nában csak az újítókkal fog­lalkozom — ad felvilágosítást. — Negyvenet tartok nyilván az üzemben. Mindegyikük tevé­keny újító, de Somoskövi Ist­ván, Horváth István, Farkas meghatároztuk őket Albert, Mátok József, Balogh István nevével gyakrabban ta­lálkozom az újítási javaslato­kon. Mindig azért ütik a feje­met, hogy nem megy az üzem­ben az újítás. Megy? Nem megy? Döntse el, kérem. Mon­dok egy-két adatot: tavaly 39 megtakarítás. Tíz újítást hoz­­tak a legutóbbi hónapban, 21-et augusztusban ... Az újítási feladattervről? Azt mondhatom, hogy bevált. Az elkészítése és kifüggesztése utáni 2 hónapban annyi újítási javaslat érkezett, mint más­kor egy év alatt. Félreértés ne es­sék, a feladatok voltak, de segített nehezebbek az,­­ hogy Nem akarok dicsekedni negyven újítónkkal, de ötletes emberek. Egy a hibájuk, hogy csak nagyobb ünnepek előtt látnak munkához, amikor több pénz kell. Jól me­gférünk együtt, ös­­­szeforrtunk, amit az is bizo­nyít, hogy vasárnap külön­ezer forint újítási díjat fizet autóbusszal Budapestre me­tünk ki. Ebből az­ üzemnek 471 ezer forint megtakarítása származott. Ez év első felében 10 ezer forintot fizettünk ki újítási díjként. 105 ezer forint volt az újításokból származó gyünk, hogy megnézzük újítómozgalom 10. évforduló­at­ján rendezett kiállítást. Azt hiszem, nem fogjuk megbánni. Sz. N. TEREFERE Nincs olyan óra, amely csalhatatlan pontossággal mérni tudná, hogy mióta tart már az a hol hal­kuló, hol felerősödő, egyszer suttogássá, máskor nevetéssé szé­lesedő monoton zaj, amelyet asszonyt te­­referének neveztek el nem minden kajánság nélkül a női nem hi­hetetlen beszédtehet­ségének legnagyobb ismerői. Bezár a háztartási bolt? Odaég a rántás? Nem készül el idejé­ben az ebéd? Mind­ezek a kérdések lé­nyegtelenné törp­ül­nek, ha három olyan jó beszédű teremtés össze­kerül, mint azok, akikről itt szó lesz. A szenzáció gara­sát Juli néni tette le, az a Juli néni, ak­i emberemlékezet óta takarítónőként keresi a kenyerét. Nem fia­tal már, s igen régen ide vetette a Dunán­túlra az élet viharos hullámzása a kisku­nok őshazájából, mé­gis olyan ízes a be­széde, olyan olajozot­tan bugyognak ajkán a zengő-zsongó­s be­tűk, hogy gyönyörű­ség hallgatni. Titkon mosolygó társaságá­nak azt meséli nagy hévvel, lelkesedéssel, hogy képzeljék csak­ el, augusztus 20-án ö előtte meghajtották az országzászlót! Éle­tének a legszebb ese­ménye volt ez, igaz, ismerős ember vitte a zászlót, Kómár Pista, de hát az mindegy. Ő egy sem­mi kis asszony, egy takarítónő. Képzel­jék csak el, mi »lőtt« volna, ha a múltban hajtották volna »meg« azt a zászlót. így mondja: — Azt hiszem, vé­gem, rossz lett volna mind a kettőnknek. Neki is, de nekem is. Hálálkodik a kis­­öreg, fantáziál, mert nagyon azt akarja, hogy a többiek is át­érezzék az ő nagy örömét. Bözsike — aki affé­le vénlány, képviseli most itt a szellemét —, tagadás alngia látszik, hogy majd elsorvasztja a szívét a sárgának mon­dott irigység. Nem is hagyja annyiban a dolgot. — Nem az ország­zászló volt az, má­mám! — Dehogynem, lel­kem! Az volt, piros­­fehér-zöld, csak úgy lobogtatta a szél — köti az ebet a karó­hoz Juli néni pirosló ábrázattal, mert nincs éppen ínyére, hogy akad, aki kételkedik. Mondogatja is csen­des duruzsolón, hogy »régen« járt ugyan iskolába, de azért »megtanulta«, milyen az ország zászlaja. Érzi, ha vége a zász­ló nimbuszának, ak­kor az ő nagy tisztes­ségének is vége. Bözsi azonban, akit az irigykedés edzett a többinél erősebb lélekké, nem enged a negyvennyolcból.­­ Az nem az or­szágzászló volt, mert az országzás­­ló színe kék meg sárga. Mit sem ér Juli né­ni csendes tiltakozá­sa, hogy az Kaposvár zászlajának a Bözsi csak hajtja színe­ a magáét, mint afféle iskolázott ember. Mit is vitatkozik vele Juli néni, aki csak ahhoz ért, hogyan kell fé­nyesre pásztázni padlót, parkettát. Ju­a­li néni pedig már majdnem sír, mert ha így igaz, ahogy itt ez a szikár nőszemély mondja, akkor vele nem történt tulajdon­képpen semmi csodá­latos, akkor ő hiába szőtte azokat a mesé­ket, hogy mi történt volna, ha ... kétségbeesetten Most néz körül, és pillantása megpihen segélyké­rően a jóindulatúan mosolygó harmadikon, aki eddig nem szólt a vitába, de most a diadal mámorában lubickoló Bözsikéhez fordul: — Te, aranyom, mi együtt jártunk is­kolába. Tényleg hiányoztál napon, amikor azon a azt tanultuk, hogy mi­lyen a magyar zász­ló?! A megszólított fü­­lig vörösödik, hirtelen eszébe aztán jut, hogy ő tulajdonkép­pen a húsboltba in­dult. Juli néni pe­dig boldogan léleg­zik­ fel az ajtó csa­­pódása után. kezdi a mesét Újra ese­ménytelen, életének legszebb pillanatáról, amikor zászlóval kö­szöntötték őt, a »nyo­morúságos kis mu­n­­kásasszonyt« ... L. I,

Next