Somogyi Néplap, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-04 / 181. szám

SOMOGYI NÉPLAP Ki ne ismerné ezt a fekete kislányt? Sokszor tűnt fel szép, harmonikus táncával a falu és a város színpadain, amikor a BM Somogy megyei Rendőr-főkapitányságának k­ul­túr­csoport­ja szerepelt. Horváth Ibolyát most a siófoki strandon fedez­tük fel, pihen és erőt gyűjt a jövő évi munkához, no és a tánchoz, amit talán abba se tudna hagyni már. Saf­vari a felnőttekkel Pásztori Zsuzsika még 9 éves sincs, de máris kész hölgy. Sokat segít a mamá­jának, nagyon ügyes, önálló kislány, ő in­tézi a napi bevásár­lásokat is. Kedvenc tartózkodási helye a Belvárosi Cukrász­da, ahol törzsaszta­la mellett felnőttek komolysággal fo­gyasztja el »betevő« citromszörpjét. Egyetlen van csak, az, bánata hogy nem akarják megér­teni a felnőttek. Min­dig baj van velük. A napokban is el­küldte anyukája be­vásárolni. »Nagy pénzt« adott neki, mert nem volt elég aprója. A boltban muzsika megvett min­dent, amit otthon mondtak. Már kife­lé indult, amikor eszébe jutott vala­mi: — Meglepem anyu­kát, viszek haza még sok mindent, örülni fog! —S majd gon­dolta magában. És Zsuzsika a cselekvés embere... — Süteményt ké­rek, ebből is ... ab­ból is ... most cso­kit ... — mutatott a pultra, s végigjárta az üzletet, mindenütt vásárolt még­­ valami finomságot. Legalább 250 százalékkal túl­lépte a »keretet«... Húzta kis kezét szatyor, amint haza­a­felé tartott az Irá­nyi Dániel utcába. Már előre elképzel­te az otthoni örö­möt. — Biztosan szól va­lamit anyu, megdi­csér! — örvendezett előre . Sejtelme nem csalt. Szólt is anyukája, csak nem azt, amit Zsuzsika várt. Jó­val többet, s kevés­bé szépet... végül Zsuzsika nem bírta tovább. — Micsoda igazság­talanság! Pedig még hatvan fillért vis­­­sza is hoztam —■ mondta megbántot­­tan, s eltörött a mé­cses. Igazán, nagyon igazságtalanok a fel­nőttek ... S. M. 1 6 Akik öregeket, családi sorsokat vigyáznak (Tudósítónktól.) A városi tanács gyámügyi csoportja. Mi mindennel fog­lalkoznak itt? Ellenőrzik az életjáradékos és tartási szer­ződések megtartását, hogy szívtelenek, haszonlesők ne csaphassák be az öregeket. A múlt hetekben egy idős as­­­szony jött hozzájuk sírva. Meghalt a férje, és az eltartók­eszre való hivatkozással a fele járadékot akarták csak fi­zetni neki. Az állandó bizott­ság megvédte az asszony ér­dekeit Az állandó bizottság sokat segít a gyámhatóságnak. Ész­revételeik alapján döntenek­ a 30—40 000 forintra rúgó gyám­ügyi ellátmány kiutalásakor. Kaposváron évente 15—20 gyermeket vesznek állami gon­dozásba. Gondozásba vehetik többek között elhunyt vagy nagybeteg szülők, valamint al­koholisták és erkölcstelen életmódot folytatók gyerme­keit Nemrégiben a Baranya me­gyei Gyemekvédő Otthon egyik lakója azzal fordult a kapos­vári gyámhatósághoz, hogy se­gítsen neki szülei felkutatásá­ban. A fiú 14 év óta van ál­lami gondozásiban, azóta sem­mit sem tud szüleiről, azok őt soha meg nem látogatták, s most a fiú elhatározta, hogy felkutatja őket. Egy gyermeket szülei kére­getésre kényszerítettek, hogy nekik több jusson italra. Mi­vel a szülők továbbra sem változtak meg, a gyermeket örökbe adták egy családnak. Itt kellemes otthon, sok-sok játék várta a kisfiút. Gyakran előfordul, hogy bí­róságaink kisebb bűncselek­ményt elkövető fiataloknak próbaidőt adnak a megjavulás­­ra. Ilyen esetben a gyámügyi hatóságra hárul az a feladat, hogy pártfogókat keressen kiskorúak mellé. Legtöbbször a az illető körzet iskolájának egyik tanárát kérik föl párt­fogónak. A gyámügyiek családjogi ügyekben is segítenek. Pl. közbenjárnak gyermektartási ügyekben.­ Ők adnak engedélyt a 18 éven aluliak házasságkö­téséhez is. A múlt évben pl. tizenöt 16—17 éves fiú és leány kért házassági enge­délyt. Fiatalkorúaknak azon­ban csak nagyon alapos ok miatt engedik meg a házasság­­kötést, mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen korban kötött házasságok a legkevés­bé tartósak: A minisztériumi kollégium több elgondolás megvitatása után úgy döntött, hogy az új üzemet az északi ipari öve­zetbe telepítik, a gombolyító­kombinát, a lepényhengerlő, a fűrészporgyár és a pertliművek mellé. Ez a cipő­­jól kiépült gyámeg­yed tovább fejleszthető, mert az itt elhe­lyezkedő üzemek által bezárt félkör alakú területen nem gond az elektromos hálózat, a vízvezeték és az utak továb­bi bővítése, s mindez lényege­sen olcsóbb, mintha »szűz« területen jelölték volna ki a népgazdasági szempontból igen fontos és sürgős medve­cukorgyár helyét. Olcsóbb megoldásokra kell törekedni, ezért nem jelentéktelen, hogy az üzem itteni felépítésével kerek ötmilliót lehet megspó­rolni: harmincmillió helyett mindössze huszonötmillióba kerül a beruházás! Az építkezés hamarosan meg is kezdődött, s mikor már kiemelkedtek a földből a betonfalak, megjelentek szem­lélődésre — természetesen külön-külön — a szomszédos üzemek képviselői is. Körül­néztek, belekukkantottak a tervekbe, azután mentek dolgukra, majd ismét külön- a külön a beruházókhoz. — Kérem szépen, mi igazán örülünk annak, hogy új gyár épül a szomszédságunkban — íg­y a gombolyítókombinát fő­mérnöke —, no de elnézést, mi adjunk nekik utat? Néztem a tervet, s rajtunk keresztül megy a közlekedésük. Akkor, amikor az üzemi főútvonal amúgy is rossz állapotban van. Nekünk még megtenné öt-hat évig is, de kétszeres forgalom esetén ... Nem, ké­rem! A beruházó hozza rend­be az utat, akkor... akkor talán lehet... És ettől kezdve természetesen közösek lenné­nek az utat érintő költsé­geink. .. A beruházás elbír még hárommilliót?csak — Rendben van, hogy áram kell a medvecukorgyáraik - így a lepényhengerlő tója —, no de hogyan? Igazga­Ne­künk emiatt nagy átalakítá­sokat kell végezni. Ha már a transzformátorházat átala­kítják, bővítik, a belső háló­zat egy részét célszerű kicse­rélni. Soha kedvezőbb alka­lom. De kellett volna ez ne­künk, ha nincs ez a medve­cukor exportszerződés? Időt­len idők­ig megtette volna. Viselje hát ennek a költségeit az, aki előidézi a változást! Igen, tessék ezt is belekalku­lálni a beruházásba. Csekély háromszázezerről van szó... — Tessék nézni! — verte az asztalt a fűrészporgyár meg­bízottja. — Háromszáz méter hosszan új kerítést kell épí­tenünk ... A régi nem felel meg, hiszen egy új gyár mel­lett nem szégyenkezhet a mi ócska kerítésünk ... Azután itt van a víz- és gőzellátás. Mi adjuk, ugye, a gőzt meg a vizet, de ennek olyan kihatá­sai vannak, hogy egyszerűen nem vállalhatjuk. A kazánház erre már öreg, föl kell újíta­ni. De miért? Mert a medve­­cukorgyár megtisztel bennün­ket szomszédságával! Akkor vegyék ezt a költséget a be­ruházás számlájára... Ne­künk erre nincs keretünk ... Honnan szednénk mi most négy és fél milliót?! — Meg sem kérdezik a vál­lalatot, csak egyszerűen leha­sítanak a portájáról másfél hektárt! Vagy a cipőpertli­­üzemmel azt csinálnak, amit akarnak? Nekünk erre a te­rületre egy nagy központi raktár volt tervezve! Itt van­nak a terv dokumentumai. Honnan vegyek én másik te­rületet? De mindegy, van egy megoldás: terjeszkedhe­tünk nyugat felé... ott, ahol a gyümölcsösök vannak. Há­rom maszek kertet kell csu­pán kisajátítani, és természe­tesen új terveket kell készíte­ni De ezt a három-négyszáz­­ezer forintot a beruházásnak kell vállalnia, amely felboly­­dította nálunk a rendet! És jött a posta, és jött MÁV, és jött a csatornamű és a az áramszolgáltató ... A rus zengte: »A beruházó kó­ér­deke! A beruházó érdeke!« Az összeg pedig egyre szapo­rodott, mint mikor vesz egy fiatalasszony táskát pofon kétszáz forintért, amiről utóbb kiderül, hogy semmit sem ér egy háromszáz forin­tos cipő, egy ezerkétszáz forin­­tos kabát meg egy hatszáz fo­rintos kardigán nélkül. Lehe­tetlen, hogy az asszony ne tudná: nincs mihez hordani azt a táskát. Nagyon jól tud­ja, de caak akkor jut eszébe, mikor már késő, mert külön­ben egyszerűbb lenne lemon­dani — legalábbis a férj szempont­j­ából Nyolcmilliót már beépítet­tek. Kárba veszhet nyolcmil­lió? Nem! Meg kell menteni! Meg kell menteni harminc millióval! Sz. Simon István Pálmaj­ori példa Pálmajonban — ahol a la­kosság zöme cigány — fárad­ságos munkája közben éri öröm a Boros pedagógus há­zaspárt. Az idén az örvendeztet­te meg őket, hogy a cigányok gyermekei az iskolaév befeje­zése után hamarosan dolgoz­ni kezdtek. A máskor nyár hosszat tekergő gyerekektől hangos falu az idén csönde­sebb lett. A »kutyák hajigálá­­sa« helyett a fiúk és a lányok kapával a kezükben a mezőre siettek szüleikkel, hogy segít­senek nekik. De vállalkoztak más munkára is. Ők szüretel­ték le például a környéken az összes meggyet. Akadtak olyan cigánygyerekek is, akik Orsós Jánoshoz hasonlóan állami gaz­daságba szerződtek, más köze­li faluba mentek dolgozni, vagy mint Szabó István, szak­mát tanulnak. De még a leg­kisebbek is igyekeztek elfog­laltságot keresni. Orsós Anna erejéből nem futja még a ne­hezebb munkára, a libákra vi­gyáz. És ez nagy szó abban a falu­ban, ahol sokáig még a szülők is nehezen szánták rá magu­kat, hogy rendszeresen dol­gozzanak. A pedagógus nem titkolja örömét, és jóleső ér­zéssel gondol vissza azokra az órákra, amelyeket vagy ki­­rándulásképpen, vagy gya­korlásképpen a mezőn töltött el a gyerekekkel, akikben sok a jó szándék, az akarás. Ezt az is bizonyítja, hogy miután megkóstolták a mezei mun­kát, már önmaguktól szalad­tak a borsóföldekre, hogy dol­gozhassanak. Az öröm azonban nem szül önelégültséget a két pedagó­gusban. Erőt merítenek belőle a további munkához. Sz. N. Magtárátalakítás — cséplés idején Az építkezés nem szúr sze­met senkinek se nyáron, se té­len, annál inkább megakad a szem azon, hogy ilyenkor, be­takarítás idején alakítják át a balatonboglári magtárat. Ké­sőinek találjuk, és egy kicsit »luxus« is az, hogy ebben az időszakban a több mint fél­száz vagonos magtárban kő­művesek dolgoznak. Ez szerencsésnek egyáltalán nem a mondható időpont csupán szépséghibája az egyébként szükséges építkezésnek és bő­vítésnek. A Malomipari és Termény­forgalmi Vállalat ötszázezer forintot fordít arra, hogy a boglári magtár elkorhadt fö­démjeit kicseréljék, s újabb szinttel toldják meg az egy­emeletes épületet Az eddig 60 vagonos magtárat úgy bőví­tik, hogy benne ezután csaknem 100 vagon terményt tárolhat­nak majd. Szükséges volt az átépítés, hisz már-már az em­berek biztonságát is veszé­lyeztették az elhasználódott födémtartó gerendák, a bőví­tést pedig többek között az indokolja, hogy a magtár há­rom terményfeldolgozó hely közelében van (a balatonszeme­­si és a lengyeltóti takarmány­keverő üzem meg a boglári malom), s ezeknek innen rendszeresen biztosíthatnak alapanyagot. De miért ilyen későn építik át, nem okoz-e fennakadást az építkezés a termény tárolásában? Kérdésünkre viszonylag a megnyugtató választ kaptunk vállalatnál. Gábor Dávid igazgató és helyettese, Szé­kely Ferenc úgy nyilatkozik, hogy előreláthatólag nem lesz gond, mert a gabona zöme az épület átadásának határideje, augusztus 19-e után érkezik. Az addig beszállított mennyi­séget részben a balatonboglá­ri 2. számú magtárban tárol­ják, részben a malom feldol­gozza. Ezenkívül a fonyódi termelőszövetkezettel 10 vagá­nos tárolási szerződést kötöt­tek, de ha még ez sem elegen­dő, már az építkezés ideje alatt is helyezhetnek el ga­bonát a magtár földszintjén. Megemlítették a vállalatnál, hogy ők már február elején kiürítették a magtárat, ekkor azonban a tervek átdolgozásá­ra volt még szükség, mert fel­vonót és csúszdát is szerettek volna építeni a magtárhoz. Az új beruházási és felújítási szabályzat hátráltatta az épí­tési engedély megszerzését. A Tatarozó és Építő Vállalat végül csak április 3-án kapta kézhez az engedélyt a tervek­kel együtt, és a megadott ha­táridőn belül, május 2-án meg­kezdte a munkákat. A szerző­dés szerint augusztus 19-én adja át az épületet. Gábor és Székely elvtárs számításait követve még nem lesz későn, de akkor mi történik, ha nem készül el ha­táridőre? Hiszen a zsaluzó a anyag hiánya máris nehezíti kivitelezők dolgát. Előre persze nem lehet jósolni, bi­zakodnak­­ a Tatarozó Vállalat­nál abban, hogy idejében el­készülnek. Mi ennek ellenére azt tartjuk, hogy a magtár át­alakításának nem júliusban és augusztusban van az ideje. R. F. A szérűkön már csépelnek, a boglári magtár épületét azonban még állványok övezik. Szombat, 1962. augusztus 4. Méhek a redőnytokban Igencsak meglepődtek az Országos Takarékpénztár megyei fiókjának dolgozói, amikor észrevették, hogy egy méhcsalád költözött az egyik redőnytokba. A szor­galmas méhek minden reg­gel kirepülnek, és virágpor­ral megrakodva térnek vis­­­sza a közeli virágágyakból. Az OTP régi épületén még ott volt a takarékosságot jelképező méhkaptár, az új fiók homlokzatára már nem került föl. Talán ezt a hi­ányt pótolja a redőnytokba beköltöző méhcsalád? Kötelező szalmakalap-viselet a lovaknak Buenos Aires állatvédelmi intézete nemrég törvényja­vaslatot dolgozott ki. Elfo­gadása esetén a jövőben az ország minden lovának nyá­ron szalmakalapot kell vi­selnie. Az állatvédelmi in­tézet véleménye szerint csak így lehet megvédeni a lova­kat a nyári nap égető suga­raitól. Autókat támadott meg egy fogfájós elefánt Dél-Afrikában, a trinsva­­ali nagy rezervátumban va­dászok keresik azt az éle* fántbikát, amelynek agyara­in színes festék maradvá* nyai vannak. Ez lesz ugya­nis a bizonyíték, hogy ó­vott az az elefánt, amely két turistaautót megtáma­dott, és amelynek dühétől alig tudtak megmenteni egy kétgyermekes házaspárt. A­ rezervátum mintegy ezer elefántja eddig még soha­sem­ tett kárt a látogatók­ban. A park vezetőségének­ szakértője szerint az ele­fántbika támadó kedvét fog­fájás okozta. Fülbevalót kapnak a tevék Izraelben az ország mint­­egy tízezer tevéjét »fülbe­valókkal« látják el, így­­ akarja megakadályozni az­­ izraeli mezőgazdasági mi­nisztérium, hogy a sivatag hajóit átcsempésszék a hatá­ron. Két hónap alatt min­den tevének fülébe fűzik a karikát, ezenkívül bélyeget is ütnek rájuk. Ennek során a beteg állatokat elkülöní­tik. Nálunk is elkelne! Hem Yorkban átlátszó plasztik televízióvédőt hoz­tak forgalomba. Ez lehető­vé teszi, hogy az ideges né­zők nagyobb kár nélkül kü­lönböző tárgyakat vagdos­hassanak a televízió vászná­hoz. i Somgy/Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzü­nk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj este hónapja ui ra készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében# Kaposvár, Latinka S. u. 6.

Next