Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-03 / 102. szám

kr > í •—-----* ^PŰSNi'^ VILÁG PROLETÁRJÁT. EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS L­APÓ A XVIII. évfolyam, 102. szám. ÄRA 50 FILLÉR Szerda, 1961. május 3. r* MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: A vasárnap sportja (4. o.) Csak a közös gondja? (5. o.) ,A szívem húz a fiatalok közé... («. o.) SS. :::::: :::::: in­giliiiii Kaposvár dolgozói méltóan ünnepelték a 17. szabad május 1-ét Kivirágoznak az utcák ... A 17. szabad május 1-ének reggele hiába köszöntött váro­sunkra borús éggel. Ünnepre ébredtünk, mert alig haltak el a zenés ébresztő vidám hang­jai, kivirágoztak az utcák... jókedvet, derűt virágoztak, ké­sőbb pedig májusfa- és zász­lóerdőket. Kaposvár dolgozói, ifjúmunkásai, diákfiataljai, út­törői az élet anyját, a munkát és a proletariátus nemzetközi összefogásának ünnepét ülték meg. A Kossuth téren felállított díszemelvényen foglaltak he­lyet megyénk, illetve városunk párt-, állami és gazdasági ve­zetői, a meghívott szovjet ven­dégek, valamint a intézmények kiváló vállalatok, dolgozói. Az elnökség nevében Bódi Já­nos, a MÉH Vállalat igazgató­ja köszöntötte a 17. szabad májust ünneplőket, eredmé­nyes munkát és jó egészséget kívánva valahány, a szocialis­ta építőmunkában részt vevő dolgozónak. E jelszó keményítette fe­gyelmezetté munkás- és diák­fiataljaink májusi menetét. Aki látta például a Munkácsy Mihály Leánygimnázium poli­technikai osztályainak csapatát vagy a Táncsics lelkes Mi­hály Fiúgimnázium katonás fegyelmű fiait, a Felsőfokú Ta­nítóképző Intézet — maholnap kész pedagógusként köszönt­hető — csoportját, az nyugodt lehet. És nyugodt is, mert ez a fiatalság megállja a helyét szocializmus építésének nagy a munkájában ugyanúgy, mint az iskolapadokban. A munkás- és diákfiatalok felvonulását a Dózsa SK spor­tolói zárták be. Most a régmúlt idők harco­sai, küzdelmes idők veteránjai, a mindenki által szeretett és becsült 19-esek hadrendje kö­vetkezett. A felvonulást szem­lélők tömege ezúttal nemcsak Pontosan 10 órakor a város KISZ-fiataljainak fegyelmezett sorai nyitották meg a felvonu­lást. A felnagyított Ifjúság a szocializmusért-jelvény mö­gött haladó Ifjú Gárda után a város úttörőcsapatai vonultak el csapatzászlóik és a május el­sejét éltető jelszavak alatt az elnökség emelvénye előtt. Az úttörők menetét az általános iskolások felvonulása zárta be. Mögöttük sorakoztak az álta­lános iskolákban tanító neve­lők, valamint a város óvónői. A MŰM 503. Helyiipari Ta­­nulóisk­ola növendékeit és peda­gógusait a legfiatalabbak vonulása után köszöntötte el­Kossuth tér közönsége. Ország­­a építő munkánkban sok szép feladat vár ezekre az ifjú szak­ember-jelöltekre, valamint az utánuk felsorakozott Cukor­ipari- és Közgazdasági Techni­kum növendékeire is. május elsejét, a munka szép ünnepét köszöntötte, hanem azokat az idős harcosokat is, akik a vörös zászlóhoz, a ha­ladás eszméihez mindig híven segítettek és segítenek ma is a munkáshatalom kivirágozta­­tásában. Az Államvasutak dolgozói­nak lelkes százai — elvonulva a 17. szabad májust ünneplők sorfala között — zavartalan szállítást és közlekedést ígér­tek a munka ünnepén. A vasutasok zárt sorai után a szintén élüzem címet viselő Kefeüzem dolgozói vörös nemzetiszínű zászlók alatt és a honvédséggel együtt vonultak fel. A MÉK, az Élelmiszerkis­kereskedelmi Vállalat és a TÜZÉP dolgozói után fiatal büszkeségünk, a TRANSZVILL munkásai haladtak éltetve a Magyar Népköztársaságot, a Nagy derültség nyugtázta a Tejipari Vállalat múltat és je­lent egymás mellé állító ötle­tet... A vállalat fehér köpe­nyes dolgozói előtt sovány lo­vacska szédelgett egy rozsdás tejeskannákkal megrakott ko­csi elé fogva A kocsin felirat: »•1940. A Fővárosi Tejüzem RT. Tejcsarnoka« — így szállítot­ták akkoriban a tejet És most? Ki nem látta még azt a mo­dern, tartállyal felszerelt gép­kocsit a hétköznapi forgalom­ban? Aki nem látta, most meg­nézhette. Az életet gazdaggá széppé varázsló munka hétköznapi hő­seiként köszönthettük a május A béke, a nyugodt alkotó­munka jelképe a galamb ... Ó, hány és hány röppent fel az ünneplő munkások és munkás­nők kezéből ezen a napon, és hány léggömb szabadult el vi­dám­ kéken vagy pirosan le­begni az éljenzéssel, zeneszóval és énekszóval hangos térről, mint a Földtől elrugaszkodó ember képzeletének egy-egy szimbóluma! A Közép-somogyi Állami Er­dőgazdaság erdészeinek impo­t­át ünneplők soraiban a Víz­művek, a MÉH, a Ruházati Nagykereskedelmi Vállalat, Gyógyszertári Központ, a Ter­­­­ményforgalmú Vállalat dolgo­zóit is. S ugyanígy köszönthettük Mezőgazdasági Technikum ma­a holnap kész szakmunkásait, mezőgazdasági a technikum növendékeit, akik tangazdasá­guk autóin, korszerű erőgépein vonultak fel. Mintegy bizonyít­va: számukra kezes jószág va­lamennyi gép. Gyakorlati és elméleti tudásuknak jól hasz­nát tudja majd venni a fejlő­dő mezőgazdaság. záns csoportja sudáregyen­es májusfával vonult fel. Jó és megnyugtató érzés volt látni a csaknem vadonatúj gépeket, melyek az erdei emberek mun­káját könnyítik meg. Az elmúlt években sokat fej­lődött 23. sz. Autóközlekedési Vállalat, amelynek dolgozói ebben az évben közúti baleset nélkül 3 millió kilométer utat tettek meg, különjáratot indí­tott a vállalat felvonuló dolgo­zói gyermekeinek. Munkával és tanulással a szocializmusért­ testvéri kommunista pártokat I vétségét éltetve vonultak és a magyar—szovjet barátsá- ünneplők derűs seregében az a got. Vidám nótaszóval, pedig a munkás-paraszt majd Somogy megyei Faipari Válla­­sző­ I­lat dolgozói is. Múlt és jelen... Akár a lakodalmi menet... Az élénkülő májusi szél be­lekap a lovak pántlikájába. Mert a menetben itt jönnek a város dolgozó parasztságát ös­­­szefogó Latinka Sándor Ter­melőszövetkezet lovaskocsijai is. A szekereken ünneplő ru­hás, mosolygós arcú emberek. Mintha falusi lakodalmi me­netet látnánk. Lakodalom is ez, hiszen a munkások és szö­vetkezeti parasztok összefogá­sett fogadalom is. Az első ma­gyar proletárdiktatúra lánglel­kű somogyi vezérének viselő szövetkezeti tagok nevét jól tudják: most már rajtuk sár, hogy letörlesszék a mun­a­kásoktól, a népi államtól ka­pott testvéri segítséget. Nem áldozatról, hanem becsületes munkáról, önmaguknak hasznosan kamatozó cselekede­ti sa, kézfogása egyre erősebbé, tekről van szó. Elég újra csak szétszakíthatatlanabbá válik. Olvasom az egyik táblán: »Jó munkával erősítjük a munkás­­paraszt szövetséget.« Ez nem­csak jelszó, hanem komolyai­ a fogadalmukra hivatkozni. »506 000 forint értékű zöldség­árut adunk kertészetünkből a városi lakosságnak, 300 hízott sertést adunk terven felül a (Folytatás a 2. oldalon) Galambok, léggömbök, virágok... Peregnek a dobok... az úttörők csapatai előtt a dobosok haladnak. A Munkácsy Mihály Leánygimnázium,­­politechnikai osztályainak egy csoportja. A Ruhaüzem dolgozóinak felvonulása.

Next