Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-29 / 123. szám
AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Országos szövetkezeti kórustalálkozó TAVASZUTON ÉS NYÁR ELEJÉN adnak találkozót egymásnak a kórusmozgalom hívei országszerte. Ezeknek a találkozóknak mind népszerűbb helye megyénkben Siófokon kívül Balatonboglár. Az utóbbi községben a KISZÖV rendezésében szombaton este immár harmadik ízben tartották meg a szövetkezeti kórusok hangversenyét Hat énekkar szerepelt mintegy négyszáz dalossal. A kórusok fellépése példásan fegyelmezett, a hangverseny lebonyolítása gördülékeny volt, így dicséret illeti a rendező szervet, a Somogy megyei KISZÖV-öt. A műsor összeállítását azonban már némi fenntartással fogadták. Általában négy mű szerepelt a hárombemutatkozó énekkarok repertoárjában, s ezek legtöbbje — nagyon helyesen —— régi, klasszikus vagy romantikus és mai szerzők alkotásaiból kívánt ízelítőt adni. De komisszáriak között több alkalommal szavalok léptek a függöny elé, és — már kevésbé szerencsés módon — előadtak egy-egy költeményt. Ezek a versek sem témájukban, sem hangulatukban nem illeszkedtek a kórusművekhez, ellenkezőleg, megtörték a műsor egységét. Gondolunk itt elsősorban a hangverseny címadójának oda »Tiszta szívvel« című erőltetett József Attila-versre és Tóth Árpád »Lélektől lélekig« című megrázó költeményére. Helyesebb lett volna a muzsika hangulatához illeszkedő néhány szólóénekkel vagy hangszerszólóval változatossá tenni a kórusművek egymásutánját. Nagy kár, hogy épp az egyetlen odaillő költemény, Illyés Gyula »Bevezető egy Kodályhangversenyhez« című verse — ami kezdő műsorszámnak kitűnő lehetett volna— elmaradt. A dicséretes szándék, a zenei és irodalmi ismeretterjesztés igénye, sajnos, csak szándék maradt’. Okozója volt ennek a terjengős, pongyola műsorközlés is, amely nemcsak távol áll az igazi ismeretterjesztéstől többi között éppen József Attila »Tiszta szívvel« című költeményével kapcsolatban, hanem több meghökkentő gondolata — például Händelről, aki a műsorközlő szerint az opera «megszállottja« volt, s csak úgy »mellesleg ködmönsujjából rázta fel az oratóriumokat« — bizony avatatlanságról, zenei és irodalmi tájékozatlanságról is árulkodik. Meg kell jegyeznünk; a műsorközlő nem a somogyi rendezőkhöz tartozik, úgy tudjuk, az OKISZ vezető művészeti tanácsadója (!). A KÓRUSOK KÖZÖTT két somogyit hallottunk. A fiatal, alig egyéves bogléri szövetkezeti kórus szereplése elmélyült és szorgalmas munkáról tanúskodott. Műsorszámaik arról győztek meg, hogy a kórus jó kezekben, jó úton halad, és kitartó munkával rutinos, jó képességű együttessél forrhat össze. Női szólamaiknak sokat kell fejlődniük a tömör, egységes szín és a tiszta hangvétel érdekében, mert például Csajkovszkij »Altató dalában következetesen alacsonyan intonálnak. A Mendelssohn-dal előadása jobban sikerült, s különösen itt feltűnő volt a férfiszólamok egységes, csiszoltabb tónusa. A »Tiszai dallamok« tempóját nagyon lassúnak találtuk. A Barcsi Szövetkezeti Bizottság kórusának első száma (Palestrina: Már búcsúmat veszem) kellemes meglepetést okozott. Finom pianókkal igényesen árnyalt előadásuk már egészen közel állt a jó madrigálénekléshez. Itt is a férfikar és helyenként az alt egységes, szép hangszínét kell kiemelnünk. Bárdos »Régi táncdal«-a főleg a szoprán erőtlensége miatt gyengébbre sikerült. Tardos Béla mozgalmi indulójának előadásából hiányzott a lendület. Fogyatékosságaik ellenére a kecskeméti kórus mellett a találkozó két legtehetségesebb énekkara közé kell sorolnunk a barcsiakat. A hangverseny legösszeforrottabb együttesét a Kecskeméti Kisipari Szövetkezet férfikórusának műsorszámai nyomán ismerhettük meg. Kitűnően énekeltek madrigált, de a legnagyobb élményt a Kecskemét környéki népdalok muzikális és ízes-zamatos előadáséval szerezték. S bár két Kodály-mű (Fölszállott a a páva; Karács nóták) már valamivel halványabban sikerült, megérdemelten tette őket a közönség köszönlelkes ünneplése, vastapsa. A találkozó többi szereplője: a Balassagyarmati Kisipari Szövetkezetek énekkara, a Budapesti Szolgáltató KISZÖV vegyeskara és Sárvárról a szövetkezeti bizottság férfikórusa is közismert és tetszetős számokkal lépett a hallgatóság elé. Közöttük volt néhány színvonalasabb, emlékezetesséblt produkció is, azonban általában — a kiemelteket leszámítva — mind a választásban, mind a műsorművek előadásában jobbára a közepes igény, illetve színvonal uralkodott. VAN AZONBAN EGY KIEMELKEDŐ ÉRTÉKE a hangversenynek: kórusmozgalmunk minden ilyen megmozdulással erősödik, fejlődik. A dalt, a muzsikát szerető egyszerű dolgozó emberek találkoztak Balatonbogláron is, és tegyük hozzá, hosszú évek áldozatos társadalmi munkájával jutottak el ide. Szorgalmukat, ambíciójukat elismerés illeti. A zenei képzettség, az énektechnikai készség terén még sok a tennivaló: előbbre jutni hangképzéssel, hailvtásífejlesztéssel. Ennek reményében várjuk, hogy következő találkozókon az átlagos színvonal is meghaladja majd a középszerűt. Wallinger Endre ó' . - . >..• -r* ■ "'«w ' A nagyatádi Szorgalom Tsz-ben géppel kapálják a burgonyát. „Jó hangulat kötelező..“ A felszólítás két telt házra való közönséget vonzott a színházba hétfőn délután és este. (Lám, tudunk mi nagyon érdeklődni a kulturális események iránt, kivált akkor, ha a vendégművészek homlokukon a könnyű múzsa csókjával érkeznek!) Nevetni mindenki szeret. Ámbátor éppen a derülni kívánó ember bosszankodik legjobban, ha a forintok ellenében szolgáltatott derű nem mentes a borútól sem. Ez utóbbiban is volt részünk, és ez az oka annak, hogy nem tudtuk százszázalékosan elfogadni a jó hangulat kötelező voltát. Az ORI és a Magyar Hirdető műsora speciális feladatot kívánt teljesíteni. Értjük a műsorszállító és -fogadó szándékát, célját, és éppen a hatásosság kedvéért vetjük fel... Ha már műsoros támogatásra van szüksége közhasznú munkájában a Magyar Hirdetőnek, pénzéért miért nem igényel eredetibb, ötletesebb összeállítású műsort? Egyszóval szervesebben összefüggő, hirdetésre, takarékosságra, biztosításra vagy vásárlásra szellemesebben ösztökélő műsort? Ebben a változatában a »Jó hangulat kötelező ... « vajmi kevés meggyőző erővel bír. A Pálos Miklós bonyolította »Ki mit tud«-játék három ifjú részvevője, valamint a Tatár Eszter vezette divatbemutató jelentette a hírverést. Mindkét »műsorszám« érdekes volt a maga nemében, s mellette tájékoztató jellegű is. A művészek feladata volt biztosítani a jó hangulatot függetlenül — sajnos — az est átfogó céljától. Eltekintve ettől, Szuhay Balázs, Garas Dezső és Latabár Kálmán művészi igénnyel szórakoztatta a közönséget. Szigorú a mérték? Nem hiszem. A műsorban még föllépett táncdalénekesek azt nyújtották, amit megszoktunk tőlük. Zárai Márta, Vámosi János és Németh Lehel már úgyszólván kaposváriak, annyira ismertek számaikkal együtt. Nem hálátlanság, csak vágyódás a nagyobb változatosság után: szívesen hallgatnánk fiatalabb pályatársaikat is, akiket még nem kényeztet úgy a rádió, televízió, mint az említett társcdalénekeseket! Végül, ha nem is hibátlanul, de jó hangulatban telt az esténk. Nem a közönségen múlott, hogy a hangulat nem a címben foglalt előírás szerint volt emelkedett. Talán egy záró megjegyzést: az ilyen műsorok szerkesztői társalogjanak elmélyültebben a múzsával! Teljesebb siker lesz az osztályrészük, és a közönség is elégedettebb lesz. Úgy vélem, ez sem mellőzhető szempont. I.. I. Három-négy hét múlva megnyílik a kaposvári bisztró (Tudósítónktól.) Elhúzódott egy kicsit az átadási határidő, és így június 1. helyett csak huszadika körül nyitják meg Kaposvár új létesítményét, a színházzal szemben épített bisztrót. A berendezés elkészítését egy üzem sem vállalta, így a Vendéglátó Vállalat kénytelen volt saját szakembereivel nekiállni munkának. Most azonban mára jól halad a szerelés, és nem lesz akadálya a megnyitásnak. Az új önkiszolgáló bisztróban a hidegkonyhai készítményektől kezdve a frissen sültig mindent lehet kapni. Egy kicsit hasonló lesz a szegedi Boszorkánykonyhához. A grillsütőn a vendég szeme láttára készítik el 3—4 perc alatt a frissen sülteket. Nem hiányzik majd a krémkávéfőző gép, a fagylalt- és süteményárusító részleg sem. Fröccsözés, sörkimérés azonban nem lesz, kizárólag palackozott bort és sört árusítanak. Nem fedi a valóságot az a hír, hogy a bisztróban méregdrága árak lesznek. Az új üzletben IV. osztályú árakon árusítanak. A várható nagy forgalom miatt a bisztró reggel 7 órától éjfélig tart majd nyitva. Zöldségüzlet zöldség nélkül (Tudósítónktól.) Érthető bosszankodással jöttek ki a vásárlók május 25-én a tahi zöldség- és gyümölcsszaküzletből. Zöldhagymát, salátát, retket vagy éppen májusi cseresznyét kívántak vásárolni, de a zöldárunak délelőtt tíz órakor már se híre, se hamva nem volt. Tudva azt, hogy szerte a megyében igen sok zöldáru van, és a MÉK-kirendeltségek elhelyezési gondokkal küzdenek, arra kell gondolni, hogy Tabon szervezési bajok vannak. Jó lenne, ha a földművesszövetkezet vezetői többet törődnének a szaküzlet munkájával, segítenék, irányítanák. Elsősorban a vásárlóközönség érdeke követeli ezt. A negyvenes évek elején meghalt egy józan életű, köztiszteletnek örvendő nagyváradi pékmester. Érvényes végrendeletet hagyott hátra, de azt nem említette —sem életében, sem a testamentumban —, hogy valakinek tartozik. Ezért aztán érthető meglepetést keltett a rokonság körében, amikor az elhunyt pékmester volt jogtanácsosa benyújtott a családnak egy százezer lejről kiállított, a néhai pék aláírásával szabályszerűen ellátott magánváltót. A család megtagadta a fizetést, per kerekedett az ügyből, végül az ítélőtábla elrendelte a jogtanácsos irattárának lefoglalását és átvizsgálását. Az anyagot átadták egy írásszakértőnek. Hosszú böngészés után a szakértő talált egy 1914-ben keltezett temesvári katonai levelezőlapot az elhunyt aláírásával . A levelezőlapon és a váltón szereplő aláírás tökéletesen egyezett — mondja az írásszakértő. — Kiderült, hogy a pénzsóvár jogtanácsos kártyapapír segítségével átmásolta az aláírást a váltóra ... A nagyváradi váltóhamisítási botrányt csak a második világháború zűrzavara feledtette el. Az írásszakértő? ... Néhány éve Kaposváron él, és csak kevesen tudják, hogy ennek az érdekes tudományágnak egyik legrégebbi hazai művelője. Huszonhét éve foglalkozik kriminalisztikai írásszakértői munkával. — Egy eredetileg vitás kézirat a szakértői vélemény után perdöntő bizonyítékul szolgálhat-e? — Feltétlenül Az ember még torzítási szándékkal, sem tudja tökéletesen elváltoztatni a kézírását. Minden írásképben van néhány kiugró sajátos mozzanat, mely kétségtelenné teszi az írás eredetét: egy »t« betű áthúzása vagy a betű alsó szárának kialakítása. A primitív hamisításoknál gyakran egyszeri rápillantás is elegendő a csalás bizonyítására, de az esetek többségében napokat, heteket vesz igénybe a döntő íráselemek fölfedezése és kimutatása. — Egyszer a véletlen segített egy érdekes ügy kibogozásában — mondja az írásszakértő. Az ellenforradalom leverése után néhány évvel történt Kecskemét környékén. A hatóságok letartóztattak egy férfit fegyverrejtegetés miatt. Ez az ember már tizenöt éve bujkált a tanyavilágban álnéven. A környéken átkutatták a padlásokat, több gondosan becsomagolt lős fegyvert találtak. S. B. Gy. elismerte, hogy valamennyit rejtette el, csupán egy második világháborúból származó rozsdás, vérfoltos géppisztolyról nem akart tudni. A nyomozó gyanúsnak találta, hogy a férfi éppen ezt az egy fegyvert tagadja, és kutatni kezdett. Kitudódott, hogy S. B. Gy. nagybátyját és nagynrénjét 1944-ben állítólag géppisztollyal megölték a katonák. A fiatalember tisztességgel eltemettette őket, sírkövet állított, majd eladta a nagybácsi malmát, és a pénzzel Nyugatra szándékozott szökni. A szökés nem sikerült, azóta bujkált a kecskeméti tanyavilágban. A bíróság a tanyák padlásairól összegyűjtötte a régi papírokat, okmányokat, és a mintegy 3—4 mázsányi irathalmazt átadták az írásszakértőnek. — Szúrópróbaszerűen keresgéltem a papírok között — mondja az írásszakértő —, s hamarosan kezembe került egy 1943-ból származó leventenapló, S. B. Gy. tulajdona ... Később találtam egy kitépett füzetlapot ezzel a szöveggel: »A két vendég hulláját el kéne takarítani...« Az írás kétségtelenül azonos a leventenapló vezetőjének — S. B. Gy.-nek — írásával, a lapot is a naplóból tépte ki, a cédulát egy azóta már elhunyt barátjának írta. Sokáig tagadott a gyilkos, de az írásbeli bizonyítékok súlya alatt összeroppant. S. B. Gy.-t életfogytiglani börtönbüntetéssel sújtották. Régi történeteket említ az írásszakértő névtelen levelek íróiról, hamisítókról, kézzel és géppel írott fenyegető, gyalázkodó irományokról . Az írógép is éppen olyan »egyéniség«, mint az ember. A betűtest vastagsága, rajza, magassága, az oldalt húzottság, a betű kopása mind olyan tényező, mely a gépírás megkülönböztetését lehetővé teszi. Két tökéletesen egyforma írógép nincs még azonos gyártmányúak között sem. Még az is megállapítható, hogy ki írt a gépen, mert az ember egyénisége áttevődik a gépre. Mindenkinél más a billentés ereje, az írás szakítottsága. Érdekes eset volt, amikor egy vállalatnál nyolc írógép közül sikerült megtalálni azt, amelyiken egy fenyegető levelet írtak a főnöknek. Azon a gépen az »m« betű alsó szára néhány tized milliméterrel eltért a többitől... Beszélgetésünk elején azt mondta az írásszakértő, hogy sokszor csak árnyalatnyi különbségem múlik egy bíróság elé idézett ember sorsa. Valóban! Mennyi mindenről árulkodhat egy »t« betű vagy a géppel »m« tizedmilliméterekkel "rövidebb alsó szára.. . Vincze Jenő ff. _ MGYI Hamisított magánváltó — A tizenöt év múltán kitudódott gyilkosság — Miért „egyéniség" az írógép? írott fotó A múltkor meglátogattam egyik ismerősömet. Nyolcéves kislányuk átszellemült arccal hallgatta az esti mesét. Mikor befejeződött, az anyja aludni küldte. — Most már tessék lefeküdni! — mondta. A kislány könyörgött: — Anyuka, hadd hallgassam meg az Esti Krónikát is. A hangos fotót! Nem sokáig kellett várni, bemondó kellemes hangon beajelentette: — Hangos fotó. Egy kattanás, és a mikrofonból bábeli hangzavar áradt szobába. A lármából itt-ott egy a érthető hangfoszlány szűrődött ki. — Anyuka, van kettőötvened? .. . Gá-gá-gá ... — Megnézem... Háp-háp-háp . . . — Egy kiló huszonöt deka... — Köszönöm ... Háp-háp-háp-gá-gá-gá . .. A zaj hirtelen elcsöndesedett; a tájékozatlan hallgató azt hinné, hogy rosszan sikerült, technikai hibákkal tele riport volt, de a bemondó megnyugtatja: — Folyik a vásárlás a Lehel téri piacon. Arra gondoltam, hogy az újságíró nem szerezhetne esonló örömet az olvasónak,hapróbáljuk meg, s ha sikerül, akkor vezessük be az újságírásban is. Előnyösebb lesz, mert mindenki akkor olvassa, amikor idegállapota megengedi. Dobhártyát hasogató zaj... Brrr-brrr . . . brrr ... — Jóska, add ide a csákányt ... Brrr___ — Vigyázz! Brrr . . . Drrr ... — Ott a saroknál kezd! Brrr . . . Drrr . . . Aláírás: »Javítják a járdát a Damjanich utca és a Lenin utca kereszteződésénél.« (Ne tessék megijedni, a tökéletesítésig még maradhatnak a fotóriporterek is.) — ki — * * * Alain Delont, a »Rocco és fivérei« c. film címszereplőjét nem régen Cannes-ban letartóztatták. »Az élet öröme« című film forgatásakor az éjszakai felvételek után szállodájába sietett anélkül, hogy jelmezét levetette volna. Amikor egy pillanatra megállt az egyik ékszerüzlet kirakata előtt, a rendőrök azonnal elfogták. Delon a filmen egy gengsztert alakít. * * • Hétfőn este — az első előadás után — olyan volt a színházi dohányzóhelyiség, mint majális után az erdei tisztás: papírdarabok, süteménymorzsák, szemét szemét Lenne egy tiszteletteljes hátán. Javaslatunk: ha már a takarító személyzet nem söpör a két előadás között, legalább a szerszámokat hagyják ott. Biztos akadnának, akik nem néznék tovább, s kitakarítanának — társadalmi munkában. ■— w — Fernandel, a híres francia komikus egy lelkésszel túlvilági életről beszélgetett. A pap megkérdezte a művészt, hogy mit gondol, vajon halála után a mennyországba vagy a pokolba jut-e. — Hát... ami az éghajlatot illeti, feltétlenül jobban érezném magam a mennyországban, viszont a pokol sokkal szórakoztatóbb lehet, ugyanis ott előbb-utóbb találkoznék barátaimmal és a barátnőimmel. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Pásta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra ü Ft. Index: 25067. -------------------------------f— Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, La Unka S. u. S.