Somogyi Néplap, 1959. december (16. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

4P ITLAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ­ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. évfolyam, 283. szám. ÁRA 50 FILLÉR Kedd, 1959. december 1. Megvalósítjuk népünk több nemzedékének legszebb és legigazabb álmát: felépítjük a szocialista Magyarországot Megkezdődött az MSZMP VII. kongresszusa i­­it it Hétfőn délelőtt 9 órakor az Építők Szakszervezetének Rózsa Ferenc Művelődési Otthonában megkezdődött a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszussá. Dr. Münnich Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke bejelentette, hogy a kongresszus első teendője a kongres­­­szus,­­elnökségének és bizottságának megválasztása. Az elnökség tagjaira Horváth András, Pest megye kongres­­­szusi küldötte tett javaslatot. Az elnökség tagjává választották: Kádár Jánost, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát, Apró An­talt, Biszk­u Bélét, Fehér Lajost, Focit, Jenőt, Kállai Gyu­lát, Kiss Károlyt, Marosán Györgyöt, dr. Münnich Feren­cet, Rónai Sándort, Somogyi Miklóst, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagjait, Komócsin Zoltánt és Nemes Dezsőt, a Politikai Bizottság póttagjait. Az elnökség tag­jai Barta Elekné, a Kender Jutagyár pártbizottságának titkára, Benke Valéria, a Központi Bizottság tagja, Blaha Béla, a Bányász Sza­kszervezet főtitkára, Brutyó János, Központi Bizottság tagja, Zzinege Lajos, a Szolnok megyei a Pártbizottság első titkára, Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, Földes Andrásné, a Bara­nya megyei Pártbizottság tagja, Gáspár Sándor, a Köz­ponti Bizottság tagja, Hevesi Gyula akadémikus, Krizsa­­nyik Jánosné, a pásztói Szabadság Termelőszövetkezet elnöke, Lombos Ferenc, a Győr megyei Pártbizottság első titkára, Major Tamás, a Központi Bizottság tagja, Molnár Ernő, a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottságának első titkára, Nemeskéri János, a Lenin Kohászati Művek párt­­bizottságának titkára, Nógrádi Sándor, a Központi Bizott­ság tagja, Paizer György, a Székesfehérvári Városi Párt­bizottság titkára, Papp Sándor, a Csongrád megyei Ta­nács Végrehajtó Bizottságának elnöke, Prieszol József, a Központi Bizottság tagja, Révész Géza, a Központi Bizott­ság tagja, dr. Sík Endre külügyminiszter, Szakosíts Árpád, a Magyar­ Újságírók Országos Szövetségének Tálas László, a Pécsi Járási Pártbizottság titkára, elnöke, Tóth Tiborné, a XX. kerületi pártbizottság titkára, Zala József, a Csepel Vasmű dolgozója. Az elnökség tagjává választották N. Sz. Hruscsovot, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkárát, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét, az SZKP küldöttségének vezetőjét, valamint a többi test­vérpártok küldöttségeinek vezetőit. A kongresszuson meghívottak soraiban részt vesznek a magyar politikai élet pártonkívü­li képviselői is. A meg­nyitó ülésen megjelent a budapesti diplomáciai képvise­letek számos vezetője is. Miután az elnökség tagjai elfoglalták helyüket, dr. Münnich Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke mon­dott megnyitó beszédet. Ezután megválasztották a kongresszus titkárságát,­ a szerkesztő bizottságot, a jelölő bizottságot, a fellebbviteli bizottságot, a mandátumvizsgáló bizottságot és a szavazat­­szedő bizottságot. A küldöttek ezután elfogadták a kongresszus napi­rendjét, az előadók személyére és a kongresszus ügyrend­jére vonatkozó javaslatot. A KONGRESSZUS NAPIRENDJE A KÖVETKEZŐ: 1. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának beszámolója és a párt feladatai. Előadó: Kádár János. 2. Irányelvek a gazdasági feladatok megoldásához és a második ötéves népgazdasági terv előkészítéséhez. Elő­adó: Fock Jenő. 3. A párt szervezeti szabályzatának módosítása. Elő­adó: Marosán György. 4. A Központi Revíziós Bizottság beszámolója. Elő­adó: Fodor Gyula. 5. A fellebbviteli bizottság jelentése. Előadó: Harmati Sándor. 6. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága és a revíziós bizottság megválasztása A kongresszus ezután megkezdte az első napirendi pon­t tárgyalását. A Központi Bizottság beszámolóját Ká­dár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titká­ra ismertette. ★ ★ MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL! Katonai díszszemle és ünnepi felvonulás Tiranában (6. oldalon) Szeretik a földet és a munkát (7. oldalon) A vasárnap sportja (8. oldalon) Hruscsov vezetésével az MSZMP VII. kongresszusára Budapestre érkezett az SZKP küldöttsége Vasárnap a Magyar Szocia­lista Munkáspárt VII. kong­resszusára Budapestre érke­zett a Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának küldöttsége. A küldöttséget N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságá­nak első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke vezeti. A küldöttség tagjai: A. P. Kirilenko, az SZKP Köz­ponti Bizottsága Elnökségének póttagja, a szverdlovszki terü­leti pártbizottság első titkára, P.­N. Gyemicsev az SZKP Központi Bizottságának tagja, a moszkvai területi pártbizott­ság első titkára, I. P. Kaza­­nyec, az SZKP Központi Bi­zottságának tagja,­ a Sztálinéi területi pártbizottság első tit­kára, J. Sz. Naumova, Moszk­va város leningrádi kerülete pártbizottságának titkára és Ty. F. Szikov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Szovjetunió magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, aki Budapesten csatlakozott a küldöttséghez. A szovjet pártküldöttség fo­gadtatására a Ferihegyi repü­lőtéren megjelent Kádár Já­nos, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Marosán György, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, Gáspár Sándor, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a Budapesti Párt­­bizottság első titkára, dr. Sik Endre külügyminiszter, vala­mint az MSZMP Központi Bi­zottságának főbb tagja. * * * Ugyancsak vasárnap érkezett meg Budapestre a többek kö­zött a Német Kommunista Párt, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt, az Argentin Kommu­nista Párt, a Kommunista Párt, Csehszlovák Németor­szág Szocialista Egységpártja, a Finn Kommunista Párt, Osztrák Kommunista Párt, az Norvég Kommunista Párt, az a Izlandi Szocialista Egységpárt, a Svéd Kommunista párt, a Marokkói Kommunista Párt, az Olasz Kommunista Párt — összesen 23 ország testvérpárt­jainak — küldöttsége. (MTI) Kádár János elvtárs előadói beszéde­ lünk és támogattak bennünket. Hálás köszönetet mondunk munkásosztályunknak, dolgozó Kádár elvtárs bevezetőben megemlékezett arról, hogy a párt valamennyi szervezetében megtartották a­­ vezetőségválasztó kongresszusi­ket, megtartották a taggyűlési­pártérte­kezleteket. A párttagság egy­ségesen kifejezésre juttatta: helyesli a három év óta folyta- ............. tett politikai, és azt kivonja, inkámbrál és a hogy ezt a politikát folytassuk következetesen a jövőben is. Egyértelműen helyesli­ a kong­resszusi irányelveket is. El­mondható, hogy a Központi Bizottság és a párttagság ös­­­szeforrott, az egység pártunk­ban erős, megbonthatatlan, ha­zánkban ma erőse­k a párt és a tömegek kapcsolatai, a párt és a nép a szocializmus zászla­ja alatt tömörült egységes, ha­talmas erő.­­ A Központi Bizottság azoknak tulajdonítja az elért nagy eredményeket, akiknek támogatását a három év alatt élvezte — mondotta Kádár elvtárs. — Köszönetet mon­dunk pártunk egész tagságá­nak a bizalomért, amellyel kö­vettok és a támogatásért, amelyben részesítettek ben­nünket. Köszönetet mondunk pártonkívüli barátainknak, akik az Elnöki Tanácsban, kormányban, az országgyűlés­­­ben, a tanácsokban, a Ha­zafias Népfrontban, a szakszer­helyzetről beszélt. A magyar nép 1945 tavaszán visszanyerte nemzeti függetlenségét, az ál­lami szuverenitást. Azóta ki­vívta saját hatalmát, és a szo­cialista építésben is nagy utat tett meg. Külpolitikánk célja népünk e nagy vívmányainak megőrzése és a békés építésének szocializmus biztosítása. Külpolitikánk alapelvei: ma­gyar—szovjet barátság, hűség a szocialista táborhoz, realistaellenesség, békés impe­­egy­más mellett élés minden or­szággal és néppel, tekintet nélkül a társadalmi rendszer különbözőségére. A magyar nép büszke arra, hogy a Szovjetuniót — a hétéves terv, a kommuniz­mus építésének országát, az emberi haladás és a világ­­béke leghatalmasabb ere­jét — barátjának nevez­heti. A Szovjetunió célul tűzte ki, hogy az egy főre eső ter­melésben és fogyasztásban 1970-ig utoléri és túlhaladja a vezetékben, valamennyi tömeg-1 legfejlettebb kapitalista or­­szerve­ebben és tömegmozgó-­­ szagot, az Amerikai Egyesült Iom­ban együtt dolgoztak fe­l Államokat. Nincs ma a világon népünknek azért a hónapról hónapra mélyülő bizalomért és fokozódó támogatásért, komoly politikai tényező, amely kételkedne e cél reali­tásában. Mi, magyar dolgozók szívből kívánjuk a szovjet em­bereknek: arassanak mielőbb teljes győzelmet e békés ver­­­­sengésben. A békés verseny­amelyben az elmúlt három év alatt részesítették a Központi Bizottságot, egész pártunkat. ben a Szovjetunió döntő fölé­nyének záloga: a kapitalizmus­nál magasabbrendű szocialista társadalma, amely megterem­tette a határtalan fejlődés le­hetőségeit. Büszkeségünk, a magyar— Amíg öntudatos és becsü­letes ember él ezen a föl­dön, hálásan emlékezik meg arról a segítségről, amelyet a Szovjetunió — a forradalmi munkás-paraszt kormány kérésére — 1956-ban nyújtott az ellenforra­dalom és az imperialisták által fenyegetett magyar népnek. E segítséggel akadályozhattuk meg, hogy a magyar nép nya­kára ismét visszahozzák a ka­pitalizmust, a fasizmust és azt, hogy hazánkat az imperialisták katonai felvonulási területté tegyék, hadszíntérré változtas­sák. A Szovjetunió tehát az utolsó 15 év alatt két ízben is fiai vére hullatásával adta bizonyságát a magyar nép irán­ti mély barátságának, interna­cionalizmusának. De segített a magyar népnek ezerféle módon a háborús károk helyreállítá­­sában és a szocializmus építé­sében is. A magyar és a szov­jet nép ellenségei még néhány évvel ezelőtt is azzal rágalmaz­ták a Szovjetuniót,, hogy «­ki­zsákmányolja« országunkat. E rágalom ostobasága alapára ma már az ellenség is el­ismeri : a szovjet—magyar gazdasági kapcsolatokban a magyar fél élvezi a na­gyobb előnyt. Kádár János aláhúzta, hogy a Szovjetunió Magyarországgal és a többi szocialista országgal kifejlődött gazdasági kapcsola­taiban nem a kereskedelmi ha­­(Folytatás a 2. oldalon.) A magyar—szovjet barátság a magyar nép erőforrása, nagy támasza és boldogulásának záloga szovjet barátság nem újkeletű. Ez a barátság akkor született, amikor 1917-ben a cári Orosz­országba hadifogolyként ke­rült magyar munkások, parasz­tok és értelmiségiek széles tömegei megértették Lenin szavát és a szocialista forrada­lom lényegét. Tízezrével léptek a vörös hadseregbe és a vörös partizán alakulatok kötelékei­be, becsülettel harcoltak szov­jet testvéreik oldalán a fehér­gárdisták és intervenciósok ellen, a kommunizmus győzel­méért. Tovább erősödött ez a barátság a Magyar Tanácsköz­társaság kikiáltása és fennállá­sa idején. A Szovjetunió kiverte Ma­gyarország területéről a náci­­fasiszta hadakat, és fiai élete árán felszabadította a magyar népet a hódítók igája­­ alól. Ezért nevezi népünk a Szov­jetuniót felszabadítójának, és, ünnepli legnagyobb nemzeti nyilvánvaló, hogy ünnepként április 4-ét, azt napot, amelyen a szovjet had­a­sereg az utolsó hitlerista meg­szállót is kiverte az ország te­rületéről.

Next