Somogyi Néplap, 1962. július (19. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-01 / 152. szám
Vasárnap, 1962. július 1. Palotai Boris:Majdnem ígész történetD im Lajos a Biztosító érzett. Mióta a lelkiismeret volt, de hát minden kezdet nem pillantott fel, ha lefekvéshez kártalanítási osztá- furdalás hol a szívét, hol a hóhét. Sorra vette tévedéseit, készülődött. Vasárnaponként Iván dolgozott. Sze sát ostromolta, szelíd mélylep- igyekezett valamiféle rendszer- ki villamos káztak a zöldbe, pl fény, igénytelen kis ke-leske kiröppent belőle be- be foglalni őket, kóló sört ittak, perecet rágcsál ember volt, hangját sem lehelyet adva a kétkedésnek. Csak __ Nagyszerű koponya! __ tak hozzá, s azt dünnyögték: tett hallani. A megszólalásig ugyanolyan egyszerű minden? suttogták elismerően, s azt is kell ez a kis testmozgás hasonlított egy molylepkére. Olyan nyugalmas? mondták, hogy ez igen. Seb- Dünné elhatározta, hogy Munka után hazament a fele- Megzavarodva nyomogatta a be belefért mindaz, ami nem megmondja férjének. Már el isségéhez, az is molylepkére ha homlokát, mely egyszerre megszorult bővebb magyarázatra, kezdte. — Fiam... én azt hasonlított. Furcsa is lett volna, teli tolakodó kérdésekkel. S Mert Dán Lajos emelt fővel is szem... attól tartok... — de ha Dán Lajos valami párduc- ha az asztalon felejtette volna merte el tévedéseit a sorsvál- tovább nem jutott, szerű nőre veti a szemét vagy az itatóst? Vagy ha nem azt lalás nemes izzásával. — Ez akár egy selymes cicára. Dün álmodja, amit Bodonyi főosz igen! — hallatszott innen is. Tyrant egy szép napon Lajos tisztában volt vele, hogy tályvezető? Ha a saját feje onnan is, majd izmosan fel- I _ * ilyen szürkésbarna kis semmi után álmodna? harsant: — Ez igen! — való hozzá, akitől estéről estére Bizsergés futott végig a tar ^látható volt, hogy me hogy Dán Lajos e^ üze^i megkérdezheti: — Mi újság lmján. Olyasféle, mint mikor „tTl k_ JALaA egy „ TZT KW»». M legénykorában nkgatptedt. « gj* “*“»«»“i.ba te |^«« «olaara a ,““t <W b«*ztán ésa„ megnétt ÄrAHSSISS ’ “ * ásnap a szokásos ér- megvállasodott, a minőségi ön- hát kövessen el. Hite egyenes tekezleten lefújt tudat olyanná varázsolta, mint arányban áll az elkövetett hiegy láthatatlan por- ha kemény fából faragták vollakkal. Szilárd hát nélkül nem szemet zakója haj na, lehet tévedni! — zengte érces tokájáról, s néhány buzdító közben az időben a hiba baritonján. — Csupán az téved, hintés után beszélni kezdett. L_. kat már a magánélete- akiben megvan a szenvedélyes Esztendőkön át csatlakozott az |_ re ,s kiterjesztette Ba h** képessége. «_*rv, ^ ____előtte szólókhoz, vagy kibővít- rátnőt tartott, egy több- Szerényen körülnézett várva Ezek közé tartozott Dán Lajos ve,de adta, amit az előbb 16- szörös ugróbajnoknőt, aki hat az elismerő pillantásokat. De is. Ha nagy ritkán mondott va- vidre lógva is unt már hallgat- méter húszat ugrott, ha Dán szeme gúnyoros, szigorú pillantatit, azt felelték neki: na Elmondta, hogy "csak ezt La jog mellette volt, és hat metásokba ütközött. Aztán hanpersze... Vagy azt, hogy: min akartam menntemn«, és megtér negyvenet, ha nem volt sokat hallott, s ezek a hangok den bizonnyal. Egyszóval nem könnyebbülten leült mellette. De erről a húsz centi arról tanúskodtak, hogy a sefigyeltek rá. Az udvariasabbak De most megjött a hangja, különbségről örömest lemon lenlevők merőben más vélemékijelentették: ezt jól meg kell hibázott, igenis hibázott, monddott Lajos kedvéért. Nyilvános nyen varrnak, gondolni — s összeráncolták ia annak az embernek önerze- helyeken is együtt jelentek — Na persze — mondta egy homlokukat. tével, aki végre önállóan esik meg, s annyira megfeledkeztek hang szórakozottan, s ebből az igazat megvallva Dün nál valamit. Semmit sem titkolt "a kötelező illemről, hogy minkét kurta szóból megértette, Lajost annyira elfoglalta napi el, semmit sem próbált senki füle hallatára magázták hogy senki sem figyel már rá. munkája, hogy nem is igen ért rejtegetni, folytatta gyanúsan egymást. Ezt névtelen levélben Néhány hét múlva beszélni rá beszélgetni. Meghallgatta, csillogó szemmel, miközbenre többen megírták Dán Lajosné kezdett álmában. A felesége kívánja tőle, hogy megértse, de azt se, hogy magához emelje. Akinek eszébe sem jut elvárni tőle, hogy sóhajtson, amikor épp aludni szeretne. Vannak emberek, akik olyan szabályosan, csöndben dolgoznak, hogy észre se veszik őket, amit mások mondtak, de amíg fejében elrendeződtek a gondolatok, s minden a megfelelő helyre került, már régen másról volt szó. Az előbbi gondolatok érvényüket vesztették, visszájára fordultak, s mindazt, amit gondosan elraktározott magában, lelkiismeretesen regisztrált, össze kellett rázni, kicserélni, megforgatni, odébb tolni. S ez az összerázás, kicserélés, megforgatás és ide-oda tologatás meglehetős erőfeszítésébe került, mert lelkiismeretes, pontos kis ember volt, aki nem tűrt semmiféle rendetlenséget Egy napon szokása szerint hazament, megvacsorázott, tudomásul vette, hogy »nincsen semmi újság, édes fiam«, egészségügyi sétát tett lejárva a vacsorát amely tökfőzelékből és tükörtojásból állott. Majd lefeküldt mellőzve mindenféle sóhajtást és egyéb ifjúkori neszeket. Egyszer csak felriadt Nem tudta pontosan, a szíve fáj-e vagy a hasa. Mert a bánat neföléje hajolt, mert nyögött, szipákolt, panaszos sóhajokat fújt a plafon felé. — Rosszat álmodtál? — kérdezte aggódva. — Dán Lajos a sötétségre támaszkodva bökte ki! — Leváltottak. — Ó ... — mondta Danné, s arca a sötétségre támaszkodva ragyogott. — Költs fel... — könyörgött Dán Lajos. — Az az érzésem, hogy... — Nem álmodsz, fiam! — vágott közbe erélyesen az asszony. Rájöttek, hogy szamár vagy. Egy tökfilkó — tette hozzá gyengéden. — Megsimogatta kopaszodó fejét — És stréber is. Egy stréber tökfilkó. — Végigtörölte gyöngyöző homlokát. — Egy kis senki. Felszólalásban nagy vagy, de a munkád... Dán Lajosnak kiment az álom a szeméből — Már hibázni sem szabad? — kérdezte rohamra készen. Danné visszanyomta a pérsza* ténykedve arra gondolt, hogy nak. »Asszonyom, férjed mit nara —. jY*" mondtam, a fel a gyomorra tas. A szive szame korántsem je a sem törődve állásával, társa szokásaidban nagy vagy? Hát rT hibalehetőségeket, még előtte halmi helyzetével, családi tűz- nem 3o1 mondtam! Azok is viselkedett.elovasszerver. Ro- & buktatók ezernyi hellyel, magázza a nőt, akivel rosszak . ócskák! ötéves felváltozata, előtte az élet! nap mint nap mutatkozik. Ne szokások. Legalább öteyesek. h.° gyJhjf . .. 3 ivanok Szédülten ment haza. Üt köztűrd, hogy nevetségessé tegyen Mindig lassan mozgott az zik ebben a • - ben virágot vett, az aktatáska téged! Lépj közbe, mielőtt nem aggad. ^ óta érezte, hogy hiba csúszott fába dugta. Jácintszagú pana- késő. Egy ismeretlen jóakaród.« Dán Lajos felkattintotta a a munkájába. Nem valami főszók illatoztak az asztalán, ido- Dán Lajos mind gyakrabban villanykapcsolat. Ködös szem— Semmi, édes fiaim... tán semmi.benjáró, hiszen csak szürke kis lyaillatú jégkárjelentések. A járt el iszogatni. Két deci rum nézett a felesége arcába, hivatalnok volt, be kellett ér- feleségét ölébe akarta ültetni, már elég volt hozzá, hogy át- Végre megszólalt: — Mi újság .. . u: de az kalmopirint adott be nem minősített gyerekkori emlékei idehaza, fiam? me szürke, mindennapi kis hlkie hogy izzadjon. ^ hitte, rá- eredeti alakjukban kopogjanak bakkal. zaj. rá. Indigóval lemásolt nélküle-Odabent semmit sem vettek A hivatalban határozottan résett a második decivel lemég észre. Ugyanúgy kezelték, megváltozott a helyzete. Vitat- nyelte... mint eddig, ugyanúgy mondták hoztak vele cinkosan ráhunyo _ PersBaszőnyeg üzletünk neki, hogy »na persze«, holott rogtak, türelmetlenül felbesza volt három segéddel — mondő már régen nem érdemeltekítottak, sőt olykor leszamaraz ^ ^ a levegőbe bökött. — Kimeg ezt a bizalmat. Azelőtt, ták, egyszóval megbecsültek, nek van ellene tófogása? — S amikor hazafelé készülődött, s egyenrangú félnek tekintették, hogy senki sem mukkant, harfiókjába zárta előjegyzési nap- aki végre eljutott odáig, hogy cjasan folytatta: — Később tárát, a ceruzáit, az itatóst, egy téved, hibákat követ el. ágytakaró-részleggel bővült az szeletke papírt sem hagyva az Senki sem csodálkozott rajta, üzlet. Villámgyorsan terítóasztalán, kétszer is ráfordít- amikor magasabb beosztásba gj a hír, hogy Dün va a kulcsot a zárra, nyugalom került. Csupán ő jött zavarba, kartárs olyan ember, akiben szállta meg: az éberség derűs Várta a lelkiismeretfurdalást, bízni lehet. Nem vág fel nyugalma, melyet csak fokon riadt éjszakai szívverést, hajdani nyomorával, mint zett" a jól végzett munka be- amely hascsikarássá torzulva azt számosan teszik. Ellenkezőősületes fáradtsága. Mindebből tört rá. De az csak nem jelent meg! Férfias vallomásával bebi-Dán Lajos most semmit sem kezetizonyította, hogy semmit sem ___________________________ Úgy látszik, így van rendjén, titkol, semmit sem rejteget. Az N. Ez a magasabb beosztás jár ágytakarórészleg_ beismerése nekem, szögezte le, és azt arról győz meg, hogy gyökeréig mondta a feleségének: — Előás le dolgoknak, léptettek, fiam. Jellemző, hogy . Nem telt belé néhány hónap, és Dán Lajost ismét előléptetésak most jut eszükbe! Tíz évték. Ép az ő merészségére, akivel ezelőtt kellett volna! hályt nem ismerő lendületére , a tükörbe nézett, ahonnan volt szükség. Ekkor már körülegy új Dán Lajos nézett szemtekintően, gondosan tévedett, , és tévedéseit elméletekkel telte vele. egy energikus, jelentékeny Dan, akiben megvan az Állandóan képezi magát képesség, hogy merészen téved- _ mondták róla elismerően, a jen, nagyvonalúan, túlszárnyal- felesége pedig visszatartotta a va elődeit, hibát hibára hal- lélegzetét és várt. Néha úgy mozva. Próbálta összeszedni érezte, hogy már hónapok óta gondolatait. Mi történt vele? visszatartotta a lélegzetét. Só- Minek köszönheti ezt a váltó- várogva gondolt azokra a régi zást? Visiti idézte a pillanatot, szép napokra, amikor csillagot amikor . ..ör fedte föl, hogy horgolva ült Lajos mellett, aki hibázott. Gyötrő és keserves újságjába merült, csak akkor . (Szekeres Emil rajza.) TÉNAGY SÁNDOR: 5’ ÉT A Figyelek: jó hallani a sétánp.s/.. . a szaggatott meg-me hidulást, aztán a csöndet, ahogyan dadog a láb, a lépés: ezek — tudom — bukóig '/.e.elmesek, majd egyirányú, tompa esős‘•/állások, bús, goromba zajjal: nyugdíjas-közöny: esvv z1 Örte [UNK] 'do bácsi fán; suli ok jöiek, kis csapat, egyikük jövő meccs-vitán, frissek, talpaik alól szikrázva fröccsen a kavics: — engem ki figyel vajon, ha elindulok magam is? 5 SOMOGYI NÉPLAP NAGYMAMA A rádió elesett egy riporttól. Nagymama meghalt. Kilencvenhat éves volt és makkegészséges. Sohasem volt beteg. De baj esetén kúrálta az egész családot. Szárított füvet tüllzacskókban illatoztak. Nagymamának is zsálya meg menta, szaga volt. Hallása, szíve jó, szeme még inkább. Térítőket horgolt. Hetven éves koráig kellett neki a szemüveg, aztán újra kitűnően látott. Már várta, hogy a fogai is kinőjeneki mert olvasott ilyesmiről valahol. Az orvosok megjósolták neki a százhúsz évet. A századikra készült is. Biztosra vette, hogy fölkeresi a rádió. Megtalálták a beszédét, amit erre az alkalomra írt előre, nehogy a nagy napon belesüljön. Kilencven éves koráig mindig letagadott két évet, mert nagymama hiú volt egy kicsit. Kilencvenöt éves korában már büszke volt éveire. Most már szívesen toldott is volna hozzájuk. Nagyon meg akarta érni a százat. Jött-ment. Állandóan dolgozott, így esett el az udvaron. Eltört a lába. A család hallgatott körülötte, ő föl sem vette. Legalább pihen egy kicsit, mondogatta. Az ágy már várta. Jó régen várhatta. A párnák, a takarók pedig megfogták és nem eresztették. Még ott is munkát követelt. Aztán napról napra csöndesedett. A harmadik héten felsóhajtott, hogy nagyon elfáradt. És hogy kipihenje, amit elmulasztott, igazi mélyen elaludt örökre. Néz messzire. Ilyen végtelen messzeségbe csak így lehet nézni, rezzenéstelen, megbátorult szemekkel. Az örökkévaló* sáp előtt most pattant szét az emberi lét burka. A szívdobbanások energiája sem vész el. Ez is a világmindenség törvé*nyeihez tartozik. Így tükröződik tovább az örökkévalóság vés gesen a fiákban, ahogy tükröződik egy virágban vagy a füvek vidám zöld dárdáiban, ahogy újra meg újra megújulnak. Nagymama elment. A nagy riport elmaradt. De maradt sok fia, lánya, unokája, dédunokája, így lett halhatatlan. Mihályi Margit SZIRMAY ENDRE: BÜSZKÉN ÉLETET BONT A hegyormok felett suhogó szárnnyal, mint az esti vágyak — feketén szárnyal egy lomha madár, prédára les, vagy kósza párját várja, vagy csak a képzelet nyugtalan árja tél túl ringatja már. Az árnyékok mélyén, ásító magányban, a sziklákra hulló, remegő homályban bolyong a suta gond. A szénás rétek áradó illata, az ifjúság nyers, sziklatörő szava büszkén életet bont. SIMON LAJOS: LÉLEKIG A NYÁRBAN Amerre jöttem, nehéz szekerek tördelték a dűlőutakat, s a jámbor barmok nyála — amely kicsordult — átleng az úton, mint a dróthuzal. 0, búzás apadás! NehézUlatú nyár! Kalászhajú Heléna! Szépséged előtt leborulnék a porba, de alkonyig még el kell énekelnem a feltört kezek fájdalmas énekét. TÖVIS Fülöp János a vasöntöde kúpolókemence melletti fizikai munkát cserélte föl az újságírással. Különböző szerkesztőségekben dolgozott évekig, megismerte a valóság, az élet legkülönbözőbb területeit, gazdag társadalmi tapasztalatai szolgáltattak nyersanyagot első írásaihoz. Özvegyek című elbeszélésével tűnt fel: sokat ígérő, pártos eszmeiségű, erős tehetségű íróegyéniségként mutatkozott be. Ez a novella — melyet a fiatal író fasiszta barbárságra való emlékeztetőül alkotott — helyet kapott ebben a kötetben is. Drámai szuggesztivitású, súlyos mondanivalót hordozó, erős feszültségű írás ez. A szereplők megnyugvását, lelki békéjét a közösség hozza el: a közösség ereje átsegít a legsúlyosabb megpróbáltatásokon is — hirdeti a novella. A kötetnek — már arányainál a fogva is — legigényesebb darabja Botond című kisregény, fcgy fiatal, magára maradt kovácsmunkást ábrázol, aki halálosan szerelmes lesz egyik munkástársa feleségébe, de aki előtt a várt érzelmi beteljesülés szétfoszlik. Nehéz léptű, súlyos mozgású, ám mély emberségű figurákat ábrázol ebben a kisregényben hitelesen megjelenítve az üzemi munkásélet légkörét. m> ■ I: \\.;r >. : :yY,... Csáky Marcinyák József: CSÓNAKKIKÖTŐ TIHANYBAN (olaj). Wi Mmyer Mwnzna Qatert» stefold vtoCorttiA'litteAvafr «ejMgáDölg '