Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-09 / 290. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 BESZÉLJÜNK ERRŐL! LÉPÉST TARTANI a fejlő­déssel — nem akármilyen és nem háttérbe szorítható igény ez. Azért olyan nehéz papírra vetni, hogy művelődésügyünk egyik területén lépéseink a fej­lődés mögé kerültek. ’ Kaposvár általános iskolái­nak a túlnépesedése nem mai keletű gond. Nem ma vetődik fel első ízben az sem, hogy növekszik városunkban az is­kolaköteles gyermekek lélek­­száma, de iskoláink nem szapo­rodnak. Korábban is volt már szó arról, hogy dacára az ed­dig egy-egy általános iskolánk­nál végzett bővítésnek, kevés a rendelkezésre állói tanterem. Nem újdonságok ezek. Mégis úgy érzem, szólni kell róluk, beszélni kell a megoldásra vá­ró, a megoldásért már-már kiabáló gondokról. Beszélni akkor is, ha gyors, akár hiány­pótló intézkedésekre jelenleg nincs mód. Nézzük meg együtt azokat a statisztikai adatokat, amelyek e sorok írójának kezébe adták a tollat a célból, hogy idejé­ben figyelmeztessen. Törődés­re, gondolkodásra és gondos­kodásra késztessen. Városunk tankötelezettjeinek létszámbe­li növekedéséről néhány adat: 1958-ban 5272, 1959-ben 5560, 1960- ban 5882 volt, jelenleg pe­dig, 1961-ben 6442 a város ál­talános iskoláinak tanulólét­száma. 1958-ban 87 tanter­münk volt, jelenleg 97 áll ren­­delkezésünkre. Gyermekeink az 1961— 62. tanévben 165 tanuló­csoportban végzik tanulmá­nyaikat Nagy számításokra nincs szükség ahhoz, hogy ki­mutassuk: milyen nehéz körül­mények között kell boldogul­nunk. Arra sem nehéz követ­keztetni, hogy a jelenlegi el­helyezési gondok a jövő év­ben még súlyosabbá válnak. ÚGY MONDJÁK, a szegény ember vízzel főz... Nekünk a birtokunkban levő iskolákkal, s osztálytermekkel kell gazdál­kodnunk. De hogyan? Jó lenne a gazdálkodás szükség diktál­ta mikéntjével már jó előre tisztában lennünk. Mint az idézett számadatok tanúsítják, 1960-ról 1961-re több mint fél­ezerrel emelkedett az általá­nos iskolások száma. E tekin­tetbe­n aligha várhatunk gond­jainkat megkönnyítendő vissza­lépést A létszám növekedésé­vel kell szembenéznünk ismét csak. Mihez kezdünk vajon, ha két-háromszázas emelkedéssel találjuk magunkat szemben 1962-ben? Megkérdeztük, illetékesein­ket: — Bővült az ötéves terv időszakában Kaposvár általá­nos iskoláinak hálózata? Azt a választ kaptuk: — Nem! Óvo­da épül — ez lesz a tizenegye­dik óvodánk a felszabadulás előtti két-három óvodával szemben — a Szántó Imre ut­cában. .. U­tánagon­doltunk-e vajon teljes felelősséggel az elhang­zott nem­nek? Letehetjük-e a lantot a tüskevári Rákóczi Fe­renc iskola fölépítésével? Épí­tés nélkül meg tudjuk-e olda­ni elhelyezési gondjainkat? A város bel- és külterületein valóságos lakónegyedek nőnek ki a földből. A város legjob­ban túlterhelt iskoláiként nem­hiába könyvelhetjük el a vá­rosfejlesztési munkák körzeté­ben levőket, így a Tóth Lajos, a Petőfi és a Bartók Béla ne­vét viselő oktatási intézménye­ket. PERSZE NEMCSAK EZ A PROBLÉMA kopogtat nálunk mind türelmetlenebbül okos vagy — ha másra nem telik — időszakos megoldásért. A po­litechnikai képzés bevezetése újabb nehézségeket támasztott. Hiszen »adj uram, teremtem, de mindjárt­ módon kellett he­lyiségeket biztosítani a gya­korlati oktatást szolgáló isko­laműhelyek elhelyezésére. Nem egy iskolánknak még máig sem sikerült műhelyt te­remtenie! Nem dúskálunk fö­lösleges tantermekben. Ami van, abból nem vehetünk el Az is elgondolkoztató tény, hogy mindössze két általános iskolánk rendelkezik korszerű tornateremmel! Külön nehe­zek, hogy a környező kis fal­vak (csak néhányat sorakoz­tatnék ide: Szentbalázs, Sán­­tos, Töröcske, Szerdahely stb.) felső tagozatos tanulóit is város iskolái fogadták be. Eze­­­ken a helyeken ugyanis meg­oldhatatlan a körzetesítés. Visszaparancsolhatjuk-e kön­­­nyű szívvel ezeket a gyereke­ket osztatlan iskoláikba, ha nálunk jövőre olyan lesz a né­pesség emelkedése, hogy a kör­nyező kis falvak iskoláiból nem tudjuk befogadni a felső tagozatosokat? NEM SZERETNÉM, ha fél­remagyarázás fogadná a fent Nem a harangok félreverésé­­nek szándéka húzódik meg mondandóm mögött, hanem közös gondjaink közös megol­dásának szándéka. Kaposvár komoly iskolavárossá fejlődött az utóbbi években. De nem fe­ledkezhetünk meg az új okta­tási intézmények létesítésének teremtő lázában az alapokról, az alapműveltséget biztosító általános iskolák fejlesztésé­ről! Már csak azért sem feled­kezhetünk meg, mert az álta­lános iskolások lélekszáma párhuzamosan városunk fejlő­désével állandóan növekszik. Beszéljünk erről már most, mert érdemes a szóra ez a kérdés. László Ibolya Nemcsak fölöt­tesei dicsérik Farkas György­nek, a Mérték­­utáni és Vegyes­­ruházati cipészének Vállalat mun­káját, hanem a megrendelők is. Legjobban azon­ban azok a szép, modern új cipők szabású dicsé­rik, melyeket ő készít. November 7-én kiváló jel­vénnyel jutal­mazták. Egy anya ránéz a fiára — Figyelmeztetem, hogy tiszta igazat kell vallania...<* A vékony, beteg asszony bó­lint. — Megértettem. Tanúként idézték meg a tár­gyalásra. S mögötte, a vádlot­tak padján, egy fegyőr mellett a fia ül. Valami kimondhatatlan fáj­dalom szorította össze a szívét, amikor reggel észrevette a bí­róság folyosóján, hogy hozzák a fiát, két fogházőr kíséri, és ő még csak meg sem csókolhat­ja, nem foghatja tenyere közé a gyerek fejét, s nem kérdez­heti meg: »Mi van veled, fiacs­kám?« Az idézés nem sokat mon­dott: »Jelenjék meg a Kapos­vári Járásbíróság előtt, ahol tanúvallomást kell tennie Im­re László és fiatalkorú társa bűnügyében...A társ, Anti, az ő fia.A fiatalkorú Bűnt követett el a gyerek, s ki tudja most, mi vár rá. Kik ítélkeznek fölötte? Embersége­sek lesznek-e? Anti ott ül a vádlottak pad­ján, néha lehajtja fejét Gon­dolkodik. Vajon min? Akik ott ülnek a tárgyalóte­remben, szintén gondolkodnak. E­gy 18 éves ifjú ember jövő­leírt szavakat, gondolatokat jön. De a múltján is. Mert Anti apa nélkül nevel­kedett Apja 1945. január 1-én halt meg, a második világhá­ború utolsó időszakában. Álla­mi gondozás, nevelőotthon, mert az anyát tüdővérzéssel szanatóriumba szállították.­­Az­tán az anya új házassága. Al­koholista, durva mostohaapa következett Veszekedés, vi­szálykodás. Barátok. Barátok? — Nem, nem barátok, csak ismerősök. Béla és Jancsi, ők csillogtatták meg előttem nyugati életet Ezért akartam a Angliába menni... S hívtam Imre Lacit is. Ö meg jött Veszprémben vett őrizetbe a rendőrség mindkettőnket — Csak a csillogás vonzotta? — Nem tudom... Anti újra lehajtja fejét. »Nem, nem csak a Szakmát tanultam, női csillo­gás, szabó akartam lenni. De a barátok gúnyoltak: mi van, te cérna­­húzgáló, már megint nincs pénzed? És így akarsz velünk a Balatonra jönni ...« — Nem tudom... Hittem Bélának és Jancsinak, ők pe­dig hitegettek: lesz kocsi, ami­vel beutazhatod egész Euró­pát... jét?— Hogyan képzeli el a jövő­— Szeretnék szakmát tanul­ni... aztán segíteni az édes­anyámat *! A bírónő az anyát szólítja. — Figyelmeztetem, hogy tiszta igaza­t kell vallania...a A fiú beesett arcán valami­féle reménykedés látszik. Az anyja szól most, az édesanyja, akit minden szó nélkül, búcsú­­csőik nélkül akart elhagyni. — Tudja-e vállalni a jövő­ben fia nevelését? Az anya sir.­­ — Ha Anti szót fogadna, ak­kor ... Majd sokat túlórázok, hogy teljen a megélhetésre... Ő meg elmegy majd dolgozni az idén segédmunkásnak, ös­­­szegyűjt egy kis pénzt aztán meg folytatja a szakma tanu­lását ... Bízom benne, hogy ez a lecke használt neki. S az agyongyötört vékony asszony lassan hátrafordul, sze­­mében könny csillog, amint rá­néz a fiára. A fiúnak is sírás fojtogatja a torkát. »Ezt a drá­ga asszonyt, az édesanyámat akartam itthagyni? Segítenem kell neki, hogy meggyógyul­jon. Nem kellenek a rossz ba­rátok, dolgozni fogok. Érte.« Halkan, alig hallhatóan újra megszólal az asszony: — Igen, vállalom... A Magyar Népköztársaság nevében kihirdetem az ítéle­tet... »Vajon mi lesz az Börtön? Javítóintézet?«ítélet? — Tiltott határátlépés kísér­letének bűntette miatt Imre Lászlót és B. Anitáit 5 hónapi börtönbüntetésre ítélem ..­­. »Vissza kell hát mennem a cellába? Az anyám egyedül megy haza...« — ... a börtönbüntetés vég­rehajtását azonban háromévi időtartamra feltételesen fel­függesztem. Tudomásul veszik az ítéletet? B. Antal... — Tudomásul veszem... » » * Az édesanya a börtön épüle­te­­ előtt sétált Nemsokára nyí­lik az ajtó... S jön Anti. Soványan, sá­padtan, az izgalomtól meggyö­törten. Anya és fia összeölel­­keznek. És simák. — Fiacskám, drága kicsi fiam... — Édesanyám... Polesz György Egy orvos eme följegyzé­sét folyó év júniusában kö­zölte a Szaszange c. dél­koreai folyóirat, egyel állandó sem, Kim, egy pácien­nagy vállalat igazgatója ko­csit küldött értem azzal a­ ké­réssel, hogy menjek a lakásé­ A &giq dél-koreai sebész euLplójáiból — ön az, Pák úr! — mor­molta bűntudatosan. — Látja, az utóbbi időben olyan nagy azoknak a betegeknek a szá­ma, akiknek nincs pénzük ar­ra, hogy kórházba menjenek... Hozzám jönnek, könyörögnek... Vállalkozom erre a munkára, kutya szemei zavarosak. Nehéz helyzetbe kerültem, bár tudom, hogy nincs jogom rá, gennyesek voltak, köhögött, és Nem értettem az állatok gye- erre ... Az utóbbi időben a betegek minden jel arra mutatott, hogy gyitásához, de nem vállalkoz- nem­ tudtam mit válaszol anyagi helyzete annyira meg­ súlyos beteg. tam arra, hogy nemet morvál­jak_ Nekünk ’ orvosoknak pi~­romlott, hogy mind gyakrab­ — Egy ideig Szöulban kél­­jük állandó páciensemnek. Jutnunk kell amiatt hogy ne­­ban hitelbe kell őket kezelni, lett lennem — magyarázza az _ Csináljuk a következőket más orvosi hivatásunkkal nyűg Ezért az olyan páciensek, mint igazgató , és ő megbetege­ — javasoltam. — Kórházunk fojtva lelkiismer­etünket létezni Kim, aki még a kocsit is ér­­heti. Már a negyedik napja­­ mellett dolgozik egy ismerős tudunk egy olyan ellentétes tünk küldi, nekünk, orvosok­ semmit sem eszik­, még ő az állatorvos. Megtanácskozom társadalomban, ahol az állat­nak külön szerencsét jelent. ínyenc falatokat sem. Félek, ve­le, és megkérem, hogy ho­ orvosnak kell operálni az em- A gépkocsi egy pazar villa hogy meg fog dögleni. Pedig mélyen foglalkozzon az ön kért, az orvosnak pedig, aki bejáratánál állt meg, mely a hétszázezer vant adtam erte! pointerével. az emberek számára szükséges, meleg vizű gyógyforrások­on- Megkérem magát, tegyen meg - kutyával együtt beül- kutyákat kell gyógyítani! bzi­déb­én, egy hegy j lábánál, csőn- mindent, hem­ fogok fukar kon- tem az igazgató ko­­vemet valami szorongatni des kis részen épült. A ház dé­ a költségekkel, esi jóba, és elindul- kezdte. Megmagyaráztam N.­l­ oldalán egy pompásan gon- Húszévi orvosi —­­«korlatom­tam N.-hez — egy fiatalember­­nek jövetelem célját, átadtam hozott b­ert terült el, ahol dús, során különféle betegeket ke­ a­d­ a kórházunkhoz közel neki a kutyát, és gyorsan ki­örökzöld koronás fák• és tarka altern, de még sohasem fel­­fekvő állatorvosi rendelőbe mentem a rendelőből. Az utcán hűvös volt, mel­lemre mintha kő nehezedett volna. Nem tudtam elfelejteni a fájdalomtól eltorzult arcú hallottam virágágyak fogadtak engem, dúltak hozzám azzal a kérés­ dolgozott. A fogadószoba ablakai a kert­ sel, hogy kutyát gyógyítsak. _ Éppen operálás­re néztek. Itt ült Kim igazgató — Bocsásson meg, mit értek láb­am. A SÄ , r, «r «■»«*. inturfÄ <“ •***■ sítTM1?«SÄä? is. «*«•* ből. és hálásén megszor­lotta lk- Hát lehet Puliánban iá ->l­eraíi-‘kaz­allag,kát. a kezemet, állatorvost találni? Ha rabi- N * valóságban, ahol az — Az úrhölgy ismét rosszul zom a Maryt olyanra, aki hoz- „ „Jit„ 7" emberrel szemben jobb sorban érzi magát? — kérdeztem. rászokott, hogy közönséges hu­­ff­á vPl*a " részesülnek a drága külföldi Kim feleségét időnként k­u­­tyákat gyógyítson, biztos, hogy HisztZ kutyák, amelyek a hazámat és rulgia ellen kezeltem, és azt el fogja pusztítani. A szimpló- mintha valami tiltottat tana -nemzetemet rágó huligánok gondoltam, hogy betegsége is­­mák szerint szpotnyk­ás, és volna, bűneit védelmezik, földünk ár­mét kiújult, úgy kell őt kezelni, mint egy Az asztalon koldusruha van ^atlan népe pedig szenved . Válasz nélkül hagyva szak­­embert. Ezért határoztam el. egy már nem fiatal nő feküdt­ nyomorban. Napról napra ne mai kérdésemet, a ház ura be, hogy önhöz fordulok, tisztelt A mellet operálta az állatot- ház abb­a az élett és mikor hívatta a szolgálót és megpa- Púlt doktor. tos. , nalóságot pancsolta: »Hát bizonyos mértékben Ebben a pillanatban N.meg­ k ~ — Gyorsan vezesse ide a igaza van« — gondoltam a érezte, hogy valaki áll a háta eszembe jut egy régi kozmon-Maryt! pointert nézve, »akinek« ható- TOögött, hátrafordult* és meg- dás: "A felso ruha vedi az or~ Hamarosam a szolgáló egy rázott szerencséje volt: sokkal .... annyira za- szagot.« Ó, de hol van most az fehér-fekete foltos angol poin- jobb emberi körülmények ko- -mintha nyilkosság a "felső ruha, amely az orszá­terrel tért vissza, melynek zött élt, mint az em­berek több­ sorba jött mirüha gyilkosság 1 hosszú fülei a szájába lógták sége. közben talaluu­ volna ot got védi. . * m Szombat, 1961. december 9. arka munk­ átok? Szerkesztőségünk tegnap egy világoszöld színű nyom­tatvány levelezőlapot kapott az Állami Könyvterjesztő Válla­lat 404-es számú kaposvári boltjától. A levelezőlap arról értesít bennünket, hogy... című könyv... kötete megjelent. »Előjegyzések alapján... pél­dányt rendelkezésére tartunk, és kérjük, szíveskedjék... leg­később három héten belül könyvesboltunkban átvenni.« Stb. Módfelett érdekel bennün­ket hogy a könyvesbolt dolgo­zói, ha kiküldenek egy új könyv megjelenésével kapcso­latos értesítést, miért ják el a könyv címét. titkos­vagy talán nem is annyira titokról van szó? • • • Jól nevelt gyerek - Bácsi, adja kölcsön a zsebkendőjét! — Miért, neked nincs? — Van, de azzal nem szabad cipőt pucolni. * * * Karácsonyi ajándéksláger Egy ismert amerikai játékán* gyár a napokban új gyermekjá­tékot hozott a karácsonyi piac­ra, s hatalmas hirdetésekben népszerűsíti őket: »1961-es ka­rácsonyi slágerünk: a­­ hangtalan gyermektrombita, amely olyan hangokat ad, amelyeket csak a gyermeki fantázia érzékel.« Télapó nem elég modern? A karácsony közeledtével Londonban az üzlettulajdono­sok között, úgy látszik, valósá­gos kampány indult Télapó el­len. Sokan úgy vélekednek, hogy Télapó alakja már nem elég korszerű, a gyermekek »úgy­sem veszik komolyan«. Éppen ezért úgy határoztak, hogy a hagyományos télapók helyett ragyogó görlöket alkalmaznak a karácsonyi áruk propagálá­sára. Azt remélik, hogy ezzel nemcsak a gyermekeknél, ha­nem­­ a papáknál is nagyobb sikert lehet aratni. Minden részletre kiterjedő körözés Az amerikai »Silver City« se­riffje körözőlevelet adott ki. A kö­rözőlevél így hangzott: »Nagy ös­­­szegű jutalomban részesül, aki megtalálja Stan Hatleum holttes­tét, aki nemrég a Salamon-folyóba fulladt. Hatleum körülbelül 178 cm ma­gas, vizenyőskék szemű szőke fiatalember. Különleges is­­mertetőjele: dadog.« t Tehenek mű­fogakkal Nebraska állam Chappel város­kájában él egy dr. Newcomb nevű fogorvos, akinek az a spe­cialitása, hogy »tehenenként« húsz dollárért műfogakat készít, melyeknek segítségével az álla­tok az eddiginél jóval tökélete­sebben tudják megrágni a kör­nyéken termő »kemény« füveket. Kiderült, hogy a műfogakkal bí­ró tehenek 48 százalékkal tejet adnak, mint eddig. A több te­henek fogorvosa szerint az álla­tok tejtermelő időszakát ezzel a találmánnyal több évvel el lehet nyújtani. Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDER& JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Lalink«. S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél.

Next