Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-05 / 235. szám

SOMOGYI NÉPLAP FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL Rocco és fivérei Vörös Csillag Sok vitát kavart, és nemzetközi sikert aratott Luchino Vis­conti Velencében dí­jat nyert filmalkotá­sa. Egy család törté­netéről, életük esztendejéről szól ez a film, öt évről és öt fivérről, akik egy tő­ről fakadtak, és még­is messze kerültek egymástól. Amikor az apa meghalt, az özvegy elhatározta, hogy Milánóba köl­töznek legidősebb gyermekéhez. A csa­lád érkezése romba döntötte Vincenzo terveit. Öt ember ter­he szakadt váratla­nul a nyakába, és menyas­szony­ának családja ilyen körül­mények között hal­ Vera Panova Jev­­dokija című elbeszé­léséből készült ez a Iani sem akart a há­zasságról. Simone, az édesanya kedven­ce bokszolni kezd, mert ettől remél si­kert. De elzüllik, és csak szerencsétlen­séget okoz a család­nak. Rocco hatalmas áldozatot vállal test­véréért, d­e nem tud­ja megmenteni. Si­mone gyilkosságra vetemedik. Megöli szerelmesét, Nadiát, a szeretőt Annie Gi­­rardot, a francia színházi világ kitűnő művésze, Roccót pe­dig Alain Delon, a fiatal francia mű­vészgeneráció nagy reményekre jogosító ígérete személyesíti meg. polgárháború vihara elsodorta az Uraitól egészen a Kárpáto­kig. Amerre járt, a harcok szünetében csak egyről álmodo­zott: barátságos ház­ról, amelyet ő épí­tett, benne az asztal körül vidám­­ gyerme­kek, és egy kedves, tiszta, rendes szony, aki ebben a sz­­a­kirodalomban ural­kodik. Vége lett a háborúnak. Jevdo­kim visszatért szakmájához, és ko­­­vácsként dolgozott egy nagy gyárban. Elvette egy öreg ko­vács szorgalmas szép lányát, és felépítette a sokszor megálmo­dott családi házat. A filmben viszontlát­juk a szép nagy­lánnyá nőtt Zascsi­­panát és a Ballada a katonáról c. film Szerjózsáját, Vlagyi­mir Ivasovot. SzabadIfjúság A mi édesanyánk sok szépséggel, me­legséggel, lírával te­lített szovjet film. Jevdokim Csernisov még egészen fiatal ember volt, amikor a Hatemeletes szálloda épül Siófokon Évről évre idegenforgalom növekszik az a Balaton partján. Ezért mind több szál­lodára lesz szükség. A Somogy megyei Építőipari Vállalat kapta feladatul, hogy Siófokon egy hatemeletes szállodát épít­sen. Az 500 személy befogadására alkalmas szállodát a strand szomszédságában siófoki épí­tik föl 11 millió forint költség­gel. A jövő évi üdülési idény megnyitásakor akarják átadni rendeltetésének. A vállalat dol­gozói megígérték: ha november 1-ig megkapják a terveket — tehát idejében megkezdhetik a munkát —, határidőre elké­szül a szálloda. Ha szükséges, két, sőt három műszakban is dolgoznak majd. Más munkája is lesz az Épí­tőipari Vállalatnak a Balaton partján. Másfél millió forint­ból korszerűsítik, bővítik a szántódi révcsárdát. Zamárdi­­ban és Földváron 5 millió for­­intból éttermet, több helyen cukrászdát, gombát, a strando­kon öltözőfülkéiket építenek. 8 15 év alatt 2 és fél milliárd zloty Tizenhét évvel ezelőtt, 1944. szeptember 30-án adta ki Hit­ler a parancsot Varsó megsem­misítésére. Tizenöt évvel ez­előtt a felszabadult, de rom­ba döntött lengyel fővárosiban ugyanezen a napon létrehoz­ták az ország és a főváros új­jáépítésének társadalmi alap­ját. Felhívták a lakosságot: erejéhez mérten mindenki já­ruljon hozzá a súlyos sebek begyógyításáh­oz. A sokat szen­vedett lengyel nép nagy áldo­zatkészséggel sietett hazája se­gítségére. Tizenöt év alatt két­milliárd 534 millió zloty gyűlt össze. Ebből hat , és fél ezer objektumot építettek, il­letve értékes műemlékeket re­nováltak. --------------------------------------- Csütörtök, 1961. október 5. CSALÓDÁS — df­tWilhlVLljjeL Indul a vonat Kaposvárról. — Olyan boldog vagyok.. Megy a hajó Badacsonyba. — Vajon hogyan fogad?... Robog a vonat Balatonakali Meló. — Édesanyám, jön az elha­­­­gyott lányod... Két hete megjött a válasz a­­ rendőrségtől. — N. Ilona lakóhelye Bala­­t­­onnakali, leánya, Klári ott ke­­­­resheti. S az utazás pillanatáig él­etért minden perc csupa izga­­­lom. Hiszen nem mindennapos­­ dolog, hogy egy leány megta­­­­lálja édesanyját, a húsz éve I nem látott asszonyt, aki né­­­­hány napos gyermekét [hagyva a kórházban, eltűnt.ott- És a leány — megjárva [nevelőszülők és az állami ne­­­­­­velőotthonok kálváriáját — , megbocsátja ezt neki, keresni i­s kezdi, és egy nyomra bukkan. Munkahelyén, a Kaposvári­ Ruhaüzem­ben vegyes mekkel fogadják a hírt érzel­­ aki biztatja, mások meg Van, le­ ^gyinitenek. *— Úgysem találod meg... ö pedig útnak indul a vasárnapi hajnalon, s míg egy [vonat kerekei zakatolnak, új­ a ^ ra lepereg eddigi élete, húsz­­ esztendő története. A képek­­ már elmosódtak, különösen a­­ t gyermekkor eseményei. Inte­­r­nat nevelőszülők. A­­ gyenge kislány lovakat vékony, ápol #egy kuláknál! Megverik, mert­­ nem elég fürge; megverik,­­ mert »vékonyan levágtam egy­­ szelet kenyeret, nehogy ész­­►­revegyék, éhes voltam«. Szeged következik, intézeti [élet, tanulás, aztán újra neve­lőszülők. 1958-ban pedig az­­ öreglaki nevelőotthon — utol­­­ só szomorú állomásként. Mert ■ onnan már egy dal és új életút in­ Kaposvárra vezet ez az út a Ruhaüzembe. Embert­ársi sze­retet fogadja és segítőkészség. Mégis számtalanszor felrém­­l­ik a gondolat: — Jó lenne, ha nekem is volna édesanyám... Amikor pedig a rádióban a slágert játsszák: »Tudd meg végre, anyukám, felnőtt már a kicsi lány...«, könny szökik a szemébe — Megkeresem ... Zakatol a vonat, Változnak a képek. Levél érkezik születési he­lyéről, a kórházból, s a megy a megadott címre. levél Új válasz jön, új várakozás követ­kezik. Most robog a vonat.­­.. — Nem tudom elhinni, hogy ott állok majd előtte, és azt mondhatom: édesanyám. Pedig közeleg a rés pillanata. Hiszen tya vakkant a kapuban, s az érkezők elé egy fiatal lány igyekszik. — N. Ilona itt lakik? — Igen, kérem... Anyu, ke­resnek . . . Anyu?! —­ A lánya? — Igen. S jön egy asszony, szíves szóval invitál a tiszta szobába. — Tessék, parancsoljanak. Klári ül az asztalnál, mellet­te N. Ilona. A szó: anyám«, »lányom« még »édes» nem hangzott el. Olyan nehéz ez a­ pillanat. De valahogy el kell­ kezdeni. a* Előkerülnek a papírok. — Van egy kislány, aki ke­­­resi az édesanyját.­­A nyomok ide vezetnek. Igen, hallottam már róla. A tanácsnál tájékoztattak er­ről. De sajnos, nem én va­ Az őszi idő beálltával egyre kevesebb hímnemű nézője lesz a New York-i televízió időjárás­jelentést közlő adásának. A te­levíziós társaság ugyanis az idő­járásjelentésekhez mindig egy csinos fiatal lányt »mellékel«* akinek öltözéke a hőmérséklet ingadozása szerint változik. A nyári melegben az ifjú csak egy bikini fürdőruhát hölgy vi­selt, most azonban, mivel az idő hűvösebbre fordult, a férfinézők legnagyobb bánatára mindig több és több ruhát ölt magára. * * * ELSZAPORODTAK a mezei egerek. Idős parasztemberek megfigyelték, hogy minden , , , _ harmadik vagy ötödik évben gyök. Nekem van lányom, ilyen sok egér, rika, húszéves. Őszintén, igaz'Közben tömegesen pusztulnak szívből sajnálom a kislányt, méreg és az eső hatására, szeretnék is megismerkedni és meg azért is, mert vérfertőzés ve­*e- _ C tizedeli őket. A fertőzés már az Itt van, ő az. Klárika..­­C idén is megkezdte ritkítani sok ... Az információ téves volt. c­raikat. Valahol, valaki elvétette a nyo­m ... mot. Klárikának még sincs­ édesanyja. Keserű a csalódás. C Marika megcsókolja az ar­­­­cát. V Egy lengyel kisvárosban* — Kedves, ne sírj... Én isC Brzeg Dolnyban új rendszert segítek majd megtalálni az C vezettek be a vendéglőkben, igazit. Együtt keressük. Jó? S v Ha a vendég több mint 15 per­­bármikor jössz hozzánk, igaz vCet várakozik a pincérre, nem szeretettel fogadunk. No,­­ fizet a fogyasztásért, a szám­emeltj föl a fejed ... mint a pincér tartozik kiegyen-Igen, Klárika, jöjjön,­Isteni. Eddigi tapasztalatok sze­­édesanyja helyett anyja le­^rint a kiszolgálás rendkívüli szék — mondja az asszony is. E módon felgyorsult, és még nem került sor arra, hogy a pincér 5 fizetett volna. Marii­a integet a távolodód LACIKA még alig tudja vonat után. Klári az ablakban ó években mérni a korát, de csit­­áll, visszaint. ^pa szem, fül, figyeli a felnőtt — Hiába volt hát az út? Az­t tehet, s igyekszik utánozni izgalomb­a őket. Gyurákovicsné, a Ruhaüzem a Az egyik vasárnapi ebéd nőfelelőse vigasztalja. Autón betoppan hozzájuk nagy­— Tovább keressük, Klári­ ^bátyja. Lacika duzzogva ült a kám ... ^sarokban. A nagybácsi rögtön — Marika néni, ugye, nem ^faggatni kezdi: »Rossz voltál? hagy egyedül? Segít... Segí­t Veszekedtetek? Eltörött a vi­tenek. ~ rtékod ?« — Lacika tagad­ólag S már újra sírás fojtogatja rázta fejét, a kislányt. C — Nem ettem ebédet — bök­— Kell, hogy legyen édes­anyám. Úgy szeretnék valaki­hez tartozni. Úgy szeretném, ha szeretnének ... Robog a vonat vissza,­posvár felé. Új szükség. — Holnap újra Hidd el, megtaláljuk... kezdjük.^ C S a válasz egy könnyes­ m­o­­­solygós köszönöm. C Polesz György J o TAR KA A TAKARÉKOSSÁGI MOZ­GALOM ügyében tartottak ér­tekezletet az egyik járási szék­helyen. A megbeszélés végén szalámis zsemlével kínálták megérke­­z meg a részvevőket. Az egyik már­kü­ h­ölgy a negyedik szendvicset­­ határozottan, de udvariasan e szavakkal utasította vissza: — Köszönöm, én már meg­kezdtem a takarékoskodást. Szemléltető időjárásjelentés Figyelemre méltó ötlet te­li végül. — És miért? Talán bizony­­ nem ízlett? — ízlett volna, csakhogy nem ha­ kínált a nagymami, pedig az reményre van,úgy illik — vágta ki az önér­ A­zetes »fiatalember«... Csillagos szoknyák A haiti asszonyok ezrei öltöz­­­tek nemrég csillagos-sávos szok­nyákba. A szövetet am­erikai zászlók készítésére szánták, mi­után azonban az Egyesült Álla­mok a­ Hawaii-szigeteket 50. ál­lamává tette, az anyag elavult, mert egy csillaggal kevesebb volt rajta. A gyárosok Haitiban ol­csó áron túladtak a kilátástalan árun. A haiti asszonyok, akik­nek eddig csak zsákvászonra tel­lett, szétkapkodták az olcsó szö­vetet. A borotvaecset múltja a­­ A borotvaecset 300 esztendő­a­vvel ezelőtt honosodott meg A JUt C7T ÍOi L nn fiatalember átbakta­tott a folyosón, majd mankóit a falnak tá­masztva megállt. Egy autó robogott el az utcán, belehasított a csöndbe éles tül­kölése, s a betolakodott zaj szétáradt a visszhangzó falak között. Úgy hatott, mint vala­ türelmetlenkedni, meg a folyosót. Ijp a szoba közepére érve, — Jön suttogta valaki, s mintha intésre történt volna, a többiek még fel sem ocsúd- hirtelen csönd lett. A nyitva tok, -maj­d előttük játszott bú- felejtett ajtón idegesen tán­­jócskát két kis szemtelen szel- volt a beáramló levegő, a ho­mi külvárosi harangzúgás, mint eve mondta, s műlábaira mutatott. Hát ezt a bent levőt már pőkopogás, mint hűvös dróton kozák zihálva, idegesen hado- Először az egyiket, Egy szemüveges postás fel- megvárom — töprengett han- áthaladó áram, bizsergettette nászra karjaikkal, állt, sétálni kezdett. Valaki összehajtotta kiolvasott köny­vét, olyan jóízűt nyújtózkodott, mintha egészséges volna. — Anyu, ez a harmadik bá­csi, akinek hiányzik a lába. Ma csak féllábúakat gyógyít a doktor bácsi? — kérdezte egy kisfiú horgolásba feledkezett anyjától. Az anya nem vála­szolt, erre a gyerek még tü­relmetlenebbül kezdte rugdos- Postas­ni a lába előtt heverő köpő- mondjuk, csészét. — Tényleg érdekes! Annak is hiányzott az egyik lába, aki az imént ment be — súgta egy bekötött homlokú egy mellette ülő fiatalembernek, kinek nemrég még valami kerékpár­­balesetről magyarázott. — Az imént ment be? imént?! Vagy egy órája! Az — csattant fel a kamasz —, mégiscsak felháborító, amit ez a... ez az esztéka művel a dol­gozókkal! Be kéne vagy mi a hétszentség!zörögni, — Ugyan, édes fiam, nem tan itt baj — csitította egy gosan a bekötött homlokú de — és a mankós fiú felé for­dult —, ne haragudjon, hogy mondom: remélem maga nem soron kívül fog bemenni. Már vagy másfél órája itt ücsörög le a simuló fehér köpeny egyik zat felkapott néhány rende,lő­az ember, és mindig csak lába­sokat hív be a doktor. Nemcsak az a beteg, akinek a lábával van baj! — Igaza van — helyeselt a azért, mert valaki, karos, üljön itt es­tig? — Erre a többiek »He­lyes!«, »Így van!«, »Igaza van!« kiabálták szinte egy­szerre. A sebészet ajtaja kitárult. Aktacsomót szorongatva hóna alatt egy fiatal asszisz­a tensnő libegett át a folyosón, majd az egyik elágazásnál el­tűnt. Csak a magassarkú cipők kopogását visszhangozták a hoz érve egy pillanatra mint­­ha megingott volna, rejtett hajlatában. A lapot, melyek, mint békességet amikor Az asszisztens megállt. Te- hirdető röpcédulák, árasztották »U­gyan, kintetével végigmérte a vára­­t i­s világos termet, kozókat, majd a mankós fiú- Egy gépírónő leejtette ceru­­záját, valaki fel-feltörő köhö­____gését igyekezett visszafojtani, — Maga... maga mióta... de J sikerrel. — Várjon csak! — és a vá­ Áz orvos felállt. Karját az rakozókhoz fordult —, elnézést asztalnak támasztotta, s várat­­kérek, de... — s a nyikorgó vendégeire szögezte nagy, ajtó unottan csukódott be mö­ meglepett szemét, így nézték köttük­ egymást nagyon sokáig. — Ezt a pimaszságot! — Mi történt? — kérdezte. — Hát ez aztán felháborító! majd nehézkes léptekkel a vá­— Mit képzelnek ezek, a rakozók felé indult. Valaki büdös úristenit! Esküszöm, rá- észrevette: különösen szigorú­nak töröm az ajtót — kiabált járása van. Megtörölte gyón­talak, de azt is egyre elhalku­ a bekötött homlokú is, s hado-­győző homlokát, s mint aki lábban, nászva az ajtóhoz lépett, most érti csak, hogy valami A kamasz visszafordította _ Törje ki, a hétszentségit! történt körülötte — igazuk utánabámuló tekintetét. __ biztatta valaki, erre ez be­ van> emberek — kezdte aka­— Pedig, ne haragudjon.. rékpárpumpájával dörömböl-­yézva. — Igazuk van. — fordult a mankós a bekö­­ni kezdett. Falábai nehézkesen kongat- PROTEKCI német ajkú öreg —, hát baj, tött homlokához —, tudja, hogy kell várni sokat? örülni, már tegnap megbeszéltük a hogy van nekünk láb, és nem doktor úrral... Az előbbről már ismert ci­ JC­inyílt az ajtó. Mint a partját át­szakító folyam, ló­dultak be a vára­tok a padlót, úgy hatott most, a mint valami óriási, erős,­ szárnyaszegett madár. P — Igazuk van. .. de hát. . . S mindenki másképp ünnepsig évfordulóit. Ne haragudjanak­ , én így ünnepeltem. Ma­dat­, hogy így élek — > aztán meg­ mind másikat kopogtatta Hallják? Fából van kettő. Mindenki békésen hallgatta. — Tudják, nekem, a fiam­ azt mondta egyszer hogy ő is. Elöször erős fűféléböl ké­pve nyittam%ké%^e­oS^T­­ ^ ínrakct kis buta, hát ho­l sobb használták föl erre a cel­ gyan?«. mit gondolnak, mit ^ ra a disznosörte , válaszolt? Azt, hogy úgy, hogy­­­ amikor én megkérem, hogy k­­hozzon nekem egy pohár vizet, ő szó nélkül odahozza. V­alaki kilépett az aj-P _ Az mszmp Somogy megyei Európában. Legelőször Kíná­ban használták, ahol a férfiak­­ a régi időkben teljesen kopasz­ra borotváltatták koponyáju­­k­tán. A postás CSÖn-P Bizottsága és a Somogy megyei desen becsukta a Tanács lapja‘ utána,, de mint aki: Felelős szerkesztő, meggondolta magát, kioldal-P kisdeák józsef. gott ő is. P Somogyi Néplap Csönd volt, csak az utcai zsibongás hallatszott be a szé­lesre tárt ablaakon, de már az is valahogy... végtelenül meg­nyugtatóan. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap .. Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­­i öeKOlon nomiOKU­maraaip­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. Utoljára, S CLTIKiK­OT kijött, ^ v>. László Tibor.) N­em is vette észre, hogy bent ^Terjeszti: a Magyar Fosta. Elő« felejtette a kerékpárpumpá­ját >fizethető a helyi postah ^Mknál „ „ C és postáskézbesítőknél. BŐSZ Jenő A* Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft*

Next