Somogyi Néplap, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-15 / 63. szám
Szerda, 1961. március 15. A háromfai Új Barázda Tsz-ben az idén 500 holdon vetnek burgonyát. Ebből 80 holdat előcsíráztatott burgonyából. Képünkön: Czimmermann János, Bognár János az előcsíráztatott burgonyát forgatja. 3 Jó reggelt, munka flZ Április 4- kori lakásépítkezésnél dolgozik egy 26 éves fiatalasszony, Berecz Imréné gépkezelő. A vállalat egyik legrégibb munkása, Szalai István, Kulcsár Ferenc, Nagy József, Gorena Józsefné, Török Imre és a többi munkás szerint azért került jelenlegi munkahelyére, mert a komplex brigád tagjai őt kérték ide... Nehezen hittem el, hogy reggelenként ő az első, aki megjelenik az építkezésnél. A napokban reggel korán figyeltem tehát a néptelen munkahelyet. A frissen rakott falakat, az ásító darukat, habarcskeverőket. A környéken csend volt. Egyszer csak lépteket hallottam. ő jött. Fején kislányosan elkötött kendő. Kék overallkabátja nem volt feltűnő, a habarcskeverék, a mész, a kavics közepette. Odament az egyik géphez, játszi könnyedséggel megpróbálta, jól forog-e a kerék, aztán alábújt a masinának, s eltűnt az alkatrészek között. A munka hétkor kezdődik, ő hatkor ide állított. Azon gondolkodtam, vajon mi a titka annak, hogy ez a lányosképű fiatalasszony e férfienergiát kívánó munkahelyen tizenkét év óta feltalálja magát. Nyilván jól megtanulta a gépkezelői szakmát, mint elődje, aki ugyan jobban, férfi volt, de eltanácsolták innen a munkások, mert mint mondták, keze alatt többet álltak, mint mentek a gépek. No, jó, a szakmát meg lehet tanulni, de hát önmagában elég ez ahhoz, hogy egy nő tizenkét év óta szélben és esőben, hidegben és napsütésben hűséges maradjon a habarcskeverő géphez? És különben is: a szaktudás egyedül nem biztosítja, hogy mindig üzemképesek legyenek a gépek? Előbukkant a habarcskeverő mögül, és bekapcsolta a gépet. Amikor az zúgva megindult, a másikhoz ment. Szemével méricskélte a második emeletnél tartó falakat és várt. Az első munkás mindjárt odasietett hozzá és köszöntötte. Aztán a második is. Egész kis csoport alakult ki körülötte, és amikor a brigádvezető hétkor megadta a jelt a munkára, Bereczné már a gépen volt, és ezt kiáltotta: »Gyerünk, mehet!« Kulcsár, Szalai, Nagy körülállták, és nagy lendülettel szórták a habarcskeverő gépbe a kavicsot, homokot Arcukon szélesre térült a mosoly. Hogyan is mondták tegnap? Igen, amióta ez a nő van itt, géphiba miatt nem kell állniuk. Ha netán elromlik valamelyik, nyomban megjavítja. De hát el se igen romlik, mert esténként itt marad addig, amíg meg nem tisztítja őket, reggel pedig elsőnek érkezik. Gyakorlott mozdulattal lendülnek a karok. Török Imrét már úgy ismeri ez az asszony, akár az apját. Valamikor együtt kezdték a vállalatnál, de Kulcsár és a többi is testvéri közelben van vele. Valamennyiüket az a cél vezeti, hogy minél gyorsabban elkészüljön az épület. S milyen jólesik a férfiaknak, hogy ez a gépkezelőnő, aki tulajdonképpen nem is tartósak a komplexbrigádba, talán náluk is többet tesz ezért, pedig hát ők sem lazsálnak. .. Alig fél óra telt el, már majdnem elfelejtettem a kora reggelt, amikor még csend volt itt. Amikor csupán egy asszony léptei verték fel a nyugalmat. Egy asszonyé, akiért nemrég üzentek a munkások, mert érezték, hogy hiányzik innen. Egy asszonyé, aki azonkívül, hogy érti a szakmáját, szereti is azt. A munkások előtt becsületet szerzett gépeinek, s azok tiszteletet vívtak ki neki. Szakadatlanul járnak, dolgoznak. Ezért érdemes reggel korán felkelni, s az indulás előtt még egyszer mindent átvizsgálni Holnap megint, ha majd kel a nap, és megvilágítja a ma rakott falakat, az álmodozó gépeket, az első ember egy nő lesz e munkahelyen. Elkötött kendőjével csendben megjelenik. Végigsiet a betongerendák között, megindítja a gépeket, ő lesz, aki itt először mondja: jó reggelt, munka...! Felzúgó motorok, összecsengő lapátok, nyikorgó talicskák és mosolygó munkások felelnek rá... Szegedi Nándor Ez nem takarékosság! Eredményeinknek egyik alapvető feltétele az ésszerű, takarékos gazdálkodás. Csakhogy nem szabad szem elől téveszteni, hogy ennek is van határa, amin túl a takarékosság nem az eredményességet szolgálja, hanem átvált az ellenkező irányba, és kárt okoz. Erről feledkezhetett meg valahogy a drávaszentesi Barázda Termelőszövetkezet. A trágyázás jelentőségével él és fontosságával nem kívánunk most foglalkozni, hiszen az közismert. Bármelyik faluban jár az ember, mindenütt trágyával megrakott szekereket,vontatókat lát, vagy amint éppen trágyát szórnak, és leszántják azt. A szentesieknél is szépen halad a trágyahordás. Igen ám, de magában véve ez még nem elég ahhoz, hogy a trágyában levő tápanyagok jobb termésre serkentsék a növényeket. Ennek a tápanyagnak a földbe kell jutnia. A szövetkezetnek egy körülbelül 20 holdas táblájára már egy hónapja kihordták a trágyát, szét is teregették — de több nem történt. Miért? Mert úgy tartják, ha leszámították volna, akkor még egyszer kell munka a földnek a vetésig. Az pedig költség. Ez igaz is. Csakhogy a trágya azóta szinte teljesen elértéktelenedett, a kora tavaszi szép napsütés és szél kiszárította. Az odakerülő növények most már nem sok hasznot merítenek abból, hogy fáradságos munkával erre a földre is juttattak trágyát. Kérdezhetné bárki: akkor mi értelme volt, hiszen a kihordás is csak pénzbe került?! De válasz nincs. Egy azonban bizonyos: az ilyen takarékosság nem hasznára, hanem kárára van a közösségnek. Jó lenne, ha erre gondolnának Drávaszentesen, s nem hagynák, hogy az értékes tápanyag és az addig befektetett munka ésszerűtlenség miatt elpocsékolódjék. V. M. Az éhség-sztyeppéből bőség-sztyeppe lesz Közép-Ázsia hatalmas folyója, a Szír Darja évszázadokon át haszon nélkül hömpölygette vizét a kazahsztáni térségeken. A folyó körül érintetlen termőföldek húzódtak, de elapasztotta őket a szomjúság. Ezt a területet nevezték Éhségsztyeppének. Neve mindmáig fennmaradt, de csak a neve. A szovjet hatalom megteremtésével megkezdődött az Éhségsztyeppe öntözése a Szír Darja vizével. Ma már gyapotültetvények, gyümölcsösök, szőlők váltják egymást e valaha kihalt vidéken. Ám a Szír Darja még mindig nem szolgálja az embert úgy, ahogy kellene. Ezért partjain egyre újabb hidrotechnikai objektumokat építenek. Jelenleg az Éhség-sztyeppe szívében épül a csardarinszki víztároló, víztükre 900 négyzetkilométer lesz. A víztároló életre kelti majd az Éhség-sztyeppe utolsó halott földjeit is, megszelídíti a Szir Darját, amely áradáskor nagy károkat okoz Kazahsztán déli területein. Kazahsztánban, Üzbekisztánban és Tádzsikisztánban több mint 1 millió hektár új földet fognak öntözni, és biztosítják 4,5 millió hektárnyi legelő vízellátását. A lakatlan sztyeppéken új, nagy szovhozokat szerveznek, ha majd eljut oda a víz, s ekkor az Éhség-sztyeppét bátran átkeresztelhetjük Bőségsztyeppének. Ásványolajból műtrágya Az Azerbajdzsáni Tudományos Akadémia talajtani és agrokémiai intézetében az ásványolaj finomítókban visszamaradó alkáliból palmetezőszert állítottak elő, mely a hektáronkénti gyapothozamot fokozatosan hét mázsával növelheti. A kísérletek során a folyékony műtrágyával permetezett rizs 9,7 mázsával, a burgonya 19 mázsával nagyobb termést hozott hektáronként. Zöld tealevelei hektáronként csaknem egy kilóval többet szedtek az új szerrel permetezett ültetvényekről. SOMOGYI NÉPLAP Márciusi emlékezés körülbelül tíz éve történt. A Nemzeti Múzeum környékén barangoltam, s egyszer csak különös zsivajra lettem figyelmes. A múzeumkertből jött a hang, arrafelé tartottam hát, hogy megnézzem, mi történik. Film készült, a Föltámadott a tenger. Ott állt a korabeli, jelmezbe öltözött tömeg a lépcsők előtt, fent, a kiugró párkányon pedig egy cingár fiatalember szavalt. A Nemzeti dalt Gondolataim akkor hirtelen elkalandoztak, s szinte eltűnt szemem elől a jupiterlámpák sokasága, az »esőcsináló« tűzoltókat sem láttam, csak a hangot hallottam, s szinte óriássá nőtt előttem Petőfi Sándor, mert már nem a színész állott ott, hanem az 1848-as forradalom és a szabadságharc lánglelkű költője. Most újra felidézem, hiszen ismét évfordulót köszöntünk, a száztizenharmadikat. Köszöntjük Petőfit, Kossuthot és Bemet, Guyont és Dembinskyt, a »pirosló arccal és piros zászlókkal« küzdőket, akik akkor a nemzet szabadságának követelői voltak, és életüket a közösség sorsának alárendelve küzdöttek a haza függetlenségéért. Márciust köszöntünk most mi, kései unokák. S tiszta szívvel ünnepelünk. Nem nagyhangú álhazafiság vezérel bennünket, mint vezérelte a század első felének uralkodó osztályát, amely meghamisítva 1848 eszméit, kisajátítva Petőfit és Kossuthot, a legrútabb népelnyomó eszközökkel gátolta meg a szabadságtörekvések legelemibb megnyilvánulásait. 1945 után valóban márcus lett március, új tavasz kezdődött a sokat szenvedett ország életében. Új tavasz, amelyben megvalósultak a forradalmi ifjúság vágyai, eszményei. Magyarország a nép hazája lett. Amikor márciusról beszélünk, és elhelyezzük a kegyelet virágait az emlékműveken és szobrokon, szólni kell erről. Szólni kell, mert bár naponta látjuk megváltozott életünk megnyilvánulását, megannyi látjuk gyermekeink önfeledt mosolyát és kacagását, mégsem beszélhetünk róla eleget. A felszabadulás jólétet, boldogságot hozott a népnek. Elindultunk egy olyan úton, mely a bztos jövőbe, alszocializmusba, kommunizmusba vezet. így valósul meg a márciusi fiatalság végső akarata, így válik valóra Petőfi álma: »Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet. Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet. Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán. Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk. Mert itt van már a Kánaán!« P. Gy. HORVÁTH JÓZSEF:ARANYKALITKA (181 Matejkáné a válóperes vég- Amikor Borsiczky meglátta az — Nem mégy eltávozásra? zéssel a kezében elájult. Bor- asszony metsző, hideg pillanAt ám, te nem is kérted? siczky tehetetlen dühre ger fását, amely úgy suhogott fe — Nem, jedt. Pokoli csávába került, lé, mint egy kardpenge, meg — Csak elnézlek, cimbora. Legszívesebben kitekerte vel- döbbent. Mintha hipnotizálná neked mindig lóg az orrod. Az na a pallér nyakát. Napokig ez a nő, előbb is, mondom, kifigyelem, szavát sem lehetett venni. Most — Pipogya vagy! Miért adod hová nézel te folyvást? De nem mit mondjon a világnak, mit fel a küzdelmet? — sziszegte nézel te bizony sehova. Nyomaz ezredesének, aki még gratul az asszony forró indulattal. — ja valami a lelkedet? Iáit is a sikeres fejlemények- Hatalom van a kezedben! A De hogy Matejka nem válahoz s a közeli házasságkötés- pallér is a hatalmadban vanszolt, Kovácsik tovább csevehez. Mondja, hogy a pallér kényszeríts! gett: aranya nélkül esze ágában Borsiczkynek zúgott a feje. — Egyet se búsulj, komám, sincs házasodni? Egyáltalán igaz! Még nem késő! én mondom. Hát hiszen mindmit mondjon Máriának? Hogy Berohant a katonai parancs- nyájunknak megvan a magunk unja, menjen a fenében? Fonokságra. Külön ordonánc vit- baja, de azért ennyire... Mit _ galma sem volt, mit kell most teni Matejkának a SAS-belí hagytál ott kint civilben? Fele a tennie. Még Perlakytól sem vet.séget? Szeretőt? No jó, csak • * * kérdem. Mink még csak erdek-GÖRÖINDPUSZTÁN még csak terv a tanya rendezése. Itt van a halgazdaság hizlal- Lidája, körülötte nem megfelelő a szennyvíz levezetése. Az Matejka felkelt az ágy szélé- civilbagázs. És nem pimasz- Rosszé] derítőt építenek, s így fől, s kibámult az ablakon. Rokódunk. Itt enyém a végső szó,nem lesz többé bacilusfészek a vácsik szólni akarta megfá- és maga akkor távozik, amikor a sertésól környéke. A gondozók sült, megkeseredett emberhez, végeztem. Nem úgy, mint a melegedője is elhanyagolt. A de ordonánc jött rohanvást: múltkor a parancsnokságról,a pusztát tavaly kezdték villa— Van itt Matejka András Matejka, amikor vette a bátor 5mosítani, de a múlt év nőhonvéd? Maga az? A századságot, és egyszerűen a fakép gyemberében — nem tudni, mi parancsnokságra nem hagyott. Remélem, még 5 okból — abbamaradtak amin Matejka belépett a század- emlékszik? ^kák. A melegedő tele van a parancsnoki irodába. Meglepődött. Nem a századparancsnok, hanem Borsiczky főhadnagy ült az íróasztal mögött. Matejka kihúzta magát, szalutált. Borsiczky nyersen, erélyesen rászólt: — Miért nem jelentkezik? — Főhadnagy úr, Matejka András honvéd alázatosan jelentem, parancsára megjelentem! — Matejka András honvéd ismételte kedvtelve, elnyújfőhadnagy. Matejka érezte, mennyi gyűlölködő invillanyszerelők cementeszsák— Na. Hm. Bizonyára rájött* íjaival; s ha jól meggondoljuk* ’ , , , , ár, Matejka, én eszközöltem;5mne^e§ec*one^i ^ lehet nevezni ki magának azt a lehetőséget,S. Igenis. Na. Hí már, Matejka, én eszközöltem^ :a szobát, mert a rossz, düledehogy komiszban szolgálhassa a «7,ő tűzhely a füstnél egyebet hazát. Mert a hazát sokfele-5 nemigen a j jó lenne másutt keppen lehet szolgaim, Matej« ,, , . . . , , ka. Ha például bebizonyulna felhelyezni a cementet, s akkor előttem, hogy a maga szolga is semmi akadálya se lesz a szolatai civilben értékesebbek.k*ba rendbetételének, mint mundérban, akár holnap*? TT , ____ _ ,T_r _ . . leszerelhetne. ú HASZNOS VOLT az isme-A főhadnagy el volt ragad-*telt ellenőrzés. Legjobban bitatva saját szellemességétől, éiizonyítja ezt, hogy a télen fel-* laposan pislogott a pallérra. 5fejezett, és azóta kijavított hi- Vajon érti-e az ő finom inteng, ., , , , ., . cióját? Amint szemügyre vet gbak mellett akadnak ujabbak is. Ezeket is rövid idő alatt tént, szétszéledt eltávozásra. Csak a a frontra? Aki a tulajdon mellvasnak adta a fejét. Hajna- napos és Matejka András ma-lével szedi a golyót? Ebben alig mulatozott a víg cimborák- radi a körletben. A napos, ro mai világban tiszta szerencse, kaj. Máriát teljesen elhanya- vácsik János, aki 48 éves fej- hogy itt szolgálhatunk. golta. Megtörtént, hogy napo- jel öltött mundért, letelepedett tudnám, hogy meddig. Te, Csak te Alázatosan jelentem _ kig haza sem ment. Mária két Matejka mellé, és cigarettát mit gondolsz, meddig húzza , ■ Y^atejka ' ‘ végbeesett. De elhatározta, sodort egy pakli nyolcasból, meg a nemet? Azt mondják, ismételte matejka, hogy foggal-körömmel harcol — Mi lett, öreg komám, tán Fehérváron innét van a front. — A-lá-za-to-san je-len-tem! — mennydörgőit a tiszt. kérhet tanácsot, neki nem Ta“T « bujkál hanghordozása mondhatja el, hogy minden a ...A Baltazar-ezred II/2. kolunk itt, Csokavaron de ban _ Nagyon katonás! Nos, . ... . .... . . , pénzsóvárgás jegyében tör- századának öreglegenysege mit szóljon az, akit kihajtottak Matejka honvéd, hogyan ízlik te Matejkát megint aza a komisz? Magat kérdeztem — Megkaptam a behívót, és... ni fog Borsiczkyért. Harcolni nem jutott a dinnyeföldből? — Márpedig akkor nem sokáig hideg fejjel, könyörtelenül kedélyeskedett Kovácsik, szívtuk mi a csókavári levegőt. talanság fogta el, amelyet már a múltkor, a parancsnokságon is tapasztalt. Matejka akkor is szürke, szenvtelen, közönyös nézésével zökkentette ki biztonságából, akárcsak most. Mintha nem is volna jelen,vallanak Felállt az asztal mögül, ^g dolgozók egészségvédelmével. meg lehet szüntetni. Az akarat megvan erre a Nagyatádi Halgazdaság vezetőiben, a segítő bírálatot szívesen fogadják. Tetteik és terveik arra hogy törődnek a — Az más. Ez itt nem kis dedóvó, Matejka. Nem csere alá járkált a mozdul'’1'' szívjuk mi a csókavári levegőt, günk, nem társalgunk, mint a tóna előtt. (Folytatjuk.) A második ellenőrzés Megszüntették a hiányosságokat a Nagyatádi Halgazdaságban A TÉLEN a MEDOSZ egészségügyi és munkavédelmi ellenőrzéseket végzett a megye halgazdaságaiban. A tapasztalatok összegezése után felhívták a szakszervezeti bizottsági tagok és gazdasági vezetők figyelmét a hiányosságokra, s rámutattak megszüntetésük módjára is. Azóta eltelt néhány hónap. Nézzük meg, hogy ott, ahol a legtöbb javítanivaló akadt — a Nagyatádi Halgazdaságban — mit tettek a dolgozók egészségének, épségének megóvásáért. Lászlótelep, ahol a kovács- és szerelőműhely van, az ellenőrzés idején igen szomorú képet mutatott. A műhelyhez vezető út a szó szoros értelmében sártenger volt, s a műhely környékén éktelen rendetlenség uralkodott. Ma tisztára sepert ez a kis tér, az alkatrészeket — melyeket minden bizonnyal azért őriznek, mert még felhasználhatják őket — szépen elrendezve egy fészer alá rakták. A telephez vezető utat nemcsak a halgazdaság, hanem Nagyatád üzemei, egyéb gazdaságai is használják. Talán épp azért, mert sok az út gazdája, senkinek sincs gondja arra, hogy karhatsa. Ezen az úton mennek a kerekek is az iskolába. Célszerű lenne, ha azok az üzemek, gazdaságok, melyek használják a tanyához vezető utat, egymással karöltve rendbe tennék, kijavítanák! A szerelőműhelyben ketten dolgoznak. Poharuk, kannájuk, de még mosdótáljuk sincs. Rendszerint abban a vödörben mossák a kezüket, melyben az üzemanyagot tartják. A szakszervezeti vezetőség intézkedésére utasítják a raktárost, hogy adja ki a két dolgozónak a kívánt felszerelést. A KOVÁCSMŰHELY ajtaja nyitva, mégis mellbe vágja a belépőt az erős széngáz. Mi lehet itt télen?! A kicsi, korszerűtlen helyiség nem erre a célra épült, épp ezért a kéménye sem megfelelő. Nem dolgozhat a két kovács ilyen egészségtelen körülmények között még akkor sem, ha ők maguk azt mondják is: "Elát bizony van széngáz, de vessünk magunkra, miért választottuk ezt a szakmát!« Könnyen meg lehetne javítani munkakörülményeket. A gépi állomás igazgatója, XVittmann József egy-két évvel ezelőtt Segesden úgy segítette ki a kovácsműhely dolgozóit, hogy egy rossz, használhatatlan motor ventillátorját szereltette a kéménybe, az aztán kifújta, elszívta a füstöt. Minden bizonnyal a halgazdaságnak sem tagadja meg a segítséget a gépállomás igazgatója, ha erre megkérik. Ez az eset is bizonyítja: a hiányosságok megszüntetése a legtöbbször nem kíván nagy beruházásokat, hiszen egy kis leleményességgel házilag, társadalmi munkában is biztonságossá, egészségessé lehet tenni a munkahelyet. Ilyen módon szünteti meg a gazdaság a Móricpusztán tapasztalt hibákat is. Az öltöző és a melegedő még az elemi követelményeknek sem felelt meg. A bírálat után már korszerűsítik, tatarozzák az épületet. Vörös Márta