Somogyi Néplap, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-14 / 62. szám

MSZMP­ MEGYEI BI­ZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA &zntwdÁSL&k — MAI MÓDON A fiatal pár — egymás ke­zét el nem engedve — ott áll a városi hivatalában.tanács anyakönyvi — Az esküvőnket szeretnénk bejelenteni... Nem megyünk templomba, úgy akarjuk, hogy nagyon szép legyen ... Hogy senki se szólhasson meg ben­nünket ... Egyre gyakoribb az ilyen kérés, mind­ több fiatal szakít az évszázados hagyományok­kal, és mellőzi az egyházi szer­tartásokat, akár esküvőre ké­szülnek, akár névadóra. Majdnem a fele!­­ A látványosság azonban csak egy megengedhető, bizonyos határig A tanácson megtartott esküvők között nem lehet színvonalbeli kü­lönbség. Kedves kép, amikor úttörők sorfala között vonul az ifjú pár a házasságkötő te­rembe, de ez eddig csak egy pedagógus lányának az eskü­vőjén volt így. Okkal rekla­mált egy másik pár: hol ma­radnak az úttörők? Ha megjött a baba...­­ Az egyik legszebb családi esemény az újszülött megérke­zése. És ha megjött a baba, nevet kell adni, neki. Tavaly nyolcvankilenc névadó ünnep­séget rendeztek a városban. Az üzemekben többnyire meg­várják néhány kisbaba megér­kezését, és együttesen tartják meg a névadót. Sok szín és kedvesség van egy-egy ilyen­ családi összejö­vetelen. Mert családi hangula­ta van az újszülött köszöntésé­nek a nagy kollektíva előtt is. Különösen a textilművek meg a cukorgyár jeleskedik, külső­ségeiben is nagyon felemelő az általuk tartott névadó. Az utolsó út előtt­­ egy irányítás. Szükség lenne olyan személyre — akár a vá­rosi tanács anyakönyvi hiva­talában, akár a Temetkezési Vállalatnál —, aki minden részletre kiterjedően foglal­kozna a temetések megrende­zésével. Nehezíti a helyzetet az is, hogy még nincsenek ál­landó személyek a gyászbeszéd elmondására. Nem működik kórus sem, csupán a népi ze­nészekkel van egy szóbeli megállapodás, hogy szükség esetén gondoskodnak zenekar­ról. Mindebből nyilvánvaló, hogy ezen a téren vár a leg­sürgősebb feladat a társadal­mi szertartásokat intéző szer­vekre. S intézkedni kellene már arról is, hogy a Vállalat vállalja Temetkezési magára az iratok sok lótás-futással járó beszerzését. Jelenleg az a hely­zet, hogy a feldúlt lelkiálla­­pontban levő hozzátartozónak vagy hat helyen kell kilincsel­nie, míg a szükséges iratokat megkapja. Állítólag bérügyi nehézségeket okoz a javaslat megvalósítása. Meg kellene kérdezni a Fővárosi Temetke­zési Vállalatot, ők hogyan csi­nálták — ugyanolyan létszám­mal! A társadalmi­ szertartások formái még nem kiforrottak. Mégis napról napra többen igénylik őket. Mert közelebb állnak a ma emberéhez. Polesz György 1961-ben kilencven, 1962- ben százötven, 1963-ban pedig már kétszáz társadalmi eskü­vő volt Kaposváron. Ez a szám sokat mond, összesen ugyan­is négyszáztizenegy pár állt az anyakönyvvezető elé a város­ban. Az utóbbi időben kicsinek bizonyult a városi tanács há­zasságkötő terme, olyan sok volt az érdeklődő. A kíván­csiskodókat nemcsak az a régi szokás csalogatta az esküvőre, hogy megnézzék, milyen a menyasszony, hanem az új szertartást is látni akarták. A társadalmi esküvők túl­nyomó többségét a tanácson rendezik, azonban a vállalatok és az intézmények is élnek a lehetőséggel: saját kultúrter­mükben teszik ünnepélyeseb­bé két fiatal egybekelését. Közismerten impozánsak az Ifjúság Házban megtartott KISZ-es esküvők. Pompájuk­ban, megrendezésükben nem maradnak alatta az egyházi szertartásoknak. Mert a mérce még a templomi esküvő, a sok fény, a látványosság. Nem Egy idős férfi érdeklődött a közelmúltban: hogyan zajlik le a társadalmi temetés; van-e képzett szónok, aki alkalmas a búcsúztatásra; működik-e va­lamilyen kamarakórus; egy­szóval nemcsak beszélünk-e ezekről a szertartásokról. Pontos adatunk nincs róla, hogy tavaly hány úgynevezett polgári temetés volt a város­­vétellen, hogy ahol ezek a kel- ban, mert a tanácson nem létek «gva^fc _ Wn­.AÄJi­US.! nyebben megy a társadalmi megy esküvők megrendezése. tásokat. Ez azt bizonyítja, hogy nincs meg az egységes F Kintek az érdeke ? A régi Rómában, ha vala­milyen bűnügyet vizsgáltak, az első kérdés mindig ez volt: »Qui bono?« Arra ke­restek választ, hogy kinek az érdeke volt a bűncselek­mény elkövetése. Most újra föl kell tenni a kérdést: Kinek jó, kinek az érdeke, hogy gyors egy­másutánban két amerikai katonai repülőgép is az NDK területe fölé »téved­«, s ott a kémeknek kijáró megérdemelt sorsra jut? Még el sem csitultak hullámai a T—39-es év eleji a incidensének, amikor a mi­nap egy másik sugárhajtású »gyakorló« repülőgép sze­mélyzete »vesztette el« tájé­kozódási képességét, és ve­zette a gépet az NDK felé. Nagyon átlátszó dolog már műszaki hibára hivat­kozni, s ezt még a hírhedt Goldwater szenátor is meg­mondta annak idején. És ő csak tudja, hiszen vagy száz órát repült T—39-essel. De akkor: Qui bono? Ki­nek jó? Talán azoknak, akiknek utasítására van F. G. Powers az 1960­ U— 2-vel a Szovjetunió fölé repült, s az incidens miatt meghiúsult a párizsi csúcs­­találkozó? Talán azoknak, akik épp a napokban jelen­tették be, hogy sutba az 1­—2-vel, itt a hipermo­dern, szupergyors A—11? Kik ezek az emberek, akik fittyet hányva az em­beriség vágyainak, provoká­ciókkal mérgezik a légkört? Hol keressük őket: Wa­shingtonban, Bonnban, Pá­rizsban? Az Amerikai Magyar Szó február kimondja:20-i cikke nyíltan »Ma már, leszámítva Nyugat-Német­országot és egypár Amerika által kitar­tott diktatúrát, a nagy- és kis­hatalmak többsége erő­sen sürgeti a háború lehe­tőségének megszüntetését, megegyezést az atomháború elkerülésére, a nukleáris fegyverkezés megállítását és atommentes zónák felállítá­sát.« Genfben — már számon tartani, ki tudja hogy hányadik ülésén — nem jut előbbre a leszerelési érte­kezlet. Qui bono? A szocialista világrend­szernek talán, amely létre­jöttének első pillanatától békét hirdeti? A lenini bé­­ kedekrétumot az iizmus sértette meg imperia­inter­vencióival két ízben is, és nem szocialista államfő be­szélt 1946-ban az amerikai Fulton városban a hideghá­ború szükségességéről, ha­nem egy imperialista, Wins­ton Churchill. Januárban három ameri­kai katona életét vesztette egy értelmetlen miatt, a legújabb provokáció incidens három pilótájának azonban sikerült ejtőernyővel földet érnie. A repülőgép ugyan összezúzódott, de roncsai között katonai felderítésre használatos eszközöket ta­láltak. Minden józanul gondolko­zó ember megkérdezi ezek után: Vajon az amerikai hadügyminisztérium még mindig nem okult az U—2, az Rh—47 és a T—39 ese­téből? Hiszen a Szovjetunió világosan megmondotta minap: a szupercsodára sem a vár más sors, mint a többi »eltévedt« gyakorlógépre. Miért akkor a nemzetközi helyzet további élezése? Miért áldozzák fel életüket az esztelenség oltárán a fia­tal amerikai pilóták? Kinek jó ez? Kinek az ér­deke? ... _______________________ P. Gy. Zenélő díszdoboz húsvétra A Kék Duna keringő dal­lamai fogadták azokat, akik tegnap reggel betértek a Má­jus 1. utcai 120-as csemegeüz­letbe. A bolt tíz darab zenélő díszdobozt kapott húsvét előtt. Az Országház képét áb­rázoló doboz zenélőszerkezete három percig a Kék Duna ke­­ringőt szólaltatja meg. A dísz­dobozban 30 deka konyakos meggy is van. Egyik tanító is­merősömmel állan­dó témánk az osz­tályába járó Pisti, ez a szeplős, puly­katojás képű gye­rek, akinél nagyobb képét (de aranyo­sabb kölyköt) ke­resni kell. Nyolc évét meghazudtoló leleményességgel és furfangossággal ta­lál ki újabb és újabb csínyeket ta­nítónőjének, Máriá­nak legnagyobb bosszúságára, s az — bár nagyon sze­reti a gyereket — kénytelen szigorúan megbüntetni. Ismerem jól a kö­lyök ügyeit, a bé­­szaidomitást szám­tanórán, majd az el­szabadult béka va­dászatát a padok alatt; az állandóan felugráló padszom­­széd velőtrázó visí­tását, amikor bele­ült egy »véletlenül« odavarázsolt rajz­­szögbe. (»Igaz — jegyezte meg tár­gyilagosan Mária —, azóta nem za­varja ugrálásaival az órát.«) Tudok a beteglátogatás meg­szervezéséről is, amikor Pisti elhí­resztelte, hogy be­teg a tanítónő, s az egész osztály elvo­nult az iskola mel­lett virággal fölsze­relve Mária lakásá­ra. Éppen az ajtó­ban találkoztak ve­le, amikor indult a tanításra. Kiderült, hogy a számtandol­gozattól félt Pisti. S mivel az első órá­ra késve értek vis­­­sza, el is halasztot­ta a tanítónő a dol­gozatírást. Elhatároztam, hogy személyesen megis­­merkedek Pistivel. Mária meghívott az iskolába. Sajnos, nem volt szeren­csém. Elkezdődött az óra, és Pisti hiányzott. Már be­letörődtem, hogy el kell halasztanom az ismerkedést, ami­kor nyílt az ajtó. Ti­zenöt perces késés­sel megérkezett Pis­ti. Behúzta maga mögött az ajtót, vé­gignézett az osztá­lyon. A gyerekek csöndben várták, mit mond a fiú. Má­ria feléje fordult. — Hol voltál? Pisti ártatlanul meresztette kék sze­mét a tanítónőre. — Elkéstem?... — Igen, ha tudnád! — volt nem a hideg, szigorú vá­lasz. — Hol voltál eddig? Késett az órátok? tig Pisti egy pillana­tondolkodott, majd így szólt: — Az úgy volt, hogy gyakorlatozni mentek a katonák az utcán. Olyan so­kan voltak, hogy ahogy meneteltek, nem tudtam átjön­ni erre a Meg kellett járdára, várni, amíg elvonulnak ... Meg lehet tőlük kérdezni. De bizto­san már messze jár­nak... (Strubi) Gyermekvárótepmet Siófoknak! Siófoknak télen is nagy a vasúti forgalma, sokan kere­sik föl hivatalos ügyekben, bevásárlás végett. Némelyek átutazóként, csatlakozásra vár­va töltenek itt több órát. Sió­fokon megforduló olvasóink kifogásolták, hogy füstös, egészségtelen a váróterem. Megvizsgáltuk panaszukat, s megállapítottuk, hogy levél­íróinknak igazuk van. A vá­róterem kicsi, rossz levegőjű. Az egyik sarokban asszo­nyok beszélgetnek. Két férfi cigarettázik mellettük, odább két anya ül a gyermekével. — Bizony egészségtelen a levegő, de hát nem sétálha­tunk ilyen hidegben az utcán — mondta egyikük. — Minden nagyobb állomá­son van gyermekváróterem, itt miért nincs? Jó volna egy fűtött, tiszta levegőjű helyi­ség — szólt közbe a másik asszony. Lassan megtelik a terem, nincs több ülőhely. Sokan áll­ni kényszerülnek. A diákváróterem délután 1 órától 5 óráig áll nyitva, dél­előtt kihasználatlan. Megkérdeztük Barabás Ká­roly szolgálatvezetőt, hogyan lehetne segíteni az utazókö­zönségen. — Már tavaly is kérték az utasok, hogy intézkedjen a MÁV a váróterem ügyében. Sajnos, meghiúsultak a tár­gyalások. — S ha jobban kihasználják a diákvárótermet? — Nem lehet, mert az Utas­ellátó Vállalat rendelkezik ve­­­le (?). Ott étkeznek a siófoki vállalatok és intézmények dolgozói. Egy módon orvosol­hatnák a panaszt, úgy, ha a csomagmegőrzőt átalakítanák gyermekváróteremnek, a cso­magokat pedig egy másik he­lyiségben tárolnák — állapí­totta meg Barabás Károly. Szó van arról, hogy Siófok korszerű vasútállomást kap. De mi legyen addig a gyere­kes szülőkkel? Hol tegyék tisztába apróságaikat, etessék őket? S mi legyen hol a dohányfüstöt nem szeretők­kel? Senki se kívánhatja, hogy fagyban, hóban, tűző napsütésben az épület előtt várakozzanak. A megoldás nemcsak a MÁV-tól függ, ha­nem más szervektől is. Ne vá­rakoztassák hát sokáig a gyer­mekváróra az utasokat. B. M. iitá Elítélték a hatósági húsbolt volt vezetőjét Már ismertettük Horváth Imre (Kaposvár, Micsurin utca 37. szám alatti lakos) bűncselekményét. Mint a bíróság­ is megállapította, Horváth 1963. május 24-től szep­tember 25-ig a hatósági húsbolt napi bevételeiből 24 597 forintot el­tulajdonított. Horváth Imrét a Kaposvári Já­rásbíróság a társadalmi tulajdont folytatólagos sikkasztással megká­rosító bűntett miatt másfél évi szabadságvesztésre és kétévi jog­vesztésre ítélte. A másodrendű vádlottat a tár­sadalmi tulajdon hanyag kezelése miatt 2000 forint pénzbüntetéssel sújtották; a harmadrendű vádlott ellen a bíróság az eljárást meg­szüntette, és figyelmeztetésben ré­szesítette. Befejeződött a vetőmagtisztítás Folyamatosan kapják a vetőmagot a tsz-ek A Nostra tisztítógépein le­futott az utolsó mázsa vető­magnak szánt napraforgó is. Ezzel befejeződött a tavaszi vetőmagvak tisztítása. Erre az évre hatvan vagon naprafor­gót tisztítottak és fémzároltak. Ebből a mennyiségből a me­gyei szükséglet kielégítése után bőven jut más megyékbe is. A megye közös gazdaságai kilenc vagon napraforgómagot igényeltek magtermelésre, húsz vagonnal pedig­­ zöldtrá­gyának és takarmánykeverék­nek. A magtermelésre szánt vetőmagot a vállalat már mind elszállította, a takar­mánynak és zöldtrágyának szánt magból is már tizenhá­rom és fél vagon útnak indult. Még a napraforgó előtt ki­szállították a zab vetőmagját, s megkezdték szállítani az ál­lami gazdaságok a húsz vagon tavasziárpa-vetőm­agot is. A hibridkukorica-vetőmag nagy részét a dalmandi hib­ridüzem szállítja megyénkbe. A 160 vagonnyi mennyiségből eddig hatvanöt vagonnal ér­kezett meg. A többi folyama­tosan jön. Minden remény megvan, hogy mire kitavaszodik, az összes tsz magtárában ott lesz a központi készletből igényelt tavaszi vetőmag, s a talaj-elő­készítés után idejében földbe kerülhet a szem. „Terhességi tünetek a leendő apáknál A birminghami egyetem tudományos jelentése meg­állapítja, hogy sok fiatal férj, akinek felesége gyer­meket vár, olyan tünetekről panaszkodik, amelyek ha­sonlítanak a várandós as­­­szonyok tüneteihez. A vizs­gálatot egy pszichiáter cso­port végezte ötszáz leendő apánál. Közülük mintegy 15-en panaszkodtak kora reggeli émelygésről, étvágy­talanságról és hasonló tüne­tekről, ketten pedig éppen­séggel duzzanatot tudtak fel­mutatni a hasuk táján. Az orvosi magyarázat sze­rint a leendő apák »tudat alatt azonosítják magukat a feleségükkel, és vetkeztében állnak ennek kö­elé az ilyen furcsa jelenségek. A vizsgálat, amely a maga ne­mében az első, a házasfelek­nél gyakran jelentkező egy­forma betegségtünetek gyó­gyítási lehetőségeit igyekszik meghatározni. Kinek van a leghosszabb neve? Az írek és a baszkok na­gyon szeretik a hosszú neve­ket. Buenos Airesben él egy kettős vezetéknevű férfi, aki néhány évvel baszk ez­előtt emigrált Spanyolor­szágból. Első családneve: Iturriberrihorrihoicoerota­­berricohanecoerhes, a másik pedig: coeches.Hastelurriticaberre-Az esetről értesülve a spa­nyolországi Bilbao város egyik lapja listát közölt azokról a baszkokról, akik­nek vezetékneve legalább harminc betűből áll. A lista több száz nevet tartalmazott ugyan, de mindegyik rövi­­debb volt valamivel, mint a Buenos Aires-i emigránsé. Az illető első neve egyéb­ként baszk nyelven ezt je­lenti: »Ház az­ új malom alatt tetején piros vizű szö­­kőkúttal.­« * * * Sok mindent megtalál az ember könnyen Izrael­ben, de az utcák nem tartoz­nak ide. Egyes utcáknak nincs is nevük, vagy leg­alábbis az utcanevet nem ír­ják ki. Amikor barátom meg akarja magyarázni, hogyan lehet eljutni a házukhoz, rendszerint ezt mondja: »Induljon el a Mográbi térről a tenger irányába, menjen egészen addig, míg­­ nem talál egy kék munkaru­hás embert, aki a motorke­rékpárját javítja, miközben káromkodva szidja a kor­mányt. Ott forduljon bal fe­lé, és számolja meg az olaj­fákat. A 22.-nél kellemetlen szagot érez, ott forduljon jobbra, és egy kőfal mentén addig menjen, amíg meglát egy döglött macskát. Ott is­mét menjen forduljon jobbra, és el a jugoszláv könyvkereskedésig, amely a mozival szemben van. Én majd a mozi bejáratánál vá­rom, mert onnan kezdve már nehezebb az utat meg­találni._ ff ■bJL_LkL Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy meg­­ai Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítők­nél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next