Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-01 / 26. szám

y C2>+0 VILÁG ProLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Somogy!Néplap A­Z MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJ­A H!. ÉVFOLYEM 26. SZÁM SZOMBAT 1964 FEBRUÁR 1. Megnyílt a mezigazdasági könyv­nap Pénteken délután a nyíregy­házi Móricz Zsigmond Szín­házban rendezték a mezőgaz­dasági könyvhónap országos megnyitóját A megjelenteket dr. P. Szabó Gyula, a megyei tanács vb elnökhelyettese üd­vözölte, majd dr. Petőházi Gábor földművelésügyi mi­niszterhelyettes mondott meg­nyitó beszédet. Hangsúlyozta, hogy a szak­mai műveltség ma már a ter­melésfejlesztés egyik leglé­nyegesebb tényezője, és mi­nél jobban halad a tudomány és a technika, annál fontosab­bá válik. A Mezőgazdasági Könyvki­adó az elmúlt évben pályáza­tot hirdetett olyan új szak­­irodalmi feldolgozásra, amely érdekessé, vonzóvá teszi az egyszerűbb dolgozók számára is a szakkönyvet. A pályázat komoly sikereket ért el, 89 pályamű érkezett be, ame­lyek közül 25 több-kevesebb átdolgozással azonnal kiadha­tó. A miniszterhelyettes ki­emelte azt az országos tőségű kezdeményezést, jelen­amit a Szabolcs megyei párt- és tanácsi vezetők indítottak el. Az idei könyvhónap idején valamennyi arra alkalmas tsz­ben üzemi szakkönyvtárat hoznak létre. Az ünnepi beszéd után József Attila Művelődési Ház­á­ban dr. Simó Jenő, a Műve­lődésügyi Minisztérium Ki­adói Főigazgatóságának veze­tője megnyitotta a negyedik mezőgazdasági könyvkiállítást. Az ízlésesen megrendezett ki­állításon mintegy 600 mező­­gazdasági szakkönyvet és fo­lyóiratot mutatnak be. Külön csoportban láthatók azok a kötetek amelyeket a mező­­gazdasági üzemek kis könyv­tárába ajánlanak. A kiállítás anyagát a Ki­adói Főigazgatóság Szabolcs- Szatmár megyének ajándékoz­za. Kisebb enyhülés Január 25. óta kisebb enyhülések ,lehűlések hullámoznak át a Kárpát-medencén A Meteorológiai Intézet köz­ponti előrejelző osztályán kö­zölték, hogy Nyugat felől most újabb időjárási front érkezett hazánk fölé .A délkeleti vi­dékeken már péntek éjszaka kisebb havazás kezdődött, a délelőtti és a kora délutáni órákban pedig a Dunántúlról jelentettek szórványos hava­zást. A lehullott hó csapadék­értéke azonban csak néhány helyen érte el az egy-két mil­limétert. A következő 36 óra időjá­rását az Európa légterében »megült­« makacs anticiklon és a nyugatról támadó ciklo­­nális időjárási frontok ösze­­ütközése határozza meg. Az előrejelzések csupán kisebb szerint egyelőre átalakulásokra van kilátás. Az éjszakai hűlés tovább mérséklődik: h­­a szombat hajnali valószínűleg még minimumok mindenütt fagypont alatt lesznek, de se­hol nem süllyednek mínusz 5 fok alá. Kisebb szórványos havazásra kell számítanunk, a szombati maximumok előre­láthatólag plusz 3 — mínusz 2 fok körül alakulnak ki. EGY IFJÚ VÁROS A térképek az ötvenes évek eleje óta tüntetik fel Volzs­­szkijt. A gyors ütemben fejlődő település először a volgai vízi erőm­­ű építőinek v­rosa volt. 1951-ben még olyan harmincezren laktak itt, ma pedig már kilenc­venkétezren. Akkor még hét is­kolája volt a városnak, ma pedig huszonnégy. S mennyi kulturá­lis központ épült: technikum, egészségügyi, egy zeneiskola, központi művelődési ház stb.két testnevelési és Ma már a vegyészeké is ez a város, nemcsak az építőké és az energiagazdálkodási szakembereké. A Szovjetunió egyik leg­nagyobb vegyikombinátja épül Volzsszkijban. Három üzembe­n kezdték meg a termelést a közelmúltban. A környéket tovább iparosítják, s így hamarosan kétszázötvenezerre nő a város la­kossága. AR4; 50 .FHI.filt Mai számunk tartalmából ? Mozgó emberek (3. o.) Jövő heti rádió- és televízióműsor (3. o.) Falugyűlésen Vízváron (6. o.) ... ) VCözel értünk a célhoz,­­a szocialista Hadfű­ror­szág teljes fölépítéséhez — mondotta Kállai Gyula elvtárs a országgyűlés pénteki ülésén Az országgyűlés pénteki ülésén folytatták az 1964. évi állami költségvetésről szóló tör­vényjavaslat tárgyalását. Az ülésen részt vett Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak első titkára, a Minisztertanács elnöke; Apró Antal, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, dr. Münnich Ferenc, Rónai Sándor, Somogyi Mik­lós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, valamint a Politikai Bi­zottság póttagjai, az MSZMP Központi zottságának titkárai és a kormány tagjai.Bi­Az ülést Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. A vitában elsőnek Kál­lai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese szólalt fel. Kállai Gyula elvtárs beszéde — Országunk gazdasági éle­te az elmúlt évben is legfon­tosabb gazdaságpolitikai el­veinknek, az ötéves tervben kitűzött céljainknak megfe­lelően fejlődött. Gazdaságpoli­tikánk egyik fő alapelve, hogy a termelés növekedésével pár­huzamosan, folyamatosan emelkedjék népünk életszín­vonala. A magyar nép jelenlegi élet­­körülményeit össze sem lehet hasonlítani azzal, amilyen a Horthy-rendszer alatt volt. Nyugodtan állíthatjuk: száműztük a nyomort, népünk túlnyomó többsé­ge szilárd, biztosított, szolid anyagi körülmé­nyek között él, s tudja, hogy amilyen dolgozik tovább, becsülettel helyzete a jövőben olyan mérték­ben javul. Hazánkban sem a munkás­nak, sem a parasztnak, sem az értelmiséginek nem kell aggódva kutatni a jövőt, mint a kapitalista országok dolgo­zóinak, hogy vajon jól megy-e továbbra is a tőkés vállalko­zó üzlete, s lesz-e holnap munka és kenyér. A mi rend­­s­­zerünk munkát és megélhe­tést biztosít mindenki számá­ra . Népünk életszínvonalát ter­mészetesen még nem hasonlít­hatjuk a nyugati országok ama kivételezett rétegeinek életnívójához, amelyek — ilyen vagy olyan formában — részesei a kapitalista és gyar­mati kizsákmányolásnak, vagy abból hozadékot kapnak. De már most vállaljuk az ös­­­szehasonlítást a kapitalista or­szágok nagy többsége alapve­tő munkás- és paraszttöme­geinek életmódjával, mert ez az egybevetés a mi népünk jobb életét bizonyítja. Kállai Gyula ezután a ter­melékenység emelésének szük­ségességével majd hangoztatta: foglalkozott, ötéves tervünk első három évének eredményei elsősorban annak köszönhetők, hogy a bányákban, a gyárakban, az üzemekben, a közlekedésben, a szállításban dolgozó munká­sok zöme mindig híven telje­sítette kötelességét, s kész volt áldozatot is vállalni nem várt nehézségek leküzdé­­­séért. De szólni kell arról is folytatta­m, hogy csaknem minden gyárban, üzemben, hivatalban vannak olyanok is, akiket nem fűt az ügyünk iránti lelkesedés tüze, immel­­ámmal dolgoznak rontván a becsületes dolgozók eredmé­nyeit is. A munkásosztály leg­­jobbjaitól azt is kérjük, hogy példájukkal és ha kell, jó szóval is serkent­sék jobb munkára a ha­nyagokat. A szocializmus vívmányait mindnyájan élvezzük, dolgoz­zunk is érettük mindnyájan — ki-ki ereje és képessége szerint, de azonos szívvel és lelkesedéssel! A továbbiakban a mezőgaz­daság előtt álló feladatokról szólt, majd arról beszélt, hogy a szocialista szektor beruházá­saira előirányzott összegek zö­mét a folyamatban levő be­ruházások befejezésére kell összpontosítani. Gazdasági életünkben folytatta — egyre növekvő — jelentősége a Kölcsönös Gaz­a­dasági Segítség Tanácsába tömörült államok között egy­re jobban elmélyülő nemzetkö­zi munkamegosztásnak. Meg­állapíthatjuk, hogy a KGST- ben tömörülő országok sikeres kooperációja két úton halad előre: valamennyi ország közös megállapodásával, továbbá az érdekelt országok közötti két vagy több oldalú megállapodá­sokkal. Mindkét, út azonos cél­hoz, az együttműködés spítéséhez, a szocialista elme­nem­zetközi munkamegosztásból fa­kadó előnyök kihasználásához teljesebb, jobb vezet. Az ilyen együttműködés elmélyí­tése a legfontosabb eszköz ar­ra is, hogy a szocialista orszá­gok népgazdaságainak színvo­nala a fejlődés során kiegyen­lítődjék, mégpedig a legfejlet­tebb országok színvonalán. A szocialista nemzetközi munkamegosztás előnyös nem­zeti érdekeink szempontjából, elősegíti iparunk és egész nép­gazdaságunk fejlődését. a nyugati hírharsonák is Már rá­jöttek: hatástalanul pufogtat­­ják frázisaikat arról, hogy KGST miatt nemzeti iparunk a háttérbe szorul. Kénytelenek voltak frontot változtatni, ma már nem az együttműkö­­­­dést, a munkamegosztást tá­madják, hanem éppen ellenke­zőleg, a lassúságot vetik a KGST szemére. Szembeállít­ják ezzel azt, hogy a Közös Piacban — úgymond — az együttműködés jobban és gyorsabban fejlődik. Ne fájjon a fejük a mi­sünkért, volna együttműködé­sit írniuk a Közös Piac tagállamainak oly­kor viharos összeütközéseiről! A szocialista országok gazdasági együttműködé­se él, virul, és egyre gyorsabb ütemben fejlő­dik. Költségvetésünk csaknem 2 milliárd forinttal többet, mintegy 27 milliárd forintot fordít egészségügyi, szociális és kulturális kiadásokra. A idei költségvetésünk javítja mi a megnövekedett egészségügyi és szociális igények ellátását, és tovább növeli iskoláztatási lehetőségeinket. Nemrégiben volt két éve an­nak, hogy az országgyűlés el­fogadta az új iskolatörvényt, amelynek megvalósítása folya­matosan halad előre. Iskolapo­litikánk változatlanul azt a célt szolgálja, hogy minden gyermek elvégezze az általá­nos iskolát, s minél többen ta­nuljanak tovább középisko­lákban, főiskolákon és egyete­meken. Különösen szembeötlő az a négy fejlődés, amelyet az utóbb­i néhány évben a közép­fokú iskoláztatásban elértünk. Míg például az 1960—61-es tanévben, ötéves tervünk első esztendejében 155 ezren tanul­tak középiskolában, ebben tanévben már 210 ezer a nap­a­pali tagozaton tanuló középis­kolások száma. Ez azt mutatja, hogy lassan, de biztosan meg­érlelődnek a feltételek ahhoz, hogy általánossá tegyük a középiskolát. Az idei tanévben egyete­meinken és főiskoláinkon új felvételi rendszer alapján vá­logatták ki az első évfolya­mok hallgatóit. Amikor pár­tunk nyolcadik kongresszusán elhatároztuk, hogy a közép- és főiskolai felvételeknél szüntetjük a származás­meg­sze­rinti megkülönböztetést, abból indultunk ki, hogy­ társadal­munk osztályviszonyai gyöke­resen megváltoztak, az embe­rek m­egítélésében már nem a szociális származás a perdön­tő, hanem a szocializmus irán­ti hűségük, végzett munkájuk, tehetségük és rátermettségük. Sokan azt hitték, hogy ez a döntés veszélyes, háttérbe szo­rítja a munkás- és parasztfia­talokat az egyetemeken és fő­iskolákon. Nos mit mutatnak a tények? Az idei tanévben nem volt semmiféle előírás, hogy az első évfolyamok hall­gatóinak hány százaléka le­gyen munkás- vagy paraszti származású. Csak azt kértük: olyanokat vegyenek föl, akik a szocialista társadalmi rend hí­vei, és rátermettek a válasz­tott szakma elsajátítására. Az idei tanévre az egyete­mekre és egyetemi jellegű fő­iskolák nappali tagozatára mintegy 14 ezer hallgatót vet­tek fel; 44 százalékuk fizikai munkát végző szülők gyerme­ke. Ezt igazolja, hogy a munkásosztály és a pa­rasztság gyermekei jó­részt leküzdötték azt a műveltségben hátrányt, amely az értelmiségi, kis­polgári és más foglalko­zású szülők gyermekeivel szemben korábban meg­volt. A Kállai elvtárs hangsúlyozta: szakemberek képzésében már túlhaladtuk a legtöbb fejlett tőkésországot, elértük a világszínvonalat. Nálunk ezer lakosra 8 egyetemi hallgató jut, és ez azt jelenti, hogy ha­zánk a nemzetközi összehason­lításban az első öt ország kö­zött foglal helyet. Erre büsz­kék vagyunk. Az a tény, hogy mi több szakembert képezünk ki, a termelés területén is an­nak biztosítékát hordozza ma­gában, hogy a jövőben elérjük és túlhaladjuk a fejlett tőkés­országokat. Az a fölény, amelyet a tő­késországok fölött a szakem­berképzésben kivívtunk és ki­vívunk, akkor lesz még na­gyobb hatóerő a két rendszer békés gazdasági versenyében, ha a szakembereket a terme­lésben, a termelés irányításá­ban, a műszaki fejlesztésben, a kutatásban, a kísérletezésben — mindenütt a szakképzettsé­güknek és rátermettségüknek legjobban megfelelő körben foglalkoztatják.munka­A tavalyihoz viszonyítva növekedett költségveté­sünknek az az összege is, amelyet népköztársasá­­­­gunk külpolitikai felada­­­tainak ellátására runk. fordí­ Ez az indokolt növekedés ab­ból ered, hogy tovább bővül­tek hazánk kapcsolatai a vi­lág országaival. Az elmúlt két esztendőben hat újabb ország­gal létesítettünk diplomáciai kapcsolatot. Ma már a világ 60 államával állunk diplomá­ciai kapcsolatban. Csaknem 100 országgal rendszeresen ke­reskedünk. Szilárd belső helyzetünk, békés egymás mellett élés el­­­veit megvalósító aktív külpoli­tikánk eredményeként hazánk nemzetközi tekintélye az utób­bi esztendőben tovább növe­kedett Az Egyesült Nemzetek Szervezetének tizennyolcadik közgyűlésén nem került napi­rendre, elhalt az úgynevezett magyar kérdés. Hét éve foly­tatott töretlen és világos bél­és külpolitikánknak jelentős nemzetközi sikere ez. Elmúlt, s úgy gondoljuk, örökre elmúlt az az idő, amikor a Magyar Nép­­köztársaság nevét a reak­ciós erők a hidegháborús uszításban a haladással szemben fegyverként hasz­nálhatták. Külpolitikánkban változat­lanul arra törekszünk, hogy to­vább erősítsük annak a testvé­ri barátságnak a szálait, amely hazánkat a szocialista rendszer országaihoz és világ­­első­sorban a Szovjetunióhoz fűzik. Dolgozunk azon, hogy még jobb, barátibb viszonyt te­remtsünk a Magyar Népköz­­társaság és a gyarmati rab­ságból felszabadult független államok között. Korrekt, jó viszonyban akarunk élni a ka­pitalista társadalmi berendez­kedésű államokkal is. Azokkal az országokkal, amelyekkel még rendezetlen ügyeink van­nak, hajlandók vagyunk az egyenjogúság és a kölcsönös megértés szellemében tárgya­lásokat folytatni. Változatlanul valljuk: a szo­cialista Magyarország és a semleges Ausztria mint két szomszédos állam példát mu­tathatna a világnak a külön­böző társadalmi rendszerű ál­lamok békés egymás mellett élésében, a kölcsönösen elő­nyös, gyümölcsöző gazdasági, kulturális és politikai kapcso­latok fejlesztésében. Úgy ítéljük meg, elérkezett az idő arra is, hogy további kölcsönös lépések történjenek Magyar Népköztársaság és a az Egyesült Államok kö­zötti viszony javítására. Megérett a helyzet arra, hogy a két állam viszonyát zavaró, ma még vitás kérdésekről hi­vatalos tárgyalások kezdődje­nek.­­ Az elmúlt esztendőben világszerte tovább növeked­tek a demokrácia, a nemzeti függetlenség , a béke és szocializmus erői. Ennek ered­­­ményeként valamelyest eny­hült a nemzetközi helyzet an­nak ellenére hogy a háború megszállottjai, a leghatalma­sabb monopolista csoportok továbbra is folytatják hideg­­háborús tevékenységüket. Ja­vult a nemzetközi helyzet. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next