Somogyi Néplap, 1963. április (20. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-20 / 91. szám

Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 48 középiskolai első osztály várja az idén a tanulókat Megtudtuk, hogy 2400 első osztályost vesznek fel a kö­zépiskolákba, 230-cal többet, mint tavaly. ben tanulnak Ebből a megye­majd 2200-an. igaz és Böhönye az idén álta­lános gimnáziumot kap. Bar­cson, Csurgón, Nagyatádon, Marcaliban és Fonyódon egy­­egy újabb első osztállyal bő­vül a középiskolai osztályok száma. Az idén 48 középisko­lai első osztály várja a tovább tanuló fiúkat és lányokat me­gyénkben. Ba­latonboogláron új szakkö­zépiskolát szerveztek. A sző­lő- és gyümölcstermelő szak­­középiskolát végzettek szak­munkás-oklevelet és érettségi bizonyítványt kapnak az isko­la elvégzése után. A tanulók a Balatonb­­glári Állami Gaz­daságban szerzik meg a gya­korlati ismereteket. Az első két évben hetente 2, a harma­dik-negyedik évben hetente 3 napon át részesülnek gyakor­lati oktatásban. Az idén 800 középiskolás kap helyet a kol­légiumokban. A Kaposvári Munkácsy Mi­hály Általános Gimnázium diákjai az ősztől már a sza­badság parki új iskolában ta­nulnak, a közgazdasági techni­kum pedig átköltözik a volt leánygimnázium és az Április 4. utcai kollégium helyére. Megyeszente folynak már a középiskolai felvételek. Ápri­lis végére minden tanuló meg­tudja, hogy melyik intézetben tanulhat tovább szeptember­ben. (Tudósítónktól.) Megyénkben 5436-an fejezik be az idén az általános iskola nyolcadik osztályát. Milyen to­vábbtanulási lehetőségek vár­nak a tizennégy évesekre? Er­­ről érdeklődtün­k a megyei ta­nács művelődésügyi osztályán. EZ NEM JÁTÉK !­agyog a reggeli nap. Megmozdulnak tőle a bim­­bók, megselymesedik a fű. Emlékezem, gyerekko­romban ilyenkor indultunk neki a halálnak kidörzsölve az álmot szemünkből Ilyenkor szaladtunk a labda után vis­­­szakiáltva anyánknak, hogy a rétre megyünk. Palika és Marika is szaladni akart, játszani a többi gyerekkel. Anyjuk azonban megragadta kezüket, és elindult tőlük apjukhoz... ...És most itt varrnak az építkezésnél. Az asszony mint , valami eszelős szitkot szór a férjére. Az tűri egy ideig, aztán viszonozza az asszony szidalmait. Szóba kerül itt minden. Kihez jár az apa, hogyan fecsérli a pénzt az anya. Az asszony megragadja a fiút, és odalöki a férfinak, majd utánataszítja a kislányt is. A két kicsi ott áll a pörlekedés kereszttűzében, és ijedtségtől tágra meredt szemmel várja, hogy mi történik... Újra megragadja őket az inas kéz, s odalöki a malteros ruhájú ember elé. — Itt vannak! Etesd őket! — teáit az asszony. —Gond­­­jukat viseled, vagy... A két gyerek végképp nem érti, mi történik. Nem tud­ják, hogy ebben az alkudozásban ők olyan eszközök, ame­lyekkel erre vagy arra lehet kényszeríteni a másikat. Ijedtségük lassan alábbhagy [UNK] Palika csöppnyi kalapja öled a napra sandít, elvágyakozik innen. Aztán mint aki szökni akar, kikászálódik­­ szülei közül. Mint mágnes vonz­za maga után a kislányt is. Az apa és anya már szinte ölre megy, észre sem veszik, hogy a két gyerek egymás kezét fogva elindul a nagy fák között. Csöndben lépkednek. Palitea lopva vissza-visszatekint az épület sarkánál dúló csatára. De csak egyre húzza ma­ga mögött a kislányt.­­ Igen, arra van a játszótér, gyerekek, ott ragyog a leg­szebben a nap, ott lehet labdázni, bukfencet hányni, virágot szedni, lepkéket kergetni és álmot szőni.— Jaj, nem tudom, odaértek-e?!(Szegedi) (BaTeSlL pilLajtosképek Virágok A határban történt. Robog a gépkocsi, a vezető hirtelen fékez.­­ — Mi az, mi történt? — Hát nem látjátok? An­­­nyi itt az ibolya, hogy az illat elhódítja az embert. Valóban, az árokparton ott kelleti magát a tavasz máso­dik hírhozója. Az utasok haj­ladoznak, szedik a virágot. A vezető fölegyenesedik, és az árok túlsó partját kémleli. Hét csinosabbnál csinosabb nagylány mosolyog rá. A töb­bi utas szinte egyszerre fordul feléjük. Nézelődnek, gyönyör­ködnek. — Hát ezért álltál meg! A vezető gyorsan kivág­ja magát: — Ezek is virágok, méghoz­zá nagyon szépek... A »virágok« kacagnak. — Ez már a hetedik kocsi. Mind megállt itt. 1. Nagyvonalúság Heves vita folyik a presszó­ban a függöny mögött — Így még egy falusi bojtos is megcsinálta volna... — Persze, pesti szakember kellett ide, mégiscsak más, ha egy pesti tervező tervez egy barcsi függönyt... — Más hát! Amint a példa mutatja, fenségesen­­ silány... — De hát akkor miért? —Egyszerű a válasz. A bar­csi szakember olcsón megcsi­nálta volna, a pesti viszont busás árat kért... (Tanulság: ezentúl merjenek bátrak lenni a barcsi ajánlko­zók, ne szerénykedjenek. A pestiek is kérjenek még töb­bet, mert ha olcsón csinálják, a földművesszövetkezet egye­nesen Párizsból hozat füg­­gönytervezőt.) Mellette cofos szöszke kis­lány kacag, három foga hi­ányzik. Leépítve, de erélyesen közbevág: — Én meg orvos. 1; orvos... doktor néni... Adok majd ne­ked injekciót, és kihúzom a fogadat... A harmadik is szólni akar, de közbejön valami. A gépko­csivezető esőköpenyén hancú­­roztak. Leszakadt a kabát akasztója. Úgy elszaladtak, mintha ott sem lettek volna, örökre titok marad, hogy a »sofőr« beleegyezett-e az in­jekciózásba és a foghúzásba... Vita Úgy tetszik, itt nagyon sze­retnek vitatkozni. Nemrég kül­földi szakemberek érkezését jelezték. A vezetők mindent részletesen megbeszéln­ek. Ami­kor már papíron volt a prog­ram, kirobbant a vita. Valaki ugyanis szóba hozta a legfon­tosabbat: — Hol legyen az ebéd? Tanácskozás, rés és kijelentés­ szemrevétele­— Nálunk udvariasak a fel­szolgálók, jól is főznek, de a tisztasággal baj van. Legjobb lesz, ha a tanácskozás után Szigetvárra visszük a vendé­geket .2 Azóta már túl vannak min­denen. Barcson volt az ebéd, de a vita még folyik. Miről? Arról, hogy hogyan lehetne tisztaságot teremteni. Lehet, hogy még sor kerül a sziget­vári tapasztalatszerző látoga­tásra, elvégre meszelni és fes­teni is sokféleképpen lehet.. Németh Sándor Titok Teherautó áll a vasbolt előtt. A vezetőfülkében három ap­róság mozog otthonosan. Egy pufók arcú kisfiú erőlködik a kormánykeréknél. Csengő han­gon kiabál: — Sofőr leszek... sofőr le- NE HALOGASSÁK! — Nem szervezetlenség az oka, hogy le kellett állíta­ni a Lenin utca és a Beloiannisz utca találkozásánál ké­szítendő társas­ház építését — mondták a megyei tanács építési és közlekedési osztályán, amikor azt kutattuk, ki a hibás azért, hogy a munka megakadt, és az egyik kész­­nek, amely az építést vállalta, s már fel is vonult, át kel­lett adnia a helyét másnak. Szerintük ez azért következett be, mert a társasházépítők türelmetlenek voltak, és nem­ várták meg, amíg az építési osztály meg tudja mondani, hogy az irányítása alatt álló Tatarozó Vállalat határidőre vagy egyáltalán elvállalhatja-e ezt az építést, és ktsz-nél rendelték meg a munkát. A nagyobb baj akkor történt, amikor kiderült, hogy ugyanebben az udvarban a Beloiannisz utcára néző épületre is az idén kell ráhúznia a Tatarozó Vállalatnak az emele­tet. Ugyanis két vállalkozó nem dolgozhat ilyen közel egy­máshoz. A társasháznak és az emeletráépítésre kiszemelt épületnek majdnem közös lépcsőháza lesz, tehát nem lehet biztosítani a társadalmi tulajdo­­n védel­­mét. Meglepett ben­nünket, amikor a tatarozóknál azt hallottuk, hogy nekik nem okozott volna nagy gondot, hogy elvállalják a társas­­ház építését is a ktsz_ vállalta határidőre, tudniillik ka­pacitásuknak még csak egy részét kötötték le. Mivel az építési osztály közülte, hogy a Tatarozó meg­építi a társasházat is arra a határidőre, amire a ktsz vál­lalta, azt reméltük, hogy rendeződik az ügy. Az azóta el­telt két hét alatt azonban egyetlen téglát sem tettek odébb, egyelen vödör maltert sem kevertek meg. Noha ab­ból az épületből, amelyre emeletet fognak húzni, már rég kiköltöztették a lakókat. Teljesen érhető, hogy azok a csa­ládok, amelyeket ideiglenesen albérletbe helyezn­ek el, és azok is, akik a társasházban kapnak majd lakást, a tétlen­ség láttán attól tartanak, hogy a megjelölt időben nem köl­tözhetnek be otthonukba. Hisz a könnyelmű időpazarlás rendszerint megbosszulja magát Szűnjön meg végre ez a káros lassúság, s az illetéke­­sek ne halogassák az építkezést, hanem a nehézségekre va­ló hivatkozás helyett a lehető leggyorsabban­­ lássanak mun­kához! ” Sz. N. Philadelphia: A Manning J. Harvey házaspár, John W. Harvey kapitánynak, a Thresher amerikai atom-tengeralattjáró parancs­nokának szülei a borzalmas katasztrófáról szerzett után meghalt fiuk esküvői fényképét nézik.értesülésük (MTI Külföldi Képszolgálat) A konferencia együtt ott, és én egyedül álltam előttük. Nem tagadom, a térdem­ egy kissé remegett, a torkom szá­raz volt, s már előre kiegyez­tem volna egy közepes bizo­nyítvánnyal is. A konferencia elnöke feltolta szemüvegét, rám nézett, harákolt egyet­­kettőt: — Hm. .f Khm... kedves apa kartárs. Mint tudja, az általános iskolai félév után az apák féléve következik, hogy megfelelő bizonyítványt ad­junk át az ön fejlődéséről apai mivoltát illetően... — Igen, tudom... — hebeg­tem, és agyamban lázasan fo­rogni kezdtek a kifogások, mint körhintán a gipszlovak... — Készült? — kérdezte az elnök szúrós szemmel. — Igen, kérem, szépen.­­.. Én készültem — nyeltem vá­gyott, mert egyáltalában nem voltam biztos benne, hogy ké­szültem-e vagy sem. — Akkor, kedves kollégám — fordult a mellette ülőhöz —, öné az első kérdés... ... És a kedves kolléga föl­emelte ceruzáját, majd felém bökött: — Tessék nekem megmon­dani, hogy hívják gyermeké­nek barátait. — Kiket hogy hívnak? — Gyermekének barátait — ismételte meg a kérdést. — Fiam gyermekeinek.. . azaz hogy gyermekem fiai­nak. .­­. bocsánat, egy pillana­tig gondolkodom... szóval, hogy gyermekem barátait hogy hívják? Hát­,i na, hogy is... Pedig tudtam. Becsületsza­vamra tudtam, de annyi dolga van manapság az embernek, hogy egykettőre kimegy a fe­jéből. .. Szóval a gyermekem barátainak neve, izé, a gyár.—! — Tudja vagy nem tudja? — förmedt rám a kedves kol­léga. Nem tudtam. Egyetlen barátjának nevét sem tudtam. Pedig arra mérget mernék venni, hogy van barátja. Az elnök a következő ked­ves kolléga kezére adott és én érezni kezdtem, hogy mit jelent egy csoda áldozatának lenni, mit jelent fázni egy meleg szobában. — Legyen olyan kedves, és mondja meg nekem, milyen verseket tud. — Én? — hökkentem meg.­­» Dehogy! A gyermeke. Fogalmam sem ott. Hát honnan tudja egy munkába temetkezett apa, hogy gyer­meke milyen verseket tud? Biztosan tud. Nem is egyet, sőt talán tízet is vagy éppen húszat... Nevetséges, kérdés De itt nem lehet megfogni: — Az anyám tyúkja... A kiskarácsony... A talpra mar — Az anyám tyúkját nem tudja — közötte a második kedves kolléga, és intett, me­hetek a harmadik inkvizitor elé... — Kérem szépen, tessék ne­kem megmondani — így a harmadik —, tud-e a gyerek káromkodni. Igen, ne tessék csodálkozni, tud-e káromkod­ni? — De már megbocsássanak, ez igazán furcsa kérdés! Csak nem gondolják, szabad időmben hogy otthon káromkodni tanítom a gyereket?... Lehet, itt-ott hallott ugye valamit, de nem tud... Nem olyan vagyok se én, se senki a családban, hogy ilyesmit tanuljon tő­lünk. i­s — háborogtam az ok­­tatlan és sértő kérdésen. — Közölnöm kell önnel, kedves apa, hogy a gyermeke kitűnően tud káromkodni... Kitűnően! Meglátszik rajta a tervszerű otthoni foglalkozás... Köszönöm, tessék a­ kedves kollégámhoz fáradni... ... És én odafáradtam a ne­gyedikhez, az ötödikhez, a nyolcadikhoz, végigfáradtam az egész konferenciát, kaptam a kérdéseket, és makogtam hol szaporábban, hol véko­nyabban fűzve a szavakat, és közben az arcokat figyeltem. Amelyek komolyak voltak. Amelyek nem sok jót ígértek. Amelyek majd a bizonyítvá­nyomat nézik megírása köz­ben. .. Aztán megkaptam a bizo­nyítványt is. Otthon eldugtam, nehogy megtalálja a gyerek. Oda a te­kintélyem. .. De azt a magas­­ságos nemjóját ennek a keser­ves. .. most majd foglalkozom a kölyökkel... Ide gyere! Hol tanultál káromkodni, te gaz­ember?! De bezzeg az Anyám tyúkját, azt nem tudod... Mi­ért nem veszel példát apádról, aki... Jó... jó, tisztelt konferencia, ez csak úgy kicsúszott a szá­mon. .. Gyurkó Géza Tisztelt konferencia... A_______________________r M &SOftOjK A kenyai földművesek ki­irtottak hatmillió madarat, hogy megvédjék a gabona­­termést. Tettük igazolásul ezt mondták: »Jobban szeretjük a búzát, mint a madarakat... Külön­ben is a mi madaraink ha­misan énekelnek...« — Valóban sok érdekes­­ könyved van. De miért nincs még könyvszekrényed? — Mert könyvszekrényt senki sem ad kölcsön. .. A minap egy férfi meg egy nő állt az autóbusz le­szállólépcsőjénél. A megálló előtt egyszerre nyúltak a jel­zőcsengő felé. — Tessék, jelezzen ön — mondta udvariasan a férfi. — A világért sem! Jelez­zen maga — szabadkozott a nő. — De maga akart előbb — mondta a férfi. — Dehogy, maga nyúlt előbb a csengő felé. Végül is, hogy megér­­jon az autóbusz, egy harma­diknak kellett megnyomnia a csengőt. A két udvarias­­kodó utas boldogan fölléleg­zett.­­ Hiába, vannak még udva­rias emberek... Futóversenyen egy férfi érdeklődéssel nézi a ver­senyzőket. — Miért futnak mind ilyen gyorsan? — fordul szomszédjához. — Nem érti? Aki elsőnek befut a célba, az serleget kap. — Jó, jó, de akkor miért futnak a többiek? Nyelvtanórán a tanár az igeragozást magyarázta. Majd megkérdezte Pistikét: — Milyen idő ez? Én mo­sakodom, te mosakodsz, ő mosakodik. A gyerek sokáig gondol­kodott, majd így válaszolt: — Vasárnap, tanár úr. • * • A borostás arc melegít A svéd hadseregben a ka­tonák pontos és részletes »borotválkozási előírásokat« kapnak: erős fagynál, ha je­ges szél fúj, borotválatlanul kell megjelenniük a szolgá­laton. De mínusz 20 foknál is megborotválkozhatnak, ha a teljes szélcsönd uralkodik. Ha a hőmérséklet mínusz 40 fokig süllyed, akkor a szél­járástól függetlenül ,szigorú­an tilos borotválkozni. A svéd honvédelmi miniszté­rium több éves kísérletekkel megállapította, hogy az erő­­szakát­növés jelentős védel­met nyújt a hideggel és a nedvességgel szemben. En­nek két oka van: egyrészt a szőrszálak között mozdulat­lan és ennek folytán szige­telő légréteg képződik, más­részt a bőr megőrzi felüle­tén a védő zsiradékréteget amelyet a borotválkozás el­távolít Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér . Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda« ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvári Latinka S. ti. t

Next