Somogyi Néplap, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-05 / 262. szám
SOMOGYI NÉPLAP Faluról jöttek... Munkakönyv-razzia egy rendelet alapján Igazolták-e a faluról jött újonnan felvett dolgozók, hogy termelőszövetkezetüknek nincs szüksége munkájukra? — ezt kérdeztük, kutattak a megyei tanács munkaügyi előadójával három kaposvári üzemben. A 3089/1960-as rendelet szerint ugyanis az üzemek csak azokat a faluról jött dolgozókat vehetik fel, akiknek ilyen igazolásuk van. Egy írás mutatóban Táncos Lajosnak, a TRANSZVILL dolgozójának nincs olyan igazolása a somogyvári tanácstól, amely azt bizonyítaná, hogy nincs rá szükség otthon a termelőszövetkezetben. De hiába kerestünk ilyen papírt Henk János zselickislaki, Pete Sándor kaposszerdahelyi, Tóth Éva, Kozár János és Kozár Géza megyei munkakönyvében is.dolgozók — A két Kozár már nincs itt — szól közbe a munkakönyv-nyilvántartó. — Visszahívta őket a termelőszövetkezet. Nos tehát, itt a példa. Mégsem fölösleges rossz valami a tanácsi igazolás, mint ahogy ezt — a jelekbőls ítélve — TRANSZVILL munkaügyi csoportjánál tartják. A felvettek közül csupán faluról Horváth József lengyeltóti lakos hozott magával igazolást. Hetes jelentkezik Miközben a Cukorgyárba tartunk, a megyei tanács munkatársa rosszallóan csóválja a fejét. Nem tudja, miért nem értik meg az üzemben, hogy milyen fontos ennek a rendeletnek a megtartása. Nem egy szövetkezetben munkaerőhiánnyal küzdenek, ugyanakkor a városba jönnek onnan az emberek, főleg a fiatalok. Csodálkozik, hogy a TRANSZVILL személyzetise nem érez ezért felelősséget. A Cukorgyár igazgatója erről a felelősségről beszél, és mindjárt elmond egy történéstet: Illés Lajos, a hetesi termelőszövetkezet tagja, mielőtt a gyárba kérte volna felvételét, ideiglenesen Fonyódra költözött. Egy idő múlva igazolást kért a fonyódi tanácstól, hogy nem tagja a fonyódi tsznek. A Cukorgyárban fel is vették. Nemsokára jelentkezett a hetesi termelőszövetkezet azzal, hogy miért vették fel Illést a gyárba, amikor helyi termelőszövetkezet tagja, és szükség volna rá. ülés persze e görbe út után hazakerült Hetesre. Ez az eset is azt bizonyítja, hogy nagy szükség van a felvételeknél a falu, a szövetkezet véleményére. Akadnak, akik hajlamosak a megtévesztésre. Éppen ezért a Cukorgyárban e téren rendkívül körültekintően jártak el. Csak azokat vették fel, akiket a szövetkezet javasolt. Vajda Ferenc, a munkaügyi osztály vezetője április óta többször is felkereste a termelőszövetkezeteket, és kérte a felvételekre vonatkozóan javaslatukat, véleményüket. Még az átvevőhelyeken sem alkalmaztak átvevőket a szövetkezet beleegyezése nélkül. A tsz-ek pedig elsősorban azokat javasolták gyári munkára, juttatták ehhez a külön keresethez, akik addig példamutatóan dolgoztak a közös gazdaságban. Nincs kiforrott álláspont A Finommechanikai latnál különös egyveleget Válrataláltunk a 3089/1960-as számú rendelet megtartása körül. A munkakönyvekben nincs tanácsi igazolás. Az üzem vezetői azonban, úgy látszik, mégis éreztek némi felelősséget a faluról jöttek felvételekor, mert — mint mondják — általában kipuhatolták, hogy a jelentkezők szövetkezeti tagok-e, s ha igen, szükség van-e rájuk ott. Ez persze gyakran inkább a jelentkezőknek szögezett kérdés alapján történt. Hogy miért nincs tanácsi igazolás? Állítólag nem tudták, hogy nekik is kell ilyen, amikor a városi tanács közvetítő lapját úgyis megkapja a vállalat. Úgy tudják, hogy a tanács gyűjti a községi igazolásokat. Egy telefon után azonban kiderül, hogy a tanácsi munkaközvetítőnek esze ágában sincs igazolást gyűjteni, hiszen ez nem is feladata. Végeredményben tehát marad a szabálytalanság a felvételeknél s valamiféle kompromisszum. Az üzem vezetői ugyanis azt tartják, hogy akkor sincs baj, ha esetleg tsz-tagot vesznek fel, akire otthon szükség van. Majd elmegy haza fizetetten szabadságra, ha a faluban sok a munka. Ám mi történik, ha az üzemben is éppen akkor volna szükség a több kézre? Hogyan teljesítik akkor a tervet? Sokkal jobb tehát, ha a tanács és a szövetkezet véleménye nélkül nem alkalmaznak egyetlen falusi embert sem. Ebben a kérdésben külön fejezetet érdemelne a tanácsok felelőssége. Igazolást csak igazságosan, nagy körültekintés után szabad kiadni. Semmi szükség az olyan eset megismétlődésére, mint a polányi volt. A községi tanács elengedte Péter Istvánt a Finommechanikához dolgozni, de a termelőszövetkezet visszahívta — jogosan. A 3089-es rendelet csak akkor éri el célját, ha az üzemek és a tanácsok annak szellemében járnak el. Szegedi Nándor FIGYELEM! A Somogy megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat műszaki és villamossági részlege 1961. január 1-től előreláthatólag február 15-ig átköltözés és leltározás miatt zárva tart. Kérjük kedves vevőinket, hogy áruikat ennek figyelembevételével szerezzék be, mert lesznek olyan boltok, amelyek csak február végén vagy március elején kapnak először árut. A költözködés alatt még a legkivételesebb esetben sem szolgálhatunk ki senkit! (24954) I 6 Giccs helyett népi hímzést Sok helyen lesz kézimunka-szakkör a tabi járásban A közismert és karádi népi hímzést közkedvelt tanulják meg a télen a tabi járás több községében az asszonyok a nőtanács szervezte kézimunkaszakkörökben. Igen életrevaló a járási nőtanácsnak ez a kezdeményezése, mert így kívánnak küzdeni a ma még sok helyen látható giccses falvédők, asztalterítők elterjedése ellen. Andocsan és Tabon november elején már meg is kezdődnek a szakköri foglalkozások. Nagyberényben ugyancsak kézimunka-szakkört szervez a nőtanács, itt a buzsáki és a torockói hímzést sajátítják el az érdeklődők. Haladó fokon indul meg Gamáson a szabó-varró szakkör. Tavaly még csak átalakításokat végeztek a részvevők, az idén már önállóan is megpróbálkoznak a ruhák készítésével. Somogyacsán sütő-főző szakkör lesz. Kilenc községben egy új oktatási formával, a vegyes tanfolyammal kísérleteznek. A járásban a télen több mint húsz helyen működik szakkör a nőtanács szervezésében. A MUTATVÁNYOS Ki tudná megmondani, hogy milyen ritmus ez? Kedves, bolondos dalocskáknak olyan keveréke, amelyre valami elindul a tükrökkel, cifraságokkal mesevilággá varázsolt körhinta. Erre a ritmusra rugaszkodnak neki a karok fönt a körhinta fasugarának, és tolják körbe, körbe, hogy még a motor zaja se zavarja ezt a régiről itt maradt vásári szánfoltot, Valenta János mutatványos birodalmát. A hintahajtóknak csak különös, nagy bocskoruk villan ki a résen, amint az jár-jár körbe-körbe, mint az óriások lába az elvarázsolt malomban. Az öreg Valenta ott ül a hinták gyűrűjében, kemény szivarral a szája szögletében és rángatja az elnyűtt harmonikát. Valanta bácsi karjai már hamar elfáradnak. Tulajdonképpen hivatásos dobosa sincs harmonika mellé. Aki most üti a rajt a ritmust, az a gyerek, az unoka, de csak kisegítőben. Az a sérelem esett a mesebirodalmon, hogy a mutatványos gyerekei közül senki sem akarta örökölni a szakmát. Az egyik tisztviselő, a másik munkás, a harmadik megint más, és még az unokának sincsenek a hintával komoly szándékai Csak hát az öreg Valenta az ő 78 évével most már nem változtathat pályát. Annyi cipekedés, annyi búcsú és vásár zsivajgása után addig nyaggatja az öreg harmonikát, míg ki nem esik a kezéből. Néz, néz egykedvűen a körülötte zajló világba, amely lám csak, mekkorát változott. A Vöröshadsereg úti óvoda 37 gyermeke éppen most foglalta el helyét a hinta kis székeiben, paripáin. Hortobágyi Ilona, boldog óvónő ott áll, és mosolyogva nézi ezt az önfeledt jókedvet, és az óvoda nevében fizeti fel a gyerekeket a hintára. No, ugye, Valenta bácsi, mennyivel más ez, mint régen volt, amikor a toprongyos kis városszéli gyerekek... no de hagyjuk. Hadd szóljon ez a kedves, bolondos muzsika, hadd örüljenek a gyerekek. Hogy hálátlan ez a mesterség? Dehogy, nem, nem, Valenta bácsi. Ha majd egyszer elhallgat a harmonika, és végigég a szivar, és nem jelenik meg a tvásárokon többé a Valenta bácsi, a gyerekek akkor sem lesznek hálátlanok, mert a mosolyt és derűt fakasztó öreg mutatványos megmarad álmaikban... Sz. N. \ KATSATKFgiZÍTŐK Somogyszentpáli az országút mellé van egy fákkal szélyezett tisztás. Iélnek, dolgoznak falu egy érdekes hasznos foglalkozó űző lakosai: a tenovájó és kanéikszítő cigányok. A 1900-as kezdtek ide évekbe szivrogni Erdélyből, s a környező erdőkbe szerzett nyárfákba készítették a kelendőségnek nap örvendő kernyérdagasztó és más kisér fateknőket. A fel nővájás tudomány családról családi apáról fiúra száll Ma már azonbe csak pár család foglalkozik vele, noha e teknők sohasem maradnak készítőik nyakán. Már nem tudnak azonban rendesen megélni belőle. Ezért a fiatalok nagy része az állami gazdaságban dolgozik. A legidősebb teknővájó a 78 éves Bogdán Gyuri bácsi. Magas, sudár ember, ha volna elegendő fája, még ma kifaragná a család megélhetéséhez szükséges mennyiségű teknőt. De mivel nincs, többnyire kisebb-nagyobb fakanalakat farag. Nézzük a kanálkészítők munkáját. Gyorsan, hozzáértő kézzel kezelik a borotvaéles simítókést. A legfiatalabb mesterek között Orsós György, a Most épít magának egy kis házat. Gyorsan készül, hiszen társadalmi munka segítségével megy a dolog. Nyolc-tíz társa segédkezik a vályog felrakásában és a faanyag kifaragásában. Bogdán Gyuri bácsi, a legöregebb mester. A legifjabb, aki még csak nézi a faragást. Az Állami Biztosító 1960-ban 72 tsz-nek 4 749 000 forint jégkártérítést fizetett ki A jégverés az idén is sok kárt okozott megyénk termelőszövetkezeteiben. A legtöbb kár azonban biztosítás útján megtérült. Ebben az esztendőben 72 termelőszövetkezetnek millió 749 ezer forintot fizetett ki az Állami Biztosító jégkártérítés címén. A nagyatádi járásban főleg a kapásokban és a dohányban tett nagy kárt a jégverés. 16 tsz-nek 1 millió 144 ezer 855 forintot fizettek ki A csökölyi Hetedik Pártkongresszus Tsz 329170, a mikei Rákóczi Tsz pedig 484 ezer forint kártérítést kapott. A kaposvári járás 22 tsz-ének 1 millió 354 ezer 205 forint kártérítést fizettek ki. A kadarkúti Béke Tsz-nek a kapás- és dohánytermésben keletkezett jégkárból 185 836 forintot, a kaposvári Latinka Tsz-nek pedig a kertészetben keletkezett kárból 273 480 forintot térítettek meg. A barcsi járás 12 tsz-e millió 181 ezer forint kártérí1tést kapott. A bolhói Határőr Tsz kalászosában és kapásában keletkezett kárért 467 190 forintot térített meg az Állami Biztosító. A szuloki Rákóczi Tsz-nek dohánytermését tette tönkre a jég, de a keletkezett kárból 205 669 forint megtérült. A csurgói járás három tszének 48 478, a fonyódi járás három tsz-ének 37 832, a marcali járás négy tsz-ének 23 417, a siófoki járás négy tsz-ének 141 331, a tabi járás hét termelőszövetkezetének pedig 517 101 forint jégkárt térített meg államunk. Alacsony, töpörödött nénike lépegetett óvatosan a siófoki községi tanácsház felé. Sose járt még itt, s a maga nyolcvankét esztendejével most is olyan bátortalan-bizonytalanul nyitott be, mint valamikor régen a jegyzőség ajtaján. Valaki odairányíthatta a titkár szobájába. Udvariasan bekopogott, aztán megáll a szoba közepén. Nem szólt egy szót sem. A titkár köszöntötte őt, s most megint neki kellett megtörni a csendet: — Foglaljon helyet, nénikém... Az asszony csak állt tovább, már a hallása is. Rossz lánbai remegtek, szemét padlóra szegezte. Akkor odament hozzá a titkár, átkarolta, odasegítette a székhez: — Üljön le, nénikém. .. Nagyon halkan és félénken beszélni kezdett: — Édes fiam! Hát csak azért jöttem, mert volt nekem egy kis unokám, de elvitték katonának. Egyedin vagyok, az volt a kenyérkeresőm, az a szegény egyetlen kis unokám, akit elvittek katonának... Kapok ám utána nyolcvan forintot, de tudja, nagyon kevés az, hát miből éljek? — nincs?Hozzátartozója — Nincs az nekem.~ — De hát nem oldhatunk szociális segélyt — töprengett a titkár —, év elején be kellett volna jelentenie. .. — Nem is kell az nekem, édes fiam. Ideg különben is, van nekem keresőm, kisunokám, csak most a katona szegény... Hanem tudja, a halottak napja lesz, aztán... én tudnék kreppapírból olyan kis virágokat csinálni... Szeretném eladni a piarcon, ahhoz kellene valami engedélyféle... A titkár elmosolyodott magában, tetszett neki az öregasszony lelkiismeretessége. Pedig hát tulajdonképpen nem is kellene engedély, átmeneti árusításról van szó... Mondta a néninek is, de az csak ragaszkodott az engedélyhez, merthogy azt akarja, nyugsága legyen. .. A titkár tárcsázott. A kereskedelmi csoportot hívta a járási tanácsnál, s azt mondta a telefonba: — Odaküldöm özv. Dingó Ferencnél, borítékban viszi a javaslatot. Kérlek, támogassátok őt, és adjatok engedélyt neki öt napra... Igen, a piacon akar művirágot árulni... — Hát az a felügyelő úr, az van? — kérdezte hol nénike, amikor letemte a kagylót.A titkár mindent elmagyarázott, hogy melyik lépcsőn kell felmennie, melyik szobában találja meg, aztán elbúcsúztak. Talán fél óra sem telt el, a titkár kinézett az ablakon, és meglepődve látta, hogy nehezen szuszogva tipegett a néni — vissza a községi tanácsra. Felbotorkált újra a lépcsőn, bekopogtatott illendően, aztán nagyon kedves, közvetlen hangon így szólt a titkárhoz: — Köszönöm, édes fiam! Maga egy jó ember... az isten áldja meg érte... . És azt hiszem, azon a napon igen nagyra nőtt a tanács e tipegő, töpörödött kis öregasszony szemében. .. B. ) Tekintély ( Szombat, 1960. november 5. Tanító néni — a nudista klub elnöke Muriel Clark 35 év körüli szőke tanítónő lett a 4500 tagú angol nudista szövetség első női elnöke. Megválasztása után, kijelentette: »Nagy megtiszteltetés , ez számomma, de remélem, nem tudódik ki a tanítványaim között. A szülők néha finnyásak az ilyen dolgokban.■* Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztői : KISDEÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. Nyomdáért felel: LÁSZLÓ TIBOR igazgató. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11,* Ft