Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-10 / 239. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 EGY NYÁRON ÁT PANGOTT... Az idei nyár nem sok kultu­rális rendezvényt ígért a vá­rosnak. Színházunk másutt mű­ködött, épületét tatarozták, szabadtéri színpadunk nincs. Tehát keveset vártunk. Egy kevés jót... S ha visszatekin­tünk az elmúlt hónapokra, megállapíthatjuk, hogy annyi­ra magára hagyatott mostoha­­gyerek még sohasem volt Ka­posvár, mint 1961 nyarán! Különösen súlyos ez a meg­állapítás akkor, ha figyelem­be vesszük ennek az évfordu­lókban gazdag esztendőnek az előzményeit. Kövessük sorban az eseményeket. Márciusban a város műve­lődési szakemberei megbeszé­lésen vettek részt a városi ta­nácson, hogy elmondják, és meghányják-vessék elképzelé­seiket, hogyan lehetne a La­tinka- és Rippl-Rónai évet emlékezetessé tenni. Legyen ze­nei fesztivál, szimfonikus ze­nekarok találkozója Kaposvá­rott! Rendezzük meg a dunán­túli zenekarok vagy zeneisko­lák találkozóját. Csináljunk Kaposvárból »­kis Szegedet!« — hangzott el a többi között. Akadtak helyes, jó elképzelé­sek, de a­ legtöbb elgondolás ir­reális légvárépítés volt. S mi lett belőlük? A tavaszi Latinka- és Rippl- Rónai-ünnepségek emlékeze­tes, meghitt hangulatú és szín­vonalas rendezvényeit nem kö­vették hasonlóak. Még egy ár­va zenekari vagy kórushang­versenyt sem sikerült megren­dezni. Ellenben: A mostoha körülmények ellenére is a nyáron hat előadás volt Ka­posvárott. Említésre méltó kö­zülük a román néphadsereg együttesének júniusi, az Ora­­van együttes augusztusi fellé­pése. A többi, sajnos, sem ér­deklődés, sem színvonal te­kintetében nem volt számotte­vő. A keresztbe szervezés isko­lapéldáját mutatta be az SZMT július 13-án a "Köszö­nöm, hogy vigyázott" című munkavédelmi (!) kabaré meg­rendezésével. Az Ifjúsági Ház igazgatója már júniusban le­kötötte, a megyei illetékesek­kel megbeszélte a Körmendi­együttes július 13-i előadását. Hogy, hogy nem, az SZMT is szükségesnek tartotta, hogy pont ezen a napon rendezze meg a munkavédelmi kabarét. Továbbá kár, hogy a BM együttesének július 9-én be­mutatott új műsora a vérsze­gény szervezés miatt házi be­mutatóra szűkült, így a szín­­vonalas műsort alig százan te­kintették meg. Körülbelül ugyanez a sors érte a KISZ rajkózenekarának augusztus 17-i előadását is. Ezzel le is zárhatjuk a nyári rendezvé­nyek sorát, hiszen az augusz­tus 20-i hagyományos szabad­téri műsorról jobb, ha nem is szólunk... Az alig egy óra alatt előadott, sebtében össze­tákolt műsorszámokért, kár volt a szabadtéri színpadot fel­állítani. Ismét elhalasztódott a szeptember 1Ii-ára tervezett SZMT előadóterem-avatás. Vajon nem lehetett volna másképpen? Valóban, semmi lehetőség, semmi eszköz nem volt a nyáron igényesebb elő­adásokat rendezni a város­ban? A debreceni fesztiválon há­rom kaposvári kórus vett részt. Milyen jó lett volna, ha elutazásuk előtt vagy visszaté­résük után a város közönségé­nek is bemutatják tudásukat, művészetüket! (Kaposvárott időtlen idők óta nem volt kó­rushangverseny!) Van mun­kásstúdiónk, vannak tehetsé­ges művésztanáraink, mégis egyetlen irodalmi est vagy san­­zonest sem volt a nyáron. Hiá­nyoljuk a BM együttesének bemutatkozását az új műso­rukkal. A Somogy megyei Né­pi Együttes bemutatója óta is öt hónap telt el. . . Szívesen láttuk volna őket újra szín­padon, ha máskor nem, au­gusztus 20-án. Júniusban és júliusban még rendelkezésre állt a Dózsa-pá­­lya. Egyszer el is készítették a szabadtéri színpadot, mégis a közeli Balaton-partról egyet­len ORT-műsor sem jutott­ el Kaposvárra. Nem láthattuk az igazán nagysikerű "Furfangos a divat" című műsort, és elke­rült bennünket az idén is Magyar Jégrevü. Pedig a me­­­gyei tanácson írás bizonyítja, hogy augusztus 18-a és 25-e kö­zöt­t Kaposvárott szerepeltek volna. Félreértés ne essék: nem számon kérni akarjuk most a­zt, amin már úgysem lehet segí­teni. De jó lenne, ha a nyári pangás tanulságképpen szol­gálna a jövőben. Akkor, ami­kor az illetékesek ismét össze­ülnek tanakodni, mi is legyen a nyáron? Wallinger Endre Jietn mqtyöU táisiatati.. Hiába, egyre több társa lesz az ember­nek. Megértem azt, hogy a pártszerve­zetben a velem egy elvet vallók elvtárs­­n­ak szólítanak. He­lyeselhetjük, hogy a munkahelyen szak­társ, kartárs, tag­társ és munkatárs járja. Ha az em­ber úton va­n, akkor van útitársa, a katoná­inak katonatársa vagy bajtársa, gyer­mekünknek játszó­társa, ha nagyobb, akkor iskolatársa vagy osztálytársa, a társasházban lakó­nak lakótársa, a sportolónak sport­­társa, a betegnek betegtársa. Még azt is elbírja az ember füle, hogy a bélyeg­klubban gyűjtőtárs­nak szólítsák, sőt hozzászoktam ah­hoz, hogy a felesé­gem testvérének férjét nőtársam­nak titulálják, de azon már igazán elpirul­tam, ami az egyik szülői értekezleten történt velem. Mon­dom az osztályfő­nöknek, hogy sokat kell noszogatni lá­nyomat, hogy szeb­ben írjon. Erre egy csinos, barna as­­­szonyka azt mondja, hogy "az én kislá­nyommal is ugyan­olyan problémák vannak, mint szülőtársnak " (már­mint nekem). Bár nem emlékszem arra, hogy valaha is közösen szültünk volna, de... amilyen gyors léptekkel ha­lad előre a techni­ka, még ez is meg­­eshetik, éppen ezért jól a szemébe néz­tem a kis barna as­­­szonykának, persze úgy,­ hogy a háta mögött álló házas­társa ezt észre ne vegye. Igaz, hogy erről mit sem szóltam kortársamnak, sors­társamnak, a fele­ségemnek, mert még megdorgált volna mint a múltkori egyik cikkem után, amikor valamelyik nőismerőse azt mondta neki, hogy "Mennyi sületlensé­get összehord maga férje, asszony­a társ!« F. L A niklai „érdemes véradók“ STÁBIKA 1952-ben történt. Egy 28 év körüli mezőcsokonyai asszony súlyos betegen feküdt a kór­házi ágyon. Életben maradásá­hoz sürgősen vérre volt szük­sége. A kaposvári főorvos a sok jelentkező közül Papp Já­nos niklai lakost találta al­kalmasnak arra, hogy a beteg megmentéséhez vért vegyenek tőle. Azóta majd egy évtized telt el: a beteg asszony már rég felgyógyult, de Papp János­ban mély nyomokat hagyott ez az élmény s azóta számtalan­szor volt vérvételen Kaposvá­rott. Most itt beszélgetünk az ízléses bútorokkal le­rendezett, tiszta szobában. A középma­gas, jó erőben levő emberre senki sem mondaná, hogy 48 éves. Legalább tízzel fia­alabb­­nak látszik. Arcáról, szeméből kifogyhatatlan derű, életvi­dámság sugárzik. A somogyvári erdészet­ben dolgozik. Állandó szakmun­kás, 1500 forintot keres ha­vonta. Fia, Jani most jár nyol­cadikba. Jeles tanuló, mindig a könyveket bújja, tanár akar lenni. Papp Jánosné mosolyogva jegyzi meg: — Az apjára’ ütött a gyerek. Csak úgy falja es­ténként a könyveket. Pappné szülészeti ápolónő­ként dolgozik Csömend, Nikla és Táska községek körzetében immár 18 éve. Férjével a falu véradómozgalmának legaktí­vabb tagjai. Nikláról 27-en járnak rendszeresen vérvétel­re, valamennyien fiatalabb fér­fiak, nők. Értesítést háromha­­vonként kapnak. Papp Jánostól szeptember 28-án huszonhetedszer vettek vért. Egy-egy alkalommal négy deci, összesen 12—14 liter vért adott 1952 óta. Szinte hihetet­len mennyiség ez! De felesége sem marad el mögötte. Vércsoport-igazolvá­nyából kiderül, hogy mióta megindult a véradómozgalom a faluban, kb. 10 liter vért vet­tek tőle. Mindketten tulajdo­nosai az "Érdemes véradó«-jel­­vénynek is, amelyen a »húsz alkalommal adott vért« felírás olvasható. — Szívesen tesszük mind­nyájan — mondja Pappné —, szinte ünnep számunkra az a nap, amikor vérvételre kell menni. — Valljuk meg, valahogy jó­­ érzés, ha az ember segíthet em­­­­bertársán, különösen, ha az életéről van szó — teszi hoz­zá a férje.­­ Esetenként kapnak forint honoráriumot is. 50—50 Erről azonban a feleség így véleke­dik: A költészet napja a Szovjetunióban íúrak Férjek gondja — anno 1961 Két férj találkozik vasárnap a kora reggeli órákban a Május 1. utcai tejboltban. Mindkettőnél cek- ,­­ kéz, tejeskanna. Kölcsönös üdvöz­— Az ember úgy van vele,­­$­lés után, amíg rájuk nem hogy szégyelli, ha ezért pénzt t a sor, beszédbe elegyednek, kerül kap. Hiszen mi nem a pénzért. .. — Mi újság, kérlek, mi újság...? anélkül is szívesen adunk vért. Nem hallgattad a reggeli híreket? ha szükség van rá. . . ~ Ah* ,dall ° gy­ kiküldőit a te­> lesegem tejért meg tojásért. A házigazda mosolyogva bó­ >­­ £ n is hasonlóképpen... Ap­iint: — A mi életünkbe —^ ropó, tojás! Mit szólsz hozzá, most mindia — lassan beleivódik a jövök r. piacról, és két forintért az életmentés. > vesztes,c,ik a tojás,! „ , , v — Két forintért!? Hát ez fantasz-Milyen egyszerű szavak, es­z­tikus, kének szépen, ez ... ez... mégis milyen sokat mondanak > “^ySr­^ J^t: SE , ezekről az emberekről! Micso-S,ladok is az Ady Endre utcai fcplt­­.. „ . . . Cka, talán még kapok olcsóbban..« ha önzetlen segitokeszseg, > szervusz, kérlek... mennyi meleg emberség árad ^ * * * ^ük. Hogy mily« - A MAI ÚJSÁGCIKKET megható áld­ozat vall­alas ez>ki kel lene ggbaUeml _ mond_ embertársaink egészségéért, ? ták vasárnap a büssai Uj Ta­­azt kifejezni nem, csak érezni ? vasz­asz vezetői. — Nem hár­­lehet. A társadalom, mindany­yian, hanem négyen utaznak a nylunk hálás köszöneté­érte! A Szovjetunióba szövetkezetünk­et bed. Nehogy sértődés essék, a Kerék Imrei negyedik brigádból is kijelöl­­­tünk egy tagot a külföldi kir C rándulásra Pál Ádám fogatos­­ személyében. Nem lehetne el­intézni, hogy pótlólag az ő ne­­­­ve is belekerüljön az újságba? A Szovjetunióban vasár­> Ermek ~ Ut­ a ,biTMlék rá nap ünnepelték hetedszer az›~ Mcs Semmi ak^ya­­immár hagyománnyá vált köl­· tészet napját. E napon a kü­^­lönböző szervezetek és köny­? vesboltok találkozókat rendez­t tek­ a költők és a költészete kedvelői között. e Kiadták »A költészet napja?' 1961.« című gyűjteményt,­ amelyben százhetven szovjet és csaknem negyven külföldi szerző versei olvashatók. (MTI) Közlekedési balesetek Sármóczi István műszaki előadó Balatonszabadiban ol­dalkocsis motorkerékpárjával az árokba fordult. A baleset következtében egy súlyos és egy könnyebb sérülés történt, s 300 forint anyagi kár kelet­kezett. * * . jos A kadarkúti úton Vajda La­bárd udvarnok] lakos mo­torkerékpárjával elütötte az úttesten szabálytalanul átha­ladó Hollósi Sándor rinyako­­vácsi lakost. Hollósát nyilt láb­­töréssel kórházba szállították. Kedd, 1961. oktStar Ember az „űrben” RUDIKA IGEN SZERETI a labdarúgó-mérkőzések közvetí­téseit hallgatni. Pedig ismeretei bizony még igen csekélyek. Va­sárnap, az osztrák—magyar ^előtt, amikor zenét sugárzott a szólalt meg türel­A szélső nénike bekapcsolódik a párbeszédbe: — De maga úgysem ült volna le erre a helyre, édes lelkem! — Aztán már miért nem? — Azért, mert maga ember! Maga úgyis átadta udvarias nekem. Vagy tévednék talán?volna Egy kis csend után válaszol a meglepett fiatalember: Az már igaz!... Így igaz... Bizony átadtam volna ... A­mikor a Gabonafeldol­gozó és Kiszerelő Vál­lalat bizonyos ésszerűsítési meggondolások alapján, a ro­koni kapcsolatokat figyelembe véve egyesült a Szőlészeti és Borászati Gazdasággal, az utóbbinak érdemes leíró köny­velője is — teljes nevén Sa­rokkői Tamás Béla — átkerült többek között az egyesített vál­lalathoz, és továbbra is írta kis cikkeit a már közös fali­újságra. Ez volt a reá kimért társadalmi munka, amelyet közmegelégedésre végzett im­már hatodik esztendeje. Álta­lában a tervteljesítés problé­máival foglalkozott, a terme­lési eredményekkel, de néha apróbb történeteket is tartal­mazott a kiraj­zszögeze­t­ papír­lap, ezek jó megfigyelő képes­ségéről tanúskodtak. Az egyesülés után azonban — tekintettel a dolgozók egy­re fokozódó betűéhségére — a faliújság helyett a központ uta­sítására sokszorosított üzemi lap indult meg a vállalatnál. A szerkesztőségben Sarokkői is helyet kapott. A lapindítás ügyében az el­ső megbeszélést a cím és jel­mondat megválasztásának szen­telték. Az ekörül kialakult vi­ta túlságosan is élénkre sike­rült. A gabonafeldolgozók ugyanis a Malomkerék címet ajánlották, az ellenzék pedig váltig kitartott a Népakarat elnevezés Borászati mellett. Végül, hogy mindkét termelési ágból legyen benn valami, sza­vazati többséggel Lisztharmat került a lap fejrészére. Nem volt kisebb a véleményeltérés a jelmondat kiválasztása körül sem. Itt azonban a borászok kerültek fölénybe, hisz egy­más után porolták javaslatai­kat: »A jó bornak nem kell cégér«, »Borban az igazság«, »Érik a szőlő, hajlik a vessző« és egyebek; ezzel szemben a liszteseknek csak az "Áll a malom, áll a vitorlája« jutott eszükbe, de ez már azért sem lehetett megfelelő jelmondat, mert nem mozgósít a termelés fokozására. Sőt! Végül is egy­hangúlag elfogadták a követ­kező mondatot, amely híven fe­jezi ki az egyesített vállalat jel­legét, törekvéseit, optimizmu­sát: »Lesz még szőlő, lágy ke­nyér« ... Ez legalább igaz is, mert úgy ősz táján azért rend­szerint megérik a szőlő, és egy kis puha kenyér is kerül a kacsasült és a gulyásleves mel­lé. Mindezek után került sor a reszortok elosztására. Sarokkői kartárs igyekezett mindenkit megelőzve — nehogy rásózzák a külpolitikát — felajánlani, hogy vállalja a Szőlőprés cí­mű rovat vezetését, amelyben karcolatokkal, humoreszkekkel fogja biztosítani a lap megfe­lelő hígítását. Eleinte nem is volt külö­nösebb baj. Szívesen ol­vasgatták »—stb.« jelzésű írásait, és általános derültsé­get keltett a »Mitől lisztes molnár?« című szatirikus ér­a­tekezése. Mindenki neki szellemességéért, gratulált amel­­­lyel kifejtette, hogy a molnár tulajdonképpen nem a korom­tól vagy az olajfestéktől, eset­leg a téglaportól lisztes, hanem a gabonából készült őrlemény­től, amit egyszerűen­ lisztnek neveznek. Ezen minden ki de­rült, mert mégiscsak muris do­log az ilyen kérőért fölvetni, és azt humoros- innyedén megválaszolni. Amikor­ban megjelent a cikke azon­dás kapcsolat« címen, a »Pél­nyu­galmas firkálgatásnak egysze­riben vége szakadt. Másnap ugyanis két gépírónő nem fo­gadta a köszönését, három osz­tályvezető pedig ekképpen méltatlankodott: — öregem, azért ezt nem kellett volna így kihozni. — A másik: — Ezt még megkeserülöd! — A har­madik: — Sötétben ne talál­kozzunk! — Hasonlóképpen járt »Egy gépkocsivezető vis­­­szaemlékezései« című karcola­té­val is. Ennek megjelenése után a vállalat minden olyan dolgozója, aki már valaha is ült a hivatali gépkocsiban, az igazgatótól az egyszerű elő­adóig, alaposan megsértődött Sarokkői ekkor határozta el, hogy történjék bármi a válla­lat területén, becsukja a sze­mét, befogja a fülét, és óvako­dik attól, hogy tollhegyre ve­gyen bármily apróságot is. Ta­lál e témát — hajtogatta ma­kacsul — a szomszéd vállala­toknál meg az utcán, de a só­gorát is megkéri, aki Nyíregy­házán dolgozik, hogy járjon nyitott szemmel. így is teljesí­teni fogja rovatvezetői köteles­ségét Eszerint is cselekedett. Hiá­ba volt azonban minden igye­kezete. Mihelyt napvilágot lá­tott egy »—stb.« jelzésű írás, megindult a találgatás: kiről szól a cikk? Aztán rövid töp­rengés után valaki tudni vél­te, hogy a benne szereplő ko­pasz, bajuszos diszpécser nem más, mint Jucika a számlázó­­ból, csak az író bajuszt ragasz­tott neki, és lenyírta a haját, aztán mivel kartársai közül egyre többen mondogatták ne­­mészetű , q’JL akinek mén mesztiu i ushesi, akinek meg ki, hogy csak ő lehet, senki más, végül elhitte, és másnap könnyezve tett szemrehányást »—stb—«-nek: — Mondja, mit ártottam én magának? az igazgatóval is volt valamij afférja, a kiscicát elbújtató má­r­kus a vöröses hajú gépírónő, 1 vele gyakran jár kiszállásra azl bai cin­i €><** d­tv. igazgató a?az a a v»­így volt ez a többi írásával . is. Magyarázták cikkeit, honnan vette is a témát, bár­azt helyi ügyre vonatkoztatták, alakokat azonosítottak, és so­sem azt nézték, milyen tanul­ságot vonhatnak le belőle. Mindezeket egyre inkább ta­pasztalva és saját bőrén érez­ve, egy álmatlanul átvergő­dött éjszaka után úgy határo­zott, hogy lemond a karcola­tokról, nehéz szívvel bár, de elhagyja a "Szőlőprést«, és átveszi a gyermekrovatot. Hiá­ba, családja van és két szép gyermeke. r»lső meséjét az állatok­miatt nem kerekedik ki a fél< napidíja a peches kiküldöttnek.­­ De találtak élő alakot a kacsá­k ról írta. Főszereplője ra, libára, kakasra, kisbocikra.; egy kiscica, amely megszökik birkákra, sőt még a puhatestű­­ anyukájától, és engedetlensé­­ekre is. ge­miart rengeteg bajba, kö­­znap senki sem állt szó­< “Ptoző kalandokba keveredik /­­ t* vele, és egy elvál­­allal tornaival, azoknak egy re­ tortozott hang telefonon köze­l-e­sze elenségekén­t viselkedik, te vele, írja meg búcsúlevélért másik része barátjául, segítő- , de ne karcolatban! - mert­ je­l szegődik. Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei . . .................. . > Tanács lapja, ha semmi sem jön közbe, mégC Felelős szerkesztő-A cikk megjelenésének más- a mai nap felkoncolják, s tc­ C kisdeák József napján derűs életkedvvel ment temét a régi faliújság táblájá­n be munkahelyére. No, most rá szegezik elrettentő pétán-^s^^^^.^tréforn-iof’is-ii. senki sem meltatlanikodhat írá­­ként. /f Kiadja a somogyi Néplap sa miatt A pohár most már- be'elt c Lapkiadó vállalat.' Kaposvár, Tévedett. Az egész vállalat­ (­stb-)> ^^lajos. nal másról sem beszeltek, mint a után b^atta, hogy £ KéMÜU a Somogy megye, Nyomda. a meséjéről, hisz alatta volt ez így nem mehet tovább, es v ipari vállalat kaposvári üzemében, a jelzése, és az csak természe- gondosan mérlegelte helyze­t Kaposvár, Latinka s. u. 6. tel. hogy a kiscica végerede­tét, jövőjét, családja iránti( te­­v.: László Tibor,) melyben a vállalat igazgatója, felelősségét,­ elhatározta, hogyC Terjeszti: * Magyar Posta ««, aki megszökött anyukájától, abbahagyja a­­ könyvelést. £,tzethí £ ’kn“ a /az kiszakadt a tömegektől, at Somogyi Károly > Előfizetési ág egy hónapra u > . .. ha nincs otthon, cincognak tff a szürke kis egerek, az egyszerű­­ emetlenül: előadók és a szőlőművelés, bor­készítés névtelen, szorgos mun­kásai. A mesében szereplő sün­­disznó pedig a bökölődő tér­. Hát még meddig fog száj­harmonikázni a Szepesi bácsi? * * * JÁRÁSI SZÉKHELYEN áll meg a távolsági busz. A kalauz közli az utasokkal: öt­­ perc várakozás. Többen lekászálódnak egy kis nyújtózkodásra. A felszállók kö­zött két idősebb nénike botorkál végig az ülések mellett. Hátul ta­lálnak két üres helyet, elfoglal­ják. Indulás után két jól megter­mett fiatalember topog a nénik előtt. No, komám, ezt jól megcsi­ketten voltak csak a hel­y nMtuk! Máskor m hagyjuk leg’­yen. A vadászkutya nyilván­­ alább a kalapunkat foglaló­ lak! a szakszervezet titkára, akivel : “ Jókor ?vadoskodsz is, kutya-macska barátságban van az igazgató, a morgós medve pedig a főkönyvelő, hisz min­dig morog, ha két fillért is kell csak kiadni, és ujjongás­ v­­ban tör ki, mikor két perc­ról, amelyik elröppent előle, a­ fekete szemű könyvelőnő, aki­­­ről azt suttogták, hogy egyszer­ pofon vágta az igazgatót, mert­ megsimogatta a karját. Ezt­ azonban senki sem látta, mert? ~ Somperyf Népfop

Next