Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-10 / 239. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 EGY NYÁRON ÁT PANGOTT... Az idei nyár nem sok kulturális rendezvényt ígért a városnak. Színházunk másutt működött, épületét tatarozták, szabadtéri színpadunk nincs. Tehát keveset vártunk. Egy kevés jót... S ha visszatekintünk az elmúlt hónapokra, megállapíthatjuk, hogy annyira magára hagyatott mostohagyerek még sohasem volt Kaposvár, mint 1961 nyarán! Különösen súlyos ez a megállapítás akkor, ha figyelembe vesszük ennek az évfordulókban gazdag esztendőnek az előzményeit. Kövessük sorban az eseményeket. Márciusban a város művelődési szakemberei megbeszélésen vettek részt a városi tanácson, hogy elmondják, és meghányják-vessék elképzeléseiket, hogyan lehetne a Latinka- és Rippl-Rónai évet emlékezetessé tenni. Legyen zenei fesztivál, szimfonikus zenekarok találkozója Kaposvárott! Rendezzük meg a dunántúli zenekarok vagy zeneiskolák találkozóját. Csináljunk Kaposvárból »kis Szegedet!« — hangzott el a többi között. Akadtak helyes, jó elképzelések, de a legtöbb elgondolás irreális légvárépítés volt. S mi lett belőlük? A tavaszi Latinka- és Rippl- Rónai-ünnepségek emlékezetes, meghitt hangulatú és színvonalas rendezvényeit nem követték hasonlóak. Még egy árva zenekari vagy kórushangversenyt sem sikerült megrendezni. Ellenben: A mostoha körülmények ellenére is a nyáron hat előadás volt Kaposvárott. Említésre méltó közülük a román néphadsereg együttesének júniusi, az Oravan együttes augusztusi fellépése. A többi, sajnos, sem érdeklődés, sem színvonal tekintetében nem volt számottevő. A keresztbe szervezés iskolapéldáját mutatta be az SZMT július 13-án a "Köszönöm, hogy vigyázott" című munkavédelmi (!) kabaré megrendezésével. Az Ifjúsági Ház igazgatója már júniusban lekötötte, a megyei illetékesekkel megbeszélte a Körmendiegyüttes július 13-i előadását. Hogy, hogy nem, az SZMT is szükségesnek tartotta, hogy pont ezen a napon rendezze meg a munkavédelmi kabarét. Továbbá kár, hogy a BM együttesének július 9-én bemutatott új műsora a vérszegény szervezés miatt házi bemutatóra szűkült, így a színvonalas műsort alig százan tekintették meg. Körülbelül ugyanez a sors érte a KISZ rajkózenekarának augusztus 17-i előadását is. Ezzel le is zárhatjuk a nyári rendezvények sorát, hiszen az augusztus 20-i hagyományos szabadtéri műsorról jobb, ha nem is szólunk... Az alig egy óra alatt előadott, sebtében összetákolt műsorszámokért, kár volt a szabadtéri színpadot felállítani. Ismét elhalasztódott a szeptember 1Ii-ára tervezett SZMT előadóterem-avatás. Vajon nem lehetett volna másképpen? Valóban, semmi lehetőség, semmi eszköz nem volt a nyáron igényesebb előadásokat rendezni a városban? A debreceni fesztiválon három kaposvári kórus vett részt. Milyen jó lett volna, ha elutazásuk előtt vagy visszatérésük után a város közönségének is bemutatják tudásukat, művészetüket! (Kaposvárott időtlen idők óta nem volt kórushangverseny!) Van munkásstúdiónk, vannak tehetséges művésztanáraink, mégis egyetlen irodalmi est vagy sanzonest sem volt a nyáron. Hiányoljuk a BM együttesének bemutatkozását az új műsorukkal. A Somogy megyei Népi Együttes bemutatója óta is öt hónap telt el. . . Szívesen láttuk volna őket újra színpadon, ha máskor nem, augusztus 20-án. Júniusban és júliusban még rendelkezésre állt a Dózsa-pálya. Egyszer el is készítették a szabadtéri színpadot, mégis a közeli Balaton-partról egyetlen ORT-műsor sem jutott el Kaposvárra. Nem láthattuk az igazán nagysikerű "Furfangos a divat" című műsort, és elkerült bennünket az idén is Magyar Jégrevü. Pedig a megyei tanácson írás bizonyítja, hogy augusztus 18-a és 25-e között Kaposvárott szerepeltek volna. Félreértés ne essék: nem számon kérni akarjuk most azt, amin már úgysem lehet segíteni. De jó lenne, ha a nyári pangás tanulságképpen szolgálna a jövőben. Akkor, amikor az illetékesek ismét összeülnek tanakodni, mi is legyen a nyáron? Wallinger Endre Jietn mqtyöU táisiatati.. Hiába, egyre több társa lesz az embernek. Megértem azt, hogy a pártszervezetben a velem egy elvet vallók elvtársnak szólítanak. Helyeselhetjük, hogy a munkahelyen szaktárs, kartárs, tagtárs és munkatárs járja. Ha az ember úton van, akkor van útitársa, a katonáinak katonatársa vagy bajtársa, gyermekünknek játszótársa, ha nagyobb, akkor iskolatársa vagy osztálytársa, a társasházban lakónak lakótársa, a sportolónak sporttársa, a betegnek betegtársa. Még azt is elbírja az ember füle, hogy a bélyegklubban gyűjtőtársnak szólítsák, sőt hozzászoktam ahhoz, hogy a feleségem testvérének férjét nőtársamnak titulálják, de azon már igazán elpirultam, ami az egyik szülői értekezleten történt velem. Mondom az osztályfőnöknek, hogy sokat kell noszogatni lányomat, hogy szebben írjon. Erre egy csinos, barna asszonyka azt mondja, hogy "az én kislányommal is ugyanolyan problémák vannak, mint szülőtársnak " (mármint nekem). Bár nem emlékszem arra, hogy valaha is közösen szültünk volna, de... amilyen gyors léptekkel halad előre a technika, még ez is megeshetik, éppen ezért jól a szemébe néztem a kis barna asszonykának, persze úgy, hogy a háta mögött álló házastársa ezt észre ne vegye. Igaz, hogy erről mit sem szóltam kortársamnak, sorstársamnak, a feleségemnek, mert még megdorgált volna mint a múltkori egyik cikkem után, amikor valamelyik nőismerőse azt mondta neki, hogy "Mennyi sületlenséget összehord maga férje, asszonya társ!« F. L A niklai „érdemes véradók“ STÁBIKA 1952-ben történt. Egy 28 év körüli mezőcsokonyai asszony súlyos betegen feküdt a kórházi ágyon. Életben maradásához sürgősen vérre volt szüksége. A kaposvári főorvos a sok jelentkező közül Papp János niklai lakost találta alkalmasnak arra, hogy a beteg megmentéséhez vért vegyenek tőle. Azóta majd egy évtized telt el: a beteg asszony már rég felgyógyult, de Papp Jánosban mély nyomokat hagyott ez az élmény s azóta számtalanszor volt vérvételen Kaposvárott. Most itt beszélgetünk az ízléses bútorokkal lerendezett, tiszta szobában. A középmagas, jó erőben levő emberre senki sem mondaná, hogy 48 éves. Legalább tízzel fiaalabbnak látszik. Arcáról, szeméből kifogyhatatlan derű, életvidámság sugárzik. A somogyvári erdészetben dolgozik. Állandó szakmunkás, 1500 forintot keres havonta. Fia, Jani most jár nyolcadikba. Jeles tanuló, mindig a könyveket bújja, tanár akar lenni. Papp Jánosné mosolyogva jegyzi meg: — Az apjára’ ütött a gyerek. Csak úgy falja esténként a könyveket. Pappné szülészeti ápolónőként dolgozik Csömend, Nikla és Táska községek körzetében immár 18 éve. Férjével a falu véradómozgalmának legaktívabb tagjai. Nikláról 27-en járnak rendszeresen vérvételre, valamennyien fiatalabb férfiak, nők. Értesítést háromhavonként kapnak. Papp Jánostól szeptember 28-án huszonhetedszer vettek vért. Egy-egy alkalommal négy deci, összesen 12—14 liter vért adott 1952 óta. Szinte hihetetlen mennyiség ez! De felesége sem marad el mögötte. Vércsoport-igazolványából kiderül, hogy mióta megindult a véradómozgalom a faluban, kb. 10 liter vért vettek tőle. Mindketten tulajdonosai az "Érdemes véradó«-jelvénynek is, amelyen a »húsz alkalommal adott vért« felírás olvasható. — Szívesen tesszük mindnyájan — mondja Pappné —, szinte ünnep számunkra az a nap, amikor vérvételre kell menni. — Valljuk meg, valahogy jó érzés, ha az ember segíthet embertársán, különösen, ha az életéről van szó — teszi hozzá a férje. Esetenként kapnak forint honoráriumot is. 50—50 Erről azonban a feleség így vélekedik: A költészet napja a Szovjetunióban íúrak Férjek gondja — anno 1961 Két férj találkozik vasárnap a kora reggeli órákban a Május 1. utcai tejboltban. Mindkettőnél cek- , kéz, tejeskanna. Kölcsönös üdvöz— Az ember úgy van vele,$lés után, amíg rájuk nem hogy szégyelli, ha ezért pénzt t a sor, beszédbe elegyednek, kerül kap. Hiszen mi nem a pénzért. .. — Mi újság, kérlek, mi újság...? anélkül is szívesen adunk vért. Nem hallgattad a reggeli híreket? ha szükség van rá. . . ~ Ah* ,dall ° gy kiküldőit a te> lesegem tejért meg tojásért. A házigazda mosolyogva bó > £ n is hasonlóképpen... Apiint: — A mi életünkbe —^ ropó, tojás! Mit szólsz hozzá, most mindia — lassan beleivódik a jövök r. piacról, és két forintért az életmentés. > vesztes,c,ik a tojás,! „ , , v — Két forintért!? Hát ez fantasz-Milyen egyszerű szavak, esztikus, kének szépen, ez ... ez... mégis milyen sokat mondanak > “^ySr^ J^t: SE , ezekről az emberekről! Micso-S,ladok is az Ady Endre utcai fcplt.. „ . . . Cka, talán még kapok olcsóbban..« ha önzetlen segitokeszseg, > szervusz, kérlek... mennyi meleg emberség árad ^ * * * ^ük. Hogy mily« - A MAI ÚJSÁGCIKKET megható áldozat vallalas ez>ki kel lene ggbaUeml _ mond_ embertársaink egészségéért, ? ták vasárnap a büssai Uj Taazt kifejezni nem, csak érezni ? vaszasz vezetői. — Nem hárlehet. A társadalom, mindanyyian, hanem négyen utaznak a nylunk hálás köszönetéérte! A Szovjetunióba szövetkezetünket bed. Nehogy sértődés essék, a Kerék Imrei negyedik brigádból is kijelöltünk egy tagot a külföldi kir C rándulásra Pál Ádám fogatos személyében. Nem lehetne elintézni, hogy pótlólag az ő neve is belekerüljön az újságba? A Szovjetunióban vasár> Ermek ~ Ut a ,biTMlék rá nap ünnepelték hetedszer az›~ Mcs Semmi ak^yaimmár hagyománnyá vált köl· tészet napját. E napon a kü^lönböző szervezetek és köny? vesboltok találkozókat rendezt tek a költők és a költészete kedvelői között. e Kiadták »A költészet napja?' 1961.« című gyűjteményt, amelyben százhetven szovjet és csaknem negyven külföldi szerző versei olvashatók. (MTI) Közlekedési balesetek Sármóczi István műszaki előadó Balatonszabadiban oldalkocsis motorkerékpárjával az árokba fordult. A baleset következtében egy súlyos és egy könnyebb sérülés történt, s 300 forint anyagi kár keletkezett. * * . jos A kadarkúti úton Vajda Labárd udvarnok] lakos motorkerékpárjával elütötte az úttesten szabálytalanul áthaladó Hollósi Sándor rinyakovácsi lakost. Hollósát nyilt lábtöréssel kórházba szállították. Kedd, 1961. oktStar Ember az „űrben” RUDIKA IGEN SZERETI a labdarúgó-mérkőzések közvetítéseit hallgatni. Pedig ismeretei bizony még igen csekélyek. Vasárnap, az osztrák—magyar ^előtt, amikor zenét sugárzott a szólalt meg türelA szélső nénike bekapcsolódik a párbeszédbe: — De maga úgysem ült volna le erre a helyre, édes lelkem! — Aztán már miért nem? — Azért, mert maga ember! Maga úgyis átadta udvarias nekem. Vagy tévednék talán?volna Egy kis csend után válaszol a meglepett fiatalember: Az már igaz!... Így igaz... Bizony átadtam volna ... Amikor a Gabonafeldolgozó és Kiszerelő Vállalat bizonyos ésszerűsítési meggondolások alapján, a rokoni kapcsolatokat figyelembe véve egyesült a Szőlészeti és Borászati Gazdasággal, az utóbbinak érdemes leíró könyvelője is — teljes nevén Sarokkői Tamás Béla — átkerült többek között az egyesített vállalathoz, és továbbra is írta kis cikkeit a már közös faliújságra. Ez volt a reá kimért társadalmi munka, amelyet közmegelégedésre végzett immár hatodik esztendeje. Általában a tervteljesítés problémáival foglalkozott, a termelési eredményekkel, de néha apróbb történeteket is tartalmazott a kirajzszögezet papírlap, ezek jó megfigyelő képességéről tanúskodtak. Az egyesülés után azonban — tekintettel a dolgozók egyre fokozódó betűéhségére — a faliújság helyett a központ utasítására sokszorosított üzemi lap indult meg a vállalatnál. A szerkesztőségben Sarokkői is helyet kapott. A lapindítás ügyében az első megbeszélést a cím és jelmondat megválasztásának szentelték. Az ekörül kialakult vita túlságosan is élénkre sikerült. A gabonafeldolgozók ugyanis a Malomkerék címet ajánlották, az ellenzék pedig váltig kitartott a Népakarat elnevezés Borászati mellett. Végül, hogy mindkét termelési ágból legyen benn valami, szavazati többséggel Lisztharmat került a lap fejrészére. Nem volt kisebb a véleményeltérés a jelmondat kiválasztása körül sem. Itt azonban a borászok kerültek fölénybe, hisz egymás után porolták javaslataikat: »A jó bornak nem kell cégér«, »Borban az igazság«, »Érik a szőlő, hajlik a vessző« és egyebek; ezzel szemben a liszteseknek csak az "Áll a malom, áll a vitorlája« jutott eszükbe, de ez már azért sem lehetett megfelelő jelmondat, mert nem mozgósít a termelés fokozására. Sőt! Végül is egyhangúlag elfogadták a következő mondatot, amely híven fejezi ki az egyesített vállalat jellegét, törekvéseit, optimizmusát: »Lesz még szőlő, lágy kenyér« ... Ez legalább igaz is, mert úgy ősz táján azért rendszerint megérik a szőlő, és egy kis puha kenyér is kerül a kacsasült és a gulyásleves mellé. Mindezek után került sor a reszortok elosztására. Sarokkői kartárs igyekezett mindenkit megelőzve — nehogy rásózzák a külpolitikát — felajánlani, hogy vállalja a Szőlőprés című rovat vezetését, amelyben karcolatokkal, humoreszkekkel fogja biztosítani a lap megfelelő hígítását. Eleinte nem is volt különösebb baj. Szívesen olvasgatták »—stb.« jelzésű írásait, és általános derültséget keltett a »Mitől lisztes molnár?« című szatirikus ératekezése. Mindenki neki szellemességéért, gratulált amellyel kifejtette, hogy a molnár tulajdonképpen nem a koromtól vagy az olajfestéktől, esetleg a téglaportól lisztes, hanem a gabonából készült őrleménytől, amit egyszerűen lisztnek neveznek. Ezen minden ki derült, mert mégiscsak muris dolog az ilyen kérőért fölvetni, és azt humoros- innyedén megválaszolni. Amikorban megjelent a cikke azondás kapcsolat« címen, a »Pélnyugalmas firkálgatásnak egyszeriben vége szakadt. Másnap ugyanis két gépírónő nem fogadta a köszönését, három osztályvezető pedig ekképpen méltatlankodott: — öregem, azért ezt nem kellett volna így kihozni. — A másik: — Ezt még megkeserülöd! — A harmadik: — Sötétben ne találkozzunk! — Hasonlóképpen járt »Egy gépkocsivezető visszaemlékezései« című karcolatéval is. Ennek megjelenése után a vállalat minden olyan dolgozója, aki már valaha is ült a hivatali gépkocsiban, az igazgatótól az egyszerű előadóig, alaposan megsértődött Sarokkői ekkor határozta el, hogy történjék bármi a vállalat területén, becsukja a szemét, befogja a fülét, és óvakodik attól, hogy tollhegyre vegyen bármily apróságot is. Talál e témát — hajtogatta makacsul — a szomszéd vállalatoknál meg az utcán, de a sógorát is megkéri, aki Nyíregyházán dolgozik, hogy járjon nyitott szemmel. így is teljesíteni fogja rovatvezetői kötelességét Eszerint is cselekedett. Hiába volt azonban minden igyekezete. Mihelyt napvilágot látott egy »—stb.« jelzésű írás, megindult a találgatás: kiről szól a cikk? Aztán rövid töprengés után valaki tudni vélte, hogy a benne szereplő kopasz, bajuszos diszpécser nem más, mint Jucika a számlázóból, csak az író bajuszt ragasztott neki, és lenyírta a haját, aztán mivel kartársai közül egyre többen mondogatták nemészetű , q’JL akinek mén mesztiu i ushesi, akinek meg ki, hogy csak ő lehet, senki más, végül elhitte, és másnap könnyezve tett szemrehányást »—stb—«-nek: — Mondja, mit ártottam én magának? az igazgatóval is volt valamij afférja, a kiscicát elbújtató márkus a vöröses hajú gépírónő, 1 vele gyakran jár kiszállásra azl bai cini €><** dtv. igazgató a?az a a v»így volt ez a többi írásával . is. Magyarázták cikkeit, honnan vette is a témát, bárazt helyi ügyre vonatkoztatták, alakokat azonosítottak, és sosem azt nézték, milyen tanulságot vonhatnak le belőle. Mindezeket egyre inkább tapasztalva és saját bőrén érezve, egy álmatlanul átvergődött éjszaka után úgy határozott, hogy lemond a karcolatokról, nehéz szívvel bár, de elhagyja a "Szőlőprést«, és átveszi a gyermekrovatot. Hiába, családja van és két szép gyermeke. r»lső meséjét az állatokmiatt nem kerekedik ki a fél< napidíja a peches kiküldöttnek. De találtak élő alakot a kacsák ról írta. Főszereplője ra, libára, kakasra, kisbocikra.; egy kiscica, amely megszökik birkákra, sőt még a puhatestű anyukájától, és engedetlenséekre is. gemiart rengeteg bajba, köznap senki sem állt szó< “Ptoző kalandokba keveredik / t* vele, és egy elválallal tornaival, azoknak egy re tortozott hang telefonon közel-esze elenségeként viselkedik, te vele, írja meg búcsúlevélért másik része barátjául, segítő- , de ne karcolatban! - mert jel szegődik. Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei . . .................. . > Tanács lapja, ha semmi sem jön közbe, mégC Felelős szerkesztő-A cikk megjelenésének más- a mai nap felkoncolják, s tc C kisdeák József napján derűs életkedvvel ment temét a régi faliújság tábláján be munkahelyére. No, most rá szegezik elrettentő pétán-^s^^^^.^tréforn-iof’is-ii. senki sem meltatlanikodhat íráként. /f Kiadja a somogyi Néplap sa miatt A pohár most már- be'elt c Lapkiadó vállalat.' Kaposvár, Tévedett. Az egész vállalat (stb-)> ^^lajos. nal másról sem beszeltek, mint a után b^atta, hogy £ KéMÜU a Somogy megye, Nyomda. a meséjéről, hisz alatta volt ez így nem mehet tovább, es v ipari vállalat kaposvári üzemében, a jelzése, és az csak természe- gondosan mérlegelte helyzet Kaposvár, Latinka s. u. 6. tel. hogy a kiscica végeredetét, jövőjét, családja iránti( tev.: László Tibor,) melyben a vállalat igazgatója, felelősségét, elhatározta, hogyC Terjeszti: * Magyar Posta ««, aki megszökött anyukájától, abbahagyja a könyvelést. £,tzethí £ ’kn“ a /az kiszakadt a tömegektől, at Somogyi Károly > Előfizetési ág egy hónapra u > . .. ha nincs otthon, cincognak tff a szürke kis egerek, az egyszerű emetlenül: előadók és a szőlőművelés, borkészítés névtelen, szorgos munkásai. A mesében szereplő sündisznó pedig a bökölődő tér. Hát még meddig fog szájharmonikázni a Szepesi bácsi? * * * JÁRÁSI SZÉKHELYEN áll meg a távolsági busz. A kalauz közli az utasokkal: öt perc várakozás. Többen lekászálódnak egy kis nyújtózkodásra. A felszállók között két idősebb nénike botorkál végig az ülések mellett. Hátul találnak két üres helyet, elfoglalják. Indulás után két jól megtermett fiatalember topog a nénik előtt. No, komám, ezt jól megcsiketten voltak csak a hely nMtuk! Máskor m hagyjuk leg’yen. A vadászkutya nyilván alább a kalapunkat foglaló lak! a szakszervezet titkára, akivel : “ Jókor ?vadoskodsz is, kutya-macska barátságban van az igazgató, a morgós medve pedig a főkönyvelő, hisz mindig morog, ha két fillért is kell csak kiadni, és ujjongás vban tör ki, mikor két percról, amelyik elröppent előle, a fekete szemű könyvelőnő, akiről azt suttogták, hogy egyszer pofon vágta az igazgatót, mert megsimogatta a karját. Ezt azonban senki sem látta, mert? ~ Somperyf Népfop