Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-19 / 15. szám
Péntek 1962. január 19. 3 Ösztönző erő Munkaverseny a Közúti Üzemi Vállalatnál Évről évre nagyobb feladatokkal kell megküzdeniük az útépítőknek. Somogyban kivált rengeteg tennivalójuk akad, hiszen a megye úthálózata meglehetősen elhanyagolt volt; a felújítás, a korszerűsítés csak az utóbbi években került napirendbe. Még mindig bővelkedünk rendbehozásra váró utakkal, emellett sok új bekötő útra is szükség van. Az idén 100 millió forintnyi munka elvégzését írja elő a Közúti Üzemi Vállalat terve. Teljesítéséhez a műszaki feltételek megteremtésén túl elengedheetlen, hogy kia dolgozók érezzék a rájuk háruló feladatok fontosságát, s hogy az idén is jól szervezett munkaverseny folyjon a vállalatnál. A verseny alapjai megvannak. Már nem átfutó munkahelynek tekintik az útépítést az emberek, mint régebben. Kialakult a törzsgárda, jórészt állandó brigádok vannak, ezekre bízvást számíthat a vállalat. Hogy mennyire, azt tavaly is megmutatták az útépítők. A siófoki építésvezetőség dolgozói határidő előtt fejezték be a balatonvilágosi és a balatonszabadi út építését. A szeptemberben megkezdett andocs-magytoldipusztai út november 7-re elkészült. A munkaverseny mindenütt nagy lendítőerőnek bizonyult. Kivált a siófoki építésvezetőség dolgozott nagyszerűen. Még nem készült el teljesen az éves munkaverseny értékelése, de semmi kétség ők viszik el a pálmát. Az év minden szakában elsők voltak, munkaverseny jelentéseket mindig értékelve küldték központba. Maguk elemezték a saját eredményeiket, egybevetették azokat a felajánlásokkal, így mindig tudták, hol kell javítani a munkát. Tisztán látták az építésvezetőségen, de a dolgozók is tisztában voltak teendőikkel. Lemaradásról nem is esett szó soha a siófokiak körében. A vállalatnál most azt kellene meghonosítani: a műszakiak lényegesen többet foglalkozzanak a munkaversemnyel és az emberekkel. Tavaly sem volt különösebb hiba, de ha— a siófokiak példáján felbuzdulva — mindenütt figyelemmel kísérik a felajánlások teljesítését, akkor az idén a tavalyinál is jelentősebb eredményekről adhatnak számot. Egyéb feladatok is várnak a műszakiakra. Zökkenőmentesebbé kell tenniük az anyagellátást. A meglévő anyagok helyes felhasználására is ügyelniük kell, nehogy előforduljon ismét olyan eset, mint a Kaposvár—Dombóvár közötti út egyik hídépítésénél. Itt a meglévő vasanyagot rosszul építették be, a munkák elején felhasználták a hosszabb vasakat, s későbbre már csak az apraja jutott Az emberek azt hitték, hogy nem kapták meg a szükséges mennyiségű anyagot, s ez kedvüket szegte, jóllehet felajánlásuk teljesítése mintegy kulcsa volt az út elkészülésének. Ha a munkavezető kellő időben felfigyel a vasanyag helytelen felhasználására, elejét vehette volna ennek. Másutt megesett, hogy nem érkezett meg idejében a kő. A dolgozókat másik szakaszra helyezték. Igaz, goztak ott is becsülettel, do ide az eredeti munkahelyükön tett felajánlásuk teljesítését veszve látták, s emiatt méltán elkeseredtek. A munkaverseny továbbra is a dolgozók felajánlásaira épül. Ezért kell majd a vállalati tervek mellett részletesen ismertetni a brigádok feladatait, így pontosan meghatározhatják vállalásaikat. Az eredmények értékelését hasonlóképpen brigádokig bontva kell elvégezni. Tavaly, noha 15—20 brigád is küzdött a szocialista címért, mindössze négyen nyerték el ezt a kitüntetést. Király Imre szb-titkár szerint az idén továbbfejlesztik a mozgalmat. 30—35 brigád dolgozik majd a vállalatnál, közülük előreláthatólag 20—25 indít versenyt a szocialista címért, hisz ennél lényegesen több törzsbrigád van. Ezután is vigyáznak, hogy a szocialista cím méltó kezekbe kerüljön. Az 1962. évi 100 millió forintos útépítési terv a vállalat minden dolgozójára nagy feladatokat ró. A munkaverseny — ha jól szervezik, és a műszakiak is szívügyüknek tekintik — lendítője lesz a termelésnek. R. F. Pezsgő ifjúsági élet a Csurgói Csokonai Gimnáziumban A KISZ-esek társadalmi munkában segítenek a tsz-eknek — Tanulmányi és takarékossági verseny — Készülnek a hagyományos koncertre A csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumban 1957- ben alig 10—15 taggal alakult meg a KISZ-szervezet. Ma az osztályok számának megfelelően 15 alapszervezet tevékenykedik az iskolában, a tagok létszáma meghaladja a 400-at. Az utóbbi két évben az ifjúsági mozgalom mind népszerűbbé vált a tanulók között, s jelentős eredményeket ért el A múlt tanévben a KISZ- esek társadalmi munkában burgonyát szedtek a helyi és a környékbeli termelőszövetkezetekben. A szövetkezetektől kapott 9 ezer forinton televíziót vettek. Tavaly 120 tanuló a balatonújhelyi és az irmapusztai építőtáborokban dolgozott. Ez évben a fiúk Kaposfőre, a lányok Balatonboglárra mennek építőtáborba. Az idén jóval többen teljesítik az Ifjúság a szocializmusért-mozgalom követelményeit, mint tavaly. A múlt évi 437-tel szemben ma kb. 500 tanuló vesz részt a próbákon. Az alapszervezetek tanulmányi és takarékossági versenyben állnak egymással. A legjobbakat versenyzászlóval jutalmazzák. A gimnáziumban sokrétű, eleven kulturális munka is folyik. Nyolcvanan vesznek részt a József Attila olvasómozgalomban. A tanulók tíz szakkörben élhetik ki alkotásvágyukat. A színjátszó kör tagjai és a zenekar szakkészülnek az 1957 óta immár hagyományossá vált február 24-i koncertre. Február 3-án a III. osztály KISZ-esei műsorral egybekötött szalagavató ünnepséget rendeznek a negyedikesek tiszteletére, az önképzőkör tagjai pedig irodalmi estet tartanak »József Attila, a munkásosztály költője« címmel az egyik csurgói üzemben. ..................................................... ÓNOD VÁRI MIKLÓS:T ed sárga dosszié Kömer előtt szégyellte nagyon nyomja a lelkét. A magát, hiszen az orvos elrab- szép, szőke német lány máslását Mr. Rogger dolgozta ki, kár, ha fölöttesed társaságában amelyet először Kömer sem ebédelt, szellemes, kedélyes helyeselt volt, most mindvégig száraz és Elza kijózanodott, bánta, töprengő. A két férfi nem faghogy berontott, nem számított gáttá. Saját gondolataikkal volmathy századost, a volt horthysta tisztet, Rosét, a több nyelven beszélő férfiéhes kémnőt, a spanyol származású Pedrót, a rádióst, Elzát és Jackot, a volt boksz-bajnokot. Mindenki gyanús volt. Egyrá, hogy Mr. Roggert is ott ta-tak elfoglalva. Mr., Roggert és másra is gyanakodtak. Titkon látja. Römer ezredest ugyanaz ag méregették, vizsgálgatták egy— Sajnálja, kisasszony? — gasztotta, rendkívül gyorsan mást, úgy szerettek volna az kérdezte Mr. Rogger fagyosan, lebuktak a Magyarországra át— Más elbánást érdemelt dobott ügynökök. Utoljára a volna — felelte Elza. 127-es, akiben annyira bíztak, — All right! — kiáltott az és akinek az lett volna a félezredes —, csak ennyi a baj? adata, hogy a ferencvárosi r>á-Akkor magára bízzuk. Jöjjön velünk ebédelni, Elzácska! A gépkocsi a ház előtt állt. Kimer ült a volánhoz. Mr. Rogger Elza mellett foglalt helyet. Az úton a járókelőket figyelték, nem beszélgettek. Mályaudvaron kémrezidenciát hozzon létre. Nagy fejmosást kaptak, majdnem a pozíciójukemberek lelkébe látni, földeríteni legtitkosabb gondolataikat. .. Talán még saját magukban sem bíztak meg, szemtől szembe udvariasak, előzékenyek voltak, de a hátuk mögött gyűlölték egymást, mint a patkányt! Furcsa volt ez, ha került. A főnökség vizsga- ahogy így egymással szemben latot rendelt el az V. Európai ültek, s összekoccintották po-Ügyosztályon, ekkor merült fel a gyanú, hogy áruló van kö- Rogger csak a leves után szözöttük. Legalábbis erre vallottak meg; az ügynökök hihetetlenül gyors rendelkezésére álló — Van egy jó hírem az ön lebukása. A magyar elhárítokt adatokból kihámozni, számára — mondta Elzához leleplezték a »Szürke galamb«fordulva —, ismét Bécsbe ot, akit a Patkány-akció megutazhat. Oda mindig szívesen szervezésével bíztak meg, és a ment... 113-ast is, akinek a repülője A válasz mindkettőjüket rek földerítése volt a célja, meglepte. — De hát ki lehet az áruló. — Jobban szeretnék itt ma- ha egyáltalán helytálló aradni... — Ahogy gondolja — felelte tételezés? Ezt Mr. Rogger és helyettese, elmélázva Mr. Rogger. Körner ezredes is Elza az ebéd alatt fagyó- szerette volna tudni! Gondolatan, szótlanul viselkedett, taikban felsorakoztatták madarukat... Elza a lezajlott eseményeket próbálta történés szerint, hiányos a Az orvosnak azt ígérte, hogy karácsony este a bécsi Royalban lesz. Nem mondta meg azonban, hogy ez mennyi nehézségbe ütközhet. Mindenekelőtt, hogy milyen hazugsággal ju föl át a határon! Végtére is nem korzó az! Olyankor, amikor megbízatással ment át Rusztegyformán riába, Mr. Rogger intézkedett, tisztelegtek neki a határőrök .. De ezúttal Römer azt közölte Lerítt róla, hogy valami guk előtt az embereket. Gyár- hogy személyesen irányítja az orvos megfigyelését, s ebben az akcióban már aligha neki szerep. Tudta, hogy jut az orvos nyomában vannak, s neki legutóbb nem volt hozzá elegendő bátorsága, hogy az igazat megmondja. Mi tartotta vissza? Ha akkor szól, ha elmond mindent, Mr. Rogger ügyesen szőtt meséit, az elrablási tervet, amelyről a hencegő természetű Gyarmathytól hallott, talán még nem késő. De nem volt hozzá bátorsága. Félt a valóságtól, amely keserű csalódást okozhat, s félt Mr. Roggertől, akinek messzire nyúlik a keze. Nem számolt vele, hogy hallgatásával sokkal nagyobb tragédiát idézhet elő, s akaratlanul is kezükre játszik azoknak, akiktől már annyira megundorodott... Azon a napon már délután a határ környékén ólálkodott; »Mindenképpen át kell jutnom!« — ez volt az elhatározása. Szerencséje volt: drapp színű Mercedesét már ismerték, szó nélkül átengedték. De bármennyire taposta a pedált, a sűrű köd akadályozta a vezetésben: éjfélre ért oda. Horváthot már nem találta a Royalban. Hívta a lakásán, a telefont nem vette fel senki... | Tudta, hogy elkésett! S ekkori kezdődött az újabb izgalom: | hogyan jut vissza a határon? * Ah, pedig mennyire elszánt volt! Most mindent elmondott volna, s többé talán vissza sem jön .. Csodálatos! Most nem félt Körnertől és Roggertől * — Folytatjuk «• ti Várják a zárszámadást... A műúttól messze vannak, idegen nagyon ritkán fordul meg ebben a faluban. Távol, az erdő szélén egy kis fehér ház világlik, Fönyed első lakóháza. Utána a többi — szorosan az erdő lábához lapulva — a Marótvölgyi-patak mentén. Kicsi a település, 56 család él itt. Most is dolgoznak, alomnak valót szállítanak a Kis- Balaton környékéről, és trágyát hordanak. Hangyaszorgalommal munkálkodnak a Rákóczi Termelőszövetkezet tagjai. Mint a falu, a gazdaság is kicsi, mindössze 221 hold szántójuk van. De a földek igen jók. Szép az állatállományuk is; a szántó felét évente trágyázhatják. A patak hídján kopácsolás: Fodor Gyuri bácsi a hidat javítgatja. S közben gondolkodik. Éppúgy, mint társai, várja a zárszámadás napját... Mit remélnek a harmadik zárszámadástól a főnyedi emberek? * * * — Még pontosan nem tudom mennyi lesz — mondja vács István —, 28 forint körül tervezték az egységet,és úgy hallom, ez meg is lesz. Az idén valamivel több jut, mint tavaly. S ez így van rendjén. Sokat dolgozunk. Állatgondozó vagyok, de dolgoztam mindenütt, ahol férfierő kellett. A jószágot olyankor a két gyerekem etette meg. Kevesen vagyunk, s ha kicsi is a szövetkezet, henyélni nem lehet. Annyi bizonyos, hogy abból, amit kapunk — még eddig is kaptunk —, szépen megélünk. De ha nem haragszik, várnak a társaim, trágyát hordunk. Mit vár a zárszámadástól Marton Jenő bácsi? — Minél többet kapunk, annál jobb. 55 éves vagyok, de amit tudtam, elvégeztem. Nyugodtan nézek a számadás elé, megtettük a magunkéit. Csak az bánt nagyon, hogy négy hónapig betegeskedtem. Maga elé néz, hosszan hallgat, aztán így folytatja: — Valahogy úgy készül az a zárszámadásra, mint ember egy ünnepre. Jólesik majd hallani, mi minden történt a múlt évben. Meg aztán a pénz kell. Egy kis házat vettem, rosszos volt, rendbe kell tennünk. Nyugodtabb vagyok így, mert öregségünkre lesz egy kis magunk hajléka. Úgy hírlik, forint lesz a készpénz, 13 15 a természetbeli. Kapok majd szépen pénzt én is a háromszázegynéhány egységemre, de nem haragudnék meg egy négyes lottóra sem! Jenő bácsi elmosolyodik, legyint. Rá van írva az arcára benne van a mozdulatában, hogy erre ugyan hiába .Vár, hiszen nem is lottózik. Amit két kezű munkájával keres csak arra támaszkodik. A nyár óta betegen, a négy fal közé zárva szinte tölti napjait Vida Imre. Ő is várja azt az ünnepet, a január 28-át, mert amíg dolgozni bírt, égett a munka a keze alatt . Mert azt tartom — mondja csöndesen —, hogy aki dolgozik, az nagyon szépen meg tud élni. Mit várok a zárszámadástól? Hát, nem tudom még, a forint hogy ugrik. Sajnos, csak négy hónapot dolgozhattam, de azért van kétszáz egységem. Ha hozzáadom a családot, körülbelül 9 ezer forintra számíthatunk. Persze, ehhez még a háztájiból is jön egy kis jövedelem. A fiam katona, alig várom, hogy hazajöjjön, mert haza akar ám jönni! Kevesen vagyunk férfiak. 49 munkaképes tagunk van. Takarmányos voltam, amíg dolgoztam, de csináltam mindent a világon... A szövetkezet egyetlen brigádvezetője, Tüttősi Ferenc járja a falut. Ott van mindenütt most is, hogy fennakadás ne legyen semmiben. Megáll beszélgetni itt is, ott is. Kérdezik tőle, mi lesz, hogy lesz, hogyan aakul az osztalék, s így akarva-akaratlan az ő gondolata is a zárszámadáshoz kalandozik. — Sokat szeretnénk osztani — mondja. Azon dolgoztunk hajnaltól estig, hogy így legyen. Hogy nekem hány egységem van, nem is igen tudom, hiszen úgy el vagyok foglalva a közös gondjaival. Nemcsak az irányítással, hanem magamnak is meg kell fogni a dolog végét, mert kevesen vagyunk... A megyében talán keveset tudnak rólünk, de azt hiszem nem kell szégyenkeznünk. Terv szerint gazdálkodtunk, minden kötelezettségünket teljesítettük, és 28 forintot osztunk. Nem sok ez, de ahogy az eddigi évek bizonyítják, mindig több lesz— * • * Pöfögve viszi a traktor a trágyát, szekér hozza az alormszalmát. Serényen megy munka. S az emberek közben terveznek, várnak, összeborzong a patak, apró fodrok tarkítják tükrét. A híd mellett tüzet rakott Fodor Gyuri bácsi, néhány percig melegszik, aztán folytatja a munkát sötétedésig. Egy kicsit el vannak zárva a világtól, de úgy dolgoznak, mintha mindenkinek a szeme rajtuk volna. „ Vörös Márta , . . . ..,„,«4? Kovács István Marton Jenő m m Vida Imre TüUősi Ferenc Vilnius tengeri kikötővé válik A litván mérnökök fölvetették azt az elgondolást, hogy Vilniust, Litvánia fővárosát változtassák tengeri kikötővé. Vilnius a köztársaság délkeleti részén fekszik, 34" kilométerre a Balti-tengertől, de ez nem lesz akadálya annak, hogy tengeri hajók vessenek horgonyt a város határában. A szakemberek most dolgozzák ki a litván fővárost körülölelő Nyerisz-folyón építendő nagy víztároló műszaki terveit. Az az indítványuk, hogy különleges gát építése útján megnövelik a folyó vizének szintjét. Az így keletkező mesterséges tengert elérhetik a fekete-tengeri kikötőkből a transzkontinentális útvonalon a balti kikötők felé tartó hajók. (Az SZKP XXII. kongresszusa jóváhagyta azt a tervet, hogy a Fekete- és a Balti-tengert a Dnyeper és a keresztül összelí Nyeman-folyóncsolják) SOMOGYI NÉPLAP Nagyfeszültségű áramvezetékek Szibériában Krasznojarszk és Nagarovo között befejezték a 180 km hosszú 220 kilovoltos feszültségű áramvezeték nazarovoi hőerőmű építését. A energiája ezen a vezetéken jut el a nagy kiterjedésű krasznojarszki határvidék központjába. Nagyfeszültségű távvezetéket építenek továbbá a nazarovoi erőműtől Abakanba, a Hakasz autonóm terület központjába és a határterület más ipari kerületeibe. A jövőben az 500 000 voltos feszültséggel működő krasznojarszki energetikai rendszert összekötik az irkutszki és Kuznyec-medencei energetikai a rendszerrel.