Somogyi Néplap, 1962. július (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-01 / 152. szám

Vasárnap, 1962. július 1. Palotai Boris:­­Majdnem ígész történetD­ im Lajos a Biztosító érzett. Mióta a lelkiismeret­ volt, de hát minden kezdet nem pillantott fel, ha lefekvéshez kártalanítási osztá- furdalás hol a szívét, hol a hó­­hét. Sorra vette tévedéseit, készülődött. Vasárnaponként Iván dolgozott. Sze­ sát ostromolta, szelíd mélylep- igyekezett valamiféle rendszer- ki villamos káztak a zöldbe, pl fény, igénytelen kis ke-leske kiröppent belőle be- be foglalni őket, kóló sört ittak, perecet rágcsál ember volt, hangját sem lehe­­lyet adva a kétkedésnek. Csak­ __ Nagyszerű koponya! __ tak hozzá, s azt dünnyögték: tett hallani. A megszólalásig ugyan­olyan egyszerű minden? suttogták elismerően, s azt is kell ez a kis testmozgás hasonlított egy molylepkére. Olyan nyugalmas? mondták, hogy ez igen. S­eb- Dünné elhatározta, hogy Munka után hazament a fele- Megzavarodva nyomogatta a be belefért mindaz, ami nem megmondja férjének. Már el is­ségéhez, az is molylepkére ha­ homlokát, mely egyszerre meg­­szorult bővebb magyarázatra, kezdte. — Fiam... én azt ha­­sonlított. Furcsa is lett volna, teli tolakodó kérdésekkel. S Mert Dán Lajos emelt fővel is­ szem... attól tartok... — de ha Dán Lajos valami párduc- ha az asztalon felejtette volna merte el tévedéseit a sorsvál- tovább nem jutott, szerű nőre veti a szemét vagy az itatóst? Vagy ha nem azt lalás nemes izzásával. — Ez akár egy selymes cicára. Dün álmodja, amit Bodonyi főosz­ igen! — hallatszott innen is. Tyrant egy szép napon Lajos tisztában volt vele, hogy tályvezető? Ha a saját feje onnan is, majd izmosan fel- I _ * ilyen szürkésbarna kis semmi után álmodna? harsant: — Ez igen! — való hozzá, akitől estéről estére Bizsergés futott végig a tar­ ^látható volt, hogy me­ hogy Dán Lajos e^ üze^i megkérdezheti: — Mi újság lmján. Olyasféle, mint mikor „tTl­ k_ JALaA egy „ TZT KW»». M legénykorában nkgatptedt. « gj* “*“»­­«»“i.ba te­ |^«« «olaara a ,““t­ <W b«*ztán ésa„ megnétt ÄrAHSSISS ’ “ * ásnap a szokásos ér- megvállasodott, a minőségi ön- hát kövessen el. Hite egyenes tekezleten lefújt tudat olyanná varázsolta, mint­ arányban áll az elkövetett hi­­egy láthatatlan por- ha kemény fából faragták vol­­lakkal. Szilárd hát nélkül nem szemet zakója haj­ na, lehet tévedni! — zengte érces tokájáról, s néhány buzdító kö­­zben az időben a hiba­ baritonján. — Csupán az téved, hintés után beszélni kezdett. L_. kat már a magánélete- akiben megvan a szenvedélyes Esztendőkön át csatlakozott az |_ re ,s kiterjesztette Ba­ h** képessége. «_*rv, ^ ____előtte szólókhoz, vagy kibővít- rátnőt tartott, egy több- Szerényen körülnézett várva Ezek közé tartozott Dán Lajos ve,­d­e adta, amit az előbb 16- szörös ugróbajnoknőt, aki hat az elismerő pillantásokat. De is. Ha nagy ritkán mondott va- vidre lógva is unt már hallgat- méter húszat ugrott, ha Dán szeme gúnyoros, szigorú pillan­tatit, azt felelték neki: na Elmondta, hogy "csak ezt La jog mellette volt, és hat me­­tásokba ütközött. Aztán han­­persze... Vagy azt, hogy: min­ akartam menntemn«, és meg­­tér negyvenet, ha nem volt sokat hallott, s ezek a hangok den bizonnyal. Egyszóval nem könnyebbülten leült­ mellette. De erről a húsz centi arról tanúskodtak, hogy a se­figyeltek rá. Az udvariasabbak De most megjött a hangja, különbségről örömest lemon­ lenlevők merőben más vélemé­­kijelentették: ezt jól meg kell hibázott, igenis hibázott, mond­­dott Lajos kedvéért. Nyilvános nyen varrnak, gondolni — s összeráncolták ia annak az embernek önerze- helyeken is együtt jelentek — Na persze — mondta egy homlokukat. tével, aki végre önállóan esik meg, s annyira megfeledkeztek hang szórakozottan, s ebből a­­z igazat megvallva Dün nál valamit. Semmit sem titkolt "a kötelező illemről, hogy min­­két kurta szóból megértette, Lajost annyira elfoglalta napi el, semmit sem próbált senki füle hallatára magázták hogy senki sem figyel már rá. munkája, hogy nem is igen ért rejtegetni, folytatta gyanúsan egymást. Ezt névtelen levélben Néhány hét múlva beszélni rá beszélgetni. Meghallgatta, csillogó szemmel, miközben­re­ többen megírták Dán Lajosné­ kezdett álmában. A felesége kívánja tőle, hogy megértse, de azt se, hogy magához emelje. Akinek eszébe sem jut elvárni tőle, hogy sóhajtson, amikor épp aludni szeretne. Vannak emberek, akik olyan szabályosan, csöndben dolgoz­nak, hogy észre se veszik őket, amit mások mondtak, de amíg fejében elrendeződtek a gon­dolatok, s minden a megfelelő helyre került, már régen más­ról volt szó. Az előbbi gondola­tok érvényüket vesztették, visszájára fordultak, s mind­azt, amit gondosan elraktáro­zott magában, lelkiismeretesen regisztrált, össze kellett rázni, kicserélni, megforgatni, odébb tolni. S ez az összerázás, kicse­rélés, megforgatás és ide-oda tologatás meglehetős erőfeszí­tésébe került, mert lelkiisme­retes, pontos kis ember volt, aki nem tűrt semmiféle rendet­lenséget Egy napon szokása szerint hazament, m­egvacsorázott, tu­domásul vette, hogy »nincsen semmi újság, édes fiam­«, egész­ségügyi sétát tett lejárva a va­csorát amely tökfőzelékből és tükörtojásból állott. Majd lefe­­küldt mellőzve mindenféle só­hajtást és egyéb ifjúkori nesze­ket. Egyszer csak­­ felriadt Nem tudta pontosan, a szíve fáj-e vagy a hasa. Mert a bánat ne­föléje hajolt, mert nyögött, szi­­pákolt, panaszos sóhajokat fújt a plafon felé. — Rosszat álmodtál? — kér­dezte aggódva. — Dán Lajos a sötétségre támaszkodva bökte ki! — Leváltottak. — Ó ... — mondta Danné, s arca a sötétségre támaszkodva ragyogott. — Költs fel... — könyörgött Dán Lajos. — Az az érzésem, hogy... — Nem álmodsz, fiam! — vágott közbe erélyesen az as­­­szony. Rájöttek, hogy szamár vagy. Egy tökfilkó — tette hoz­zá gyengéden. — Megsimogatta kopaszodó fejét — És stréber is. Egy stréber tökfilkó. — Végigtörölte gyöngyöző homlokát. — Egy kis senki. Felszólalásban nagy vagy, de a munkád... Dán Lajosnak kiment az álom a szeméből — Már hi­bázni sem szabad? — kérdez­te rohamra készen. Danné visszanyomta a pér­­sza* ténykedve arra gondolt, hogy nak. »Asszonyom, férjed mit nara­ —. jY*" mondtam, a fel a gyomorra tas. A szive sza­­me korántsem je a sem törődve állásával, társa­ szokásaidban nagy vagy? Hát rT hibalehetőségeket, még előtte halmi helyzetével, családi tűz- nem 3o1 mondtam! Azok is viselkedett.­elovasszerver. Ro- & buktatók ezernyi hellyel, magázza a nőt, akivel rosszak . ócskák! ötéves fel­változata, előtte az élet! nap mint nap mutatkozik. Ne szokások. Legalább öteyesek. h.° gyJhjf . .. 3 ivanok Szédülten ment haza. Üt köz­­tűrd, hogy nevetségessé tegyen Mindig lassan mozgott az zik ebben a • - ben virágot vett, az aktatáska­ téged! Lépj közbe, mielőtt nem aggad. ^ óta érezte, hogy hiba csúszott fába dugta. Jácintszagú pana- késő. Egy ismeretlen jóakaród.« Dán Lajos felkattintotta a a munkájába. Nem valami fő­­szók illatoztak az asztalán, ido- Dán Lajos mind gyakrabban villanykapcsolat. Ködös szem­— Semmi, édes fiaim... tán semmi.­benjáró, hiszen csak szürke kis lyaillatú jégkárjelentések. A járt el iszogatni. Két deci rum nézett a felesége arcába, hivatalnok volt, be kellett ér- feleségét ölébe akarta ültetni, m­ár elég volt hozzá, hogy át- Végre megszólalt: — Mi újság .. . u: de az kalmopirint adott be nem minősített gyerekkori emlékei idehaza, fiam? me szürke, mindennapi kis hl­­kie hogy izzadjon. ^ hitte, rá- eredeti alakjukban kopogjanak bakkal. zaj. rá. Indigóval lemásolt nélküle-Odabent semmit sem vettek A hivatalban határozottan résett a második decivel le­­még észre. Ugyanúgy kezelték, megváltozott a helyzete. Vitat- nyelte... mint eddig, ugyanúgy mondták hoztak vele cinkosan ráhunyo­ _ PersBaszőnyeg üzletünk neki, hogy »na persze«, holott rogtak, türelmetlenül felbesza­ volt három segéddel — mond­­ő már régen nem érdemelte­kítottak, sőt olykor leszamaraz­ ^ ^ a levegőbe bökött. — Ki­­meg ezt a bizalmat. Azelőtt, ták, egyszóval megbecsültek, nek van ellene tófogása? — S amikor hazafelé készülődött, s egyenrangú félnek tekintették, hogy senki sem mukkant, har­­fiókjába zárta előjegyzési nap- aki végre eljutott odáig, hogy cjasan folytatta: — Később tárát, a ceruzáit, az itatóst, egy téved, hibákat követ el. ágytakaró-részleggel bővült az szeletke papírt sem hagyva az Senki sem csodálkozott rajta, üzlet.­­ Villámgyorsan ter­­ítóasztalán, kétszer is ráfordít- amikor magasabb beosztásba gj a hír, hogy Dün va a kulcsot a zárra, nyugalom került. Csupán ő jött zavarba, kartárs olyan ember, akiben szállta meg: az éberség derűs Várta a lelkiismeretfurdalást, bízni lehet. Nem vág fel nyugalma, melyet csak foko­­n riadt éjszakai szívverést, hajdani nyomorával, mint zett" a jól­ végzett munka be- amely hascsikarássá torzulva azt számosan teszik. Ellenkező­­ősületes fáradtsága. Mindebből tört rá. De az csak nem jelent­ meg! Férfias vallomásával bebi-Dán Lajos most semmit sem kezeti­­zonyította, hogy semmit sem ___________________________ Úgy látszik, így van rendjén, titkol, semmit sem rejteget. Az N. Ez a magasabb beosztás jár ágytakarórészleg_ beismerése nekem, szögezte le, és azt arról győz meg, hogy gyökeréig mondta a feleségének: — Elő­­ás le dolgoknak, léptettek, fiam. Jellemző, hogy . Nem telt belé néhány hónap, és Dán Lajost ismét előléptet­­ésak most jut eszükbe! Tíz év­­ték. Ép az ő merészségére, aki­vel ezelőtt kellett volna! hályt nem ismerő lendületére , a tükörbe nézett, ahonnan volt szükség. Ekkor már körül­­egy új Dán Lajos nézett szem­­tekintően, gondosan tévedett, , és tévedéseit elméletekkel te­­lte vele. egy energikus, jelen­tékeny Dan, akiben megvan a­z Állandóan képezi magát képesség, hogy merészen téved- _ mondták róla elismerően, a jen, nagyvonalúan, túlszárnyal- felesége pedig visszatartotta a va elődeit, hibát hibára hal- lélegzetét és várt. Néha úgy mozva. Próbálta összeszedni érezte, hogy már hónapok óta gondolatait. Mi történt vele? visszatartotta a lélegzetét. Só- Minek köszönheti ezt a váltó- várogva gondolt azokra a régi zást? Visiti idézte a pillanatot, szép napokra, amikor csillagot amikor .­ .­.ör fedte föl, hogy horgolva ült Lajos mellett, aki hibázott. Gyötrő és keserves újságjába merült,­­ csak akkor . (Szekeres Emil rajza.) TÉNAGY SÁNDOR: 5’ É­T A Figyelek: jó hallani a sétánp.s/.. . a szaggatott meg-me hid­ulást, aztán a csöndet, ahogyan dadog a láb, a lépés: ezek — tudom — bukóig '/.e.elmesek, majd egyirányú, tompa esős‘•/­állások, bús, goromba zajjal: nyugdíjas-közöny: esvv z1 Örte [UNK] 'do bácsi fán; suli o­k jöi­­ek, kis csapat, egyikük jövő meccs-vitán, frissek, talpaik alól szikrázva fröccsen a kavics: — engem ki figyel vajon, ha elindulok magam is? 5 SOMOGYI NÉPLAP NAGYMAMA A rádió elesett egy riporttól. Nagymama meghalt. Kil­­encvenhat éves volt és makkegészséges. Sohasem volt be­teg. De baj esetén kúrálta az egész családot. Szárított füvet tüllzacskókban illatoztak. Nagymamának is zsálya meg menta, szaga volt. Hallása, szíve jó, szeme még inkább. Térítőket horgolt. Hetven éves koráig kellett neki a szemüveg, aztán újra kitűnően látott. Már várta, hogy a fogai is kinőjeneki mert olvasott ilyesmiről valahol. Az orvosok megjósolták neki a százhúsz évet. A századikra készült is. Biztosra vette, hogy fölkeresi a rádió. Megtalálták a beszédét, amit erre az alka­­lomra írt előre, nehogy a nagy napon belesüljön. Kilencven éves koráig mindig letagadott két évet, mert nagymama hiú volt egy kicsit. Kilencvenöt éves korában már büszke volt éveire. Most már szívesen toldott is volna hozzájuk. Nagyon­­ meg akarta érni a százat. Jött-ment. Állandóan dolgozott, így esett el az udvaron. Eltört a lába. A család hallgatott körülötte, ő föl sem vette. Legalább pihen egy kicsit, mondogatta. Az ágy már várta. Jó régen várhatta. A párnák, a takarók pedig megfogták és nem eresztették. Még ott is munkát követelt. Aztán napról napra csöndesedett. A harmadik héten felsóhajtott, hogy na­gyon elfáradt. És hogy kipihenje, amit elmulasztott, igazi mélyen elaludt örökre. Néz messzire. Ilyen végtelen messzeségbe csak így lehet nézni, rezzenéstelen, megbátorult szemekkel. Az örökkévaló* sáp előtt most pattant szét az emberi lét burka. A szívdobba­­­nások energiája sem vész el. Ez is a világmindenség törvé­*­nyeihez tartozik. Így tükröződik tovább az örökkévalóság vés gesen a fiákban, ahogy tükröződik egy virágban vagy a füvek vidám zöld dárdáiban, ahogy újra meg újra megújulnak. Nagymama elment. A nagy riport elmaradt. De maradt sok fia, lánya, unokája, dédunokája, így lett halhatatlan. Mihályi Margit SZIRMAY ENDRE: BÜSZKÉN ÉLETET BONT A hegyormok felett suhogó szárnnyal, mint az esti vágyak — feketén szárnyal egy lomha madár, prédára les, vagy kósza párját várja, vagy csak a képzelet nyugtalan árja tél­ túl ringatja már. Az árnyékok mélyén, ásító magányban, a sziklákra hulló, remegő homályban bolyong a suta gond. A szénás rétek áradó illata, az ifjúság nyers, sziklatörő szava büszkén életet bont. SIMON LAJOS: LÉLEKIG A NYÁRBAN Amerre jöttem, nehéz szekerek tördelték a dűlőutakat, s a jámbor barmok nyála — amely kicsordult — átleng az úton, mint a dróthuzal. 0, búzás apadás! NehézUlatú nyár! Kalászhajú Heléna! Szépséged előtt leborulnék a porba, de alkonyig még el kell énekelnem a feltört kezek fájdalmas énekét. TÖVIS Fülöp János a vasöntöde­ kúpo­­lókemence melletti fizikai munkát cserélte föl az újságírással. Külön­böző szerkesztőségekben dolgozott évekig, megismerte a valóság, az élet legkülönbözőbb területeit, gaz­dag társadalmi tapasztalatai szol­gáltattak nyersanyagot első írásai­hoz. Özvegyek című elbeszé­lésével tűnt fel: sokat ígérő, pár­tos eszmeiségű, erős tehetségű íróegyéniségként mutatkozott be. Ez a novella — melyet a fiatal író fasiszta barbárságra való emlé­keztetőül alkotott — helyet kapott ebben a kötetben is. Drámai szug­­gesztivitású, súlyos mondanivalót hordozó, erős feszültségű írás ez. A szereplők megnyugvását, lelki békéjét a közösség hozza el: a kö­zösség ereje átsegít a legsúlyosabb megpróbáltatásokon is — hirdeti a novella. A kötetnek — már arányainál a fogva is — legigényesebb darabja B­o­t­o­n­d című kisregény, fcgy fiatal, magára maradt kovács­­munkást ábrázol, aki halálosan sze­relmes lesz egyik munkástársa fe­leségébe, de aki előtt a várt érzelmi beteljesülés szétfoszlik. Nehéz lép­tű, súlyos mozgású, ám mély em­berségű figurákat ábrázol ebben a kisregényben hitelesen megjelenít­ve az üzemi munkásélet légkörét. m> ■­­ I: \\.;r >. : :yY,... Csáky Marcinyák József: CSÓNAKKIKÖTŐ TIHANYBAN (olaj). Wi Mmyer Mwnzna Qatert» stefold vtoCorttiA'litteAvafr «ejMgáDölg '

Next