Somogyi Néplap, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-01 / 153. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJa XVIII. évfolyam, 153. szám. ARA 50 FILLÉR Szombat, 1961. július 1. Több gondot kell fordítani az újítómunkára mezőgazdasági üzemeinkben Értekezletet tartott a MEDOSZ Somogy megyei Bizottsága A MEDOSZ Somogy megyei Bizottságának tegnap értekezletén részt vett tartott Szabó Sándor, a MEDOSZ központi munkatársa, és Szőke Pál, az SZMT vezető titkára is. Az újí­tómozgalom helyzetét és a MEDOSZ megyei bizottságá­nak második félévi munkater­vét vitatták meg. A beszámoló megállapította: mezőgazdasági üzemeinkben tavaly jelentősen fellendült az újítómozgalom. A beadott 445 újításból 60-at fogadtak el, kí­sérletre 30-at adtak ki. Az újí­tásokkal 417 253 forintot taka­rítottak meg, az újítóknak 21456 forintot fizettek ki. A Kaposvári Állami Gazdaság­ban tavaly két , a népgazda­ság számára jelentékeny újítási javaslatot adtak be a dolgozók. Az elfogadott újítás­o­kal 174 ezer forintot, a kísérle­tekre kiadott újítással pedig 254 ezer forintot takaríthatnak meg. Hasonlóan szép eredmé­nyekkel dicsekedhet a So­­mogytarnócai Állami Gazda­ság, a Kutasi Állami Gazda­ság, a Lengyeltóti, a Tabi Gépállomás, a Nagyatádi és a Kaposvári Erdőgazdaság. Ezek az eredmények azon­ban korántsem jelentik azt, hogy most már minden rend­ben van az újítások körül. Sok helyen sem az üzemek, sem a szakszervezetek vezetői még mindig nem ismerik az újításokkal kapcsolatos ren­delkezéseket. Több gazdaság­ban hiányosan vezetik az újí­tási naplót, vagy egyáltalán nincs is ilyen napló. A Bala­­t­on­újhelyi Állami­ban például a múlt Gazdaság­évben 64 ezer 632 forint megtakarítást eredményező újítást adtak be, de a gazdaság vezetősége nem tartja nyilván, mert nincs nap­ló, de nincs újítási előadó sem. Egyes üzemekben az újítók nem kapnak kellő támogatást. Az öreglaki gazdaság egyik dolgozója például újított a Ze­­tor K—25-ös gépen. Ezt kiállí­táson is bemutatták, alkalmaz­zák is, de mivel a rajzot az újító saját maga nem tudta, függőben elkészíteni maradt az újítás, mert a műszaktól nem kapott segítséget. Az ilyesmi elveszi a dolgozók ked­vét az újítástól. Az értekezlet második napi­rendi pontjaként Horváth Zoltán, a MEDOSZ megyei titkára ismertette a megyei bi­zottság második féléves mun­katervét Egyesül a Fodrász és a Fényképész KTsz A megalakuláskor közös úton indult el Kaposvárott a Fod­rász és a Fényképész Kisipari Termelőszövetkezet. Jól meg is fért egymás mellett e két szol­gáltató szakma, 1957-ben mégis különváltak. Bebizonyosodott azonban, hogy az olyan kis szövetkezetnek, mint amilyen­­ a fényképészeké (16 taggal és alkalmazottal dolgozott), nincs fejlődési lehetősége. Nagy tehertételt jelentett az adminisztráció, emiatt a tag­ság negyedrésze nem vehetett részt a termelőmunkában. Ezért is határozták el, hogy mostantól kezdve ismét közös úton halad a két szolgáltató kisipari szövetkezet. A fényképészek a napokban mondták ki az egyesülést A Fodrász KTsz tagjai azt vallják, hogy helyes szinten volt annak idején a közös út, s jó­nak látszik az ezentúl is. Az egyesülési közgyűlést jú­lius 3-án tartja meg a két szö­vetkezet a Kaposvári Fodrász és Fényképész KTsz néven dolgoznak tovább. Hálóstafétával köszöntik megyénk úttörői a III. Országos Úttörőtalálkozót Az úttörőmozgalom fennállá­sának 15. évfordulója tisztele­tére Budapesten megrendezik a III. Országos Úttörőtalálko­­zót. Megyénk úttörőpajtásai stafétával köszöntik a jubileu­mi év eseményeit. A falusi csapatok kerékpárral vitték be a járási székhelyekre emlék­szalagjaikat és a 15 vállalás teljesítéséről szóló jelentést, a járási székhelyekről pedig teg­nap motorosok hozták Kapos­várra a csapatok szóló beszámolókat.munkájáról Tegnap délután a Szabadság parkban ünnepélyesen búcsúz­tatták a Budapestre induló stafétát. Horváth Sándor, megyei úttörőelnökség munka­a­társa indította útjára a moto­rosokat. A staféta a Tab-Sió­fok útvonalon indult el, útköz­ben az úttörőcsapatok minde­nütt felkötötték szalagjaikat. Este érkeztek meg ott a járási székhely Siófokra, úttörői­nek díszőrsége fogadta a stafé­ta résztvevőit. A hálastafétát ma délelőtt fél 11-kor adják át úttörői a Fejér megyei megyénk pajtá­soknak, s ők továbbítják az üdvözletet az országos találko­zóra. MAI SZEMUNK TARTALMÁBÓL: Válasz egy interpellációra (3. o.) Jövő heti rádió- és televízió műsor (5. o.) Gyorslista a III. és a IV. Békekölcsön sorsolásáról (6. o.) iiillii-Hiililiiilisiiiiiiili Todor Zsivkov és Anton Jugov elvtárs baráti látogatása Magyarországon A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi mun­kás—paraszt kormány vendé­geként Todor Zsivkov elvtárs, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára és Anton Jugov elv­társ, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsának elnöke jú­nius 23 és 30-a között baráti látogatást tett Magyarországon. Zsivkov és Jugov elvtársak magyarországi tartózkodásuk idején megbeszélést folytattak Kádár János elvtárssal, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titká­rával, valamint a Politikai Bi­zottság több tagjával, Münnich Ferenc elvtárssal, dr. a magyar forradalmi munkás— paraszt kormány elnökével és a kormány több tagjával. A vendégek megnézték Budapest nevezetességeit, nagyobb épít­kezéseit, látogatást tettek az Egyesült Izzóban, a Balaton­­nagykereki Állami­ban, a Balatonboglári Gazdaság­Állami Gazdaságban, a balatonkiliti Dózsa Termelőszövetkezetben és a Badacsonyi Szőlészeti Gazdaságban. A látogatások során mindenütt találkoztak és beszélgettek a helyi párt- és állami szervek vezetőivel, munkásokkal, parasztokkal és műszaki vezetőkkel. A magyar és a bolgár párt és kormány vezetői megbeszé­léseket folytattak az időszerű nemzetközi kérdésekről és a két testvérpárt és ország kap­csolatairól. A tárgyalásokon megállapították, hogy a két fél nézetei valamennyi megtár­gyalt kérdésben teljesen azo­nosak. Az időszerű nemzetközi kér­­­désekről folytatott eszmecserén tárgyaló felek leszö­gezték, hogy a vitás kérdések tárgyalások útján való rende­zésének hívei. Megállapították, hogy ma a béke védelme, min­denekelőtt az általános leszere­lésért és a német kérdés ren­dezéséért folytatott állhatatos harcot követeli meg a népek­től, a népek ügyeit felelősen in­téző tényezőktől. Mindkét fél szükségesnek tartja a német békeszerződés mielőbbi meg­kötését és támogatja a Szovjet­unió kormányának a német kérdésben előterjesztett pozitív javaslatait és elítéli egyes nyu­gati országok vezetőinek kard­csörtető politikáját. A párt- és kormány­vezetők megtárgyalták a két ország kölcsönös kapcsolatai tovább­fejlesztésének, valamint a gazdasági és kereskedelmi együttműködés szélesítésének számos kérdését. Megállapítot­ták, hogy mindkét részről nagy lehetőségek vannak az együttműködés és ebből a célból kiszélesítésére, megállapod­tak, hogy megbízzák a két or­szág vegyes bizottságát megfe­lelő javaslatok kidolgozásával. Todor Zsivkev és Anton Ju­­rgov elmvtársak magyarországi látogatása, a két testvérpárt és kormány közötti tárgyalások még jobban elmélyítették azt az őszinte testvéri barátságot, amely a két párt, a két kor­mány és a két ország népe kö­zött hosszú évek óta fennáll. A vendégek június 30-án re­pülőgéppel visszautaztak Bul­gáriába Búcsúztatásukra a ferihegyi repülőtéren lent dr. Münnich Ferenc megye­elv­társ, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke, a párt Politikai Bizottságának tagja és Kiss Károly elvtárs, a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai tagja, a Központi Bizottságának Bizottság titkára. Ott volt Krasztyu Sztojcsev elvtárs, a Bolgár Népköztársaság budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete is. (MTI) A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üdvözlő távirata a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságához A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának, Kedves Elvtársak!Peking A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága valamennyi magyar kommunis­ta és az egész magyar dolgozó nép nevében harcos, testvéri üdvözletét küldi a dicső Kínai Kommunista Pártnak megala­kulása 40. évfordulójára. Az önö­k nagy pártja a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lomra és a kínai nép forradal­mi hagyományaira támaszkod­va alakult és hősi utat tett meg az elmúlt négy évtized alatt. Töretlenül vezette a kc&í­nai nép harcát a külföldi im­peralizmus és annak belső ki­szolgálói ellen, az ország füg­getlenségéért és demokratikus átalakításáért, a szocializmus építéséért. Pártjuk kemény harcok közepette dolgozta ki a marxizmus-leni­nizmus halha­tatlan eszméinek alkotó módon való alkalmazását és védi a nemzetközi forradalmi mun­kásmozgalom egységét. A hős kínai népnek a Kínai Kommunista Párt által veze­tett győzelmes harca, a szo­cializmus építésében elért sike­rei felmérhetetlen jelentőséggel bírnak a szocialista világrend­szer erejének növelése, a béke lAÄAAAÄAAÄAAÄAAÄÄÄAAÄAAÄAÄÄAAÄAAAÄAAAAÄÄÄÄAAAAAÄÄÄÄÄÄÄÄAAÄÄÄAÄÄAÄAÄAAÄÄÄAÄÄAAAÄ^eröinek gyarapodása szempont­ jából. A gyarmati országok a felszabadító harcukhoz és a volt gyarmati országok új élő­a­dták építéséhez erőt és bizako­dást merítenek a nagy kínai ép sikereiből. A kommunista és munkás­­­ pártok moszkvai apján összeforrott nyilatkozat a kommu­n­­ista mozgalom, a­­ tábor hatalmas ereje szocialista korunk­éban egyre jobban kibontakozó­­ fölényben van az imperialista ]tábor erői fölött és ez ragyogó, a békés perspektíva lehetőségét ^nyitja meg az emberiség előtt; SA szocialista tábor egységes és ^ereje biztosítja a békés egymás ^mellett élés reális lehetőségét; ^amelyben népeink, a történel­em­ során sokat szenvedett kí­nnai nép is, nagyszerű szocialis­­­ta jövőjének építésén fáradoz­­­hat. é Ezen a nagy évfordulón tisz­afa szívből kívánunk újabb sike­reket a nagy kínai testvérpárt­­ttunknak és a baráti kínai nép­inek a szocializmus építéséért. N­épük boldog jövőjéért, a vi­­lágbéke megőrzéséért vívott ].nancs harcukban: 5. Éljen a 40 éves Kínai Kom­­­munista Párt! Éljen és erősödjön a nem­­­zetközi kommunista mozgalom­­ harcos egysége! A Magyar­­(MTI) Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága REMEGNI LÁTSZIK a le­vegő. Hiába vársz hűsítő szel­lőt, fonó lehelet simogatja vé­gig a vágásra ért kövér kalá­szokat, a halkan zörrenő kuko­ricaleveleket, s a föld fölé haj­ló, a holnap kenyeréért fáradó embereket... A távoli cséplő­gép dongószerű zúgása egybe­olvad azzal a halk, monoton nesszel, amely ott dobol az em­ber dobhártyáján, s ami egy­ként ritmusa a melegnek és a munkának. Emitt egy tábla zab, közte keskeny út, oda ve­zet, ahol színes és fekete fej­­kendők lengenek, s a hajló de­rék ütemére suhog a szoknya. Asszonyok dolgoznak ott. Hol erősödő, hol gyengülő hangju­kat erre hozza a szellő. — Jó napot! Már hazafelé? — Mi elvégeztünk — karol­ja át kislánya vállát Kardos Imréné —, pedig annyi volt a szedni való boa­só, hogy nem is hinné az ember! De így se­gítséggel könnyebb a munka. Könnyebb bizony! Az as­­­szomy arcára — bár még csak delelő felé jár a nap , már odatelepedett a fáradság né­hány vonása; a kislány mo­solygós, friss, bár verejtékben fürdő hajfürtjén látszik, nem húsért ő sem az erdő szélén. Anya és leánya ... Többen vannak így együtt. A jövőre érettségiző Szmodics Mag­dús már lankad­tabban lépdel édes­anyja mellett. Karján napéget­te hólyagok. Nem először se­gédkezik a határban. Mióta vé­ge az iskolának, minden nap ott fáradozik a többiekkel. Ma például még nem is pirkadt, már kint volt anyjával a bíbor­­földön, gyűjtöttek. Azután jöt­tek ide. — Ez a brigád úgy halad a dologban — jegyzi meg Sós Lászlóné és özv. Berták Jenő­né —, hogy öröm nézni.Fe­— Hol vannak még a töb­biek! — Azzal te ne törődj, az az ő dolguk. Varga Dezső megkí­vánja a rendet, annyi bizonyos. De jól teszi. Csak így lehet menni valamire... PORT VERVE maga mögött Bata Rózsa, Harmadi Jolán ebédet hoz. — Unokatestvérek vagyunk — cserfeskednek —, kint vol­tunk délelőtt, de hazaszalad­tunk az ebédért. Hogy segítet­­tünk-e? Hát persze! — Én szívesebben vagyok itt, mint otthon. Mert ha otthon maradok, sok munkát paran­csolnak, és ha nem végzem el estig, mikorra haza­jönnek szüleim, van hadd elhadd! — Itt meg az ember segéd­kezik, s ha elfáradunk, behúzó­dunk valahová az árnyékba, ezért nem szól az anyukám. Fürgén lépkednek, a kosár­ban száraz ebéd lapul. Édes­anyjuk sokadmagával hajlado­zik még a borsóföldön. — Most szedjük először — egyengeti derekát Boncz Elek­­né, mellette 76 éves nagyanyja. — Nézze meg, mint a megra­kott karácsonyfán a szaloncu­kor, úgy függnek itt a borsóhü­­velyek. Azt hittem, hogy a nagymamával délre elvégezzük a kimért négy sort, de nem megy ez olyan gyorsan. — A jó munkának idő kell —­ bölcselkedik a nagymama —, de ezt azért mégis könnyeb­ben csinálom, mint a kapálást. — Igen, a nagymama mindig szokott segíteni. A kicsiny, törékeny öregas­­­szony e szavak hallatán sze­rénykedve hajol vissza a gaz­dag termést adó cukorborsó­tövekhez. — Csak az a baj — meg a fiatalasszony —, jegyzi hogy ebben a hőségben az mindig szomjas. Jó lenne ember egy fagyi, de azt hétszám nem lá­tunk még a faluban sem. Nem is tudom, hogy miért nem hoz­nak legalább oda! Borsóval teli kövér zsákok hevernek a földön. Az életre kapott gaz között megszorul a levegő, ki kell egyenesedni, hogy egy jót lélegezhessen az ember. Az iharosberényi Zöld­mezőben ma mindenütt borsót szednek az asszonyok. Be is akarják fejezni még ma az első szedést, nehogy megvénül­jön a termény. Jfionlap?. .Hol­nap másfelé m kétszer annyi *JjS kor is lenne rríií Itt az aratás,, biztosat^":’ lesz dolguk, legalábbis­­ jf­ csete­­lésnél, de azt majd reggel­ tud­ják meg. Reggel? Hajnalban. A brigád vezetők akkor értesí­tik őket, merre vegyék útjukat. Olyankor aztán aznap elin­dulnak a legidősebbtől a leg­­fiatalabbig. Ki amit tud, azt teszi.. . A LÓHEREFÖLDÖN magá­nyosan dolgozik Pálné. Napbarnított özv. Borbás vasvilla, fekete kendőjét kezében mé­lyen homlokába húzza, ne bántsa szemét a nap. — Lehúzta a gép a takar­mányt — mondja a villára tá­maszkodva —, de ez elmaradt, aztán én összegyűjtöm. Az uno­kám helyett csinálom, de segí­tek neki máskor is. Hetvenkét nyár szaladt el már fölötte, s ki tudja hány­szor gyűjtött takarmányt ez­alatt, s munka közben merre szálltak gondolatai. Nevetve mondja, hogy bírja a meleget, megszokta már, nem fog elb­­ukik hogy ma­radni, annyi bizonyos, s gondo­­­lata hol járhatna másutt, mint­ szép, derék 18 éves unokájánál." Ő nevelte, rengeteget aggódott, érte, mert sokáig beteg volt, de már bírja a munkát, csak, néha felülvizsgálatra kell men­nie. Most is oda van. — Ez a négy rend van még, hátra, aztán megleszek vele. Nem tudom hány egység lesz, jó a fizetség, de nem szá­< Az a fő, hogy ez a kis ma­­lek­ se vesszen kárba. Meg* aztán ’újgy vagyunk mi, öregek,­ szoktuk a munkát,’ igen tudunk meglen­ni nélküle. Ezért segítek én, is az Irmámnak. Kell a pénz,1 nagy lány, ki tudja, mikor­ megy férjhez. A stall rung nagy­ része már megvan, csak szek­rény kell még, de nem akarom’ nagyon korán hogy elavuljon, megvenni, ne­. Hiába, most a divat, mint régen ... más, ’ MEGFOGJA A VILLÁT,] emeli, odább rakja a jó illatú­ száraz takarmányt. Fáradozása’ nyomán az elhullt kis kupacok nőnek a szálakból’ földön. Pihenne még, de lóhere­, sür­geti munkája. Estig el akarja­ végezni. Meg-megtörli homlo­­­kát, pár pillanatra megáll, messze néz, a többi asszony té­lé, akiket éppúgy, mint őt, for­ró leheletű szellő simogat, míg­ a holnapért dolgozva a föld, fölé hajolnak ... Vörös Márta A PERZSELŐ NAP ALATT

Next