Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-10 / 58. szám

SOMOGYI NÉPLAP A szemlélettel van baj... Hozzászólás Paál László cikkéhez A Somogyi Néplap 1962. február 18-i számában »A marcali járás műkedvelő mű­vészeti mozgalmainak néhány kérdéséről« címmel Paál László dkvtára tollából megje­lent cikk sok olyan megálla­pítást tartalmaz, amellyel vi­tatkozni kell Az alábbiakban a cikkben fölvetett általános problémákra tértek ki. Paál Lászlónak igaza van abban, hogy a technika nagy­arányú fejlődésének korában — s nem utolsósorban a kul­turális forradalom mai sza­kaszában — a művelődés minden ága­­ elevenen ható té­nyező falvaink életében. En­nek a jelentős ténynek két oldala van. Az egyik: a falu ugyanúgy részese lehet a te­levízió, a rádió, a színházi tájelőadások révén egyes mű­vészi produkcióknak, mint városi lakosság. A másik ol­dal Paál László­­ szerint az, hogy a falu közössége — lát­va a hivatásosok munkájának eredményeit —• »viszolyog« a műkedvelő művészeti munká­tól, mert tisztában van vele, hogy minőségben nem tud olyat adni, mint a hivatáso­sok. Paál László ezt mintha nem tartaná természetesnek. Holott ez természetes. Az pe­dig köztudomású, hogy mű­kedvelőinktől sohasem kíván­tunk olyan színvonalú művé­szeti munkát, mint amilyet méltán kérünk számon a hi­vatásosoktól. Az sem szorul bővebb magyarázatra, ha egészen más a mozgalom feladata, műkedvelő méret a hivatásos művészeté. A marcali járásban jelent­­­kező hibák gyökerét én nem »viszolygás«-bans jelölném meg. Inkább a szemlélettel rám, baj, azzal a szemlélettel, amely képtelen fontosságot tulajdonítani a műkedvelő művészeti mozgalomnak. Ilyen szemléleti, elvi tévelygésre vall az a magatartási, így ösztönöz munkára, amely »Kö­zeledik a kultúrverseny, üs­sünk össze hamar valamit.« Vagy: »A múlt héten szólt X estvtára, adjunk műsort a kö­zelgő ünnepen!« Azok, a­kik ennyiben intéznék el munká­jukat és felelősségüket a nép­művelésben, azok nem isme­rik föl sem a népművelési, sem pedig az öntevékeny mű­vészeti munka jelentőségét. Vitatom tehát Paál elvtárs­nak azt a tételét, hogy a mű­kedvelő művészetek megélője a technika, az a kulturális forradalom, amely hatalmas művelődési vágyat szabadított fel falvaink lakosságában. A színház, a rádió, a televízió elérhetősége nem lehet gátló­ja például a műkedvelő szín­játszásnak. Miért? Csepel iga­zán a legtöbb kulturális ese­ményt kínáló főváros közelé­ben vám, mégis művelődési házában húsz-egynéhány szak­kör működik s ezek közül a színjátszó szakkör a legnép­szerűbb; előadásait szívesen megnézik azok a csepeliek, akik egy vonaljeggyel beutaz­hatnak az ország legjobb szín­házaiba. Haskan látja a hibák okát. Ilyen például, hogy sok népművelési munkás nem is­meri fel csoportjának képes­ségeit, s nem nekik való anyagot tanítanak be együt­teseikkel! Máshol meg túl sok időt pazarolnak a »kön­­­nyű műfaj «ara és »vidám est« címén olyan feladatokra, ame­lyek a jó képességű csoporto­kat nem fejlesztik tovább, ör­vendetes, hogy a művelődési életének községek vezetői sok művészeti ágban akarnak részt venni a sz­emléken, és ahol tavaly jó színjátszó cso­port működött, onnan az idén már tánccsopo­rttal is szere­pelni kívánnak. De ezt nem lehet mindenáron megvalósí­tani, csak ha erejük engedi. A helyi viszonyok fölmérése és alapos körültekintés nélkül lehetetlen mindenbe »bene­vezni«. A fiatalok hiányában sze­repeltetett régi műkedvelők bizonyos területen és szer ep­oszt­ás­ban jól megfelelnek a kö­vetelményeknek, rájuk lehet támaszkodni pL egyes szín­daraboknál, népi együttesek­ben, kórusokban stb. A behí­­vottak kiválásával keletkező problémák megoldására oko­sabb tanácsot én sem nék adni A behívással, tud­nő­süléssel, férjhezmenéssel min­den művészeti együttesnek számolnia kelL Egyetlen aján­latom, hogy az utánpótlás ne­velését el kell kezdeni lehe­tőleg már az általános iskolá­ban. Két SBgiCiCII, hogy a kultu­rált szórakozás, népművelői tevékenység irányítói mindenhol pedagógusok, majd és sok teher nehezedik vállasára. E munkájukhoz több segítsé­get kell nyújtaniuk a KISZ- szervezeteknek. A többséget képviselő tanárnők, tanítónők is sokat dolgoznak a népmű­velés területén. Én az »ará­nyosság« problémáját abból a szempontból vetem föl, hogy a népművelő nők aránya nem megfelelő az egyes művészeti ágazatokban. Amíg pL a me­gyei tánc- és bábtovábbkép­zésre többnyire nők járnak, a színjátszó levelező akadémia hallgatóinak csak a kisebbik része n. A marcali járásiból egy nő vesz részt ezen a tan­folyamon, de az sem pedagó­gus. A 27 új női tanerő közül küldhettek volna néhányat a megyei továbbképzésre, ez se­gítette volna megoldani a marcai járás színjátszásának problémáit Föltétlen javára szolgálna a járás népművelésének, ha több továbbképzési alkalmat használnának ki A tánckar­­vezetői tanfolyamot például egy férfi látogatja, a bábren­­dezői tanfolyamra pedig sen­ki sem jár el, jóllehet ez leg­inkább tanítónőknek, óvónők­nek való feladat. Úgy tudom, a karnagyi klub­jait sem látogatja foglalkozá­senki a marcali járásból..? De ha már a pedagógusok közül nem kívánja senki magát to­vább képezni az egyes művé­szeti ágakban, nagyon alkal­masnak tartottunk volna bár­melyik művészeti ágba jelent­kező ügyes KISZ-est, tsz-kul­­túrást vagy a csoportokból bárkit, aki szereti a művésze­tet, szívesen foglalkozik vele. Abban egyetértek Paál elv­társsal, hogy a színjátszás ne szorítkozzék csupán egy-egy esztrád műsor kiegészítésére. A vidám darabok között is található egész estét színvonalas mű, mint betöltő pL a Hazudj igazat, a Felnőnek gyerekek stb. Ma már bőven a akad mindenfajta csoportnak az egyfelvonásosokból is, hosszabb lélegzetű darabokból a is. Ajánlatos átnézni a Mű­­sortanácsadó I. és II. kiadá­sait. A Megyei Könyvtárban is sok jó színmű található a különböző fejlettségű csopor­tok számára. Igen okosnak tartom Paál elvtársnak a járási könyvtá­rak mellett működő tanács­adói hálózat kiépítésére vo­natkozó javaslatát. Egyetértek vele abban is, hogy gazdasá­gosabban kell felhasználni a helyi művészeti együttesek érdekében a tsz-ek kulturális alapját. Erről tárgyalni kell a tsz-ek vezetőségével —­ bi­zonyára nem zárkóznak el a segítségnyújtás elől. Fontos, hogy egy műkedvelő csoport se lássa kárát az ilyenkor felmerülő kérdéseknek: »Ki a csoport gazdája«; »Hol pró­báljon«; »Milyen címen lép­jenek föl« stb. I­tabis szemlére be­­nevezett csoportok száma ar­ról győz meg, hogy megyénk műkedvelő művészeti mozgal­ma említésre méltóan fejlő­dött és fejlődik az egyes terü­­leteken mutatkozó műfaji el­tolódások ellenére is. Ezt a fejlődést kívánjuk fokozni megyei és járási továbbkép­­­zésekkel­ Minden járás tudja, hogy megyei szinten évközi továbbképzést tartunk a szín­játszó vezetők, zenekarveze­­tők­, lubcsoportvezetők szá­mára, s újabban Nagyatádon, Fonyódon és Kaposvárt» to­vábbképzési központot léte­sítünk, ahol a vizsgára ké­szülő kan-vezetőket készítjük fel a működési engedély meg­szerzésére. Ha a megyei to­vábbképzésre járó csoportve­zetők komolyan veszik mun­kájukat, jól­lehet őket al­kalmazni a járási továbbkép­zéseken, így a falusi népmű­velői apparátus bizonyos sza­kosodása emeli a művészeti tevékenység színvonalát. Egyed Árpád, a Népművelési Tanácsadó vezetője. KÉP SZÖVEG NÉLKÜL SZAKŰZ­ETIESEI ÖTLEH ÍGÉRGETŐKNEK Gm regaai 6 A KÖZGAZDASÁGI TECHNIKUM RÉSZÉRE Lovrits Kálmán festőmű­vész megfestette Noszlopy Gáspár arcképét. A festményt március 15-én délelőtt ünne­pélyesen helyezik el az iskola folyosóján. A múzeum vendégkönyvének adataiból kal A múzeumot általában sok­kevesebben látogatják, mint ahányan érdeklődnek az emberi művelődéstörténet iránt. Pedig falusi kocsmák­ban, üzemi étkezőkben, nyil­vános helyeken és egymás kö­zött kedvelt téma a környék múltjáról beszélni. Az em­be­rek érdeklődése napjainkban már kiterjed a művelődéstör­­téneti témákra is. Erről a fantázia, a­­ népzetek számta­lan megnyilatkozása — anek­dotázás, helyi mesék, regés keletkezése —■ tanúskodik. Az ilyen érdeklődés irányba terelésére sok helyes és határozat született az ötlet el­múlt években. Jelentős eredmény, hogy egyre szélesebb körre terjed­nek ki a különböző (»Ismerd meg hazádat«, »Ismerd meg városodat«) kiránduló-mozgal­mak, és gyakran látni »Kü­lönjárat« feliratú autóbuszok, hát szállodák, színházak, kü­lönböző sportlétesítmények előtt. Múzeumok előtt az ilyen látvány még ritka. Vagy például a nagyon népszerűségnek örvendő nagy téli ismeretterjesztő előadások kö­zött hiánycikknek számítanak a régészettel, helytörténettel, természettudománnyal lalkozó előadások, pedig fog­az igény arra mutat, hogy kel­lenének ilyenek is. Kétségkívül születtek ered­mények, ezekről, úgy érez­zük, kötelességünk beszámol­ni Az országias és helyi reumok, tanácsok, a TIT ma­és a népművelési intézmények propagandája nyomán a mú­zeumlátogatások aránya meg­változott. Eddig — a felsza­badulás utáni első esztendők­ben — a múzeumlátogatók ál­talában csak az köréből kerültek ki értelmiség Ha más valaki mégis bevetődött múzeumba, időtöltésnek, bá-­­­mészkodó-csudálkozó szemlé­lődésnek szentelte az ott el­töltött idők Napjainkban egészen más a helyzet. A bámész kíváncsis­kodók, kosaras-batyus idő­töltők helyét elfoglalták a ta­nulni, művelődni vágyó em­berek a múzeumban, merték az iskolán kívüli Földs­ta­nulás emez intézményének ki­váló értékét, és mint a gya­korlat mutatja, élnek vele, használják. A tanácsok, különösen a Kaposvári Városi Tanács és a a Rippl-Rónai Múzeum­ben végzett munkája a közö­mú­zeumlátogatások számának emelésére helyes volt. Egyes üzemek, vállalatok dolgozói ma már csoportosan is rend­szeres látogatói a Rippl-Ró­nai Múzeum állandó és idő­szaki kiállításainak. A Nemzeti Bank, a Tataro­zó és Építő Vállalat, a Fi­nommechanikai Vállalat, az OTP, a Magasépítési Vállalat, a Megyei Bíróság, a nőtanács és a rendőrség tartozik a rendszeres látogatók közé. Hiányolják ma még az olyan üzemek, válalatok, mint pél­dául a ruhaüzem, az Útépítő Vállalat, a TRANSZVILL, a cukorgyár, a kefeüzem, a tej­üzem, a textilművek, az Áramszolgáltató Vállalat, Húsipari Vállalat, a posta, a a Sütőipari Vállalat, az SZTK, a Téglagyári Egy­sülés, a Vendéglátó Vállalat látogató csoportjait. A tárlatvezetéssel össze­kapcsolt látogatások nagy se­gítséget nyújtanak az esti is­kolákban tanuló dolgozóknak, s elősegítik a tömegek eszté­tikai és világnézeti nevelését Ha a felvilágosító munka és az mrányi­tó propaganda még hathatósabb, még céltuda­tosabb lesz, akkor el fogjuk érni, hogy a múzeum teljesí­ti kettős célját: egyrészt a művelődésre vágyó tömegek és a múzeum kapcsola­tát egy­re szorosabbra fűzi, másrészt az emberek mindjobban meg­ismerik, megszeretik barátju­kat, a múzeumot külső segí­tő társaivá, külső munkatár­saivá válnak az ott folyó tu­dományos és feldolgozó mun­kának. Hiszen számtalan­ do­log hever még a föld alatt, a pincék mélyén, padlások zu­gaiban, ami látszólag sem ügyen, de lehet hogy félhe­ti üJhetetlen tudományos ér­ték, amiről a múzeum még nem szerzett tudomást Az eredmények nem lebe­csülendők, ma sokkal több min­­ás és paraszt lát ...**tja a Rippl Rónai Múzeumot, mint az elmúlt évek bármelyiké­­ben. Ez a tény arra köt­elt­z, hogy a múzeumlátogatási igé­nyeket még szélesebb körben ébreszthessük és tápláljuk. Irodalmi est Kaposmérőben Kaposmérőben csütörtökön a Somogy megyei írócsoport iro­dalmi estet rendezett a nem­zetközi nőnap tiszteletére. Köz­reműködött Bellyei László, Csikfalvi József,­ Szabó Ibolya, Szirmay Endre és Török Zsófi. Az esten olyan nagy számú kö­zönség jelent meg, hogy sok érdeklődőnek már nem jutott hely a teremben. Hiperszónikus rakétagéppel Vitorlázórepülés 96 kilométer magasból a földre IZGALMAS KÉRDÉSSEL, a hangsebességnél gyorsabb, úgynevezett sokszorta hiper­szónikus repüléssel foglalkozik a Nyegyelja című szovjet he­tilap hasábjain Sztruminsz­­kij akadémiai levelező tag. A lap Sztruminszkij cikke mel­lett közli egy ilyen hiperszó­nikus utasszállító repülőgép tervét is.­­ A hiperszónikus gépet egy „csak” 8 ezer kilométer órán­kénti sebességgel égbe törő szuperszonikus hordozó repü­lőgép emeli a „startmagassá­gába”, 30 kilométerre. Itt be­kapcsolódnak a hiperszónikus gép rakétahajtóművei s a légi „pótkocsi” a hordozógép hátá­ról külön síneken még följebb lendül, 96 kilométer magas­ságba, s ott már 24 ezer kilo­méter az óránkénti sebessége. A rakéta-üzemanyag azonban csak néhány percre elegendő, tehát a gép innen, 96 kilomé­ter magasból „kikapcsolt mo­torral”, óránként 24 ezer kilo­méteres kezdősebességű hiper­­szóniku­s t­rcry,repülé­sben fel­jebb ereszkedve közelíti meg földi úticélják Persze amíg a tervből való­ság lesz, rengeteg műszaki és tudományos feladatot kell megoldani. Sztruminszkij nép­szerű formában ismertet is néhányat ezek közül. ILYEN PÉLDÁUL AZ, hogy a hiperszónikus sebességnél a repülő test körül a bomba­robbanás utánihoz hasonló légnyomás keletkezik. A ma­gasa­b­b nyomás és hőmérséklet miatt a levegő bomlásnak in­dul, molekulái atomokra sza­kadnak, s ezek az atomok köl­csönhatás­ba lépnek egymás­sal: megváltozik a levegő ös­­­szetétele, megváltoznak az el­lenállását, a repülőgép „körül­­áramlását” szabályozó törvény­­szerűségek is. Ha pedig a se­besség tovább növekszik, az atomok ionizálódnak, elektro­mos töltésűek lesznek, a hang­sebességnél sokszorta gyorsab­ban repü­lő test kőről a l-vegő elektromos vezető lesz. Ez vi­szont egy érdekes lehetőséget csillant meg. Tegyük fel, hogy a repülő­­"én szárnya egy hatalmas "elektromágnes. Ebben az eset­iben csak „be kell kapcsolnunk az áramot”, s a „mágnes” te­kercse máris vonzani vagy ta­szítani fogja az ionizált leve­gőrészecskéket, attól függően, hogy az „áramvonalas” repü­lés érdekében mire van szük­ségünk Ez természetesen egyelőre elméleti lehetőség a repülés közegének ilyen sza­bályozására, számítások sze­rint ugyanis megvalósításához olyan roppant villamos energia­forrás kellene, mint például a kujbisevi vízi erőmű. De a tu­dósok fáradhatatlanul keresik­ a megoldást. S ha vannak­­ nehézségek, a tudomány mé­gis meghódítja a hiperszónikus­ repülések világát: bizonyság erre a Földet körülrepülő űr­hajósok példája. NEM KÉTSÉGES — állapít­ja meg Sztruminszkij —, hogy eljön a hiperszónikus utasszál­lító gépek ideje is, sőt nemso­kára talán felszáll az első olyan repülősén amely a hang sebességénél kétszerte gyor­sabban repül. Hiszem — írja —, hogy ez­­ a repülőgép a szovjet tudósok, munkások tudását mérnökök, fogja di­csér?». ____, , Szombat, 1962. március Ml A mienk A balatonlellei parton sé­tálgatok. A Budapesti Kép­csarnok Vállalat pavilonjá­nak rácsát egyik oldalon le­szakította a vihar. Ha újabb szélroham jön, a rács telje­sen leszakadhat, és esetleg betöri az üveget. Próbálom visszailleszteni az akasztót a kampóba. Nem megy. Szer­szám kellene hozzá. Meg egy kicsit több hozzáértés. Más­nap reggel újból arra gyek, és jóleső érzéssel be­lá­tom: visszaakasztották he­lyére a rácsot. Arra gondo­lok: a budapesti vállalatnak biztosan nincs helyi megbí­zottja, íme mégis van egy nem hivatalos gondozó, olyan valaki, aki már jól ismeri ezt a fogalmat: mienk. *— fer — NEM BŐVELKEDETT HÓBAN A TÉL — a gyer­mekek nagy bosszúságára. Érthető tehát, hogy minden pelyhét szerették volna meg­óvni az olvadástól, ha néha szállingózni kezdett Nemrégen egy kevésbé forgalmas utcán jártam. Las­san hullt a hó. Két kisgye­rek nézte nagy áhítattal, mint fehéredik a járda, vár­ták, mikor szaladhatnak be ródlij­ukért Buzgóságukb­an nem állták meg, hogy ne védjék meg tőlem is a rég óhajtott havat Rám szólt az egyik: — Bácsi, ne tessék rálépni, mert elolvad. *— sk -— Miről beszélgetnek? — Az igaz, hogy öreg volt szegény, de amikor nagyon óvatosan és elővigyázattal föltettük a kocsira, még sem­mi baja sem volt. A kórház előtt vettük észre, hogy el­törött az egyik lába. No, gon­doltuk, éppen jókor! És kép­zeld, úgy kellett hazavin­nünk: az anyósomhoz! Lát­tad volna azt a sírást... és hogy megszidott bennünket amiért nem vigyáztunk job­ban. —■ & rendbe hozatta a lá­bát? — Persze. Azonnal telefo­nált Mácsaiért. Sok pénzébe került, az biztos, de olyan­kor sohasem fukarkodik, amikor öreg zongorájáról van szó... Hazatérés Már előre figyelmeztettek, méghozzá nők. »Ha jól akarsz szórakozni — mondták —, nézd majd meg a nőnap éj­szakáján férfitársaidat.­« Este hatkor még nem lát­tam semmi különöset. Hét óra körül figyelmes lettem egy négytagú társaságra. Az egyik presszóban ültek. Két férfi és­ két nő. A hölgyek sötét ruhában, előttük hóvi­rágcsokor. Valamelyik szom­szédos vállalat délutáni ün­nepségéről jöttek — gondol­tam, de a gyöngyöző kacaj megzavart. Néhány perccel később újabb vendégek érkeztek. Sötét ruha, hóvirágcsokor, íme a különös ismertetőjel. Aztán a kacaj. Az ötödik csoportnál tud­tam megoldani a rejtélyt Szegény férfiak! Egytől egyig be voltak csípve. Per­sze most az egyszer érthető. Azt akarták, hogy minden nő jól érezze magát. Azt hi­szem, sikerült... — ns — Smiggi MérAm Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja, felelős szerkesztő: KISDEÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: L­ászló Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postait­irat­a­laknál és postáskézbesítőknél, előfizetési díj egy hónapra 11

Next